Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-22 / 223. szám, szombat

Interjú a La Republicában Václav Havel ma látogat Olaszországba (ČSTK) - Olaszországi látogatása előtt Václav Havel elnök interjút adott a La Republica című olasz napilapnak. Az Emberarcú kapitalizmus cím alatt megjelent interjúban Havel kifejtette, az ország mindennapi életében, főleg gazdasági vonatkozásban alig valami vagy semmi sem változott meg. Ennek okát abban látja, hogy az ún. régi struktúrák ellenállása erősebb, mint várták. A megoldásra váró problémák pedig kényesebbek és bonyolultabbak, mint az a forradalmi eufória első pillanataiban látszott. A lapnak arra a kérdésére, nem érzi-e magát néha inkább pedagógusnak, mint politikusnak, Havel azt válaszolta, nem tudja, hol végződik a politika és hol kezdődik a pedagógia. Hozzáfűzte, ha hozzálát valamely politikai, gazdasági vagy szociális probléma megoldásához, mindig beleütközik a deformálódott gondolkodásmódba, a deformált emberi kapcsolatokba. II. János Pál pápa szociális víziójával összefüggésben Havel azt mondta, nagyon tiszteli az egyházfő humanizmusát, azt a szellemi dimenziót, amely minden akcióját, nemzetközi politikáját is áthatja, csodálja képességét, hogy bármilyen vallású emberekkel párbeszédet tud folytatni. A La Republica megkérdezte Haveltől, hogyan értékeli a szovjetunióbeli helyzetet, Gorbacsov vagy Jelcin áll-e hozzá közelebb. Azt válaszolta, nagyon fontosnak tartja, amit Gorbacsov csinált és csinál. Szerinte Gorbacsov nélkül Jelcint sem ismernénk. Ugyanakkor néha úgy tű*nik, Gorbacsovnak nehézségei vannak az előre nem látható események miatt abban a folyamatban, amelyet ő maga indított el. Gorbacsov ismét támogatta Rizskovot Mégis a harmadik, a kompromisszumos program lesz az alap? (ČSTK) - Tegnapi ülésén a szovjet parlament folytatta a gazdasági program vitáját. Az ülésen - Anatolij Lukjanov elnök közlése szerint - nemcsak Mihail Gorbacsov államfő és Nyikolaj Rizskov miniszterelnök vett részt, hanem az egész központi kormány és az Elnöki Tanács tagjai is. Valentyin Vologzsin, a gazdasági reformmal foglalkozó parlamenti bizottság elnöke bejelentette, szerdai és csütörtöki ülésükön a parlamenti bizottságok úgy döntöttek, kiindulási alapként elfogadható a piacgazdálkodásra való áttérésnek az a terve, amelyet Mihail Gorbacsov terjesztett elő. Leonyid Abalkin, a minisztertanács alelnöke újságírók előtt kijelentette, ha a parlament a Satalin-programot fogadja el, akkor a kormány lemond. Azt állította, ő mindenképpen benyújtja ebben az esetben lemondását, s meggyőződése, hogy Rizskov is ezt fogja tenni. A Gorbacsov által is támogatott terv szerzője, Satalin akadémikus viszont azt mondta, hogy a parlamentben nem fogja felvetni a kormány lemondását. Egyértelműen a Rizskov-kormány lemondásával szemben foglalt állást Jegor Ligacsov, volt magasrangú párttisztségviselő. Nyikolaj Rizskov, a minisztertanács elnöke a délelőtti parlamenti vitában úgy vélekedett, hogy most már két program, az elnök és a kormány által előterjesztett program alapján folytatódhatna a munka a piacgazdaság bevezetése koncepciójának kidolgozása felett. Ezzel lényegében olyan kompromiszsžumot szorgalmazott, amely lehetővé tenné, hogy kormánya a helyén maradjon. Ezt nyilván annak alapján javasolta, hogy a délelőtti vitában az a vélemény volt túlsúlyban, amely szerint az elnöki programot kell alapul venni, de ki kell egészíteni a kormányprogramba foglalt néhány javaslattal. Ellenezte annak a határozati javaslatnak az elfogadását, melynek értelmében ismét Satalin és Abalkin akadémikusokat bíznák meg a program végleges kidolgozásával. A délelőtti tanácskozáson utolsóként felszólaló Mihail Gorbacsov kategorikusan elutasított mindennemű változtatást a hatalmi szervekben. Szerinte ez az ország fejlődésének jelenlegi szakaszában megengedhetetlen lenne. Azt azonban nem zárta ki, hogyha a szovjet gazdaság áttér a piaci elvekre, módosítani kell majd a hatalmi mechanizmust. Támogatta Rizskovnak azt a javaslatát, hogy az előterjesztett gazdasági programok, valamint az elhangzott javaslatok alapján kell kidolgozni az új gazdasági tervet. Az Izvesztyija című napilap tegnap visszatért Nyikolaj Ivanov képviselőnek a parlamentben elhangzott felhívására, hogy mondjon le Gorbacsov és Lukjanov, a parlament elnöke. A lap szerint Ivanov konkrét okokat sem hozott fel követelése mellett, éppen ezért csak csodálkozni lehet azon, hogy a parlament erre gyakorlatilag nem reagált. Törzsi villongások Dél-Afrikában Az ANC hajlik a párbeszédre Jelcin nem sérült meg (ČSTK) - Borisz Jelcinnek, az oroszországi parlament elnökének tegnap reggel balesete volt. Reggel fél kilenckor, amikor a parlament ülésére tartott, a Tvarszkaja utcában (a volt Gorkij utca) szolgálati Volga gépkocsijába belerohant egy Zsiguli. Éppen a jobboldali első ajtónál, ahol Jelcin ült. A politikust kivizsgálásra kórházba szállították, de semmilyen sérülést sem találtak nála. (ČSTK) - A dél-afrikai ellenséges néger csoportok közti véres összecsapások után az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) először jelezte, hogy kész találkozni a rivális konzervatív zulu szervezet, az Inkatha vezetőjével, Mangosuth Buthelezivel. A döntés az ANC végrehajtó bizottságának háromnapos rendkívüli tanácskozásán született. A szervezet viszont elutasította Buthelezi kívánságát, hogy közvetlenül Nelson Mandelával, az ANC elnökével tárgyalhasson. Inkább a Dél-afrikai Köztársaság néger bontusztánjai valamennyi vezetőjének konferenciájáról lenne szó, amelyen megvitatnák az ANC és az Inkatha hívei közti konfliktus valódi okait, s keresnék a megbékélés útját. Nelson Mandela csütörtökön, a zavarTisztelt szerkesztőség! Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben sokasodnak a nyílt levelek, amelyeket becsületes polgártársaink írnak a különböző újságokba és folyóiratokba, ezek meg azokat ugyancsak becsületesen közreadják, az az érzésem, hogy én vagyok az egyedüli szlovák, aki még soha sehová sem írtam nyílt levelet. Úgy döntöttem, hogy eme mulasztásom alább helyrehozom. Félig nyílt levél Szlovákia lakosságához! ÚJ szú 1990. IX. 20. Tisztelt Szlovák Honpolgárok! Prágában élek, ahol mint az általánosan köztudott, sok cseh él. Sokkal több, mint Pozsonyban. Nekünk, Csehországban élő szlovákoknak nagyon hiányzik, hogy ennek a köztársaságnak a területén nem bukkant fel olyan szlovák vezér, mint amilyen Szlovákiában Móric úr. Pedig mi is szeretnénk ha Csehországban önálló államunk lenne. Kicsi, de a miénk. Mert ahogy ezek a csehek itt Prágában pöffeszkednek, azt bizony néha alig lehet kibírni. Ha bemennek az üzletbe és kérnek valami izét, az eladónők, ezek a cseh tyúkok, olyan képet vágnak, mintha nem értenék. Az pedig eszük ágába sem jutna hogy megtanuljanak szlovákul, holott a mi szlovák köztársasági elnökünk uralkodása idején erre elég lehetőségük volt. Ha ó megtanulhatott a börtönben csehül, akkor ezek szabadlábon ugyan miért nem tanultak meg szlovákul? Nagyon fellelkesített a fajhű szlovákok vezérének, Móric úrnak ama ígérete, hogy elvezet bennünket az ígéret Földjére. Hogyan is kell menni ama ígéret Földjére? Először is több mint negyven évig kell bolyongani a pusztában. Ez azt jelenti, Szlovákiát pusztává kell változtatni. Ez nem lesz nehéz. A korábbi politikai rendszer ehhez jól előkészítette a talajt. Kezdhetnénk talán az Erdőháttal (Záhorie), mert ott van a legtöbb homok. Utána pedig a tarisznyánkba tennénk hét hamuban sült pogácsánkat, s kezdenénk bolyongani. Bolyonganánk és bolyonganánk. És keresnénk az ígéret Földjét. Hol is van tulajdonképpen az az ígéret Földje? No persze, hát Izraelben! Rá kellene jönnünk viszont, hogy ott már valaki lakik. Egy olyan nép, akit vezérünk nem szeret túlságosan. És nem akar onnan elmenni. Már minthogy az a nép. Mi legyen most? Európába akartunk menni és Ázsiába jutottunk. Hova menjünk? Térjünk vissza Európába. Térjünk vissza szülőföldünkre, Szlovákiába, amelyet pusztává változtattunk? És mi van akkor, ha vezérünk olyan bölcs, hogy nem akar visszatérni Európába, hanem menne egyenesen Amerikába? Hátha az ígéret Földje egyenesen Amerika? Ez már egészen más beszéd! Az Izraellel tapasztaltakból tudhatjuk, hogy az ígéret Földjét erőszakkal kell elfoglalnunk. Ezért hadat üzenünk Amerikának. Ebben már van némi tapasztalatunk, mert nem ez lenne az első háború, amelyet Amerika ellen viselnénk. Hisz abban egyszer már elfogtunk négy katonát... Tudjuk jól, hogy Amerikában sok hazánkfia él, s azok lennének ebben a háborúban az ötödik hadoszlop, és felforgatnák Amerikát belülről, még akkor is, ha az amerikaiak egyre rikoltoznák, hogy ők Amerikát felforgatni nem hagyják. Meg lennének számlálva napjaik. Tutajokat építenénk és áthajóznánk a tengert. Juhtúrós lovasságunk rövid csata után partra Hogyan privatizáljak? Távol áll tőlem, hogy itt most humorizálva évődjek a nemzetgazdaság egészségesebbé tételét célzó törekvések rovására. Nekem csak az a fontos, hogy eredményes legyen a privatizálás, hogy mozgásba lendüljön a gazdaság és ennek eredményeként legyen miből kenyeret, könyvet, bort vennem, és hogy ne száradjanak ki a benzinkutak tartályai stb. Nekem édesmindegy, hogy a vagyonjegyes privatizálás vezet-e eredményre, vagy a hosszú távú vállalkozói hiteleken alapuló módszer, amelyre pénzügyminiszterünktől eltérően Zeman képviselő úr esküszik. Az elosztandó vagyon állítólag 3000 milliárd korona. Szép summa. Tizenötmillióan vagyunk rá, így ha jól számítom 200 ezer koronáról kapnék vagyonjegyet. Ezzel szabadon rendelkeznék. Elméletben tehát társtulajdonossá válnék és így érdekeltté is a gazdaság fellendítésében. Akár kisüzemet is vehetnék a 200 ezerért. Esetleg hozzátenném a megspórolt 4376 koronámat, és akkor már 204 376 koronáért válnék kapitalistává... Azonban mindez csak sápadt elmélet, amely hét mérföldnyire van a pirospozsgás realitástól. A gyakorlatban majd valószínűleg az történik- hiszen ismerem magam -, hogy már a részvénytulajdonossá válás első órájában felteszem a kérdést: na és ha pénzzé tenném a vagyonjegyet? Elvégre a 200 ezer korona egészen csinos összeg! Lecserélhetném a hatéves Skodánkat, és még pénzem is maradna ... Mindezt elmondtam közgazdász barátomnak. Nem lelkesedett. Kifogásolta, hogy még mindig a tervutasításos rendszer kategóriáiban gondolkodom. Azt mondta, nem gondolok arra, hogy a vagyonjegyek kiosztásával betör hozzánk a piacgazdaság, és a részvények is áruvá válnak. Előfordulhat, hogy egyszerre több millióan áruba bocsátják a részvényüket. Találd ki, mondotta, mi történne a vagyonjegyeddel? - A kereslet és a kínálat alapján...? - Pontosan erről van szó. Lehet, hogy egy héttel később a 200 ezer koronányi érték egynegyedére zsugorodik. Elszomorító kilátás. Egyrészt, mert negyven év alatt megfertőzött az egyenlősdi gondolata, és esz a sárga irigység, hogy egyesek majd halomra vásárolják az elértéktelenedett vagyonjegyeket és könnyen meggazdagodnák, másrészt, mert szeretném megvenni az új Škodát. Végiggondoltam a hitelezésen alapuló Zeman módszert is. Zeman úr kimutatta, hogy a lakosságnak mindössze 10 százaléka akar vállalkozni. Ha másfél millió személy között átlagolva osztanák el azt a 3000 milliárd korona értéket, akkor egyegy vállalkozónak átlagosan 2 millió koronát kellene bankkölcsönként felvennie. Aligha választom ezt a megoldást. Fogalmam sincs, hogyan kapcsolódom be a privatizációba. Remélem, a pénzügyminiszternek az enyémeknél megalapozottabb elképzelései vannak mind a privatizálásról, mind a következményeiről. Az alamizsnálkodásról gások áldozatainak temetésén elutasította az ANC híveinek felfegyverzését. Ismét bírálta a kormány „Vasököl" hadműveletét, melynek segítségével Pretoria az utóbbi napokban igyekszik megakadályozni a két szervezet közti összetűzéseket. Mandela szerint ezek az intézkedések csak arra jók, hogy felfegyverezzék a fehér kormányt, s lefegyverezzék a négerek felszabadító mozgalmát. Ismételten hangsúlyozta, a rendőrség a felelős a vérontásokért Johannesburg külvárosaiban. A dél-afrikai államfő ma Washingtonba utazik a két ország közti kapcsolatok javítása céljából. Negyvenöt év után első ízben látogat az USA-ba dél-afrikai vezető. Pretoriai elemzők szerint ez fontos lépés, amely kivezetheti az országot a nemzetközi elszigeteltségből. szállna, és honfitársaink fokosaikkal hátulról miszlikba vágnák a maradék amerikait. Kifosztanánk az üzleteket, és daliás legényeink letepernék Amerika leányait, mert jól és az igazságnak megfelelően nevelték őket, s tudják, mi dívik a háborúban. Ezután a parancsnoki tutajról szeretett vezérünk Mannhattan partjain Amerika földjére lépne. Letérdelne, megcsókolná a földet és szólna: Szlovákok, itt van nekünk az ígéret Földje! Úgy bizony! Csodálkozom rajtatok, szlovák, magyar, ukrán, ruszin testvéreim, csodálkozom rajtatok ti, NYEE-tagok, demokraták és ingadozó kereszténydemokraták, csodálkozom rajtatok kommunisták és pártonkivüliek, hogy nem értitek az idők szavát és szépszerével nem választjátok vezéretekké Móric urat. Az ó vezénylése alatt az elsőszámú világhatalom lennétek és Kanadában, Amerikában élő honfitársaitokkal, az ó dollárjaikkal meghódíthatnátok az egész világot. Idővel miénk lehetne nemcsak a Perzsaöböl olajipara, hanem az Erdóháté is. A szlovák nyelv pedig hivatalos nyelv lehetne az egész világon. Csak az a kár, hogy ezek a csehek többen vannak, mint mi, szlovákok. Őszinte hívük: MARIAN VANEK UTÓIRAT: Levelemet azért neveztem félig nyílt levélnek, mert ha nyílt levelet írok és azt borítékba teszem, akkor a borítékot nem ragaszthatom le, akkor az már nem nyílt levél, hanem zárt levél lenne. Ezért a levelet borítékba tettem, a borítékot nyitva hagytam és beletettem egy másik borítékba, amit viszont leragasztottam, hogy a levél nehogy kiessen belőle. így teremtettem e félig nyílt levelet. Remélem, hogy e levél elolvasása után legalább a szemük felnyílik. Kitartás! (KULTÚRNY ŽIVOT) Az egyik kollégám, jó tollú újságíró, ezt a kérdést tette fel dr. Ladislav Čendulának, a Szlovák Köztársaság főügyésze első helyettesének: a törvényesség őreként hogyan tekint a koldulásra mint társadalmi jelenségre. Először nem akartam hinni a szememnek. Nézem jobban az irást, látom, hogy dr. Štefan Minárik, Szlovákia Legfelsőbb Bíróságának elnökhelyettese véleményét is kikérték az ügyben, dr. Dušan Közliktól, az SZK Pénzügyminisztériuma adóügyi osztályának vezetőjétől pedig az iránt érdeklődött a kolléga, kell-e adót fizetni a koldulás sörán szerzett anyagi javak után. Megnyugtató volt a pénzügyminisztériumi vezető válasza, valamennyi érdekelt és (ne adj isten) jövőbeni potenciálisan érdekelt számára. Különben is a könyöradományok ügyében is differenciálni kell. Mert eddig is voltak, akik kértek az embertől. A korábbi évtizedek homályából elém-elém toppan Tonó, aki szinte naponta megvendégeltette magát a Kispipában, ahol törzsvendég volt. Ha egy hétig nem tértem be pacallevesre, már felelősségre vont, mondván: ,,Nem szabad kikerülni a haverokat." Vagány volt a javából, és talán akkor is csövessé válik, ha szerencsésebb családban ring a bölcsője. A klasszikus, a muszáj-kiváltotta koldulás talán azzal kezdődik, hogy beállít az emberhez a tizedik szomszédja, és így szól: „Szomszéd úr, otthon felejtettem a pénzem, adjon kölcsön egy ötvenest. Majd szóljon, ha fát kell vágni..." És azzal kezdődik a koldulás, hogy a bevásárlásnál rendre kevesebb pénz van az embernél, mint amennyi kellene, meg hogy az ember fél a karácsony közeledtétől, és fél valaki váratlan betoppanásától. Ma még csak kóstolgatjuk ezt a rossz ízű jelenséget, de félő, oda jutunk, hogy törvényileg is szabályozni kell az alamizsnálkodást. Óvjon meg bennünket a sors attól, hogy megint visszatérjenek közénk az alázatos szemű elesettek. Ma még csak félig komoly, félig tréfás kuriózumnak tekintjük, hogy megkérdezték a pénzügyminisztériumi vezetőt, meg kell-e adóztatni az alamizsnát. De mi lesz holnap? Kiterjesztjük a szociális védőhálót? Nem lesznek rajta túl nagy lyukak? Végleges döntés szeptember végén (ČSTK) - Varsóban tegnap már második napja tanácskozott a szejm az elnök- és parlamenti választások előrehozott időpontjáról. Eddig három dátum került szóba: november 18 vagy 28, illetve december 2. A választások időpontjáról azonban valószínűleg csak a szejm következő, szeptember végére tervezett ülésén döntenek. A képviselők véleménye megoszlik a parlamenti választások megtartásának módjában. A Szolidaritás javasolja a minősített többségi rendszert. A képviselők túlnyomó többsége - azok, akik az egykori ellenzék és az akkor kormányzó kommunisták közötti megállapodásnak köszönhetően szereztek mandátumot - az egyszerű többségi rendszert támogatja. Ha ezt elfogadják, akkor a szejmben több tucat frakció alakul ki, s lehetetlen lesz biztosítani az állandó többséget és a stabil kormányt, ami pedig a diktatúra valamely formájának bevezetésére adhat okot - állapítja meg a Gazeta Wyborcza című napilap. Csendben kimúlt a Nemzeti Front Sokáig csak olyan se árt - se használ szervezetnek tartottam a „városok és falvak dolgozói szövetségének" e szervezetét. Az alapfokú politikai oktatáson így jellemezték: kell egy szervezet, amely gondoskodik más társadalmi szervezetek és politikai pártok működésének összefogásáról és a választások lebonyolításáról. Később rájöttünk, hogy „nagyon jól ki volt ez találva". A kommunista párt a Nemzeti Front segítségével olyan mechanizmust épített ki, amely lehetővé tette, hogy a postagalambtenyésztők szervezetétől kezdve az akadémiai munkahelyekig minden kezdeményezés megbénuljon. E szervezet működésének köszönhettük, hogy az idén oly gyámoltalanul mozogtunk a törvényhozási választások előkészítésének napjaiban, és nem kis mértékben hozzájárult e szervezet ahhoz is, hogy még ma is, idestova egy esztendővel a fordulat után gyanakodva szemléljük polgártársaink egy részét és kérdezzük: Vajon nem szervezték be őt is? Nagyon megkönnyítette e szervezet a titkosrendőrség dolgát. Amennyire alamuszinak látszott, végül olyan szenvedélyesnek bizonyult, és csodálkozik az ember, hogy formálisan csak az elmúlt héten szűnt meg. TÓTH MIHÁLY