Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-26 / 226. szám, szerda

A novemberi forradalmi eufóriát tíz hónap után a depresszió váltotta fel - írta a tegnapi Neue Zeit keletnémet napilap Cseh-Szlovákiával foglalkozó cikkében. A szerző megállapítja: Václav Havel szavai a „második forradalomról" nagyon sok ember óhajával találkoznak. Az emberek egyre ingerültebbek, mert túl hosszúnak tartják a tervgazdálkodás és a piacgazdaság közötti átmeneti időszakot. Václav Klaus, a radikális monetarista gyakorlatilag egyetlen éjszaka alatt akarja az országot és az embereket meggyógyítani, azokat, akik negyven éven keresztül a szubvenciónak nevezett kábítószerrel éltek. Bírálói viszont ezt nem tekintik terápiának, mondván, hogy csak a legeslegerősebbek élhetik túl. Klaus tehát felvette a harcot a Polgári Fórumon és a kormányon belül is az ellenfeleivel, akik csupán más kábítószert írnának fel az államnak, hangsúlyozza a Neue Zeit. A lap rámutat arra is, hogy a CSSZKP hallgat, ezzel szemben a többi politikai párt, beleértve a Polgári Fórumot is, azon vitatkozik, hogy az ország számára melyik út a helyesebb. Megfigyelők úgy vélik, a kommunistáknak nem is kell ebbe a vitába bekapcsolódniuk, mert a lakosság elégedetlenségéből hasznot húzhatnak. Mindezért nagy várakozás előzi meg a novemberi helyhatósági választásokat. Václav Havel befejezte olaszországi látogatását A Fiat cég árukínálata (ČSTK) - Václav Havel csehszlovák államfő hétfőn röviddel éjfél előtt (tehát már lapzártánk után) fejezte be hivatalos olaszországi látogatását, ezért tegnapi számunkban nem tudtunk foglalkozni torinói és milánói programjával. Köztársaságunk elnöke a Cairoli villában találkozott a Fiat cég vezetőivel, köztük Gianni Agnelli elnökkel és Cesare Romiti igazgatóval. Michael Žantovský, az elnök szóvivője elmondta, mindkét fél érdeklődést tanúsított az együttműködés iránt. A világhírű olasz cég a termékek széles skáláját kínálta fel Csehszlovákiának, a személyautóktól kezdve a tehergépkocsikon, a mezőgazdasági és építőipari gépeken keresztül egészen a vegyipari termékekig. Václav Havel meglátogatta a chivassei üzemet, ahol a Lancia Delta és a Lancia Dedra személygépkocsikat gyártják. Az esti órákban üdvözölhette a milánói repülőtéren Václav Havelt Carmello Caruso, a város prefektusa. A Marino palotában Václav Havelt Miláno díszpolgárává avatták. Ebben a városban találkozott államfőnk Bettino Craxi volt kormányfővel, az Olasz Szocialista Párt elnökével. A csehszlovák vendég tiszteletére a milánói La Scalában díszvacsorát rendeztek. Washington fenntartja a Pretoria elleni szankciókat Bush elnök történelmi találkozója a dél-afrikai elnökkel Mongólia Koalíciós kormány alakul (ČSTK) - Annak ellenére, hogy a Mongol Népi Forradalmi Párt a júliusi parlamenti választásokon jelentős győzelmet aratott, megszerezve a Nagy Népi Hurálban a mandátumok többségét, mégis koalíciós kormányt kíván alakítani. Már csaknem bizonyos, hogy az új kabinetben négy politikai párt képviselői vesznek majd részt - jelentette tegnap a TASZSZ hírügynökség. Az új kormány összetételéről ezekben a napokban tárgyal a Kis Népi Hurál (a két parlamenti ülésszak között is állandóan tevékenykedő törvényhozó szervről van szó), amelyben szintén az MNFP rendelkezik a szavazatok döntő többségével. (ČSTK) - George Bush amerikai elnök hétfőn fogadta a Fehér Házban

1 Frederik de Klerk dél-afrikai államfőt. Történelmi találkozó volt ez, hiszen a két ország legfelsőbb vezetői 1945 óta nem ültek tárgyalóasztalhoz. A megbeszélésekre rányomták bélyegüket a Dél-Afrikában dúló törzsi zavargások, valamint Nelson Mandelának az a vádja, hogy de Klerk „kettős játékot űz". Ezért az amerikai Kongresszus fekete bőrű honatyáinak egy része le is mondta a dél-afrikai államfővel tervezett találkozót. Egyébként a két elnök találkozóján arról volt szó, hogy Washington miként támogathatná a pretoriai reformokat. Bush megfogalmazása szerint az amerikai kormány most lát első ízben lehetőséget arra, hogy valódi változások történnek Dél-Afrikában a fajüldözés nélküli társadalom kialakítása felé. A dél-afrikai elnöknek viszont nem sikerült kicsikarnia a Fehér Háztól olyan ígéretet, hogy az USA a közeljövőben felfüggeszti a Pretoria elleni szankciókat. Lilovot újraválasztották a BSZP élére Maradása komoly gondokat okozhat a pártnak (ČSTK) - Ismét Alekszandr Lilovot választották a Bolgár Szocialista Párt (a volt kommunista párt) legfelsőbb vezetőjévé a tegnap befejeződött 39. kongreszszuson. Délelőtt hozták nyilvánosságra a szavazás eredményeit, ezek szerint a három jelölt közül Lilov 60 százalékot kapott. A kommunista párt egykori főideológusa 56 éves, jelenleg liberális politikusként tartják számon. S bár megválasztását a teremben nagy tapssal üdvözölték, megfigyelők szerint Lilov személye sok gondot fog okozni a pártnak a jövőben. Az egyik reformerként elkönyvelt küldött kijelentette: „ezt a választást nem lehet a BSZP öngyilkosságának tekinteni, Diplomaták búcsúja az NDK-tól (ČSTK) - A diplomaták hivatalosan is „búcsút mondtak" a Német Demokratikus Köztársaságnak, amely október 3-án csatlakozik az NSZKhoz. Sabine Bergmann-Pohl, a keletnémet parlament elnöke hétfőn Berlinben hivatalosan elbúcsúzott az NDK-ban akkreditált diplomáciai testülettől. Az NDK 135 országgal és nemzeti mozgalommal tartott fenn diplomáciai kapcsolatokat. Az egyesítés napján a külföldön levő keletnémet missziók is bezárnak. Bonn csak öt olyan ország képviseletét veszi át, amellyel eddig nem tartott fenn diplomáciai kapcsolatot. Afganisztánról, Kambodzsáról, ÉszakKoreáról, Mongóliáról és Laoszról van szó. Berlinben a volt keletnémet állambiztonsági minisztérium épületében péntekig folytatja éhségsztrájkját az a 24 állampolgár, aki immár negyedik hete tartó akciója a Stasiiratokkal való lehetséges visszaélés ellen tiltakozik. mint ahogy egyesek állítják, de az igaz, hogy súlyos betegséget idézhet elő". Tegyük mindehhez hozzá, Lilov hétfőn még azt is felajánlotta, hogy hajlandó lemondani, de hozzátette, ha ismét felajánlják neki a vezető tisztséget, nem fogja azt visszautásítani. A kongresszus tegnap megválasztotta a 151 tagú főtanácsot is, de a testületbe nem kerültek be a párton belüli legjelentősebb ideológiai irányzatok vezetői, mint például Dragomir Draganov, a Mozgalom a Radikális Változásokért vezetője, Valentin Vacev, az Alternatív Szocialista Egyesülés képviselője, ugyanakkor a konzervatívok két fő jelöltje sem: Petar Mladenov volt államfő (a Zsivkov-korszakban külügyminiszter) és Dobri Dzsurov. Optimista légkörben (ČSTK) - Mérsékelten optimista légkörben nyílt meg hétfőn az angolai polgárháború befejezéséről folytatott lisszaboni tárgyalások negyedik fordulója. A luandai kormány és az UNITA képviselőihez most csatlakoztak első ízben szovjet és amerikai tanácsadók is. A derűlátásra az ad okot, hogy mindkét angolai fél jelezte, kész rugalmasabb álláspontra helyezkedni a tárgyalások kulcskérdésével kapcsolatban - ez a tűzszüneti feltételek kimunkálása. Varsói Szerződés: hétről hatra Nehéz búcsú a fegyverektől Szakértők arról beszélnek, hogy a Bécsben folyó hagyományos leszerelési tárgyalások az utóbbi két hónapban- mintha stagnálnának, nem volt lényeges előrelépés. Prágában, a VSZ leszerelési különbizottságának szombati és vasárnapi ülésén - amelyen a külügyminiszterhelyettesek és a vezérkari főnökök vettek részt - már tapasztalható volt bizonyos haladás, szemben a két héttel korábbi pozsonyi fordulóval, amely teljes kudarccal végződött. Mi az oka annak, hogy éppen most fékeződött le a leszerelés folyamata? Egészen más az európai helyzet, mint a múlt év elején, amikor beindultak a bécsi alkudozások. Az egyesített Németország NATO-tagsága és a szovjet csapatok kivonulása Közép-Európából teljesen átrajzolja a kontinens katonai térképét, értelmetlenné vált a NATO és a VSZ közötti korábbi megállapodás is. A Varsói Szerződés katonai szervezete gyakorlatilag megszűnt, a tagországok száma eggyel kevesebb lett, hiszen az NDK tegnapelőtt már ki is lépett a szervezetből. Megszűnt tehát az egységes katonapolitika, a kelet-európai országok már nem a közös védelemre helyezik a hangsúlyt. Minden ország arra törekszik, hogy önállóan, nemzeti eszközökkel tudja biztosítani a saját védelmét. Ezt az bizonyítja a legjobban, ami a leszerelési bizottságban a viták fő témáját képezte. A huszonhármak bécsi fórumán például megállapodtak abban, hogy egyes fegyverkategóriákból a két tömb összesen mennyit tarthat meg. Az pedig, már a NATO-nak is, a Varsói Szerződésnek is a saját ügye, hogy ezt a tagországok miként osztják el egymás között. Csakhogy a nemzeti szintű védelmi igények előtérbe kerülése miatt a tagországok több harckocsit, tüzérségi egységet stb. szeretnének maguknak, mint amennyiben eredetileg megállapodtak, s ha az új igényléseket összeadnánk; sokkal magasabb számok jönnének ki, mint amennyit a VSZ-országok együttesen tarthatnak. Például a két héttel ezelőtti pozsonyi forduló után még 1047 harckocsival igényeltek együttesen többet a megengedettnél, a prágai egyeztetések, kompromiszszumok után ez a szám 450-re csökkent. Pozsony után magukat megnevezni nem kívánó szakértők úgy nyilatkoztak a sajtónak, hogy a Szovjetunió szembekerült öt kisebb szövetségesével, s például a maximálisan engedélyezett 20 ezer harckocsiból több mint 14 ezret óhajtott magának. Magyarország azt hangsúlyozta, mindaddig nem írja alá a bécsi szerződést, amíg nem tisztázzák, hogy azt követően milyen hadereje lehet. Nem mindenki készült fel arra az alapvetően új jelenségre a VSZ-ben, hogy megszűnt egyetlen ország diktátuma, minden állam szuverénül lép fel. Nemrégiben a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon Csehszlovákia és Magyarország közös javaslatot terjesztett elő, amely valamennyi, tehát most már a 22 tárgyaló fél érdekeinek figyelembevételével kívánja megoldani a kulcsfontosságú kérdést: az úgynevezett elegendőségi szabály problémáját (a védelemhez elégséges limitekről van szó). A javaslat lényege: egyetlen ország se rendelkezhessen Európában több fegyverrel, mint a csökkentések után megmaradó összeurópai fegyverzetek 30 százaléka. A Szovjetunió irreálisan magas, 40 százalékos követeléssel állt elő. Hangsúlyozom, összeurópai szintről beszélünk, s ha a Szovjetunió ennek a 40 százalékát akarja, akkor kimondottan csak a VSZ-kvótát nézve ez a százalékarány a duplájára ugrik. Könnyű kiszámolni, hogy mi maradna a másik öt tagállamnak. A „kicsik" szerint semmi sem indokolja az ekkora szovjet fölényt, hiszen az ötök már nem igénylik Moszkva katonai védelmét. Másrészt, lélektanilag a szovjet tábornokok magatartása is érthető. Amellett, hogy öt fegyverkategóriában radikálisan csökkenteniük kell, kivonulnak Közép-Európából, s a német egyesítéssel a geostratégiai helyzet is változik - tehát alapvetően módosulnak a Szovjetunió katonai pozíciói. Aggodalmaikat csak fokozza az ország bizonytalan belső helyzete, az, hogy mi lesz a balti köztársaságokkal, amelyek egyre inkább önállósulva kívánnak bekapcsolódni az európai ügyekbe. Nem könnyű a szovjet katonák számára a felismerés, hogy a megváltozott Európában nem vehetik alapul a régi erőviszonyokat. Most Prágában az jelentette a némi előrehaladást, hogy a Szovjetunió elvben feladta korábbi túlzott igényeit. Két fegyverzeti kategóriában sikerült előrelépni: a harci repülőgépek és a harci helikopterek terén. A harckocsik, a péncélozott szállítójárművek és a tüzérségi egységek kérdésében nem. Ezeket a hat ország külügyminiszterei e hét végén, vasárnap próbálják majd megoldani New York-i találkozójukon. Mert az idő sürget, ha a Varsói Szerződés országai nem tudnak egymás között megegyezni, az az összeurópai szerződés megkötését is hátráltatja. Ennek pedig novemberben aláírásra készen kell állnia, ellenkező esetben - sokak véleménye szerint - a harmincötök novemberi párizsi csúcstalálkozójának sem lenne sok értelme. Hiszen a francia fővárosban az állam- és kormányfők éppen az új európai biztonsági rendszer alapjait szeretnék lefektetni. MALINÁK ISTVÁN ÚJ SZÚ 1990. IX. 20. M

eglepő hír hangzott el hétfőn este a szovjet televízió Vremja műsorában: a Kommerszant című gazdasági, üzleti lap értesülései szerint az egyik amerikai szupermarkethálózat Leningrádba is betör. Az első amerikai típusú üzlet, az Amerikában megszokott árukínálattal valószínűleg már a jövő év elején megnyílik. Mivel meglehetősen jól ismerem - régről és mostanság is - a leningrádi üzlethálózatot és kínálatát, valamint a leningrádiak mentalitását, nyomban az jutott az eszembe, micsoda felzúdulást fog kiváltani ezeknek a valutaboltoknak a megnyitása. De nem! Ugyanis a műsorvezető tovább idézte a cikket: A szupermarketek rubelért fognak árusítani és alig lesznek magasabbak az árak, mint az állami boltokban. Sőt azt ígérik, a kisnyugdíjasok és a nagycsaládosok engedményeket kapnak. Jobb, mint Amerika! Mert ott aztán hiába állna elő az idős ember a nyugdíjhivataltól kapott csekkjével, hiába lobogtatná bármely családanya akár tucatnyi gyermeke születési bizonyítványát, az mit sem segítene. Viszont Leningrád, az más! Ott még a kapitalistának is egyszeriben szíve lesz. Valóban lesz? Nem nagyon tudom ezt elhinni. Annál inkább azt, hogy őszinte volt a műsorvezető fohásza: bárcsak minél több helyen nyitnának ilyen szupermarketeket ebben a hatalmas országban! Persze, már az is segítene az áldatlan helyzeten, ha megjelennének a piacnak legalább az első csírái, amelyek aláásnák az impotens állami kereskedelem mély gyökereit, és legalább részben visszafognák a feketepiac féktelen burjánzását. De mikor lesz az?! A már idézett hír előtt a Vremja éppen arról számolt be: a parlamentben megint nem született döntés arról, hogy a piacgazdálkodásra való áttérés három programja közül melyiket kövesse az ország. Ismét a halasztás mellett voksoltak a képviselők, ezúttal október 15-ig. Egyelőre. Mert egyáltalán nem biztos, hogy akkor majd valóban el is döntik, milyen magot vessenek. És hol vannak még akkor a csírák? S egyáltalán: hol a biztosíték arra, hogy csíraképes lesz a mag, s hozzá megfelelő a talaj. Kérdéses az is, ki fog vetni. Rizskov kormányát és minisztereit a lakosság jelentős része nem tartja jó és hozzáértő gazdának. De ki legyen helyettük? A szovjet és az oroszországi parlamentben a jelenlegi állapotokat a leghatározottabban bírálók Anatolij Szobcsakot látnák szívesen a miniszterelnöki székben, vagyis éppen a jövendő „szupermarketes" Leningrád radikális polgármesterét. Viszont Gorbacsov elnök ragaszkodik kipróbált(?) kormányfőjéhez, Nyikolaj Rizskovhoz. Szupermarket És Rizskov egyelőre marad. Marad, mert az elnök így akarja, s amit akar, azt a parlamentben el is éri. Mert kétségbevonhatatlan kudarcai ellenére még mindig ő az első számú tekintély, még akkor is, ha az utcán már nem a legnépszerűbb. Ő a centrista kompromisszumok sorának szülőatyja, ami szintén növeli tekintélyét, mivel ezekre a kompromisszumokra többé-kevésbé illik az „ésszerű" jelző. S ez lesz a helyzet még minimum másfél évig; a valóban ringre emlékeztető szovjet államban és parlamentjében ő lesz a király - hacsak ki nem üti önmagát. Valóságos egyeduralomra kért és kapott hétfőn felhatalmazást a parlamenttől 1992 márciusának végéig, vagyis kb. 500 napra. Mire lehet ebből következtetni? Mindenekelőtt arra, hogy a Satalin akadémikus csoportja által kidolgozott reformterv lesz mégiscsak a piacgazdálkodásra való áttérés alapja, az „500 napos program" néven ismertté vált terv, amelyet az oroszországi parlament már elfogadott. Valószínű, elnöki programnak fogják majd nevezni, ugyanúgy, mint a Gorbacsov elnök által már ismertetett tervezetet, amely több mint 90 százalékban azonos Satalinéval. A várható maximális változás: 90 százalékban lesz megegyező a radikális programmal. Más út ugyanis nincs, csak a radikális. Bár program még nľncs, a végrehajtása körüli viták máris komoly ellentétekhez vezettek, mégpedig ismét a szövetségi és az oroszországi parlament között. Ennek oka az államfő rendkívüli jogköre a gazdaság stabilizálását és a piacgazdálkodásra való áttérést érintő intézkedések elfogadásához. Az elnöknek joga lesz törvényerejű rendeleteket kiadni a gazdasági intézkedések egy behatárolt körére vonatkozóan. Megvalósításuk érdekében pedig létrehozhat új szerveket és - feloszlathatja a régieket, akár a köztársasági parlamenteket is. És ez itt a probléma. Oroszország parlamentje már szombaton tiltakozott ez ellen, néhány képviselője pedig újabb nyilatkozatot fogadott el, amelyben állampolgári engedetlenséggel fenyegetőznek, ha a központ korlátozni próbálná a köztársaság szuverenitását. Nyomban a törvényerőre emelt határozat elfogadása után Gorbacsov indulatosan bírálta a jobbára oroszországi képviselők alkotta régióközi csoport tagjait, név szerint pedig Anatolij Szobcsakot, aki azt mondta, minek az elnöknek az új jogkör, ha az eddigivel sem tudott élni. Gorbacsov szerint viszont a nagyobb jogkör mindenekelőtt nagyobb felelősséget jelent. „Kérte", hogy saját véleménye lehessen, hiszen - mint mondta: „nem vagyok bábu". Nem tartom azonban valószínűnek, hogy ezzel az összecsapással lezárul a szovjet-orosz szópárbaj. Jelcin ugyanis még nem rántott kardot, bár aligha hagyja figyelmen kívül ezt a kihívást. M

indent összevetve, annyi ez ügyben a vélemény, nézet és érdek, hogy bőven kitelne belőle egy menő szupermarket kínálata. Kérdés, lesz-e rájuk vevő. Az istenadta nép egyelőre a mindennapiért áll sorba. GÖRFÖL ZSUZSA