Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-31 / 256. szám, szerda

A károsultak benyújtják Bagdadnak a számlát? Bush iraki provokáció esetén nem fog habozni a válasszal (ČSTK) - Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfőn 13 szavazattal - Kuba és Jemen tartózkodása mellett - jóváhagyta az öbölbeli helyzettel foglalkozó, immár 9. határozatát. Ennek fő célja a további nyomásgyakorlás az iraki vezetésre és Bagdad sürgető figyelmeztetése: a nemzetközi közösségnek nem áll szándékában eltűrni Kuvait törvénytelen megszállását. A határozat követeli az Irakban és Kuvaitban fogvatartott külföldi állampolgárok azonnali elengedését és mindazok szabad távozását, akik ezt kívánják. Továbbá élelmiszereket, vizet és alapvető szolgáltatásokat követel Kuvait, valamint harmadik országok állampolgárai számára, beleértve a diplomáciai missziók munkatársait is. A határozat felszólít minden országot, gyűjtse össze a bizonyítékokat a nemzetközi megállapodások iraki részről történő megsértéséről és ezekről tájékoztassa a Biztonsági Tanácsot. Ugyanez vonatkozik az invázió okozta károkról szóló adatokra is. Ezek alapján lehet majd esetleg bírósági úton követelni Iraktól a kártérítést. Párizsi látogatása befejeztével a francia államfővel közösen megtartott sajtóértekezletén Mihail Gorbacsov szovjet államfő ismét az öbölbeli válság politikai megoldásáért szállt síkra, s ennek érdekében egy arabközi találkozót javasolt. Gorbacsov szerint ezen egyes országok - például Szaúd-Arábia - jelentős szerepet játszhatnának, s gyors megállapodás születhetne. A szovjet államfő szerint Szaddam Husszein elfogadhatná az arabközi konferencia tervét. Ezzel összefüggésben utalt megbízottja, Jevgenyij Primakov vasárnapi bagdadi tárgyalásaira, melyek alapján arra lehet következtetni, hogy Szaddam pozíciója módosult, a jelen pillanatban érvényesíthető az arab tényező. Gorbacsov változatlanul elfogadhatatlannak minősítette a válság katonai megoldását. Francois Mitterrand a sajtóértekezleten hangsúlyozta: a Szaddammal való esetleges megállapodás fő feltétele minden túsz elengedése, örömmel szólt arról, hogy Irak elengedett közel 300 francia állampolgárt. Egészen pontosan 263 francia érkezett meg tegnapra virradó éjszaka egy iraki repülőgépen Párizsba. Tizenkilenc más nemzetiségű túsz is ekkor szabadult. Több jel arra utal, az Egyesült Államok kezdi elveszíteni türelmét. San Franciscóban megtartott sajtóértekezletén Bush elnök ugyan elutasította azt az állítást, hogy Amerika háborúra készül az öbölben, de jelezte, bármilyen iraki provokáció esetében nem fog habozni és utasítást ad az amerikai egységeknek a válaszra. Külügyminisztere, James Baker Los Angelesben sokkal egyértelVlagyivosztok megmenekült Hétfő este hajszálon múlott a távolkeleti szovjet kikötőváros, Vlagyivosztok sorsa. Az Admiral Vinogradov hadihajó fedélzetén V. Kolganov szakértő ellenőrizte a fedélzeti ágyúk kilövőberendezését, de megfeledkezett arról, hogy leellenőrizze, nincsenek-e az ágyúk megtöltve. A város központjában lévő öbölben horgonyzó hajóról a nem éppen alapos „szakembernek" sikerült 17 éles lövegei kilőnie. A várost csak az mentette meg a pusztulástól, hogy az ágyúcsövek az égnek meredtek. (ČSTK) mübben fogalmazott: „Senkinek sem szabad kételkednie abban, hogy ha szükséges lesz, az Egyesült Államok erőt alkalmaz Irakkal szemben". Úgy vélekedett, Szaddam Husszein mindaddig nem áll meg, amíg „meg nem állítják őt". Megfigyelők szerint Primakov közelkeleti körútja „a béke utolsó esélye", ugyanakkor óva intettek attól, hogy bárki is túl sok reményt fűzzön a szovjet megbízott tárgyalásaihoz. Primakov egyébként tegnapra virradó éjszaka Dzsiddában Fahd szaúdi uralkodóval találkozott, de tárgyalásaikról részleteket nem közöltek. A CNN amerikai televíziós társaság keddre virradó éjszaka közvetítette az iraki elnökkel készített interjúját. Szaddam igyekezett nagyon nyugodt és lezser benyomást kelteni, de válaszaiból kitűnt, nem módosított eddigi merev álláspontján Kuvait ügyében. Megerősítette: nem vonja ki csapatait Kuvaitból, s a megszállást azzal próbálta igazolni, hogy az invázió az arab nép és az iszlám érdekeit szolgája. Továbbra is megpróbált párhuzamot vonni a Kuvait körüli válság és az arab területek izraeli megszállása között. Cáfolta, hogy eredménytelenek lettek volna tárgyalásai a szovjet elnöki megbízottal, és közölte, ez a párbeszéd folytatódni fog. Szaddam elnökletével tegnap rendkívüli ülést tartott az iraki fegyveres erők főparancsnoksága. Az INA hírügynökség szerint a kuvaiti városi háborúra való szükséges felkészülést vitatták meg. Ismét veszteségeik vannak az amerikai haderőknek az öbölben. Bahrein közelében felrobbant az Iwo Jima hadihajó kazánháza, minek következtében hat tengerész életét vesztette, négy pedig megsebesült. xxx Hírügynökségi jelentések szerint a megszállt palesztin területeken és Kelet-Jeruzsálemben folytatódnak a palesztinok és a zsidók kölcsönös támadásai. Ismét vannak halálos áldozatok és sebesültek. A Templom-hegyen az izraeli hatóságok elektronikus biztonsági rendszert szereltek fel, a Siratófalnál pedig erős rendőrjárőröket helyeztek el, hogy elkerüljék az újabb összecsapásokat. A SZUDETANEMETEK A VAGYONJOGI KÉRDÉS IGAZSÁGOS RENDEZÉSE MELLETT (ČSTK) - A Sudetendeutsche Zeitung című hetilap hétfőn tájékoztatott a Szudétanémetek Honfitársi Szövetségének országos értekezletéről, amelyet október 20-án tartottak meg Münchenben. Franz Neubauer, a szövetség szóvivője felszólalásában reagált a szudétanémetek csehszlovákiai vagyonának elkobzásával kapcsolatos problémákra. Tájékoztatott Václav Havel köztársasági elnökhöz intézett leveléről, valamint arról, hogy Helmut Kohl kancellár kérte, támogassák a szudétanémetek álláspontját. Neubauer az értekezleten elmondta: a cseh kormány szóvivőjének közlése szerint a cseh kabinetnek más az álláspontja a szudétanémetek tulajdonjogi kérdésében, mint ahogy azt a Hospodárske noviny közétette. A szudétanémetek képviselője a továbbiakban rámutatott, hazánk kérte, hogy az egyesített Németország tartsa be a Csehszlovákia és az NDK között megkötött szerződést. Ezért Neubauer Helmut Kohlnak intézett további levelében figyelmeztetett: az 1950-ben aláírt megállapodás elismerése azt jelentené, hogy helyeslik és jóváhagyják a szudétanémetek kitoloncolását és az ezzel járó összes következményt. A hetilap nyilvánosságra hozta az értekezleten elhangzott határozatot a szudétanémet-cseh kapcsolatok jelenlegi helyzetéről. A dokumentum egyebek között kiemeli, hogy a demokratikus Csehszlovákia vezető képviselői egyértelműen elítélték a szudétanémetek kitelepítését. Hangsúlyozta azonban, ha a cseh fél nem lenne hajlandó igazságosan rendezni a szudétanémetek vagyonjogi kérdését, akkor ez megnehezítené és veszélyeztetné a csehek és a szlovákok Európába vezető útját. Leszerelés Egy robbantás - két dörrenés A

hogy közeledik a párizsi összeurópai csúcstalálkozó kezdete (november 19), úgy kerülnek ismét előtérbe a katonai kérdések. Most már minden remény megvan arra, hogy a legfelsőbb vezetők aláírják a hagyományos leszerelési megállapodást - így kommentálták a nagy nyugati hírügynökségek azt a tényt, hogy a Varsói Szerződés leszerelési különbizottsága a hetek óta tartó huzavona után szombaton végre közös nevezőre jutott. Nem arról volt szó, hogy a NATO és a VSZ nem tudott megállapodni, hanem ez utóbbin belül nem tudták a tagországok egymás között elosztani a szervezet számára Bécsben meghatározott fegyverzetmennyiséget. A tagországok főleg a harckocsikból külön-külön többet igényeltek, mint az összesített limit. Már-már úgy nézett ki, hogy a VSZen belüli torzsalkodás akadályozza meg a bécsi fórum munkájának eredményességét. Már csak egy tisztázatlan kérdés maradt. Robert Harenčár, Csehszlovákia első külügyminiszter-helyettese Prágában azt mondotta, e szerződést a hat külügyminiszter a VSZ november 3-ára és 4-ére tervezett budapesti csúcsértekezletén írja majd alá. Viszont a múlt hét folyamán naponta foglalkoztunk azzal, hogy Moszkva kérte a budapesti találkozó elhalasztását a párizsi csúcs utáni időpontra, s ebbe a jelzések szerint a többi tagország is beleegyezett. Moszkva hivatalos indoklása szerint a francia fővárosban olyan jelentős döntések történhetnek, amelyek alapvetően befolyásolják majd a két katonai szervezet jövőjét, ezért hasznos a halasztás. Ezzel szemben hírmagyarázók szerint az igazi ok: a Szovjetunió nem akarta kenyértörésre vinni a dolgot Csehszlovákiával és Magyarországgal. Havel elnök ugyanis kijelentette, javasolni fogja a VSZ katonai szervezetének azonnali feloszlatását, Magyarország pedig már korábban bejelentette: a jövő év folyamán kilép a VSZ-ből. Mindehhez még hozzá lehet adni egy Dienstbierinterjút. Külügyminiszterünk nyilatkozata szerint 1992-ig mindenképpen felbomlik a Varsói Szerződés, még akkor is, ha tisztán politikai szervezetként esetleg jól szolgálná az együttműködést. Nos, mindez a jelenlegi helyzetben nem jött volna jól Gorbacsovnak. Nem mintha ő nem látná, merre tartanak a folyamatok, inkább a belső ellenzékének a vitorlájából akarhatja (még egy ideig) kifogni a szelet. Katonai kérdésekben ugyanis a Szovjetunióban egyre több botrányizú dolognak lehetünk tanúi. A sajtó Jazov védelmi miniszter gyakori tiltakozásai ellenére sem engedi, hogy feledésbe merüljön a szeptember eleji puccsügy. Erre csak rátett egy lapáttal Vjacseszlav Dasicsev, az államfő külpolitikai tanácsadója, aki egy német lapnak adott interjújában azt mondotta: amennyiben a Szovjetunióban a helyzet tovább rosszabbodna, forradalom törhet ki, s nem zárható ki egy puccskísérlet sem. Közben a katonák titkolóznak, tápot Politikusból államférfi avagy a Mečiar-jelenség ÚJ szú 1990. X. 31. A nyelvtörvény vitája és elfogadása óta most ezernyi fórumon folyik a szlovákiai magyarok körében a vita, és miközben véleményt mondunk a politikai pártok, illetve a politikusok magatartásáról, aligha fordul elő egyszer is, hogy ne tennénk fel a kérdést: vajon mi idézte elő, hogy Vladimír Mečiar miniszterelnök a kisebbségekhez, elsősorban persze a magyarokhoz fűződő viszonyban Saulból Paullá változott. A nyelvtörvény vitája és elfogadása óta most néhány hazai szlovák lapban (pl. a Nový Slovákban, a Slovenské ozvenyban és a Slovenské národné novinyban) sorra .jelennek meg az eszmefuttatások, amelyek szerzői kétségbe vonják a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom parlamenti képviselőinek szlovák voltát, egyes írások szerzői nemzetárulónak minősítik a kormánykoalícióhoz tartozó pártok képviselőit, a Szlovák Nemzeti Felkelés terén összesereglett nemzetiek pedig a legutóbbi napokban már Vladimír Mečiar miniszterelnökre is össztüzet zúdítottak, azt állítva róla, hogy elárulta a szlovák ügyet. A nacionalistákat most főképp az foglalkoztatja, vajon milyen hazai, főképp pedig külföldi erők vesztegették meg azokat, akik nem a Matica-javaslatra szavaztak, hanem a kormánykoalíció által előterjesztett törvénytervezetre. A valóságban az történt, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom, a kereszténydemokrácia, a Demokrata Párt és más politikai pártok legjobbjai politikusból államférfivá fejlődtek. Ezt azonban nehezen értik meg a fejlődésképtelenség posványában rekedt politizálgatok, de a jelenséggel a politikában tapasztalatlan százezrek sem tudnak mit kezdeni. Az utóbbiak számára van mentő körülmény, de vajon elmondható-e ez azokról, akiket a választási eredmények emeltek politikusi rangra? Vajon van-e enyhítő körülmény azok számra, akik a választásokon azzal indultak a politikai harcba, hogy ha törik, ha szakad, de nem hagyják magukat befolyásolni a változó realitástól, és mindhalálig kitartanak az eredeti elképzelés mellett. Mečiar miniszterelnök utóbbi napokban tanú- • sított magatartása klasszikus példája az államférfivá válásnak. Ismerjük be, hogy a szlovákiai magyarok közül sokan nem tudnak mit kezdeni ezzel a „pálfordulással". Tucatnyi korábbi megnyilvánulását sorolják fel bizonyítékként annak alátámasztására, hogy a szlovák kormány első embere nem szereti a magyarokat. Reménytelen lenne a jövőnk, ha a rokonszenv, illetve az ellenszenv lenne az a mozgató erő, amelyen az életvitelünket szabályozó jogszabályok megfogalmazása múlik. Lehet, hogy az emberségesebb nyelvtörvény-változat mellett voksolók közül igen soknak van ellenszenves magyar nemzetiségű ismerőse, mint ahogy nagyon valószínű az is, hogy tapasztalatai alapján nem minden csehszlovákiai magyar mondhatja el, hogy csupa szeretetreméltó szlovákkal, csehvel, némettel, franciával stb. találkozott. Az államférfiúvá válás azzal kezdődik, hogy a politikus megfeledkezik egyéni élményeiről, szubjektív indítékairól, és a figyelmét a társadalom valós érdekeire, a ténylegesen ható erőkre összpontosítja. Ha nem így cselekszik, akkor azok színvonalára süllyed, akik egyedi esetekből, a közhangulat hullámzásaiból, netán a tömeghisztériából vonnak le következtetéseket, és ezt döntéseikben is tükröztetik. A zömében ellenzékben levő magyar nemzetiségű parlamenti képviselők úgyszólván kivétel nélkül felismerték a kormánykoalíció által előterjesztett nyelvtörvény-javaslatban azokat a pozitív, a Matica-javaslatnál minden esetre előre mutatóbb elemeket, amelyekre a jövőben lehet építeni, és képesek voltak megkülönböztetni, hogy a szlovákok közül kik vannak mellettünk, illetve ki tekinti a dél-szlovákiai magyarok jelenlétét visszaszorítandónak, minél hamarabb megszüntetendőnek. Csak úgy mellesleg: ehhez nem is szükségeltetett különösebb szellemi teljesítmény, hiszen olyan parlamenti szónoklatok hangzottak el ügyünk mellett, amelyek megfogalmazói egyértelműen hitet tettek a két nép évezredes egymás mellett élésének folytatása mellett. Tehát a magyar nemzetiségű politikusok is ráléptek az államférfivá válás útjára, bizonyítva, hogy kezdik tudatosítani a politika mibenlétét. Ez így is megfogalmazható: nem a karakánkodásra építik parlamenti munkájukat, hanem az érdekek egyeztetésére, a lehetőségek figyelembe vételére. Az a hír terjedt el a nyelvtörvény-vita időszakában, hogy néhány magyar politikus azt szorgalmazta, az összes nemzetiségi képviselő vonuljon ki a tanácskozásról, ha nem a „harmadik" törvényjavaslatot fogadja el a Szlovák Nemzeti Tanács. Minden esetre épületes látvány lett volna, ahogy a Szlovák Nemzeti Párt képviselőivel közösen ment volna végbe a magyarok távozása. Hogy erre nem került sor, az szintén azt bizonyítja, hogy kisebbségünk politikusainak zöme sem politizálgat, hanem megindult az államférfivá válás útján. TÓTH MIHÁLY adnak mindenféle gyanúnak. Sevardnadze egy héten belül kétszer is arra kényszerült, hogy a katonák vádjaival szemben védelmezze a külpolitikai irányvonalat. Ez a vád: a külügyminisztérium gyengíti az ország védelmi képességét. Ebbe a csatározásba beszállt a nagy tekintélyű Georgij Arbatov akadémikus, aki az Izvesztyija hasábjain ezt írta: „A Szovjetunióban jelenleg négy-öt újtipusú atomrakétát fejlesztenek ki. Tavaly 140 ballisztikus rakétát, két tengeralattjárót és 1800 tankot gyártottunk. De erről a szovjet honatyák csak véletlenül szereztek tudomást, mégpedig Richard Cheney amerikai védelmi miniszternek a moszkvai parlamentben elhangzott beszédéből!" Ezeket az adatokat a szovjet katonai vezetés még a parlament védelmi és állambiztonsági bizottságának tagjaival sem ismertette. „ Egyesek szándékosan elhallgatják a szovjet katonai költségvetés részletes adatait, mert ez a költségvetés túl magas, nincs összhangban a nép érdekeivel." Persze, a dolgok nem ilyen egyértelműek, hiszen meglepetésre a tábornokok segítségére sietett a múlt pénteken Vlagyimir Zserinovszkij, a nemrégiben alakult Liberális Demokrata Párt elnöke, mondván: ők nem értenek egyet azzal, hogy a szovjet csapatokat hazarendelik KözépEurópából. „Miért vonnánk ki alakulatainkat, amikor jól elhelyeztük ott őket. A katonáknak van mit enniük és van hol lakniuk. Mi sietünk a hazatelepítésükkel, s ezzel ismét a cseheknek, magyaroknak és lengyeleknek teszünk jót, a mi országunk, a mi nemzeteink rovására." Úgy vélem, ez pontosan olyan eset, amikor két szóval is lehet minősíteni: no comment! De az eddig felsoroltaknál is nagyobbat dörrent a múlt heti atomrobbantás. Szó szerint is, de elsősorban politikailag. A Szovjetunió a Novaja Zemlja-i kísérleti telepén földalatti nukleáris robbantást hajtott végre, de még ezt megelőzően csaknem egy éven át atomcsend volt az egész országban. Tavaly ugyanis a szovjet parlament felhívást intézett az amerikai Kongresszushoz, s a kísérletek moratóriumára szólított fel. Igaz, Washington erre nem adott választ. A legismertebb atomlőtéren, a kazahsztáni Szemipalatyinszkban Moszkva a hatalmas helyi tiltakozások miatt volt kénytelen beszüntetni a robbantásokat. A Komszomolszkaja Pravda szerint a múli szerdai kísérletről az északi területet képviselő szovjet honatyák is csak a finn fővárosból szereztek tudomást. A kormány megszegte szavát, mert korábban maga Belouszov miniszterelnök-helyettes ígérte meg: a kísérletek felújításának kérdését megtárgyalják az Oroszországi Föderáció vezetőivel. Nos, ez nem történt meg. H

iába érvelt a Pravda azzal, hogy az idén az Egyesült Államok hét, Franciaország négy, Kína pedig két robbantást hajtott végre nukleáris fegyverek kikísérletezése céljából (az USA-ban is folyamatban van az atomfegyverek új, harmadik nemzedékének a kifejlesztése), a felháborodás óriási. Nyikolaj Voroncov, a környezetvédelmi állami bizottság elnöke a brit televíziónak azt mondotta, szerinte ezzel a robbantással a szovjet katonai-ipari komplexum újabb csapást kívánt mérni Gorbacsovra, aki decemberben Oslóban át szeretné venni a neki ítélt Nobel-békedíjat. Egyébként Dánia, Izland, Svédország, Finnország és Norvégia már hivatalosan is tiltakozott a robbantás miatt Moszkvánál, több környezetvédelmi szervezet pedig bejelentette: december 10-én Oslóban, amikor Gorbacsov is ott lesz, tiltakozó akciókat fognak tartani. Ez több, mint kínos... MALINAK ISTVÁN Szovjet-kínai fegyverüzlet? (ČSTK) - Három évtizednyi elidegenedés után a szovjet-kínai kapcsolatok újrafelvétele ismét kiterjed a katonai együttműködésre is. A konvertibilis valuta hiányától szenvedő Szovjetunió haditechnikát ajánlott fel Kínának, s Peking reagálása nyilván pozitív volt. A Tienanmen téri események után meghirdetett nyugati katonai embargó ugyanis még mindig érvényben van, így jól jött Kínának a szovjet ajánlat. Diplomáciai források szerint Igor Belouszov miniszterelnök-helyettes, a minisztertanács katonai-ipari kérdésekkel foglalkozó állami bizottságának elnöke éppen erről a fegyverüzletről tárgyal a napokban Pekingben.