Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-22 / 248. szám, hétfő

H

álátlan feladat készületlenül visszafelé tekinteni, a múltat tanulmányozni - rendszeresen gyűjtött adatok hiányában. A szlovákiai magyar amatőr bábegyüttesek eddigi működéséről, illetve szerepléséről szóló próbálkozásom így valószínűleg nem lesz teljes. Vitatható bábmozgalmunk keletkezésének pontos ideje. Nyilván már a múltban, 1945 előtt is voltak • bábcsoportok, elsősorban az alapiskolákban, s keletkeztek újak 1945 után. Ám a köztudatba nem kerültek be, hiszen sokáig hiányzott a nyilvános bizonyítási lehetőség. Elmondhatjuk, a bábjátszás Szlovákia magyarlakta területein mostohagyerek volt, egészen a hetvenes évekig. Motesíky Árpád a hatvanas évek végén az Új Szóban A bábjátszás problémái című cikkében becsülettel sorakoztatott fel érveket a bábjátszás mellett. Kivezető utat keresve, utalt arra, hogy az akkori áldatlan helyzeten három dologgal lehetne változtatni: ,,a központi társadalmi, illetve kultúrszervek céltudatos irányítása, vezetők képzése s mintacsoportok kialakítása, verseny". A szerző megállapítása helyes volt, ezt bizonyították a következő évek eseményei: amire utalt, az fokozatosan megvalósult. Az 1968/69-es tanévben végre megtört a jég, a Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Középfokú Ipariskolában megalakult a Globus bábegyüttes. Már az első, járási szintű szereplésével magára vonta a kulturális szervek figyelmét. Ennek köszönhetően került az Érsekújvárban 1970 áprilisában megrendezett első Szlovákiai Magyar Diáknapokra, mint egyedüli bábegyüttes. Az akkorf helyzetre jellemző, a Glóbust fellépése előtt megmosolyogták a zsűri tagjai, majd a közönséggel együtt már ámulattal fogadták az eddig alig ismert művészeti ágban született műsort. Ezzel a produkciójával szerepelt egy hónappal később a Globus az amatőr bábcsoportok zsolnai országos fesztiválján, ahol egycsapásra betört a szlovákiai bábjátszás élvonalába. Ezt a szintet - mint élegyüttes - tartani, sőt emelni tudta, amíg létezett. Vagyis az 1973/74-es tanév végéig. Az iskolának nehezen megoldható gondot jelentett, a Csemadok KB pedig a segíteni akarás legkisebb jelét sem mutatta, még mostohagyermeknek sem fogadta be. Az öt év alatt azért sok minden történt, amiért nem kell szégyenkeznünk. A Globus - példaadó - sikereit a központi seregszemléken elért eredményei fémjelezték, melyekből hadd említsem legalább a kedvezően fogadott tévészereplést, a chrudimi országos fesztiválon nyert fődíjat, valamint a pécsi II. Nemzetközi Felnőtt-bábfesztiválon elért kimagasló sikert. A Globus érdemeként is, a szlovák kulturális szervek végre tudomásul vették, hogy Szlovákiában van és nyilván lesz magyar bábjátszás. A Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya rendszeresítette a kétéves országos bábjátszói és bábrendezői tanfolyamokat, melyeken zömében az alapiskolák pedagógusai vettek részt. Számukat a Népművelési Intézet illetékes osztályán már évekkel korábban sem sikerült megtudnom, a hallgatók névsora ugyanis eltűnt. Azt azonban biztosan tudjuk, hogy a tanfolyamot végzett hallgatók 10 százaléka sem szágos seregszemléjének, csupán a műsor megtűrt függeléke. Felettes kulturális szerveink jóvoltából az I. területi seregszemle után végre kielégítően rendeződött amatőr bábosaink ügye, megszületett az alapiskolákban működő bábegyüttesek országos fóruma, a Duna Menti Tavasz, mely természetesen más műfajnak is otthont ad. Problémamentességről itt sem beszélhetünk, hiszen a seregszemlén több ízben is dominált a mennyiség a minőséggel szemben, melynek jellemzője nem a felfelé ívelés, hanem a hullámzó teljesítmény. Sajnos, nemegyszer országos szinten is találkozhattunk alapvető hiányosságokkal, melyeket helyesen időzített módszertani segítséggel el lehetett volna kerülni. Ezzel a lehetőséggel bábegyütteseink vagy nem éltek, vagy nem akadt, aki igényeiket kielégítette volna. Dramaturgiai szempontból eleinte énekes-játékos, népi hagyományt tükröző darabokkal találkoztunk, BÁBSZÍNHÁZI MOZGALMUNKRÓL ÚJ SZÚ 1990, X. 16. Hogyan kereskedjünk az Egyesült Államokkal? ..Ahhoz, hogy a csehszlovákiai vállalkozók, valamint kormánytisztviselők is sikeresen bővíteni tudják kapcsolataikat amerikai vállalatokkal, ahhoz, hogy valóban betörhessünk az Egyesült Államok piacára, meg kell ismerni az USA kereskedelmi gyakorlatát, illetve azokat a körülményeket, amelyek között a gazdasági tranzakciók lebonyolódnak. Emiatt tartottuk célszerűnek, hogy megrendezzük ezt a tanácskozást" - mondotta a Hogyan kereskedjünk az USA-val címmel a prágai Kultúrpalotában tartott szemináriumon elhangzott beszédében, Karel Dyba cseh gazdaságfejlesztési miniszter. A tanácskozás után tartott sajtóértekezleten rajta kívül Jan Vrba cseh ipari miniszter, valamint az Egyesült Államokból érkezett magas kormánytisztviselők, kereskedelmi szakemberek és vállalkozók válaszoltak az újságírók kérdéseire. Amint elmondták, a tanácskozás egyike azoknak az akcióknak, amelyeket az eddig elhanyagolt csehszlovák-amerikai kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének támogatása céljából szerveznek. Az együttműködés bővítéséhez hatékony segítséget nyújthat a Róbert Shipley, az Egyesült Államok prágai nagykövetségének kereskedelmi attaséja által nemrég létesített tanácsadó és közvetítő iroda. Az amerikai szakemberek is megerősítették, Vrba miniszter azon szavait, hogy konvertibilis termékeket csupán javarészt konvertibilis valutáért vásárolt gyártási eljárásokkal állíthatunk elő. A résztvevők hangsúlyozták, hogy a csehszlovák-amerikai kapcsolatok bővülésének alapfeltétele a hazai gazdasági reform mielőbbi véghezvitele. Igy egyebek között megszűnne a bizonytalanság az amerikai beruházások védelmének kérdésében. (ČSTK) kamatoztatta megszerzett gyakorlati és elméleti tudását, nem alapított bábegyüttest, nem gazdagította alkotásaival a szlovákiai magyar bábmozgalmat. Ez annál is inkább szomorú, mivel a kényelem, a tétlenség „süllyesztőjébe" sok magyar, zömében tehetséges alapiskolai tanítónő kényszerítette önnönmagát. Sokan a Globus javára írják azt is, hogy működésének és eredményeinek nyomán elsősorban mennyiségi szempontból javult bábmozgalmunk helyzete. Hatására több járásban alakultak csoportok, még ott is, ahol az eddigi helyzetet pangás, bátortalan kezdeményezés vagy laikus kísérletezés jellemezte. Segítette a fellendülést a csehszlovákiai magyar bábcsoportok 1973-ban Dunaszerdahelyen megrendezett I. területi seregszemléje. Ezen - mint vendég - fellépett műsorában a Globus is, munkakedvet, ötleteket adva a jelenlevőknek. Megjegyzem, ekkor a Dunaszerdahelyi járásban 16, a komáromiban 8, a losonciban 4, a lévaiban 2, a kassaiban 1, azaz összesen 31 bábcsoport létezett. Ez a szám állandóan változott az évek folyamán. Saját nyilvántartásomban ma 35 szlovákiai magyar, nagyrészt alapiskolai bábegyüttes szerepel. Sajnos, működő kollektíváink száma ennél valamivel kisebb. Ez részben a járási népművelési központok, részben a Csemadok járási titkárságainak a hibája, mivel nem fordítottak kellő figyelmet a bábmozgalom népszerűsítésére és fellendítésére. Ellenpéldaként említem a Dunaszerdahelyi járást, ahol a jnk több tanfolyamot szervezett a csoportok rendezői számára. Ebben a járásban honosodott meg a pedagógiai bábjátszás is, egyre jobban tükrözve a járás óvónőinek magas szintű pedagógiai munkáját, melynek egyik eszköze a bábu. Őszinte felháborodással, egyszersmind csodálkozással vagyok kénytelen megállapítani, hogy a,pedagógiai bábjátszás a mai napig nem méltóképpen kezelt és nem magától értetődően szerves része a gyermek bábegyüttesek ormelyeknek gyökerei a pedagógiai bábjátszásban kereshetők. A folklórt aztán egyre merészebb, saját feldolgozásban készült népmesék váltották fel. E játékok jellemzője többnyire az uniformizálás, a helytelenül alkalmazott leegyszerűsítés volt, mely sokszor rendezők tapasztalatlanságból, szakmai hiányosságból, illetve ötletszegénységböl eredt. Később már láthattunk kitűnően választott, látványra épített, jól megoldott produkciókat - újabbnál újabb, változatos kifejezési eszközökkel. A szlovákiai magyar bábjátszásnak lett végre neve, kialakult arculata. Ezt bizonyította az is, hogy 1976ban a mártoni seregszemlén, 1977ben pedig az amatőr együttesek országos fesztiválján vendégként fellépett a dunaszerdahelyi Százszorszép, illetve a pozsonyeperjesi Nyírfácska. A Jókai Napokon kétszer sikerrel szerepelt a dunaszerdahelyi óvónőkből alakult bábegyüttes. Szerencsére, minden évben akadt egykét kiemelkedő teljesítményt nyújtó bábcsoportunk. Szlovák részről közben csökkent az érdeklődés a bábjátszásunk iránt. A

Globus nyomdokaiba két kitűnő együttes lépett: a dunaszerdahelyi Százszorszép és az ottani lelkes óvónőkből alakult együttes. De figyelemre méltó teljesítményt tudott nyújtani az évek folyamán több kollektíva is. Ide sorolnám a szarvai Csibészeket, a kassai Délibábot, ä komáromi Napsugáit, a pozsonyeperjesi Nyírfácskát, a párkányi Nevenincsei, a dunaszerdahelyi PipitérX, a marcelházi Prücsököt és a kistárkányi Szőke Tiszák. A többiek is dicséretet érdemelnek kitartó munkásságukért, bábjátszásunk hagyományának ápolásáért. Ök azok, akik mertek, illetve sokan ma is mernek kísérletezni, bátran kezdeményezni, újszerűen alkotni, A jelen azt kívánja, térjünk vissza Motesíky Árpád cikkének említett három mozzanatához, s a megújjlás reményében lépjünk tovább. Dr. SZŐKE ISTVÁN Fókuszban az érdekegyeztetés Változik a Magyar Gazdasági Kamara szerepe Magyarországon már jó néhány éve létezik gazdasági kamara, tevékenysége még a tervgazdálkodási rendszerben kezdődött. Hogy manapság mire terjed ki feladatköre, arról Kovács Géza főosztályvezetővel beszélgettem. - Kamaránk most van átalakulóban. A vállalatok és vállalkozások kormányzattal szembeni közvetlen érdekképviseletét 1985-ben kaptuk feladatul. Azóta is ezt tettük mindazokon a fórumokon és intézményekben, ahol fontos gazdasági kérdések dőltek el. Ennek következtében a Magyar Gazdasági Kamara nagyon furcsa helyzetbe került, legalábbis a külföldiek szemében. Ugyanis a fejlett piacgazdaságú országokban a gazdasági kamara szerepe nem több és nem más, mint a nemzetközi gazdasági kapcsolatok segítése, egyfajta kereskedelemtámogató tevékenység folytatása. A nyugat-európai országokban működő kereskedelmi kamarák közvetlenül soha nem avatkoznak be a gazdasági döntéshozatalba. Ugyanakkor 1985 és 1990 között a magyar gazdaságban éppen ez volt a szokásos. • Hogyan jutottak el az átalakulás kapujába? - A változások lényegében 1989-ben kezdődtek. Ekkor vált egyértelművé: meg kell változtatni a magyar gazdaságirányítást, s magát a gazdaságot is. Ily módon a kamara szerepe szintén módosult. A nyugat-európai testvérintézményekhez hasonlóan elsősorban a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok ápolásával bíztak meg bennünket. Belgazdasági döntésekben már nem veszünk részt, erre más szervezetek alakulnak. Példát is mondhatok. Eddig a kamara képviselte a vállalatokat és a vállalkozásokat azokon a háromoldalú érdekegyeztető tárgyalásokon, amely országos érdekegyeztető tanács néven jutott be nálunk a köztudatba. Ezen a fórumon a munkavállalók nevében a szakszervezet, a munkaadók oldalán a gazdasági kamara, harmadik partnerként pedig a kormány ült le a tárgyalóasztalhoz, hogy a gazdaság fontosabb kérdéseiben közös javaslatokat dolgozzanak ki, véleményt nyilvánítsanak bizonyos kérdésekben, s egyes esetekben döntést hozzanak. Úgy néz ki, ezentúl nem a Magyar Gazdasági Kamara lesz a munkaadók képviselője, hanem külön munkaadói érdekképviseletet hozunk létre. • Ezek után milyen érdekek fűzik a vállalatokat és a vállalkozókat a gazdasági kamarához? - Én úgy látom, ma is több a közös érdek, mint az érdekellentét. Beindult már egy olyan folyamat, melynek során egyre inkább csökken a különbség a vállalkozások és a vállalatok között. Ez a privatizáció arányának növekedésével függ össze. Amíg az élet számos területén fennmaradnak az állami, tehát a klasszikus szocialista vállalatok, addig is jó néhány összefüggésben érdekazonosság fűzi őket a vállalkozásokhoz. Alapvetően közös érdek a vállalkozásbarát gazdasági környezet kialakítása. Ez egyaránt érdeke az egyéni és társas vállalkozónak, a vegyes tulajdonú vállalatoknak, de az államiaknak is. Mire gondolok? A legklasszikusabb példa erre az adórendszer, pontosabban az, hogy az adóterhek - legalábbis egy bizonyos határig - minél kisebbek legyenek. Ebben teljesen közös az érdeke minden tulajdonformában dolgozó gazdálkodónak. Egy másik közös érdek, hogy olyan gördülékenyen működő mechanizmusok létezzenek - akár a pénzügy terén, akár a külkereskedelemben -, amelyek megkönynyítik a gazdasági kapcsolatok kiépítését, működtetését mind a külföldi, mind a hazai partnerek irányában. Ez egy olyan nyilvánvalóan közös érdek, amely nem tesz különbséget állami és nem állami vállalat vagy vállalkozás között. De az érdekegyeztetési ügyekben sincs ez másképp. Változóban van ugyanis az egyeztetési filozófia. Korábban a gazdaság legfontosabb kérdéseiben alapjában véve a kormányzat, az államigazgatás és a pártapparátus határozott, a gazdasági szféra számára csak a végrehajtói szerep maradt. Az új döntési filozófia értelmében a gazdálkodókat leginkább befolyásoló kérdésekben az érintettek érdekegyeztetés útján keresnek megoldást. A lényeg az, hogy mindhárom fél megegyezzen. Teljesen természetes, hogy ilyen helyzetben, ilyen szerepmegosztásban mindenfajta munkaadói érdek a másik két partnerrel szemben fogalmazódik meg. Szükségessé válik tehát, hogy az állami vállalati és a magánmunkaadók egyeztessék érdekeiket. • Miben különbözik a gazdasági kamara és a Kisiparosok Országos Szövetségének érdekképviselete? - Minden gazdasági érdekképviseletnek a tagok érdekeit kell szolgálnia. Adott esetben a Magyar Gazdasági Kamarának mintegy 2000 tagvállalat érdekében kell kardoskodnia, a Kisiparosok Országos Szövetsége (KIOSZ) pedig hozzávetőleg 200 ezer kisiparost képvisel. Munkánknak nagyon sok közös pontja van, de különböző érdekek is jelentkeznek. Úgy gondolom, hogy amikor különböző típusú vállalkozások és vállalatok léteznek, akkor érdekképviseletük is megfér egymás mellett, és nincs konkurencia közöttük, hanem egymás munkáját kiegészítik. Szerencsés helyzetben vannak a magánvállalkozók, mert maguk dönthetik el, melyik érdekképviselethez akarnak csatlakozni, hol látják úgy, hogy a legjobban képviselik az érdekeiket. És ha már itt tartunk, említsük meg a Vállalkozók Országos Szövetségét (VOSZ), amely bizonyos értelemben a KIOSZ és a gazdasági kamara között van. Ugyanis a Vállalkozók Országos Szövetségének tagjai lehetnek kisiparosok, a kisipar nagyobb vállalkozásokba is belekezdhet, s elvileg a VOSZ-hoz csatlakozhatnak az olyan korábbi vállalatok, amelyek az idő során például magántulajdonú vállalkozássá alakultak át. KŐVÁRY IVÁN Volt egyszer egy rockzenekar „Gyere, ha szeretsz még, a dalok újra élnek. Kell most a segítség, hát nyújtsd kezed!" (Gravis: Annyi mindent láttam már) Emlékszel még rájuk? Ha húsz fölött jársz, akkor biztosan. Akkor, annak idején, amikor még csak magyarul énekeltek, együtt csápoltunk koncertjeiken. Akkor benned is megvolt a büszkeség, hogy végre egy rockzenekar, amely nem bálokban váltja apróra a tehetségét, végre egy csapatnyi közülünk való zenész, akiknek nem jelent különösebb gondot felkerülni a hazai slágerlisták csúcsaira, és tartósan le is cövekelni ott. Aztán szlovákul kezdtek énekelni... (Apropó: csapatnyi közülünk való kiváló zenész - tudtad, hogy a hazai könnyűzene színe-javát képviselő zenekarok tele vannak veliik? Nem? Pedig biztosan tomboltál már az ő koncertjeiken is. Akkor nem zavart a nyelv, csak a zenére, a mögüle előgomolygó érzéseidre figyeltél...) Rajongóik jelentős része abban a pillanatban elfordult tőlük, nem ment el a koncertjeikre. Vagy ha igen, akkor azért, hogy jókat fütyüljön - fujjozzon a szlovákul énekelt számok közben. Te is köztük voltál? Netán ott voltál akkor is, amikor egy maroknyi részeg kamasz meg akarta verni a zenekar vezetőjét, mert „szlovákok lettek"? Aztán az éjjelente rendszeresen feltámadó hűvös malomvölgyi szellő és a megtámadott higgadt szavainak hatására szép lassan kijózanodtak, illetve elálltak a tettlegességtől. A verés akkor és ott elmaradt, veszélye azonban Damoklész kardjaként függött évekig az „áruló" zenekar tagjainak feje fölött. Akadtak, akik továbbra is eljártak a koncertjeikre, akiknek a teljesítmény, a minőség volt az elsődleges, és nem az, hogy milyen nyelven tálaltatik elő... Mondd, tudtad egyáltalán, hogy miért lettek „szlovákok"? Tudtad, hogy az eredetileg magyarul elkészített lemezanyagukra képtelenek voltak háromezer megrendelést, aláírást szerezni? Tudtad, hogy az előre lépés, a profivá válás, a csak a zenének élés útja így csak a vegyes, két nyelven való koncertezésen keresztül vezethetett? Sejtetted-e, hogy miközben te délen a szlovák nyelven énekelt dalaikat fütyülöd ki, addig északon sokan ugyanezt teszik a magyar számokat hallva? Te mit tettél volna ebben a helyzetben? A zenekar nemrégiben szétesett, majd újra összeállt. Nem nosztalgiából, nem a múlt dicsőségére kacsingatva. Érettebb fejjel, gazdag zenei tapasztalatokkal, kiforrott stilusérzékkel akarnak új lapot kezdeni - az anyanyelvükön, magyarul énekelve. Annak idején nem sikerült háromezer aláírást szerezniük - ha elkészül egy lemeznyi új dal, most vajon sikerül-e? Te segítesz. nekik? Ott leszel az első, előre láthatólag november végén megrendeződő koncertkörüton?Én igen. (kajó)