Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-19 / 220. szám, szerda

Amerikából jöttek Cseh-Szlovákiának energetikából - elégtelen Az időzítés kitűnően sikerült. A New York-i szakemberek éppen akkor érkeztek meg a pozsonyi Építőipari Továbbképző Intézetbe, amikor a Szovjetunió lecsökkentette a kőolajszállítást, felment a benzin ára, s egyszeriben - szinte ösztönösen - nemcsak papíron, hanem a valóságban is témává vált az energiatakarékosság. Ok pedig, a New York-i Institute of Technology munkatársai épp a legjobbkor kitűnő szakelőadásokat, energiatakarékossági ötleteket, használható programokat ígértek, s azt, hogy ha ötleteiket szakembereink megvalósítják, akár 30 százalékkal is csökkenhet az energiafogyasztás. Több mint félszáz energetikus a népgazdaság különböző területeiről augusztusban három hétig hallgatta az előadásokat, tapasztalatot cserélt, ötletet adott és kapott. De vajon mennyire hasznosítható egy távoli ország gyakorlata nálunk? Különösen egy olyan országé, amely nemcsak azért különbözik tőlünk, mert a tengeren túl terül el, hanem mert gazdasága sem gazdagságában, sem fejlődési ütemében nem hasonlítható a miénkhez (illetve a miénk az övékhez). Hozhatnak-e vajon az ottani ismeretek jelentősebb megtakarítást? - tettem fel a kérdést a tanfolyam végeztével néhány résztvevőnek és a szervezőknek. - Amerika egy egészen más világ, talán ezért volt nehéz a kapcsolatteremtés az első napokban - mondja Ešek Tibor, a lévai Levitex vállalat energetikusa. - Meg aztán műszaki problémák is adódtak. Az előadók konkrét programmal jöttek, alapvető technikai kérdésekkel kezdték volna a tanfolyamot. De hát ezeken a dolgokon mi már túl vagyunk, így kénytelenek voltak vál* toztatni elképzeléseiken. Ettől eltekintve nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Amerikában mások a lehetőségek, több a fűtőanyag, könnyebben jutnak különféle berendezésekhez^ ezért az energiaproblémát is másként látják, mint mi. Tulajdonképpen elméletileg nálunk is nagyszerűen feldolgozott az egész témakör, csak hát kevés a devizánk, így szegényebbek az energiaforrások és megfelelő gépekből is kevés van. • Számomra, akí a tanfolyam anyagát csak nagyvonalakban ismerem, az esetleges 20-30 százalékos energiamegtakarítás a legvonzóbb. Mit gondol, a Levitexnek tényleg lesz majd ilyen haszna az ön „taníttatásából"? - Ez meglehetősen vitatható és legjobb esetben is néhány év kell hozzá. Úgy látom, nálunk a munkafegyelemmel van baj. Amerikában sem dolgoznak többet mint itt, csak célszerűbben és eredményesebben. - Bizony a résztvevők közül sokan naivan azt gondolták, hogy eljönnék az amerikaiak és máris 30 százalékos lesz nálunk a megtakarítás - veszi át a szót Lauf Csaba, a kassai Mélyépítő Vállalat energetikusa. - Csakhogy ott a klimatizáció növeli jelentős mértékben a fogyasztást, ezért ezen a területen lehet sokat spórolni. Nálunk viszont az ilyen jellegű fogyasztás minimális, így az amerikai elképzelések szerinti gyors megtakarítás is csaknem teljesen kizárt. Egy másik nagyon jelentős különbség az energetika irányításában tapasztalható. Amerikában differenciált á hozzáállás, nagyon jól el tudják dönteni, hogy mikor érvényesüljenek a piac törvényei és mikor avatkozzon be az állam. Ezt jó lenne tőlük megtanulni, • Vajon miként értékeli az energetikusképzést amerikai módra az „osztályfőnök", a tanfolyam vezetője? - Nem akarom elismételni a résztvevők véleményét, azt már ismeri - mondja Elena Blažíčková doktor, a pozsonyi Irányítási Intézet munkatársa. - Inkább más dolgokat emelnék ki. Megszerveztük a háromhetes képzést, lehetőséget adva ezzel arra, hogy szakembereink új ismereteket, ötleteket szerezzenek. Azonban rögtön az első napokban komoly problémák nehezítették az oktatást. Az amerikai szakemberek nem készültek fel a csehszlovák energetikából, szinte semmilyen információjuk nem volt. • Netán a csehszlovák fél mulasztása miatt? - Nem. Ez kizárólag az amerikai partnerek hibája. Ugyanis felkínálták nekünk a tanfolyamtervezetet, amely teljes mértékben megfelelt elvárásainknak. Azonban az első nap nyilvánvalóvá vált: ők azt képzelték, hogy mi még csak most tanuljuk az ábécét, s közben már a mondatszerkesztést is ismerjük. Nem kis erőfeszítésbe került, mire megmagyaráztuk, hogy az adott területen már elértünk egy bizonyos szintet, s a hallgatók szakemberek, ennélfogva kicsit módosítani kell a tananyagot. Végül is a problémát klubesteken oldottuk meg, amikor is a hazai szakemberek tanították csehszlovák energetikára az amerikai előadókat. Roppant hasznosak voltak ezek a beszélgetések, eszmecserék. • A tanfolyam igazgatója Peter Steinreich doktor, a New York-i Institute of Technology munkatársa. Vajon miként vélekedik ő az oktatásról? - Meglehetősen érdekes volt a tanfolyam, bár nem nélkülözte a problémákat. Mi egy technikai szemináriumra készültünk fel, azonban pár nap után kiderült, hogy baj van. Ugyanis voltak, akik e témára fel voltak készülve, másoknak viszont kevés volt az ilyen ismeretük. Az előbbiek inkább az infrastrukturális problémákról akartak hallani, az utóbbiaknak megfelelt a kínálatunk. Tehát részben módosítanunk kellett a programot. Az intézet, amely az ajánlatunkat elfógadta, nem kérdezte meg a résztvevőket, hogy mit akarnak hallani, pedig, mint ez utóbb kiderült, jó lett volna, ha megteszi. Nagyon nehéz egy 52 fős csoportnak szemináriumot tartani, ha a résztvevők hat-hét féle dolog iránt érdeklődnek. így nem volt más megoldás, mint megpróbálni általános képet adni az amerikai technikáról, infrastruktúráról, az energetikai módszerekről és egyebekről. Sok mindent nehéz volt megértetni az emberekkel, mert nem nagyon ismerik a piacot. KOVÁCS EDIT Szögek az almában Népi gyógyász a kórházban Masszázs, gerincbántalmak kezelése, migrén gyógyítása, tanácsadás, gyógyítás gyógynövényekkel, magnetizmussal. Az érsekújvári kórházban hetente háromszor, csütörtökön, pénteken és szombaton, kilenctől délután háromig magánrendelést tart Farkas János, népi gyógyász. Mégpedig dr. Viliam Soboňa főorvos, a járási egészségügyi intézet igazgatójának engedélyével és jóváhagyásával. Meglepődöm, amikor a rendelésre várakozó, bokafájdalmakra panaszkodó, idős nénike elmondja: - Engem az ortopéd u s küldött ide. A városban és a környékén jól ismert, neves, népi gyógyász, ezzel kezdi a bemutatkozást: - Közel húsz éve dolgozom a kórházban. A kötelező katonai szolgálat leteltével kerültem ide, amolyan általános szerelőnek, karbantartónak, mert géplakatosság a tanult szakmám. Azután ápoló lettem. Mindig érdekelt a gyógyítás, ha mód és alkalom volt rá, mindig részt vettem az egészségügyi dolgozók számára rendezett tanfolyamokon. Nyolc éve a pszichiátriai osztályon dolgozom. Nehezen bár, de úgy szervezték meg a munkámat, a beosztásomat, hogy hetente háromszor magánrendelést is tarthatok. Állítása szerint a legtöbb esetben a nagyon egyszerű, a természet törvényeinek felismerésén alapuló, könnyen alkalmazható eljárások a legeredményesebbek. -Az orvos is tudja, hogy nem a betegséget, hanem az embert kell gyógyítani, de mit tegyen, ha úgy hajszolják, mint nálunk a körzeti orvosokat, ha a szakorvosnak csupán az ember ,,egy darabját", fülét, orrát, vagy csak a szívét és érrendszerét nyújtják oda véleményezésre? Ismert eset, hogy a beteg egyik lábát a protetikai klinikán kezelik, a másikat az ortopédorvos gyógyítja, mégsem érzi magát jobban, sőt... Ez kérem a szervezettség csődje. A mi egészségügyi szolgáltatásunkat meg kell gyógyítani. Változtatni, tenni kell valamit... Megszakad a beszélgetésünk, > mert gyorsan rákérdez: - önnek is T-tablettákat rendelt az orvos? Rábólintok, hát nyomban magyarázni kezdi, hogy sokkal jobban tenném, ha a tabletták helyett gyógyteát fogyasztanék. A gyógynövényben lévő hatóanyag molekulája sokkal kisebb, gyorsabban, nagyobb menynyiségben szívódik fel a vérbe, nem terheli le a vesét, és nem kapcsolódik hozzá káros, mellékhatást kiváltó vegyület, mint a tablettákban. És érvelését ezzel a megállapítással zárja: -Aki gyógyteát fogyaszt, annak az arcáról, kezéről még én sem tudom leolvasni a mellékhatások jeleit. Néhány héttel ezelőtt még csak otthonában vagy a podhajskái fürdőben fogadhatta a gerincbántalmakkal jelentkezőket, és ha érkezésének hírét vették a fürdőben, hát még este kilenckor is ajtaja előtt sorakoztak a betegek. - Úgynevezett műhibát, mint az orvosok, sohasem vét? - kérdem... Csönd. Vizsgálódva, a szokottnál kissé talán hosszabban nézünk egymásra, míg megszólal: - Könnyednek tűnő szó az, hogy műhiba, pedig nagyon komoly fogalmat jelöl. Olyan hibát, amely alapja lehet az orvos felelősségre vonásának. Népi gyógyász műhibát nem véthet, mert kuruzslóként nyomban elítélik, börtönbe zárják. A hajdani füveskönyvek hasznának méltatásával folytatjuk a beszélgetést. - Nagyanyám - példálózók -, ilyen könyvből olvasta ki, hogy az idegességet mezei macskagyökér főzetővel lehet csillapítani, a gyalogbodza jó köhögés ellen, a fózete pedig tisztítja a vesét is... Nyomban folytatja: - Orbáncfűvel sebet lehet gyógyítani, a fehér virágú vidrafüvet a rakoncátlankodó gyomor kordában tartására alkalmazzuk. Mindezt már gyermekkoromban, otthon a falunkban, Komjátiban megtanultam. Miként azt is, hogy hol és mikor kell ezeket a gyógynövényeket gyűjteni, hogyan kell szárítani, raktározni, feldolgozni, adagolni. És már azt is tudom, hogy melyikben mi a hatóanyag, miként kell a gyógynövényekből főzetet, kivonatot, teakeveréket készíteni. És ami a legfontosabb: azt is tudom, hogy a velem beszélgető betegnek melyiket ajánlhatom, milyen formában, adagolásban. Az olvasók tájékoztatása érdekében el kell mondanom, hogy a betegek kezébe adta az ajánlott gyógynövényt, a kivonatát, a teakeveréket. Vagy legalábbis otthon könynyen, olcsón kivitelezhető eljárást javasolt nekik. - Valamiféle vastartalmú készítményt ajánlott gyermekének az orvos is? - kérdezte az egyiktől. - Mi sem egyszerűbb. Tessék az ősi, a természeti módszert alkalmazni. Esténként egy szép, nagy almába tíz, nem rozsdás, nem olajos, hanem tisztára mosott szöget belenyomni. Reggelre sárgásán, vörösesen a szögek köré oxidálódik a könnyen felszívódó vas. Ha harminc reggel éhgyomorra ilyen almát fogyaszt majd a gyermek, mutatkozni fog a hatása is... Rendelése után merész gondolatom támadt, hogy az egészségügyi szolgáltatás, a gyógyítás gyógyítását talán úgy kellene elkezdeni, mint az érsekújvári kórházban: ki orvoshoz, ki népi gyógyászhoz megy a panaszával, vagy egyikhez is, másikhoz is. HAJDÚ ANDRÁS Több mint kétszáz Napoleon korabeli érdemrendet, kitüntetést gyűjtött Václav Meŕička, aki e ritkaságokat a siavkovi múzeumban mutatja be október végóig (Igor Zehl felvétele - ČTK) Környezetbarát termelési módszerek Biotermékeket, legalább a gyerekeknek Annak ellenére, hogy napjainkban a mezőgazdaságban is a privatizálás és a tulajdonjog rendezése a legtöbbet vitatott kérdés, a szakemberek és a közvélemény figyelmét a környezetvédelmi és egészségügyi problémákra is megoldást kínáló, új termelési eljárásokra való áttérés lehetősége sem kerüli el. Kétségtelen, a mezőgazdaságban az intenzív termelés az utóbbi évtizedekben jelentős eredményeket hozott, de ma már tudjuk, milyen áron és milyen nemkívánatos mellékhatásokkal. A műtrágyák és vegyszerek gyakran mértéktelen felhasználása miatt megbomlott a természet ökológiai egyensúlya. A szakemberek vészhelyzettel riogatnak, s nem ok nélkül. Más lapra tartozik, hogy a „megdolgozott" közvélemény hajlamos arra, hogy a mezőgazdaságot kiáltsa ki bűnbaknak, holott nem ez az ágazat a bajok kizárólagos okozója. Tény, ha a környezetvédelemben javulást akarunk elérni, az első lépéseket a termelésben kell megtenni. A termelőkkel kell megismertetni és - megfelelő' anyagi támogatás kíséretében - elfogadtatni a környezetbarát termelési eljárásokat. A kiutat kínáló alternatív gazdálkodási forma nem csupán a műtrágya- és vegyszerhasználat kizárását jelenti. Olyan agroökológiai termelési rendszerről van szó, amely a lehetőségekkel összhangban maximálisán igyekszik kihasználni a felújítható helyi forrásokat. Véget kell vetni az utánam a vízözön elven alapuló rablógazdálkodásnak, hiszen az életet adó környezetre az utánunk jövőknek is szükségük lesz, hangsúlyozták többen az alternatív mezőgazdaság kérdéseivel foglalkozó, nemrég Nyitrán megtartott nemzetközi tudományos konferencián. Ahogy Richard Lydiker, a FAO római információs központjának vezetője kiemelte, az alternatív mezőgazdaság megvalósítása alapvetően új alapállást, új szemléletmódot követel a termelőktől. Mindenekelőtt a vissza a természethez elv következetes megtartását, az ajánlott környezetkímélő eljárások bátor alkalmazását. A Biogazdálkodók Világszövetsége (IFOAM), melynek immár hatvan országban van tagszervezete, azt tartja legfontosabb feladatának, hogy a környezetkímélő gazdálkodási formákról ne csupán elméleti vitákat folytassanak tudományos körökben, de a mindennapi gyakorlatba is eljussanak az ismeretek s a termelők, a farmerek minél szélesebb körben alkalmazzák az új technológiákat. Biztató, hogy már nálunk sem csupán néhány „megszállott" tartja fontosnak az alternatív termelési módszerek elterjesztését a mezőgazdaságban. Mindkét nemzeti minisztériumban miniszterhelyettes felel - a privatizálással egyetemben - az alternatív módszerek meghonosításáért. Az említett nyitrai tanácskozáson Richard Barták, a cseh mezőgazdasági tárca ez ügyben felelős képviselője is jelen volt. Tőle hállottuk, hogy a CSK kormánya mintegy 25 millió korona támogatást nyújt a környezetkímélő termelési formák meghonosítását kezdeményezőknek. S természetesen nem csupán a nagyüzemeknek, az egyéni gazdálkodóknak, családifarm-tulajdonosoknak is. Konkrétan évente és hektáronként mintegy 3500 korona állami hozzájárulásra számíthat minden termelő aki legalább 5 évre elkötelezi magát a biogazdálkodás mellett. Josef Dlouhý, az upsalai egyetem cseh származású professzora az országonként másként (biológiai, biodinamikus, alternatív termelés) emlegetett környezetkímélő módszer alkalmazásának első tapasztalataira hívta fel a figyelmet. Konkrét adatokkal bizonyította, hogy bár a legtöbb országban legfeljebb a mezőgazdasági termelés 1 százalékát érinti az alternatív gazdálkodás, mindenütt jelentős anyagi támogatást kapnak a kezdeményezők. Például Németországban hektáronként 300 márka hozzájárulást kapnak a környezetbarát termelési módszereket alkalmazók. Az igazsághoz tartozik, hogy Nyugat-Európában ez a központi támogatás elsősorban a túlkínálat szabályozását szolgálja. Nem titok ugyanis, hogy a biogazdálkodásra való áttérés hozamcsökkenéshez vezet, s a szubvenciók az ezzel járó nyereségcsökkenést egyenlítik ki, különben aligha akadna vállalkozó a módszerek meghonosítására. Nagy a valószínűsége, hogy a tulajdonosi szemlélettől függő kezdeményezésnek nálunk is a mielőbbi privatizálás lesz a sarkallatos pontja. Az áttérés filozófiája azon áll vagy bukik, hogy a gazdálkodó tudatosít ja-e, a termőföldre és az egészséges életkörnyezetre az elkövetkező nemzedékeknek is szükségük van. Ehhez pedig alapvető szemléletváltásra van szükség. Újabban nálunk is gyarapszik a biogazdálkodás híveinek tábora. S persze óvatos szimpatizálók meg ellenzők is akadnak szép számmal. Nyíltan nem szól ellene senki, viszont az áttérés szükségességéről folyó viták felszínre hozzák a nézetkülönbségeket. Egyesek kifogásolják, hogy ún. tiszta élelmiszerekről beszélünk, holott sehol a világon nem sikerült még tökéletesen tiszta, az egészségre teljesen ártalmatlan élelmiszeri, előállítani. Úgy érvelnek, hogy következésképpen a biotermelésnek sem lehet a jobb minőség a célja, inkább amolyan nagyobb jövedelmet biztosító reklámfogás. Ezzel szemben a váltás hívei azt hangoztatják, hogy kizárólag az alternatív gazdálkodásra való áttérés segíthet megelőzni a környezeti" katasztrófát, amellyel az ökológiai egyensúly felbomlása és elmélyülése fenyeget. Egyelőre megoszlanak a vélemények, de ez mit sem változtat a tényen, hogy szükséges elgondolkozni a környezetbarát termelési eljárások meghonosításának lehetőségein. Itt kell megemlíteni, Jirí Petr professzornak, a prágai mezőgazdasági Főiskola tanárának a szavait, aki arra figyelmeztetett, hogy az élelmiszerek árának várható, újabb mintegy 30 százalékos emelése valószínűleg megkérdőjelezheti a nem éppen olcsó biotermékek eladhatóságát. Nálunk ugyanis ezeket a termékeket nem a legtehetősebb réteg, hanem az értelmiségiek egy szűkebb csoportja, valamint a többgyermekes családok vásárolnák. Az előrejelzések szerint, az ezredfordulóig várhatóan hazánkban sem haladja meg a biotermékek mennyisége az össztermelés 1 százalékát. Az egészségesebb termékek elsősorban a gyermekek táplálkozásában és az egészségügyi intézmények ellátásában érvényesülhetnek. Persze, már csupán ezért is megérné... T. SZILVÁSS Y LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 4 1990. IX. 18.