Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-13 / 188. szám, hétfő

Hétfő, 1990. augusztus 13. * Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 188. szám BELSŐ NYUGTALANSAG IRAKBAN Husszein üzenete népéhez: egyetek kevesebbet Egyiptomi alakulatok Szaúd-Arábiában • Amerika-ellenes tüntetések (ČSTK) - Megérkeztek Szaúd -Arábiába az első egyiptomi alakulatok, hogy csatlakozzanak az országot Iraktól védő amerikai csapatokhoz. A Washington Post úgy tudja, hogy Mubarak elnök több mint 5000 egyiptomit küldött Fahd király földjére. További egységeket várnak Szíriából és Marokkóból. Az arab egységek kiküldéséről a szombaton befejeződött kairói csúcson született döntés. A résztvevők közül Irak, Líbia és a PFSZ képviselői a határozat ellen szavaztak, az algériai és a jemeni küldöttség pedig tartózkodott. Jordánia, Mauritánia és Szudán „fenntartásokkal" fogadta el a döntést. Husszein jordán király a csúcs után a CNN televíziós állomásnak adott nyilatkozatában kijelentette: országa csak akkor csatlakozna ezekhez az egységekhez, ha az amerikai erők kivonulnak Szaúd­Arábiából. Az Egyesült Államok és Nagy­Britannia szombaton újabb erősítést küldött a Perzsa-öböl térségébe. Az USA azt tervezi, hogy a következő hetekben 50 ezer, majd negyedmil­lió katonát küld a szaúd-arábiai-iraki határra. Brian Mulroney kanadai kormányfő szombatra virradó éjsza­ka közölte, hogy két torpedórombo­lóval és egy kísérőhajóval erősíti meg az öbölben tartózkodó nemzet­közi hadiflottát, Mulroney, aki bűnö­zőnek nevezte Szaddam Husszein iraki elnököt, hangsúlyozta, Kanada ugyan nem nagyhatalom, de teljesí­tenie kell NATO-tagságából eredő kötelességét. Szaúd-Arábia washingtoni nagy­(Folytatás a 2. oldalon) A csehszlovák állampolgárok sértetlenek (CSTK) - A Szövetségi Kül­ügyminisztérium közleményt jut­tatott el a Csehszloyák Sajtóiro­dának. Eszerint a Külügyminisz­térium üdvözli az Arab Liga tag­országai szombati csúcsérte­kezletének döntését, hogy arab egységeket küldenek Szaúd­Arábiába és az öböl más arab országaiba. A kuvaiti és a bag­dadi csehszlovák nagykövetség közlése szerint az ott tartózkodó valamennyi csehszlovák állam­polgár sértetlen. Irak mind ez ideig nem válaszolt arra az ismé­telt kérésre, hogy tegye lehetővé valamennyi csehszlovák állam­polgár azonnali evakuálását Irakból és Kuvaitból. Javul Tőkés László állapota (Munkatársunktól) - ,,Már megvi­gasztalódtam egy kicsit, mert rende­sen bánnak velem. Most minden programot vissza kell mondanom, hosszú időre. Olyan ez, mint a pa­rasztember esete, aki csak akkor áll meg, amikor összeesik..." - nyilat­kozta miskolci betegágyán a nagy­váradi református püspök a Magyar Rádió riporterének. Szavait, hangját az éter hullámain sokan hallottuk. Arról pedig a miskolci Déli Hírlap számolt be dr. Breitenbach Géza megyei mentószolgálatos főorvos tájékoztatása alapján, hogy Tőkés László a mentőkocsiban, majd utá­na is, a megyei kórházban többször érdeklődött a balesetet okozó és megsérült kerékpáros hogy létéről. Amint arról a múlt héten már be­számoltunk, Tőkés Lászlót csütörtö­kön a Miskolci Megyei Kórházban megműtötték. A dr. Bárány István vezette orvoscsoport által végzett négyórás beavatkozás során két le­mezzel, valamint 11 csavarral illesz­tették össze és rögzítették a törött medencecsontot. IÍ . A hét végén a miskolci kórházban érdeklődtünk Tőkés László műtét utáni állapotáról. Szerettük volna meglátogatni a beteget és átadni neki a sorsát aggódva figyelő és mielőbbi gyógyulást kívánó Új Szó­olvasó szlovákiaiak üdvözletét is. Az orvosok tanácsára hallgatva a püs­pök úrral nem beszéltünk, így (Folytatás a 2. oldalon) Véget ért a Matica slovenská közgyűlése Hosszú vita - érdemleges hozzászólások nélkül A szervezet új elnöke Jozef Markuš (Munkatársunktól) - Éjszakába nyúló vita után, szombaton késő este fejeződött be a Matica slovens­ká kétnapos országos közgyűlése, amelyre már-már piaci hangulat volt jellemző. A küldöttek órák hosszat vitatkoztak, kicsinyes, kevésbé lé­nyeges dolgokról, így nem jutott elég idő és energia az érdemi munkára. Ezzel kapcsolatban - baráti beszél­getésen - több külföldi vendég is kifejtette elégedetlenségét. Szombati számunkban már hírt adtunk a közgyűlés első munkanap­járól, amely az alapszabály körüli vita miatt eredménytelenül zárult. Vladimír Mečiar kormányfő pénteki beszédében egyebek között szólt a csehszlovák-magyar kapcsolatok­ról. Felhívta a figyelmet az utóbbi időben Magyarországon tapasztal­ható negatív jelenségekre. A ta­nácskozást Alexander Dubček, a Szövetségi Gyűlés elnöke levél­ben köszöntötte. (Folytatás a 2. oldalon) Mai számunkban: Még egyszer a honatyák jövedelméről Baljós érzéseket kelt ugyanakkor az is, hogy a független sajtó s a közvélemény reagálását a képviselő-jövedelmekre olyan jelző­csokorral minősíti, amelynek összeállításáért még a Jakeš-féle veze­tésnek sem kellene szégyenkeznie. (4. oldal) Értékeket az otthonokba ... A bolt megnyitásával és a későbbiekben üzlethálózattá szélesí­tésével a Csemart a képzőművészeti alkotások népszerűsítésére és árusítására vállalkozott. (5. oldal) Az igazmondás útján ... A sok jó és nemes szándék ellenére az elmúlt húsz év során a Fábry-életmű csonkítást szenvedett. (3. oldal) Pakkfrakk ígéretesen kezdődött... (Munkatársunktól) - Első orszá­gos közgyűlését tartotta meg szom­baton Komáromban legújabb ifjúsá­gi szervezetünk, a Belügyminisztéri­umban csupán ez év áprilisában bejegyzett Magyar Ifjúsági Szövet­ség (MISZ). A szövetség vendégei­ként a magyarországi IDF és a bu­dapesti Petőfi Csarnok képviselői is részt vettek az eseményen. (Folytatás a 2. oldalon) Nem batyu, nem utazótáska, nem hátizsák, valami egészen más. Valami egészen más, ami tarsolyt, szatyrot, bőröndöt egyszerre pótol, amit nyárra kaptunk a téli forrada­lomtól, ami alatt majd megszaka­dunk, mégis boldogok vagyunk, ami a testünknek súlyt, lelkünknek meg­könnyebbülést jelent, ami erőért szabadságérzettel fizet, ami elvá­laszthatatlan társunk az úton, hiszen rekeszeiből enni s inni ad, titkos zsebében őrzi passzusunkat, ami párnánkká válik az augusztusi ég alatt, hellyel kínál, ahol se fotel, se szék, se pad, asztalként szolgál a pe­ronok kövén, támaszként a földön, stoppra várva, amiben nem tesz kárt sem eső, sem a Nap, ami egyformán illik diplomásnak, szakmunkásnak, amivel neki lehet vágni az egész világnak, amiből száraz kiflit sze­dünk elő Velence szívében, májpás­tétomot a dalmát tengernél, meleg pulóvert az erdélyi havasokon, ami­be valuta helyett a hitünket rejtjük, hogy mostantól fogva bármikor útra kelhetünk. Nem batyu, nem utazótáska, nem hátizsák, valami egészen más. Szép, elegáns, „alkalomhoz illő". Pakkfrakk. (szabó) Méry Gábor felvételei M agyarország fővárosa legalább egy évtizede a világ vezető tömegtájé­koztató eszközeinek hírszolgálatában gyak­ran fontos, időnként pedig vezető helyen szerepel. Nyilvánvalóan indokoltan, hiszen a világ realitásai iránt egyre nyitottabb ma­gyar politika vitathatatlan érdemeket szer­zett a pártállam, a totalitárius rendszer bé­kés fölszámolásában. Ugyanilyen megkü­lönböztetett, ám nem mindig rokonszenve­ző figyelemmel kísérték a magyarországi belpolitikai helyzetet az ún. testvéri orszá­gokban. A másként gondolkodók, a lakos­ság jelentős része hazánkban, továbbá első­sorban az NDK-ban szimpátiával követte nyomon az ottani és a lengyelországi kibon­takozást. Ugyanakkor Bukarest, Prága és Berlin hivatalos körei még egy éve is az ideológiai dörgedelmek, vádaskodások össztüzét zúdították a lenini-sztálini tanok csődjét egyre inkább felismerő magyar poli­tikai irányvonalra. A politikai boszorkány­konyhák főideológusai azzal is igyekeztek ellenszenvet kelteni, manipulálni a közvéle­ményt, hogy dramatizálták és tudatosan félremagyarázták többek között a magyar nemzetiségi politikát, amely a több évtize­des struccpolitikával szakítva az elmúlt * években kinyilvánította: felelősséget érez a külföldön élő magyarság sorsáért. Ezek az ideológusok gondosan elhallgatták például azt a tényt, hogy Magyarország hivatalos képviselői másfél évtizeddel ezelőtt Helsin­kiben és más politikai fórumon is egyértel­művé tették, tiszteletben tartják az európai realitásokat, a határok sérthetetlenségét. Ir­rendentizmust, belügyekbe való beavatko­zást emlegettek, holott a magyarországi szervek és intézmények csupán azt tették, ami minden nemzetnek - szlováknak, len­gyelnek, örménynek, másoknak - joga, sőt erkölcsi kötelessége. Támogatták a külön­böző történelmi okok miatt külföldre sza­kadt honfitársaik szellemi művelődését, azonosságtudatának megőrzését. A magyar állam más országokkal karöltve pedig azon munkálkodott, hogy végre nemzetközi szer­ződések szavatolják a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogait. gondok és a növekvő szociális feszültségek tovább gerjeszthetik ezeket a sovén indula­tokat. Ilyen átmeneti, ellentmondásokkal, jogos és vélt sérelmekkel terhes közép-európai helyzetben nagy szükség van mindannyi­unk, de különösen az államférfiak és más politikai tényezők bölcsességére, önmérsék­letére. Sajnos, sem hazánkban, sem pedig külföldön nem mindig ilyen megnyilatkozá­sok tanúi vagyunk, amint arról több esetben írtunk is. Pénteken közöltük egyik munka­Közös felelősség Hónapok óta már nemcsak Bujapest, hanem Berlin, Prága, Pozsony és Bukarest is a híradások vezető helyére került. Olyan kivételes történelmi helyzet adódott, ami­kor a közép-európai kis nemzeteknek nem­csak a gondjaik, hanem az érdekeik is azonosak. A sors mindannyiunk számára megadta az esélyt ahhoz, hogy verejtékes munkával sok-sok erőfeszítés, lemondás árán ezen a tájon is anyagi- és szellemi értelemben egyaránt emberibb léptékűvé formáljuk életünket. A tavalyi eufórikus hangulat után nehezebbek és bonyolultab­bak a hétköznapok. A nyiladozó demokrá­ciában hazánkban és a környező országok­ban évtizedeken át lefojtott indulatok is felszínre törnek, nacionalista erők ütik fel a fejüket. Ezek a lelki kútmérgezésnek és a demagógiának ugyanazokhoz az eszközei­hez nyúlnak, mint nem is olyan régen a levi­tézlett rendszer nagy manipulátorai. Joggal tartunk attól, hogy a sokasodó gazdasági társunk nyílt levelét, amelyben kendőzetlen őszinteséggel ad hangot személyes aggodal­mainak. Tegnap kaptam meg a Beszélő legújabb számát. Ebben Kis János, a legna­gyobb ellenzéki pártnak, a Szabad Demok­raták Szövetségének az elnöke szinte szóról szóra megismétli kollégám véleményét. Sze­rinte is a mostani magyar kormánykoalíció az elvtársak bürokráciája után az urambá­tyám bürokráciát igyekszik visszaállítani, az úri Magyarország restaurálására törekszik. Mindez nem csupán magyarországi belügy, hanem olyan jelenség, amely érthetően fő­leg a környező államokban heves reakció­kat vált ki. Ugyanígy Antall Józsefnek az a néhány héttel ezelőtti kijelentése is, mely szerint 15 millió magyar miniszterelnöké­nek tartja magát. A tárgyilagos ember, sőt politikus - ismerve az egyértelmű magyar elvi álláspontot a határok sérthetetlenségé­ről - e mondatból nem von le messzemenő következtetéseket. A szakértők előtt pedig világos, hogy a magyar miniszterelnök Bibó István-i szellemben szólt a magyar kisebbsé­gek sorsával szembeni politikai érdekeltség­ről. Mégsem tartom szerencsésnek ezt a megnyilatkozást, mert félreérthető, félre­magyarázható, ahogy azt az elmúlt hetek­ben tapasztalhattuk. Seperjünk azonban a magunk portája előtt is. Szerintem Vladi­mír Mečiar péntek esti martini beszédének egy része ugyancsak könnyen kihasználható hangulatkeltésre. Miniszterelnökünk ugyan­is eléggé általánosan bírált, nem tette egyér­telművé, hogy sem a magyar kormány, sem más hivatalos magyarországi szerv soha nem követelte a trianoni határok revízióját, mindössze átjárhatóságukat szorgalmazta. Úgy, ahogy az napjainkban Nyugat-Európá­ban már természetes. Nyugodt társadalmi légkörben a kormányelnökök egy-egy pon­tatlan mondata miatt nem kellene nyugta­lankodnunk. Ma viszont más a helyzet, mert nem egyértelműen megfogalmazott állás­pontok, vélemények e tájon viszályt, fe­szültséget szíthatnak, sötét erők manipulál­hatnak velük. Ezért is nagy a politikusok, a pártok és politikai mozgalmak felelőssége. A világ napjainkban is vigyázó szemét, reménykedő tekintetét Prágára, Pozsonyra, Budapestre, Közép-Európára veti. Okulhat­nánk már végre a tragikus történelmi ese­mények sokaságából, amikor összefogás he­lyett egymásnak estünk, egymás ellen acsar­kodtunk, nem voltunk tekintettel mások jogaira, érdekeire, s végül mindannyian raj­tavesztünk, mi, jobb sorsra érdemes közép­európai emberek, nemzetek. SZILVÁSSY JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents