Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-13 / 215. szám, csütörtök

Csütörtök, 1990. szeptember 13 Ara 1 korona évfolyam, 215. szám Ülést tartott a Szlovák Köztársaság kormánya Szavatolják a minimá,is bér t (Munkatársunktól és ČSTK) - Vladimír Mečiar a kormányülés után az újságírók kérdéseire válaszolva elsősorban a Cseh és a Szlovák Köztársaság közti viszonyok jövendőbeli alakulásáról beszélt. Elmondta, hogy nyilván sűrűbbé válnak a két köztársaság közti közvet­len kapcsolatok, teret kapnak a kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok, közös vállalatok jönnek majd létre. Mindez szükségessé teszi, hogy kialakítsák a cseh és a szlovák kormány együttműködésének hatékony modelljét. Eredményként könyvelte el, hogy a cseh kormány elsó képviselője már a szlovák kormányhivatalban dolgozik. Mai számunkban: De mi lesz a kultúrával? ... Ma a pénzre függeszti tekintetét mindenki. Akarjuk, nem akarjuk, kénytelenek vagyunk ezt tenni. Pontosabban: pénz­források után nézni. (4. oldal) „Felebaráti kötelesség..." ...Az emberi vért nem lehet semmivel sem pótolni. A harmadik gyermekünk születésekor jómagam is meggyő­ződtem róla, mennyi vérre van szükség a szülészeten, de jól tudom, hogy az operációnál is. (5. oldal) Enyhe optimizmussal várják a liganyitányt ... több erkölcsi támogatást várunk a járás társadalmi és gazdasági vezetőitől. Szeretnénk, ha ők is magukénak érez­nék csapatunkat... (7. oldal) MOSZKVA­Ma érkezik hazánkba Francois Mitterrand (ČSTK) - Ma hivatalos látogatás­ra hazánkba érkezik Francois Mitter­rand, a Francia Köztársaság elnöke. Francois Maurice Marie Mitter­rand a nyugat-franciaországi Cha­rente megyében levő Jarnacban született nyolcgyermekes vasúti al­kalmazott családjának ötödik gyer­mekeként. A párizsi egyetem jog- és -bölcsészettudományi karán, vala­mint a Politikai Tudományok Sza­badiskoláján tanult. Tanulmányai­nak befejeztével újságíróként kez­dett dolgozni. A második világháború idején tisztként a náci hadsereg ellen har­(Folytatás a 2. oldalon) A szlovák kormány tegnap vitatta meg a biztosítókról szóló törvény tervezetét. Az ezzel kapcsolatos kérdésre Vladimír Mečiar elmondta: a törvény célja a biztosítás állami monopóliumának felszámolása. Vita folyt arról, célszerű lenne-e korlátoz­ni egy átmeneti időszakban a külföl­di biztosítótársaságok működését hazánk térületén, ám a kormány végül is szótöbbséggel úgy döntött, hogy nem rendelkezik így. A további kérdés a szövetségi szinten szervezett bérreformra vo­natkozott. A szlovák kormányfő ki­fejtette, hogy a bérreform csak az állami szervezetekre vonatkozik, és számos lényeges változást tartal­maz. Rögzítik például a minimális bért, mégpedig feltehetőleg 1650-1850 korona összegben. Ezt az állam szavatolná - a magánvál­lalkozók alkalmazottainak esetében is. Munkatársunk kérdése Mečiar miniszterelnöknek azt a pöstyéni Két miniszterelnök véleménye a föderációról Milyen legyen a tájékoztatás? (Munkatársunktól) - Modra-Har­móniában, a Szlovák Újságírók Ta­nulmányi Központjában kétnapos találkozót tartanak a csehországi és a szlovákiai újságírók, hogy megbe­széljék milyen elvekhez igazodva történjék a lakosság tájékoztatása. A találkozón - a pöstyéni kormány­tanácskozást követően - részt vett Petr Pithart, a cseh kormány elnö­ke és Vladimír Mečiar szlovák mi­niszterelnök is. Röviddel a tanács­kozás megkezdése után megérke­zett Ján Čarnogurský is, az SZK kormányelnökének első helyettese, aki az újságíró szindikátus vezetőitől - 'rehabilitálása után - átvette az újságíróigazolványt. Mečiar miniszterelnök a követke­zőket mondotta a tájékoztatásról: Az igazságot kendőzés nélkül és min­dig meg kell írni. Az újságíró ne legyen a politika objektuma, hanem szubjektuma legyen a politikának. Tehát szolgáljanak az újságírók, de senkit se szolgáljanak ki. Tájékozta­tás közben a folyamatokat is ábrá­zolják, de ne tárjanak az olvasók elé „félkész termékeket". Ezen azt ért­Sokat tehetnek saját magukért (ČSTK) - Prágában tegnap elő­ször tartott összejövetelt a Védelmi Minisztérium azon tanácsa, amely a nyilvánossággal való együttműkö­dés céljából alakult. A megbeszélé­sen részt vett Miroslav Vacek had­seregtábornok, a CSSZSZK védelmi minisztere, a szövetségi és a nem­zeti kormányok képviselői, továbbá a közélet, az egyházi intézmények szervezete és a tömegtájékoztatási eszközök képviselői. A Védelmi Minisztérium szerint a tanács konzultatív szerv kíván len­ni, amely segítene a hadsereg jó hírének visszaállításában. Vacek miniszter ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy ha valaki tehet valamit a hadsereg jó hírének visz­szaállításáért, az maga a hadsereg. jük - mondotta -, hogy Trencsén­teplicben például, ha a megegyezés előtt öt perccel tájékoztattak volna a tárgyalások eredményeiről, úgy tűnt volna, nem tudtunk megegyez­ni. öt perccel később azonban már beszámolhattak az eredményekről, amelyekre most építhetünk. Tehát nem szabad minden áron szenzáci­ót hajhászni. Petr Pithart: Hogy mit nevezek autentikus föderációnak? A jól mű­(Foiytatás a 2. oldalon) sajtótájékoztatón elhangzott megál­lapítását érintette, mely szerint a dél-szlovákiai magyarok többre tartják nemzetiségi hovatartozásu­kat, mint állami illetőségüket s a hu­manista értékeket: „Úgy értsük ezt, hogy az említett értékek kölcsönö­sen gyengíthetik 'vagy tagadhatják egymást?" Vladimír Mečiar válasza: „A nacionalizmus ott kezdődik, ahol a nemzetiségi, nemzeti értékeket kezdik a humanista értékek ós egy adott államalakulathoz való tartozás (Folytatás a 2. oldalon) Továbbképzés Olaszországban (ČSTK) - Marián Čalfa szövetsé­gi miniszterelnök tegnap délelőtt megbeszélést folytatott Fabiano Fa­bianival, az olasz Finmeccanica konszern elnökével. A vendég tájé­koztatta a kormányfőt a csehszlová­kiai iparvállalatok, ezen belül főleg a pilzeni Škoda Művek vezetőivel tartott találkozóján szerzett tapasz­talatairól. Szerinte a Škoda és az IRI jól kiegészítené egymást, mivel az utóbbiban alkalmazott tökéletes irá­nyítási rendszerek jóvoltából lénye­ges javulás állhat be a termelésben, s tágulhatnának az exportlehetősé­gek. Kiemelte, hogy a világpiacra való kijutás szempontjából fontos a világ nagy hírnévnek örvendő vál­lalatainak, valamint az általuk alkal­mazott módszereknek a megisme­rése. Ezért az IRI olaszországi to­vábbképzés lehetőségét ajánlotta fel a Škoda vezetőinek. A hat külügyminiszter aláírta Németország nemzetközi státusáról a szerződést (ČSTK) - Nagy-Britannia, Franciaország, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és a két német állam külügyminiszterei tegnap Moszkvában Mihail Gorbacsov jelenlétében aláírták azt a szerződést, amely lehetővé teszi Németország egyesítését. A dokumentum pontot tett a német kérdés külső aspektusairól szóló, hét hónapig tartó ún. 2+4 tárgyalás­sorozat után. A szerződést a moszkvai Ok­tyabrszkaja Szállodában írták alá. A dokumentum formálisan azután lép érvénybe, hogy a négy nagyha­talom parlamentjei és a jövőbeni egyesített Németország Bundestag­ja ratifikálja azt. Erre várhatóan a jö­vő évben kerül sor. Bonn és Berlin azonban azzal számol, hogy az NDK és az NSZK egyesítését már október 3-án ünnepélyesen kihir­detik. A Németország külső státusának végső rendezéséről szóló szerződés nyolc cikkelyből áll. 1. A két német állam egyesítése után a mostani nyugatnémet, illetve a jövőbeni kö­zös alkotmányból törlik az NSZK­hoz való csatlakozás lehetőségéről szóló 23. cikkelyt, ami egyben ga­rantálni fogja Lengyelország jelenle­gi nyugati határait. 2. Ez a cikkely az egységes Németország békeszere­tetét deklarálja. 3. A jövendőbeli né­met állam tilalmat rendel el a nukleá­ris, biológiai és vegyi fegyverekre, s kötelezi magát, hogy nem épít ki 370 ezer főnél erősebb hadsereget. 4. 1994 végéig kivonulnak a szovjet egységek a jelenlegi NDK területé­ről. 5. A mostani NDK területén nem állomásozhatnak NATO-csapatok. Ez a cikkely módosítja a nyugati szövetségesek ideiglenes jelenlétét Nyugat-Berlinben. 6. Az egységes Németországnak joga van ahhoz, hogy maga döntsön, melyik szövet­séghez akar tartozni. 7. Az egyesí­tés után a szövetséges nagyhatal­mak nem támaszthatnak vagyonjogi követeléseket Németország terüle­tén. 8. Ez a cikkely tartalmazza (Folytatás a 3. oldalon) A pezsgőspoharak is jelzik, hogy felvételünk az aláírás utáni ünnepé­lyes percekben készült (Telefoto: ČSTK-AP) Függőleges és vízszintes Zötyögtet, ráz a troli keresztül a városon. Két gyerekkel utazom: a fiammal és az osztálytársá­val. Tízéves nebulók, majd' szétveti őket az öröm, hogy másnap reggelig együtt lehetnek. Ebben a csikókorban még rajongásig ér a barát­ság. Lacika anyja pedagógus, valahol északon szedi a krumplit az osztályával, a papa ebben a pillanatban talán a körülállványozott Branden­burgi kaput nézegeti Berlinben. Laci tehát nálunk alszik. S vele a teknősbékája is, egy gyufaskatu­lyányi élőlény. A teknőc vízben, a víz befőttes­üvegben, a befőttesüveg a táskában, Laci hátán - ennek megfelelően ő ülhet a hátsó sor egyetlen szabad ülésén, ki ne lötyögjön a viz, s el ne ázzanak a könyvek. A két kölyök „nyomja" a szöveget, idétlenke­dik, láthatóan nagyon élvezik az együttlétet. Hiába is csitítanám őket: gyerekek, kicsit csende­sebben, teli a járgány fáradt emberekkel, péntek délután nem mindenki díjazza a humorotokat. Szótlanul állok, megadó mosollyal figyelem őket, a rúdba kapaszkodva. Valami azonban azt súgja, nincs minden rendben az idilli kép körül. Na igen: csak a kisebbségben élő ember reflexei lehetnek ilyen „kifinomultak", hogy ott is veszélyt szima­tol, ahol nem történik semmi különös. Nem történik? Miért ne történne? Olykor elég egy elkapott tekintet, egy szemvillanás, egy semmit­mondó gesztus, ajkbiggyesztés, fintor, s az ember szinte érzi, tilalomfává merevedik, fekete, vörös lesz a bőre, megsárgul, tekintete résnyire szűkül, teste különös szagot áraszt, mint a négereké, hirtelen láthatóvá válik mássága, különbözősége. Ó, nem, nincs semmi bajom. Nincs üldözési mániám, fóbiám, nem vagyok depressziós, hipo­chonder, mégcsak rosszkedvű se gyakran, bár az utóbbi időben egyre több okom lenne rá. Nem, kifejezetten derűs vagyok, s csöndes szemlélődés­sel, három lépés távolából figyelem a dolgokat, hogy megtarthassam a tisztánlátás kényes egyen­súlyát, megőrizzem az elfogulatlanság ritka ado­mányát. Ritka adomány? Ugyan! Mint más embe­ri tulajdonság, ez is fejleszthető. Egyszóval, valami idegesít. Talán az a két suhanc Laci mellett, akik egyre sűrűbben forog­nak felénk. Feszülten figyelik a két kisebbet, mi az, amin ekkorákat lehet nevetni, bár szemmel láthatóan nem értenek egy kukkot se belőle. Amióta meghallották a magyar szót, oda a lelki nyugalmuk, társalgásuk el-elakad, végül már egy szavuk sincs egymáshoz, csak ezeket figyelik, kérdő tekintettel. Mintha valami különös állatfaj­tát látnának, kétfejű borjút, varanuszt vagy mife­nét. Pedig csak két vidám gyereket látnak, akik még nem kaptak annyit pofont az élettől, hogy megtanuljanak halkan beszélni, óvatoskodva ügyelni a környezet reakcióira, behúzni a nyakat, félreállni. Ez a két kamasz azonban már tud valamit. Valamit, amit jobb szó híján előítéletnek hívnak, s ami nem születik együtt az emberrel. Amit ápolni kell, kicsi kortól csöpögtetni az emberfiá­ba, ösztönösen vagy tudatosan. Hogy az embe­rek, népek, fajok egymáshoz arányítása valamifé­le vertikális, függőleges viszonyrendszerben tör­ténik - alá- és fölérendelő hasonlítgatással, s amelyben te vagy a központ, amiből ki kell indulnod. Szinte vissza kell magam tartani, hogy oda ne szóljak a fiúknak:. Mi van, srácok, ennyire irritál a magyar beszéd? Vagy csak ti is szeretnétek nevetni? Ne higgyétek, hogy ez a két kicsi az akadálya. S vajon ki vert belétek ennyi bizalmat­lanságot, gyanakvást? Talán a szüleitek, tanító­tok? Az utca? Mondjátok, megéri elhallgatni, nem gondolkodni tovább, lebénulni, s passzív odaadással igézni másokat, akik valamiben eltér­nek tőletek? Tudjátok-e, hogy a világ éppen azért szép, mert sok benne a különbözőség? Egyálta­lán, tudjátok-e, hogy a világ: szép? Fiúk, mondanám, szálad az idő! A percek, órák, napok, évek úgy elszelelnek fölöttetek, hogy észbe se kaptok, már lekéstetek valamit, már el is robogott a vonat, s ti itt ültök, elkerekedett szemmel, felsrófolt idegekkel, készülődve valami számonkérésre... Hát megéri? Hisz az élet - al­kotás, minden perce kincs! Minden elkótyavetyélt pillanattal magatokból veszítetek el valamit. El­herdáljátok magatokat, fiúk! -Azt mondják, cigányul sokkal gyorsabban meg lehet tanulni mint magyarul - töri meg a csendet egyikük. Hanghordozása elárulja, nem az előbbi nyelv szépségeit dicséri, az utóbbiét kicsinyli le. Aztán, mint aki igen nagy bölcsessé­get mondott, elégedetten visszafordult a kicsik felé, s kérdő tekintetét rájuk függesztve figyel tovább. Zötyögtet, ráz a kopott troli, keresztül a váro­son. Az ember csak hallgat, hisz mit is mondhat­na? Az örökös védekezésbe is bele lehet fásulni, s végső soron az sem alkotómunka. Sok-sok évnek kell eltelnie, hogy az önzésre, a másik iránti gyanakvásra alapozott „értékrend" meg­változzék. Ezek a fiúk talán már lekésték, talán még fordíthatnak rajta. Lehet, mire felnőnek, s módjuk lesz körülnézni a világban, rádöbben­nek, más tájakon egymás mellett élnek az embe­rek, s nem egymás alatt, fölött, s akkor talán rájönnek, hol is a helyük a világban. KÖVESDI KÁROLY

Next

/
Thumbnails
Contents