Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-06 / 209. szám, csütörtök

Csütörtök, 1990. szeptember 6. • Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 209. szám Mai számunkban: Kórlátozdtt ônkôrmánýzat? ... a három törvénytervezet éjszakai megvitatása és jóváhagyása azért ment olyan gyorsan, mert a képviselők elestek volna egyhavi járandóságuktól, ha későbbre halasztják az éjszakai napirend utolsó pontját. (4. oldal) A nemzet nevét hiába ne vegyed . v A nacionalizmus sokkalta veszélyesebb, mint az említett „majomszeretet", amit apa érezhet gyereke iránt, mivel a nemzet irracionális értékeit és érdekeit veszi védőszárnyai alá. (5. oldal) Októbertől

: anyanyelven Villáminterjú László Bélával, a Nyitrai Pedagógiai Kar dékánhelyettesével Mint arról már lapunkban többször is hírt adtunk, a Szlovák Köztársaság kormánya legutóbbi ülésén a nyitrai magyar pedagógusképzés jövőjéről tanácskozott, illetve jóváhagyta a magyar tagozat bővítésére javasolt összegeket. A döntésről és a további lépésekről tegnap László Béla, a Nyitrai Pedagógiai Kar dékánhelyettese, a magyar tagozat tanára nyilatkozott lapunknak. - Hogyan fogadta a magyar tagozat a magyar pedagógusképzés jövőjét Nyitrára helyező kormánydöntést? - Az igazság az, hogy már nagyon vártuk, hiszen a javaslatot a karon kialakított elképzeléseink alapján mi dolgoztuk ki és mi is ismertettük Kováč miniszter úrral, aki azt elfogadta és megígérte, hogy támogatni fogja jóváhagyását. Az igazat megvallva, már júniusban vártuk a döntést, de a politikai változások miatt érthetően elhúzódott a dolog, és mi most is nagy örömmel és megelégedéssel fogadtuk. -Elegendő lesz az idei évre megszavazott 494 ezer, illetve a jövő évi -1 millió 484 ezer korona a felveendő tanárok béralapjára? - A javaslat kidolgozásakor többen azt tanácsolták, hogy kérjünk a szükségesnél többet, mivel úgyis lefaragnak belőle. Mi azonban sohasem taktizáltunk ilyen szellemben, a miniszternek a tényleges, egzaktul kiszámított összeget terjesztettük elő, amit el is fogadtak és végül meg is adtak. Ezek az összegek a jelenlegi szükségletek fedezésére teljes mértékben elegendők. - Konkrétan mit jelentenek, milyen perspektívákat tárnak a magyar tagozat elé az említett összegek? - Lehetőséget adnak számunkra a szükséges tanári helyek betöltésének idei, illetve jövő évi anyagi fedezetére. Ebből a pénzből körülbelül 33-35 egyetemi oktatót vehetünk Csak az életképesek maradnak talpon Az elodázhatatlan gazdasági reform óhatatlanul a felszínre hozta külkereskedelmi vállalataink helyzetének megvitatását is. Probléma ezen a téren is van elegendő, a leggyakrabban felmerülő kérdés pedig a kővetkező: megszüntetik-e az eddig monopolhelyzetben levő külkereskedelmi vállalatokat, vagy sem. j, Vladimír Mečiar szlovák miniszterelnök szerint a válasz egyértelmű: nem szüntetik meg a külkereskedelmi vállalatokat, tény azonban, hogy csak azok maradnak meg, amelyek a piacgazdasági feltételek között is képesek lesznek újítani, színvonalas, jó szolgáltatásokat nyújtani kereskedelmi partnereiknek. A tanácskozás fontos célja volt többek között, hogy a jelenlevő külkereskedők és a szlovák kormány részéről jelenlevők tisztázzák a föderációból, illetve Szlovákia gazdasági önállóságából a külkereskedelmünkre háruló feladatokat, illetve hogy megvitassák a külkereskedelmi vállalatok gondjait. Hiszen a „keleti blokkon" belüli politikai és gazdasági viszonyok gyökeres megváltozása következtében külkereskedőinknek is számos új nehézséggel kell megküzdeniük - tudtuk meg egyebek között a tanácskozás résztvevőinek jelenlétében megtartott sajtótájékoztatón. Az NDK-beli változások miatt például számos ottani partner nem tartja magára nézve (Folytatás a 2. oldalon) fel, ez a szám függ természetesen az ő igényeiktől is. A hallgatók számára viszont azt jelentik, hogy míg eddig bizonyos tantárgyakat szlovákul kellett hallgatniuk, ezentúl fnódjuk nyílik rá, hogy az anyanyelvükön tegyék. Az újonnan felvett 141 elsős és a körülbelül néhány tucatnyi levelező tagozatos számára is anyanyelvükön biztosíthatjuk az oktatást. - Milyen módon kívánják betölteni a hiányzó tanári helyeket? - A pályázat többé-kevésbé bevált módja mellett döntöttünk. Felkértük a kar dékánját, hogy ennek megfelelően írja ki a pályázat feltételeit a kívánt helyekre. Mivel nekünk nagyon fontos, hogy a jövő pedagógusait a legtehetségesebbek oktassák, a pályázók elbírálására a lehető legjobb szakemberekből álló bizottságot állítunk össze. A pályázat feltételeit szombati számunkban közöljük. (kajó) Szeptember 12: A Szövetségi Gyűlés őszi ülésszaka (ČSTK) - Václav Havel köztársasági elnök szeptember 4-én kelt levelében közölte a Szövetségi Gyűlés Elnökségével, hogy a csehszlovák államszövetségről szóló alkotmánytörvény 61. cikkelyének c pontja értelmében szeptember 12-ére összehívja a Szövetségi Gyűlés őszi ülésszakát. MOSZKVÁBA ÉRKEZETT AZ IRAKI KÜLÜGYMINISZTER Sokba kerül az Öböl-konfliktus Dienstbier Jugoszláviába utazik - (ČSTK) - Jirí Dienstbier szövetségi miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter Budimir Loncsarnak, Jugoszlávia külügyminiszterének meghívására szeptember 9-11-én hivatalos látogatást tesz Belgrádban. (ČSTK) - Tarik Aziz iraki külügyminiszter tegnap - az INA hírügynökség bejelentése szerint - rövid munkalátogatásra Moszkvába utazott. Mihail Gorbacsov államfővel és más szovjet vezető politikusokkal az öbölbeli válságról fog tárgyalni, amelyre rányomta bélyegét a Kuvait elleni iraki támadás. A moszkvai repülőtéren Aziz semmilyen nyilatkozatot sem tett, azonnal a tárgyalások színhelyére hajtatott. Tegnap délután Bagdadból a jordán fővárosba, Ammanba utazott a nyugati országok további 157 állampolgára, valamennyien nők és gyerekek. A 62 francia, 23 brit, valamint pontosan meg nem határozott számú amerikai, olasz, belga, görög és ausztrál állampolgárt iraki repülőgép vitte Ammanba. Tegnapra virradó éjszaka több brit, amerikai nyugatnémet, japán és ausztrál asszony és gyermek hagyta el Bagdadot, Ammanból a nyugatnémet légierő és a brit Virgin Atlantic légitársaság gépén utaztak tovább Európába. Ugyancsak az éjszaka folyamán autóbuszokon és személygépkocsikon több mint 300 brit asszony és gyermek érkezett a megszállt Kuvaitból Bagdadba. Tegnapra virradó éjszaka váratlanul hazaérkezett Ammanba a jordán uralkodó. Husszein király több afrikai és nyugat-európai országban tett látogatást, s most Bagdadba készül, hogy Szaddam Husszein elnököt tájékoztassa körútja eredményeiről. Az ammani rádió közben cáfolta azt a hírt, hogy az uralkodó a napokban Moszkvába utazik és találkozik Mihail Gorbacsovval. (Folytatás a 2. oldalon) Világgazdasági fórum Prágában (Munkatársunktól) - Kétnapos világgazdasági fórum kezdődik ma fővárosunkban. A Genfben székelő azonos nevű alapítvány évente egyszer Davosban tartja közgyűlését, ahol földünk globális gazdasági kérdései kerülnek terítékre. Az esztendő folyamán pedig a világ különböző pontjain regionális találkozókat rendez. Ezek egyike ez a prágai eszmecsere. Hogy valóban eszmecseréről van szó, azt az is bizonyítja, hogy a fórum kötetlen beszélgetésekre és véleménycserére, a kapcsolatteremtés közvetlen formáira épül. Előre előkészített felszólalásokkal alig számolnak. A zártkörű találkozón mintegy 130-140 nyugati élvonalbeli cég vezető képviselője lesz jelen, köztük Tomáš Baťa és valószínűleg Robert Maxwell, de az ő részvétele még nem biztos. Vitaindítót Marián Calf a szövetségi kormányfő mond, majd szót kap mindkét köztársaság miniszterelnöke is, a vitában pedig a szövetségi kormány több tagjának hozzászólásával számolnak. Csehszlovákiát harminc nagyvállalat vezetői képviselik. Számukra ez a közvetlen kapcsolatteremtés a piaci szemlélet elsajátításának első nagy lehetősége. A külföldiek pedig megismerkedhetnek a piacgazdaság felé tartó országunkkal, a változó közép-európai régióban betöltött szerepével, felmérhetik gazdaságunk nemzetközi vérkeringésbe való magasabb fokú bekapcsolásának jelenlegi esélyeit. Prága először ad otthont a világgazdasági fórumnak. Mivel zártkörű lesz, az alapítvány képviselői előzetes sajtótájékoztatón ismertették a rendezvény programját, célkitűzéseit. Abból ítélve, alapos véleménycserére lehet számítani. Túlzás nélkül állíthatjuk: régiónk és benne Csehszlovákia gazdasága két napig az üzleti világ érdeklődésének középpontjába kerül. (j

m

k) Alexander Dubček Minnesotában (ČSTK) - Alexander Dubček kedden délután érkezett meg a Minnesota állambeli Mipneapolis-St. Paul ikervárosba. A Szövetségi Gyűlés elnökét a kétnapos látogatásra az amerikai állam kereskedelmi körei és Anoka kerület kereskedelmi kamarája hívta meg. A vendéget a repülőtéren Robert Vanasek, a minnesotai parlament elnöke és James Scheiber, St. Paul polgármestere fogadta. Vanasek a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának többek között elmondta: „Nagy megtiszteltetés, hogy Minnesotába látogatott Alexander Dubček, akit a New Prague városka Szent Vencel temploma előtt fogadunk." A Szövetségi Gyűlés elnöke megérkezése után rövid beszédet mondott, amelyben jellemezte egyesült államokbeli látogatásának céljait és szólt a 1968-as eseményekről is. Alexander Dubček még kedden Miroslav Grégr cseh gépipari és energetikai miniszter, valamint Jozef Balcák szlovák gazdasági miniszter kíséretében látogatást tett az egészségügyi berendezéseket gyártó világhírű Medtronic cégnél. A cég, valamint az egészségügyi gépeket és berendezéseket gyártó amerikai kereskedelmi és ipari körök képviselőivel megtartott találkozóján Alexander Dubček tájékoztatott hazánk helyzetének alakulásáról, s válaszolt a kérdésekre, amelyek elsősorban gazdaságunk privatizálását és a beruházási lehetőségeket érintették. A csehszlovák vendég tegnap folytatta minnesotai látogatását. Találkozott Rudy Perpich minnesotai kormányzóval, majd a parlamentben látták őt vendégül. Ezután a kereskedelmi körök képviselői hívták meg ebédre Alexander Dubčeket. A parlament elnöke délután a Minnesotai Egyetemre látogatott. Késik: a baloldal vonatja Több százezren vagyunk, akiknek november 17-ike után megvolt a „biztos receptje" a kommunista párt milliós tagsága tisztességes politikai erővé való átalakítására. Az elképzelések skálájának egyik végén azok a koncepciók helyezkedtek el, amelyek megfogalmazói úgy vélték, fel keli oszlatni a pártot, mert az évtizedes beidegződések főképp pedig az 1968-as megszállás óta elkövetett bűnök miatt nem képzelhető el e politikai tömörülés szalonképessé tétele. A skála közepére azok az elképzelések helyezhetők, amelyek szerint haladéktalanul meg kell változtatni a párt nevét, a szervezet hajójából ki kell dobni az ideológiai ballasztot, fiatal és tiszta embereket kell vezetőkké választani, és szellemileg is, a szervezet létszámát tekintve is jelentős politikai erőként érvényesülhetünk a politikai életben. A skála másik végén azok a törekvések helyezhetők el, amelyek célja a régi rendszer kisebb-nagyobb mértékű kozmetikázása volt. Ezek reprezentánsai legfeljebb a különösen kompromittálódott vezetők leváltásával számoltak, a struktúrát azonban meghagyták volna. Több mint háromnegyed év telt el a nagy fordulat óta, és ez elegendő, hogy szemügyre vegyük, elmozdult-e a történelmi vereséget szenvedett párt. A likvidátor hajlamúak is, de a középmezőnyben elhelyezkedők is - nyíltan, vagy kevésbé nyíltan - a szociáldemokrata megoldást választották volna. Az előbbieket a lelkiismeret-furdalás is motiválta, míg a másik csoporthoz tartozók - egyébként intellektuálisan a párt legértékesebb tagjai - inkább észérvekkel operáltak, mondván: ha egy szervezetről, egy gazdasági és ideológiai rendszerről több mint hét évtizednyi fennállás után kiderül, hogy életképtelen, akkor kíméletlenül le kell vonni a következtetéseket. A kommunista pártban a „gyökeres átalakítást" így nevezték el: Korszerű baloldali párttá kívánunk válni. Vagy szemérmességgel, vagy szégyenérzettel magyarázható csak, hogy egyetlen olyan vezető sem akadt, aki nyíltan kimondta volna: korszerű baloldali párton szociáldemokrata típusú pártot kell érteni. November óta már kongresszusokat is tartottak a kommunisták és számos központi bizottsági ülést, az ígérgetésekből azonban úgyszólván semmi se vált valóra. A múlt hét végi központi bizottsági ülésről kiadott tájékoztatásból sem következtethetünk arra, hogy nekilendült volna az átalakulás. Igaz, a fedélzetről kidobták Adamecet, az elnököt, de ezzel semmi újat nem közöltek az átalakulásra váró százezrekkel. Mindenki tudta, hogy az elnök elvtárs is éppen úgy az őskövületekhez tartozott, mint úgyszólván mindenki más, aki a pártállam idején - állami, vagy pártvonalon - végigjárta a szamárlétra különböző fokozatait. Úgy látszik, hogy miközben az egyszerű párttagok többségében megvan a szociáldemokratává válás szándéka (itt nem szervezeti hovatartozásról van szó, hanem a szociáldemokrata értékek elfogadásáról), a kisebb-nagyobb funkciókban működő apparátcsikok továbbra is kötik az ebet a karóhoz, és - talán még mindig hisznek a csodákban. A legutóbbi „húzásuk" az volt, hogy a múlt hétvégi központi bizottsági ülésen olyan helyzetjelentést terjesztettek a plénum elé, amely azt sugallja: az egyszerű párttagok zöme ragaszkodik a párt régi nevéhez, tehát a „kommunista" jelzőhöz. Ezen kívül az apparátus tagjai, de a választott tisztségviselők közül is nem kevesen a szó legrosszabb értelmében mitizálják az egységet. Naponta az egységbontás rémével zsarolják az egyszerű párttagokat, mint ahogy azt már a múltban is sokszor tették dicstelen elődeik. Az elvtársak egyszerűen hazabeszélnek. Úgy akarják „megváltoztatni" a pártot, hogy minden maradjon a régiben. Még a párt neve is. Csehországban is, Szlovákiában is működik már szociáldemokrata párt. Ezek azonban intellektuális szempontból harmatgyengék. Ez - végső soron - a választási eredményeken is megmutatkozott. Hogy a kommunista párt legjobb koponyái nem akarnak egy tálból cseresznyézni az inkább műkedvelőkre, mint hivatásos politikusokra emlékeztető szocdem vezetőkkel, az teljesen érthető. Az azonban ép ésszel már nehezebben fogható fel, hogy a régi rendszertől és személyektől elhatárolódva miért nem alapítottak teljesen új pártot a régi párt tömegbázisának átcsoportosításával. Talán az is késlelteti a baloldal kialakulását, erőssé válását, hogy a választásokon viszonylag jó eredményt ért el a kommunista párt, amelynek vezetőire soha sem volt jellemző az éleslátás. Netán azt a következtetést vonták le a 14-15 százalékos eredményből, hogy az emberek 14-15 százaléka a pártállamot részesítené előnyben? Inkább arról van szó, hogy sokan készpénznek vették a korszerű baloldali párttá válásról szóló ígéretet. Nem következett be átalakulás, hanem inkább még mindig a betonfejek politikája érvényesül. Pedig soha oly nagy szüksége nem volt társadalmunknak az erős baloldalra, mint manapság, amikor a gazdasági átalakítás buktatói miatt egyre nagyobbak lesznek a destabilizálódás veszélyei. Egy valóban korszerű szociáldemokrata típusú párt mérséklőén és stabilizáló tényezőként érvényesülhetne. TÓTH MIHÁLY