Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-03 / 258. szám, szombat

Románia: Felfelé kúsznak az árak, üresek az üzletek A gazdasági reform új szakasza kezdődött el csütörtökön Romá­niában. A kormány döntése alap­ján felszabadították az árakat és fokozatosan beindul a bérreform is. Petre Roman miniszterelnök ezzel kapcsolatban a román televízióban kije­lentette, hogy az árak felszabadítása a decemberi forradalom óta eltelt tízhóna­pos időszak legradikálisabb és legna­gyobb horderejű gazdaságpolitikai intéz­kedése. Bárminemű halogatás a hiányok és gondok elmélyüléséhez, s végezetül a gazdaság teljes csődjéhez és szétesé­séhez vezetne. A kormány döntése értelmében no­vember elsejétől leértékelték a román lejt. Jelenleg egy amerikai dollár már 35 lejbe kerül a korábbi 21 helyett. Az új árakat fokozatosan, december végéig kell kiala­kítani. Nem kétséges, hogy magasabbak lesznek. Tekintettel a gyengébb társadal­mi rétegekre és a nyugdíjasokra, s hogy a szociális megrázkódtatás kisebb le­gyen, az állam 1992 elejéig a jelenlegi szinten kívánja tartani a fűtő- és üzem­anyagok árát és a lakbéreket. Másrészt az alapvető élelmiszerek egy részének, a mindennapos fogyasztási cikkek, a gyer­mekholmik, az iskolai felszerelések maxi­mális árát a kormány fogja megszabni. A többi áru és szolgáltatás szabadáras lesz. Eddig ebbe a kategóriába csak a piacon értékesített mezőgazdasági ter­mékek tartoztak. Az új szabadárak kiala­kításának feltétele, hogy az adott árufajtá­ra legalább három termelő legyen az országban. A béreket a jövőben az árvál­tozásokhoz viszonyított index szerint fog­ják alakítani. Most a kormány úgy határo­zott, hogy ezentúl a munkásoknak 750 lejt és a nyugdíjasok pedig 400 lejt kapnak havonta fizetéskiegészítésként, tehát az áremelkedést részben megtérítik. Hogy mindez nem fogja fedezni a valóságos kiadások növekedését, az mindenki előtt világos. Az árfelszabadítást megelőző napok­ban hatalmas felvásárlási hullám volt az országban. Az emberek mindent megvet­tek, ami tartós, ami nem romlik el. Az üzletek polcai üresek. A takarékpénztá­rokból és a bankokból is rendkívül magas összegeket vettek ki a lakosok. A fekete­piac virágzik. A dollár árfolyama itt a ko­rábbi száz lej helyett már 130-140 lejre kúszott fel. Az Adevarul című független bukaresti napilap szerint az árak mintegy 300-500 százalékkal emelkednek. Ilyen mértékű áremelkedés Romániában még nem volt. Azt is tudni kell, hogy Romániában a csehszlovákiai helyzethez viszonyítva nagy a szegénység, az átlagkeresetek alig érik el a 3000 lejt. Ennek tudatában valóban nem volt kellemes olvasni a ro­mán állampolgároknak azt az előterjesz­tett, de még jóvá nem hagyott rövid árlis­ta-válogatást, melyet az említett Adevarul közölt. Például egy pár férfi bőr félcipő ára 380 lejről 1000 lejre megy fel, egy jobb férfiöltöny 2200 lej helyett 5000 lejbe fog kerülni. Egy liter bor 19 lej helyett 45 lej, fél liter sör hat lej helyett 15 lej lesz, a szebeni szalámi 120 helyett 260 lejbe fog kerülni, egy kiló ementáli sajt 60 lej helyett 190 lesz. Tehát rövidesen megjelennek az új árak, a boltok pedig egyelőre üresebbek, mint bármikor korábban. Tekintettel a ro­mán gazdaság és társadalom jelenlegi állapotára, nem kétséges, hogy nem lesz könnyű megtölteni őket áruval. A kormány optimista, a lakosság már jóval kevésbé az. Ezt a csütörtöki és tegnapi hatalmas tüntetések is bizonyítják. Brassóban pél­dául több mint harmincezren vonultak az utcára. Bukarest központjában a tömeg csak a hajnali órákban oszlott fel, de még így is elegen maradtak, akik folytatják a közlekedési blokádot. Tegnap, a nap folyamán a tüntetők a nagy fővárosi válla­latokhoz vonultak, s felszólították a dolgo­zókat, hogy csatlakozzanak a tiltako­záshoz. KOKES JÁNOS, Bukarest Befejeződött a főiskolások éhségsztrájkja Moszkvában tartanak a november 7-iki alternatív demonstrációktól (ČSTK) - Moszkvában tegnap befejezte egynapos éhségsztrájkját az a mintegy 30 főiskolás, aki első­sorban Rizskov miniszterelnök kor­mányának lemondását követelte, to­vábbá azt, hogy államosítsák az SZKP és a Komszomol vagyonát, depolitizálják a társadalmi életet és vezessék be az alternatív katonai szolgálatot. Az egynapos tiltakozó akcióra - amelyre egyébként a moszkvai városi tanács nem adott engedélyt - a szovjet milícia meg­erősített egységei felügyeltek. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége csütörtökön nyi­latkozatot adott ki, amelyben nem ajánlja, hogy Moszkvában novem­ber 7-én az októberi forradalom év­fordulója alkalmából megtartandó ünnepségekkel, a hagyományos ka­tonai díszszemlével párhuzamosan alternatív tüntetéseket és nagygyű­léseket rendezzenek. Ez a nap bizo­nyára próbára teszi Mihail Gorba­csov hatalmát. Két héttel ezelőtt az államfő elrendelte, hogy tartsák meg a katonai díszszemlét. Az ellenzék azonban ezt határozottan elutasítja. A szovjet parlament ezért azt java­solja, hogy ne november 7-én és 8­án, hanem máskor rendezzék meg az alternatív tüntetéseket. Eduard Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter csütörtökön Moszkvá­ban találkozott észt partnerével, Lennart Merivel. Ezt az észt külügyi szóvivőre hivatkozva közölte tegnap a Baltic News független hírügynök­ség. Hivatalos források nem erősí­tették meg az információt, s mivel eddig egyik fél sem nyilatkozott, azt sem tudni, miről volt szó a tárgyalá­sokon. Grúziában a vasárnapi parlamenti választásokból az ellenzéki koalíció, a Kerekasztal-Szabad Grúzia került ki győztesen. A TASZSZ hírügynök­ség tegnapra virradó éjszaka közöl­te, az előzetes eredmények szerint a 250 tagú parlamentben a koalíció legkevesebb 114 helyet mondhat a magáénak, a kommunisták eddig csak 61 mandátummal számolnak. 68 körzetben a jövő vasárnap meg kell tartani a második szavazási for­dulót, mivel ezekben egyetlen jelölt sem szerezte meg az abszolút több­séget. Atomátok Hozzávetőleg félmillió ember szenve-' dett károsodást azon nukleáris kísérletek következtében, amelyeket a Szovjetunió Kazahsztánban, a szemipalasztyinszki kí­sérleti telepen hajtott végre - jelentette ki a Svédországban megrendezett atom­fegyverellenes orvoskongresszuson Ma­ria Sjangel professzor. Tájékoztatása szerint a szemipalatyinszki robbantások megkezdése óta a környező települése­ken az újszülöttek egyharmadánál külön­féle deformációkat észleltek, növekedett a rákos, valamint az immunrendszer gyengülése miatt bekövetkezett megbete­gedések száma. Szemipalatyinszkban a Szovjetunió 1949 és 1963 között felszíni nukleáris robbantásokat, majd pedig földalatti rob­bantásokat hajtott végre. A lakosság nö­vekvő tiltakozása miatt Moszkva kényte­len volt a kísérleteket Novaja Zemlján végrehajtani. A professzorasszony szerint a robbantások egészségügyi következ­ményeiről szóló adatokat a Szovjetunió­ban még egy évvel ezelőtt is titokként kezelték. Az elkövetkező hónapokban azonban terjedelmes dokumentációt hoz­nak nyilvánosságra erről a kérdésről. (ČSTK) Szovjet hadsereg Nem lesz önkéntes (ČSTK) - Dmitrij Jazov marsall, szovjet honvédelmi miniszter ellenzi a hadsereg depolitizálását és azt, hogy a kötelező katonai szolgálat terén bevezessék az önkéntesség elvét. A katonai vezető a Szojuz című hetilap legutóbbi számának adott interjújában azt mondotta, ,,a hadsereg semlegességének dek­larálásaországunkban, Lenin szavai­val élve, undorító és csalárd hazug­ság". Az önkéntes szolgálat ellen azzal érvelt, a történelmi tapasztalat és a jelenlegi gyakorlat igazolja, hogy a Szovjetunióban érvényes módszer gazdaságosabb, de haté­konyabb is, már ami a hadsereg megfelelő szintű harcképességének a szavatolását illeti. Csehszlovák-szovjet olajüzlet ÚJSZĎ 1990. XI. 8. N em túl biztató hírt közölt a rádió Marián Čalfa keddi moszkvai villámlátogatásának reggelén: a Szov­jetunió 1945 óta a napokban vásárolt először külföldön benzint. Márpedig szövetségi kormányfőnk elsősorban az akadozó olajszállításokról kívánt tárgyalni szovjet partnereivel. Küldöttségünk fő célja az volt, hogy sziklaszilárd érvekkel elérje: legnagyobb olajszállítónk jövőre is annyit adjon el nekünk, mint az idén, mintegy 13 millió tonnát. Az első szovjet ajánlat lehűtötte a kedélyeket, hiszen ennek pontosan a felére akartak csak ígéretet tenni - természetesen dollárért; idén pedig még havonta bő egymillió tonnát szállítottak volna. Ám delegációnk ekkor jól időzítve elővette - szerintem legnyomósabb - érvét: KEMÉNY BIZNISZ ha Moszkva ragaszkodik a dollárhoz, akkor Prága is zöldhasúban kéri a kétoldalú kereskedelemben meglevő hétszáz millió rubeles csehszlovák aktívum ellentétele­zését. (Ez utóbbi kérdést majd a pénzügyminiszterek zárják le a hónap közepéig.) Ezt az érvágást nem bírná el a zilált szovjet gazdaság. Ez volt a fordulópont a tárgyalásokon, itt „fogtuk meg" partnerünket. Igaz, Rizskov kormányfő még így sem adta meg magát könnyen, mert a kért olajmennyi­ség ellenében három feltételt szabott, amelyeket - nem volt mese - nekünk el kellett fogadnunk. Eszerint nem az összes olajért adunk dollárt, elég, ha részben olajipari berendezéseket vagy olyan fogyasztási cikkeket szállí­tunk, amelyeket a szovjet olajipariak nálunk kiválaszta­nak, Aligha kétséges, mit fognak november folyamán kiszemelni: cipőt, ruhát, élelmiszereket. Vajon ki jár jobban és ki rosszabbul? Tűnjön bár a régi idők szóhasz­nálatának, de erre az üzletre a legjobban az áll, hogy kölcsönösen előnyös. Mégpedig azért, mert nekünk nem kell mind a 13 millió tonnáért dollárban fizetni, hanem a szállításokat klíring alapján árukivitellel egyenlíthetjük ki. Tény, hogy ilyen formában csak mérsékelten dollárfa­ló ez az olajüzlet. Igaz viszont az is, hogy mi csak dollárért tudunk majd beszerezni külföldön olyan olajipari berendezéseket, amelyeket aztán majd a szovjeteknek exportálunk. Moszkvának az egészben az a jó, hogy dollár is befolyik, meg korszerű olajipari technológiákra és fogyasztási cikkekre is szert tehet. Az adott helyzet­ben, úgy tűnik, ez a legoptimálisabb megoldás. Kérdés azonban, hogy mennyit ér a szovjet szállítási ígéret, mennyire bízhatunk benne. Čalfa kormányfő szerint az ilyen magas szinten kötött megállapodástól való eltáncolás nemcsak gazdasági, hanem politikai, s nem is kizárólag kétoldalú probléma lenne. Pillanatnyi­lag nehéz előre látni, hogyan alakul a szovjet gazdaság helyzete jövőre. A prognózisok nem sok jóval biztatnak. Éppen ezért kormányunk nyilvánvaló törekvése az, hogy olajellátásunk ezentúl ne csak egy lábon álljon. A fő megoldást változatlanul a keleti olajcsap jelenti, de más földrészek felé is tapogatózunk. Brazília és Indonézia is esetleg szállítana olajat már jövő nyártól, de ez a két forrás csak szükségletünk kis hányadát fedezheti, tekint­ve, hogy tetemes lenne a szállítási költség. Ha jövőre rendben befutnak az olajszállítmányok keletről, idehaza akkor is spórolásra kényszerülünk majd, s várhatóan a magas ár is megteszi a magáét. Ha az idei szinten maradna a felhasználás, akkor - már világpiaci árakon - teljes konvertibilis bevételünk 90 százalékát az olajszámla törlesztésére kellene fordíta­nunk. Mindezek alapján az átlagpolgár nem repeshet az örömtől. Mert olajat, benzint talán korlátozás nélkül kaphat, de magas áron. Némi örömöt jelenthet Václav Klaus ígérete. Pénzügyminiszterünk azt nyilatkozta, hogy a konvertibilis elszámolásra való áttérés egyúttal azt is jelenti: ha csökken a világpiaci olajár, akkor nálunk is ármérséklés következik be. Az olaj azonban már így sem lesz olyan olcsó, mint még pár hónapja volt. P. VONYIK ERZSÉBET •••• •••••II A demokrácia - véleménycsere Masaryk elnöknek ez a szállóigé­vé vált megállapítása jutott eszembe csütörtök este, amikor parádés „szereposztásban" műsort sugár­zott a televízió. A megbékélés nap­jává nyilvánított november elseje ér­telmezéséről, méltó megünneplésé­ről folyt a véleménycsere Václav Havel köztársasági elnök, František Mikloško, a Szlovák Nemzeti Ta­nács elnöke, Miroslav Kusý, a Ko­menský Egyetem rektora és Ján Korec püspök részvételével. A világ­szemléletnek eléggé különböző tá­jairól érkeztek, így volt közöttük bal­oldali indíttatású, de a bolsevizmus­ból idejében kiábrándult filozófus, volt a polgári demokrácia legneme­sebb hagyományain nevelkedett drámaíró, volt, aki a modern katoli­cizmus eszmerámlatát képviselte, egyikük pedig a hagyományos nem­zeti katolicizmus tanain nevelkedett. Az SZNT elnöke köntörfalazás nélkül kimondta: zsákutcába vezet a nacionalista zárkózottság, a gon­dolkodásbeli és nyelvi elkülönülés, így Szlovákia népe nem tehet mást, mint hogy magába száll, és az em­berek az egymáshoz közeledés út­jára lépnek. Elnökünk a tőle elvárható stílus­ban és megfontoltsággal a világ felé való kitekintés szükségességét, a pozitív értelmű világpolgárrá válást helyezte véleményének középpont­jába, miközben hangsúlyozta, hogy a köztársaság megalakulása óta el­telt 72 esztendő tanulságainak levo­nása nélkül az autentikus föderáció gondolata puszta frázissá silányul. Tehát egyértelműen kimondta: fel kell adni a csehszlovák nemzetről mesterségesen megkonstruált el­méletet. Ezzel - közvetve - azt is kinyilvánította, amit mi magyarok szívesen hallottunk. Kusý professzor a szociális gon­dolkodás fontosságára és a társa­dalmi igazságosság iránti érzék kia­lakításának nélkülözhetetlenségére figyelmeztetett, Korec atya pedig a nemzeti szempontok meghatározó voltát hangsúlyozta. Figyeltem négyüket, és közben figyeltem önmagamat is, hogyan visszhangzanak bennem intelmeik, és megrökönyödve tapasztaltam, hogy minden reakcióm csupa ,,ha­zabeszélés". Ekkor döbbentem rá, hogy tudatalattimban mennyire ott rejtőzködik a totalitalizmus negyven esztendejének vastag hordaléka, az uniformizáltság mételye. Azt vártam mindegyiktől, hogy a megbékélésről szólva és az én nemzetiségi, világ­nézeti felfogásomhoz igazodva majd ugyanazt mondja a püspök, amit az államelnök, a professzor és a tör­vényhozási elnök. Magatartásom olyan volt, mintha a város főterén egy lettem volna a több tízezernyi tüntető között. Nem kis mértékben az ilyen ma­gatartásnak köszönheti a világ, hogy egész országok, szinte világrészek egyik válságból a másikba, egyik totalitarizmusból a másikba sod­ródnak. ' Kiváló elmék már egész könyvtár­nyi gondolatot megfogalmaztak ar­ról, hogy a politikai hatalom, az ál­lam ellenőrizhetetlenné válásának oka, a totalitarizmus oka: a pluraliz­mus felszámolása. És az a négy férfiú ott a kamerák előtt számomra feledhetetlen leckét adott a nézők millióinak a gondolkodási pluraliz­musból. Láttam, hogy Havel elnök nem mindenben értett egyet Korec atya megbocsájtáskoncepciójával, és nyilvánvaló volt, hogy Korec püspök nem mindenben osztja Kusý pro­fesszor véleményét, sőt, még talán Mikloško úrral - akivel pedig ugyan­abba az egyházba tartozik - sem ért mindenben egyet. Mindazonáltal egy asztalnál ültek, megállapíthat­ták, hogy megállapításaik vonalának vannak érintkezési pontjaik, hogy vannak kérdések, amelyek megol­dásáról azonosan vélekednek, és ez számos néző számára példaértékű. Eljátszadoztam a gondolattal: mi történt volna, ha négy teljesen azo­nos gondolkodású püspököt ültet­nek a kamerák elé, vagy pedig ugyanannyi egyformán gondolkodó, egy iskolához tartozó filozófust? Va­lószínű, hogy a négy püspök is ké­pes lett volna épületes és istenfélő megállapításokra, a filozófusok is tartottak volna csinos értekezéseket, mindez azonban kissé unalmas lett volna. A materialista filozófus jelen­léte valószínűleg intenzív gondolko­dásra sarkallta az egyházi méltósá­got és fordítva... Egyszóval: úgy kerek a világ, ha többszínű, ha a különböző felfogású emberek mind megtalálják a helyü­ket a nap alatt. A múlt héten többször is jelen voltam tüntetéseken, és most meg­döbbenve állapítom meg, hogy egyetlen arcra sem emlékszem. Ha viszont tegnap „találkoztam" volna először annak a véleménycserének négy szereplőjével, arcukat akkor is fel tudnám idézni még évek múlva is. Štúr és Dubček szülőföldjén A soviniszták azzal ijesztgették a szlovák nemzetet, hogy Ľudovít Štúr megfordul a sírjában, ha születé­sének évfordulójára nem hagyják jó­vá a nyelvtörvényt. Jóváhagyták, de Móric uramék és környezetük még mindig azt állítja, hogy a szlovák nemzet szellemóriá­sa mégis forog a sírjában. Mert nem olyan törvényt fogadott el a parla­ment, amilyet Markuš úr megfogal­mazott. Nem először fordult elő a világtör­ténelemben, hogy akarnokok kisajá­tították a szellemóriások gondolatait és müvét. Petőfi vajon tehet róla, hogy 1944 őszén egy hungarista kobzos megzenésítette az egyik versét? Richard Wagner is vétlen abban, hogy operái embertelen el­méletek megfogalmazására és megvalósítására ihlették a barna métely terjesztőit. És a sort még tovább folytathatnánk. Zay-Ugrócon országos ünnepsé­get tartottak Štúr születésének évfor­dulóján, és Alexander Dubček, a ma élő leghíresebb szlovák is jelen volt a megemlékezésén Zay-Ugróc egyébként neki is szülőfaluja. A na­cionalistáknak Dubček sem tetszett, és nem is hagyták, hogy elmondja ünnepi beszédét. Megdöbbentő volt hallani, ahogy a Szövetségi Gyűlés elnöke végül így szólt a tömeghez: ,,Szomorú, nagyon szomorú va­gyok". A nemzetieknek nem kell Dubček, mert - így érvelnek - kommunista volt. Azoknak a kommunistáknak az előélete azonban nem érdekli őket, akik mindmáig nem tudtak kigyó­gyulni a bolsevizmusból, akik a két szélsőséges politikai párt összefo­gásával egy zászló alatt szeretnék a társadalmat (szigorúan nemzeti alapon) kivezetni a válságból. A módszert jól ismerjük. A neve: totalitarizmus. Fő módszere: a de­magógia. A szakszervezet, a munkaadók és az állam A héten az állam, a szakszerve­zetek és a munkaadók képviselői egy asztalhoz ültek, és végre meg­született az érdekegyeztető szerző­dés. Az egyezmény megkötésének az a legfontosabb vonatkozása, hogy egyik fél sem akarja bizonyíta­ni domináns voltát. A szakszerveze­tek vonatkozásában ez azt jelenti, hogy társadalomkutatási és közgaz­dasági munkahelyeik vizsgálatainak eredményeként a lehetőségekből ki­indulva fogalmazzák meg követelé­seiket. Tehát nem a konfliktusok kiélezésére törekednek, hanem az érdekek egyeztetésére. Az állam hasonló intézményei is - hasonló céllal - készítenek helyzetfelméré­seket, így megfelelően szabályoz­hatók a folyamatok. Ez nem jelenti azt, hogy a szakszervezetek, ha már minden más lehetőség kimerült, nem nyúlnak a sztrájk fegyveréhez. Ha azonban csak egy mód van rá, ezt ki kell kerülni, mert a mostani átmeneti helyzetben ez hallatlan kárt okozna mind az államnak, mind a vállalatoknak, de maguknak a munkavállalóknak is. A hármas egyezmény már ma is fontos tényezője a társadalmi stabili­tás megőrzésének, de még -fonto­sabb lesz január elseje után, amikor felszabadulnak az árak, és nagyobb mértékben beindul a privatizálás. Néhány hónapon belül megmutatko­zik, mennyire hatékony ez az egyez­mény. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents