Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-13 / 188. szám, hétfő

Hétfő, 1990. augusztus 13. * Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 188. szám BELSŐ NYUGTALANSAG IRAKBAN Husszein üzenete népéhez: egyetek kevesebbet Egyiptomi alakulatok Szaúd-Arábiában • Amerika-ellenes tüntetések (ČSTK) - Megérkeztek Szaúd -Arábiába az első egyiptomi alakulatok, hogy csatlakozzanak az országot Iraktól védő amerikai csapatokhoz. A Washington Post úgy tudja, hogy Mubarak elnök több mint 5000 egyiptomit küldött Fahd király földjére. További egységeket várnak Szíriából és Marokkóból. Az arab egységek kiküldéséről a szombaton befejeződött kairói csúcson született döntés. A résztvevők közül Irak, Líbia és a PFSZ képviselői a határozat ellen szavaztak, az algériai és a jemeni küldöttség pedig tartózkodott. Jordánia, Mauritánia és Szudán „fenntartásokkal" fogadta el a döntést. Husszein jordán király a csúcs után a CNN televíziós állomásnak adott nyilatkozatában kijelentette: országa csak akkor csatlakozna ezekhez az egységekhez, ha az amerikai erők kivonulnak SzaúdArábiából. Az Egyesült Államok és NagyBritannia szombaton újabb erősítést küldött a Perzsa-öböl térségébe. Az USA azt tervezi, hogy a következő hetekben 50 ezer, majd negyedmillió katonát küld a szaúd-arábiai-iraki határra. Brian Mulroney kanadai kormányfő szombatra virradó éjszaka közölte, hogy két torpedórombolóval és egy kísérőhajóval erősíti meg az öbölben tartózkodó nemzetközi hadiflottát, Mulroney, aki bűnözőnek nevezte Szaddam Husszein iraki elnököt, hangsúlyozta, Kanada ugyan nem nagyhatalom, de teljesítenie kell NATO-tagságából eredő kötelességét. Szaúd-Arábia washingtoni nagy(Folytatás a 2. oldalon) A csehszlovák állampolgárok sértetlenek (CSTK) - A Szövetségi Külügyminisztérium közleményt juttatott el a Csehszloyák Sajtóirodának. Eszerint a Külügyminisztérium üdvözli az Arab Liga tagországai szombati csúcsértekezletének döntését, hogy arab egységeket küldenek SzaúdArábiába és az öböl más arab országaiba. A kuvaiti és a bagdadi csehszlovák nagykövetség közlése szerint az ott tartózkodó valamennyi csehszlovák állampolgár sértetlen. Irak mind ez ideig nem válaszolt arra az ismételt kérésre, hogy tegye lehetővé valamennyi csehszlovák állampolgár azonnali evakuálását Irakból és Kuvaitból. Javul Tőkés László állapota (Munkatársunktól) - ,,Már megvigasztalódtam egy kicsit, mert rendesen bánnak velem. Most minden programot vissza kell mondanom, hosszú időre. Olyan ez, mint a parasztember esete, aki csak akkor áll meg, amikor összeesik..." - nyilatkozta miskolci betegágyán a nagyváradi református püspök a Magyar Rádió riporterének. Szavait, hangját az éter hullámain sokan hallottuk. Arról pedig a miskolci Déli Hírlap számolt be dr. Breitenbach Géza megyei mentószolgálatos főorvos tájékoztatása alapján, hogy Tőkés László a mentőkocsiban, majd utána is, a megyei kórházban többször érdeklődött a balesetet okozó és megsérült kerékpáros hogy létéről. Amint arról a múlt héten már beszámoltunk, Tőkés Lászlót csütörtökön a Miskolci Megyei Kórházban megműtötték. A dr. Bárány István vezette orvoscsoport által végzett négyórás beavatkozás során két lemezzel, valamint 11 csavarral illesztették össze és rögzítették a törött medencecsontot. IÍ . A hét végén a miskolci kórházban érdeklődtünk Tőkés László műtét utáni állapotáról. Szerettük volna meglátogatni a beteget és átadni neki a sorsát aggódva figyelő és mielőbbi gyógyulást kívánó Új Szóolvasó szlovákiaiak üdvözletét is. Az orvosok tanácsára hallgatva a püspök úrral nem beszéltünk, így (Folytatás a 2. oldalon) Véget ért a Matica slovenská közgyűlése Hosszú vita - érdemleges hozzászólások nélkül A szervezet új elnöke Jozef Markuš (Munkatársunktól) - Éjszakába nyúló vita után, szombaton késő este fejeződött be a Matica slovenská kétnapos országos közgyűlése, amelyre már-már piaci hangulat volt jellemző. A küldöttek órák hosszat vitatkoztak, kicsinyes, kevésbé lényeges dolgokról, így nem jutott elég idő és energia az érdemi munkára. Ezzel kapcsolatban - baráti beszélgetésen - több külföldi vendég is kifejtette elégedetlenségét. Szombati számunkban már hírt adtunk a közgyűlés első munkanapjáról, amely az alapszabály körüli vita miatt eredménytelenül zárult. Vladimír Mečiar kormányfő pénteki beszédében egyebek között szólt a csehszlovák-magyar kapcsolatokról. Felhívta a figyelmet az utóbbi időben Magyarországon tapasztalható negatív jelenségekre. A tanácskozást Alexander Dubček, a Szövetségi Gyűlés elnöke levélben köszöntötte. (Folytatás a 2. oldalon) Mai számunkban: Még egyszer a honatyák jövedelméről Baljós érzéseket kelt ugyanakkor az is, hogy a független sajtó s a közvélemény reagálását a képviselő-jövedelmekre olyan jelzőcsokorral minősíti, amelynek összeállításáért még a Jakeš-féle vezetésnek sem kellene szégyenkeznie. (4. oldal) Értékeket az otthonokba ... A bolt megnyitásával és a későbbiekben üzlethálózattá szélesítésével a Csemart a képzőművészeti alkotások népszerűsítésére és árusítására vállalkozott. (5. oldal) Az igazmondás útján ... A sok jó és nemes szándék ellenére az elmúlt húsz év során a Fábry-életmű csonkítást szenvedett. (3. oldal) Pakkfrakk ígéretesen kezdődött... (Munkatársunktól) - Első országos közgyűlését tartotta meg szombaton Komáromban legújabb ifjúsági szervezetünk, a Belügyminisztériumban csupán ez év áprilisában bejegyzett Magyar Ifjúsági Szövetség (MISZ). A szövetség vendégeiként a magyarországi IDF és a budapesti Petőfi Csarnok képviselői is részt vettek az eseményen. (Folytatás a 2. oldalon) Nem batyu, nem utazótáska, nem hátizsák, valami egészen más. Valami egészen más, ami tarsolyt, szatyrot, bőröndöt egyszerre pótol, amit nyárra kaptunk a téli forradalomtól, ami alatt majd megszakadunk, mégis boldogok vagyunk, ami a testünknek súlyt, lelkünknek megkönnyebbülést jelent, ami erőért szabadságérzettel fizet, ami elválaszthatatlan társunk az úton, hiszen rekeszeiből enni s inni ad, titkos zsebében őrzi passzusunkat, ami párnánkká válik az augusztusi ég alatt, hellyel kínál, ahol se fotel, se szék, se pad, asztalként szolgál a peronok kövén, támaszként a földön, stoppra várva, amiben nem tesz kárt sem eső, sem a Nap, ami egyformán illik diplomásnak, szakmunkásnak, amivel neki lehet vágni az egész világnak, amiből száraz kiflit szedünk elő Velence szívében, májpástétomot a dalmát tengernél, meleg pulóvert az erdélyi havasokon, amibe valuta helyett a hitünket rejtjük, hogy mostantól fogva bármikor útra kelhetünk. Nem batyu, nem utazótáska, nem hátizsák, valami egészen más. Szép, elegáns, „alkalomhoz illő". Pakkfrakk. (szabó) Méry Gábor felvételei M

agyarország fővárosa legalább egy évtizede a világ vezető tömegtájékoztató eszközeinek hírszolgálatában gyakran fontos, időnként pedig vezető helyen szerepel. Nyilvánvalóan indokoltan, hiszen a világ realitásai iránt egyre nyitottabb magyar politika vitathatatlan érdemeket szerzett a pártállam, a totalitárius rendszer békés fölszámolásában. Ugyanilyen megkülönböztetett, ám nem mindig rokonszenvező figyelemmel kísérték a magyarországi belpolitikai helyzetet az ún. testvéri országokban. A másként gondolkodók, a lakosság jelentős része hazánkban, továbbá elsősorban az NDK-ban szimpátiával követte nyomon az ottani és a lengyelországi kibontakozást. Ugyanakkor Bukarest, Prága és Berlin hivatalos körei még egy éve is az ideológiai dörgedelmek, vádaskodások össztüzét zúdították a lenini-sztálini tanok csődjét egyre inkább felismerő magyar politikai irányvonalra. A politikai boszorkánykonyhák főideológusai azzal is igyekeztek ellenszenvet kelteni, manipulálni a közvéleményt, hogy dramatizálták és tudatosan félremagyarázták többek között a magyar nemzetiségi politikát, amely a több évtizedes struccpolitikával szakítva az elmúlt * években kinyilvánította: felelősséget érez a külföldön élő magyarság sorsáért. Ezek az ideológusok gondosan elhallgatták például azt a tényt, hogy Magyarország hivatalos képviselői másfél évtizeddel ezelőtt Helsinkiben és más politikai fórumon is egyértelművé tették, tiszteletben tartják az európai realitásokat, a határok sérthetetlenségét. Irrendentizmust, belügyekbe való beavatkozást emlegettek, holott a magyarországi szervek és intézmények csupán azt tették, ami minden nemzetnek - szlováknak, lengyelnek, örménynek, másoknak - joga, sőt erkölcsi kötelessége. Támogatták a különböző történelmi okok miatt külföldre szakadt honfitársaik szellemi művelődését, azonosságtudatának megőrzését. A magyar állam más országokkal karöltve pedig azon munkálkodott, hogy végre nemzetközi szerződések szavatolják a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogait. gondok és a növekvő szociális feszültségek tovább gerjeszthetik ezeket a sovén indulatokat. Ilyen átmeneti, ellentmondásokkal, jogos és vélt sérelmekkel terhes közép-európai helyzetben nagy szükség van mindannyiunk, de különösen az államférfiak és más politikai tényezők bölcsességére, önmérsékletére. Sajnos, sem hazánkban, sem pedig külföldön nem mindig ilyen megnyilatkozások tanúi vagyunk, amint arról több esetben írtunk is. Pénteken közöltük egyik munkaKözös felelősség Hónapok óta már nemcsak Bujapest, hanem Berlin, Prága, Pozsony és Bukarest is a híradások vezető helyére került. Olyan kivételes történelmi helyzet adódott, amikor a közép-európai kis nemzeteknek nemcsak a gondjaik, hanem az érdekeik is azonosak. A sors mindannyiunk számára megadta az esélyt ahhoz, hogy verejtékes munkával sok-sok erőfeszítés, lemondás árán ezen a tájon is anyagi- és szellemi értelemben egyaránt emberibb léptékűvé formáljuk életünket. A tavalyi eufórikus hangulat után nehezebbek és bonyolultabbak a hétköznapok. A nyiladozó demokráciában hazánkban és a környező országokban évtizedeken át lefojtott indulatok is felszínre törnek, nacionalista erők ütik fel a fejüket. Ezek a lelki kútmérgezésnek és a demagógiának ugyanazokhoz az eszközeihez nyúlnak, mint nem is olyan régen a levitézlett rendszer nagy manipulátorai. Joggal tartunk attól, hogy a sokasodó gazdasági társunk nyílt levelét, amelyben kendőzetlen őszinteséggel ad hangot személyes aggodalmainak. Tegnap kaptam meg a Beszélő legújabb számát. Ebben Kis János, a legnagyobb ellenzéki pártnak, a Szabad Demokraták Szövetségének az elnöke szinte szóról szóra megismétli kollégám véleményét. Szerinte is a mostani magyar kormánykoalíció az elvtársak bürokráciája után az urambátyám bürokráciát igyekszik visszaállítani, az úri Magyarország restaurálására törekszik. Mindez nem csupán magyarországi belügy, hanem olyan jelenség, amely érthetően főleg a környező államokban heves reakciókat vált ki. Ugyanígy Antall Józsefnek az a néhány héttel ezelőtti kijelentése is, mely szerint 15 millió magyar miniszterelnökének tartja magát. A tárgyilagos ember, sőt politikus - ismerve az egyértelmű magyar elvi álláspontot a határok sérthetetlenségéről - e mondatból nem von le messzemenő következtetéseket. A szakértők előtt pedig világos, hogy a magyar miniszterelnök Bibó István-i szellemben szólt a magyar kisebbségek sorsával szembeni politikai érdekeltségről. Mégsem tartom szerencsésnek ezt a megnyilatkozást, mert félreérthető, félremagyarázható, ahogy azt az elmúlt hetekben tapasztalhattuk. Seperjünk azonban a magunk portája előtt is. Szerintem Vladimír Mečiar péntek esti martini beszédének egy része ugyancsak könnyen kihasználható hangulatkeltésre. Miniszterelnökünk ugyanis eléggé általánosan bírált, nem tette egyértelművé, hogy sem a magyar kormány, sem más hivatalos magyarországi szerv soha nem követelte a trianoni határok revízióját, mindössze átjárhatóságukat szorgalmazta. Úgy, ahogy az napjainkban Nyugat-Európában már természetes. Nyugodt társadalmi légkörben a kormányelnökök egy-egy pontatlan mondata miatt nem kellene nyugtalankodnunk. Ma viszont más a helyzet, mert nem egyértelműen megfogalmazott álláspontok, vélemények e tájon viszályt, feszültséget szíthatnak, sötét erők manipulálhatnak velük. Ezért is nagy a politikusok, a pártok és politikai mozgalmak felelőssége. A világ napjainkban is vigyázó szemét, reménykedő tekintetét Prágára, Pozsonyra, Budapestre, Közép-Európára veti. Okulhatnánk már végre a tragikus történelmi események sokaságából, amikor összefogás helyett egymásnak estünk, egymás ellen acsarkodtunk, nem voltunk tekintettel mások jogaira, érdekeire, s végül mindannyian rajtavesztünk, mi, jobb sorsra érdemes középeurópai emberek, nemzetek. SZILVÁSSY JÓZSEF