Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-25 / 225. szám, kedd

Merénylet Thatcher ellen? (ČSTK) - A Daily Mirror londoni napilap tegnapi száma szerint a New York-i rendőrségnek sikerült lelepleznie egy tervezett merényletet Margaret Thatcher brit miniszterelnök ellen. Egy manhattani lakásban az ENSZ-székház közelében állítólag robbanóanyagokat, automata fegyvereket és rádió-adóvevőket találtak, melyek az FBI feltételezése szerint az IRA ír terrorszervezet tulajdonát képezik. A leleplezéssel összefüggésben most egy fiatal ír nőt keres a rendőrség, aki állítólag benne van az összeesküvésben. A miniszterelnök-asszony szóvivője tegnap délutánig nem erősítette meg a hírt, de azt hangsúlyozta, hogy Thatchert a hét végén New Yorkba utazik a gyermekekkel foglalkozó világkonferenciára. Viharos hétvége Észak-Indiában (ČSTK) - Észak-Indíának viharos hétvégéje volt, s az indulatok tegnap sem csendesedtek: folytatódtak a diákok tüntetései a kormány terve ellen, hogy a munkahelyek közel ötven százalékát a lakosság szegény rétegei számára tartják fenn. A diákok, akik számára a megfelelő munkahelyek megszerzése már most is problémát okoz, Delhiben és több más indiai városban is kivonultak az utcákra. Visvanath Pratap Szingh kormányfő kijelentette, hogy kész tárgyalni a diákok képviselőivel bonyolult helyzetükről, ugyanakkor egyértelműen kifejezésre juttatta, nem mond le a tervről, inkább hagyja megbukni a kormányt. Ez azonban már jelez némi változást a kabinet álláspontjában, mivel eddig mindennemű párbeszédet elutasított a tüntető fiatalokkal. Néhány . észak-indiai városban a hétvégi erőszakos akciók után 48 órás kijárási tilalmat rendeltek el. A feszültség azt követően fokozódott, hogy Harijana államban megmérgezte magát egy 16 éves diák és búcsúlevelében a miniszterelnököt tette felelőssé haláláért. -Két további diák vasárnap kísérelt meg öngyilkosságot, s a rendőrség már több mint 10 fiatalt tartóztatott le, akik szintén öngyilkosságot akartak elkövetni. A szovjet parlament rendkívüli jogkörökkel ruházta fel Gorbacsovot DÖNTÖTTEK A DÖNTÉS ELHALASZTÁSÁRÓL A Rizskov-kormány egyelőre megmenekült (ČSTK) - A szovjet parlament tegnapi ülése - immár hagyományosan - meglehetősen viharosra kerekedett. A vita változatlanul arról zajlott, melyik reformprogramot fogadják el alapul a piacgazdaságra való áttéréshez, bár az eredeti tervek szerint erről már pénteken dönteni kellett volna. Csakhogy meglepő módon pénteken a testület nem volt határozatképes. A tegnap délelőtti ülésen egy újabb határozat-javaslatot terjesztettek a képviselők elé, amely feltételezte az átállás új egységes programjának kidolgozását a Gorbacsov elnök és a Rizskov-kormány által előterjesztett tervezetek alapján. Satalin akadémikus ezt elutasította és azt ajánlotta, az elnök által javasolt programot fogadják el, amely, mint ismeretes, nagyon közel áll az ő csoportja által kidolgozott programhoz. Anatolij Lukjanov, a parlament elnöke szinte teljesen belezavarodott a heves véleménycserébe. Nagy igyekezetében, hogy megakadályozza a mélyülő parlamenti válságot, felkérte Gorbacsov elnököt, találkozzon annak a négy parlamenti bizottságnak a vezetőivel, amelyek a határozati javaslatot kidolgozták, valamint Satalin akadémikussal és Rizskov kormányfővel. Alig egyórás tanácskozás után ez a szűk csoport egy kompromisszumos határozatot terjesztett a legfelsőbb tanács elé. Eszerint október 15-ig kell kidolgozni a piacgazdálkodásra való áttérés programját azoknak a javaslatoknak az alapján, melyeket eddig az államfő, a minisztertanács és a Satalin-csoport terjesztett elő. A parlamenti hallgatag többség ismét elfogadta Gorbacsov érvelését és néhány apróbb kiegészítés után megszavazta ezt a kompromisszumos javaslatot. 285 képviselő szavazott a határozat mellett, 36 ellene, ketten pedig tartózkodtak a szavazástól. Vagyis a hosszadalmas és mozgalmas viták után a parlament mégis a három tervezet elegyítése mellett döntött, bár azokat még a napokban is összeegyeztethetetlennek tartotta. Számos képviselő - főleg a régióközi csoport tagjai - arra mutatott rá, hogy ilyen módon ismét elhalasztották a piacgazdálkodásra való áttérést, felaprózták ezt a nagy feladatot. Követelték az eredeti elnöki program elfogadását, amely több mint 90 százalékban azonos Satalin radikális koncepciójával. Ez a parlamenti döntés egyelőre a Rizskov-kormány megmentését is jelenti. Maga a miniszterelnök a tegnapi ülés előtt az újságíróknak azt mondta, véleménye szerint a kormánynak most nem kellene lemondania. Délutáni ülésén a parlament úgy döntött, rendkívüli jogkörökkel ruházza fel Mihail Gorbacsovot, azzal, hogy az elnöknek ezentúl személyesen kell törekednie a gazdasági válság leküzdésére. 305 képviselő szavazott a határozat mellett, 36 ellene, 41 pedig tartózkodott. így Gorbacsov felhatalmazást kapott arra, hogy 1992. március 31-ig megoldja az ország gazdasági és szociális életének legsúlyosabb gondjait. Mint arról már beszámoltunk, az oroszországi parlament elnöksége szombaton közzétett nyilatkozatában megengedhetetlennek minősítette, hogy az elnök rendkívüli jogköröket kapjon, mivel így Gorbacsov elnöki rezsimet vezethet be a szuverén köztársaságokban és jogot kap legfelsőbb hatalmi szerveik feloszlatására. A szovjet parlament tegnapi döntése esetleg egy újabb Gorbacsov-Jelcin ellentéthez vezethet, mivel az oroszországi elnök - ez valamennyi nyilatkozatából egyértelműen kitűnik - semmiképpen sem hajladnó eltűrni a köztársaság szuverenitásának korlátozását. Az Oroszországi Föderációban fekvő Udmurt Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság parlamentje függetlenségi nyilatkozatot hagyott jóvá és döntött arról, hogy ezentúl egyszerűen Udmurt Köztársaság lesz ennek a területnek a neve. Hruscsov visszaemlékezései Castro atomtámadásra buzdított az USA ellen (ČSTK) - A Time amerikai napilap közölt részleteket azokból a vasárnap közzétett magnófelvételekből, amelyek Nyikita Hruscsov volt szovjet vezető visszaemlékezéseit tartalmazzák. Abból, ami most nyilvánosságra került a legérdekesebb, hogy 1962-ben Fidel Castro, Kuba vezetője azt követelte Hruscsovtól, hogy a Szovjetunió hajtson végre nukleáris támadást az Egyesült Államok ellen. Hruscsov a magnófelvételen forróvérűnek nevezi Castrót és megjegyzi, azért követelte a „megelőző" atomtámadást az USA ellen, mivel úgy vélte, ellenkező esetben Washington semmisíti meg a Kubában elhelyezett szovjet rakétákat. Hruscsov szerint Castro egyáltalán nem gondolta végig javaslatának katasztrofális következményeit az egész világra nézve. Később Castro nyomatékosan tagadta, hogy ilyen ötlettel állt volna elő, mivel szégyellte magát emiatt. A Szovjetunió 42 nukleáris rakétát telepített a hatvanas évek elején Kubába, ezek képesek lettek volna megsemmisíteni New Yorkot, Washingtont és Chicagót. A Time szerint a Hruscsov-család eddig azért nem tette közzé a visszaemlékezéseknek ezt a kényes részét, mivel olyan jelentős szovjet személyiségek neve is szerepel azokban, akik ma is élnek. ÚJ SZÚ 1990. IX. 25. Kérdés: Miért mondja Budapest, hogy nem foglalkozik a határokkal, pedig az egyik szlovák kolléga azt olvasta a Teletexben a pozsonyi magyar főkonzul és a magyar kereszténydemokrata mozgalom találkozójáról szóló hírben, hogy Magyarország nem törekszik a határok erőszakos megváltoztatására, de a békés változások elől nem tér ki. Van-e akkor határkérdés vagy nincs? Jelen volt a hírt közzé tevő MTI tudósítója, aki a - saját beismerése szerint is - nem pontosan idéző kollégának szóról szóra megismételte, miként hangzott az eredeti szöveg: ,,Magyarország semmiképpen sem törekszik a határok erőszakos megváltoztatására. Azonban békés módon lehet a határokon változtatni, olyan értelemben, hogy átjárhatók legyenek, ne elválasszanak, hanem közelítsenek bennünket, tehát a jellegük változzon meg, nem a vonaluk." Más példa: Jeszenszky pozsonyi útja előtti, már említett nyilatkozatából a Csehszlovák Sajtóiroda a következőt adta ki: ,,A magyarországi szlovákok számára biztosítani kell az anyanyelven történő oktatást. Fölösleges számukra a szlovákiai sajtót behozni, mert nem értik meg, az iskolában kell megtanulniuk a szlovák irodalmi nyelvet. Ehhez Magyarországon nincs elég pedagógus, nem is tudjuk őket kiképezni. E téren tehát számolunk szomszédaink, a szlovákok segítségével." Egy kolléga megkérdezte a külügyminisztert, komolyan gondolta-e ezt, mert neki egészen mások a tapasztalatai. Közérthetőbben: annyira butának tartja-e az ottani szlovákokat, hogy nem értik meg a szlovákiai sajtót? Jeszenszky válasza: ,,Talán meglehet az a hibám, hogy történészként és tanárként néha túlságosan alapos választ adok. Olyasmit mondtam az interjúban, hogy tudomásom szerint a nálunk élő szlovákok egy jelentős része még akkor került Magyarországra, amikor a mai szlovák irodalmi nyelv nem létezett. Ha ók nem tanulják meg az iskolában a szlovák irodalmi nyelvet, akkor számukra nehézségeket okoz a szlovák sajtó olvasása." (Tehát ezért kérte a miniszter az itteni pedagógusok segítségét.) „Kifejezetten támogatom mindenféle sajtó szabad forgalmát, bárki, bármikor, bármilyen sajtóterméket behozhat Csehszlovákiából." Minden szerkesztőségben bevett gyakorlat a terjedelmi okokból történő rövidítés. De ez sosem mehet a mondanivaló rovására, nem szabad egy-egy állítást úgy kiragadni a szövegkörnyezetből, hogy ellentétes értelmet kapjon. Nem szenteltem volna ekkora teret az ügynek, ha az utóbbi időben nem szaporodtak volna el az ilyen „tévedések". Hajlandó volnék idézőjel nélkül is leírni a tévedést, ha valaki legalább egyszer is közölte volna: pardon, nem így gondoltuk. Másrészt, az utóbbi napokban annyi külföldi vendég járt nálunk, például a francia államfő, a brit, a szlovén, a litván kormányfő, az Európai Közösségek bizottságának elnöke és így tovább. Érdekes módon egyikük nyilatkozatát sem magyarázták félre, az ilyesmi csak a magyar vezetőkével esik meg, pedig enélkül is van a szlovák-magyar viszonyban gondunkbajunk elég. Felelős írástudó célja nem lehet ezek tetézése. Az objektív tájékoztatás lehet az első lépés a bizalmatlanság megszüntetése felé, igaz, akkor - és itt Jeszenszkyt idézem: lehet, hogy kevesebb lesz a szenzáció, de nagyobb lesz a béke. Téved, aki azt hiszi, nem látom, hogy a magyarországi tömegtájékoztatás is ludas az áldatlan állapotok kialakításában. A mindenáron szenzációra való törekvés nemegyszer az árnyaltság, a problémaérzékeny megközelítés rovására megy. Ezt Jeszenszky Géza is elismerte, amikor azt mondotta, a magyar sajtóban megjelent cikkek nem a kormány álláspontját tükrözik, mert a magyar lapok többsége a függetlenséget hangoztatja, de egy olyan sincs jelenleg, amely a kormányhoz közelállónak vallaná magát. S nem azért fejezem be írásomat ezzel, mert itt is, ott is jófiú akarok lenni. Hanem azért, mert nem hiszem el, hogy a magukat függetlennek, a demokrácia híveinek valló publicisták (itt is és ott is) ne ismernék fel, mi szolgálja igazából és hosszú távon a két ország érdekeit. MALINÁK ISTVÁN Szovjet gazdasági reform A piacpártiak vitatkoznak, a piac ellenzői összefognak A Rizskov programjavaslatát előkészítő szakértők véleménye alapvetően különbözik a Gorbacsov és Jelcin megbízásából létrehozott Satalin-csoport koncepciójától. Ennek ellenére Nyikolaj Rizskov a szovjet parlament ülésén megpróbálta összeegyeztetni a két programot. Ivan Szilajev orosz szövetségi miniszterelnök az „500 napos program" ismertetése során, amely tulajdonképpen a Satalin-csoport által kidolgozott változat alapját képezi, elég határozottan rámutatott a kormányprogrammal szembeni különbségekre. Ezek lényege abban rejlik, hogy a szovjet kormány még nem tudatosította azt a körülményt, mely szerint az egységes szovjet állam fölött eljárt az idő, s hogy minden tervnek és programnak a szövetségbe önkéntesen tömörülő, független köztársaságok érdekeiből kell kiindulnia. Ebből következnek mindazok a különbségek, amelyek a programokhoz kapcsolódó törvénytervezetek területén, a piaci struktúrák kialakításához vezető lépésekben, s általában a megoldások logikájában mutatkoznak. Az „500 napos program" szerzői szerint elsősorban a köztársaságokra tartozik, hogy állást foglaljanak a tulajdonjog, az adórendszer és az árképzés fontos kérdéseiben, s a körülmények mérlegelése alapján meghatározzák a privatizálás méreteit, valamint a legközelebbi időszak fejlesztési irányzatait. Véleményük szerint a köztársaságok ez irányú tevékenységének összehangolása nélkül a reformot nem lehet sikeresen végrehajtani. Emellett azt is javasolják, hogy a szövetségi szintű megállapodás elfogadása előtt a köztársaságok képviselői írjanak alá egy dokumentumot, amelyben egyetértenek a gazdasági szövetség létrehozásával, s tegyenek konkrét gazdaságpolitikai intézkedéseket ebben az irányban. Javaslatot tettek továbbá egy új legmagasabb szintű gazdasági szerv, a Köztársaságközi Gazdasági Bizottság létrehozására, amely közvetlenül a Szovjetunió elnöke alá tartozna. Mivel az „500 napos program" szervezői javaslataikkal jelentősen korlátozzák a szövetségi kormány jogait és hatáskörét, így nem is számolhattak a kormány egyetértésével. A kormány egyébként is lényegében a korábbi koncepcióból indult ki, amelyek májusban kerültek a parlament elé, s amelyeket a képviselők többsége elutasított. A Satalin-csoport által kidolgozott program sokkal liberálisabban viszonyul a magántulajdonhoz. Előirányzata szerint az állami vállalatok többségét részvénytársaságokká kell átalakítani, továbbá más kollektív tulajdonosi formákat kell bevezetni. Feltételezi továbbá a központi kormány költségvetési kiadásainak beszűkítését (az olyan „szent teheneket" is beleértve, mint a KGB és a hadsereg), s így akarja csökkenteni a költségvetési hiányt, nem pedig az árak adminisztratív emelésével, ahogy azt a kormány tervezi. A javaslatban szó van olyan állami tulajdonban levő, illetve gyakorlatilag gazdátlan vagyontárgyak eladásáról is, amilyenek a befejezetlen, hosszú ideje felszerelés nélkül álló ipari épületek. Ami az árrendezést illeti (ez elkerülhetetlen), ebben a kérdésben a csoport az adminisztratív jellegű árszabályozás helyett inkább a kialakuló piac mechanizmusára akar hagyatkozni. A programok között a gazdasági irányítási szervek tekintetében, valamint a bankrendszer kérdésében is különbségek vannak. Ami az „500 napos program" elnevezést illeti, ez csak képletesen értelmezhető, mert a feladatok végrehajtásának egyes szakaszai - mint például az állami vagyon leltározása, annak értékesítése, a piaci struktúrák (tőzsdék, kereskedelmi bankok, tanácsadói szolgáltatás, állami ellenőrző szervek stb.) kialakítása, a piaci mechanizmusok beindítása, a gazdaság szerkezeti átalakítása, a nem állami szektorok létrehozása, valamint az egyéb feltételek megteremtése - nincsenek pontosan napokra lebontva, meghatározva. Mivel az előirányzott célok nem érhetők el egyszerre, ezért a program az egyes szakaszok sorrendjének megválasztásában és a határidők kitűzésében különböző lehetőségekkel számol. Az a felosztás is csupán képletes jellegű, amelyet Szilajev az Oroszországi Legfelsőbb Tanács ülésén ismertelett, miszerint a gazdaság stabilizálásához 400 napra van szükség, s a további 100 nap alatt már az új feltételek érezhető kialakítására kerülne sor. A szövetségi kormány, elsősorban személyesen Abalkin akadémikus, aki eleinte részt vett a Satalincsoport munkájában, élesen bírálta az előterjesztett programot. A harmincas években végrehajtott kollektivizáláshoz hasonlította, amikor erőszakosan számolták fel az egyéni parasztgazdaságokat és kolhozokat hoztak létre. Meg kell jegyezni, hogy mind Abalkin, mind pedig Satalin, valamint a harmadik akadémikus, Aganbegjan, aki a piacra való átállás különböző variánsait értékelő, független szakértőkből álló bizottságot vezeti, egyetértenek abban, hogy a piacgazdaságnak nincs alternatívája. Ez az állandóan ismételt következtetés az említett akadémikusok, a kormány és az Elnöki Tanács közös meggyőződésévé vált, jóllehet az egész társadalom egészében véve nem tekinti cáfolhatatlan axiómának. Egyes népszerű jelszavak, amelyek hullámai a pártkongresszusok (oroszországi és szövetségi) számos küldöttjét magasba emelték, a piacot olyan mumusként kezelik, amely munkanélküliséggel fenyegeti a szovjet népet, az árak emelkedés séhez, a társadalom rétegeződéséhez, a kapitalizmus felújításához vezet, s az országot a transznacionális monopóliumok rabjává teszi. Az viszont tagadhatatlan tény, hogy az átalakítás bonyolultsága, a régi adminisztratív rendszer lerombolása, a piaci mechanizmus kialakításának késése, az infláció, továbbá az egyes közszükségleti cikkek, élelmiszerek és a dohány krónikussá vált hiánya kedvező talajt nyújt az ilyen jelszavak társadalmi elfogadtatásához. Mint ismeretes, az SZKP XXVIII. kongresszusának küldöttei is elég hűvösen viszonyultak a piacgazdálkodás kérdéséhez, s Gorbacsovnak nem kis erőfeszítésébe került a cselekvési program megvédése, amelyet még a centrista irányzathoz tartozó küldöttek is hátralépésnek minősítettek a társadalmi fejlődésben. Mindebből világosan kitűnik, hogy az átalakítás kezdeményezőinek kölcsönös szembenállása csak elmélyítheti az átalakítás nehézségeit, s az ellenzők malmára hajtja a vizet. VLAGYIMIR MITAJEV, az IAN szemleírója PALESZTIN MENEKÜLTTÁBOROK Izraeli megtorlás (ČSTK) - Mose Arensz izraeli védelmi miniszter és Dan Somron vezérkari főnök parancsára a gázai Burejdzs menekülttáborban az izraeli egységek megkezdték a palesztinok házainak lerombolását. A döntésre az adott okot, hogy pénteken egy izraeli katona a tábor területén belerohant egy gépkocsiba, amelyben két palesztin fiú ült. A fiúk súlyosan megsebesültek, ezután a tábor lakói halálra kövezték a katonát és gépkocsijában elégették. Az Al A h ram egyiptomi napilap szerint a kb. 20 ezer lakosú táborban kijárási waium van, a katonák már 180 embert letartóztattak. A Gázai övezet és Ciszjordánia több menekülttáborában is zavargások törtek ki, a palesztinok összecsaptak a katonákkal. A menekülttáborok helyzetével az izraeli kormány is foglalkozott vasárnapi ülésén. Elhangzottak olyan követelések, hogy az izraeli katonák még szabadabban használhassák fegyvereiket a palesztinokkal szemben, s voltak, akik kollektív büntetéseket követeltek.