Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-23 / 275. szám, péntek

Alkotmánytörvény védje az emberi jogokat (Folytatás az 1. oldalról) Ezért a jövőben gondot okoz majd a helyi érdekek egybehangolása a központi szervek elképzeléseivel, azokat a tevékenységeket illetően, amelyeket eddig területileg irányítot­tak. A bizottságok a tervezethez több módosító javaslatot terjesztet­tek elő, s a környezetvédelmi bizott­ság kivételével javasolták elfoga­dását. A vitában elhangzott indítványok és a bizottságok észrevételei alap­ján kiegészített tervezetet a képvise­lők megszavazták. Az eredeti javas­lattól eltérően az eddig a járási és a kerületi nemzeti bizottságok által alapított helyi építőipari vállalatok, valamint vízművek létesítése a köz­ponti államigazgatási szervek hatás­körébe, a bölcsődéké pedig a köz­ségekébe tartozik, és a körzeti orvo­sokat sem vonták ki az illetékes minisztériumok hatásköréből. A továbbiakban elfogadott tör­vény kimondja, hogy a Szlovák Köz­társaságnak 133 városa van, ami azt jelenti, hogy az eredeti listára a képviselők javaslatára felvették Szepesváralját. Az SZNT egy képviselőcsoportjá­nak javaslatát, hogy a Szövetségi Gyűlés fogadjon el alkotmánytör­vényt az alapvető jogokról és sza­badságjogokról, František Mikloš­ko indokolta meg. Megállapította: alkotmányos úton kell szavatolni az emberi jogok és szabadság­jogok védelmét, ezért az SZNT élve tör­vényalkotói kezdeményezési jogával ja­vasolja, hogy a Szövetségi Gyűlés fogad­jon el december 10-én az emberi jogok napján alkotmánytörvényt. Az 1960. évi alkotmány nem felel meg az új társada­lompolitikai feltételeknek. A korszerű, de­mokratikus jogállam építése, csatlakozá­sunk Európához megköveteli az egyes kérdések, így az emberi jogok új szabá­lyozását is. Hangsúlyozta, hogy ez az alkotmánytörvény lesz a parlament által elfogadott legjelentősebb dokumentum. A Cseh Nemzeti Tanács is tegnap tár­gyalta a tervezetet, melyet a két nemzeti törvényhozó testület a Szövetségi Gyűlés elé terjeszt. Az előterjesztést követő vitában a leg­nagyobb visszhangot Peter Brňák (füg­getlen) felszólalása váltotta ki. Hiányolta, hogy a törvény nem rögzíti a szlovák és a cseh nemzet önrendelkezési jogát, majd indítványozta: hagyják ki belőle a harmadik fejezetet, mely a nemzetisé­gek jogait rögzíti. Hasonló véleményen volt Pavol Boroň (KDM) is, aki szerint a nemzetiségek jogait a szlovák alkot­mánynak kell majd felölelnie. Erre az indítványra számos magyar képviselő reagált. Dobos László (Együttélés) ag­godalommal szólt arról, hogy az utóbbi hetek magyarellenes hangulata parla­mentben is érzékelhető, és reményét fe­jezte ki, hogy a józan ész kerekedik felül. A harmadik fejezet kihagyása ellen szólt Agárdy Gábor és Ásványi László (MKDM), Berényi József (FMK), Bauer Edit (Együttélés), Harna István, Rózsa Ernő és Szabó Rezső (Együttélés), vala­mint Hamerlik Rudolf (KDM). Felszólalá­sukra többen élesen reagáltak, hangsú­lyozva, hogy az eddig elfogadott törvé­nyek közül egy sem korlátozza a nemzeti­ségek jogait, vagy sérti a nemzetközi egyezményeket. A vitában a képviselők felvetették még, hogy a törvény nem tartalmazza az egészséges életre való jogot, az élet védelmét a fogantatástól, és észrevételek hangzottak el a munkára való jog megha­tározásával kapcsolatban is. A többórás szavazási procedúrában 94 szavazattal 18 ellenében elvetették Peter Brňák nagy vihart kavart indítvá­nyát, így a törvényből nem maradt ki a nemzetiségek jogairól szóló fejezet. A képviselők végül megszavazták a tör­vényjavaslatot. A Szlovák Nemzeti Tanács hétfőn foly­tatja munkáját. -r­Állami tulajdonba kerülnek a szakmunkásképzők (Folytatás az 1. oldalról) korlátozási program végrehajtásá­nak első szakaszára vonatkozó ja­vaslatot. A nemzeti kormányoknak szóló indítványában kéri őket, hogy rögtön az illetőségi törvény hatályba lépése után kezdjék meg a javaslat realizálását. Az első szakaszban a korlátozás öt vállalat 11 bányaüze­mét érinti. A korlátozási program legfőképp az ostravai szénmeden­céf érinti: öt bányát és 6500 bá­nyászt. Az energiapolitikai csomagban szerepelt a gazdasági miniszternek az a javaslata, hogy 1990 és 1995 között állítsák le az észak-nyugat­csehországi hőerőműveket. A do­kumentum kitér az Észak-cseh­országi kerület hő- és gázellátási problémáira is. A kabinet a továbbiakban ellenőr­zés céljából áttekintette a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság kormá­nyának 63/1988-as számú határo­zatát, amelyben feladatul adta az akkori fűtőanyag- és energiagazdál­kodási miniszternek, hogy a tárca vegye át a nemzeti bizottságok által irányított szervezetektől a 25 mega­watt fölötti teljesítményű hőforráso­kat, és a hőelosztókat. Ezt követően a kormány meg­szüntette a hat évnél öregebb őze­mélygépkocsik magánbehozatalára vonatkozó tilalmat. Ezt a tilalom ne­gatív hatásainak áttekintése után tette. A döntés fő oka az volt, hogy a tilalommal rövid időn belül semmi­képpen sem újítható fel a csehszlo­vákiai gépkocsipark, s a hazai jár­művekkel összehasonlítva a nyugat­európai autók műszaki színvonala jóval magasabb, nagyobb a megbíz­hatóságuk, és hosszabb az élettar­tamuk. Üzemeltetésük hazai enge­délyezése egyedüli kritériumának a sikeres műszaki ellenőrzésnek kell lennie. A szakemberek és a nyilvá­nosság véleményével összhangban a kormány tegnap betiltotta a kétüte­mű motorral hajtott személygépko­csik behozatalát, ugyanis ezek szennyezik leginkább a környezetet. A kormány döntést hozott két nemzetközi kormányon kívüli szer­vezet, a Nemzetközi Újságíró-szer­vezet és a Nemzetközi Diákszövet­ség csehszlovákiai tevékenységé­nek legkésőbb 1991. június 30-án történő befejezéséről. A KGST keretében aláírt prog­ram-, szerződéses és normatív jelle­gű dokumentumok ellenőrzéséről hozott júliusi kormányhatározat ér­telmében a Közlekedési Minisztéri­um javaslatot terjesztett elö a KGST-n belül született multilaterá­lis megállapodások és normatív jel­legű dokumentumok érvényességé­nek felfüggesztésére, illetve novelli­zálásukra. A javaslattal kapcsolat­ban, amely összhangban van a ha­zai és világgazdaság fejlődésével, a kabinet egyetértését fejezte ki. Főleg azokat a szerződéseket he­lyezik hatályon kívül, amelyeket bel­ső vagy külső politikai nyomásra írtak alá, s amelyek korlátozták a csehszlovákiai közlekedés gazda­sági szuverenitását, és megfosztot­tak bennünket azoktól az előnyöktől, amelyekben tranzitországként ré­szesülhettünk volna. (Munkatársunktól) - Az ülés utáni sajtótájékoztatón Vladimír Dlouhý gaz­dasági miniszter, Pavol Hoffmann, a stratégiai tervezés minisztere és Petr Miller munka- és szociális ügyi miniszter vettek részt. Az utóbbi kommentálta a bá­nyászok nyugdíjellátásával kapcsolatos vitás kérdéseket. Visszautasította a kü­lönböző indokolatlan követelményeket és a szemrehányásokat, hogy az ügy intézé­se elhúzódik. Leszögezte: kizárólag a szakszervezet megbízottjait ismeri el tárgyalópartnereinek. A mélybányákban dolgozó vájárok korelőnyös nyugdíjazá­sának elismerése nem lehet egyforma, bányánként változik. Pavol Hoffmann a piacgazdaságra va­ló áttérés első fél esztendejére kidolgozott stratégiai tervekről tájékoztatott. Figye­lembe vettek minden számításba jöhető külső és belső tényezőt, befolyást, beha­tást, tehát minden eshetőségre felkészül­tek. KIS ÉVA RÖVIDEN PETR PITHART, a Cseh Köztársaság kormányelnöke tegnap Prágában fogadta Varga Györgyöt, a Magyar Köztársaság nagykövetét. Tájékoztatta őt a kormány jelenlegi tevékenységéről és a gazdasági reform megvalósításáról. Megismerkedett ezután a Magyar Köztársaság politikai és gazdasági helyzetével. ANTALL JÓZSEF magyar kormányfő Mihail Gorbacsovval megtartott találkozó­ja után közölte, hogy a Varsói Szerződés hat tagállamának csúcsértekezletére va­lószínűleg a jövő év elején kerül sor az eredetileg novemberre tervezett buda­pesti tanácskozás helyett. A mérlegelt december 9-i időpont azért nem jöhet számításba. Tisztelt Olvasó! Nemcsak társadalmunkat, nemcsak a hétköznapjainkat for­málta át a demokrácia, hatása egyre meghatározóbb módon je­lentkezik gondolkodásunkban is. Bár mindeddig csupán a politikai színtér csatározásait, a pénztár­cánk tartalmát és munkahelyi eg­zisztenciánkat veszélyeztető gaz-' dasági hanyatlást érzékeljük, mégis egyre gyakrabban gondol­kodunk a holnapról. Arról, hogy mi történik velünk egy év múlva, csu­pán egyetlen bizonyosságot mondhatunk: demokráciában fo­gunk élni. Olyan demokráciában, amelyben a gazdasági gondok mindennapjainkra nehezedő ter­heit is könnyebb lesz elviselni, mi­vel tudjuk, hogy a rendszerváltás után örökölt gondjainkat orvosol­juk. Az elkövetkező két évre sok biztatót aligha tudnánk egymásnak mondani. Éppen ezért véljük úgy, hogy lapunknak egyre inkább a csehszlovákiai magyarok érde­keit követve kell a demokrácia po­litikai útvesztőiben eligazítania ol­vasóinkat. Mindemellett nem ve­szíthetjük el szemhatárunkból az európaiság humánumát és erköl­csét, a közös haza nyújtotta anya­gi és szellemi gazdagodás táv­latát. Az Új Szó létében is a folyama­tos változás és átalakulás az, ami a biztonságos fennmaradás felté­tele. Sajnos, a tartalmi és tipográfi­ai változások mellett elsősorban a piacgazdaság törvényszerűsé­geit kell beépítenünk a szerkesztő­ség működésébe. A várhatóan nö­vekvő papírárak és nyomdaköltsé­gek nemcsak olvasóink fokozot­tabb szolgálatát, hanem a tudato­san ellenőrzött gazdálkodást is ki­kényszerítik. Az Új Szó előállításá­nak költségei is egyre növeked­nek, éppen ezért elkerülhetetlen lesz a lap árának emelése, mely­nek a mértékéről a jövő héten döntünk. Tudatosítjuk, hogy olva­sóink jelentős része nyugdíjas vagy kiskeresetű. Mivel az áreme­lés elsősorban az ő gazdálkodásu­kat érinti, szeretnénk lapunk tartal­mában olyan változásokat beve­zetni, amelyekkel elsősorban a kisjövedelműek és a családok életét könnyítenénk meg. Ezzel együtt a piacgazdaságban vállal­kozni akarókat, de a havi bérükből megtakarított pénzüket befektetni akarókat is segíteni szeretnénk. Nem feledkezünk meg az egyre inkább háttérbe szoruló nemzeti kisebbségi kultúráról sem, amely­ben meg kell keresnünk a korszerű elektronikus sajtó helyét. Nem kertelünk. Ahhoz, hogy az Új Szó a magyar nemzeti kisebb­ség országos mércével is mérhe­tő, a piacgazdasági széljárások­nak ellenálló, a politikában a hatá­rozott függetlenség gyakorlatát folytató lapja maradhasson, a jövő esztendő első napjától árat kell emelnünk. Mégis bízunk abban, munkánk színvonala, a tájékozta­tás sokrétűsége, a felkínált szóra­koztató írások és a nemzeti ki­sebbséget szolgáló szellemiség vonzza majd a Tisztelt Olvasót. Elsősorban azonban abban bí­zunk, hogy továbbra is előfizetője, illetve vásárlója lesz lapunknak, örömmel tudatjuk, hogy egyelőre nem kényszerülünk könyöradomá­nyokért házalni, s ezt elsősorban olvasóinknak köszönhetjük. Re­méljük, a mindannyiunk számára azonos megpróbáltatásokat hozó időben is bírjuk szeretetüket, tá­mogatásukat. Üdvözlettel: A Szerkesztőség e izony, választópolgár-társaim, előfordulhat, hogy egyik-másik településünkön, vagy pont a miénken a helyhatósági választások eredmé­nyeképpen egyetlen párt vagy mozga­lom képviselői foglalnak majd el minden széket a helyi parlamentben, sőt, vélet­lenül vagy sem, ugyanannak a pártnak vagy mozgalomnak a jelöltje lesz a pol­gármester is. Mi lesz akkor? Népakarat ide, tön/ények oda, vajon nem áll-e majd fenn a veszélye mindannak, hangsú­lyozom, helyi mé­retekben, ami korábban az egypártrend­szerből következett? Bizony, fennáll, hölgyeim és uraim. Hogy minek konkrétan? Hát az, hogy - rondán magyarul, de így hatásosabb: megint egy párt szemüvegén át lesznek nézve és látva a dolgok, megint egy nézet, egy akarat, egy elgondolás sze­rint lesznek intézve, vagy nem intézve az ügyek-bajok. Egyetértésben. A lát­határon a régi „ összhang" rémképe körvonalazódik, akarom mondani az „egyhangé", egyhangúlag) szavazá­sé. Minthogy hiányoznak majd a más eszmerendszert képviselő, következés­képpen másként nézó, látó és gondol­kodó pártok. Hogy nem baj? Már hogy a csudába ne lenne az. Hiszen, mint tudjuk, min­den problémát, mondjuk egy meggon­dolatlan. fészket rossz helyen rakó gó­lyapár áttelepítésének a kérdését, sok­féle szempontból meg lehet közelíteni, úgymint: szocialista, demokrata, nem­zeti, kommunista, zöld, republikánus, liberális, kereszténydemokrata, vépée­nes, efemkás, erotikus stb. szempont­ból, de az együttélés szempontjából is. Lehet, hogy a kommunisták meg a nemzetiek azonnal az át-, illetve a ki­telepítés mellett voksolnának, a zöldek és az együttélésesek ellene, a szocia­listák esetleg javasolnák, hogy vizsgál­ják meg a helyzetet. Na de ha egy párt lesz hatalmon? Akkor bizony a gólya sorsát egy akarat, egy hang határozza majd meg. Kérdés, a nép akarata, hangja lesz-e az. Kérdés még akkor is, ha ó választotta ki, illetve meg ügyeinek, gólyaügyeinek is az in­tézőit. Miben bízhatunk? A józan észben. Annál is inkább, hogy a képviselők zöme - ez is az elmúlt negyven eszten­dő következménye - egyelőre alig, vagy egyáltalán nem ismeri annak a pártnak az eszmerendszerét, mely­nek a színeiben indul (mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az eltelt egy esz­Egyhangveszély tendőben sokan váltottak pártot, kettőt, hármat is), tehát pártszempontokat nem tud érvényesíteni, hacsak nem felszínes, innen-onnan elkapott ismere­tek alapján, de attól az Isten mentsen meg bennünket. Meg a személyes ér­dekek sugallta szempontok alkalma­zásától, amikor közügyekben kel! majd véleményt mondani, dönteni. Mellesleg, ennek, mármint az önös érdekek érvé­nyesülésének a megakadályozására több az esély ott, ahol nem egy párt foglal el minden széket. Persze, azt sem lehet kizárnunk, hogy egyetlen, csupa azonos színű és mintázatú mezben pályára lépő csapat is tud majd zseniálisan játszani. Azaz kormányozni. Csakhát mi ebben az or­szágban még túl közel vagyunk a régi rendszerhez, mechanizmusai, beideg­ződései még működnek. Nem egészen múlt még el - ki - a tegnap. M ost veszem csak észre, komo­lyabbra fordítottam a szót. Fejezzem is be akkor így, az egyik párt egyik képviselőjének idevágó szavai­val: „Mivel a helyhatósági választáso­kon nem a pártállás a döntő, hanem az, hogy ki milyen ember, félek attól, hogy ez visszaüt majd a következő években. A helyi önkormányzati szinten is tisz­tázni kell, ki milyen politikai platformon áll. Igenis, pártoknak kell jelenlenniük az önkormányzatokban, hogy lehessen egymást ellenőrizni. Hogy a demokrá­cia leple alatt ne teremtődhessen újra a tekintélyelvre épülő, paternalista ma­gatartás". Magyarán, hogy ne ismétlődhessen meg a múlt, mert, ugye, az ember mégiscsak esendő. BODNÁR GYULA Tanulhatunk a svájci példából (Folytatás az 1. oldalról) tek földrészünk jövőjéről is. Külügy­miniszterünk a két ország együttmű­ködési szándékát rögzítő nyilatkozat aláírásáról tájékoztatott, amely a kapcsolatok bővítésének csupán első láncszeme. Az egyelőre 1992­ig érvényes nyilatkozat értelmében Svájc 18,6 millió frankot bocsát Csehszlovákia rendelkezésére szakember-képzésre, hulladékfel­dolgozásra és a komputerek foko­zottabb mértékű elterjesztésére. Ar­ról viszont nem tárgyaltak, hogy a bukott csehszlovák politikusok állí­tólag hozzányúltak Svájcban elhe­lyezett betéteikhez, hogy most azo­kat idehaza vállalkozásokba fektes­sék, mivel ezekről senkinek nincs konkrét értesülése. Václav Klaus elmondta, hogy a rövidlejáratú hitel nagysága né­hány milliárd dollárra tehető, ez azonban egyetlen kézen is össze­számolható. Václav Havel és kísérete délután díszebéden vett részt, s ezzel lezá­rult a hivatalos látogatás első sza­kasza. A Zürich melletti Rüschlikonban tegnap Václav Havel első külföldi állampolgár­ként átvehette a Gottlieb Dutweíler-díjat. E néhai svájci üzletember és politikus nevét viselő intézet ilymódon ismerte el Václav Havel személyes hozzájárulását a demokratikus változásokhoz, Európa megosztottságának áthidalásához és egyáltalán a szabadságért folytatott küz­delmét. A díjat kétévenként ítélik oda és értéke 100 ezer svájci frank. Jirí Dienstbier tegnap továbbutazott Belgiumban. Brüsszelben felszólalt azon a szemináriumon, amelyen az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferen­cia intézményesítéséről volt szó. Két járás kezdeményezése (Folytatás az 1. oldalról) és a jövőbeli társadalmi problémák megoldásának jobb megértéséhez. Nyíltan véleményt cseréltek a nemzetek és a nemzetiségek együttélésének érzékeny kérdései­ről. Egyértelműen leszögezték, hogy Dél-Szlovákiában bizonyos egyének vagy csoportok politikai ambícióktól fűtve mesterségesen ellentéteket szítanak a lakosság között. Elhatá­rolták magukat az ilyen próbálkozá­soktól. Nem értenek egyet azzal, hogy az egyedi, szélsőséges esete­ket a törvényhozó testületek és a kormány szintjén oldják meg, és a másik felet veszélyeztető általános jelenségekként kezeljék ezeket. Ja­vasolják, hogy következetesen a va­lós helyzetből kell kiindulni. Meggyőződésüket fejezték ki, hogy a megoldások közös keresése során a jövőben együttműködhet­nek - a két járás sajátosságainak figyelembe vételével - a politika, a szellemi élet, a gazdaság, az öko­lógia stb. területén. Közben nem szabad elzárkózni egyetlen égető probléma elől sem. Megállapodtak, hogy a következő hónapban ismét találkoznak. Összeurópai polgári társadalom felé (Munkatársunktól) - A párizsi össz­európai csúcstalálkozón részt vettek a Helsinki Polgári Gyűlés (HCA) cseh­szlovák nemzeti bizottsága előkészítő bi­zottságának tagjai: Jan Kavan, a Népi Kamara képviselője és Jiŕina Šiklová. Tegnap Jan Kavan újságíróknak elmond­ta: ott-tartózkodásuk célja konkrét mun­kakapcsolatok felvétele volt más nemzeti előkészítő bizottságokkal. Megbeszélé­seket folytattak egyebek közt a svéd, a brit, a holland, az olasz és a német nem kormányszintű küldöttségekkel. A HCA támogatja a helsinki folya­mat intézményesítését, szükségesnek tartja a polgári társadalom cselekvő rész­vételét ebben a folyamatban. Véleménye szerint az elkövetkező időszakban az eu­rópai integráció legnagyobb akadályai a szegénység, a munkanélküliség, a szo­ciális, nemzetiségi és nyelvi problémák lesznek. Ezeket az akadályokat a kormá­nyoknak a nem kormányszintű polgári szervezeteikkel karöltve kell megoldani. A cél egy összeurópai társadalom létre­hozása. • (sm) ÚJSZÖ 2 1990. XI. 23.

Next

/
Thumbnails
Contents