Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-22 / 248. szám, hétfő

Hétfő, 1990. október 22. korona XLIII. évfolyam, 248. szám Prágában a bösi vízmű ellen Beszédes transzparensek Szent Vencel szobra körül (Munkatársunktól) - Szombat délután két órakor Prágában a Szent Vencel szobránál a prágai Zöldkör, a Természet- és Tájvédők Szlovákiai Szervezete és az Eurolánc polgári kezdeményezés szervezésében tüntetésre került sor a bősi vízi erőmű befejezése ellen. A megmozduláson részt vevő több száz főnyi tüntető között a cseh és a morva környezetvédelmi kezdeményezések támogatóin kívül szlovákiai környezetvédők is voltak. Eljöttek tüntetni a bősi, a nádasdi, a komáromi, a somorjai, a pozsonyi és a pöstyéni környezetvédők, hogy a fővárosban így -kifejezésre juttassák meggyőződésüket: A vízlépcső építését, amelyet Václav Havel is a múlt szörnyszülöttjének nevezett, le kell állítani. Véleményüket transzparenseik feliratai is kifejezték: „A Zöldkör a beton-totalitás ellen!", „A régi struktúrák régi építményeket építenek!", „Mentsük meg a Csallóközt!", „Az első szlovák tenger a magyar kérdés végleges rendezése?". A Szent Vencel-szobor talpazatának falára a tüntetők nagy derültsége közepette ragasztottak fel két transzparenst: „Jánošík, jöjj le a hegyekből, a kormány megbolondult!", „Betontermészetet a betonfejüeknek!". A tüntetést a prágai Zöldkör nevében dr. Pavel Trpák nyitotta meg, hangoztatva, hogy a bősi vízi erőmű építésének leállításáért a cseh és morvaországi természetvédők is felemelik szavukat. Utána dr. Jaromír Šíbl, a Természet és Tájvédők Szlovákiai Szervezetének képviselője felolvasta a tüntetés résztvevőinek a szövetségi és a szlovák kormánynak a Szövetségi Gyűlés és az SZNT címére, valamint a Prágában ülésező Helsinki Polgári Gyűléshez intézett határozati javaslatát. Ebben egyebek közt rámutatnak arra, hogy a szlovák kormány figyelmen kívül hagyja a közvéleményt, amikor folytatja a vízlépcsővel kapcsolatos természetrombolást, veszélyeztetve Csallóköz ivóvízkészletét. A határozat bírálja a szlovák kormányt, hogy Mai számunkban: Nem parcellázást, reformot akarnak ... a szövetkezeten belül ne szakosított részlegek, hanem önállóan gazdálkodó „kisszövetkezetek" működjenek. (3. oldal) Hogy ne csak rekvizitumok tárháza legyen ... Most sarkig tárva á kapu, mintha az új szelet akarnák a Tompa Mihály tér felől beengedni, amelynek korábbi nevére nem emlékszem... (4. oldal) A megújulás reményében ... a szlovák kulturális szervek végre tudomásul vették, hogy Szlovákiában van és nyilván lesz magyar bábjátszás. (5. oldal) Bíróveréssel végződött a rangadó ... egy magáról megfeledkezett „szurkoló" beugrott a kötelek közé, és megütötte a ringbírót... (8. oldal) Az amerikaiak nem akarnak háborút KORSZERŰ FEGYVEREK AZ IRAKIAK BIRTOKÁBAN • HEATH KÜLDETÉSE SIKERES LEHET VLADIMÍR MEČIAR; Mondjon le a belügyminiszter A szlovák kormányfő tegnapi tévébeszédéből (ČSTK) - Vasárnap esti tévébeszédében Vladimír Mečiar, a szlovák kormány elnöke a szövetségi és a köztársasági szervek közötti hatáskörök elosztásáról folyó tárgyalásokról tájékoztatott. A hatáskörök elosztásáról mindmáig eltérő nézet alakult ki, s szükséges, hogy ezt a kérdést még ebben az évben megtárgyalja a parlament. A szlovák kormány lépéseket tesz a folyamat meggyorsítására. „Tudjuk, ezek a javaslatok a közvélemény élénk vitáját váltották ki. Szlovákiában megállapítottuk, ha a javaslat megvalósul, a Szlovák Köztársaság elégedett lesz. Álláspontunkat elfogadta a cseh és a szövetségi kormány is, tehát az egész folyamatnak bonyodalom nélkül kellene végbemennie. Ha... Ha mindjárt a tervezet körvonalazásakor nem kezdik meg a különféle támadásokat azon képviselők ellen, akik készítették. Ha a különféle erők nem kezdik meg Pithart és Calfa úr támadását. Míg Szlovákia lakosságának erről a kérdéskörről teljes információja volt, Csehországban korlátozott terjedelemben és torzítva került a néphez. Ha néhány sajtótermékben nem jelennek meg rendszeresen olyan cikkek, melyek Szlovákiát szeparatista országnak festik le, ahol az emberek csak azon vannak, hogy szétzúzzák a közös államot! Ez nem igaz! Kijelenthetjük, hogy a közös államban akarunk élni, s érdekünk annak megerősítése." A továbbiakban a szlovák kormányfő arról beszélt, hogy a hibás gazdasági döntések is elmérgesítik a helyzetet, mint például a garamszentkereszti alumíniumgyár esete, amelynek modernizálására először volt pénz, de nem volt engedély, aztán volt engedély, de már nem volt pénz. Ugyanez a probléma merül fel a fegyvergyártás leállítása után nehéz helyzetbe került gépipari vállalatok esetében is. Vladimír Mečiar arról is beszélt, hogy nem tartja igazságosnak azokat az arányokat, Csehország és Szlovákia között, amelyeket megállapítottak mondjuk az autópálya építésénél, vagy a vasúthálózat modernizálásánál. Azt is felrótta, hogy a szövetségi kormány olyan napirendi pontokról is tárgyal, amelyekhez a szlovák kormány nem adta beleegyezését. Úgy véli a lakossághoz kell fordulnia és nyíltan feltárnia ezeket a konfliktushelyzeteket, hiszen csak ilyen módon védekezhetünk a szélsőségek ellen, óvhatjuk közös államunkat, amelyben mindenki számára van elegendő hely. A Matica slovenská címére kijelentette, hogy aki szánalmasnak és elhagyottnak nevezi a szlovák nemzetet, az hamis prédikátor és a szervezetnek nincs joga közhangulatot szítani a szabad választásokon megválasztott Szlovák Nemzeti Tanács -és a kormány ellen. Nem engedhető meg az uszítás sem délen, sem Szlovákia más vidékén - mondta a szlovák kormányfő. Végül beszélt a kormány belső ügyeiről is, hangoztatva: kérte a politikai pártok együttműködését a személyi kérdések megoldásában, de támogatást nem kapott. Bejelentette azt is, hogy szombaton lemondásra szólította fel a belügyminisztert, akit nem tart alkalmasnak funkciója betöltésére. A kormányra és annak elnökére - jelentette ki - nagy teher nehezedik, s ezt a terhet csak a lakosság támogatásával és egységével lehet elviselni. A prágaiak sem erőműpártiak (Zuzana Humpálová felvétele - ČSTK) nincs bátorsága elállni a letúnt totalitárius rendszer által nyélbe ütött szerződéstől. Hozzáállása a természethez, s a Duna mente lakosságához nem változott, most sem veszi tekintetbe véleményüket. - Meg kell győznünk kormányunkat arról, hogy a demokrácia nem építhető a helyi lakosság elleni erőszakra, véleményük semmibe vételére! - áll a határozatban. A követelések szerint a vízi erőmű kérdését egyedül szakmai szempontból kell megközelíteni, s meg kell akadályozni, hogy e kér(Folytatás a 2. oldalon) (ČSTK) - Los Angelesben, San Franciscóban, Bostonban, Atlantában, Houstonban és az Egyesült Államok további nagyvárosaiban tüntetők tízezrei követelték az amerikai egységek kivonását a Perzsaöbölből. Kuvait megszállása ótä ez volt az elsó tömegtüntetés az amerikai katonai jelenlét ellen az Öböl térségében. A tiltakozás szervezői - békeaktivisták, szakszervezeti vezetők, egyházi mozgalmak tagjai, háborús veteránok - úgy vélik, a szombati megmozdulás kezdete annak a kampánynak, amellyel megpróbálják elkerülni, hogy az Egyesült Államok belekeveredjen a nyílt háborús konfliktusba. A Newsweek című lap szerint, az amerikaiak túlnyomó többsége úgy gondolja, Bush elnöknek várnia kell az Irak elleni katonai beavatkozással, amíg be nem bizonyosodik, hogy a gazdasági szankciók nem elegendők. A Washington Post című napilap meg nem nevezett kormányforrásokra hivatkozva tegnap közölte: az iraki egységek korszerű amerikai gyártmányú légvédelmi rakétákat és Egyelőre nem indul ENSZ-misszió a megszállt területekre (ČSTK) - Jeruzsálem nyugati részén egy arab támadó tegnap leszúrt három zsidót és egy továbbit súlyosan megsebesített. Egy rendőr is életét vesztette, amikor megpróbálta elfogni a merénylőt. A hatóságok szerint a támadó valószínűleg bosszút akart állni azokon a palesztinokon, akiket két héttel ezelőtt mészároltak le a Templom-hegynél. New Yorkban szombatra virradó éjszaka a várt közös nyilatkozat elfogadása nélkül fejeződött be az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülése, amelyen a megszállt arab területeken kialakult helyzettel foglalkoztak. Javier Pérez de Cuellar, a világszervezet főtitkára megállapította, továbbra is óhajtja, hogy a megszállt területekre ENSZ-misszió induljon, amely kivizsgálná a jeruzsálemi mészárlás körülményeit. Egyben tájékoztatott róla, hogy az izraeli kormány nem hajlandó fogadni az ENSZ küldöttségét, s ilyen körülmények között nem tartja lehetségesnek a misszió kiküldését. A Biztonsági Tanács tagjai egyetértettek abban: Izrael álláspontja sajnálatos, az ENSZ főtitkárnak azonban tekintet nélkül az izraeli állásfoglalásra a 672-es határozattal összhangban elő kellene terjesztenie jelentését, s a BT-nek e dokumentum alapján azonnal határozatot kellene hoznia. A BT ma folytatja ülését. radarokat zsákmányoltak Kuvaitban. A lap azt írja, hogy mintegy 150 amerikai rakétát vittek el az irakiak, s ez komoly veszélyt jelenthet az öbölben állomásozó amerikai és a szövetséges légierőre. Edward Heath egykori brit miniszterelnök, aki szombaton azért érkezett Bagdadba, hogy megpróbálja elérni az idős és beteg brit túszok szabadon engedését jelezte, missziója sikeres lehet. Szombaton több mint két órát tárgyalt Tarik Azin külügyminiszterrel. A volt brit kormányfő személyes titkára úgy véli, némi előrehaladást sikerült elérni, az eddigi megbeszéléseket „nyílt véleménycserének és tárgyszerű párbeszédnek" nevezte. A Perzsa-öbölben kialakult válságról tanácskozott szombaton Margaret Thatcher brit miniszterelnök és Gorbacsov szovjet államfő tanácsadója, Jevgenyij Primakov. A London melletti Chequersben megtartott találkozón Primakov tájékoztatta a kormányfőt a Bush elnökkel folytatott pénteki tárgyalásairól és nemrégi bagdadi látogatásáról, melynek során fogadta ót Szaddam Husszein államfő is. Thatcher ismételten határozottan elutasította, hogy London az öböl-válság ügyében bárminemű kompromisszumot kössön. Richard Cheney amerikai védelmi miniszter még pénteken Párizsba érkezett, ahol francia partnerével Jean-Pierre Chevénement-nal folytatott megbeszéléseket a Perzsa-öböl térségében kialakult helyzetről. A miniszterek egyetértettek abban, hogy az Irak ellenes gazdasági szankciók növelik a reményt arra, hogy békés úton megoldódik az öbölbeli válság. Párizsban a miniszterek tárgyalásaival egyidejűleg több ezer ember követelte, hogy a francia egységek hagyják el az öböl térségét. Ő

szintén szólva, szorongunk mostanában. Egyenként és kollektíven is. A rosszabbodó gazdasági helyzet, a benzinmizéria, a városlakók elszegényedésének feltűnő előjelei, a romló közbiztonság, a nemzetiségi viszálykodások eddig ismeretlen vagy rég elfeledett fenyegetései, a pozsonyi televízió néhány vitaműsorának mérgezett nyilai közepette igyekszünk megőrizni lelki egyensúlyunkat, amire növekvő bajáink tudatában nagyobb szükségünk van, mint valaha. Manapság már nem a bombariadók, a halálos áldozatokat követelő bányaszerencsétlenségek az igazi szenzációk. Most a közvetlen fenyegetődzések korszakát éljük. Közben fákat döntünk, kijárt utakat szabdalunk szét, összekuszáljuk a közigazgatást, bizonytalanná tesszük a gazdálkodni kívánót, szétbomlasztunk bevált intézményeket, meghülyítjük a kishivatalnokot, ráadásul sokan még acsarkodnak is. Hírlapíró kollégám meséli: ,,magyarkodó" cikkei végett őt már megfenyítették telefonon; egy másik újságíró társam pedig azzal a döbbenetes hírrel jött, hogy a magyar és a szlovák diákok napközijének közös étkezdéjében beleköptek elemista gyermekének levesébe! Talán mondanom sem kell, hogy a szóban forgó lurkó a magyar iskola növendékei között ebédelt. Nos, ilyen időket élünk. Minden társadalomra, minden korra nagyon is jellemző, hogy mitől félnek legjobban az emberek. A világháborútól, a ráktól, az infarktustól, a szegénységtől, a munkanélküliségtől... egyszóval hosszú a lista. Nálunk most még azt is tapasztaljuk, hogy régi, elfeledettnek hitt szorongások is előkúsznak. Aggódnak az emberek, hogy a remélt gazdasági fellendülés helyett, egyszerre csak ellenőrizhetetlenné válnak bizonyos folyamatok; hogy megfékezhetetlenné válnak először a kisebbségellenes, majd a csehellenes, végül pedig a kölcsönös nemzetiségi indulatok. Ez lenne maga a pokol, ami akár a sztálinista diktatúra visszajöttét is eredményezhetné. Légkörjavítást! Aki érdekelt a napi politikában s ezért a szlovák kormányfő rendszeres tévészerepléseit is figyelemmel kíséri, az nyilván tudja: a világban most aggódva tekintenek Cseh-Szlovákiára. Egyrészt szurkolnak az országnak, másrészt nemigen tetszik nekik, ami az indulatoskodások formájában fölütötte nálunk a fejét. A kisebbségellenesség, a nemzetiségi köpdösödés ugyanis ma már nem számít európai, magatartásnak. Okulásra késztető jele ennek, hogy csaknem egy évvel a novemberi fordulat után a külföldi tőke még mindig ódzkodik attól, hogy bejöjjön hozzánk. Elsősorban a szlovák országrészbe. Pusztán önerőből, nemzetőrködésből, külföldi támogatás nélkül viszont képtelenség ötről hatra jutni. Mindennek tudatában komoly lehet-e aggodalmunk: nekünk, itt élő magyaroknak és a józanul gondolkodó szlovákoknak egyaránt?! Szerintem bizony lehet. Lehet, mert a politikai félelmeknek van ugyanis egy különleges tulajdonságuk: a tárgyi-gazdasági előfeltételek híján, pusztán a félelem erejénél fogva is elő tudják hívni azt a veszedelmet, amitől félnek. Ez az a pillanat, amikor újból kátyúba juthat a reformpolitika és a megalapozott reményekkel indult demokratikus fejlődés. Aligha járok messze az igazságtól, ha kimondom: manapság félünk egymástól, félünk az adott helyzettől. Félünk azoktól, akik tudatosan fé- . leimet gerjesztenek, mert tudjuk, hogy nacionalista mesterkedéseiknek igenis, talaja van a mai hazai közéletben. Mennek a telefonok, a levesbe köpések, az ökölrázó fenyegetések, a Duna túloldalára meg a gázba küldözgetések - és eközben a félelmeink olykor félelmetes játékot űznek velünk. Nem titok az sem, hogy a félelmek radikalizálják a szembenállókat, gyanakvóvá és ellenségessé teszik a vitapartnereket Magyarán: olyan öntörvényű és öngerjesztő folyamatok indulhatnak el, amelyek következményei beláthatatlanok. Mindez egy olyan időszakban, amikor az értelmes emberek - és egyelőre még ők vannak többségben - a békés haladásra, a valós demokrácia megteremtésére törekszenek. Ne egymásra zúdítsunk hát össztüzet, ne egymástól féljünk tehát, hanem attól a fortélyos félelemtől, amely megfoszthatja az országot a kibontakozás esélyétől. Nem szeretnék kuvik lenni, ám ha ez utóbbi történne, akkor érzelmileg kifosztott, gazdaságilag a zsákutcába kergetett emberek fognak ott állni az új évezred küszöbén és néznek majd bele az előttük vastagodó ködbe. Aki józan és intelligens, azt aligha akarhatja! MIKLÓSI PÉTER