Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)
1990-11-03 / 258. szám, szombat
Románia: Felfelé kúsznak az árak, üresek az üzletek A gazdasági reform új szakasza kezdődött el csütörtökön Romániában. A kormány döntése alapján felszabadították az árakat és fokozatosan beindul a bérreform is. Petre Roman miniszterelnök ezzel kapcsolatban a román televízióban kijelentette, hogy az árak felszabadítása a decemberi forradalom óta eltelt tízhónapos időszak legradikálisabb és legnagyobb horderejű gazdaságpolitikai intézkedése. Bárminemű halogatás a hiányok és gondok elmélyüléséhez, s végezetül a gazdaság teljes csődjéhez és széteséséhez vezetne. A kormány döntése értelmében november elsejétől leértékelték a román lejt. Jelenleg egy amerikai dollár már 35 lejbe kerül a korábbi 21 helyett. Az új árakat fokozatosan, december végéig kell kialakítani. Nem kétséges, hogy magasabbak lesznek. Tekintettel a gyengébb társadalmi rétegekre és a nyugdíjasokra, s hogy a szociális megrázkódtatás kisebb legyen, az állam 1992 elejéig a jelenlegi szinten kívánja tartani a fűtő- és üzemanyagok árát és a lakbéreket. Másrészt az alapvető élelmiszerek egy részének, a mindennapos fogyasztási cikkek, a gyermekholmik, az iskolai felszerelések maximális árát a kormány fogja megszabni. A többi áru és szolgáltatás szabadáras lesz. Eddig ebbe a kategóriába csak a piacon értékesített mezőgazdasági termékek tartoztak. Az új szabadárak kialakításának feltétele, hogy az adott árufajtára legalább három termelő legyen az országban. A béreket a jövőben az árváltozásokhoz viszonyított index szerint fogják alakítani. Most a kormány úgy határozott, hogy ezentúl a munkásoknak 750 lejt és a nyugdíjasok pedig 400 lejt kapnak havonta fizetéskiegészítésként, tehát az áremelkedést részben megtérítik. Hogy mindez nem fogja fedezni a valóságos kiadások növekedését, az mindenki előtt világos. Az árfelszabadítást megelőző napokban hatalmas felvásárlási hullám volt az országban. Az emberek mindent megvettek, ami tartós, ami nem romlik el. Az üzletek polcai üresek. A takarékpénztárokból és a bankokból is rendkívül magas összegeket vettek ki a lakosok. A feketepiac virágzik. A dollár árfolyama itt a korábbi száz lej helyett már 130-140 lejre kúszott fel. Az Adevarul című független bukaresti napilap szerint az árak mintegy 300-500 százalékkal emelkednek. Ilyen mértékű áremelkedés Romániában még nem volt. Azt is tudni kell, hogy Romániában a csehszlovákiai helyzethez viszonyítva nagy a szegénység, az átlagkeresetek alig érik el a 3000 lejt. Ennek tudatában valóban nem volt kellemes olvasni a román állampolgároknak azt az előterjesztett, de még jóvá nem hagyott rövid árlista-válogatást, melyet az említett Adevarul közölt. Például egy pár férfi bőr félcipő ára 380 lejről 1000 lejre megy fel, egy jobb férfiöltöny 2200 lej helyett 5000 lejbe fog kerülni. Egy liter bor 19 lej helyett 45 lej, fél liter sör hat lej helyett 15 lej lesz, a szebeni szalámi 120 helyett 260 lejbe fog kerülni, egy kiló ementáli sajt 60 lej helyett 190 lesz. Tehát rövidesen megjelennek az új árak, a boltok pedig egyelőre üresebbek, mint bármikor korábban. Tekintettel a román gazdaság és társadalom jelenlegi állapotára, nem kétséges, hogy nem lesz könnyű megtölteni őket áruval. A kormány optimista, a lakosság már jóval kevésbé az. Ezt a csütörtöki és tegnapi hatalmas tüntetések is bizonyítják. Brassóban például több mint harmincezren vonultak az utcára. Bukarest központjában a tömeg csak a hajnali órákban oszlott fel, de még így is elegen maradtak, akik folytatják a közlekedési blokádot. Tegnap, a nap folyamán a tüntetők a nagy fővárosi vállalatokhoz vonultak, s felszólították a dolgozókat, hogy csatlakozzanak a tiltakozáshoz. KOKES JÁNOS, Bukarest Befejeződött a főiskolások éhségsztrájkja Moszkvában tartanak a november 7-iki alternatív demonstrációktól (ČSTK) - Moszkvában tegnap befejezte egynapos éhségsztrájkját az a mintegy 30 főiskolás, aki elsősorban Rizskov miniszterelnök kormányának lemondását követelte, továbbá azt, hogy államosítsák az SZKP és a Komszomol vagyonát, depolitizálják a társadalmi életet és vezessék be az alternatív katonai szolgálatot. Az egynapos tiltakozó akcióra - amelyre egyébként a moszkvai városi tanács nem adott engedélyt - a szovjet milícia megerősített egységei felügyeltek. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége csütörtökön nyilatkozatot adott ki, amelyben nem ajánlja, hogy Moszkvában november 7-én az októberi forradalom évfordulója alkalmából megtartandó ünnepségekkel, a hagyományos katonai díszszemlével párhuzamosan alternatív tüntetéseket és nagygyűléseket rendezzenek. Ez a nap bizonyára próbára teszi Mihail Gorbacsov hatalmát. Két héttel ezelőtt az államfő elrendelte, hogy tartsák meg a katonai díszszemlét. Az ellenzék azonban ezt határozottan elutasítja. A szovjet parlament ezért azt javasolja, hogy ne november 7-én és 8án, hanem máskor rendezzék meg az alternatív tüntetéseket. Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter csütörtökön Moszkvában találkozott észt partnerével, Lennart Merivel. Ezt az észt külügyi szóvivőre hivatkozva közölte tegnap a Baltic News független hírügynökség. Hivatalos források nem erősítették meg az információt, s mivel eddig egyik fél sem nyilatkozott, azt sem tudni, miről volt szó a tárgyalásokon. Grúziában a vasárnapi parlamenti választásokból az ellenzéki koalíció, a Kerekasztal-Szabad Grúzia került ki győztesen. A TASZSZ hírügynökség tegnapra virradó éjszaka közölte, az előzetes eredmények szerint a 250 tagú parlamentben a koalíció legkevesebb 114 helyet mondhat a magáénak, a kommunisták eddig csak 61 mandátummal számolnak. 68 körzetben a jövő vasárnap meg kell tartani a második szavazási fordulót, mivel ezekben egyetlen jelölt sem szerezte meg az abszolút többséget. Atomátok Hozzávetőleg félmillió ember szenve-' dett károsodást azon nukleáris kísérletek következtében, amelyeket a Szovjetunió Kazahsztánban, a szemipalasztyinszki kísérleti telepen hajtott végre - jelentette ki a Svédországban megrendezett atomfegyverellenes orvoskongresszuson Maria Sjangel professzor. Tájékoztatása szerint a szemipalatyinszki robbantások megkezdése óta a környező településeken az újszülöttek egyharmadánál különféle deformációkat észleltek, növekedett a rákos, valamint az immunrendszer gyengülése miatt bekövetkezett megbetegedések száma. Szemipalatyinszkban a Szovjetunió 1949 és 1963 között felszíni nukleáris robbantásokat, majd pedig földalatti robbantásokat hajtott végre. A lakosság növekvő tiltakozása miatt Moszkva kénytelen volt a kísérleteket Novaja Zemlján végrehajtani. A professzorasszony szerint a robbantások egészségügyi következményeiről szóló adatokat a Szovjetunióban még egy évvel ezelőtt is titokként kezelték. Az elkövetkező hónapokban azonban terjedelmes dokumentációt hoznak nyilvánosságra erről a kérdésről. (ČSTK) Szovjet hadsereg Nem lesz önkéntes (ČSTK) - Dmitrij Jazov marsall, szovjet honvédelmi miniszter ellenzi a hadsereg depolitizálását és azt, hogy a kötelező katonai szolgálat terén bevezessék az önkéntesség elvét. A katonai vezető a Szojuz című hetilap legutóbbi számának adott interjújában azt mondotta, ,,a hadsereg semlegességének deklarálásaországunkban, Lenin szavaival élve, undorító és csalárd hazugság". Az önkéntes szolgálat ellen azzal érvelt, a történelmi tapasztalat és a jelenlegi gyakorlat igazolja, hogy a Szovjetunióban érvényes módszer gazdaságosabb, de hatékonyabb is, már ami a hadsereg megfelelő szintű harcképességének a szavatolását illeti. Csehszlovák-szovjet olajüzlet ÚJSZĎ 1990. XI. 8. N em túl biztató hírt közölt a rádió Marián Čalfa keddi moszkvai villámlátogatásának reggelén: a Szovjetunió 1945 óta a napokban vásárolt először külföldön benzint. Márpedig szövetségi kormányfőnk elsősorban az akadozó olajszállításokról kívánt tárgyalni szovjet partnereivel. Küldöttségünk fő célja az volt, hogy sziklaszilárd érvekkel elérje: legnagyobb olajszállítónk jövőre is annyit adjon el nekünk, mint az idén, mintegy 13 millió tonnát. Az első szovjet ajánlat lehűtötte a kedélyeket, hiszen ennek pontosan a felére akartak csak ígéretet tenni - természetesen dollárért; idén pedig még havonta bő egymillió tonnát szállítottak volna. Ám delegációnk ekkor jól időzítve elővette - szerintem legnyomósabb - érvét: KEMÉNY BIZNISZ ha Moszkva ragaszkodik a dollárhoz, akkor Prága is zöldhasúban kéri a kétoldalú kereskedelemben meglevő hétszáz millió rubeles csehszlovák aktívum ellentételezését. (Ez utóbbi kérdést majd a pénzügyminiszterek zárják le a hónap közepéig.) Ezt az érvágást nem bírná el a zilált szovjet gazdaság. Ez volt a fordulópont a tárgyalásokon, itt „fogtuk meg" partnerünket. Igaz, Rizskov kormányfő még így sem adta meg magát könnyen, mert a kért olajmennyiség ellenében három feltételt szabott, amelyeket - nem volt mese - nekünk el kellett fogadnunk. Eszerint nem az összes olajért adunk dollárt, elég, ha részben olajipari berendezéseket vagy olyan fogyasztási cikkeket szállítunk, amelyeket a szovjet olajipariak nálunk kiválasztanak, Aligha kétséges, mit fognak november folyamán kiszemelni: cipőt, ruhát, élelmiszereket. Vajon ki jár jobban és ki rosszabbul? Tűnjön bár a régi idők szóhasználatának, de erre az üzletre a legjobban az áll, hogy kölcsönösen előnyös. Mégpedig azért, mert nekünk nem kell mind a 13 millió tonnáért dollárban fizetni, hanem a szállításokat klíring alapján árukivitellel egyenlíthetjük ki. Tény, hogy ilyen formában csak mérsékelten dollárfaló ez az olajüzlet. Igaz viszont az is, hogy mi csak dollárért tudunk majd beszerezni külföldön olyan olajipari berendezéseket, amelyeket aztán majd a szovjeteknek exportálunk. Moszkvának az egészben az a jó, hogy dollár is befolyik, meg korszerű olajipari technológiákra és fogyasztási cikkekre is szert tehet. Az adott helyzetben, úgy tűnik, ez a legoptimálisabb megoldás. Kérdés azonban, hogy mennyit ér a szovjet szállítási ígéret, mennyire bízhatunk benne. Čalfa kormányfő szerint az ilyen magas szinten kötött megállapodástól való eltáncolás nemcsak gazdasági, hanem politikai, s nem is kizárólag kétoldalú probléma lenne. Pillanatnyilag nehéz előre látni, hogyan alakul a szovjet gazdaság helyzete jövőre. A prognózisok nem sok jóval biztatnak. Éppen ezért kormányunk nyilvánvaló törekvése az, hogy olajellátásunk ezentúl ne csak egy lábon álljon. A fő megoldást változatlanul a keleti olajcsap jelenti, de más földrészek felé is tapogatózunk. Brazília és Indonézia is esetleg szállítana olajat már jövő nyártól, de ez a két forrás csak szükségletünk kis hányadát fedezheti, tekintve, hogy tetemes lenne a szállítási költség. Ha jövőre rendben befutnak az olajszállítmányok keletről, idehaza akkor is spórolásra kényszerülünk majd, s várhatóan a magas ár is megteszi a magáét. Ha az idei szinten maradna a felhasználás, akkor - már világpiaci árakon - teljes konvertibilis bevételünk 90 százalékát az olajszámla törlesztésére kellene fordítanunk. Mindezek alapján az átlagpolgár nem repeshet az örömtől. Mert olajat, benzint talán korlátozás nélkül kaphat, de magas áron. Némi örömöt jelenthet Václav Klaus ígérete. Pénzügyminiszterünk azt nyilatkozta, hogy a konvertibilis elszámolásra való áttérés egyúttal azt is jelenti: ha csökken a világpiaci olajár, akkor nálunk is ármérséklés következik be. Az olaj azonban már így sem lesz olyan olcsó, mint még pár hónapja volt. P. VONYIK ERZSÉBET •••• •••••II A demokrácia - véleménycsere Masaryk elnöknek ez a szállóigévé vált megállapítása jutott eszembe csütörtök este, amikor parádés „szereposztásban" műsort sugárzott a televízió. A megbékélés napjává nyilvánított november elseje értelmezéséről, méltó megünnepléséről folyt a véleménycsere Václav Havel köztársasági elnök, František Mikloško, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, Miroslav Kusý, a Komenský Egyetem rektora és Ján Korec püspök részvételével. A világszemléletnek eléggé különböző tájairól érkeztek, így volt közöttük baloldali indíttatású, de a bolsevizmusból idejében kiábrándult filozófus, volt a polgári demokrácia legnemesebb hagyományain nevelkedett drámaíró, volt, aki a modern katolicizmus eszmerámlatát képviselte, egyikük pedig a hagyományos nemzeti katolicizmus tanain nevelkedett. Az SZNT elnöke köntörfalazás nélkül kimondta: zsákutcába vezet a nacionalista zárkózottság, a gondolkodásbeli és nyelvi elkülönülés, így Szlovákia népe nem tehet mást, mint hogy magába száll, és az emberek az egymáshoz közeledés útjára lépnek. Elnökünk a tőle elvárható stílusban és megfontoltsággal a világ felé való kitekintés szükségességét, a pozitív értelmű világpolgárrá válást helyezte véleményének középpontjába, miközben hangsúlyozta, hogy a köztársaság megalakulása óta eltelt 72 esztendő tanulságainak levonása nélkül az autentikus föderáció gondolata puszta frázissá silányul. Tehát egyértelműen kimondta: fel kell adni a csehszlovák nemzetről mesterségesen megkonstruált elméletet. Ezzel - közvetve - azt is kinyilvánította, amit mi magyarok szívesen hallottunk. Kusý professzor a szociális gondolkodás fontosságára és a társadalmi igazságosság iránti érzék kialakításának nélkülözhetetlenségére figyelmeztetett, Korec atya pedig a nemzeti szempontok meghatározó voltát hangsúlyozta. Figyeltem négyüket, és közben figyeltem önmagamat is, hogyan visszhangzanak bennem intelmeik, és megrökönyödve tapasztaltam, hogy minden reakcióm csupa ,,hazabeszélés". Ekkor döbbentem rá, hogy tudatalattimban mennyire ott rejtőzködik a totalitalizmus negyven esztendejének vastag hordaléka, az uniformizáltság mételye. Azt vártam mindegyiktől, hogy a megbékélésről szólva és az én nemzetiségi, világnézeti felfogásomhoz igazodva majd ugyanazt mondja a püspök, amit az államelnök, a professzor és a törvényhozási elnök. Magatartásom olyan volt, mintha a város főterén egy lettem volna a több tízezernyi tüntető között. Nem kis mértékben az ilyen magatartásnak köszönheti a világ, hogy egész országok, szinte világrészek egyik válságból a másikba, egyik totalitarizmusból a másikba sodródnak. ' Kiváló elmék már egész könyvtárnyi gondolatot megfogalmaztak arról, hogy a politikai hatalom, az állam ellenőrizhetetlenné válásának oka, a totalitarizmus oka: a pluralizmus felszámolása. És az a négy férfiú ott a kamerák előtt számomra feledhetetlen leckét adott a nézők millióinak a gondolkodási pluralizmusból. Láttam, hogy Havel elnök nem mindenben értett egyet Korec atya megbocsájtáskoncepciójával, és nyilvánvaló volt, hogy Korec püspök nem mindenben osztja Kusý professzor véleményét, sőt, még talán Mikloško úrral - akivel pedig ugyanabba az egyházba tartozik - sem ért mindenben egyet. Mindazonáltal egy asztalnál ültek, megállapíthatták, hogy megállapításaik vonalának vannak érintkezési pontjaik, hogy vannak kérdések, amelyek megoldásáról azonosan vélekednek, és ez számos néző számára példaértékű. Eljátszadoztam a gondolattal: mi történt volna, ha négy teljesen azonos gondolkodású püspököt ültetnek a kamerák elé, vagy pedig ugyanannyi egyformán gondolkodó, egy iskolához tartozó filozófust? Valószínű, hogy a négy püspök is képes lett volna épületes és istenfélő megállapításokra, a filozófusok is tartottak volna csinos értekezéseket, mindez azonban kissé unalmas lett volna. A materialista filozófus jelenléte valószínűleg intenzív gondolkodásra sarkallta az egyházi méltóságot és fordítva... Egyszóval: úgy kerek a világ, ha többszínű, ha a különböző felfogású emberek mind megtalálják a helyüket a nap alatt. A múlt héten többször is jelen voltam tüntetéseken, és most megdöbbenve állapítom meg, hogy egyetlen arcra sem emlékszem. Ha viszont tegnap „találkoztam" volna először annak a véleménycserének négy szereplőjével, arcukat akkor is fel tudnám idézni még évek múlva is. Štúr és Dubček szülőföldjén A soviniszták azzal ijesztgették a szlovák nemzetet, hogy Ľudovít Štúr megfordul a sírjában, ha születésének évfordulójára nem hagyják jóvá a nyelvtörvényt. Jóváhagyták, de Móric uramék és környezetük még mindig azt állítja, hogy a szlovák nemzet szellemóriása mégis forog a sírjában. Mert nem olyan törvényt fogadott el a parlament, amilyet Markuš úr megfogalmazott. Nem először fordult elő a világtörténelemben, hogy akarnokok kisajátították a szellemóriások gondolatait és müvét. Petőfi vajon tehet róla, hogy 1944 őszén egy hungarista kobzos megzenésítette az egyik versét? Richard Wagner is vétlen abban, hogy operái embertelen elméletek megfogalmazására és megvalósítására ihlették a barna métely terjesztőit. És a sort még tovább folytathatnánk. Zay-Ugrócon országos ünnepséget tartottak Štúr születésének évfordulóján, és Alexander Dubček, a ma élő leghíresebb szlovák is jelen volt a megemlékezésén Zay-Ugróc egyébként neki is szülőfaluja. A nacionalistáknak Dubček sem tetszett, és nem is hagyták, hogy elmondja ünnepi beszédét. Megdöbbentő volt hallani, ahogy a Szövetségi Gyűlés elnöke végül így szólt a tömeghez: ,,Szomorú, nagyon szomorú vagyok". A nemzetieknek nem kell Dubček, mert - így érvelnek - kommunista volt. Azoknak a kommunistáknak az előélete azonban nem érdekli őket, akik mindmáig nem tudtak kigyógyulni a bolsevizmusból, akik a két szélsőséges politikai párt összefogásával egy zászló alatt szeretnék a társadalmat (szigorúan nemzeti alapon) kivezetni a válságból. A módszert jól ismerjük. A neve: totalitarizmus. Fő módszere: a demagógia. A szakszervezet, a munkaadók és az állam A héten az állam, a szakszervezetek és a munkaadók képviselői egy asztalhoz ültek, és végre megszületett az érdekegyeztető szerződés. Az egyezmény megkötésének az a legfontosabb vonatkozása, hogy egyik fél sem akarja bizonyítani domináns voltát. A szakszervezetek vonatkozásában ez azt jelenti, hogy társadalomkutatási és közgazdasági munkahelyeik vizsgálatainak eredményeként a lehetőségekből kiindulva fogalmazzák meg követeléseiket. Tehát nem a konfliktusok kiélezésére törekednek, hanem az érdekek egyeztetésére. Az állam hasonló intézményei is - hasonló céllal - készítenek helyzetfelméréseket, így megfelelően szabályozhatók a folyamatok. Ez nem jelenti azt, hogy a szakszervezetek, ha már minden más lehetőség kimerült, nem nyúlnak a sztrájk fegyveréhez. Ha azonban csak egy mód van rá, ezt ki kell kerülni, mert a mostani átmeneti helyzetben ez hallatlan kárt okozna mind az államnak, mind a vállalatoknak, de maguknak a munkavállalóknak is. A hármas egyezmény már ma is fontos tényezője a társadalmi stabilitás megőrzésének, de még -fontosabb lesz január elseje után, amikor felszabadulnak az árak, és nagyobb mértékben beindul a privatizálás. Néhány hónapon belül megmutatkozik, mennyire hatékony ez az egyezmény. TÓTH MIHÁLY