Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-17 / 270. szám, szombat

ÚJ szú 1990. XI. 2151. (dek) MIT KEZDJÜNK A DEVIZÁNKKAL? A világ megnyílt előttünk, de szomorúan tapasztalhatjuk, hogy a mi pénzünk, sajnos, a határainkon túl nem fizetőeszköz. A 2000 koronáért kapott devizával nem jutunk messzire. A készülő új devizatörvény igyekszik liberálisabbá tenni a pénzgazdálkodást, tehát a lakosságnak valamivel nagyobb lehetősége lesz, hogy kemény valutához jusson. A törvényjavaslat leglényegesebb tudnivalóiról és a jelenlegi devizapiachelyzetről kérdeztük Jozef Drška mérnököt, a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériumának osztályvezetőjét. - Az új devizatörvény 1991. január elsején lép hatályba, és pontosan szabályozza a fizikai személyeknek a devizaeszközökhöz való viszonyát - kezdi magyarázatát. - Idén minden felnőtt lakos 2000 koronáért vásárolhat devizát, a törvényjavaslat szerint ez az összeg jövőre 5000 korohára növekszik. - Vannak, akik az idén megvették a pénzt, de nem költötték el, illetve más úton jutottak devizához, és ezt otthon tartogatják. - Ez a módszer biztonsági szempontból sem ajánlatos, már csak azért sem, mert ha valaki egy meghatározott összegű devizával rendelkezik, azt valamilyen devizaintézetben elhelyezheti, pontosabban devizaszámlát nyithat. Erről, ha szükség van rá, bármikor kiveheti a pénzt. Az állam érdeke, hogy ilyen feltételeket teremtsen az érdeklődőknek. A devizaszámlák előnye lesz továbbá, hogy a tulajdonos akkor is hozzányúlhat, ha nem neki, hanem más személynek van rá szüksége. Eddig ugyanis ilyen esetekben a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériumának jóváhagyására volt szükség. - Ha devizaszámlát akarok nyitni, megkérdezik tőlem a pénzintézetben, hogyan jutottam hozzá a valutához? - Nem, a pénzintézetnek nincs joga felülvizsgálni,* milyen forrásból származik a pénz, és kötelessége, hogy számlát nyisson. - Előfordulhat az is, hogy valakinek dollárja, márkája és schillingje is van. Ilyen esetben milyen számlát nyithat? - A lakos olyan számlát nyit, amilyen pénze van, és nem feltétel, hogy csak egyfajta lehet a deviza. - Ha például dollárt és márkát helyezek el a számlámon, és később németországi utazásomhoz márkában szeretném kivenni a pénzemet, megtehetem? - Igen, csak az okozhat gondot, hogy esetleg a banknak nincs az igényelt valutából. Hiszen gyakran tapasztaljuk, hogy még a „jogos" 2000 koronáért sem tudnak sok esetben olyan pénzt adni, amilyet az ügyfél szeretne. Azt viszont meg kell említenem, hogy a devizaszámlatulajdonosok előnyben vannak, mert nekik mindig kötelesek kiadni pénzüket, mégpedig ugyanazokban a pénznemekben, mint amilyeneket elhelyezett a számlán. Ha pedig - visszatérve a kérdéshez - a dollárja helyett márkát szeretne, megkaphatja, mert a bank érvényes árfolyam szerint átszámolhatja a valutát. - Ha a bankban helyezzük el megtakarított koronáinkat, kamatot kapunk rájuk. Érvényes ez a devizára is? - Igen, a devizaszámlán elhelyezett pénz is kamatozik. A kamatláb nagysága a pénzintézmény és a fizikai személy megegyezésén múlik. Ez három tényezőtől függ: milyen pénznemet helyezünk el a devizaszámlán, milyen összeget, és nem utolsósorban attól, hogy mennyi időre, pontosabban milyen zárolt időre bízzuk a bankra. - Megegyezésről beszélt, ez azt jelenti, hogy alkudozhatom a pénzintézménnyel? - Nem, nem erről van szó, hanem arról, hogy azt a deviza pénzintézmény választja ki, amely a legelőnyösebb feltételeket kínálja. DEÁK TERÉZ A nacionalista hatásoknak nem szabad engedni! • Erős várunk a tolerancia? # Kinek a keresztje a rendszerváltás? • Interjú Fedor Gállal, a VPN, azaz a Nyilvánosság az Erőszak Ellen polgári mozgalom elnökével Ma egy esztendeje még szigorú egypártrendszer volt hazánkban. Ma egy esztendeje játszódott le Prágában a rendszerváltást előidéző diáktüntetés. Ma egy esztendeje még megvolt a pártállam, az állampárt és a vele szemben álló ellenzékiek... Azóta egy sereg új, vagy megújuló mozgalom- és pártalakulásnak vagyunk tanúi. Ez a folyamat magától értetődően tele van vitákkal és ellentmondásokkal. Érvek ütköznek, ellentétek szikráznak, vitákban vajúdik - és remélhetőleg meg is születik - az új, a demokratikus közmegegyezés. Forradalom van, vértelen és békés - de mégis forradalom. És mint minden forradalomnak, a csehszlovákiai rendszerváltásnak is megvannak a maga vezéregyéniségei. Ezek egyike Fedor Gál, ez a negyvenes, energikus fellépésű férfiú. Most itt ülök vele szemben, és az elmúlt esztendő nyomait keresem az arcán. Tiszta, kiegyensúlyozott tekintet néz rám vissza. - Kivételesen áruljuk el mostani beszélgetésünk időpontját: 1990. november 14-e van, egy ködös, esős kora délután... Mindezt csupán azért tartom indokoltnak elsorolni, hogy rákérdezhessek: mit csinált ön tavaly ugyanilyenkor? - Szabad foglalkozású jövőkutató voltam, és a Szlovák Tudományos Akadémia Prognosztikai Intézete részére két kutatói feladat megoldásán dolgoztam. Ezen kívül tanulmányokat is írogattam, különösen a szociális gondokat és mozgalmakat tartottam szívügyemnek. - Csak azért firtatom a dátumot, hogy könnyebben kiderülhessen: azokban a napokban érezhető volt-e már a november 17-ét követő rendszerváltás előszele? - Őszintén mondom, nekem már évekkel korábban is az volt a meggyőződésem, hogy a pártállam megdöntésére és gyökeres társadalmi átalakításra van szükség. Méghozzá a kis lépések reformpolitikája helyett, egyenesen császármetszéssel. Azt vallottam, hogy ennek a határozott rendszerváltásnak a korszerű társadalmak valós értékeire építő szociális mozgalmak lesznek a kezdeményezői; jobbára azok, akiket a neosztálinista pártállam ellenzékiekként tartott nyilván. Feltevéseim akkor igazolódtak, amikor például a sok vihart kavart Bratislava nahlas című kiadvány munkatársai november 17-e után szinte kivétel nélkül itt a Jirásek utcán, a NYEE mai székházában találkoztunk. Martin Bútora, Peter Zajac, Ján Budaj, Juraj Flamík, Peter Tatár és mások... - Végül is a tavalyi prágai események híre meglepetésszerűen érkezett Pozsonyba? - Azt sohasem lehet előre tudni, hogy mi lesz az a csöpp, ami már kicsordul a pohárból. Mint ahogy az események pontos menete sem tervezhető meg. Tény viszont, hogy a fiam már egy nappal korábban, tehát 1989. november 16-án részt vett a pozsonyi főiskolások legelső demonstrációján. Kár, hogy a gyengéd forradalomnak ez a mozzanata olyan gyorsan a feledés homályába merült. Ugyancsak tény, hogy november 18-án Soňa Szomolányiová lakásán jöttünk össze mindazok, akik már korábban is amolyan szabadegyetemek formájában, ellenzéki értelmiségiekként, rendszeresen találkozgattunk. Ott és akkor határoztuk el, hogy mielőbb akcióba kell lépni. November 19-én délután ötkor létre is jött a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, ami a forradalmi átalakulás első valóban határozott lépését jelentette Szlovákiában. - Sokan állítják, hogy a rendszerváltás talajának előkészítésében a kommunista pártban mutatkozó reformszellemnek szintén szerepe volt... - Akik nosztalgiát éreznek a normalizáció két évtizede után, azoknak eszébe szeretném juttatni, hogy .989 novemberében társadalmunk már a szakadék legszélén leiedzett. 0) Ä Présben a VPN? Erről rengeteg és azóta már publikációkban is megjelent tény s adat tanúskodik. Az úgynevezett reformszárny emberei is tudták, hiszen az információk mindig elsőkézből származtak, hogy válaszút előtt állunk: vagy a teljes csőd, vagy a teljes rendszerváltás. Ez utóbbihoz nem volt elegendő erejük, de erkölcsi tőkéjük sem. - Talán ezzel magyarázható a kommunista párt szembetűnő bénultsága azokban a sorsdöntő hetekben? - A csehszlovákiai forradalom, szerencsére, gyengéd volt, tehát vértelen. Ez ellenben nem jelenti azt, hogy a korábbi rendszer emberei már végleg letették a fegyvert. Még most is kapkodnak a hatalom iránt. Az úgynevezett káderhatásköri testvérszövetségek, a régi struktúrák ügye még távolról sincs lezárva. Ma is még rengetegen vannak, akik nem a teljesítmény, a közös érdek, a tolerancia elveire építő együvétartozást forszírozzák. Részükről azért én inkább számításról beszélnék, semmint bénultságról. Egy közvetlen konfrontációban ugyanis mindent elveszíthettek volna, a csendes visszavonulást viszont ép bőrrel megúszták, és még a korábbi hatalomból is sikerült átmenteniük valamit. - Egy esztendő távlatából ön miként látja: mekkora személyes kockázatot jelentett kiállni az első pozsonyi tömeggyűlésen a főtéri szoborcsoport talpazatára? - Akkor még valóban nem lehetett tudni, hogy milyen irányba fordulnak majd az események. A kockázat veszélye helyett mégis inkább az esélyt láttuk. - íratlan törvénye a politikának, hogy a tömeg aránylag könnyen megadja az újnak szánt előlegezett bizalmat - egy ponton viszont éppen olyan gyorsan elfordulhat annak kezdeményezőitől. Ebből a szemszögből vizsgálódva mintha a VPN, azaz a Nyilvánosság az Erőszak Ellen is présbe került volna... -A kommunizmus, a totalitárius diktatúra több mint negyven esztendei járma után még a legjőhiszemübb ember sem remélheti, hogy egyik napról a másikra varázslatszerű fordulat áll be. Pillanatnyilag, kissé profán hasonlattal, Szlovákia is még csak a macskajaj állapotában van. Megdőlt a közös ellenség hatalma és nyilvánosan is megjelenhetett a nézetek, a csoportérdekek sokrétűsége. Szlovákiában manapság félszáznál is több politikai mozgalom és egyéb tömörülés létezik. Ilyen helyzetben szinte törvényszerű, hogy megcsappant a NYEE szimpatizánsainak száma. Annál is inkább, mert a júniusi parlamenti választásokig mi cipeltük a rendszerváltás keresztjét is. Aligha kell hangsúlyoznom, hogy az ilyesmi sok-sok népszerűtlen intézkedéssel jár. Sőt! Az évtizedek folyamán felgyülemlett gondok rendezése közben olyan szikrák is röpködnek. - ön egyetért velem abban, hogy a NYEE napi politizálásában olykor a naivitás jelei is megmutatkoztak? - Egyetértek. A rendszerváltás keresztjét ugyanis kénytelen-kelletlen olyan emberek vették a hátukra, akiknek nem volt gyakorlatuk a hivatásos politizálásban. Javunkra írandó viszont, hogy mellőztük az árnyékbokszolást, a számító jellegű politizálgatást. Egyenesen a cél irányába tartottunk, s ennek eredményeképpen, több mint négy évtized múltán, ma ismét szabadon választott és működőképes parlamentje van az országnak. - Ne kerülgessük a forró kását! Nem a nemzetiségi kérdésben tanúsított tolerancia volt az a bizonyos banánhéj, amelyen „elcsúszott" a VPN és ami a mozgalom népszerűségi tőkéjének elolvadásához vezetett. A tavalyi forradalom vezéreiről ma rosszalló cikkek és gúnyversek is megjelennek... - Való igaz, hogy január végéig szinte mindenki kezet akart velem rázni az utcán, ma viszont sokan nemzetárulónak tartanak. Pedig én ugyanaz a Fedor Gál maradtam aki voltam, és akinek természetes jellemvonása a tolerancia. Persze, nemcsak nekem, hanem a mozgalmunknak is. Ezért azt is természetesnek tartom, hogy határozottan szembefordultunk a kisebbségellenességgel. Ráadásul az FMK is a legelső pillanattól kezdve aktívan támogatta és támogatja mozgalmunkat. Alapelvünk, hogy konfliktuskeresés helyett párbeszéddel kívánjuk megoldani az itt élő nemzeti kisebbségek vélt vagy valós gondjait. Felelősségem teljes tudatában kijelenthetem: ha maga a jóisten sugallta volna a nyelvtörvényt, azzal is problémák lennének. Azért, mert a gondoknak kulturális, szociális, gazdasági és történelmi gyökerei vannak. Ez így együttesen kitűnő táptalaja a hisztériakeltésnek. A mi álláspontunk viszont az első perctől fogva egyértelmű: nemzetközi mércével mérhető és Szlovákia valamennyi polgára számára elfogadható nyelvtörvényt szorgalmaztunk. Nincs okunk változtatni a felfogásunkon. Ha emiatt netán kisebbségbe szorulnánk a parlamentben, akkor az nem a NYEE, hanem Szlovákia gondja lesz a világ előtt. -Eszerint ön sem osztja például a Dél-Szlovákiában élő szlovákok elmagyarosításának eléggé abszurd vádját? - A mindennapi életben voltak, vannak és lesznek kirívó esetek. Mindkét fél részéről. Ezeket nem általánosítani kell, hanem megoldani. Higgadtan, törvényes úton. Nehezíti az ilyen megoldást, ha az indulatokat szándékosan, esetleg az országhatárokon túlról is gerjesztik. - Ha már szóba jöttek a határok: miként vélekedik az önálló szlovák állam gondolatáról? -Alternatívaként ezt a lehetőséget sem lehet kizárni; ez is része a demokráciának. Ugyanakkor tény, hogy ma még nehéz eldönteni: miként fest majd Európa, mondjuk, ötven év múlva... Lehetséges, hogy egy önálló Szlovákia is része lesz az integrált öreg kontinensnek. Viszont amiről manapság szó van az utcai feleselők körében, az nem a perspektívák körvonalazása, hanem a jelen hatalmi harca. Ebből a szemszögből ítélve, most gazdaságilag katasztrófát jelentene az önálló szlovák állam. Keleten széthullóban van a szovjet impérium, nyugaton egyesült a két Németország. A közéjük ékelődő önálló Szlovákia szociális bizonytalanságon és demagógián alapuló öngyilkosság lenne. - Sokan úgy okoskodnak, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen a csehországi Polgári Fórum meghosszabbított karja. Erről mi a véleménye? - Hogy ez ostobaság! Novembertől januárig, tehát a legforróbb hetekben még csak a kölcsönös kontaktusaink is csak esetlegesek, alkalomszerűek voltak. Elvileg állunk közös platformon, de jószerivel erre is csak utólag jöttünk rá, amikor a Szövetségi Gyűlésben természetes koalíciós partnert kerestünk. És a kapcsolataink továbbra is csak ilyen jellegűek. - Ennek ellenére az utcákon dühöngök kisebb-nagyobb csoportjai a Polgári Fórum és a VPN totalitarizmusáról skandálgatnak ilyen-olyan hangerővel... - Melegen ajánlom az illetőknek, hogy gondolkodjanak el azon: vajon másfél éve skandálgathattak-e a CSKP diktatúrája ellen?! - Az, hogy ma szabadon tüntethetnek, már eleve állításaik képtelenségét jelzi. Hangsúlyozni szeretném: nem a tisztségemből eredően vagyok a nézetek, a jelszavak, a tömeggyűlések különbözősége ellen. Viszont néha-néha elönt az aggodalom, ha ezek a „mítingek" túllépik a demokrácia szabta kereteket. Ha tartalmukban, hangulatukban, külső megnyilvánulási formáikban a fasizmus uralomra jutásának csíráit, illetve az antiszemitizmus és az indulatoskodó nacionalizmus emlékeit idézik. Gondolom, ezzel nemcsak én vagyok így... - Dn szlovák nemzetiségű, úgyhogy illetékes embernél érdeklődöm: vajon miként látja, milyen szerepe van ebben az indulatkeltésben a Matica slovenskának? -A világ valamennyi kincséért sem szabad általánosítani! A tagság zöme ugyanis nem vehető egy kalap alá a Matica vezetőségével, illetve annak néhány tagjával. Tény és való, hogy a nyelvtörvény körüli huzavonákban a Matica, sajnos, negatív szerepet játszott; részese lett a politikai hatalmi harcnak. Tiszta szívemből szeretném, hogy a Maticát mielőbb tekintélynek örvendő kulturális intézményként tisztelhessem. Ezt valóban őszintén kívánom. - Az intézményeknél maradva: a NYEE elnöke vajon miként látja az FMK jövőjét? • -Gondolom, hogy a Független Magyar Kezdeményezés a jövőben hovatovább önállóbb lesz. Ebben nem látok semmi rendkívülit, hiszen a közös alapelveken, az európaiság és az együtt élés gondolatán nyugvó barátságunk, illetve az ebből eredő partneri együttműködésünk fennmarad. - A jövőről szóló gondolatokkal játszadozva - a novemberi fordulat után egy esztendővel - van-e újabb cél, amiért érdemes összefognunk? Itt élő szlovákoknak, magyaroknak, lengyeleknek, zsidóknak, ruszinoknak, cigányoknak... -Ó, bőven! Itt vannak a gazdasági kérdések, az infláció, a munkaerkölcs csődje, a környezetvédelmi gondok. Egyelőre még csak a gödör alján vagyunk. Hogy kimászhassunk onnan, ahhoz összefogásra van szükség. Nem kommunista szellemben, hanem a tolerancián alapuló demokráciával és a piacgazdálkodás eszközeivel. - Hazugság lenne véka alá rejteni, hogy egyelőre azonban legalább annyi a széthúzó erő, amint az összetartó szándék. Előfordulhat, hogy még az 1992-ben esedékes választások előtt a legutóbb győztes VPN vesztessé válik? Hogy széthullik a kormánykoalíció, vagy egy esetleges népszavazás eredményeként idő előtti választásokat kell kiírni? -Valóban megtörténhet az ilyesmi. Feltéve, ha olyan lesz a társadalmi közhangulat, hogy Szlovákiában nincs szükség a VPN-re. Pillanatnyilag Szlovákia Kommunista Pártja, a Kereszténydemokrata Mozgalom, a Szlovák Nemzeti Párt és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen a négy legerősebb politikai erő a szlovák országrészben. Elég csak belegondolni abba, hogy mi következhet, ha a VPN kihull a pártoknak ebből a négyesfogatából. Ezt nem is kívánom részletesebben elemezni. -Viszont jócskán vannak, akiknek megfelelne, sőt tetszene az így maradó belpolitikai triolizmus! - Egyszerűen hihetetlennek tartom, hogy egy évvel a gyengéd forradalom első napjai után Szlovákia lakosságának többsége ne lásson tovább az orránál. - Köszönöm az interjút! MIKLÓSI PÉTER