Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-20 / 221. szám, csütörtök

Miért mondott le a slušovicei elnök? František Trnka: A pártállamban is volt program a kombinát felszámolására Bizonyára sokan emlékeznek még arra, hogy augusztus 23-án a napilapok rövid közleményben hírül adták: lemondott František Čuba, az országszerte ismert - sokak által csodált, de még többek által irigyelt - slušovicei Agrokombinát (újabb nevén szövetkezeti mezőgazdasági kombinát) elnöke. Volt, aki felsóhajtott, végre, mások inkább csodálkoztak, ugyan miért? Azóta is sokakat foglalkoztat a kérdés, mi történt, illetve történik valójában Slušovice körül. Ezért az elmúlt hetekben megjelent közlemények és nyilatkozatok alapján próbáljuk megvilágítani az események hátterét. ÚJ SZÚ 1759 1990. IX. 18. Mint több közleményben olvashattuk, a slušovicei elnök azzal indokolta elhatározását, hogy lemondásával akarja kifejezni tiltakozását a személyét, s vele együtt a kombinát vezetését és egész dolgozókollektíváját ért megalapozatlan vádak ellen, amelyek a szövetkezetnek gazdasági kárt okoznak, dolgozóit pedig állampolgári érzéseikben sértik.. Lemondás, felsőbb óhajra Milyen vádakra utalt Čuba úr? Nem vitás, Václav Havel félreérthetetlen célozgatásairól, kijelentéseiről van szó. Nem titok, hogy a köztársasági elnök a Szövetségi Gyűlésbén, majd egy sajtótájékoztatón elejtett megjegyzései után, augusztus 21én a prágai Vencef téren mondott beszédében - immár a nagy nyilvánosság előtt - újfent szóba hozta Slušovicét, melynek „szélsőségesen sötét (rejtélyes?) szálai" állítólag „észrevétlenül átszövik az élelmiszeripart". Nem sokkal később egy sajtótájékoztatón Václav Havel utólag magyarázkodni próbált, ám nem érvelt valami meggyőzően. Előbb arra hivatkozott, hogy különféle jelzéseket kap Slusovicéről bizonyos új vállalatok létrejöttéről és a privatizálás állítólagos furcsa formáiról. Mivel az újságírók erre csak a fejüket ingatták, a köztársasági elnök megjegyezte, mint állampolgárnak jogában áll ironikus megjegyzéseket tenni, akár Slušovice címére is. Ha úgy tetszik, akár el is fogadhatjuk ezt a magyarázkodást, ám ez mit sem változtat a tényen, hogy az érintett gazdaságban -I s valószínűleg nem csupán ott - sokan másként vélekednek a történtekről. Már csak azért is, mert a pártállam gyakorlatából jól ismert módszereket idézi. No meg azért, mert az utóbbi időben összesen 38 esetben küldtek központi ellenőröket a kombinátba, hátha sikerül előásniuk valamilyen kompromittáló bizonyítékokat. Ezt nem csupán Čuba úr értelmezte úgy, hogy az államvezetés mindenáron ki akarja csikarni a változást, mindenekelőtt a személycserét. Ezzel kapcsolatban František Čuba a Zemédélské noviny munkatársának adott nyilatkozatában egyebek között így fogalmazott: „Többször beidéztek bennünket az állami ügyészségre, a bankokat utasították, hogy ne finanszírozzanak minket, partnereinket pedig felszólították, ne vásároljanak tőlünk és ne adjanak el nekünk semmit. Vagyis minden erőt mozgósítottak, hogy megnehezítsék a helyzetünket. Ennek láttán úgy határoztam, fejet hajtok a felsőbb igény előtt. Lemondtam, hogy miattam ne érje több támadás a gazdaságot". Színpadias gesztus volt? A .helyzet bonyolultságát jelzi, hogy a kombinátban működő Polgári Fórum nem érte be az elnök fejével. Miként azt nyílt levelükben is kifejtették, Čuba úr lemondását amolyan teátrális gesztusnak tekintik, amely önmagában nem oldja meg a szövetkezet alapvető problémáit. Aláhúzták, nem értenek egyet azzal, hogy az elöljáróság a tagság megkérdezése nélkül Pavel Drha alelnököt bízta meg az elnöki teendők ellátásával. Országszerte az a hír járja, a csőd szélén áll az egykori kirakatgazdaság. Ezzel összefüggésben a Polgári Fórum kifejtette, az utóbbi félévben valóban hanyatlásnak indult a kombinát. Szerintük azért, mert a volt elnök szabad teret adott az egyéni részvénytársaságoknak, amelyek működésében személy szerint is érdekelt volt. Most azt követelik, hogy František Čuba rendkívüli taggyűlésen adjon számot elnöki tevékenységének eredményeiről. A Polgári Fórum nem titkolja, hogy a tagság harmadának akaratából kész maga egybehívni a taggyűlést, amennyiben az elöljáróság erre nem mutat hajlandóságot. A követelések között szerepel még, hogy a taggyűlésen a kombinát kisebb szövetkezetekre való felosztását is vitassák meg. Sem a pártállamban sem a jogállamban? Valóban áthidalhatatlan gazdasági problémákkal küszködne az évtizedeken át sokaknak követendő példát mutató szövetkezet? Ez a kérdés foglalkoztatta a Pravda szerkesztőjét is, amikor a másik Čubát, a kombinátban működő 26 önálló üzemegység egyikének, a Transfernek az élén álló Josefet faggatta a minap. Az igazgató elismerte, nem éppen rózsás a helyzetük. De sietett hozzáfűzni, a kombinát a közelmúltban leszállított termékekért még nem kapta meg a 350 millió koronát, s ezen kívül további 900 millió korona régebbi követelésük van partnereikkel szemben. Mint mondotta, van üzemviteli hitelük, de ez ma már szinte természetes. Minden híresztelés ellenére fizetésképesek, s bár a múlt évi 835 millió korona nyereségre nem számíthatnak, a Transfer üzemegység igazgatója szerint a kombinát vezetőségének nincs oka kételkedni abban, hogy a tervezett nyereségszintet elérik. Amennyiben ezt az információt elfogadjuk a gazdasági csődről szóló híresztelések cáfolataként, óhatatlanul felvetődik a kérdés: ugyan mit rónak fel Slušovicében a gazdasági vezetésnek, amely az adminisztratív tervutasításos rendszer felvételei között is képes volt megvalósítani a gyakorlatban Ota Šik reformelképzeléseit, s nyereségesen tudott és tud ma is gazdálkodni? Talán bizony a szövetkezet javát szolgáló vállalkozói, kockázatvállalási merészséget? Emlékszem, amikor a kombinát - rengeteg gonddal küszködve, kezet és fantáziát egyaránt gúzsba kötő előírások útvesztőjében vergődve - egyre nagyobb szerepet vállalt az élelmiszer-választék bővítéséből, majd elsőként megkezdte az országban a használt fólia újrafeldolgozását, magam is többször megkérdeztem a slušovicei vezetőket: honnan merítik az erőt és a bátorságot, mi a titka annak, hogy nekik általában sikerül megvalósítaniuk, amit elterveznek? Hosszas unszolásra valamelyikük elmagyarázta, életveszélyes vizeken, hajóznak, nyakatekert paragrafusok és felülről osztogatott villámcsapások között lavíroznak. "Az a vezérelvük, hogy amit kimondottan nem tilt a törvény, azt megtehetik. Persze nem mindenki így gondolta, hát volt is részük kellemetlenségben bőven. Hasonló következtetéseket vontak le slušovicei tapasztalataikból a Rudé právo szerkesztői, akik az események kapcsán imígyen fogalmazták meg a kérdést: ha az előző rendszer nem kedvelte, akkor most, amikor minden szó vállalkozókedvért kiált, vajon miért került megint terítékre Slušovice? Szerintük a lehetséges válaszokban olyan - bizonyos körökben manapság igencsak jó csengésű - fogalmak szerepelnek, mint a nómenklatúra-barátság, sötét erők és régi struktúrák. Kemény szavak ezek, hisz köztudott, hogy a helyi vezetés számos „bukott", a 68-as eseményeket követő normalizálás idején félreállított szakembert vett tudása miatt pártfogásába, munkát, kenyeret, de főleg érvényesülési lehetőséget adva a pártállam kitaszítottjainak. Agro- vagy sőgorkombinát? Figyelmet érdemel, hogy a szövetkezetben létrejött Polgári Fórum nem csupán az elöljáróságot bírálja, de a közelmúltban megalakult részvénytársaságok működését is rossz szemmel nézi. Legfőbb érvük, hogy mindenütt a régi struktúrák uralkodnak. A Pravda munkatársa ezzel összefüggésben is feltett néhány kérdést a Transfer igazgatójának. Josef Čuba szerint nincs abban semmi különös, hogy a feleségével és sógornőjével együtt ugyanabban a szövetkezetben dolgozik, amelynek a testvére (volt) az elnöke. A Moragro részvénytársaságnak valóban tagf9*-a volt elnök, viszont alaptalan híresztelés, hogy a milliomosok szövetkezése volna, és lassan felvásárolja a kombinát egész vagyonát. A „beugró" 100 ezer korona alaptőkét mindannyian kölcsönből teremtették elő, a kombináttól pedig csupán a régi irodaépületet vették meg, mégpedig a maradványértéknek megfelelő áron (ami mellesleg nagyobb volt a becsült értéknél). Ezt eddig 21 ellenőr vizsgálta, mégsem találtak semmi terhelő' bizonyítékot. S ha már a régi struktúráknál tartunk, feltétlenül el kell mondanunk még valamit. A napokban huszonegy „hatvannyolcas" slušovicei nyílt levelet intézett Václav Havel köztársasági elnökhöz. Kifejtették, helytelenítik a František Čuba, illetve a slušovicei Agrokombinát elleni kampányhadjáratot. Ahogy írták, a pártállam idején kockázatot vállalva fedezte őket, a félreállítottakat, most pedig, amikor tulajdonképpen elismerésben kellene részesíteni, az ezerszer megálmodott demokrácia éppen őt állítja félre. Hatalmi harc volna? František Trnka, a Cseh-Szlovák Mezőgazdasági Párt elnöke szintén nyilatkozott az ügy kapcsán. Nemrég még gazdasági elnökhelyettes volt Slušovicén, sőt egyike azoknak, akik hatvannyolc után „nem jutottak át a szitán", következésképpen a Smena munkatársa nem véletlenül • kérte ki a véleményét. Trnka úr kijelentette, ha eljutott volna hozzá egykori munkatársainak a levele, habozás nélkül aláírja. Mint mondotta, sokan ma is úgy tudják, Slušovice a pártállam mintagazdasága volt. Ha valaki, ő tudja, hogy ez nem igaz. A kommunista vezetés nem támogatta, hanem támadta a szövetkezetet. Később a CSSZMP elnöke elmondta, már a pártállam idején is volt központi terv a szövetkezet felosztására. Ezért is döbbent még azon, hogy az új kormány nagyjából ugyanott folytatja a kombinát elleni harcot, ahol az előző abbahagyta. Mint mondta, a tagságra tartozik, hogy elfogadja-e a kombinát kisebb szövetkezetekre osztásának gondolatát, viszont személy szerint úgy véli, demokratikus úton aligha sikerül bárkinek is érvényre juttatni az ilyen irányú törekvéseket. Hangsúlyozta, meglátása szerint az érvek megalapozottsága megint sokadrendű kérdéssé vált, s kizárólag politikai-hatalmi harcról van szó. Miként az előző rendszer, az új hatalom is egyféle gazdasági, s ezzel együtt politikai veszélyt lát Slušovicében, ezért mindenáron tönkre akarja tenni. Petr Pithart, a CSK kormányának elnöke mondta nemrég: - Meggyőződésem, hogy csupán a piacgazdaság szigorú feltételei lesznek képesek véglegesen felszámolni a régi struktúrákat és eltávolítani a vezető posztokról mindazokat, akik pusztán a pártigazolványuknak köszönhetik, hogy vezető beosztásba kerültek". Nem kellene talán Slušovice esetében is az időre, vagy méginkább a szövetkezet tagságára bízni a régi struktúrák felszámolását, saját dolgaik rendezését? Elvégre a taggyűlés hivatott eldönteni, kinek szavaz és kitől vonja meg a bizalmat. Ez még akkor is így van, ha ez a megoldás valószínűleg nem garancia azok számára, akik kívülállóként szeretnék befolyásolni a kombinátban zajló folyamatokat. Feldolgozta: KÁDEK GÁBOR A nyugdíjak és a szociális reform A szociális reform forgatókönyve szerint az egész nyugdíj-biztosítási rendszert is meg kell reformálni. Petr Miller szövetségi munka- és szociális ügyi miniszter a reform időpontját 1993. január 1-jében határozta meg. Arról, hogy mit hoz ez a nyugdíjasoknak, a legkiszolgáltatottabb társadalmi rétegnek, a Práce szerkesztője Igor Tomešsel, a szövetségi munka- és szociális ügyi miniszter helyettesével beszélgetett. 0 A társadalmi és munkaügyi kutatóintézet keretében szakemberek kidolgozták a nyugdíjbiztosítási rendszer új koncepcióját. A csoportot ön vezette. Milyen stádiumban vannak a munkák? - Az új koncepció már elkészült, most a minisztérium tanulmányozza és ennek alapján decemberig előkészíti a végleges javaslatot, amelyet a szövetségi kormány elé terjeszt majd. Az alapelvekkel már szeptember végén megismerkedik a kormány és amennyiben' jóváhagyja azokat, megkezdjük a társadalombiztosítás új rendszerének kidolgozását. • Mennyiben lesz új ez a koncepció? - A független szakemberek szükségesnek tartják, hogy visszatérjünk a régi csehszlovák hagyományokhoz, mindenekelőtt az 1946-1948 évi társadalombiztosítás haladó gondolataihoz. A társadalombiztosításról hozott törvény számos progresszív elvet tartalmazott, amit nemzetközi viszonylatban is nagyra értékeltek. így tehát van mire építenünk, de természetesen figyelembe kell vennünk a mai feltételeket is. • Milyen alapelvekből indulnak ki? - Mindenekelőtt az egyetemesség, az általánosság elvéből, abból, hogy a biztosítás valóban nemzeti legyen, magába foglalja valamennyi pénzbeli juttatást, a betegségi, öregségi, rokkantsági nyugdíjakat, anyasági segélyeket. Azáltal, hogy az ország valamennyi állampolgárára kiterjed, demokratikusan szavatolja minden egyes ember társadalmi létét. A koncepció tartalmazza azt a gondolatot, hogy nem szabad megfeledkeznünk egyetlen olyan társadalmi helyzetről sem, amelyben az emberek segítségre szorulnak. További alapelv az arányosság, amely azt jelenti, hogy mindenkit az elért egyéni életszínvonal figyelembe vételével kell ellátni. Végül ki kell alakítani a biztosítékok rendszerét. Az államnak szavatolnia kell a rendszer fizetésképességét, a juttatások kifizetését és védenie kell ezek értékét. • Az emberek hogyan befolyásolhatják életszínvonaluk alakulását nyugdíjas korukban? Az államnak szavatolnia kell az egységes alapnyugdíjt, további része a biztosítás időtartamától és az egyéni keresettől függ majd. A bővített biztosítást az első és második nyugdíjkategóriában a munkáltató fizeti majd, vagyis az, aki miatt az emberek nehezebb feltételek között dolgoznak. Csakis így ösztönözhetők a munkáltatók arra, hogy javítsák a munkafeltételeket és védjék az emberek egészségét. • Lehetőség nyílik arra, hogy egyénileg is bővítsük a biztosítást? - Ezt mindenképpen lehetővé kell tenni. Vissza kell térnünk ahhoz is, hogy a vállalatokon belül lehetőség nyíljon a bővített biztosításra. Ilyen rendszer volt a Vítkovicei Vasműben, a Škoda vagy a Baťa gyárban. A vállalatok nyugdíjalapját azonban államosították. A bővített kollektív biztosításról a kollektív szerződések döntenek májd. • Sokan kérdezik, vajon nem hosszabbítják-e meg a nyugdíjkorhatárt? - Azt javasoljuk, hogy a férfiaknál továbbra is hatvan év legyen ez a határ. • Egyesek tudni vélik, hogy a nők is ilyen korban mennek majd nyugdíjba, tekintet nélkül arra, hogy hány gyermeket neveltek. - Valóban megfontolás tárgyává tettük, hogy a nők nyugdíjkorhatára egységes legyen, mivel a szülői segély lehetővé teszi, hogy a gyermekekkel otthon maradjanak. A nyugdíjkorhatár azonban az ő esetükben határozottan alacsonyabb lesz, mint a férfiaknál. ' • Októberben emelik az 1988. októbere előtt megszabott nyugdíjakat, valamint az egyedüli megélhetési forrást jelentő legalacsonyabb nyugdíjakat. Sokan türelmetlenül várják azonban, mi lesz a nyugdíjak valorizálásával, vagyis értékük kiegyenlítésével. - Természetesen szükség van erre, az új koncepció számol vele. Tanulmányozzuk az észak- és nyugat-európai országok tapasztalatait, hogyan lehet a nyugdíjakat és a biztosítási juttatásokat megvédeni az infláció elől. • Egyre gyakrabban emlegetik, hogy a nyugdíjkorúak elfoglalják a fiatalok munkahelyeit, miközben a nyugdíjasok attól félnek, hogy nem lesz lehetőségük arra, hogy mellékkeresethez jussanak. - Az ötvenes években tették lehetővé, hogy a nyugdíj mellett fizetést is kapjanak, de ennek csupán gazdasági motivációja volt. Valóban azt javasoljuk, hogy úgy mint 1948ban, most is érvényesüljön az elv - vagy bér, vagy nyugdíj. A normális demokratikus társadalmakban a nyugdíjba vonulás utáni első szakaszban betartják ezt az elvet és csak később, mondjuk a hetvenedik életév betöltése után válik lehetővé, hogy valaki a nyugdíj mellett dolgozzon is. Ha érvénybe lép az új nyugdíjrendszer, nálunk is az lesz a gyakorlat, mint például Ausztriában. A biztosítási összeg 40 évi fizetése után jogigény keletkezik a nyugdíjra. Ezután már természetesen mindegy, hogy a nyugdíjas dolgozik-e, hiszen a nyugdíjat tulajdonképpen fokozatosan megvásárolta. Amenynyit azonban az emberek nálunk a nyugdíjra fizetnek a béradó keretében az távolról sem fedezi a nyugdíjigényéket. • Ezzel kapcsolatban felmerül, hogy mi képezi majd a társadalombiztosítási alapot. - A kormány rövidesen megvitatja az erre vonatkozó javaslatot. Az alapba befizetnek a biztosítottak, a munkáltatók és az állam. Előreláthatóan a munkáltatók a béreszközök 17 százalékát fizetnék be az alapba (az első és második kategóriákban dolgozók esetében többet), az alkalmazottak bérük 8 százalékát, a magánvállalkozók, vagy pedig az egyéni biztosítottak az adókivetési alapjuk 20 százalékát. A rövid időtartamú juttatásokra további 5 százalékot fizetnének, vagýis összesen 25 százalékot. • Az alap kialakítása egy lépést jelent majd a társadalombiztosítás reformjához. - Tulajdonképpen ez már a harmadik lépés lesz. Az elsőt a Szövet- ségi Gyűlés tette meg, amikor azonos társadalombiztosítást vezetett be minden kereső állampolgár számára. A második lépés a társadalombiztosítási igazgatóságok kialakítása. Három és fél millió nyugdíjasunk van, sokan szorosan a nyugdíjkorhatár előtt, állnak, ők már nem befolyásolhatják nyugdíjuk összegét. Ezért 10, sőt 20 éves átmeneti időszakra van szükségünk, hogy egy állampolgár jogain se essen csorba. Javaslatot dolgozunk ki a nyugdíjasok időszakos valorizálására, ami jelentősen elősegíthetné a probléma megoldását.