Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-10 / 238. szám, szerda

NEM A PIRAMIS CSÚCSÁN ÁLLUNK John Seed: Adjuk fel arrogáns világképünket! Középkorú kopaszodó férfi - cipő nélkül. Mezítelen lábán vietnami saru. öltözéke agyonmosott farmer, egy rövid ujjú jaguárfejes fekete trikó, s mindez egy kora őszi didergető reggelen. Nyakában bőrből hasított szíjon valószínűleg egy amulett fityeg, de azt trikója alá rejti. Az első pillanatra kissé ágrólszakadt, semleges figura, akihez tán már nem is illik ez a tinédzseres szerelék. Viselkedése azonban éppen olyan magabiztos, mint a mindig elegáns Davis Attenboroghé. A globetrotter természetességével mozog, legyen akár a pozsonyi Nyerges-utca macskakövein vagy Orly röpterén, beszéljen a Mozart-házban vagy az Európa Parlamentben. Ez John Seed, a Magyarországról gyermekkorában elszármazott ausztráliai környezetvédő. Ö és elvbarátai először Ausztráliában, majd világszerte akciócsoportokat hoztak létre a trópusi esőerdők védelmére. Ezekből ma már több mint négyszáz működik. - Egyet már korán megértettem - jelentette ki Pozsonyban -, hogy a természet megmentése érdekében a kormánytól, ipari köröktől semmiféle kezdeményezés nem várható, kényszeríteni kell őket. De vajon mi közünk van nekünk itt, az európai végeken az ázsiai és az afrikai esőerdőkhöz vagy éppen a még távolabbi Amazóniához? Miért aggasztó az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének szeptemberi bejelentése, hogy tavaly a „megszokottnál" jóval több, 168 ezer négyzetkilométernyi esőerdőt pusztítottak el? Ezekre a kérdésekre válaszolt szlovákiai előadóútján az ausztráliai ökológus. Az óriásgenerátor - A Föld jelenlegi légkörének és klímájának stabilitását az esőerdők biztosítják. Hogy ezekben milyen óriási energiaáramlás folyik, arra hadd említsem meg Amazóniát - mondotta John Seed. - Az Amazonas a világ legnagyobb folyója. Vízhozama annyi, mint a sorrendben őt követő további hét folyóé együttesen. Az esős évszakban oly mennyiségű vizet szállít, hogy az óceánban torkolatától 300 mérföldnyire is „belőle" meríthetünk édesvizet. Vízhozamának ötszöröse kering azonban az Amazóniát borító esőerdők növénytömegében. A tudósok megállapították, hogy ennek a hatalmas vízmennyiségnek az elpárologtatásához az esőerdők naponta annyi napfényenergiát hasznosítanak, amely 2000 hidrogénbomba romboló erejének felel meg. Bolygónk esőerdői tehát óriási generátorként működnek - hangsúlyozta -, és nekik köszönhető, hogy az atmoszféra összetétele stabil, annyi oxigént tartalmaz, amennyi az embernek, az élővilágnak megfelel. Egyre több tudós hajlik arra, hogy a Földet egy egységes, hatalmas élő szervezetnek tekintse, melynek a kültakarója - a bőre - az élővilág. Chosé Luxemburger, a Nobel-díjas brazil tudós úgy vélekedik, ha Amazónia dzsungeljeinek egyharmadát kitermelik, akkor az egész rendszer összeomlik, s a még meglévő erdők is elpusztulnak. A Föld hidrológiai ciklusa pedig összeomlik. - Ha Földünket élő bolygónak tekintjük, s meg akarjuk menteni, akkor fel kell hagynunk azzal az illúzióval, hogy kisebb-nagyobb területek védelmével - nemzeti parkok stb. létesítésével - megelégedhetünk. Ez olyan naiv elképzelés - jelentette ki John Seed -, mint azt hinni, hogy tovább él az az ember, akinek egyegy tenyérnyi ép bőre, néhány foga maradt. Az 1. számú közellenség Ki áll vajon az esőerdők pusztításának hátterében? Az ördögi körként értelmezhető civilizáció? Nem, a bűnösök nagyon is ismertek. John Seed megnevezi őket: az 1. számú közellenség a Világbank, s persze más multinacionális - „fejlődést szolgáló" - szervezetek. A Világbank évente 30 milliárd dollárt költ különféle „fejlesztési" programokra. Indiában például 1 milliárdot szánnak a Narmada folyó vízgyűjtőjében építendő több száz erőmű tervezetére. Maguk is bevallják, a tervek megvalósulásával egymillió ember kényszerül elhagyni lakhelyét, így növekszik az ökológiai menekültek száma. Indián kívül a Világbanknak további 34 országában vannak érdekeltségei," s a vízerőműveken kívül persze más, környezeti szempontból nem kevésbé veszélyes vállalkozások finanszírozásával is foglalkozik. Az esőerdők további nagy ellenségei a húsiparban érdekelt mammutvállálatok. Ezek azért támogatják a fakitermelést, hogy a dzsungelek helyén legelőket létesíthessenek, s így néhány centtel olcsóbban süthessék a hamburgert. Sokaknak tán idealistának, sőt kissé Don Quijote-i figurának tűnik John Seed. Demokrácia, polgári kezdeményezések, tömegtiltakozások, Szivárványharcosok (Greenpesok. Szivárványharcosok (Greenpeace) ide vagy oda, ki gondolná, :hogy a Világbank és más multimilliár:dos szervezetek ellen ő és a hozzá I hasonlók eredményeket érhetnek lel?! Pedig igen. Az EgyesültÁllamokIban tevékenykedő 130 csoport I összehangolt tiltakozóakcióinak köIszönhetően az egyik hamburger\ gyártásban érdekelt nagyvállalat ; Brazíliából visszavonult. Ausztriában j a Global 2000 csoport elérte, hogy ott - az idén júliusban - a világon elsőként ,a tropikus erdőkből származó faanyag importját. Ausztráliában működő akciócsoportjaik éveken át csónakokkal és más kisebb vízi járművekkel akadályozták az ilyen faanyagot szállító teherhajók kikötését. Sikerült megnyerni az államszövetség szakszervezeteinek támogatását is. - Sajnos egyet még nem sikerült elérnünk - közölte - az ausztráliai (Gyökeres György felvétele) ökológus -, mégpedig azt, hogy a Világbank és más multinacionális gazdasági körök megváltoztassák elképzeléseiket, s tőkéjüket az ökológiai gondok megoldása érdekében fektessék be. Deep ecology John Seed kérdésemre elmondotta, úgy érzi, hogy a jövőben a konkrét akciók helyett egy új, általa „deep ecology"-nak (mélyökológiának) nevezett filozófia terjesztését kell vállalnia. Szerinte a természetet nem szabad kulisszának tekinteni, amely előtt a Homo sapiens főszerepben tetszeleg. A természet nem piramis, amelynek a csúcsán az ember áll, hanem egy háló, amelynek csak az egyik fonala vagyunk. Fel kell adni eddigi, önmagunkról vallott arrogáns világképünket. Ehhez pedig nem elég „felszedni" egy-egy kósza gondolatot, hanem ökológiai identitástudatot kell kifejlesztenünk. A jólétről vallott elképzeléseinket is át kell értékelnünk. Az, hogy az Egyesült Államokban egy középosztályhoz tartozó családnak is három autója lehet, egy haldokló bolygón nem tekinthető a magas életszínvonal mutatójának. Ma az ember és haszonállatai több mint a felét fogyasszák el annak a napenergiának, amit bolygónk vegetációja hasznosít. Csak a maradék jut az összes többi élőlénynek. Persze, e fogyasztásban óriási eltérések vannak. Egy átlagos amerikai állampolgár ma annyi energiát használ fel, mint 40 indiai. - Az az elképzelés viszont - jegyzi meg az ökológus -, hogy a keleti blokk országainak és a harmadik világ életszínvonala a Nyugat által megvalósított módon emelhető, teljesen abszurd. De befogadja-e vajon a Nyugat bűvöletében élő Kelet-Európa ä deep ecology "-t? John Sedd elniunaotta, hogy észtországi, magyar- és lengyelországi, valamint szlovákiai látogatása során nagy nyitottsággal találkozott. Kérdéses viszont, hogy az itt bekövetkezett „ideológiai vákuumot" egy ökológiai identitástudat vagy a fogyasztói társadalom magatartásformái töltik-e ki. POMICHAL RICHÁRD A fogyasztó kérdése; mennyiért vásárolunk? RÁFIZETÉSBŐL NEM ÉL MEG A KERESKEDŐ • CSAK A BEHOZATAL PÓTOLHATJA A HIÁNYT • PRIVATIZÁCIÓ ÉS MAGÁNVÁLLALKOZÓK Úton-útfélen mást sem hallani: vegyünk ágyneműt, cipőt, törülközőt és még ki tudja mi mindent, mert felmennek az árak. így aztán nem csoda, akinek pénze van, befekteti, pontosabban elkölti. Hivatalosan ugyan nemigen esik szó az árak emeléséről, de valamennyien úgy érezzük, van valami a híresztelésekben. Mi a véleménye erről? - fordultunk kérdésünkkel Margita Guliková mérnökhöz, a pozsonyi háztartási cikkeket forgalmazó vállalat kereskedelmi osztályának vezetőjéhez: - A pénzügyminisztérium tájékoztatása szerint különböző árkategóriákkal kell számolnunk. Egyes árufajtáknál valószínűleg behatárolt az ár, tehát egy bizonyos szintnél feljebb nem emelkedhet, de a termékek többségére az árliberáció vonatkozik. Vállalatunk helyzete nem valami rózsás, ugyanis áruink körülbelül 60 százalékának számunkra nem előnyös az ára. Tehát ha eredményesek akarunk lenni, ezeknek az áraknak egyértelműen emelkedniük kell. Hogy mely árufajták ára emelkedik majd, azt ma még nehéz megmondani. Egész sor termékünket az állam dotálja. Számtalan olyan árunk van, amelyet mi magasabb áron vásárolunk, mint amenynyiért eladunk. Eddig ezt a tulajdonképpeni veszteségünket abból a haszonból egyenlítettük ki, amely a többi árucikkből származott. Elsősorban az import elektrotechnikai cikkek tartoztak ebbe a kategóriába. Mivel ezek ára csökkent, kiapadt a veszteséget fedező forrás. Számunkra két lehetőség maradt. Vagy úgy fogjuk forgalmazni az árut, hogy a nekünk járó árrést megkapjuk, tehát magasabb áron, vagy egyáltalán nem fogjuk a veszteséges termékeket árusítani. Ezt ugyanis egyetlen vállalat, kereskedelmi szervezet, szövetkezet, vagy magánvállalkozó sem vállalná, mert senki serri fog veszteséggel kereskedni. - Mely áruk tartoznak a szóban forgó „veszteségesek" közé? - Elsősorban a vasáru, a konyhai kellékek, részben az üveg és a porcelán, valamint a villamos háztartási cikkek. - Említette, hogy az import elektronikai cikkekből hasznuk volt, de azt is tudjuk, hogy ezekből viszonylag széles skálát hoztunk be az NDK-ból. Hogyan változott ezeknek a termékeknek az ára? - Az NDK-importcikkek ára emelkedett. Az ármódosításokat a boltokban már végrehajtották. Nagyjából a korábbi árak kétszeresére emelkedtek. Gondunk, hogy az új árak, melyeket az érvényes árfolyam szerint számítottunk ki, olyan magasak, hogy a termékek iránt egyáltalán nem lesz érdeklődés. Elsősorban a mosógépekről, a rádiókról, a színes televíziókról van szó. - Tegyük fel, hogy emelkednek az árak. Ezáltal talán csökken a kereslet, de a hiánycikkek száma is, tehát bővül a kínálat. Akinek pénze lesz, hozzájut az áruhoz. - Egyelőre nehéz pontosan megmondani, hogyan alakul a piac. Azt viszont tudjuk, hogy a gyártók megrendeléseinket még a korábbinál kedvezőtlenebbül igazolják vissza magyarán, tovább növekszik a h H

úzz be neki egyet, vagy én ütlek ^ meg!" - hallom oldalról, úgy tíz lépésnyiről a sürgető biztatást. Odafordulok, hogy szemügyre vegyem őket. Ott állnak az újságosbódé sarkánál, félkörben: támadásra készen. Szemükben zavart bizonytalanság és lappangó szégyen. Ha nem hajtják végre a parancsot, gyáváknak minősülnek, ha igen, nem tudni, mi lesz a dolog vége. Mi történik, ha a kiszemelt visszaüt? Egyáltalán, hogyan kell ütni: arcra, gyomorra, vagy csak úgy, tesséklássék, vállonpöccinteni az ellenfelet, hogy le. legyen tudva a dolog? Mennyi erőt kell beleadni, hogy elismerést váltson ki a mozdulat, de r azért ne legyen ártalmas se túlságosan? A falka lassan, bizonytalanul araszol előre, már csak karnyújtásnyira az áldozatok. Elfutni nem tudnak, hátuk mögött a kioszk, előre, oldalra nem tudnak kitömi. A félkör lassan bezárul, a feszültség egyre elviselhetetlenebb. A kéz ökölbe szorul, de még bizonytalan. ,,No mi lesz? Be vagy szarva?" - vigyorog a vékonydongájú, bamabőrű provokátor. Röhögve hátba vágja a bizonytalankodót, aki még most sem üt. Arcán a szégyen és az izgalom pírja. Be jó lenne, ha most a keze különválna a testétől, s megtenné, amit várnak tőle! Túlesni ezen az elviselhetetlen feszültségen, s felszabadultan nevetni, hisz csak játék az egész. A kiszemelt áldozat nyugodtnak tűnik. Szőke hajába túr, zavartan ácsorog, olykor a biztatóra pislant. Tudja, ő az igazi ellenfél, tőle függ Hétköznapi brutalitás minden. Ez a kis vakarák itt az orra előtt nem igazi ellenfél, látszik rajta, legszívesebben elfutna, vagy visszalépne. Azt se tudja, mit akar. Csak azért téblábol itt, mert a bőrdzsekis hergeli, s ha nem hajtja végre a parancsot, akkor maga válik áldozattá, holnap őt veszik elő. Rászállnak, mert gyáva volt, s megkeserítik az életét. Bujkálnia kell, külön kell ülnie a buszon, s minden délután el kell viselnie a gúnyolódást. A füstös egyre türelmetlenebb, únja a totojázást. Hirtelen mozdulattal lábon rúgja az áldozatot, aki rezzenéstelen arccal áll tovább, csak a szeme szikrázik fel egy pillanatra. Föl sem szisszen, se riadalom, se ijedtség, csak valami izzó elszántság az arcán. Látszik rajta, kemény legény, nem esik pánikba, bár az erőviszonyok egyenlőtlenek. A bőrdzsekis megrázza magát, s mint egy győztes kiskakas, lesajnáló arckifejezéssel otthagyja az arénát. Peckesen indul a park felé, ahol, mint a varjak, felgallyazva ülnek a nagyobbak a korláton. Csámcsogva, köpködve rágógumiznak, s fújják a füstöt. Megannyi Rambó és Bruce Lee, igaz, kissé szánalmasabb kivitelben. Röhögve nyugtázzák a végeredményt, a peckesnek löknek egy cigarettát, megérdemli, hogy ennyit foglalkozik azokkal a kis vakarékokkal. Férfi ez a javából, még ha tizenhárom-tizennégy éves is. Még sokra viszi. A kis szőke pedig fölszedi a porból az iskolatáskát, s négy-öt társával felszáll az érkező buszra. T Tgyanazon a napon, ugyanabban a kisváU rosban leütnek egy férfit a kocsma előtt. Léccel, hátulról, amint gyanútlanul könyököl a korlátnak dőlve. Hogy miért, azt maga a támadó se tudja. Csak úgy. (kövi) ánycikkek száma. Bízunk abban, hogy januártól lehetőségünk lesz a külföldi áruvásárlásra. Jelenleg még nincs engedélyünk külkereskedelmi tevékenységre. Persze, azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy bár a korona belső konvertibilitása révén kemény valutához jutunk majd, félő, hogy a valutaárfolyam a fokozott érdeklődés következtében emelkedni fog, s így a behozott áru a fogyasztók számára sok esetben túl drága lesz. Az áruimportot szorgalmazni fogjuk, de azt is fel kell majd mérnünk, milyen lesz a lakosság vásárlóereje. Az valószínűleg csökkenni fog. Az elengedhetetlen élelmiszer-vásárláson kívül elsősorban a lakbérre, a villanyra, a gázra, a közlekedésre, a gyerekek étkeztetésére költik majd pénzüket. -A kereskedelemben egyre inkább varázsszóvá válik a privatizáció... - Nekem erről a következő a véleményem: ha valaki úgy gondolja, högy egy vállalat 200 kis boltra való felosztásával több hűtőszekrény vagy mélyhűtő lesz a piacon, annak furcsa a logikája. A kereskedelem privatizációja még nem jelent több árut. Nem vagyok a privatizáció ellenzője, de az ésszerűséget ezen a téren is szem előtt kell tartani. - Ha már ezt a két hiánycikket hozta fel példaként, tud valami kedvezőt mondani velük kapcsolatban? - A jelenlegi helyzetben csak a behozatal adhat némi okot a derűlátásra. Az aranyosmaróti Calex új gyártási programot készít elő, és vezetői szerint még annyi hűtőszekrényt, illetve mélyhűtőt sem szállítanak a piacra, mint ez idáig. A gyár monopolhelyzetét szinte lehetetlen felszámolni, mert az országban nem volna célszerű még egy hasonló gyár felépítése. - A magánvállalkozók nem segítenek az ellátásban? - Az a baj, hogy a kistermelők nem tudnak megfelelő alapanyagokat beszerezni, nincs műhelyük, még tisztázatlan az adózás, gondjuk van az árakkal és sokuknak fogalma ?

;ncs arról, hogy mi mindennel jár a vállalkozás. Ezt meg kell tanulniuk és a tapasztalatszerzés hónapokig ís eltarthat. Tehát egyelőre részükről nagyobb áruszállításokkal nem számíthatunk. Arra sem, hogy bonyolult termékeket állítsanak elő, mert képtelenek az alkatrészeket beszerezni. Más kérdés, hogy a fogyasztási cikkek tulajdonképpen tömegcikkek, s ezek gyártása nagyban gazdaságosabb. Vállalatunk már jó ideje építi kapcsolatait a magántermelőkkel. Sok merész és ügyes szakember fordult hozzánk, de legtöbbjük ajánlatához feltételeket is fűzött: ha adunk gépeket, alapanyagokat, elkészítik a termékeket. Ezeket az alapvető feltételeket viszont mi, kereskedők nem tudjuk számukra megteremteni. - A nem éppen derűs beszélgetésünk végén tud valami biztatót is mondani a fogyasztóknak? Például uzt, milyen cikkek lesznek olcsóbbak? - A nemrég leárazott elektronikai cikkek iránti kereslet igazolta, hogy a fogyasztók által ésszerűnek ítélt árakért sok mindent el lehet adni. Ebből kiindulva tervezzük - amíg van az árkülönbözetre fedezetünk, mert az árak leszállítása ettől függ - további termékek árának csökkentését. A parabolaantennák, a drágább üvegáru egy csoportja, a videokazetták, az amatőr rádiósok által vásárolt cikkek és talán némely világítótest is ide tartozik majd. DEÁK TERÉZ ÚJ SZÚ 4 1990. X. 10.