Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-19 / 220. szám, szerda

Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter nyilatkozata az Új Szó-nak „Valóban optimista vagyok" Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter, aki vasárnap Pozsonyban részt vett nyolc európai ország kereszténydemokrata és néppártjai képviselőinek a Régiók Európája címmel megrendezett kerekasztalta­nácskozásán, hétfőn a Szlovák Köztársaság vezető politikusaival tárgyalt. Ezt követően sajtóértekezleten tájékoztatta az újságírókat megbeszéléseinek eredményeiről. Jeszenszky Géza látogatása alkal­mából Boros Jenő, a Magyar Népköztársaság pozsonyi főkonzulja rendezett fogadást, amelyen megjelentek a szlovák politikai pártok és a csehszlovákiai magyar közélet vezető személyiségei is. A fogadás után Jeszenszky Géza exkluzív intérjút adott lapunk munkatársának. ÚJ SZÚ 3 1990. IX. 19. • Miniszter úr, a sajtóértekez­leten az volt az érzésem, Hogy a tárgyalások után önnek az egyik szeme sír, a másik - nem. Azt mondta, a szlová­kok és a magyarok között köz­ponti téma a bizalmatlanság, ezt az ön tárgyalásai sem tud­ták eloszlatni, s még a széle­sebb körű társadalmi érintke­zés sem tudná eloszlatni, ha­nem teljesen új fejezetet kell nyitni a kapcsolatokban. He­lyes-e az a következtetésem, hogy ön Pozsonyban nagyon nehéz, kemény tárgyalásokat folytatott? -Túl rövid volt az idő, sajnos nem tud­tunk minden fontos kérdésre sort keríteni. Úgy érzem, a szlovák közvéleményt túlsá­gosan foglalkoztatják a két ország közötti viták, az itteni ma­gyarság kérdése s az ezzel kapcsolatos magyarországi meg­nyilvánulások. A szlo­vák közvélemény a valóságnál rosz­szabbnak látja a ma­gyarországi szlová­kok helyzetét. Egyál­talán nem ismeri azo­kat a komoly törekvé­seket, lépéseket, amelyeket a magyar kormány, tett ez ügy­ben az elmúlt idő­szakban. Azért mondtam, hogy túl­zottan csak erre fi­gyelnek, mert vannak égető közös gazdasági, környezet­védelmi problémáink, amelyek tette­ket igényelnének. • Tehát most érdemben Bősről sem tárgyaltak? - Érdemben nem. • Mit tart egyértelműen po­zitívumnak? - Elvi jelentőségű kérdésként emelném ki és nagyon üdvözlöm: Mečiar miniszterelnök úr megerősí­tette azt a számomra a sajtó révén már ismert álláspontját, hogy a szlovákiai kisebbségek kérdését az európai normák szerint kívánják Szlovákiában rendezni. E normák alatt én csak azt tudom érteni, hogy az Európában jelentős kisebbségek­kel rendelkező államok tapasztala­tainak, gyakorlatának a figyelembe­vételével fog ez történni. • Felmerült a dél-tiroli pél­da is... - A közép-európai centrum- és kereszténydemokrata pártok vasár­napi tanácskozásán többek között szóba került, hogy milyen megnyug­tató, Olaszország és Ausztria szá­mára egyaránt megnyugtató módon rendeződött a dél-tiroli németajkú lakosság helyzete. Ján Čarnogurský miniszterelnök-helyettes úr e ta­nácskozáson szintén üdvözölte és mint példát emelte ki ezt a megol­dást. Én úgy gondolom, az ilyen európai megoldások melletti szlovák elkötelezettségbe belefér ennek a példának a tanulmányozása, és azt hiszem, érdekes volna a szlovák társadalom számára is pontos infor­mációkat szerezni arról, hogy sok európai országban hogyan oldották meg a nemzetiségi kérdést. • Egyetért-e sok szlovákiai magyarnak azzal a véleményé­vel, hogy Budapest úgy tud rajtunk a legjobban segíteni, ha a magyarországi nemzeti­ségeknek a legtöbbet nyújtja? - Amint a sajtótájékoztatón is el­mondtam, a magyar kormány nem tudja erőszakkal megváltoztatni azt, hogy a kommunista korszakban bár­milyen megfontolásból hány ezer ember vallotta magát a magyaror­szági népszámláláson szlováknak. De ha mi abból indulnánk ki, hogy Magyarországon 9 ezer szlovák van, akkor ma nálunk nem lenne 70 iskola, amelyekben teljesen vagy részlegesen szlovák nyelven taníta­nak. Lehet, hogy nem hetven, ha­nem hétszáz ilyen iskolára van szükség, s ha így van, mi ezt minden további nélkül engedélyezzük. De akkor viszont kérni fogjuk, hogy Méry Gábor felvétele küldjenek Szlovákiából tanárokat, és nagyon szívesen vesszük, ha a ma­gyarországi szlovákok köréből föl­vesznek diákokat az itteni felsőokta­tási intézményekbe. Mert a tartós megoldást nem a vendégtanárok in­tézménye jelenti. Ezért tartjuk fontos­nak, hogy Szlovákiában is legyen kellő arányú magyar tanárképzés. A magyar kormány tehát nem­csak elfogadja Szlovákia segítségét, hanem kifejezetten igényli is azt. Ennek jegyében üdvözöljük, hogy Magyarországon már vannak Szlo­vákiából érkezett tanárok. Számukat növelni kívánjuk, szeretnénk ha lel­készek is érkeznének, és támogat­nánk azt, ha Magyarországon - ta­lán Békéscsabán - egy szlovák kul­turális központ létesülne. Reméljük, a szlovák kormány is hasonló szel­lemben fogja kezelni az ilyen ma­gyar igényeket, a pozsonyi vagy máshol létesítendő magyar kulturá­lis-nevelési intézmény létrehozását. • Szavaiból azt vettem ki, hogy a nemzetiségi politikát illetően, a csehszlovákiai ma­gyarsághoz hasonlóan, a ma­gyar kormány sem ért egyet a reciprocitás elvével. -A Szlovákiában élő magyarok és a magyarországi szlovákok hely­zetét nagyon nehéz összehasonlíta­ni, mert számarányuk is egészen más. Magyarország lakosságának jóval kisebb hányadát alkotják a nemzetiségek, más a kisebbségek történelme és településszerkezete is. Míg Szlovákiában a magyarság nagyjából egy keskeny sávban ugyan, de mégis egyfajta tömbben él, Magyarországon a szlovákok szétszórtan élnek, az ország külön­böző pontjain, és sehol nem alkot­nak egy területen egy összefüggő tömböt. Ezzel együtt nagyon is úgy véljük, hogy a magyarországi ki­sebbségek kulturális, politikai hely­zetén javítani kell. Példákat már em­lítettem. • Szlovákiában sokan ér­velnek .azzal, hogy itt a tör­vényhozásba - akár a szlovák, akár a szövetségi parlamentbe - indokolatlanul sok magyar nemzetiségű képviselő került, Magyarországon viszont nem­zetiségi képviselők alig jutot­tak be az Országgyűlésbe. Tisztázná konkrét számokkal is a helyzetet? - Már utaltam a Magyarországon élő szlovákok településszerkezeté­re. Nálunk egy országgyűlési képvi­selő megválasztásához hozzávető­leg hetvenezer szavazat kellett, de nincs Magyarországon egyetlen olyan választókerület sem, ahol egy tömbben ennyien élnének. Arra volt mód, hogy a magukat szlováknak valló személyek valamely párt listá­ján induljanak, így válasszák meg őket. Jelenleg hozzávetőleg húsz olyan képviselő van a parlamentünk­ben, akik valamely nemzetiséghez tartoznak. • Szlovákiában nyelvtör­vény készül, Magyarországon pedig nemzetiségi törvény. Az önöké mikor kerül a parlament elé, és szavatolni fogja-e a nemzetiségek kollektív jo­gait? - Remélem, még az idén ősszel az Országgyűlés elé kerül ez a tör­vénytervezet. Gyakorlatilag már kész a szövege, de azért nem foglal­koztunk vele korábban, mert azok az emberek, akik dolgoztak rajta, parla­menti képviselők, miniszterek lettek, egyszóval: egyéb sürgős és fontos tennivalójuk akadt. Ezt a kérdést nagyon fontos feladatként kezeljük. A törvény fő eleme, hogy mindazt tartalmazza, amit a nemzetiségek igényelnek, beleértve a pozitív diszkriminációt is, s teljes összhang­ban legyen azon európai országok gyakorlatával, amelyek e téren pél­daként szolgálhatnak. Tehát a sváj­ci, a finn, a spanyol, a belga és a már említett dél-tiroli gyakorlattal. Természetesen a törvény garantálja a kollektív jogokat. • Sajtóértekezletén már szólt a Szlovákiában készülő nyelvtörvényről. Megismétel­né az ott elhangzottakat? - Nagyon örülök annak, és nagyra értékelem, hogy éppen az Új Szó idézett a 122 évvel ezelőtt Budapes­ten elfogadott, vagyis az 1868. évi XLIV. számú törvényből. Ez a nem­zetiségi törvény minden olyan he­lyen, településen, megyében vagy városban, ahol a lakosság húsz szá­zaléka. egy nemzetiségi kisebbség­hez tartozott, nagyon széles körű nyelvi jogokat biztosított annak a ki­sebbségnek. Ugyanez az elv, ugyan­ez a húsz százalék érvényesült törvény formájában az első Cseh­szlovák Köztársaságban. Azt hi­szem, hogy 1990-ben nem lehet kevesebbet adni, mint 1868-ban és 1920-ban. • Trianon megítélése körül is vita folyik. - Magyarországon egyetlen épe­szű ember sem gondol a határok megváltoztatására. Mi elfogadjuk és tiszteletben tartjuk až 1947-es béke­szerződést csakúgy, mint az, ezt sok vonatkozásban megerősítő helsinki Záróokmányt. Számomra is tanulsá­gos, hogy tájékoztatási politikánk­ban még nagyobb súlyt kell helyezni arra, hogy nézeteink, álláspontunk teljesen egyértelműen ismert le­gyen. • A sajtóértekezlet végén ön elejtett egy félmondatot, amely szerint az optimizmus­nak nincs alternatívája. Az ön optimizmusa kötelező, hivatali optimizmus? - Nem, én valóban optimista va­gyok. • Miniszter úr, köszönöm a beszélgetést. MALINÁK ISTVÁN Megnyílt az ENSZ-közgyúlés 45. ülésszaka Másodszor vettek fel 160. tagországot (ČSTK) - A világszervezet New York-i székházában hétfőn este be­fejeződött az ENSZ Közgyűlés 44. ülésszaka. Elnöke, Joseph Garba nigériai diplomata záróbeszédében rámutatott azokra a rendkívüli válto­zásokra, amelyek az ülésszak során történtek a világban, s magában a világszervezetben is. A nemzetközi közösségnek hosz­szú évekig ellentmondásos volt a magatartása: egyrészt formálisan támogatta az ENSZ elveit és céljait, másrészt viszont jelentéktelennek és inkompetensnek minősítette a szervezetet - mondotta Graba. A mai világ problémái azonban meg­követelik a széles körű együttműkö­dést, mivel ezek a problémák egyre inkább, globális jelleget öltenek. Üd­vözölni kell, hogy az ENSZ tagjai ezzel összefüggésben tudatosítják a világszervezet fontosságát, s re­mélni kell, hogy ez a folyamat nem áll lé félúton - hangsúlyozta az ENSZ-közgyűlés leköszönő elnöke. Az ENSZ apparátusának két munkatársa, Brian Urquhart és Erskine Childers javasolták, hogy az ENSZ főtitkárának megbízatási időszaka az edddigi öt év helyett hét esztendeig tartson. Szerintük a vi­lágszervezet érdekeit szolgálná, ha vezetőjét hosszabb időre választa­nák. A főtitkárnak pártatlannak, füg­getlennek, leleményesnek kell len­nie, olyan embernek, aki bátorságá­val, meg tud győzni másokat. Mind­ez elősegítené, hogy az ENSZ leg­felsőbb vezetője nagyszabású ter­veket hajtson végre és szembe tud­jon szegülni a politikai nyomásokkal. A főtitkárt nem szabad kulisszák mögötti manőverezéseknek, nyo­másnak és lobbizmusnak kitenni. A két ENSZ-alkalmazott végezetül azt javasolja, hogy „világméretű nyomozást" kell indítani a lehető legjobb jelöltek felkutatására. Giulio Andreotti olasz kormány­fő az Európa Parlament intézmé­nyesített bizottságának ülésén java­solta: Nagy-Britannia és Franciaor­szág mondjon le állandó tagságáról a Biztonsági Tanácsban az Európai Közösségek és Japán javára. Kifej­tette, nem lenne könnyű dolog arra törekedni, hogy az EK 12 tagja önál­ló képviseletet kapjon, az viszont lehetséges, hogy a 12 tagországot egyikük képviselje. Japánnak szin­tén helyet kellene kapnia az állandó tagok között. Mint ismetretes, a BT­nek jelenleg 5 állandó tagja van: Franciaország, Kína, Nagy-Britan­nia, az Egyesült Államok és a Szov­jetunió. A két Korea képviselői tegnapi tanácskozásukon sem tudtak meg­állapodni abban, miként lehetnének képviselve az ENSZ-ben, hiszen je­lenleg csak ; megfigyelői státussal rendelkeznek. A tegnapi panmin­dzsoni megbeszéléseken a KNDK azt javasolta, hogy a két Korea egy­mást váltva foglaljon el egy helyet az ENSZ-ben, e2zel szemben Szöul azt szorgalmazza, hogy mindkét ko­reai állam még az egyesülés előtt váljon a világszervezet tagjává. Dél­Korea még az idén meg szeretné ezt tenni, ezt viszont a kommunista Észak ellenzi. Tegnap este, az ENSZ-Közgyű­lés 45. ülésszakának megnyitása után ünnepélyesen felvették a világ­szervezet tagállamainak sorába Lichtensteint. Ezzel 160-ra nőtt a tagállamok száma. Amiben még nem lenne semmi különleges, ha nem tűnne mágikus határnak, ame­lyen nem lehet túljutni. Tavasszal ugyanis Namíbiát szintén a 160-ik tagállamként vették fel. Csakhogy azóta a két Jemen egyesült és csök­kent a létszám. S ha a jövőben további új tagot vesznek fel, az ismét a 160-ik lesz, mert a két német állam október 3-án egyesül. Kohl-Mitterrand konzultációk Azonos elképzelések a jövőről (ČSTK) - Helmut Kohl nyugatnémet kancellár és Francois Mitterrand francia elnök hétfőn Münchenben tartották meg 56. közös konzultációjukat. A tárgyaláso­kon megerősítették, mind Bonn-nak, mind Párizsnak érdeke, hogy hozzájáruljon az európai egyesítési folyamathoz. Fran­ciaországnak és Németországnak ebben „döntő szerepet" kellene játszania. Mitte­rand emlékeztetett rá, hogy a német egy­ség felé vezető úton sok akadályt leküz­dötték, többek között azért, mert Fran­ciaországnak és Németországnak azono­sak az elképzelései a jövőről. Kohl kan­cellár alátámasztotta azt a véleményt, mely szerint a következő öt évben döntő lépéseket kell tenni Európa politikai egysége felé. A keletnémet SPD parlamenti frakciója hétfőn a Népi Kamarában határozottan felszólította Sabine Bergmann-Pohlt, a parlament elnökét, hogy mondjon le tisztségéről. Azt vetik szemére, hogy a nyugatnémet vezetőkhöz küldött levelé­ben követelte: a Népi Kamara képviselőit a decemberi össznémet választások után is fizessék, annak ellenére, hogy a kelet­német parlament október 3-án, a német egyesítés napján megszűnik létezni. A nyugatnémet ügyészségnek fontos információi vannak, amelyekből arra lehet következtetni, hogy az egykori keletnémet állambiztonsági minisztérium közvetítő szerepet játszott a palesztin terrorista szervezetek és a RAF között - jelentette ki hétfő esti televíziós interjújában Ale­xander von Stahl nyugatnémet főü­Moszkva-Rijad Kapcsolatfelvétel (ČSTK) - A Szovjetunió és Sza­úd-Arábia hétfőn úgy döntött, hogy felújítja diplomáciai kapcsolatait - áll a Moszkvában nyilvánosságra ho­zott közös közleményben. A felek megegyeztek abban, hogy kapcso­lataikat az ENSZ elveivel összhang­ban, a békés együttélés, az egyen­jogúság, a függetlenség, a területi egység tiszteletben tartása alapján fejlesztik. Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió elnöke hétfőn a Kremlben találkozott Szaud ibn Fejszál szaúdi külügymi­niszterrel, aki átadta Fahd király üzenetét. A felek megvitatták a Per­zsa-öbölben kialakult helyzetet, vé­leményt cseréltek az agresszor és ellenfelei esetleges lépéseiről. gyész. Azt mondta, olyan anyagokra buk­kantak, amelyek jelzik, hogy a Stasi aktív terroristákat támogatott. Az NDK bírái október 3-a után is - át­meneti időre - tovább folytathatják mun­kájukat. Ezt a bonni igazságügyi miniszté­rium képviselője közölte, aki cáfolta a Frankfurter Rundschau című napilap korábbi tájékoztatását, mely szerint Né­metország egyesítése után az összes keletnémet bírót, politikai múltjuk kivizs­gálásáig, ideiglenesen felmentik tisztsé­géből. Tüntetés Temesváron (ČSTK) - Tegnapra virradó éjsza­ka Temesváron több mint 10 ezer ember tiltakozott amiatt, hogy az országot hatalmukba kerítették a volt kommunisták a Nemzeti Meg­mentési Frontból. A tüntetés színhe­lye az Opera tér volt, ahol a Ceau­sescu diktátor elleni decemberi fel­kelés robbant ki. A tiltakozók anti­kommunista jelszavakat kiabáltak, követelték a gyűlölt titkosrendőrség feloszlatását. Közben Julian Vlad tábornoknak, a Securitate egykori vezetőjének a bíróság előtt kell felel­nie a decemberi felkelés során elkö­vetett tömeges gyilkolásért. A tüntetést az ellenzéki Temesvá­ri Társaság szervezte. A szervezet vezetője, Vasile Popovic felszólítot­ta a románokat, utasítsák el a Ro­mania Mare című napilap állítását, mely szerint a decemberi temesvári tüntetők rendbontók és gazemberek voltak. Popovic cáfolta azokat a je­lentéseket is, hogy Temesvár a Ro­mániából való kiválásra törekszik. Brüsszeli döntés (ČSTK) - Brüsszelben hétfőn az Európai Közösségek Minisztertaná­csa megbízta az EK bizottságát, kezdjen előkészítő tárgyalásokat Cseh-Szlovákia, Lengyelország és Magyarország csatlakozásáróhszóló megállapodásokról. A külügyminisz­terek jóváhagyták az EK-bizottság jelentését a kapcsolatfejlesztésről az említett államokkal. A bizottság e dokumentumok alapján megkezd­heti az előzetes „puhatolódzó" megbeszéléseket az új típusú, úgy­nevezett társulási megállapodá­sokról.

Next

/
Thumbnails
Contents