Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-23 / 249. szám, kedd

Akadozó kőolajszállítás Minden éremnek két oldala van (ČSTK) - A Kelet-Európába irányuló olajszállításokról nyilatkozott a Pravda című napilapnak a Szovjetunió Állami Tervbizottságának képviselője. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a jövő évben az olajkitermelés a Szovjetunióban tovább fog csökkenni, így nem várható lényeges változás a kelet-európai olajszállításokban is. Trockij hangsúlyozta, hogy a szállítások csökkentését nem politikai szándék okozta, hanem gazdasági nehézségek. Problémák vannak a geológiai kutatásokkal és a berendezések szállításával az új lelőhelyekre. Csak jelentős beruházásokkal akadályozható meg az olajkitermelés további csökkenése. A Szovjetunió csehszlovákiai kereskedelmi képviselője ugyanebben a lapban arra hívta fel a figyelmet, Japán érdek is (ČSTK) - Jirí Dienstbier miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter, aki szombaton kezdte meg hivatalos látogatását Japánban, tegnap Tokióban folytatott tárgyalásokat Nakaszone Jaszuhiro egykori miniszterelnökkel, a kormányzó Liberális Demokrata Párt képviselőjével a nemzetközi helyzetről és a kétoldalú kapcsolatokról. Dienstbier a találkozón elmondta, a közel-keleti konfliktus és elsősorban az olajválság komoly nehézségeket okoz a csehszlovák gazdaságnak. Nakaszone megértést tanúsított a csehszlovákiai helyzet iránt, s hangsúlyozta, Japánnak érdeke, hogy sikeresek legyenek a gazdasági reformok a közép- és kelet-európai országokban, valamint a Szovjetunióban. Ajánlotta, hogy a kölcsönös gazdasági kapcsolatokat főleg a közös vállalatok megalapítása révén fejlesszék. Érdekesnek találta azt a csehszlovák javaslatot, amely indítványozza japán menedzserek kiküldését, akik közvetlenül részt vennének a csehszlovák gazdasági reformok megvalósításában. hogy hazánk az idén 300 ezer tonna . olajat kap a Szovjetunióból konvertibilis valutáért. Egyben elutasította azokat a vádakat, miszerint a Szovjetunió spekulál az olajjal, nem szállítja le a szerződött mennyiséget az olajhiány miatt, ugyanakkor szabad áron növeli az eladásokat. A kereskedelmi képviselő szerint arról van szó, hogy ezt az olajmennyiséget eredetileg nyugati piacra szánták. A Pravda szerint Magyarországon is nyugtalanságot keltett az olajszállítmányok csökkenése. A megegyezések szerint 6,48 millió tonnából Magyarország az idén 1,38 millió tonna olajat nem kap meg. A lap szerint azonban Magyarország 60 milliárd forintot takarított meg azon, hogy KGST-áron kapta az olajat és több mint 400 millió dollárhoz jutott a reexportból. Ami Romániát illeti, eddig évente kb. 5 millió tonna olajat kapott, ebből 1,6 millió tonnát élelmiszerért cserébe. Mivel az új rezsim leállította az élelmiszerexportot, a Szovjetunió is arányosan csökkentette az olajszállítmányokat. A SIKEREK VÁROSA (ČSTK) - Alexander Dubček, a Szövetségi Gyűlés elnöke vasárnap részt vett Párizsban A sikerek városa címmel megtartott találkozón, amelyet a párizsi Sorbonne hallgatói és tanárai rendszeresítettek. Az idén a fő téma a parlament és a demokrácia viszonya volt. Az érdeklődők kérdéseire Dubčeken kívül Enrique Barón Crespo, az Európa Parlament elnöke, Laurent Fabius, a francia nemzetgyűlés elnöke, valamint Bronislav Geremek, a lengyel Szolidaritás parlamenti klubjának vezetője válaszolt. Érdekességként jegyezzük még meg, Európa egyik legrégibb egyetemének aulájában és más termeiben hozzávetőleg 15 ezer egyetemi hallgató és tanár gyűlt össze nemcsak Franciaországból, hanem más államokból, így Csehszlovákiából is. Lapunknak nyilatkozik ifjabb Rajk László „Elvették a nevünket is..." Az önkény áldozatai A KGB elnöke pontosítja az adatokat (ČSTK) - Vlagyimir Krjucskov, a KGB elnöke tegnapi sajtóértekezletén közölte, hogy a hatvanas és hetvenes években az úgynevezett disszidens perekben összesen 7250 személyt ítéltek el. Többségük ellen az úgynevezett szovjetellenes tevékenység és propaganda volt a vád. Egyben felhívta rá a figyelmet, hogy jelenleg nincs börtönben egyetlen ÚJ SZÚ 1990, X. 16. Luxemburg segít (ČSTK) - Jacques Santer luxemburgi kormányfő, aki vasárnap óta tartózkodik első hivatalos látogatásán a Szovjetunióban, tegnap találkozott Nyikolaj Rizskov miniszterelnökkel. A felek a kereskedelmi és a gazdasági együttműködésről folytattak tárgyalásokat, és Santer ezzel összefüggésben hangsúlyozta, országa kész anyagi támogatással hozzájárulni a kétoldalú kapcsolatfejlesztéshez. A luxemburgi kormányfő tegnap találkozott Mihail Gorbacsov elnökkel is. Ismét az élen (ČSTK) - Parlamenti választásokat tartottak szombaton és vasárnap Malaysiában. Ismét az eddigi kormánykoalíció, vagyis a Nemzeti Front győzött, a 180 mandátumból 127-et szerzett meg. Ezzel több mint kétharmados többséggel rendelkezik, amire szükség is van a fontos törvények elfogadtatásához, beleértve az alkotmány módosítását is. Az ellenzék 49 képviselőt küld a törvényhozásba, s rajtuk kívül még négy független politikus is bejutott. Már harmadszor választották a parlament tagjává a Nemzeti Front elnökét és a kormányfőt: Mohathir bin Mohammedet. Gyakorlatilag minden minisztere is tagja lett a törvényhozásnak. A választásokon a részvételi arány 70 százalékos volt. A központi parlament mellett a malaysiai tagállamok 13 parlamentje közül tizenegyet szintén újraválasztottak. A Nemzeti Front tízben szerezte meg a győzelmet. személy sem az említett perek elítéltjei közül. Krjucskov tájékoztatott arról, elkészültek a javaslatok a hatvanas és hetvenes években elítéltek rehabilitálásának megkezdésére. Reményét fejezte ki, hogy a KGB javaslatait rövidesen elfogadják. Ami a sztálinista megtorlások áldozatainak rehabilitálását illeti, Krjucskov szerint ez gyakorlatilag már megtörtént. Pontosította az adatokat, eszerint a harmincas és negyvenes években, valamint az ötvenes évek elején 3,6 millió személy esett a megtorlások áldozatául és 800 ezer embert lelőttek. Az állambiztonsági dolgozók közül is 21 ezer embert agyonlőttek. Alekszej Vasziljev, a Szovjetunió főügyészének helyettese arról tájékoztatott, hogy az elmúlt két évben a főügyészség a törvénytelen megtorlások 800 ezer esetével foglalkozott és több mint egy millió személyt rehabilitáltak. Argentin terepszemle (ČSTK) - Carlos Menem argentin elnök tegnap megkezdte kétnapos hivatalos lengyelországi látogatását. A varsói repülőtéren a vendéget Wojciech Jaruzelski államfő fogadta. A Rzeczpospolita. című kormánylap szerint Menem útjának a lengyel-argentin kapcsolatok felélénkítése a célja. Sem a politikai sem a gazdasági együttműködés nem kielégítő, s a cserekereskedelem ebben az évben csupán 20 millió dollárt tett ki. Carlos Menem, akit 30 argentin vállalkozó is elkísért útjára, Lengyelországból a Szovjetunióba látogat. Szakítottak (ČSTK) - A kenyai kormány tegnap közölte, megszakítja diplomáciai kapcsolatait Norvégiával: Lépését azzal indokolta, hogy Norvégia kapcsolatot tart fenn azokkal a kenyai disszidensekkel, akik törvényellenes tevékenységet folytatnak az afrikai országgal. Norvégia nairobi nagykövetének hét napon belül be kell zárnia hivatalát és el kell hagynia az országot. A Rajk névnek sajátos csengése van Magyarországon. Rajk Lászlót, a meggyőződéses kommunistát, a magyar bolsevizmus első vaskezű belügyminiszterét az illegalitás éveiben sikerült megmenteni az akasztófától. A családi hagyomány szerint a menlevelet ehhez bátyja adta, aki a nyilas kormány államtitkáraként enged

et

t az öccse életének megmentésére ót megkereső kommunista megbízottaknak. Aztán Rajk Lászlót utolérte a kelet-európai koncepciós perek forgatókönyveiben előre megírt sorsszerep: a nyilasok karmaiból megszabadult politikusnak kommunista elvtársai nem kegyelmeztek. Egyetlen fia, László három hónapos volt, amikor apját-anyját letartóztatták. Apját jeltélen sírba temették. Ó maga pedig a demokratikus ellenzék egyik vezéralakja lett. • Nekem, az interjú készítőjének első maradandó benyomásom 1956 októberéről Rajk László és mártírtársainak újratemetése volt. Személyes emlékem nincs édesapámról. Mivel anyámat is letartóztatták, gyermekotthonba kerültem, négyéves koromig ott voltam, aztán elkerültem a nagynénémékhez. Ok nem tudták, hogy édesanyám él-e, hal-e, mert ez titkos per volt. Egészen édesanyám kiszabadulásáig azt hittem,, hogy a nagynéném az édesanyám, az ő két fia pedig édestestvérem. Amikor édesanyám kiszabadult, egy ideig ő is ebben a családban élt, ebben a kis lakásban. Velünk együtt, persze, a nagynéném férjével, két unokatestvérem a családtagokkal. A pesti Lehel piac közelében volt ez a kétszobás kis lakás. Érdekességként annyit: édesanyám nem a saját nevén szabadult - neki is azt a nevet adták, amely alatt én éltem. Engem György Istvánnak hívtak akkor, ő György Lászlóné néven szabadult. Mint a fáraók idejében: ki akarták törölni még a neveket is az emlékezetből. Mi 1956 tavaszán kaptuk vissza a nevünket. Egyébként az általános iskolát is György Istvánként kezdtem. Tulajdonképpen olyan gyerekkori barátaim, akik akkor ismertek, mind a mai napig Pistának hívnak. Édesapám temetésekor, hétéves koromban már tudatában voltam, hogy ártatlanul végezték ki. Ezt édesanyámtól hallottam. Aztán akik befolyásolták nézeteimet: Szász Béla - akivel többször is találkoztam - s természetesen a könyve is, hozzájárult ehhez. És Fejtő Ferenc, aki szintén nagyon jó barátságban volt vele. Egyébként nagy hatással volt rám Károlyi Mihályné, aki inkább személyes adalékokkal szolgált. Katus nagyon jó ember volt, jó barátságban voltak édesanyámmal, magam is sokszor találkoztam vele. i • Milyen hatások érték a középiskolában és az egyetemen? - 1963-ban kezdtem a gimnáziumot. Az amnesztiát, azt, hogy az emberek jönnek ki a" börtönből, én akkor ismertem meg. Amikor elkezdtem a középiskolát, akkor már nem is annyira édesapám ügye okozott izgalmat, hanem 1956. Hatások hazulról értek, de én nem szerettem ezt az egészet, hogy „mártír", meg hogy ,,nemzeti hős". Apám emlékének nem volt hatása sem a gimnáziumi, sem az egyetemi évekre. Már csak azért sem, mert azidótájt inkább felhasználták Rajk Lászlót, de ő igazán nem illeszkedett bele az egész Kádár-féle koncepcióba. • Jelentett-e önnek valamikor is példaképet az édesapja? Felnézett-e rá - a spanyolos Rajkra? Mi a véleménye az akkori, moszkvai ihletésű nemzetközi kalandorromantikáról, amely spanyol csataterekre sodorta a nemzetközi baloldal számos képviselőjét? Főként annak fényében lenne ez érdekes, hogy egyes források szerint az NKVD már figyelte édesapját és korábban vagy később ebben részt vett Kádár János is. - Ez az egész spanyol polgárháború, nyilván az utolsó nagy romantikus regény volt. Apám keményen küzdött azért, hogy oda jusson. Végül is megsebesült. Elég súlyos sebesülés érte. Ez hozzátartozik a hivatásos forradalmár imázsához. Amire furcsán derült fény; amikor 1981-ben elkezdtem a szamizdatbutikot és a nyomdai sokszorosítást. Anyám akkor merő féltésből kérdőre vont: miként veszem a bátorságot ehhez, anélkül, hogy vele megbeszéltem volna, ilyen dolgokat művelek? És én kénytelen voltam azt mondani: apám huszonnégy éves volt, amikor kiment, én meg 32 vagyok, és egy szalonbutikot akarok nyitni!. Persze, hozzá tartozik az igazsághoz: abban, hogy ki tud ilyesmit elkezdeni Budapesten, abban benne volt, hogy engem hogyan hívnak. Egyikünk azt mondta: huszonnégy óráig sem marad fenn a butik. A másik három napot, a harmadik három hónapot jósolt neki. De volt, aki azt mondta: ugyan, neked az égvilágon semmi bajod nem lesz! Természetesen, ez volt a feladvány, amit mi odatettünk a Kádár-rezsim asztalára: tessék, itt van, ezt oldja meg! • Hogyan élte meg azt a felismerést, hogy a magyar nemzeti tragédia - így édesapja tragédiájának - felelősei nem tűntek el a színpadról ötvenhat után, ellenkezőleg, sokan ezzel a tehertétellel folytatták politikai karrierjüket? - Annyit hadd mondjak el: nekem ebben a kérdéskörben nem igazán apám pere és életútja a fontos. Azt hiszem, sokkal régebben kezdődött az, hogy ő feladta önbecsülését, azt, hogy egyenes, határozott, gerinces legyen, hogy szépen beszéljen magyarul. Ezeket már előbb feladta, még a kékcédulás választásoknál. Engem, őszintén szólva, már nem ezek a dolgok érdekelnek. Sokkal inkább az a pillanat, amikor az őszinteséget, a határozottságot, a kiállást egyszer csak alárendelik egy pártnak. A kérdés az: hol kerül a tízparancsolat a pártérdek alá. Ezt eddig nem világította meg senki. Ez, általában véve, a kommunistaság és a baloldaliság kérdésének a kulcsa. • Hogyan vette tudomásul azt a nehezen ellenőrizhető, mégis valószínűnek tűnő hírt, miszerint Kádár - az ön rendőrségi zaklatása kapcsán a nyolcvanas években - kijelentette, hogy amíg ö él, addig nem lesz újabb Rajk-ügy? - Ebben nem hiszekr • Voltak-e illúziói Kádár Jánossal kapcsolatban? Mikor jutott arra az elhatározásra, hogy édesapját újra eltemetteti? - Lehet, hogy konzervatívabbnak fogok látszani, mint amilyen valójában vagyok. Mindenesetre, családunkban erősek voltak a kötődések, a rituális dolgoknak mindig nagyon fontos szerepük volt. Bár nem vagyunk hívők: karácsony mindig volt, húsvét is, halottak napja is. És ezek a dolgok számomra fontosak. Meglehet, azért is, mert én színháznak is dolgozom. Lehet, irracionalitás van abban, hogy itt még a halottak is üldözik egymást, mégis csak azt A ROMLÁS KÜSZÖBÉN (ČSTK) - Politikai nyilatkozat elfogadásával és a vezető szervek megválasztásával fejeződött be vasárnap este a Demokratikus Oroszország nevű mozgalom alakuló kongresszusa. A viharos vita után elfogadott nyilatkozat arra figyelmeztet, hogy a Szovjetunióban már elérte .csúcsát a politikai és a gazdasági válság. Az 500 napos program megvalósítása veszélybe került, meghiúsult a megállapodás az oroszországi parlament elnöke és a szovjet államfő között. A demokratikus erők egyre fokozódó diszkreditálásnak vannak kitéve, a népet polgárháborúba akarják taszítani. A dokumentum szerint csak az összes demokratikus erő közös erőfeszítéseivel menthető meg a romlás küszöbére jutott ország. Az alakuló kongresszuson több mint 1300 küldött vett részt, köztük 23 szovjet és 104 oroszországi parlamenti képviselő. Külföldi vendégek is jelen voltak a tanácskozáson, többek között az Egyesült Államokból, Németországból, Japánból és Franciaországból. Csehszlovákiát a Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen tagjai képviselték. mondom: nem nyughat egy ugyanazon földben Rajk László és Kádár János. • Most napjaink néhány időszerű témájáról kérdezem. Manapság Magyarországon senkinek sincs olyan töke a kezében, ami a privatizálásnál komolyan szóba jöhetne. Legfeljebb középszintű vagy alacsonyabb szintű vállalkozó lehet a hazai magyar ember. - Ellentétben a kormány privatizációs stratégiájával, mi az ügyet nem központosítottuk volna, és ez nagy különbség a kétféle megoldás között. Az ellenőrzést úgy demokratizáltuk volna, hogy „több lábra állítjuk". Mivelhogy mindenfajta központi ellenőrzés melegágya a korrupciónak. Különben a központosítás magában hordozza a privilégiumok lehetőségét, így az elvként sem fogadható el számunkra. Szerepet kellett volna juttatni a független szakszervezeteknek és az önkormányzatoknak. Aztán a munkástanácsoknak. És ha nagyon nagy üzletről lenne szó, akkor szerepet kellett volna adni az arra kirendelt parlamenti bizottságnak. • Mit tehetnének a liberálisok, ha hirtelen a hatalom bástyáin belül találnák magukat? -Az SZDSZ-nek gyakran felteszik a kérdést: fel van-e készülve a kormányzásra? Válaszunk mindig az: igen. A mai magyar helyzetben azonban elképzelhetetlen egy kisebbségi kormány, mert a kormánypárti képviselők képtelenek egy ilyen szituációt tudomásul venni. • A hetvenes és a nyolcvanas években hogyan került kapcsolatba a szervezkedőgondolkodó ellenzékkel? -Az avantgardból indultam. De akkor bekövetkezett valami furcsa dolog: eléggé elkülönült a művészeti és a politizáló értelmiség. Méghozzá olyannyira, hogy egyes tagjai és csoportjai között komoly ellentétek jelentkeztek. Én ennek az értelmiségnek a zömét személyesen is nagyon jól ismerem. Ezek a személyes kapcsolatok nagyon régi kéletűek. Tulajdonképpen a magyar demokratikus ellenzék nem valamiféle szervezkedő, organizált testület volt, hanem elsősorban a személyes, informális kapcsolatokra támaszkodott. Fontos volt a személyes barátság. Mondhatnám azt is, hogy a Charta '77 sokkal jobban volt szervezve, mint a magyar ellenzék, a lengyelekről nem is beszélve. • A tavalyi forradalmak bizonyos illúziókat inspiráltak a magyarság és a szomszédság együttélésének távlatait illetően. Van-e önöknek ez ügyben kivitelezhető, a szomszédság megértésére joggal számot tartó programjuk? - Ami a téli romániai forradalom során történt, az megmutatta: sem a mi népünkről, sem a másikról nem mondható el, hogy végzetesen gyűlöli egymást. Fontos az a népi diplomácia, ami akkor zajlott. Az például, hogy az első tíz napban úgy mentek át az emberek Erdélybe, hogy nem érdekelte őket, magyarnak, románnak, szásznak, mócnak viszik-e, amit vittek, ételt, gyógyszert vagy mást, mert tudták, szüksége van rá. Ez alátámasztja a mi koncepciónkat, hogy igen is lehet építeni az effajta megértésre. Arra a megértésre, amely nem hatalmi eszközökön alapul. A másik dolog: mi csakugyan azt tartjuk, hogy a határokat nem átrajzolni kell, hanem átjárhatóvá tenni. • Nem gondol valamiféle emlékirat írására? - Nem. Nem érzem magam írónak. Nem véletlen, hogy a másik rendszer ellenzékijeként sem írásra vállalkoztam, hanem illegális kiadványok nyomtatására, terjesztésére. Köszön'üka beszélgetést. KRAJCZÁR IMRE