Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-08 / 236. szám, hétfő

Hétfő, 1990. október 8. Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 236. szám A Polgári Fórum vezetői a közbiztonságról Kevés a rendőr • Sacher, a volt belügyminiszter mulasztása • A határőrség 5000 tagja rendőri teendőkre • A polgári bizottságok közbiztonsági feladatai (ČSTK) - Prágában szombaton értekezletet tartottak a Polgári Fórum reprezentánsai, és megvitatták a közbiztonság kérdését s a polgári bizottságok feladatait. A tanácskozásra már egy héttel korábban sort kellett volna keríteni, a szövetségi belügyminiszter, illetve a CSK belügyminisztere kérésére azonban elnapolták. A két miniszter viszont ezúttal sem vett részt a tanácskozáson. Az ország közbiztonsági helyzetéről Ladislav Lis, az SZGY képviselője tartott beszámolót. A rendőrségi átigazoló bizottságok munkája ugyan már befejeződött - mondotta -, de a tisztogatást tovább kell folytatni. Richard Sacher volt belügyminiszter számlájára írandó, hogy a pártállam titkosrendőrségének struktúráját mindeddig nem sikerült teljesen megbénítani. A közbiztonság javítása érdekében növelni kell a rendőrök létszámát. Azzal, hogy . az állományt az adminisztratív apparátusból átcsoportosítják a szó szoros értelmében vett rendőrségi állományba, lényegesen javítható a helyzet. Ráadásul ezzel nem terhelik meg az állami költségvetést, összesen több mint 8000 rendőrre Mellettünk állnak (ČSTK) - A Csehszlovák Megértés Mozgalma is értekezletet tartott szombaton. A pozsonyi tanácskozáson Vladimír Čech, a mozgalom elnöke vezetésével értékelték az eddigi tevékenységet, és elsősorban arról bontakozott ki a vita, miként értelmezzék az állami nyelvről szóló törvényt. Az SZNT elnökéhez és az SZK kormánya elnökéhez intézett levélben leszögezik: tiszteletben kell tartani azt az álapelvet, hogy a törvény nem feledkezhet meg a nemzeti kisebbségek jogairól. A vegyeslakosságú területeken olyan feltételeket kell teremteni, hogy a kisebbségek a hivatalokban és intézményekben anyanyelvükön is el tudják ügyeiket intézni. Érdeke a szlovák nemzetnek, hogy Szlovákiát és az egész köztársaságot a kisebbségek is saját hazájuknak tekintsék. A tanácskozás résztvevői egyértelműen visszautasították a köztársaság bomlasztására irányuló törekvéseket. Mai számunkban: Milyen a mai szlovák kormány nemzetiségi politikája? Dobos László interpellációja Vladimír Mečiar úrhoz, a Szlovák Köztársaság miniszterelnökéhez. (3. oldal) Elkészül a szociális védőháló? ... a munkanélküliség mindig kellemetlen, az USAban azonban normálisnak tekintik, ha az emberek 5 százalékának nincs munkája... (4. oldal) Hol, mikor és hogyan tanuljunk látni? .... Helyes-e, hogy az oktatásban az irodalommal szemben olyan háttérbe kerül a művészettörténet, amilyenbe, amikor az irodalom iránt egyébként is alapvetően könnyebb pozitív vonzalmat kialakítani a gyerekben. (5. oldal) Semmi jele Bagdad megállapodási készségének Iraki felszólalás az ENSZ-ben • Primakov megkapta a remélt ígéretet • Letartóztatások Egyiptomban tünk Mitterrand úr iránt. Olyan személyiségről van szó, aki nagymértékben befolyásolja a XX. század történelmének alakulását. Ezért ra-. gaszkodtam ahhoz, hogy a Várban kerüljön sor a találkozóra. Különböző ellenérvek hangzottak el, és mi ezeket nem tudtuk elfogadni. Egyszer Mitterrand úr egészségi állapotára hivatkoztak, és kiderült, hogy ez nem felelt meg a valóságnak. A protokoll emberei rámutattak, hogy a francia elnököt - miközben az autentikus föderációt építjük - ugyanúgy kellene Szlovákiában is fogadni, mint Csehországban. Prá(Folytatás a 2. oldalon) Vladimír Mečiar szlovák miniszterelnök tv-beszédéből Diplomáciai protokoll - Szlovákiában (ČSTK) - Televíziós beszédének bevezető szakaszában Mečiar miniszterelnök hangsúlyozta: a fogyatékos tájékoztatás gyakran idéz elő tévedéseket, nehezíti a helyes állásfoglalás kialakítását, és az események értelmezésében torzításokat okoz. Ezt a múlt héten is tapasztalhattuk, amikor különböző hírek keltek lábra a Brazil Köztársaság elnökének látogatásával kapcsolatban. Arra vártunk, mondotta Vladimír Mečiar, hogy a félretájékoztató hírek szerzői nyilvánosan bocsánatot kérnek. Ez nem történt meg, ezért most kerítek sort a történtek megmagyarázására. Már Mitterrand francia elnök szlovákiai látogatásakor ís érezhető volt, hogy bizonyos feszültség uralkodik a Szlovák Köztársaság szervei és a prágai vár protokollja között. Mitterrand úrnak a bratíslavai látogatás napjaiban eredetileg a Bőrikszállóban kellett volna laknia. E szálló lakosztályában találkozott volna a Szlovák Köztársaság reprezentánsaival. Nem értettünk egyet ezzel a megoldással. Nemcsak protokolláris kérdésről van szó, hanem a hozzánk érkező államférfi iránti tiszteletről is. Szlovákiában mindannyian nagy tisztelettel viselteJánský-emlékérem 85 véradónak (ČSTK) - Szombaton a Starý Smokovec-i Grand Szállóban 85 kelet-szlovákiai lakos vette át a Jánský-emlékérmet. Valamennyien legalább negyvenszer adtak már vért. Az ünnepélyes találkozón jelen volt Miroslav Chovanec, a Szlovák Vöröskereszt elnöke, aki rámutatott, hogy Kelet-Szlovákiában nagy hagyományai vannak a térítésmentes véradásnak, és összesen már csaknem 20 ezren nyerték el a Jánskýemlékérem különböző fokozatát. Viszont sajnálatos - mutatott rá -, hogy az utóbbi időszakban mintha csökkenne az önzetlen emberek száma, és ez a véradásban is érezhető. A jövőben ezért meg kell találni az önzetlenség hatékonyabb elismerésének a módját. járásban levő Margonya községbe, a Dessewffyek családi birtokára hozták, ahol előbb a kúria kertjében temették el, majd 1853-ban a családi kriptába helyezték örök nyugalomra. Az 1848-as szabadságharc kiemelkedő képességekkel rendelkező honvédtábornokára október 6-án margonyai síremléke előtt kegyelettel emlékeztek a népek szabadságában bízó mai magyarok és szlovákok. A koszorúzási ünnepségen jelen volt Nagy Lajos vezérőrnagy, a prágai magyar nagykövetség katonai- és légügyi attaséja, Boros Jenő a Magyar Köztársaság pozsonyi fökonzulja, Gulyás István vezetésével a Magyar Domokrata Fórum küldöttsége, Jozef Koscelník, a Bártfai Járási Nemzeti Bizottság alelnöke, Anna Kurilová osztályvezető, Jan Kuzjak„A Margonyai Hnb elnöke, Alžbeta Švecová, a hnb titkára, továbbá a Csemadok és az Együttélés Politikai Mozgalom, vala(Folytatás a 2. oldalon) (ČSTK) - Többszöri halasztás után pénteken este végre elhangzott az ENSZ közgyűlésében Tarik Aziz iraki külügyminiszter beszéde - az iraki ENSZ-misszió helyettes vezetőjének tolmácsolásában. Aziz ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy különrepülőgéppen érkezzen New Yorkba, de ezt az Irak elleni légi embargó miatt Washington nem engedélyezte. Az iraki ENSZ-misszió vezetőjét pedig váratlanul kórházba kellett szállíttatni. A harmadkézből ismertetett iraki álláspont csalódást okozott mindenkinek, aki azt várta, hogy Bagdad bármiféle jelét adja a megállapodási készségnek. Irak csak egy dolgot ajánlott az ENSZnek: Szaddam elnök augusztus 19-i javaslatát, hogy a kuvaiti kérdést a Közel-Kelet többi problémájával egyidőben oldják meg. Röviden utalt arra is, hogy az iraki kormány sosem ismerte el Kuvait 1913-ban történt elszakítását Iraktól. Ennél több magyarázatot azonban nem adott az agresszióra. A beszéd viszont hemzsegett a vádaktól az USA, nyugati szövetségesei, az ENSZ és az egész nemzetközi közösség címére. A beszéd alatt a kuvaiti diplomaták kivonultak a teremből, Irak képviselői pedig akkor hagyták el a tanácskozást, amikor az USA,< a Szovjetunió, Szaúd-Arábia, Kuvait, valamint más országok képviselői ítélték el ezt a felszólalást. Az iraki külügyminisztérium delegációja a héten Iránba látogat, hogy tárgyaljon az 1980-ban megszakadt diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról. Szó lesz ezen kívül a még mindig fennálló határvitákról és a hadifoglyok repatriálásáról. Bagdad számára a volt ellenség most potenciális szövetségessé lépett elő, hiszen - pár Teherán elítélte a Kuvait elleni támadást - ellenzi az idegen csapatok jelenlétét is a Perzsa-öböl térségében. (Folytatás a 2. oldalon) OSZTRÁK VÁLASZTÁSOK Koalíciós partnerek párviadala (ČSTK) - Parlamenti választásokat tartottak tegnap Ausztriában. Tizenegy politikai párt indított jelölteket, de valószínűleg a felük sem jut be a Nemzeti Tanácsba. Körülbelül 1 millió választópolgár, vagyis a szavazásra jogosultak közel 10 százaléka - az utolsó közvélemény-kutatások szerint - még tegnap reggel sem döntött arról, kinek adja voksát. Megfigyelők szerint éppen ők lehetnek azok, akik eldöntik, megtartja-e kancellári székét Franz Wranitzky, a szociáldemokraták (SPÖ) elnöke, vagy húsz év után újra konzervatív skancellárja lesz az oszágnak Josef Rieglernek, az Osztrák Néppárt (ÖVP) elnökének személyében. Eddig az SPÖ-nek 80 mandátuma volt, az ÖVP-nek 77, a szabaddemokratáknak (FPÖ) 18, a zöldeknek pedig 8. Az FPÖ és a zöldek arra számítottak, hogy a koalíciós pártok rovására megkétszerezik mandátumaik számát, ennek ellenére győzelemre csak az eddigi koalíciós pártok valamelyike számíthat. A 17 órakor közzé tett előzetes eredmények: szociáldemokraták 80-83 mandátum, néppártiak 61-64 mandátum, szabaddemokraták 29-31 mandátum, zöldek 7-8 parlamenti hely. U ékeidőben nincs ijesztőbb látvány, mint az MJ öklét magasba lendítő, felajzott tömeg. A magyar fül számára nincs hátborzongatóbb élmény, mint a sokadalom meg-megújuló füttykoncertje, ha az emelvényen álló szónok pusztán kiejti a száján azt a szót, hogy: magyar. Nincs aggasztóbb pillanat, mint az, amikor az ökölrázásra és a füttyögő pfujolásra hajlamos tömeg elé az a szónok lép, aki ugyan egy kulturális intézmény (a Matica slovenská) élén áll, ám előző napi sajtóértekezletén mégis azzal a „tréfával" igyekezett jópofáskodni, hogy a dél-szlovákiai optimista szlovákul, a pesszimista magyarul tanul, a realista viszont puskát vásárol! Békeidőben ugyanis nincs riasztóbb dolog az indulatveszélynél! És Szlovákiában most az van, sajnos, lényegesen nagyobb s komolyabb mértékben, mint azt első pillanatban hinnők. A fentiekből talán már nyilvánvaló: hírlapírói hivatástudatból pénteken este én is ott álltam a radikális nyelvtörvényt sürgetők több órás pozsonyi tüntetésének gyülekezetében. Olvasgattam a kizárólagos és egyetlen, hivatalos és állami nyelvet követelő, az ország szövetségi államformáját támadó, az itt élő magyarokat bántó transzparenseket; hallgattam a cseh nemzetiségű köztársasági elnök személyét becsmérlő bekiabálásokat - és akaratlanul Tengiz Abuladze remek filmje: a Vezeklés jutott eszembe. Pontosabban annak utolsó képsora. Azok a filmkockák, amikor annyi elmondhatatlan szörnyűség után egy néni beszól a házba és megkérdi, vajon ez az utca vezet-e a templomhoz; majd a tagadó válaszra - egy élet pillanatokba sűrűsödő bölcsességével - csak a fejét ingatja. Merthogy minek egy utca, ha ez nem a templomhoz vezet?... Nem tudom, hol az az utca és hol az a ház, ahová a néni beszólt. Bár ez teljesen elhanyagolható, mivel nincs a földkerekségen olyan utca és olyan ház, ahol jogosulatlannak tűnnék feltenni az idős néni kérdését. Sőt! Nálunk kiváltképpen nincs. Aligha hinném, hogy egy csöppet is túloznék, amikor azt mondom: egyelőre félig sem vagyunk túl a demokráciához vezető út buktatóin, a tavalyi bársonyos forradalom keltette illúziók elvesztésével járó kataklizmákon. Egyre sűrűbben érkeznek a hírek arról, hogy rosszkedvűekké, indulatosakká lettek napjaink. „Csupán" azért, mert szokatlanul nyíltan és kíméletlenül őszintén jelentek meg mindazok a gondok, ameINDULATVESZELY lyeket évtizedekig valamiféle szemérmes állami titkolódzás vett körül. Indulatokat hergelő hordószónokok, sanda szándékú bajkeverők is színre léptek, akik a szlovákság körében - az önjogúság és a szövetségi államforma tökéletesítésének természetes igényén túlmenően - felélesztették a nemzeti önsajnálat mély húrjait... Még mielőtt cinizmussal, netán kozmopolita nagyképűséggel vádolna bárki, sietve tudatom, hogy eszem ágában sincs lekicsinyleni a mellőzöttségnek azt az egyéni és társadalmi súlyát, amely a szlovákságot a (közel)múltban érte; ámde ami most zajlik a Cseh és Szlovák Föderatív Köztársaságnak eme országrészében, az már olyan disszonáns indulat, amire igenis oda kell figyelni! Szerencsére, ahhoz még kicsi, hogy igazán fejlett nacionalizmusnak hívjuk; viszont éppen eléggé nagy, hogy a józanul gondolkodók felfigyeljenek rá és észbe kapjanak. Nem ez az út vezet a demokráciába, onnan pedig az Európaházba! Országjáró újságíróként tanúsíthatom: nehogy azt higgye bárki is, hogy a Pozsonytól Ágcsernyőig élő, jóval több mint félmilliónyi magyarság füle és lelke nem érzékeny az indulatveszélyből adódó társadalmi klímára. Nem titok: vannak, akik kifejezetten tartanak a jövőtől! Egyelőre még nem attól tartanak, hogy az európai mércéhez való igazodást ígérő állami politika változik számukra kedvezőtlen irányba, hanem attól, hogy az életüket döntően meghatározó mindennapokban szaporodnak majd a feszültségek, a türelmetlen fenyegetődzések. Igen, a pénteki tüntetésen is elhangzott ilyesmi bőven... És mert félő, hogy a reakció ellenreakciót vált(hat) ki, álljon itt minden szépelgés nélkül: mások nacionalizmusát ne a sajátunk felkorbácsolásával viszonozzuk! Magyarán: mind a jogszabályok dzsungelében, mind a lelkekben is van mit tisztázni! Egyvalami azonban vitathatatlan: Szlovákiában élő magyarnak lenni nem öncél, hanem ragaszkodás a szülőföldhöz. Mi itt születtünk, mint ahogy az őseink is. Létkérdésünk az anyanyelvőrzés, elvégre a szép emberség is létkérdésünk. Számunkra az anyanyelv boldog abroncs, amely összefüg és megtart; remekmű a szívünkben és a szánkon. Az anyanyelv számunkra a nyílt, a tiszta, a becsületes gondolkodás eszköze; kollektív énünk fő ismertetőjele. Egyszerre burok és mag; olyan mód és olyan forma, amely a történelmi tartalmakon túlmenően megtartó szellemi és érzelmi meghatározottságot hordoz. Mert való igaz, visszatérve a vezekléshez, hogy minden utcának, még a iegparányibbnak is templomhoz kell vezetnie. Esetünkben a demokrácia templomához. Abban a nagyon széles és mély értelemben, ahogyan Abuladze gondoltatja ezt. A filmvásznon megelevenedő öreg néninek igaza van: minek egy utca, ha nem a templomhoz vezet, hiszen demokrácia és erkölcsi ideálok nélkül sehová sem juthatunk. Az indulatveszély pedig?. Homlokegyenesen a zsákutcába vezet! MIKLÓSI PÉTER lenne még szükség. A határőrség további 5000 katonáját irányítják át a közrend fenntartására. Az értekezleten hangsúlyozták, hogy az alkotmány- és demokráciavédelmi hivatalnak nem úgy kellene működnie, ahogy működik. E testületben 95 százalékban volt titkos rendőrök vannak, a fennmaradó 5 százalék mondható Jaroslav Šabata elkötelezett hívének. A vita során többen is rámutattak, hogy haladéktalanul ki kell dolgozni a* polgári bizottságok statútumát, hogy tagjai bekapcsolódhassanak a tájegységek védelmi tanácsába. Azonnal meg kell szüntetni a segédrendőrök működését, és haladéktalanul el kell bocsátani azokat a rendőröket, akiket bevetettek az ún. belső ellenséggel szemben. Különösen fontos feladat a rendőrségről szóló törvény elfogadása. Vértanúra emlékeztek Koszorúzási ünnepség Margonyán (Munkatársunktól) - A 13 aradi vértanú egyikének - Dessewffy Arisztid honvédtábornoknak feldarabolt'holttestét egy évvel a kivégzése után, 1850-ben titokban a Bártfai