Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-17 / 218. szám, hétfő

Néptribun? Elnök? a piacgazdaságról Bajuszával férfidivatot teremtett, megkönnyítve a karikaturisták dolgát is. Amikor népszerűsége csúcsán volt, sókan utánozták - de csak a bajszát. Ő maga utánozhatatlan, megismételhetetlen. Nem is róla kellene írnom, hanem a Szolidaritásról, amelynek 10. évfordulóját ezekben a hetekben ünnepelték-ünneplik. Ünnepelték augusztus 31-én: 1980-ban a gdanski sztrájkbizottság és a kormány tárgyalásainak eredményeként ezen a napon írták alá a társadalmi megállapodást, amelynek egyik kitétele az új szakszervezet megalakítására vonatkozik. Eleinte a Wolne Zwiazki Zawodowe (Szabad Szakszervezetek) elnevezés került szóba, de ezt a kormány nem fogadta el. Ezután a gdanski hajógyár üzemi sztrájkbizottsága alkalmi bülletinjének, az MKS Solidarnošč-nak a nevét javasolták. Holnap lesz kerek tíz esztendeje, hogy Gdanskban az újonnan alakult szakszervezetek konferenciáján megalakították az országos szövetséget NSZZ Solidarnošč - Szolidaritás Független önigazgató Szakszervezet néven (hivatalosan október 31-én jegyezték be a varsói vajdasági bíróságon). Ennyit az apropóról. Képtelen vállalkozás lenne a Szolidaritás tíz évéről tömören írni - egyébként is a közelmúlt sokak által jól ismert történelme ez. A legizgalmasabb dolog a gyökereit feltárni, hiszen felnőtt egy némzedék, amelynek a húsz évvel ezelőtti dolgok már történelemnek számítanak. A világ a Szolidaritást Lech Walesával azonosította. Tényleg, aki a Szolidaritás történetét vizsgálja, egyben Walesa életrajzát is olvassa. S bár nem Walesa maga a Szolidaritás, hiszen voltak társai, tanácsadói, szintén nagy formátumú emberek, akik ma már elismert politikusok, mégis: Walesa nélkül a Szolidaritás nem lett volna olyan, amilyen. S a Szolidaritás éppúgy elválaszthatatlan a gdanski hajógyártól, ahogy Walesa is. Nem bálványimádás ez? Nem igazságtalanság a többiekkel szemben? Nem, mert ő igazi vezető egyéniség. Az ilyenre mondják azt, hogy karizmatikus. Most azzal vádolják, hogy műveletlen, hajlamos a diktatórikus módszerekre. Pedig talán csak olyan, mint általában •azok, akiknek rendkívül kemény iskolájuk volt. Ö is változik. Tíz évvel ezelőtt tiltakozott, amikor politikusnak nevezték. Ma már nem tiltakozna. De nem értheti meg senki a mai Walesát, akinek nincs fogalma arról, milyen volt tíz vagy húsz évvel ezelőtt. Elsősorban tehetséges munkás volt, tudott szervezni és beszélni, az igazat mondta: ez volt a legnagyobb titka. Valójában csak 1980 augusztusában tűnt fel, rövid egy év múltán már Walesa-jelenségről írt a világsajtó. 1983-ban lett Nobeldíjas - villanyszerelő. Született 1943. szeptember 29én Popowóban. Nős, négy fia, három lánya van. Mezőgazdasági gépész szakmunkásképző iskolát végzett. 1967-ben ment Gdanskba, a hajógyárban villanyszerelőként kezdett dolgozni. Számomra a további életrajzi adatok felsorolása helyett fontosabb, hogy van humora. 1981 után, amikor Jaruzelski kormányfő és első titkár úgy írta alá a rendeleteit, hogy Jaruzelski hadseregtábornok, Walesa is írt hozzá egy levelet. Az aláírás: Lech Walesa tizedes. Először 1970-ben tűnt ki, még csak szűk környezete ismerte fel benne a kiváló szervezőt. December 12-én a kormány drasztikus áremeléseket jelentett be. Két napra rá a hajógyár több részlegében beszüntették a munkát. A sztrájk más városokra is kiterjedt. Tizenhetedikén a gdyniai hajógyárnál dördültek el az első lövések. (Az akkor éppen Gdanskba érkezett Gomulka adott utasítást arra, hogy a karhatalom fegyvert is használhat.) A_hivatalos jelentésekben 18 halottról és 40-50 sebesültről írtak. December 19-én Gomulka lemondott, helyére Edward Gierek került. A hajógyár háromtagú küldöttséget menesztett Varsóba, hogy Gie'rekkel és Jaroszewicz kormányfővel tárgyaljon. E küldöttség tagja volt Walesa is. Szilágyi Szabolcs (Walesa című könyvében) említi, Walesa tíz évvel később így nyilatkozott a Sternnek a Gierek-féle kilenc év kezdő- és végpontjáról. ,,

Stern: ön megbuktatta a párt vezetőjét... Walesa: Először is én vagyok az, aki tulajdonképpen megteremtettem ezt a Gierek urat. Tudniillik, már az 1970-es sztrájkot is én vezettem. Gierek nekem köszönheti a felemelkedését, sőt a bukását is." Nem volt könnyű élete az 1970 és 1980 közötti tíz évben. Hogy mit csinált, azt az Oriana Fallacinak adott interjúból vett idézet érzékelteti. Elmondta, vagy százszor volt letartóztatva, mindig 48 órára. ,,A börtönben találtam ki azt a módszert, miként tájékoztatom az embereket a letartóztatásomról, mert ugye mi haszna a letartóztatásnak, ha nem tudnak róla az emberek. Amint szabadon engedtek, beálltam egy buszmegállóba vagy az állomásra mentem. És ha volt is pénzem jegyre, azt mondtam, hogy nincs. Kértem a sorbanállóktól, elmondtam, hogy le voltam tartóztatva, és azt is, hogy miért. Az emberek jegyet vettek nekem. Felszálltam a buszra vagy a vonatra, ott folytattam velük a társalgást, egyfajta gyülekezetet szerveztem, felfűtöttem az utasok értelmét. Ezt éveken át csináltam. Bárhová mentem, mondtam valamit és kiváltottam valamit." Együttműködik az értelmiségiek szervezetével, a KOR-ral, különböző illegális kiadványokat terjeszt. Nagyon hiányos lenne a Walesaportré, ha nem ismernénk véleményét majdani tanácsadóiról: ,,Ne feledkezzünk meg arról a tényről, hogy ók intelligens emberek, márpedig az intelligens emberek mindig kapóra jönnek! Az a fontos, hogy ne a 2000 fős munkásgyűlés és az igazgató esküdözött, hogy meghallgatja követelésüket, kérte, hagyjanak fel a sztrájkkal. Senki sem ellenkezett. Egyesek már el is indultak. Fejembe szállt a vér. Odafurakodtam, megálltam előtte, és..." Ettől fogva ö vezette a sztrájkot. Két nap múlva megalakítják az üzemközi sztrájkbizottságot. Ke.mény tárgyalások kezdődnek, a kormánybizottságot Jagielski miniszterelnök-helyettes vezeti, a sztrájkoló munkáskollektívák küldöttségének élén Walesa áll. így született meg 1980. augusztus 31-én a már említett társadalmi megállapodás. Szeptember 6-án Giereket Känia váltja fel az elsőtitkári tisztségben. Dióhéjban a következő, az 1981es esztendő története. Február 9.: Lemond Pinkowski miniszterelnök, utódja Jaruzelski tábornok. ,,A néphatalom elég erős ahhoz, hogy útját állja azoknak a személyeknek és folyamatoknak..." Március 29., Rakowski miniszterelnök-helyettes: „Egyes elvtársak szerint minden baj forrása a Szolidaritás. Ezt lehet feltételezni, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy több millió munkás a tagja..., akik valóban csodálatos emberek. Soraikban párttagok is vannak." Szeptember 14.: Kaniával és Jaruzelskivel találkozik a varsói szovjet nagykövet, aki nagyon aggódik „az ellenforradalmi erők büntetlen és féktelen rágalomkampánya" miatt. Szeptember 26. - október 7. A Szolidaritás-kongresszus második szakasza. A küldöttek hevesen bírálják Walesát és az egész vezetést, amiért kompromisszumos megállapodást kötött a kormánnyal. Walesát mégis a Szolidaritás elnökévé választják. Október 18.: Kania lemond, Jaruzelski kormányfő (tábornok) lesz az első titkár is. December 13.: Jaruzelski tábornok bejelenti: „Az Walesa, a király (Trybuna) A rovatot vezeti: Kovács Edit Értékpapírpiac Magyarországon legyünk gátlásosak, amikor magunkat hasonlítjuk össze velük. Én nem vagyok az, de tudja miért? Mert az élteimiségieknek nagyon sok időre van szükségük ahhoz, hogy megértsenek valamit. És ahhoz, hogy bizonyos döntésre jussanak, még több idő kell nekik. Azok a döntések pedig többnyire gyenge lábon állnak. Furcsák az értelmiségiek, az ember néha csodálkozik, hogy olyan intelligensek. Ácsorognak, vitáznak és öt óra múlva pontosan arra a következtetésre jutnak, mint én jutottam öt perc vagy öt másodperc után." Újabb áremelés 1980 júliusában. Walesa ekkor munkanélküli, kirúgták a hajógyárból, ahol augusztus 14-én sztrájk kezdődött. Walesa lerázza az őt figyelő négy „urat", átugrik a gyár kerítésén. „A döntő pillanatban érkeztem. Épp tartott országot fenyegető anarchia, a Szolidaritás nyíltan hatalomra törő, szélsőséges erőinek fellépése miatt az államtanács elrendeli a szükségállapotot." Lezárják a határokat, tilos a telefonálás, ellenőrzik a postát, betiltják a csoportos összejöveteleket, este tíztől reggel hatig kijárási tilalom van. Ronald Reagan válaszul azt jelenti be, hogy az USA felfüggeszti a Lengyelországnak nyújtott gazdasági segítséget. 1982. október 8.: Törvény a szakszervezetekről. Minden eddigi lengyel szakszervezet megszűnik. Tehát a Szolidaritás hét évre illegalitásba kényszerült. December 18.: Rendelet a szükségállapot felfüggesztéséről, egyébként az ennek a bevezetése óta internált 10 131 személy visszatérhet a lakóhelyére. Walesa már novemberben hazamehetett. Nos, ki ez a lengyel villanyszerelő, aki fesztelenül tárgyal a világ vezető politikusaival? Arra már jól emlékezhet az olvasó, két éve hogyan tűnt fel ismét a hivatalos lengyel politika színpadán. Mert nemhivatalosan mindig ott volt. S most azon töröm a fejem, hogy itt még igazán nem lenne szabad befejezni. Mert lehet, hogy e portrévázlat az új lengyel államfőről készült. Minden esélye megvan arra (meg a nélkülözhetetlen ellenfelek-ellenségek is), hogy egy, két vagy több hónap múlva az legyen. És mi van, mi lesz a Szolidaritással? Ez a Szolidaritás már nem az a Szolidaritás. Fennállásának 10. évében gyakorlatilag felbomlott. Még nem tudni pontosan, hogy mire. Egy szakszervezetre és ki tudja mennyi pártra... Walesa és a Szolidaritás. Az ember is, a szervezet is tele van ellentmondásokkal. Egy dolgot nem lehet elvitatni: ők együtt történelmet csináltak Európában. MALINÁK ISTVÁN ÚJ SZÚ 3 1990. IX. 17. Két különös világ keveredik össze ezen az utcán. Az utcai árusok finom csipkéinek birodalmát alattomosan szövik át és osztják meg maguk között négyzetcentiméternyi pontossággal a másfajta árusok. A pénz világából valók. Az összegektől, amelyek az óriási forgatagban játszi könnyedséggel cserélnek gazdát, szédül a hétköznapi ember feje. Pedig az igazi nagyüzletek nem is itt kinn a budapesti Váci utcán köttetnek, hanem e belvárosi utca egyik impozáns épületében, a Nemzetközi Kereskedelmi Központban, annak is az első emeletén. Vagyis a Magyar Értéktőzsdén. Irigykedve figyelem a nyakkendős urakat, akik szinte mindent tudnak egymásról és akik nagyon intelligensen kiabálnak - üzletet kötnek. Irigykedve figyelem őket, mert adhatjákvehetik az értékpapírokat, vagyis tőzsdézhetnek. Nálunk még nincs tőzsde, de majd lesz. Méghozzá belátható időn belül. De vajon miért van szükségünk nekünk is tőzsdére? S egyáltalán mi az igazi értékpapírpiac szerepe? - kérdeztem Lantos Csabát, a CA-BB Értékpapír Ügynökség osztályvezetőjét. Három alappillér - Szeretnénk, ha Magyarországon a piacgazdaság kiépítésére egy viszonylag rövid időszakon belül kerülne sor. Legalábbis arra, hogy az intézményes keretei megteremtődjenek. Ennek egyik fontos része a tőzsde megalapítása, amely tulajdonképpen a tőkemozgások legkoncentráltabb színtere. A piacgazdaság alapvetően három alappilléren nyugszik: az árupiacon, ahol a különböző javak cserélnek gazdát; a munkaerőpiacon, áhol a munkaerő jön-megy, és a tőke piacán. Ez a piac a gazdaságban képződött források, illetve a kívülről bevonható források beruházásra, befektetésre történő konverzióját szolgálja. Az a tervgazdasági mechanizmus, ami nálunk vagy még inkább Csehszlovákiában érvényesült, ezeknek a megtakarításoknak az állami újraelosztását gyakorolta. Állami mechanizmus vezérelte azt, hogy hova jut fejlesztési forrás és milyen módon térítődik egyáltalán. Ez nem tűnik hatékony megoldásnak. Az összes eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy ennél sokkal hatékonyabb egy öntisztító piac. Ez a piac nem jelenti a 18. századbeli végtelen. liberalizmust. A piac, s ezen belül a tőkepiac a mi vélekedésünk szerint szabályozott piac. De nem abban az értelemben, hogy tervszámokkal, előírásokkal határozzák meg, mi hova áramolhat, hanem bizonyos keretszabályok vannak elfogadva, amelyek mindenki számára nyilvánosak, világosak és a forgalom érdekét szolgálják. Ha ez a két alapbázis adott, akkor a piaci mechanizmusok a maguk öntisztító jellegével képesek arra, ami a cél, hogy ezek a megtakarítások oda kerüljenek, ahol a leghatékonyabb a felhasználásuk, megtérülésük. A tőzsde nem jelenti a teljes tőkepiacot. Csak egy nagyon picike, jól meghatározható részét, még akkor is, ha már tökéletesen működik a piacgazdaság. Mindenütt a világon a tőzsde a tőkepiacnak egy nagyon jelentéktelen részét teszi ki, viszont meghatározó szereppel bír a folyamatok jelzését illetően. Tehát, hogy melyik az a vállalat, vállalatcsoport, amelynek a részvényét minél magasabban értékelik. Sokkal nehezebben jut tőkéhez, vagyis pótlólagos forráshoz az, akinek alacsonyan jegyzik a részvényét, mint az, akinek nagyra értékelik az értékpapírját. Ez az a bizonyos tisztító mechanizmus, amit a piac tud elvégezni. Részvények és kötvények - Vajon miként működik ez a piac, ez a mechanizmus? - A tőzsdéken alapvetően kétfajta értékpapírral kereskednek, méghozzá részvények és kötvények cserélnek gazdát. Nálunk a lassan kiépülő tőkepiac első öt évében kötvénypiac volt. A kötvényeket általában forgóeszköz-finanszírozási céllal bocsátották ki. A részvény, mint a kapitalizmus legjellemzőbb szimbóluma, sokáig tabutéma volt. Mára azonban a részvény teljesen elfogadott dolog lett a magyar társadalomban. Nem néznek ferde szemmel arra, aki részvényt vásárol, sőt egy jól meghatározható, több százezres csoport gyakorlatilag az előmenetelnek, a személyes vagy háztartási növekedésnek az egyik forrását látja benne. Tehát vásárolnak részvényeket az emberek. A legjobb példa erre az IBUSZ volt. Az első nyilvánosságot kapott privatizációs ügy, ami a tőzsdei forgalomba bekerült. Gyakorlatilag néhány nap alatt a duplájára emelkedett részvényeinek az árfolyama. Aki a kibocsátáskor ügyesen IBUSZ-részvényekbe fektette a pénzét, néhány nap alatt megduplázhatta azt. - Az elmondottakból kiindulva ön, mint aktív résztvevő, milyennek látja a magyarországi tőzsdét? - Az értékpapírpiac nálunk egy új, járatlan terep és sok minden hiányzik ezen a piacon. Elsősorban hiányzik az információ. Az a rendszer, amelyben itt a keleti blokkban éltünk, egyfajta hivatalos információáramlást kényszerített rá mindenkire. Ez a központba irányuló információ volt. Nálunk nehéz hozzájutni valós, hitelt érdemlő adatokhoz. Ez az egyik gond. A másik, hogy nincs elegendő számú értékpapírunk. Az, hogy mindjárt az elején nem tudtunk egy olyan elektronizált tőzsdét létrehozni, mint a londoni, nem baj: mert még fölösleges is lenne. De a rutint, az algoritmusokat, ahogyan működnek a tőzsdék, megpróbáljuk átvenni. S ami a legfontosabb: az üzleteket kőkeményen be kell tartani. Jobb a hitelnél - Milyen szerep jut az államnak az értékpapírpiacon? Jellemző rá a beavatkozás? - Márciusban érvénybe lépett az értékpapírtörvény. Az állam mást nem csinált, mint meghozta ezt a törvényt, tehát megállapította a keretszabályokat. Ezen túl nem avatkozik be. A tőzsdén cégek (hazaiak és külföldiek) vesznek részt, fantáziát látnak benne, szeretnének pénzt keresni. S igazából ez adja a hajtóerőt a tőzsdének, ahol csak a bizalomból lehet élni, semmi másból. Viszonylag jó piaci szabályok alakultak ki, amelyeket nem kényszerítettek ránk, hanem önként vállaltuk azokat. Ezek a szabályok a gazdaság jelenlegi állapotához viszonyítva kicsit előre szaladtak, legalább két-három évvel. Vagyis szabályrendszerében korszerűbb tőzsdét hoztunk létre. Ezt úgy kell érteni, hogy olyan jó és korszerű szabályokat vezettünk be, amelyeknek ma még csak kevés vállalat tud igazán megfelelni. Ugyanis az előírások szerint gyökeresen meg kell változtatni a belső vállalati rendszert, az információáramlást, de elsősorban a vállalatok gondolkodásmódját. Mindegyiket megpróbáljuk rákényszeríteni egy nyugati standard információs kötelezettségre, amiből utána már mindenki olvashat, s ezáltal mindenkinek egyforma lesz az esélye. Vannak, akik jobban tudnak olvasni, vannak, akik kevésbé, s vannak, akik szerencsésebbek. Ez a piacon így van. De az esély legyen meg mindenkinek és legyen egyenlő. Eddig egyetlen ilyen papírunk van, amely minden előírásnak megfelel, ez az IBUSZ értékpapír. Jelenleg 6-8 értékpapírral kereskedünk, ezenkívül az év végéig lehet még itt hatvannal kereskedni. Hatvan vállalat kapott lehetőséget arra, hogy az év végéig feleljen meg az összes előírásnak. - A vállalatoknak nagyon sok követelménynek kell megfelelniük, rengeteg szabályt írtak elő számukra, mégis eljönnek a tőzsdére. Vajon miért? - Elsősorban azért, mert ezen a piacon gyorsabban és főleg olcsóbban juthatnak forráshoz, mint más csatornákon keresztül. Tehát a tőzsdézés jobb megoldás, mint a hitel. De csak ha úgy tűnnek fel a vállalatok, hogy a piac el is fogadja őket. Az IBUSZ-t befogadta a piac. Nagyon fontos, hogy kikerüljünk a középszerűségből és el kell érnünk, hogy érdem legyen az, ha valaki tisztességesen tud előbbre jutni, növekedni.