Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-06 / 235. szám, szombat

Szombat, 1990. október 6. • Ára 1 korona • XLIII. évfolyam, 235. szám Katonai küldöttség államfőnknél (ČSTK) - Václav Havel köztársa­sági elnök tegnap a prágai várban a Csehszlovák Hadsereg napja, a duklai hadművelet 46. évfordulója alkalmából katonai küldöttséget fo­gadott, élén Miroslav Vacek hadse­regtábornokkal, védelmi minisz­terrel. Rövid beszédében Vacek tábor­nok biztosította az államfőt, hogy a Csehszlovák Hadsereg támogatja azt a politikát, amelynek köszönhe­tően országunk visszatér a demok­ratikus hagyományokhoz, s ezeknek a cseh és a szlovák nemzet s a nem­zetiségek javára történő ápolásá­hoz. Végezetül gratulált Havel el­nöknek 54. születésnapja alkalmá­ból, és átadta neki a hadsereg aján­dékát, egy kristályvázát. Köztársasági elnökünk köszöne­tet mondott a jókívánságokért, majd kiemelte az új csehszlovák katonai doktrína kidolgozásának s a hadse­reg demokratizálásának fontos­ságát. Mai számunkban: A legnagyobb kihívás ... Jövőre olajigényeinknek alig a felét szerezhetjük be keleti szomszédainktól, ráadásul e mennyiséghez csak kon­vertibilis valutáért és világpiaci áron juthatunk hozzá... (5.oldal) Szovjet és német ellenfél Jozef Adamec (Inter): „Nehezebb ellenfelet nem is kaphat­tunk volna. Littbarski és társai ütőképes csapatot alkotnak, szinte nincs gyenge pontjuk. (7. oldal) Az ENSZ-közgyűlés vezető témái Kelet-Európa és a Perzsa-öböl Jirí Dienstbier nyilatkozata New York-i tárgyalásairól (ČSTK) - Jirí Dienstbier, a szövetségi kormány alelnöke, külügyminisz­ter csütörtökön befejezte majd kéthetes látogatását New Yorkban, ahol részt vett az ENSZ-közgyűlésen és az európai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet 35 országának külügyminiszteri tanácskozásán. Mie­lőtt hazautazott, nyilatkozatot adott a Csehszlovák Sajtóiroda tudósító­jának. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés Politikai Mozgalom parlamenti képviselői klubja erkölcsi kötelességének érzi, hogy a nyelvtörvény jóváhagyása kapcsán kifejezze véleményét, és felhívja az SZNT Elnökségének figyelmét a következőkre: Jirí Dienstbier többek között el­mondta, hogy az ENSZ-közgyűlés két fő témakörrel foglalkozott: a kö­zép- és kelet-európai országokban történt változásokkal és természete­sen a Perzsa-öbölben kialakult helyzettel. Jó lenne, ha az öbölbeli válságot sikerülne diplomáciai esz­közökkel megoldani. Az országok túlnyomó többsége bízik ebben. Tu­datosítják azonban, hogy az ered­ménynek teljesen egyértelműnek kell lenni. Pánik utáni kérdőjelek Alaptalannak bizonyul? - tettük fel e hét derekán az akkor szónoki­nak is tűnhetett kérdést az újabb benzinvásárlási lázzal kapcsolat­ban. Az autósok jelentős tábora nem akart hinni a nyugtatgató - de ko­rántsem megnyugtató - magyaráza­toknak, és - nekik lett igazuk. Ismét belenyúltak zsebünkbe, mintegy fo­kozatosan szoktatva hozzá mind­annyiunkat az egyre keményedő gazdasági feltételekhez. Tény, hogy a olajpiacon kialakult helyzet újabb és újabb próbatételek elé állítja a kormányt, a gazdasá­gunk gyökeres átalakításával pró­bálkozó közgazdászainknak erre a kihívásra is válaszolniuk kell. Az is tény, hogy nincs sok választási lehetőségük. És az is igaz, hogy a gépkocsi nem tej nem kenyér, bár rohanó világunkban már nem is lu­xuscikk. Legalábbis nem szabadna, hogy az legyen. Márpedig az újabb és újabb ár­emelések mindinkább arra kénysze­rítenek bennünket, hogy luxuscik­ként bánjunk vele, használjuk taka­rékosabban. Persze, takarékoskod­ni sokféleképpen lehet, ügy is, hogy beállítom - ha van - a garázsba, és csak ünnepnapokon húzom elő a kocsit. Úgyis, hogy az a fővárosi fiatalember aki eddig a három meg­állónyira levő munkahelyére is gép­kocsival utazott, ezentúl városi bu­szon teszi meg ezt a távolságot. Az is a takarékosság sokak által eddig mellőzött módja, hogy jobban törő­dünk a gépkocsi műszaki állapotá­val. És sokak szerint azzal is megta­karítható néhány korona, hogy a „rémhír" felröppenésekor akár ti­zenötször is beáll a benzinre vára­kozó gépkocsik kígyózó sorába. Hogy elítélhetők-e ezért a „kis­szerűségért", azon lehet meditálni. Felmerül azonban egy súlyosabb kérdés is: vajon gondoltak-e arra a korlátozott benzinvásárlás alap­elveinek kidolgozói, hogy a fejadag kiutalásának módja milyen vissza­élésekre ad lehetőséget? Hogy tovább növelheti a zavarosban szor­galmasan halászók növekedő tábo­rát, tovább erősítve ezzel az árnyék­gazdaságot - annak minden veszé­lyével? - -ps­A kétoldalú tárgyalásokról szólva a külügyminiszter hangsúlyozta, partnereivel az együttműködés új le­hetőségeinek kihasználásáról folyta­tott megbeszéléseket, valamint ar­ról, hogy országunk miként oldhatná meg az öbölbeli válságból eredő gazdasági problémákat. A tárgyalá­sokból - mondotta Dienstbier - egy időszerű következtetés vonható le: a lehető leggyorsabban kell elemez­nünk azokat a veszteségeket, ame­lyeket az öbölválság okoz nekünk. Ezt követően olyan konkrét javasla­tokat kell előterjesztenünk partne­reinknek, amelyek hozzájárulnának a problémák áthidalásához. Jirí Dienstbier kiemelte Gianni De Mi­chelis olasz külügyminiszterrel, Na­kajama Takasi japán és Lawrence Eagleburger amerikai külügymi­niszter-helyettessel folytatott tárgya­lásait. A legfigyelemreméltóbbnak mégis az Eduard Sevardnadzéval megtartott, nem hivatalos találkozó­ját nevezte. A szovjet diplomácia vezetője megerősítette azt az elvet, mely szerint teljesíteni kell a szerző­déseket, s ígéretet tett arra, szorgal­mazni fogja, hogy a Szovjetunió tart­sa be az olajszállításokról megkötött szerződéseket. 1. Nem ertünk egyet azzal a köve­teléssel, hogy a szlovák nyelvet egyedüli államnyelvként törvényesít­sék Szlovákiában. Ez a jogi* aktus szöges ellentétben állna a Cseh­szlovákia által is aláírt nemzetközi emberjogi megállapodásokkal. Ne­hezen pályázhatunk az európai de­mokratikus országok családjába va­ló bejutásra, míg totalitárius módon viselkedünk az élet bármely terüle­tén. A szlováknak egyedüli állam­nyelvként történő törvénybe iktatá­sával eltipornánk a szlovákiai nem­zeti kisebbségek jogait. 2. A szlovák nyelvnek hivatalos nyelvként történő törvénybe iktatása ellentétben állna a nemzetiségekről szóló 144/1968-as számú alkot­mánytörvénnyel. A tőle való minden eltérés alkotmánysértő. 3. Kötelességünknek tekintjük, hogy felhívjuk figyelmüket a Szlovák Köztársaság kormánya programnyi­latkozatának ide vonatkozó részére: „... a törvény (nyelvtörvény) egyúttal rögzíti a nem szlovák anya­nyelvű állampolgároknak a saját nyelvük használatához való jogát a hivatalos kapcsolatokban, mégpe­dig legalább a nemzetközi emberjogi megállapodások által megkövetelt mértékben." Nem feledkeznek meg erről? 4. Szlovák részről csaknem egy népszavazás eredményeként értel­(Foíytatás a 2. oldalon) Győzzenek a legjobbak Sajtóértekezletet tartott a Polgári Fórum (CSTK) - „A Polgári Fórum nem törekedik arra, hogy megnyerje a helyhatósági választásokat - mon­dotta a PF tegnap Prágában tartott sajtóértekezletén Pavol Rychetský szövetségi miniszterelnök-helyettes, a Polgári Fórum kollégiumának tag­ja. - A helyhatósági választásokon nem az ország politikai jövőjéről, hanem arról fogunk dönteni, hogyan működjenek a helyi, ezen belül főleg a községi önigazgatási szervek." Martin Palouš, a Polgári Fórum Sokoldalú gazdasági együttműködés (ČSTK) - Kétoldalú és sokoldalú tanácskozásokat folytatott az utóbbi hetekben a Szövetkezetek Központi Tanácsa. Tárgyalt az Európai Gaz­dasági * Közösséggel, amely a ,,Phar" segélyalapot Lengyelor­szág, Magyarország után Csehszlo­vákiára és más országokra is kiter­jesztette. E megbeszéléseknek, me­lyek érintették a csehszlovák szövet­kezetek piacgazdaságra való áttéré­sének kérdését, főleg a gazdasági együttműködés és a szövetkezeti tagok nevelése, művelése volt a céljuk. A Szövetkezetek Központi Taná­csa a fogyasztási, a gyártási és a la­kásszövetkezetek tevékenységi te­rületére vonatkozó, valamint csehszlovák szövetkezeti biztosítók és bankok alapításához nyújtott se­gítségről írt alá egyezményt; ez ügy­ben megbeszéléseket folytatott svéd, angol, NSZK-beli, osztrák és belga partnerekkel. tagja így reagál Pavel Rychetský szavaira: „Az ő véleményétől elté­rően, úgy vélem, hogy a PF a vá­lasztási győzelemre törekszik. Azon­ban nem kívánunk agresszívan fel­lépni a többi politikai erővel szem­ben, amely ugyancsak ezt szeretné elérni." A szövetségi miniszterelnök-he­lyettes a következő szavakkal zárta le a vitát: „A Polgári Fórum akkor nyeri meg a választásokat, ha a leg­jobbak győznek, tekintet nélkül poli­tikai hovatartozásukra." Arra a kérdésre, vajon a PF soron következő közgyűlésén választa­nak-e elnököt, Martin Palouš azt válaszolta, hogy szerinte az elnök­választást napirendre tűzik. Hozzá­fűzte, hogy, ami őt illeti, egyetért jelölésével. A sajtóértekezlet végén Pavel Ry­chetský a bonyolult üzemanyagellá­tási helyzetről is tájékoztatta az újság­írókat. Hangsúlyozta: „Bár az olaj­válság nehezíti a gazdasági reform véghezvitelét, nem teheti megvaló­síthatatlanná." Lapunknak nyilatkozik Marián Čalfa, a szövetségi kormány elnöke A NEMZETISÉGI JOG NEM ADOMÁNY Egy új kormány hivatalba lépése a világon mindig és mindenütt a várakozások, találgatá­sok, remények, esetleg aggodalmak „magas­feszültségét" váltja ki a közvéleményben. Há­romszorosan is így van ez, ha egy olyan országban kerül új kezekbe a kormányrúd és kapnak új gazdát a miniszteri bársonyszékek, amely négy évtized totalitárius egypártrend­szere után éppen megfordította hajóját. Kérdé­seimet, amelyeket Marián Čalfa szövetségi mi­niszterelnöknek tehettem fel, remélhetőleg nem csupán az újságírói kíváncsiság diktálta, hanem ezek az Új Szó olvasóinak érdeklődését is kifejezik. * - Miniszterelnökké választása után adott első nyilatkozataiban ön a kemény munkán kívül nem ígért semmi impozánsát. De vajon elég­e ennyi az átlagember bizalmának elnyeréséhez? Mit érzékel Európa mostanában egyik legnépszerűbb országának miniszterelnöke a sze­mélyéhez fűződő reményekből? - Valóban nem ígértem semmit, csak kemény munkát. De ezt nemcsak ma­gamra értettem, és nincs is olyan érzé­sem, mintha pusztán én dolgoznék kemé­nyen. A holtpontról való elmozduláson, a kibontakozás tartós pilléreinek kiépíté­sén fáradozva keményen munkálkodik az egész kormányzat és a rendelkezésére álló, illetve az újonnan alakuló szervek. A minap nálam jártak például a vállalkozói körök képviselői, s valóban jó benyomást tettek rám. Ők nyilván már el is végeztek egy jó adag becsületes munkát. Elegendő körbepillantani, hogy az ember észreve­gye a változásokat. Alapvetően más lett például a külföldiek viszonya Csehszlová­kiához. A külhoni vállalkozók és mene­dzserek sorra keresik a kapcsolatot válla­latainkkal, más szemléletű, új emberek dolgoznak a hazai bankrendszerben, gyökeres átalakulás előtt áll a kisvállalko­zások ügye, közelednek a helyhatósági választások - úgyhogy helytelen lenne azt állítani: csupán az államirányítás köz­pontjaiban folyik kemény munka. Éppen fordítva, nekem az a benyomásom, hogy az egész ország mozgásban van. Nyil­vánvaló, hogy társadalmunkban a szemé­lyemhez fűzött remények és várakozások szintén sokfélék, olykor akár egymásnak ellentmondóak. Egy most alakuló demok­ráciában ez így természetes. _ Az átlagémber a politika haté­konyságát a pénztárcáján méri és érzi. Sőt! Tájainkon egyelőre in­kább csak azon az árumennyisé­gen, amit a gyatrán ellátott üzletek­ben a bevásárlókosarába rakhat. A gazdasági fordulat, az árubőség és a piaci viszonyok megteremtése azonban a társadalmi gondok ki­éleződéséveljár. Vannak-e konkrét elképzelései e feszültségek enyhí­tésére? -Egyvalamit köntörfalazás nélkül le kell szögezni: eleddig a jövő számláján éltünk! Az állam a gazdasági helyzet valós lehetőségeit meghaladva biztosítot­ta a lakosság relatív jólétét; s ezzel a túl­fogyasztással ebek harmincadjára juttatta az országot, fgy hát akár tetszik valaki­nek, akár nem, de tény: a küszöbönálló esztendőkben már nincs milyen tartalé­kokhoz nyúlnunk. A szövetségi kormány ezért az egyensúly, a stabilitás megte­remtése, a struktúra átalakítása, az egészséges versenyhelyzet és a piacgaz­dálkodás kiépítése mellett kötelezte el magát; minden egyéb ebből ered. - Nyilván a vásárlóerő csökken­tését kénytelen-kelletlen le kell majd nyelnünk, a többi törekvés viszont szimpatikus. Azok megva­lósításában vajon milyen szerep jut a többségében magyarlakta Dél-Kelet-Szlovákiának? -A Pozsonytól Ágcsernyóig húzódó terület kitűnő termőtalajjal van megáldva, így az ország legfontosabb éléskamrája is itt van. Érthető hát, ha gazdasági straté­giánkban - az élelmiszerellátásban - e tájnak a jövőben is szinte pótolhatat­lan szerepe lesz. - Nem titok, hogy nálunk mos­tanában nemcsak a gazdasági ne­hézségek osztják meg egyre in­. kább a társadalmat, hanem az ma­gától Is mind tagoltabb lesz. Bár­mely politikai erő vagy kormányzat sikere így nem kis részben azon múlik, hogy miként választja meg a bázisát, kikre támaszkodik. Eb­ben az értelemben vizsgálódva ön népszerű kabinet élén áll? - A népszerűség szép, hízelgóen kel­lemes dolog. Aki ennek fordítottját állítja, az aligha őszinte. Az érem másik oldalát nézve viszont látnunk kell, hogy hazánk­ban mind politikailag, mind gazdaságilag, valóban gyökeres változásokra van szük­ség. Ezek megvalósítása közben, termé­szetesen, népszerűtlen intézkedéseket is kell majd hozni. Ez egyszerűen elkerülhe­tetlen; a mi feladatunk ezért, hogy vala­mennyi lépésünket alaposan megfontol­juk és azokat rendre indokolni is tudjuk a nyilvánosság előtt. - A szövetségi kormánynak a szóban forgó érveléshez megvan a szükséges tekintélye? - A kellő respektust ehhez - az ön­tömjénzés helyett -, csakis az emberek bizalma hozhatja meg számunkra. Ez az, aminek egyszerűen nincs alternatívája. Pusztán a koncepciózus intézkedésekkel fémjelzett konkrét munka kecsegtet siker­rel. Remélem, szándékaink őszintesége valóban megszilárdítja majd a szövetségi kormány tekintélyét. - Rengeteget vitatott kérdés mostanában, hogy a jövőben mi­lyen lesz a szövetségi kabinet, il­letve a nemzeti kormányok együtt­működése. Mi marad a szövetségi (Folytatás a 4. oldalon) Döntés előtt ismerkedjünk meg a nemzetiségek nézeteivel is

Next

/
Thumbnails
Contents