Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-13 / 215. szám, csütörtök

Csütörtök, 1990. szeptember 13 Ara 1 korona évfolyam, 215. szám Ülést tartott a Szlovák Köztársaság kormánya Szavatolják a minimá,is bér

t (Munkatársunktól és ČSTK) - Vladimír Mečiar a kormányülés után az újságírók kérdéseire válaszolva elsősorban a Cseh és a Szlovák Köztársaság közti viszonyok jövendőbeli alakulásáról beszélt. Elmondta, hogy nyilván sűrűbbé válnak a két köztársaság közti közvetlen kapcsolatok, teret kapnak a kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok, közös vállalatok jönnek majd létre. Mindez szükségessé teszi, hogy kialakítsák a cseh és a szlovák kormány együttműködésének hatékony modelljét. Eredményként könyvelte el, hogy a cseh kormány elsó képviselője már a szlovák kormányhivatalban dolgozik. Mai számunkban: De mi lesz a kultúrával? ... Ma a pénzre függeszti tekintetét mindenki. Akarjuk, nem akarjuk, kénytelenek vagyunk ezt tenni. Pontosabban: pénzforrások után nézni. (4. oldal) „Felebaráti kötelesség..." ...Az emberi vért nem lehet semmivel sem pótolni. A harmadik gyermekünk születésekor jómagam is meggyőződtem róla, mennyi vérre van szükség a szülészeten, de jól tudom, hogy az operációnál is. (5. oldal) Enyhe optimizmussal várják a liganyitányt ... több erkölcsi támogatást várunk a járás társadalmi és gazdasági vezetőitől. Szeretnénk, ha ők is magukénak éreznék csapatunkat... (7. oldal) MOSZKVAMa érkezik hazánkba Francois Mitterrand (ČSTK) - Ma hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Francois Mitterrand, a Francia Köztársaság elnöke. Francois Maurice Marie Mitterrand a nyugat-franciaországi Charente megyében levő Jarnacban született nyolcgyermekes vasúti alkalmazott családjának ötödik gyermekeként. A párizsi egyetem jog- és -bölcsészettudományi karán, valamint a Politikai Tudományok Szabadiskoláján tanult. Tanulmányainak befejeztével újságíróként kezdett dolgozni. A második világháború idején tisztként a náci hadsereg ellen har(Folytatás a 2. oldalon) A szlovák kormány tegnap vitatta meg a biztosítókról szóló törvény tervezetét. Az ezzel kapcsolatos kérdésre Vladimír Mečiar elmondta: a törvény célja a biztosítás állami monopóliumának felszámolása. Vita folyt arról, célszerű lenne-e korlátozni egy átmeneti időszakban a külföldi biztosítótársaságok működését hazánk térületén, ám a kormány végül is szótöbbséggel úgy döntött, hogy nem rendelkezik így. A további kérdés a szövetségi szinten szervezett bérreformra vonatkozott. A szlovák kormányfő kifejtette, hogy a bérreform csak az állami szervezetekre vonatkozik, és számos lényeges változást tartalmaz. Rögzítik például a minimális bért, mégpedig feltehetőleg 1650-1850 korona összegben. Ezt az állam szavatolná - a magánvállalkozók alkalmazottainak esetében is. Munkatársunk kérdése Mečiar miniszterelnöknek azt a pöstyéni Két miniszterelnök véleménye a föderációról Milyen legyen a tájékoztatás? (Munkatársunktól) - Modra-Harmóniában, a Szlovák Újságírók Tanulmányi Központjában kétnapos találkozót tartanak a csehországi és a szlovákiai újságírók, hogy megbeszéljék milyen elvekhez igazodva történjék a lakosság tájékoztatása. A találkozón - a pöstyéni kormánytanácskozást követően - részt vett Petr Pithart, a cseh kormány elnöke és Vladimír Mečiar szlovák miniszterelnök is. Röviddel a tanácskozás megkezdése után megérkezett Ján Čarnogurský is, az SZK kormányelnökének első helyettese, aki az újságíró szindikátus vezetőitől - 'rehabilitálása után - átvette az újságíróigazolványt. Mečiar miniszterelnök a következőket mondotta a tájékoztatásról: Az igazságot kendőzés nélkül és mindig meg kell írni. Az újságíró ne legyen a politika objektuma, hanem szubjektuma legyen a politikának. Tehát szolgáljanak az újságírók, de senkit se szolgáljanak ki. Tájékoztatás közben a folyamatokat is ábrázolják, de ne tárjanak az olvasók elé „félkész termékeket". Ezen azt értSokat tehetnek saját magukért (ČSTK) - Prágában tegnap először tartott összejövetelt a Védelmi Minisztérium azon tanácsa, amely a nyilvánossággal való együttműködés céljából alakult. A megbeszélésen részt vett Miroslav Vacek hadseregtábornok, a CSSZSZK védelmi minisztere, a szövetségi és a nemzeti kormányok képviselői, továbbá a közélet, az egyházi intézmények szervezete és a tömegtájékoztatási eszközök képviselői. A Védelmi Minisztérium szerint a tanács konzultatív szerv kíván lenni, amely segítene a hadsereg jó hírének visszaállításában. Vacek miniszter ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy ha valaki tehet valamit a hadsereg jó hírének viszszaállításáért, az maga a hadsereg. jük - mondotta -, hogy Trencsénteplicben például, ha a megegyezés előtt öt perccel tájékoztattak volna a tárgyalások eredményeiről, úgy tűnt volna, nem tudtunk megegyezni. öt perccel később azonban már beszámolhattak az eredményekről, amelyekre most építhetünk. Tehát nem szabad minden áron szenzációt hajhászni. Petr Pithart: Hogy mit nevezek autentikus föderációnak? A jól mű(Foiytatás a 2. oldalon) sajtótájékoztatón elhangzott megállapítását érintette, mely szerint a dél-szlovákiai magyarok többre tartják nemzetiségi hovatartozásukat, mint állami illetőségüket s a humanista értékeket: „Úgy értsük ezt, hogy az említett értékek kölcsönösen gyengíthetik 'vagy tagadhatják egymást?" Vladimír Mečiar válasza: „A nacionalizmus ott kezdődik, ahol a nemzetiségi, nemzeti értékeket kezdik a humanista értékek ós egy adott államalakulathoz való tartozás (Folytatás a 2. oldalon) Továbbképzés Olaszországban (ČSTK) - Marián Čalfa szövetségi miniszterelnök tegnap délelőtt megbeszélést folytatott Fabiano Fabianival, az olasz Finmeccanica konszern elnökével. A vendég tájékoztatta a kormányfőt a csehszlovákiai iparvállalatok, ezen belül főleg a pilzeni Škoda Művek vezetőivel tartott találkozóján szerzett tapasztalatairól. Szerinte a Škoda és az IRI jól kiegészítené egymást, mivel az utóbbiban alkalmazott tökéletes irányítási rendszerek jóvoltából lényeges javulás állhat be a termelésben, s tágulhatnának az exportlehetőségek. Kiemelte, hogy a világpiacra való kijutás szempontjából fontos a világ nagy hírnévnek örvendő vállalatainak, valamint az általuk alkalmazott módszereknek a megismerése. Ezért az IRI olaszországi továbbképzés lehetőségét ajánlotta fel a Škoda vezetőinek. A hat külügyminiszter aláírta Németország nemzetközi státusáról a szerződést (ČSTK) - Nagy-Britannia, Franciaország, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és a két német állam külügyminiszterei tegnap Moszkvában Mihail Gorbacsov jelenlétében aláírták azt a szerződést, amely lehetővé teszi Németország egyesítését. A dokumentum pontot tett a német kérdés külső aspektusairól szóló, hét hónapig tartó ún. 2+4 tárgyalássorozat után. A szerződést a moszkvai Oktyabrszkaja Szállodában írták alá. A dokumentum formálisan azután lép érvénybe, hogy a négy nagyhatalom parlamentjei és a jövőbeni egyesített Németország Bundestagja ratifikálja azt. Erre várhatóan a jövő évben kerül sor. Bonn és Berlin azonban azzal számol, hogy az NDK és az NSZK egyesítését már október 3-án ünnepélyesen kihirdetik. A Németország külső státusának végső rendezéséről szóló szerződés nyolc cikkelyből áll. 1. A két német állam egyesítése után a mostani nyugatnémet, illetve a jövőbeni közös alkotmányból törlik az NSZKhoz való csatlakozás lehetőségéről szóló 23. cikkelyt, ami egyben garantálni fogja Lengyelország jelenlegi nyugati határait. 2. Ez a cikkely az egységes Németország békeszeretetét deklarálja. 3. A jövendőbeli német állam tilalmat rendel el a nukleáris, biológiai és vegyi fegyverekre, s kötelezi magát, hogy nem épít ki 370 ezer főnél erősebb hadsereget. 4. 1994 végéig kivonulnak a szovjet egységek a jelenlegi NDK területéről. 5. A mostani NDK területén nem állomásozhatnak NATO-csapatok. Ez a cikkely módosítja a nyugati szövetségesek ideiglenes jelenlétét Nyugat-Berlinben. 6. Az egységes Németországnak joga van ahhoz, hogy maga döntsön, melyik szövetséghez akar tartozni. 7. Az egyesítés után a szövetséges nagyhatalmak nem támaszthatnak vagyonjogi követeléseket Németország területén. 8. Ez a cikkely tartalmazza (Folytatás a 3. oldalon) A pezsgőspoharak is jelzik, hogy felvételünk az aláírás utáni ünnepélyes percekben készült (Telefoto: ČSTK-AP) Függőleges és vízszintes Zötyögtet, ráz a troli keresztül a városon. Két gyerekkel utazom: a fiammal és az osztálytársával. Tízéves nebulók, majd' szétveti őket az öröm, hogy másnap reggelig együtt lehetnek. Ebben a csikókorban még rajongásig ér a barátság. Lacika anyja pedagógus, valahol északon szedi a krumplit az osztályával, a papa ebben a pillanatban talán a körülállványozott Brandenburgi kaput nézegeti Berlinben. Laci tehát nálunk alszik. S vele a teknősbékája is, egy gyufaskatulyányi élőlény. A teknőc vízben, a víz befőttesüvegben, a befőttesüveg a táskában, Laci hátán - ennek megfelelően ő ülhet a hátsó sor egyetlen szabad ülésén, ki ne lötyögjön a viz, s el ne ázzanak a könyvek. A két kölyök „nyomja" a szöveget, idétlenkedik, láthatóan nagyon élvezik az együttlétet. Hiába is csitítanám őket: gyerekek, kicsit csendesebben, teli a járgány fáradt emberekkel, péntek délután nem mindenki díjazza a humorotokat. Szótlanul állok, megadó mosollyal figyelem őket, a rúdba kapaszkodva. Valami azonban azt súgja, nincs minden rendben az idilli kép körül. Na igen: csak a kisebbségben élő ember reflexei lehetnek ilyen „kifinomultak", hogy ott is veszélyt szimatol, ahol nem történik semmi különös. Nem történik? Miért ne történne? Olykor elég egy elkapott tekintet, egy szemvillanás, egy semmitmondó gesztus, ajkbiggyesztés, fintor, s az ember szinte érzi, tilalomfává merevedik, fekete, vörös lesz a bőre, megsárgul, tekintete résnyire szűkül, teste különös szagot áraszt, mint a négereké, hirtelen láthatóvá válik mássága, különbözősége. Ó, nem, nincs semmi bajom. Nincs üldözési mániám, fóbiám, nem vagyok depressziós, hipochonder, mégcsak rosszkedvű se gyakran, bár az utóbbi időben egyre több okom lenne rá. Nem, kifejezetten derűs vagyok, s csöndes szemlélődéssel, három lépés távolából figyelem a dolgokat, hogy megtarthassam a tisztánlátás kényes egyensúlyát, megőrizzem az elfogulatlanság ritka adományát. Ritka adomány? Ugyan! Mint más emberi tulajdonság, ez is fejleszthető. Egyszóval, valami idegesít. Talán az a két suhanc Laci mellett, akik egyre sűrűbben forognak felénk. Feszülten figyelik a két kisebbet, mi az, amin ekkorákat lehet nevetni, bár szemmel láthatóan nem értenek egy kukkot se belőle. Amióta meghallották a magyar szót, oda a lelki nyugalmuk, társalgásuk el-elakad, végül már egy szavuk sincs egymáshoz, csak ezeket figyelik, kérdő tekintettel. Mintha valami különös állatfajtát látnának, kétfejű borjút, varanuszt vagy mifenét. Pedig csak két vidám gyereket látnak, akik még nem kaptak annyit pofont az élettől, hogy megtanuljanak halkan beszélni, óvatoskodva ügyelni a környezet reakcióira, behúzni a nyakat, félreállni. Ez a két kamasz azonban már tud valamit. Valamit, amit jobb szó híján előítéletnek hívnak, s ami nem születik együtt az emberrel. Amit ápolni kell, kicsi kortól csöpögtetni az emberfiába, ösztönösen vagy tudatosan. Hogy az emberek, népek, fajok egymáshoz arányítása valamiféle vertikális, függőleges viszonyrendszerben történik - alá- és fölérendelő hasonlítgatással, s amelyben te vagy a központ, amiből ki kell indulnod. Szinte vissza kell magam tartani, hogy oda ne szóljak a fiúknak:. Mi van, srácok, ennyire irritál a magyar beszéd? Vagy csak ti is szeretnétek nevetni? Ne higgyétek, hogy ez a két kicsi az akadálya. S vajon ki vert belétek ennyi bizalmatlanságot, gyanakvást? Talán a szüleitek, tanítótok? Az utca? Mondjátok, megéri elhallgatni, nem gondolkodni tovább, lebénulni, s passzív odaadással igézni másokat, akik valamiben eltérnek tőletek? Tudjátok-e, hogy a világ éppen azért szép, mert sok benne a különbözőség? Egyáltalán, tudjátok-e, hogy a világ: szép? Fiúk, mondanám, szálad az idő! A percek, órák, napok, évek úgy elszelelnek fölöttetek, hogy észbe se kaptok, már lekéstetek valamit, már el is robogott a vonat, s ti itt ültök, elkerekedett szemmel, felsrófolt idegekkel, készülődve valami számonkérésre... Hát megéri? Hisz az élet - alkotás, minden perce kincs! Minden elkótyavetyélt pillanattal magatokból veszítetek el valamit. Elherdáljátok magatokat, fiúk! -Azt mondják, cigányul sokkal gyorsabban meg lehet tanulni mint magyarul - töri meg a csendet egyikük. Hanghordozása elárulja, nem az előbbi nyelv szépségeit dicséri, az utóbbiét kicsinyli le. Aztán, mint aki igen nagy bölcsességet mondott, elégedetten visszafordult a kicsik felé, s kérdő tekintetét rájuk függesztve figyel tovább. Zötyögtet, ráz a kopott troli, keresztül a városon. Az ember csak hallgat, hisz mit is mondhatna? Az örökös védekezésbe is bele lehet fásulni, s végső soron az sem alkotómunka. Sok-sok évnek kell eltelnie, hogy az önzésre, a másik iránti gyanakvásra alapozott „értékrend" megváltozzék. Ezek a fiúk talán már lekésték, talán még fordíthatnak rajta. Lehet, mire felnőnek, s módjuk lesz körülnézni a világban, rádöbbennek, más tájakon egymás mellett élnek az emberek, s nem egymás alatt, fölött, s akkor talán rájönnek, hol is a helyük a világban. KÖVESDI KÁROLY