Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-29 / 229. szám, szombat

Holnap:­Önkormányzati választások Magyarországon Hozzávetőleg 17 millió szavazócédula - több mirit 8000 kombinációban - várja a magyar választókat, akiknek 110 ezer jelölt közül kell négy évre kiválasztaniuk azt a huszonötezer embert, akik képvisel­ni fogják őket a helyi önkormányzati szer­vekben és a polgármesteri székekben. Az állampolgárból nagyon rövid idő alatt is­mét választópolgár lesz tehát, hiszen csak fél év telt el a parlamenti választások óta, s ehhez még hozzá lehet számítani a nyári népszavazást az elnökválasztás módjáról - igaz, ez az akció az érdekte­lenség miatt kudarcba fulladt. öt héttel ezelőtt, amikor a politikai pártok megkezdték a választási kam­pányt, nagyon óvatosak voltak, tudatosí­tották, fennáll a veszélye annak, hogy „túlpolitizálják" a közéletet, s hogy az emberek már belefáradtak az idei „túl­adagolt demokráciába". Később a kam­pány ismét kiéleződött, s az utóbbi napok­ban konfrontációs jelleget öltött, főleg a kormánykoalíció pártjai és az ellenzék között. Néhány nappal ezelőtt, például, a legerősebb kormánypárt, az MDF vá­lasztási gyűlésén olyan röplapok jelentek meg, amelyek a legerősebb ellenzéki párt, az SZDSZ egyes képviselőinek a múltját feszegették. A személyeskedés folytatódott. Egy ellenzéki választási gyű­lésen megjelent egy „kőrözőlevél" Antall József ellen, a levélen a miniszterelnök portréja alatt az volt olvasható, hogy aki kézre keríti, az 1 millió dollár jutalmat kap. Antall szellemes válasza sem maradt el: felajánlotta, hogy ezért az összegért ön­ként feladja magát, a pénzt pedig osszák szét a kormánykoalíció pártjai között. A levélváltás után persze a pártok elhatá­rolták magukat az ilyen akcióktól. Egyébként a választások elég bonyo­lultak lesznek, másként járnak el azokban a községekben, ahol a lakosság száma kevesebb 10 ezernél és másképp a na­gyobb városokban. Az sem kizárt, hogy két fordulót kell tartani. (č) Magyar-ukrán tárgyalások Kijevben Európai kisebbségi charta kidolgozását kezdeményezik Kulturális autonómiát hoznak létre Kárpátalján? Göncz Árpád magyar államfő az első magas rangú külföldi vendég, akit Ukrajna állami szuverenitásának kikiáltása óta üd­vözölhettek Kijevben. A látogatást ezért is, és persze az ott elhangzottak miatt is történelminek nevezték mindkét részről. Az ukrán fővárosban csütörtökön ál­lamfőnek kijáró katonai tiszteletadással fogadták Göncz Árpádot, aki Leonyid Kravcsuknak, az ukrán parlament elnö­kének meghívására érkezett Kijevbe. A magyar államfő elmondta, a budapesti nagykövet útján üzenetet kapott Gorba­csov elnöktől, aki jókívánságait fejezte ki a kijevi tárgyalásokkal kapcsolatban, s azon reményének adott hangot, hogy hamarosan Moszkvában láthatja vendé­gül a magyar köztársasági elnököt. A csütörtök esti sajtótájékoztatón Göncz Árpád 105 százalékosnak nevezte a tárgyalások sikerességét, hangnemét pedig nem egyszerűen barátinak, hanem barátságosnak. Leonyid Kravcsuk el­mondta, megállapodtak a konzuli kapcso­latok felvételéről, konzuli hivatalok köl­csönös létesítéséről, valamint arról, hogy a közeljövőben - a realitások figyelembe­vételével - tárgyalásokat folytatnak a tel­jes körű diplomáciai kapcsolatokról. Kitért a nemzeti kisebbségek sorsának alakulá­sára is. Elmondta: mind az egyéni, mind pedig a kollektív nemzetiségi jogok" bizto­sításának szükségességéből kiindulva to­vábbi lépéseket tesznek a nemzetiségek jogainak kodifikálása és védelme érde­kében. A felek megállapodtak abban, kezde­ményezik egy európai kisebbségi charta tervezetének kidolgozását, abból kiindul­va, hogy ilyen dokumentum elfogadása fontos hozzájárulás lenne a közös euró­pai ház megvalósulásához. Kravcsuk tá­jékoztatása szerint szorgalmazták azt is, hogy Budapesten nyissák meg az ukrán tudomány és kultúra házát, Ungváron pedig meg lehetne nyitni a magyar szín­házat. Még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy Göncz Árpád indítványára kulturális autonómiát hozzanak létre Kárpátalján „Megértéssel fogadtuk, hogy a magyar fél a második világháború során Ukrajnában elpusztult katonák emlékművének felállí­tását kezdeményezte" - mondota. Az uitránok viszonzásképpen azt kérik, to­vábbra is tanúsítsanak tiszteletet a ma­gyar földön elesett ukrán katonák sírjai iránt. (kpr) Új alkotmánya van Szerbiának (ČSTK) - Tegnap Belgrádban a szerb parlament mindhárom kamarájának együttes ülésén, jóváhagyta az új alkot­mányt, amely többek között megfosztotta a nyugtalan Koszovót összes államalkotó jogától. Az eddigi státusz megszüntetése a Vajdaságot is érinti. Koszovót a jövőben Koszovo és Metohijának fogják nevezni. Várható, hogy a szerb hatóságok e lépé­se újabb etnikai zavargásokat robbant ki Koszovóban. Az új alkotmány szerint a szövetségi köztársaságot a jövőben Szerb Köztársa­ságnak fogják nevezni. Az alaptörvény az itt élő összes állampolgár demokrati­kus országként jellemzi Szerbiát. Ebben az értelemben, a többi jugoszláv köztár­saság alkotmányához viszonyítva, az újonnan elfogadott dokumentumnak na­cionalista színezete van. S még egy új­donság: az alaptörvény széles jogkörök­kel ruházza fel a köztársaság elnökét. Gorbacsov rendelete a gazdaság stabilizálására Kedden kezdődnek a szovjet-litván tárgyalások • Popov a parlament munkáját bírálja (ČSTK) - Mihail Gorbacsov csütörtö­kön elnöki rendeletben adott utasítást arra, hogy gyorsított ütemben hozzá kell látni a gazdasági kapcsolatok stabilizálá­sához az idei negyedévben és a jövő esztendőben. Ez az első darabja annak a várható normatív jellegű rendeletsoro­zatnak, amelynek kibocsátására hétfőn hatalmazta fel a szovjet parlament az államfőt. Az állami vállalatok, szervezetek és társulások feladatul kapták, hogy az említett időszakban őrizzék meg a mosta­ni gazdasági kapcsolatokat, teljesítsék az anyagok, nyersanyagok és félkészáruk szállítására vállalt kötelezettségeiket. A rendelet szerint megengedhetetlen a hatalmi szervek minden olyan lépése, amely e kapcsolatok megbontását ered­ményezné. A minisztertanács pedig fel­adatul kapta, hogy szükség esetén külön­leges munkarezsimet vezessen be a vas­utakon és más létfontosságú szövetségi rendszerekben. A TASZSZ által közzétett tudósítás nem foglalkozik a rendelet nem teljesítése esetén történő felelősségrevo­nással. Ha a moszkvai központi kormány to­vábbra is fékezni fogja a radikális gazda­sági reform végrehajtását, az Oroszor­szági Föderáció kormánya kérni fogja ÚJSZÖ 3 1990. IX. 29. Békepipányi dohány nélkül (ČSTK) - A kanadai mohawk indiánok 78 napos ellenállás után megadták magukat az „ostromlók­nak". Állítólag azért döntöttek így, mert már nem bírták tovább ciga­retta és dohány nélkül. Ezzel a bi­zonyos mértékben diszkreditáló ki­jelentéssel tértek vissza azok az újságírók, akik az akció helyszínén jártak. A katonákkal körülzárt indiá­nok túlnyomó többsége erős dohá­nyos volt, s a hatóságok súlyos csapást mértek rájuk azzal a dön­téssel, hogy csupán az alapvető élelmiszereket biztosítják számuk­ra. Az addig harcias indiánok ide­gesek, egymással szemben ag­resszívek lettek. ,,A dohányblokád sikeresnek bizonyult" - kommen­tálta az akciót a La Presse című montreali napilap. a köztársasági parlamenttől, hogy ruház­za fel rendkívüli jogkörökkel - jelentette ki Viktor Jarosenko, az orosz kormány kül­gazdasági kapcsolatokért felelős minisz­tere. A Moszkovszkije Novosztyi hetilap­nak adott interjújában azt hangsúlyozta, hogy elsősorban a külgazdasági kapcso­latokon múlik, sikerrel tudja-e Oroszor­szág teljesíteni az ötszáz napos program első kritikus szakaszát. A hadiipar konverziójának 1995-ig szóló állami tervéről tanácskozott tegnap a moszkvai Kremlben az Elnöki Tanács. A beszámolót Igor Belouszov, a minisz­tertanács alelnöke terjesztette elő. Vitalij Ignatyenko, az államfő szóvivője sajtóér­tekezletén elmondotta, az Elnöki Tanács tagjai élvonalbeli tudósokkal és a nagy hadiipari vállalatok vezetőivel tárgyalnak a konverziók hatékonyabbá tételéről, hi­szen a közgazdászok azt várják, hogy a konverzió elősegíti a beteg szovjet gaz­daság talpraállítását. Nyikolaj Rizskov szovjet és Kazimie­ra Prunskiene litván kormányfő csütörtö­kön telefonbeszélgetést folytatott, s meg­állapodtak abban, hogy október 2-án, te­hát a jövő héten kedden kezdik meg a hivatalos szovjet-litván tárgyalásokat Moszkvában. A szovjet delegációt maga Rizskov fogja vezetni, a litván küldöttsé­get pedig Vytautas Landsbergis parla­menti elnök. Gavriil Popov, Moszkva főpolgármes­tere, s az általa vezetett régióközi parla­menti csoport szerint veszélybe került a szovjet gazdaság piaci elvekre történő átállítása, mert a szovjet parlament hétfőn olyan döntést hozott, hogy össze kell kapcsolni két összeegyeztethetetlen piaci koncepciót. A parlamenti csoport határo­zatának jellemzése szerint az első prog­ram, vagyis a kormányé, a kormány által irányított piacot akar, ez pedig egyenlő lenne „a bürokraták által szabályozott piaccal". A másik program (Sataliné) az igazi piaci alapokból indul ki. Popov éle­sen bírálta a szovjet parlament munkáját, főleg a képviselők apátiáját és fegyelme­zetlenségét, azt, hogy ignorálják a fontos tanácskozásokat, s ezért nem lehet lét­fontosságú törvényeket elfogadni. Javasolta: hozzanak létre egy 200-300 tagú képviselői gyűlést, amely párhuzamosan dolgozna a parlamenttel, és kidolgozná a szövetségi szerződés saját változatát is. A Szovjetunióban egyre nyíltabb az antiszemitizmus, s ez váltotta ki a zsidók hatalmas kivándorlási hullámát - mondot­ta csütörtöki sajtóértekezletén a moszkvai zsinagóga főrabbija. A szovjet parlament nemrégiben má­sodik olvasásban hagyta jóvá a vallás­szabadságról szóló törvényt, s várható, hogy hétfőn a Legfelsőbb Tanács jóvá is hagyja. Pityirim metropolita szerint ez a törvény kielégítő, ugyanakkor sajtóérte­kezletén bírálta, hogy meg akarják adóz­tatni az egyházközségek, valamint a hoz­zájuk tartozó vállalatok jövedelmét. En­nek kapcsán hozzáfűzte, hogy az említett törvényt átmenetinek tekinti. Ha a szenátus is hozzájárul November 25-én lesz az elnökválasztás Lengyelországban (ČSTK) - A lengyel szejm csütör­tökön a késő esti órákban fogadta el az államfő megválasztásáról szóló törvényt, s ilyen értelemben módosí­totta az alkotmány ide vonatkozó rendelkezéseit is. Nagy a valószínű­sége annak, hogy november 25-én már meg is választhatják az új ál­lamfőt. Az időpont azonban csak akkor lesz végleges, ha a parlament felsőháza, a szenátus is jóváhagyja. Erre ma kerül sor. A 325:4 arányban elfogadott törvény szerint az elnököt általános, egyenjogú, közvetlen és titkos szavazáson a nép választja öt évre. Minden lengyel állampolgár megválasztható, aki idősebb 35 év­nél. A köztársasági elnököt egyszer lehet újraválasztani. Jaruzelski man­dátuma akkor jár le, amikor átadja tisztségét az újonnan megválasztott elnöknek. A szejm tegnap folytatta a mun­káját, a vita a választási rendszerről folyt, e kérdésben már a múlt héten is rendkívül heves volt a vélemény­csere. Sok minden beletartozhat egy ál­lam, vagy valamely politikai erő esz­köztárába. Ahol mód van rá. és haj­lam is, ott eredménnyel érvényesít­hetők például a titkos diplomácia módszerei. Tankokkal rettegésben tartható a gyengébb szomszéd, és - napjainkban is tapasztaljuk - az olajvezetékek csapjainak elzárása is fölöttébb meggyőző érv lehet. Mon­dom, sok minden ott szerepel a poli­tika arzenáljában. Némely rezsimek­ben még a bérgyilkos is, és világ­szerte a sajtó és a parlamenti ékes­szólás, vagy éppen a hordószó­nokság. Duray Miklós a minap nagyon szokatlan politikai fegyvert alkalma­zott. Karakánkodott. Kétségbe vonta a kormányelnök legitimitását. Nem sokszor fordul elő ilyen a po­litika történelmében. Mert az már megtörtént, hogy valamelyik parla­menti képviselő bizalmatlansági in­dítványt terjesztett elő. Ez teljesen normális. De az egészen egyedi eset, hogy valaki sajtókonferencián, különbejáratúan és utólagos alkot­mányjogi fejtegetésekkel alátá­masztva vonja meg a bizalmat a kor­mányfőtől. Az Együttélés már eddig is ne­hezményezte, hogy az ország alkot­mányos tényezői mintha bizalmat­lansággal viseltetnének a politikai mozgalom vezetői iránt. Magyarán szólva: nem nyílt meg a köztársasá­gi elnöki iroda ajtaja Duray Miklós előtt. Az utóbbi hónapokban azután megjelent néhány visszaemlékezés és állásfoglalás a szlovák sajtóban, és még zárkózottabbá váltak Duray iránt a politikai vezetők. Ugyanis az írások egyértelműen arra utalnak, hogy amerikai útja során Duray - cseh és szlovák emigránsokkal eszmét cserélve - bizony elgaloppí­rozta magát. De hát ki gondolta volna, hogy bekövetkezik 1989. november 17-e? Nyilván Duray Miklós sem számolt ezzel. Más tétnélküli elméleti esz­mefuttatásokba bocsátkozni az eu­rópai határok első világháború utáni alakulásáról, és egészen más részt venni konkrét politikai élet konkrét politikai csatározásaiban. És össze sem lehet hasonlítani a búsmagyar darvadozásoktól hergelt amerikai eszmecseréket a fordulat utáni párt­vezéri mivolttal, azzal az állapottal, amelyre leginkább az jellemző, hogy 300 ezer, nagyrészt politikailag ta­pasztalatlan dél-szlovákiai választó bölcs szóra várva áhítja a karizmati­kus vezér megnyilvánulásait. A karizmatikus megnyilvánulások azonban mindeddig elmaradtak, és az Együttélés agitációja inkább a le­tűnt állampárt „érveléséhez" ha­sonlít. Durrogtak a választási petár­dák. Mitizálták Duray Miklós vezeté­sével az egységet. Jól ismerték a magyar lakosság politikai tapasz­talatlanságát, és - ez különösen tragikus lehet még - mindent egy lapra tettek fel. És közben Duray Miklós elfeledte megválaszolni a szlovák lapok meg­állapításait az amerikai útról. Ha nem tett kijelentéseket a határokra vonatkozóan, akkor cáfolta volna meg a híreszteléseket. Ha pedig nemcsak mendemondáról van szó, talán próbálna közeledni a szlová­kokhoz, kapcsolatot teremteni velük és tisztázni a kérdéseket. Az utóbbi időszakban - úgy tűnt - már meg is kezdődött ez a folyamat. Duray Mik­lós tett is néhány gesztust a szlová­kok felé, ahogy azt a Národná obro­dában megjelent beszélgetés is bi­zonyítja. Jó lenne megalapozottan hinni, hogy prágai kijelentése csak puszta félreértés. Az Együttélés elnöke által alkal­mazott politikai eszköz: bugylibics­ka. Borgőzösfejű legények bele-be­levágják e bökőeszközt a kocsma­asztalba, és elkiáltják magukat: aki legény, az vegye ki! És ezzel elvág­ják a megegyezés, az értelmes együttélés útját. Ha akarjuk, ha nem, tudomásul kell vennünk, hogy politikus, aki ad magára, ilyen eszközt nem alkal­maz, és nem fogadja el partnernek az ilyen eszköz alkalmazóját. Sőt, a mai szlovákiai viszonyok között politikai öngyilkosságot követne el az a vezető, közéleti ember, aki felkarolná Duray Miklós törekvéseit. Ráadásul még ez a múlt heti kije­lentés is, amely akár tudatos volt, akár csak nyelvbotlás, mindenkép­pen a csehszlovákiai magyarság ro­vására történt. Tegyük fel, hogy nyelvbotlás volt. Más, Duray Miklósnál tapasztaltabb politikussal is megtörtént az ilyen. Például Winston Churchillel, hajlott korában. Nyomban levonta a követ­keztetést, és másnap bejelentette: visszavonul a közéletből. xxx Végül még felmerül a kérdés: Mit szólnak mindehhez az Együttélés alvezérei? A Sviták-jelenség Ivan Sviták, a filozófus, sokak szerint az 1968-as Prágai Tavasz egyik meghatározó koponyája fur­csa módon tért vissza Csehszlováki­ába. Például nem jelöltethette magát a nemzetgyűlési választásokra, mert elkésve kapta vissza állampolgársá­gát. Erről annak idején beszámolt a sajtó képviselőinek, és akkor so­kan kissé csalódottan, kissé csodál­kozva mondották: talán megsértő­dött? Merthogy kimaradt a hata­lomból ... Valóban kimaradt, hiszen most sem visel semmilyen tisztséget. Vi­szont nemrég úgy nyilatkozott, hogy szándékában állt független jelöltként fellépni a parlamenti választásokon, de mivel még nem kapta vissza az állampolgárságot... Azóta már visszakapta, és írásai­val a szó szoros értelmében elké­nyezteti a cseh és a szlovák folyóira­tok igényesebb olvasóit. Nincs kizárva, hogy Ivan Sviták lesz két-három év múlva a szociális piacgazdaság csehszlovákiai atyja. Mindenesetre nagyon kritikusan vélekedik Václav Klaus sokkterápiás gazdasági gyógymódjáról, és olyan jelenségekről beszél, amelyekre nemcsak a közönséges halandók nem figyelnek fel, hanem még a be­avatottak is csak ritkán. A Reportér című folyóirat 18. szá­mában arra hívja fel a figyelmet, hogy a három kormány trencséntep­lici találkozójának volt egy kétségbe­vonhatatlan haszna: szlovák kezde­ményezésre hozzányúltak a szövet­ségi bürokratikus apparátushoz, amely nagyon közeli rokona a párt­állami bürokráciának. Figyelemre méltó megállapításo­kat tesz a szociális piacgazdaság lehetőségei és a posztkommunista nacionalizmus közötti kapcsolatok vizsgálata során. A megoldáshoz vezető első lépésnek a közép-euró­pai semleges övezet megteremtését tekinti. E övezethez Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország tartozna. E képződmény keretei kö­zött a csehek is másképp, sokkal megértőbben tekintenének Szlová­kia törekvéseire. Ha nem változik meg a cseheknek a szlovákokhoz fűződő viszonya, a csehek szükség­szerűen saját nagyhatalmi soviniz­musuk áldozatává válnak. Az öve­zetben feloldódnának az egyébként erős nacionalista törekvések, így e tényező nem gátolná a gazdasági kibontakozást, és a reform megvaló­sítása során erőteljesebben lehetne érvényesíteni a szociális szempon­tokat. Sviták professzor tanulmányai epébe mártott tollal íródtak, és a szerző senkit nem kímél, még Havel köztársasági elnökre is talál bíráló szavakat: szerinte túlságosan gyors egymásutánban kényszerítet­ték ki a vállalati törvényt és a gazda­sági életet szabályozó többi jogsza­bályt, és ugyanakkor néhány napon belül elhangzottak a régi struktúrák­ból származó maffiózók címére megfogalmazott kijelentések. Kétségtelen, hogy az ország la­kosságának többsége Václav Klaus­nak szorít. Tisztában vagyunk azzal, hogy az elkövetkező évek nem lesz­nek könnyűek. Csak lássuk már az alagút végét. De az is előfordulhat, hogy túlságosan sokáig tart az áta­lakulás. Jó tudni, hogy nem egy lapra tették fel az ország sorsát, hogy Ivan Sviták köré csoportosulva mások kidolgoznak egy alternatív koncepciót. TÓTH MIHÁLY Kinek a számlájára? .A^MÍI.illllöiÉllilI

Next

/
Thumbnails
Contents