Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-31 / 256. szám, szerda

Szerda, 1990. október 31. Ara 1 korona XLIII. évfolyam, 256. szám Köztársasági elnökünk Szlovákiában Örökségünk sokkal rosszabb, mint amire számítottunk Látogatás Dolný Kubínban és Martinban (ČSTK) - Václav Havel köztársasági elnök tegnap délelőtt háromnapos munkalátogatásra a Szlovák Köztársaságba érkezett. Röviddel a poprádi repülőtérre érk

ezése után, ahol František Mikloško, az SZNT elnöke fogadta, Václav Havel és kísé

rete a Dolný Kubin-i járásba utazott. / Mai számunkban: Életképes lesz? A szovjet piac ugye, hozzá van szokva a 2800 koronás árhoz, ha januártól ugyanezért a termékért 4800 koronát fogunk kérni, nem tudom, milyen lesz a reagálás. (4. oldal) Okulunk? ... levélíróink többsége vallja, hogy Dél-Szlovákiában a szlovákok és a magyarok eddigi békés együttélését kívülről szítják. '(5. oldal) A Dolný Kubin-i új művelődési ház előtt a jeles vendégeket árvái népviseletbe öltözött fiatalok virágcsokrokkal, kenyérrel és sóval fogadták. A városban tett látogatásának újabb színhelye az egykori zsinagóga előtti tér volt. Az épület falán, melyben most mozi üzemel, emléktáblát lepleztek le, a második világháború zsidó áldozataira emlékezve. Az ünnepségen többen felszólalTanácskozott a szlovák: kormány Milyen lesz az áruellátás? RENDKÍVÜLI BIZTONSÁGI INTÉZKEDÉSEK POZSONYBAN A szlovák kormány tegnap megtartotta rendszeres ülését, majd ezt követően sajtóértekezlet volt, amelyen közölték, hogy elmélyült tárgyalások folynak a kormány, a munkavállalókat képviselő szakszervezetek és a vállalkozói szervezetek között az érdekegyeztetésről. Ezen kívül megvitatta a kormány az aszály következtében bekövetkezett helyzetet és a tennivalókat, továbbá a szénbányászat visszafejlesztésével kapcsolatos teendőket. Szövetségi forrásokból 46 millió koronát irányoztak elő a szénkitermelés mérséklésével kapcsolatos szociális kérdések megoldására, de a valóságban ennek több mint a kétszeresére, közel 100 millió koronára lenne szükség. Az oktatásügyben is folyik az átalakítás, és ez is pénzbe kerül: az orosz-, a testnevelés- és a polgári nevelés-szakos pedagógusok átképzésére legalább 36 milliót kell fordítani. Jozef Chren kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter is részt vett a tájékoztatón, és -beszámolt róla, milyen kilátásokkal indul neki a kereskedelem a téli hónapoknak, illetve hogy milyen lesz a karácsonyi piac. Rámutatott, hogy SzlovákiáÉrdekegyeztető tanács alakult (ČSTK) - ,,Történelmi pillanat ez, mivel hasonló dokumentum még nem született" - mondotta tegnap Vladimír Mečiar miniszterelnök a szlovák kormány, a vállalkozók és a szakszervezetek között létrejött megállapodás aláírása előtt. A dokumentumot, amellyel létrehozták a Szlovák Köztársaság Gazdasági és Szociális Érdekegyeztető Tanácsát, a kormány részéről Vladimír Ondruš miniszterelnök-helyettes, a Vállalkozói Szövetségek és Társulások Tanácsának nevében Zoltán Berghauer, a Szakszervezeti Szövetségek Szlovákiai Konföderációjának nevében pedig Ladislav Polka látta el kézjegyével. Az újonnan létrejött intézmény céljáiról nyilatkozva Vladimír Ondruš elmondta, hogy a tanács háromoldalú, kezdeményező, érdekegyeztető és konzultatív szerv, amely a foglalkoztatással, és a bérpolitikával, valamint a munkajogi kapcsolatokkal és a társadalombiztosítással összefüggő kérdéseket vitatja majd meg. Az egyes dokumentumokat még az előtt elbírálja, mielőtt azokat a kormány vagy a parlament elé terjesztenék. Első ülésére november 7-én kerül sor. ban az év első 10 hónapjában 17 százalékkal növekedett a kiskereskedelmi forgalom (1989 hasonló időszakához viszonyítva). Ugyanakkor a termelés 3-4 százalékkal csökkent, így szükségszerű, hogy akadozik a közellátás. Ha azonban az üzemeket érdekeltebbé téve fellen(Folytatás a 2. oldalon) tak. František Mikloško, akinek a beszédét az összegyűltek füttyel fogadták, rámutatott a Dolný Kubin-i zsinagóga társadalmi jelentőségére. Ezután Václav Havel köztársasági elnök lépett a mikrofonhoz. Elmondta, hogy most, amikor a második világháború zsidó áldozatainak millióira emlékezünk, el kell gondolkodnunk azon, mi volt a háttere ennek a borzalmas népirtásnak. Ez esetben - folytatta - nem hagyhatunk figyelmen kívül egy körülményt: azt, hogy milyen szociális, kulturális, szellemi és politikai háttér segítette elő Hitler ideológiájának, beleértve az antiszemitizmust is, elterjedését. Ha ezen elgondolkozunk arra jöhetünk rá, hogy amikor az emberek valamely társadalomban valamilyen módon elégedetlenek, amikor valamilyen csalódás éri őket, elvesztik eszményeiket; akkor érkezik el a pillanat, a vétkesek különböző leleplezöi számára. Az utóbbi időben nálunk is szóhoz jutottak az ilyen leleplezők. Olyan elméletekkel állnak elő, amelyekkel azt próbálják feltárni, hogy ki és hogyan irányítja az életünket a háttérből. Demagógi(Folytatás a 2. oldalon) A Szövetségi Gyűlés Kamaráinak 7. együttes ülése Dagad a Moric-ügy (Munkatársunktól) - A Szövetségi Gyűlés kamaráinak az elmúlt héten megszakított 7. együttes ülése kedden fél 12-kor folytatta munkáját. Eredetileg a napirenden az 1948-1949 közti időszak értékelésével kapcsolatos határozat, illetve a Szövetségi Gyűlés ügyrendjének megvitatása szerepelt. Az ülés elején Alexander Dubček Nyikolaj Rizskov ós Marián Čalfa már a délelőtti tárgyalási forduló megkezdése előtt sejtették, hogy kemény megbeszélések elé néznek v (Telefoto: ČSTK) MARIÁN ČALFA MOSZKVAI VILLÁMLÁTOGATÁSA Megállapodás három feltétellel Jövőre 13 millió tonna szovjet kőolajat kapunk (ČSTK) - Marián Čalfa szövetségi kormányfő tegnap küldöttség élén egynapos munkalátogatásra Moszkvába érkezett. A Vnukovói repülőtéren vendéglátója, Nyikolaj Rizskov kormányfő üdvözölte. Azt már előre tudni lehetett, hogy a tárgyalások bonyolultak és kemények lesznek, ezt a tegnapi nap lefolyása teljes mértékben alátámasztotta. De nézzük sorjában az eseményeket. javasolta: a parlament állásfoglalásban fejezze ki támogatását a Slavkovi nyilatkozattal kapcsolatban. Ezt követően az elnöklő Milan Šútovec bejelentette: a napirendről leveszik a Szövetségi Gyűlés ügyrendjéről szóló törvényjavaslat megvitatását, mivel a bizottságokban még nem (Folytatás a 2. oldalon) Az üdvözlő ceremónia után a Kremlben, a Szovjetunió Minisztertanácsa Elnökségének székházában megkezdődtek a tárgyalások, amelyeken a két kormányfő mellett csehszlovák részről részt vettek: Václav Valeš, a szövetségi kormány alelnöke, Vladimír Dlouhý gaz;dasági miniszter, továbbá Jan Vrba cseh és Ján Holčík szlovák ipari miniszter, valamint Robert Harenčár, a külügyminiszter első helyettese. A szovjet tárgyalóküldöttség tagjai: Sztyepan Szitarjan, a minisztertanács alelnöke, a külkapcsolatokkal foglalkozó állami bizottság elnöke, Konsztantyin Katusev, a külgazdasági kapcsolatok minisztere, Valentyin Pavlov pénzügyminiszter és több más szakértő. Jelen voltak a két ország nagykövetei: Rudolf Slánský, illetve Borisz Pankin. A délelőtti tárgyalási forduló után a delegációk a nagy Kreml Palota Katalin termébe vonultak, ahol Rizskov ebédet adott a csehszlovák vendégek tiszteletére. Ennek a fordulónak az eredményeiről Zbynék Fiala, a csehszlovák kormány szóvivője (Folytatás a 2. oldalon) A ünnepekről jót vagy semmit. Valahogy /ÍZ így szoktuk meg az elmúlt néhány évtizedben az íratlan, kimondatlan, de a fejünk fölött állandóan ott lebegő fátumot, amikor a novemberi, februári győzelmeket illett véresen komolyan venni. Amikor a szentesített katasztrófákhoz mosolyogni illett, hiába tudta, érezte mindenki, hogy ezeknek az ünnepeknek történelmisége hamis, politikai dimenziója hazug, emberi tartalma silány. Mert ezeknek az ünnepeknek sem erkölcsük sem spontán emberi megnyilatkozásuk nem volt, csupán kínos pontossággal eltervezett és betartott forgatókönyvük, ahol a nagy, olajozott gépezetben minden csavarocskának fénylenie kellett az örömtől. Az ünnepeknek meg kellett történniük, a fehér házak pezsgős termeiben és az utcán, zászlók súlyától izzadva. Ünnep és ünnep között nyilván nem csupán árnyalati különbség van. Vannak egyházi és világi ünnepek, léteznek többszázéves tradíciót felkaroló jeles napok, s vannak államilag meghatározott, kinevezett ünnepek. Ám kinevezni csak tábornokokat lehet, ünnepet előléptetni, előhúzni valahonnan, mindig a hatalom bájos szokásai közé tartozott. Az igazi ünnep valahol ott kezdődik, ahol nagy emberi áldozatvállalás, a haladás és a szabadság érdekében tett cselekedetek állnak a háttérben. Személy szerint nem érzek tiszteletet az ünnepek iránt. Gyökerezik ez talán abban is, hogy elvették őket tőlünk, kompromittálták és lejáratták őket, s igazából most sincs kedvem a vigadozáshoz, mert méltánytalannak tartanám, hogy elfogadjak valamit, amit egy megnevezés feltétel nélkül jelölni kíván. A megbékéléshez sem jutunk el ünnepnapok deklarálásával, amíg a lelkekben harag van, amíg polgártársaink csoportja fanatikusan éhezik azért, hogy nekem, nekünk kevesebb jog jusson az oszthatatlan jogból. Amíg ezreket heccelnek fel zavaros és egyértelmű figurák, más, józanabb ezreknek pedig miattuk kell háborogniuk. A megbékélés ünnepét békétlen napok előzték meg, s a harag tovább gyűrűzik, a parázs ott süti a lelkeket belül: egyesekét azért, mert nem az ő kizárólagos akaratuk érvényesült, másokat azért, mert hadakozniuk kellett valami olyasmiért, ami természetes kellene, hogy legyen. A játék vége egy olyan kiegyezés lett, amely voltaképpen Kedélybeteg ünnepeink senkinek sem igazán jó: maradt minden a régiben, mint annak előtte, bár sok vonatkozásban még rosszabbul. A kiegyezés még nem béke. Nem megbékélés. Ez annyira nyilvánvaló, hogy fölösleges különösebben körüljárni. Egy neves cseh publicista írta le három évvel ezelőtt egy Párizsban megjelenő folyóiratban: A szlovák-magyar probléma lehetőséget adhat a szlovákoknak ahhoz, hogy politikailag érettebbekké váljanak. Ez a megállapítás nem spanyolviasz, nem Kolumbusz tojása, ezt minden szlovákiai szlovák és magyar érzi, tudja. S tudjuk azt is, hogy nagy a táboruk azoknak, akik ezt minden konzekvenciájával vállalni kívánják, vállalva népszerűtlenséget, vészéit is. Mikor ezeket a sorokat írom, éjfél után, négy -öt ordibáló ifjonc vonul el éppen a házunk előtt, a parlament elnökét szidva, árulót és júdást kiabálva. Látszik, ittasak, s tudom, nem ők a tömeg, mint egyesek szeretnék elhitetni magukról: ők a nemzet, ők a nép, a többi, aki demokratikusan, liberálisan gondolkodik, s főleg másként, az valami egészen más, valami megfoghatatlan, identifikálhatatlan. Ők, igen! Ők tudják, kicsodák. Igaz, hogy kevesen vannak, de ők a Hang, ők az elhivatottak. Hogy meg tudnák-e pontosan határozni, mire, miért az elhivatottságuk, milyen erkölcsi, emberi tartalom van mögötte, kétlem. Nem valamiért, valami ellen kiabálnak. Valaki, valakik ellen. Ami reményre jogosít fel ezekben a napokban, talán az, hogy egyvalamire azért jó volt ez a szerencsétlen nyelvi vita: jelesen arra, hogy az egész ország tudatosítsa, a kisebbség nem adott okot fellángolásra, nem vonult ki az utcára, s ellentétben iegynémely állítással, nem is áll szándékában az ellenségeskedés. Másrészt: a szlovákság egyre szélesebb rétege kezdi tudatosítani, hogy felkorbácsolt kedélyekkel, útszéli modorban nem oldható meg semmi. A felhőtlen internacionalizmus rekvizitumai mögül most tűnnek elő a takargatott, kiérleletlen viták, a ki nem mondott gondolatok, a végig nem gondolt múlt, a formátlan jelen. S egyre pontosabban meghatározható, kiknek áll érdekében a zavarosban halászni. Arcukat egyre élesebben látja a közvélemény. A

megbékélés lelki békét, kiegyensúlyozottságot kíván, mi pedig kiegyensúlyozatlanok, kedélybetegek és komorak vagyunk. Lehet, hogy a szegénységünk döbbenete józanít ki rövidesen a pozitív és negatív mámorokból, amikor rá kell jönnünk, csak a nyitottság és nyíltság, a munka és a tanulás szabadíthat fel bennünket. Amikor már nem mutogathatunk másokra, egymásra, nem kereshetjük kicsinységünk, gyarlóságunk, elmaradottságunk okait mások bőrszínében, nyelvi és mentális különbözőségében, hazug történelmi dogmákban. Igazán csak lelki békével lehet ünnepelni. Törekedjünk rá. KÖVESDI KÁROLY