Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-14 / 189. szám, kedd

Albánia Demokratizálási törekvések (ČSTK) - Vasárnap este eddig példátlan esemény történt Tiraná­ban: Ramiz Alia, Albánia legfel­sőbb vezetője találkozott az értel­miség képviselőivel. Felszólította őket, járuljanak hozzá az országi­ban a demokratizáláshoz, meggyő­zően és civilizáltan magyarázzák meg a tömegeknek azon problé­mák megoldását, amelyek a bo­nyolult nemzetközi helyzet kapcsán merültek fel Albániában. Az ATA hírügynökség szerint a találkozó résztvevői - írók, újság­írók, egyetemi tanárok, színészek és zenészek - „számos konstruktív javaslattal" reagáltak Alia felhívá­sára. Azt ajánlották, ezeket a javas­latokat az Albán Munkapárt három legutóbbi KB-ülése határozataival együtt vezessék be a gyakorlatba. Éppen ezek az ülések jelezték, hogy az albán vezetés, konkrétan Alia szeretné kivezetni az országot az elszigeteltségből és hajlandó bi­zonyos liberalizálásra, mindeneke­lőtt gazdasági téren. Másrészt vi­szont júliusban komoly zavargások voltak Albániában, a kilátástalan­ság miatt több ezer ember keresett menedéket a nagykövetségeken, hogy így kényszerítse ki az emigrá­lást. Az ATA hírügynökség nem kö­zölte név szerint, hogy kik vettek részt a vasárnapi találkozón. Az AFP francia hírügynökség viszont ezzel összefüggésben azt írta, az utóbbi időben a rezsim két fő bírá­lója Hamit Bekedzsa szociológus és Szali Berisa fizikus. Vladimír Mečiar beszédének magyarországi visszhangja (ČSTK) - A magyar sajtó tegnap tájékoztatott a Matica slovenská martini országos közgyűléséről. A napilapok Vladimír Mečiar felszólalásának azon részeit emelik ki, amelyekben a szlovák kormányfő élesen bírálta Antall József korábbi kijelentését arról, hogy 15 millió magyar miniszterelnökének tekinti magát. A Népszava idézi Vladimír Mečiart, aki kijelentette: „azoknak, akik itt élnek, van saját kormányuk, mégpedig Prágá­ban és Pozsonyban, nem pedig Budapes­ten". A napilap a továbbiakban azt közöl­te, hogy a szlovák kormányfő szerint „az európai házban való együttélést több ha­mis hang zavarja Magyarországról. Buda­pesten megkérdőjelezik Trianont." A Magyar Hírlap ezzel összefüggés­ben hangsúlyozza: Vladimír Mečiar fel­szólalásában azt mondta, Szlovákia biz­tosítani fogja határainak sérthetetlensé­gét, gondoskodni fog azok megvédéséről. Erre a kijelentésre reagált Raffay Ernő magyar honvédelmi államtitkár a Népsza­badság hasábjain: „Hangsúlyozom, hogy az ügyről egyelőre magam is csak a tévé­ből tudok, a mélyrehatóbb értékeléshez tehát még tájékozódnunk kell. Mindazon­által meggyőződésem, hogy aki a határ­kérdéseket ma - akár csak a szlovákiai beszédből megismert formulában - elő­hozza, az biztató európai folyamatokat fékez. A nemzetiségek problémái rövid időn belüli megoldásának fogalmát pedig még értelmezni is nehéz. Avagy aggasz­tó, hiszen más ottani nemzetiségekkel együtt a magyarságnak is vannak emlékei bizonyos kitelepítesekról. Amennyiben 'arról lenne szó, hogy rövid időn belül magyar, lengyel és ukrán iskolák sokasá­gát szeretnék kialakítani Szlovákiában, akkor természetesen örvendezünk e lé­pésnek. A beszéd - ismét hangsúlyozom: eddig megismert - hangulatából azonban ilyesmire nehéz következtetni." A Népszabadság említést tett arról is, hogy pénteken két szlovákiai lapban - a független, magyar nyelvű Új Szóban, valamint a pozsonyi kormányhoz közelál­ló, szlovák nyelvű Národná obrodában - jelent meg Tóth Mihály publicista nyílt levele Antall Józsefhez. A Népszabad­ság idézi Tóth Mihályt, aki azt ajánlotta Antall József figyelmébe, hogy a magyar kormány a csehszlovákiai magyarok elle­ni fontos érvtől foszthatná meg a szlovák nacionalistákat, ha lépéseket tenne a ma­gyarországi szlovákok oktatási feltételei­nek a javítására. A Magyar Hírlap tájékoztatásában ar­ról is említést tesz, hogy a szlovák minisz­terelnök elmarasztalóan szólt a magyar tömegtájékoztatásról is, amely szerinte beavatkozott a szlovákiai választási kam­pányba. A napilap hozzáfűzi: a Matica slovenská az elmúlt hónapokban látvá­nyosan felélénkült tevékenységét zömmel Dél-Szlovákia vegyes lakosságú területe­in fejti ki, támogatja a szlovák nyelv állam­nyelvvé nyilvánítását Szlovákiában. Oroszország saját himnuszt akar Gorbacsov élesen bírálta az észteket Libanon Újabb túszt engedtek szabadon (ČSTK) - A szélsőséges Palesztin For­radalmi Frakció szervezet tegnap beje­lentette: szabadon engedték Elia Erriqu­es svájci állampolgárt, akit túszként 10 hónapig tartottak fogva. Eddig nem tisztá­zott, hogy pontosan hol és mikor enged­ték szabadon. Emanuel Christent, Erruques kollégá­ját a múlt héten, szerdán engedték szaba­don .Libanonban és átszállították Da­maszkuszba, ahonnan Svájcba repült. Mindkét svájci állampolgárt az elmúlt év októberében rabolták el. Libanonban jelenleg még 13 nyugati állampolgárt tar­tanak túszként fogva a különböző szélső­séges szervezetek. Reagan Varsóba utazik (ČSTK) - A Zycie Warszawy napilap tegnapi jelentése szerint Ronald Rea­gan, volt amerikai elnök szeptember 14-15-én Lengyelországba látogat. Var­sóban találkozik a lengyel politikai élet több jelentős képviselőjével, Gdanskban pedig meglátogatja Lech Walesát. Rea­gan eredetileg európai körútja során, jú­nius közepén utazott volna Lengyel­országba, de megbetegedése miatt ez a látogatás elmaradt. (ČSTK) - Moszkvában vasárnap este tették közzé Mihail Gorbacsov állásfog­lalását az észt parlament közelmúltban hozott határozatával kapcsolatban. Az Észt Köztársaság és a Szovjetunió közti viszonyról "szóló határozatot Gorbacsov alkotmányellenesnek minősítette és el­utasította, hogy ennek alapján bármilyen tárgyalásokat folytassanak az észt képvi­selőkkel. A szovjet államfő szerint a doku­mentum lényege, hogy legalizálja Észtor­szág kilépését a Szovjetunióból „tekintet nélkül a köztársaság népére és azokra a törvényekre, amelyek az ilyen kilépésről rendelkeznek". Az elnöki nyilatkozat sze­rint a hasonló alkotmányellenes lépések és ultimatív követelések tarthatatlanok és kilátástalanok. Gorbacsov cáfolja az észt parlament azon állításának jogosságát is, miszerint a szovjet fegyveres erők jelenléte a köz­társaság területén fenyegeti annak szu­verenitását. Egyben rámutat azokra a moszkvai tárgyalásokra, melyek az új szövetségi szerződés koncepciójával fog­lalkoznak. Az elnök szerint ez az új szer­ződés reális lehetőséget nyújt Észtor­szágnak is arra, hogy valóban demokrati­kus alapon oldja meg szuverenitása kér­dését. Az ukrajnai Lubna város közelében vasárnap ünnepélyesen leleplezték az 1933. évi éhínség áldozatainak emlékmü­vét. Hivatalos ukrán küldöttség vett részt a leleplezésen, s az ünnepség része volt egy pravoszláv mise is. Becslések szerint az erőszakos kollektivizálás következté­ben a sztálini adminisztratíva által mes­terségesen előidézett éhínség éveiben több mint ötmillió paraszt- többségükben ukránok - pusztultak el. Az Ekonomika i Zsizny szovjet hetilap szerint nem a piacgazdaságra való áttér rés okozza a Szovjetunióban az árnyék­gazdaság aktivizálódását, hanem a defor­mált gazdasági rendszer, amelyben a ha­gyományos centralizmus fokozatosan el­veszti vezető szerepét, s a piaci viszo­nyok még nem működnek. Független közgazdászok becslése szerint 200 milli­árd rubelre tehető az árnyékgazdaság bruttó terméke. Az idézett lap szerint a korrumpálódott szovjet gazdaság aka­dályokat gördített a piaci viszonyok beve­zetésének útjába. Az Oroszországi Föderáció - szuvere­nitása jeleként - saját himnuszt akar. Oroszország ugyanis az egyetlen szovjet köztársaság, amelynek nincs saját him­nusza, ünnepi alkalmakkor a szövetségi himnuszt használták. Most 40 tagú kor­mánybizottság - zenészek, irodalmárok, művészettörténészek - látott hozzá, hogy megtalálja a himnusz legmegfelelőbb me­lódiáját. Fő motívuma nyilván egy 1834­ből származó Glinka-melódia lesz, amely bár csak töredék, mégis jól ismert és nemcsak Oroszországban, hiszem még a közelmúltban is ez volt az Intervízió szignálja. A himnusz szövegére az oroszországi írószövetség valószínűleg pályázatot ír ki. A kubai demokrácia nagy titka: fegyvert adnak a népnek (ČSTK) - Moszkvában és Havannában két magas rangú politikus nyilatko­zott a szovjet-kubai kapcsolatokról, illetve a szigetország helyzetéről, s azokról a „tartalékokról, amelyek segítségével tökéletesíthető a szocia­lizmus". ÚJ SZÚ 1990. Vtyľ.14. Gennagyij Janajev, az SZKP KB Politikai Bizottságának új tagja sze­rint teljesen elfogadhatatlan, hogy a Nyugat és a Szovjetunió közötti gazdasági együttműködés fejleszté­sét ahhoz a feltételhez kössék, hogy mondja fel a Kubához fűződő viszo­nyát, beleértve a gazdasági kapcso­latokat is. Bár a Szovjetunióban egy­re gyakrabban hangzanak el olyan követelések, hogy csökkenteni kel­lene a Kubának nyújtott segítséget és Havannának saját erejéből kelle­ne bizonyítania rendszere szilárdsá­gát, az 53 éves Janajevnek más a véleménye. A moszkvai Pravdá­nak adott nyilatkozatában elmondta, „a Kubával szembeni amerikai poli­tika még mindig a hidegháborús el­képzelésekből indul ki, és a szov­jet-amerikai viszonyt nem lehet a harmadik országokhoz fűződő kapcsolataink rovására javítani". Majd a régi szellemben hozzáfűzte: „A szovjet-kubai kapcsolatok stabi­lan és gyümölcsözően fejlődnek és a két ország között a közelmúltban aláírt barátsági szerződés azzal számol, hogy ezek a kapcsolatok tovább fognak mélyülni." Janajev megállapította, az SZKP továbbra is kormányzó párt, s ezért felelős a Szovjetunió külpolitikai stratégiájának alakításáért. „A kubai társadalomnak van elég ereje és belső tartaléka ahhoz, hogy tökéletesítse a szocializmust. Ellen­ségeink állandóan csak a forrada­lom hiányosságait látják. Ezek a hiá­nyosságok azonban nem abban rej­lenek, hogy a szocializmus rossz lenne, hanem saját tökéletlensé­günkben." Ezt Roberto Robaina, a kubai Ifjú Kommunisták Szövetsé­gének (UJC) vezető képviselője mondotta a Cuba International című lapnak adott interjújában. Robaina nézetei elsősorban azért érdekesek, mert a fiatalok, vagyis a 14-30 évesek alkotják a kubaiak 33,23 százalékát, s a lakosságnak ezt a rétegét tartják a „legveszélye­sebbnek" a jelenlegi status quo szá­mára. A kubai ifjúsági szervezetnek eddig nagy befolyása volt Kubában. Az utóbbi időben azonban bizonyos bíráló tendenciák észlelhetők a mozgalmon belül. A Juventud Re­belde című ifjúsági napilap például néhány nappal ezelőtt azt írta, iga­zán ideje lenne, hogy a kormányrúd­hoz engedjék a fiatal szakértőket. Elmúlt az az időszak, amikor a Sier­ra Maestrából érkezett partizánok számára automatikusan biztosítot­ták a vezető tisztséget. Az óvatos bírálat bizonyos százaléka volt érez­hető Roberto Robaina interjújában is. Az ifjúsági vezető szólt azokról az okokról, amelyek miatt kudarcot val­lottak a kommunista tisztségviselők Közép- és Kelet-Európában. Megál­lapította: a volt szocialista országok ebben a térségben „mindig kokettál­tak az imperializmussal", ami Kubá­val nem fordulhat elő az USA-hoz fűződő, szinte hagyományosan fe­szült kapcsolatai miatt. Robaina vé­gezetül kijelentette, a demokrácia kubai és nyugati értelmezése eltér egymástól. „A mi demokráciánk ab­ban rejlik, hogy nem félünk fegyvert bízni a népre" - mondotta. Ezt a tényt a jelenlegi rendszer ereje megnyilvánulásának nevezte. Walesa paklija Nem valószínű, hogy a Szolidari­tás fennállásának tizedik évfordulója miatt tette Lech Walesa a múlt hét végén azt a nyilatkozatot, amely ta­lán csillapíthatja az utóbbi hónapok­ban felgyülemlett, robbanással fe­nyegető feszültséget. Inkább arról van szó, hogy maga is érzi: nem lehet tovább feszíteni a húrt. Rá kellett ébrednie, hogy ha folytatja az államfői tisztségért túl korán elindí­tott offenzívát, a mostani labilis hely­zetben nagy bajba sodorhatja az országot. Mert mára lényegében szétesett a Szolidaritás, a két fő szembenálló csoportot a Walesát támogató Cent­rum Megegyezés és a Mazowiecki kormányfő mögé felsorakozott De­mokratikus Akció (ROAD) alkotja. len, ahol még nem voltak igazán szabad parlamenti választások. Bár mindez igaz, a legsürgetőbb tennivaló mégiscsak a rendkívül sú­lyos gazdasági helyzet javítása, a választási harc pedig ettől elvonja a figyelmet. Ezért tartják sokan túl korainak Walesa offenzíváját, na­gyon hosszúra nyúlik a kampány. Mintha az idő is Walesa ellen dol­gozna. Növekszik azoknak a tábora, akiknek nem tetszik a hevessége, akik diktatórikus módszereket vet­nek a szemére. Mások szerint nem elég művelt ahhoz, hogy államfő lehessen. Jaruzelski elnök, aki mindeddig csak csillapítani próbált, a múlt héten nagyon decensen (ra­vaszul?) beavatkozott a Walesa -Mazowiecki párharcba. Megerősí­Jaruzelski: Előttem az utódom? Az egykoron oly egységes szervezet vezető személyiségei is megosztot­tak. A tavalyi választások óta az volt a Szolidaritás fő dilemmája, hogy minek is tekintse magát. Ha tisztán szakszervezet marad, az érdekvé­delem, a szociálpolitika terén óha­tatlanul szembekerül a kormánnyal - a saját kormányával. Harcolhat-e ellene sztrájkokkal, bérkövetelések­kel? Egyre nyilvánvalóbb: a Szolida­ritásnál, mint az ország legfőbb poli­tikai erejénél fokozatosan a pártjel­leg kerül előtérbe. S bár hivatalosan nem indította el senki, már hetekkel ezelőtt elkezdő­dött a választási kampány. A több­ség úgy véli, a parlamenti és elnök­választásokra a jövő év tavaszán kerülhet sor. Maga Jaruzelski állam­fő se akarja eltölteni e tisztségben a hat esztendőt, bár ennyire jogosít­ja fel az alkotmány. A Mazowiecki­tábor álláspontja mindig az volt, hogy nem a választások időpontja a legfontosabb kérdés, hanem a kormány reformprogramjának a megvalósítása, erre kell most összpontosítani az erőket. De Wale­sa támadásba lendült. Mindenki tud­ja róla, hogy saját magát tartja a leg­megfelelőbbnek az államfői posztra. Az a legfőbb érve, hogy a régi struk­túrák, a régi nómenklatúra maradvá­nyai - főleg középszinteken - hátrál­tatják az igazi reformokat, a demok­ráciába való átmenetet. A Centrum Jaruzelski ellen sem tud konkrét ki­fogásokat felsorolni, csak azt, hogy ő is a múlt maradványa. Ami igaz, de például a ROAD több vezetője sem kívánja Jaruzelski gyors távozását, mondván, az csak destabilizálná a helyzetet. Hiába próbálta Mazowiecki jó egy hónappal ezelőtt Walesáék vitorlájá­ból azzal is kifogni a szelet, hogy kormányából menesztette a volt kommunistákat. A Centrum még egy héttel ezelőtt is arra szólította fel Jaruzelskit, hogy azonnal mondjon le, s a parlament válassza államfővé Walesát. Szerinte a köztársasági el­nöknek nagyon széles jogkörökkel kell rendelkeznie. A cél nyilvánvaló: Walesa, az erős elnök ellensúlyozná Mazowieckit, aki már lekörözte őt a népszerűségi listán. Walesát is meg lehet érteni: tíz éve áll a lengyel forradalom élén, soha nem töltött be semmilyen ve­zető állami tisztséget, s most úgy érzi, itt van az ő ideje. Már nem elégíti ki, hogy egy szakszervezet (vagy valamilyen belőle kiváló párt) elnöke legyen. Másrészt igazán fa­ramuci dolog: a keleti blokk országai közül elsőként Lengyelországban alapított kormányt az ellenzék. A ta­valyi választásokat még a LEMP és akkori ellenzékének kerekasztal-tár­gyalásain született megállapodások, kulcsszámok alapján bonyolították le. E választások a brezsnyevi típu­sú pártállam viszonyaihoz képest fantasztikus előrelépést jelentettek, de éppen az előre megszabott kvó­ták miatt nem lehettek teljesen sza­badok. S mára a keleti tömb orszá­gai közül Lengyelország az egyet­tette: az idén még nem fog lemonda­ni, majd azt fejtegette, hogy olyan embernek kellene őt követnie az államfői székben, aki kiegyensúlyo­zott, mértéktartó. S nem utolsósor­ban kiművelt koponyának is kell len­nie annak, ki az országot reprezen­tálja. Nem bírálta Walesát egy szó­val sem, csak éppen agyondicsérte Mazowieckit, aki megfelel e követel­ményeknek. Márpedig Walesát a „nagy desta­bilizátorként" tartják számon. Csak­hogy más volt a nyolcvanas évek elején a kommunista rezsimet des­tabilizálni és megint más dolog most. Sokkal élesebben fogalmaznak az egykori ellenzéki vezetők, több­nyire Walesa volt harcostársai. Pél­dául Adam Michnik, a Gazeta Wyborcza főszerkesztője feltette a kérdést, hogy Walesa államfőként netán leszállítja-e az árakat és meg tudja-e tömni pénzzel az üres bu­gyellárisokat? Azt írta, hogy szerinte nem a régi nómenklatúra keseríti el most az embereket, hanem az ár­emelkedés, a növekvő munkanél­küliség. Egyértelmű az állásfoglalá­sa: Walesa azt hiszi, az ó államfői tisztsége már eldöntött tény. Közben azt ismételgeti, hogy ô nem akar elnök lenni, de kénytelen lesz elvál­lalni. Elhiszem neki, hogy nem akar, ugyanakkor nagyon remélem, hogy nem lesz kénytelen elvállalni a tiszt­séget. " S bár Mazowiecki még nem nyi­latkozott, sokak szerint neki van a legnagyobb esélye erre a posztra, mert ma ő a legnépszerűbb politi­kus. A Rzeczpospolita, a kormány lapja a második helyre teszi Wale­sát, azt írja, számításba jöhet még Krzysztof Skubiszewski külügymi­niszter, Andrzej Stelmachowski, a szenátus elnöke és a lengyel szár­mazású, ismert amerikai politológus, Carter elnök egykori nemzetbizton­sági főtanácsadója, Zbigniew Brze­zinski is. Meglepetés volt tehát Walesa múlt hét végi nyilatkozata. A Cent­rum eddigi állásfoglalásával szem­ben azt mondta, az államfőt is a la­kosságnak kell megválasztania (te­hát nem a mostani parlamentnek és nem heteken belül). Felszólított az elnök- és parlamenti választások kampányában az önmérsékletre, a durva támadások, személyeske­dések mellőzésére. Csak remélhetik a lengyelek, hogy ezt komolyan gondolta. Mert lehet, hogy az egykori villanyszerelő nem kifejezetten entellektüel, de nagy taktikus. Egy példa: bizonyára tisztában van azzal, nemigen lehet­ne igazán erős elnök, ha nem a nép választaná, hanem csak egy félig szabadon választott parlament kép­viselőinek köszönhetné a tisztséget. Aki csak egy kicsit is figyeli a len­gyel eseményeket, nem hiszi el, hogy Walesa ne tartogatna egy-két meglepetést ország-világ számára. Kérdés, hogy a nagy varázsló mikor rázza ki kabátujjából a Jolly Jokere­ket... MALINÁK ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents