Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-11 / 213. szám, kedd

Kedd, 1990. szeptember 11. • • Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 213. szám A nemzeti kormányok tanácskozása Pöstyénben a föderáció jövőjéről Már nem az a kérdés, IGEN vagy NEM, hanem az: HOGYAN Mai számunkban: Új közgazdasági, szociális és politikai környezet jön létre ... Az átalakítás megvalósítása sajnos egyre nehezebb belső és külső feltételek között megy végbe, ezért végső döntés előtt a kormány minden döntést újra átgondol... (4. oldal) Ismét az erősebb? ... Elképzelése szerint tehát minden ,,nemzeti lakásnak" nemzetiségileg „egyszínűnek" kell lennie. S akkor hogy tekintsünk Svájcra, mint valami legényszállásra vagy diákotthonra? (5. oldal) Fárasztó hokimaraton sok újonccal ... Sajnos, megint az történt, mint a múltban: a játékosok távollétében, megkérdezésük nélkül döntöttek az új lebonyolítási formáról és a létszámemelésről... (7. oldal) (ČSTK) - Pöstyénben tegnap délután kezdődött meg a Szlovák Köztársaság és a Cseh Köztársaság kormányának tanácskozása. A megbeszélésen, amelynek tartalma kapcsolódik a három kormány trencsénteplici tanácskozásához, részt vett a két nemzeti köztársaság kormányelnöke, VLADIMÍR MEČIAR és PETR PITHART, több miniszter és JOZEF MIKLOŠKO, valamint PAVEL RYCHETSKÝ, a szövetségi kormány alelnökei. A kétnapos tanácskozás megkezdése előtt a két miniszterelnök tájékoztatta az újságírókat a tanácskozás legfontosabb témáiról. Elmondták, hogy mindenekelőtt a Trencsénteplicben elfogadott határozatok ütemtervének meghatározásáról és a szükséges alkotmánymódosításokról lesz szó. A szövetségi kormány képviselőivel közösen megvizsgálják a privatizáláshoz szükséges törvénymódosításo„kat és más törvények kidolgozását, továbbá a Trencsénteplicben alakult tíz szakértői csoport eddig végzett munkájának eredményeit. A szövetségi és a nemzeti kormányok jogkörével kapcsolatban Petr Pithart megjegyezte: ,,nem kívánjuk olyan mértékben erősíteni a köztársaságok kormányait, hogy, úgymond, szétverjük a föderációt". Arra a kérdésre, hol keletkeznek torzulások a megállapodásban, elmondta, hogy a nacionalizmus következtében Csehországban és Szlovákiában is. A szlovák nacionalizmus klaszFrancois Mitterrand és Margaret Thatcher Csehszlovákiába látogat (Munkatársunktól) - Szeptember 13-án Václav Havel köztársasági elnök meghívására mintegy 120 fős kísérettel Prágába érkezik Francois Mitterrand, a Francia Köztársaság elnöke. A francia államfő látogatása során Prágában találkozik Václav Havellal, Alexander Dubčekkal, a Szövetségi Gyűlés elnökével és Marián Čalfa szövetségi miniszterelnökkel, illetve Dagmar Burešovával, a CSNT elnökével és Petr Pitharttal, a Cseh Köztársaság miniszterelnökével - közölték tegnap a sajtó képviselőivel a köztársasági elnök szóvivői hivatalának illetékesei. Mitterrand elnök szeptember 13-án beszédet mond a Szövetségi Gyűlés ülésén. Szeptember 14-én Pozsonyba utazik, ahol František Mikloškóval, az SZNT elnökével és Vladimír Mečiar szlovák miniszterelnökkel találkozik. A Forum Szállóban Václav Havellal együtt sajtóértekezletet tart. Mitterrand látogatása alkalmából Prágában a Szverdlov utcát De Gaulle tábornok utcájává nevezik át. A sajtóértekezleten bejelentették azt is, hogy Marián Čalfa miniszterelnök meghívására szeptember 16-án érkezik a csehszlovák fővárosba Margaret Thatcher brit miniszterelnök, aki 17-én díszebéden Fegyverzetcsökkentési Pozsonyban (ČSTK) - Pozsonyban tegnap megkezdődött a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszter-helyetteseiből és vezérkari főnökeiből álló leszerelési különbizottság kétnapos ülése. A tanácskozást Zdenék Matéjka csehszlovák külügyminiszter-helyettes vezeti. A résztvevőket Milan Kňažko, a Szlovák Köztársaság külkapcsolatok ügyeivel megbízott minisztere üdvözölte. Egyebek között elmondta: az ülés fontosságát alátámasztják a megvitatásra kerülő napirendi pontok is. Utalt arra, hogy a bizottság a bécsi tanácskozásokkal, valamint a két hónap múlva Párizsban sorra kerülő európai csúcstalálkozó előkészületeivel összhangban tekinti át a VSZ-tagállamokban folyó fegyverzetcsökkentéssel összefüggő kérdéseket. vesz részt Václav Havelnál, s a délután folyamán sajtóértekezletet tart. A következő napon, szeptember 18án délelőtt a brit kormányfő látogatást tesz Alexander Dubčeknál, majd beszédet mond a parlamentben. Ezt követően Thatcher asszony a szlovák fővárosba látogat, ahol František Mikloškóval és Vladimír Mečiarral találkozik, s megbeszéléseik után sajtóértekezletet tart. Innen a brit miniszterelnök-asszony Budapestre utazik. Az értekezleten közölték, hogy Václav Havel köztársasági elnök szeptember 22. és 26. között hivatalos látogatásra Olaszországba utazik, ahol a hivatalos megbeszélésein kívül Capri szigetén átvesz egy irodalmi díjat. (sm) szikusabb, a cseh inkább sértődöttség és paternalizmus formájában mutatkozik. Vladimír Mečiar, az SZK kormányelnöke megállapította, hogy gyakorlatilag ma már nem probléma a külföldhöz fűződő kapcsolat kiépítése. ,,A külkereskedelem kérdéseit, javaslatainkból kiindulva, Jirí Dienstbier miniszterelnök-helyettessel, külügyminiszterrel kötött megállapodásunk alapján oldjuk meg." A trencsénteplici tanácskozás óta eltelt időben azt tartja meghatározónak, hogy a köztársaságok a föderáció alapjának ismerték el magukat, és azt, hogy teljes mértékben illetékesek saját ügyeik rendezésében. Mindkét kormány teljes mértékben tudatában van annak, hogy a közös államban való együttélés szükségszerűség és a két köztársaság érdeke. A trencsénteplici és a pöstyéni tanácskozás közötti különbséget a kö- vetkezőképpen jellemezte: ma már nem az a kérdés, hogy igen, vagy nem, hanem az: hogyan. Marián Čalfa miniszterelnököt ma várják Pőstyénbe. Irak és Irán felújította * a politikai kapcsolatokat Kuvait ügyében nincs egyetértés • Robbanások Kaimban • Szaddam Husszein beszéde a harmadik világ népeihez (ČSTK) - MINDEN RÉSZLETEZÉS NÉLKÜL KÖZÖLTÉK TEGNAP A TEHERÁNI KÜLÜGYMINISZTÉRIUMBAN, HOGY TARIK AZIZ IRAKI KÜLÜGYMINISZTER RAFSZANDZSAŇI IRÁNI ELNÖKKEL IS TÁRGYALT. AZ IRAKI DIPLOMÁCIA VEZETŐJE VASÁRNAP REGGEL ÉRKEZETT IRÁNBA, HOGY A BÉKÉRŐL ÉS A BAGDAD ELLEN HOZOTT GAZDASÁGI SZANKCIÓK LEKÜZDÉSÉHEZ NYÚJTANDÓ ESETLEGES IRÁNI SEGÍTSÉGRŐL TÁRGYALJON A TEHERÁNI VEZETÉSSEL. AZ IRÁNI ÁLLAMFŐVEL MEGTARTOTT TALÁLKOZÓ UTÁN TARIK AZIZ HAZAUTAZOTT. A teheráni rádió tegnap azt közölte, hogy Irak és Irán felújította a politikai kapcsolatokat, s kölcsönösen megnyitják a diplomáciai képviseletet Teheránban, illetve Bagdadban. Ezt állítólag Irak kérte. Ugyancsak a rádió számolt be arról, hogy Aziz iráni kollégájával, Ali Akbar Velajatival a kétoldalú kapcsolatokban történt javulás ellenére Kuvait lerohanása ügyében nem jutott közös nevezőre. A híradás viszont nem említette, Teherán eleget tesz-e Bagdad azon kérésének, hogy engedélyezze az áruszállítást a közös határon keresztül, s így tegye lehetővé Irak számára az ENSZ által meghirdetett Több mint tizenegyezer fiatal választotta az alternatív katonai szolgálatot (Munkatársunktól) - Sajtóértekezletet tartott tegnap Prágában Miroslav Vacek hadseregtábornok, védelmi miniszter. A november 17-ei események kapcsán leszögezte, hogy a hadsereg bevetése szóban sem jött. „Fontos, hogy a fegyveres erők nem avatkoztak be; és erre a hadsereg parancsnoksága parancsot sem adott ki" - hangsúlyozta. Azonban felhívta a figyelmet arra, hogy a világ minden hadserege - a demokratikus országokban is - belpolitikai feladatokat is teljesít, s az 1970. évi honvédelmi törvény értelmében a Csehszlovák Hadsereget felhasználhatták volna a közrend helyreállítására. (Folytatás a 2. oldalon) embargó megkerülését. A rádió csupán azt hangsúlyozta, Teherán kötelezettéget vállalt az ENSZ-határozatok teljesítésére, s Irán ellenzi, hogy erőszakos úton változtassák meg a térség politikai térképét. E témánál tartva figyelembe kell venni viszont azt is, hogy az iráni fundamentalista vezetők élesen bírálják az Egyesült Államok katonai jelenlétét az Öbölben. A szíriai határhoz közeli Kaim iraki városban vasárnap 46 robbanást lehetett hallani. A szíriai hírügynökség jelentése szerint a halálos áldozatok száma jelentős. Ugyanez a forrás közölte, a robbanássorozat után néhány perccel a város mecsetjeiből sürgős véradásra szólító felhívásokat lehetett hallani. Az ABC amerikai tévétársaság szerint a kaimi vegyipari gyárban történt a robbanás, itt állítólag műtrágyát állítanak elő. A Washington Post tegnapi számában ezzel kapcsolatban emlékeztetett lengyel technikusok azon nyilatkozatára, hogy az irakiak a kaimi gyárba szállítottak vagy hetven amerikai állampolgárt, hogy mintegy élő pajzsként szolgáljanak. (A lengyel szakemberek még hazatérésük után tették ezt a nyilatkozatot.) Irak (Folytatás a 2. oldalon) M

ost, Helsinki után teljesen nyilvánvaló: megalapozott az az általános vélemény, hogy tavaly decemberben a máltai szovjet-amerikai csúcstalálkozóval lezárult a hidegháború korszaka. Camp David pedig jelezte azt, ami most már biztos: új korszak nyílt a két nagyhatalom viszonyában és ezzel együtt az egész világ számára. Megkezdődött a barátság időszaka - mondta Mihail Gorbacsov Helsinkiben a csúcsot értékelő nyilatkozatában a szovjet televíziónak. Csak az sajnálatos: ezt nem valami szép és jó, nem a közeledés szép példája tette egyértelművé, hanem egy barbár agresszió. Új korszak jele az is, hogy míg a hasonló konfliktusok a múltban szinte törvényszerűen szembefordították Washingtont és Moszkvát, most ennek éppen az ellenkezője történt. Nem az „anfí nekik rossz, az nekünk csak jó lehet"elv, a kétes ideológiák által szigorúan behatárolt, vagyis egyértelműen korlátolt alapállás döntötte el az első és a következő lépéseket az agresszió után, hanem annak tudatosítása, hogy a két nagyhatalomnak - katonai, de főleg politikai súlyuknál fogva - különleges feladatai vannak ilyen veszélyes helyzetben, specifikus a felelősségük a konfliktus térségében korábban játszott szerepükből adódóan is. Minden jel arra utal, eltűnt a korábbi bizonytalanság és az óvatoskodás a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyából, a sok-sok beteges gyanakvásról és gyanúsítgatásról nem is beszélve. Bizonyítja ezt, hogy a Kuvait elleni iraki agresszió első óráitól kezdve Washington és Moszkva állandó kapcsolatban van. A Kreml azonnal reagált a Fehér Ház felszólítására: ítélje el Irak, a vele szövetséges ország eljárását. Moszkva nem habozott. Azonnal leállította a fegyverszállításokat, amelyek pedig legális szerződések értelmében valósultak meg. Már az agresszió másnapján a két külügyminiszter közős nyilatkozatot adott ki, mégpedig olyat, amelyben nagyon keményen elítélték az agresszort. Példátlan az is, hogy a Biztonsági Tanácsnak a konfliktussal, az Irak elleni szankciókkal kapcsolatos hat határozatát is mind a két Korszaknyitó ország megszavazta. S mivel úgy tűnik, ezek a szankciók egyelőre nem késztetik Irakot a kivonulásra Kuvaitból, még nem éreztetik a kívánt hatást, a két elnök úgy döntött, személyes találkozásra van szükség. És megszületett a találkozó. Minden hosszadalmas előkészítés, puhatolózás, a napirend aprólé"kos összeállítása nélkül. Nem is volt napirend. Azt vitatták meg, amit kellétt, amit ott és akkor fontosnak tartottak. Éppen ez a korszakos változás. Nem lenne teljesen helyénvaló, ha azt állítanám, Bush és Gobacsov, pontosabban az Egyesült Államok és a Szovjetunió részletekbe menően azonosan vélekedik a legújabb közel-keleti konfliktusról. Nem, erről szó sincs, és ezt nem is várja tőlük senki. Eltérő volt ugyanis a két nagyhatalom eddigi pozíciója a térségben. Ennek lényege az a „titok", amelyet a közös sajtóértekezleten Mihail Gorbacsov elárult: Bush elmondta neki, az USA sokáig azt a nézetet vallotta, hogy a Szovjetuniónak nincs keresnivalója a Közel-Keleten. Ma azonban nagyon fontos az együttműködésük ebben a régióban. Elsősorban éppen az eltérő múlttal magyarázható, hogy - a hagyományos indoklással, az amerikai érdekek védelmére hivatkozva - az USA nyomban csapatokat küldött a térségbe és legközelebbi szövetségeseit is erre ösztönözte. A Szovjetunió viszont - nem feledve Afganisztánt és Kelet-Európát - tartózkodott ettől, ugyanakkor még csak nem is bírálta az amerikai döntést. Sőt, Moszkva kezdettől fogva nem tartja kizártnak, hogy - a helyzet alakulásától függően - az ENSZ zászlaja alatt akár saját katonáit is az öbölbe irányítja. Amire még feltétlenül oda kell figyelni, az részben ezzel függ össze: az egyik fő kérdésben az árnyalatnyi véleménykülönbségek a két nagyhatalom között - a helsinki közös nyilatkozatból ítélve - gyakorlatilag eltűntek. Moszkva kezdettől fogva elvetette a katonai megoldást, s mindenképpen a diplomáciára helyezte a hangsúlyt. Washington azonnal fenyegetően megjelent az öbölben, miközben azt hangoztatta, jobb lenne a békés rendezés. A-közös nyilatkozatban pedig ez áll: „Előnyben részesítjük a válság békés megoldását... ha azonban nem lesznek elégségesek az eddigi lépések, az ENSZ Alapokmányával összhangban készek vagyunk a kiegészítő intézkedések mérlegelésére." Nem kell különösebben élénk fantázia ahhoz, hogy az ember elképzelje, mi minden férhet bele a „kiegészítő intézkedések" fogalmába. Igen, akár egy katonai akció is, hiszen az ENSZ Alapokmánya lehetővé teszi az agresszor elleni katonai beavatkozást. F

elesleges lenne most arra kitérni, hogy ha ez bekövetkezne, ez is példátlan esemény lenne. Inkább reménykedjünk abban, hogy erre nem lesz szükség, s hogy a még mindig arrogáns iraki diktátor megértette Helsinki üzenetét: a két nagyhatalommal, a világszervezettel találta magát szemben. Ez már egy más korszak... GÖRFÖL ZSUZSA \