Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-11 / 187. szám, szombat

Szervezkednek a volt spiclik (ČSTK) - Úgy tűnik, nem­csak a nap alatt, hanem az Orfei-ügyben is mindig van va­lami új. A csütörtöki olosz saj­tóban az .jelentette a szenzá­ciót, hogy Ján Lángoš cseh­szlovák belügyminiszter közöl­te, nem igaz az, hogy az általa irányított minisztérium juttatta el az Olasz SISMI-hez azon dokumentumokat, amelyek ál­lítólag bizonyítják, néhány olasz állampolgár korábban együttműködött volna a csehszlovák hírszerzéssel. Tegnap pedig a La Republica interjút közölt a SISMI, magát megnevezni nem kívánó ma­gas rangú munkatársával, aki elismerte, hogy nem a hivata­los csehszlovák szervektől kapták az anyagokat, hanem „saját forrásokból" szerezték be azokat Csehszlovákiában. Ugyancsak a La Republica prágai tudósítója készített in­terjút Josef Hohllal, az új csehszlovák antiterrorista egy­ség parancsnokával. A csehszlovák tábornok felhív­ta a figyelmet arra a veszélyre, amely a volt csehszlovák ál­lambiztonsági ügynökök folyta­tódó tevékenységéből ered. Bár ezeket az embereket nyugdíjba küldték, továbbra is találkoznak, s hatékony szer­vezetet tartanak fenn. Ráadá­sul a feloszlatott népi milícia­volt tagjai is támogatják őket. „Benne lehet a kezük a kábító­szer-csempészésben, s me­rényletektől is tartanunk kell. Csupán megfelelő alkalomra várnak. Ilyen alkalmat láthat­nak például abban, hogy nö­vekszik a lakosság elégedet­lensége az áremelések miatt, amelyekre a gazdasági refor­mok során kerül sor." Hohl nem zárta ki azt a lehetőséget sem, hogy kapcsolatban állnak a szovjet KGB-vel is. Szerda óta öt üzbég férfi tart éhségsztrájkot a moszkvai Vörös téren a kirgíziai Osi kerületben lezajlott eseményekkel összefüggésben. Azért tiltakoznak, mert véleményük szerint a hírközlő eszközök egyáltalán nem tájékoztatnak tárgyilagosan az osi eseményekről. Akciójukkal egyben a szovjet vezetés figyelmét kívánják felhívni Közép-Ázsia égető gazdasági és szociális problémáira, elsősorban a munkanélküliségre, az élelmiszer- és lakáshiányra. (ČSTK-felvétel) Libéria Taylor a végső összecsapásra készül? (ČSTK) - Libériában a Doe-rezsim ellen harcoló egyik lázadó frakciónak, a Charles Taylor vezette NPFL-nek a fegyveresei szerdán elfoglalták Monro­via dilplomáciai negyedét, csütörtökön pedig behatoltak Guinea és Nigéria nagykövetségeibe. Erőszakkal kényszerí­tették a képviseleteken tartózkodó mene­külteket az épületek elhagyására. A gui­neai rádió tájékoztatása szerint az ország monroviai nagykövetségének helyiségei­ben hozzávetőleg 5 ezer ember zsúfoló­dott össze. A fegyveresek akciója során egy asszony életét vesztette, a nagykövet pedig a koreai nagykövetségen keresett menedéket. A nigériai külügyminisztérium is azt jelentette, hogy megtámadták nagykövetét, s ebből az épületből pedig 1800 menekültet űztek el. Taylor csapatai már Monrovia egész keleti részét ellenőrzik, s a repülőtér irá­nyába nyomulnak előre. Csütörtökön már mintegy két kilométernyire megközelítet­ték Samuel Doe megerősített rezidenciá­ját. Észak és Nyugat felől viszont a Prin­ce Johnson vezette frakció fegyveresei tartanak Doe állásai felé. Johnson a leg­utóbb azt nyilatkozta, az ő egyedüli célja Doe megbuktatása. Taylor viszont Doe-t is meg Johnsont is el akarja pusztítani. A Libériában egy hete partraszállt amerikai tengerészgyalogosok francia, olasz, dél-koreai és portugál állampolgá­rokat is evakuáltak. Doe szóvivője a BBC-nek nyilatkozva azt állította, hogy amerikai katonák csü­törtökön helikopterről lőtték a libériai ál­lamfő rezidenciáját. Az amerikai kül­ügyminisztérium viszont katogorikusan tagadta, hogy ilyen incidens történt volna. Lengyelország Walesa az elnökválasztásokat sürgeti (ČSTK) - Az államfői tisztségre pályá­zó Lech Walesa tegnap ismét a parla­ment és az elnökválasztások előrehozá­sára szólított fel, ezeket az általános véle­mény szerint leghamarabb a jövő év tava­szán lehet megrendezni. Walesa szerint Lengyelországnak széles jogkörökkel rendelkező erős államfőre van szüksége, azt ajánlja, hogy ne közvetett, vagyis parlamenti úton, hanem népszavazással válasszák meg a köztársasági elnököt. Lengyelországban már tart a választá­si kampány, ez nem mentes a rendkívüli éles kirohanásoktól sem. A Szolidaritás elnöke ezért felszólított a személyes tá­madások befejezésére, s szerinte a dolog lényege nem a személyekben, hanem programjaikban van, vagyis abban, ki ho­gyan akarja az országot elvezetni a de­mokráciához. Mint ismeretes, Walesa legnagyobb lehetséges ellenfelének a jelenlegi kor­mányfő, Tadeusz Mazowiecki számít, aki még nem nyilatkozott arról, hogy meg­pályázza-e az államfői tisztséget. Viszont Wojciech Jaruzelski, a jelenlegi államfő a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy Lengyelországnak fegyelmezett, kiegyen­súlyozott és nem utolsósorban művelt köztársasági elnökre van szüksége. Ezzel nyilvánvalóan azok malmára hajtotta a vi­zet, akik éppen a műveltségbeli fogyaté­kosságokat vetik Lech Walesa szemére. Jaruzelski szándékára abból lehetett kö­vetkeztetni, hogy ugyanebben az interjú­ban szinte agyondicsérte Mazowiecki kor­mányfőt. A varsói vajdasági bíróság ismét eluta­sította a legnagyobb szakszervezet, a Szolidaritás 80 regisztrálását. Az indok­lás szerint a szervezet alapszabályzata nincs összhangban a jelenlegi törvények­kel. A Szolidaritás-80 a nyolcvanas évek Szolidaritásának a hagyományait kívánja folytatni, Lech Walesát pedig túlzott politi­zálással és voluntarizmussal vádolja, sze­mére vetve, hogy úgy viselkedik, mint egy diktátor. Rendhagyó merénylet lett volna A japán rendőrség tegnap számolt be arról, hoqyKaifu Tosi­ki kormányfőt egy szélsőséges, kommunista-ellenes szervezet­hez tartozó fiatal férfi öngyilkos­ság elkövetésére akarta rá­kényszeríteni. Az AFP francia hírügynökség bővebben is tájé­koztatott az ügyről. Eszerint a Tokiótól mintegy 100 kilomé­ternyire lévő Cumagoi község szállodája előtt, ahol a kor­mányfő szabadságát töltötte, le­tartóztattak egy Tamura Kacuju­ki nevű férfit. Ő a kihallgatás során beismerte, arra akarta rá­kényszeríteni Kaifu Tosikit, hogy kövessen el öngyilkosságot. A 25 éves terroristánál késen kívül röplapokat is találtak, ame­lyek tiltakoznak a miniszterelnök azon szándéka ellen, hogy az idén is részt vesz augusztus 15­én a tokiói Jaszukuni templom­ban tartandó koszorúzási ünnep­ségen. Minden évben itt emlé­keznek meg ugyanis a második világháborúban elesett japán ka­tonákról. (ČSTK) MIKOR ZSIDÓ A ZSIDÓ? ŰJSZÚ 1990. VIII. 11. Eddig mintegy 500 szovjet - baltikumi, oroszországi zsidó kért és kapott politikai menedéket ebben az évben a Német Demokratikus Köztársaságban. Ez egy évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Az is, hogy szovjet zsidók az NDK-ba menekülnek, de az is, hogy az ország oltalmat nyújt nekik, védi őket a szovjetunióbeli antiszemitizmustól. És mindez - a Novoje Vremja moszkvai hetilap értesülései szerint - a szovjet vezetés tudtával és beleegyezésével történik. A kelet-berlini vezetők, mielőtt döntöttek volna ebben az ügyben, kikérték Moszkva véleményét. Ez az első eset, hogy a második világhábo­rú után zsidók német földön kértek politikai menedékjo­got; a zsidók áttelepülése az NSZK-ba jogilag egészen más természetű kérdés. Akkor „települhet haza" egy zsidó, ha szavahihetően tudja bizonyítani - ha ő maga nem is beszél németül vagy csak töri a német nyelvet -, hogy ősei németek voltak vagy a német kultúrkörhöz tartoztak. Ha nem így áll a dolog, akkor rá is az általános menekültügyi szabályok vonatkoznak. A hazatelepülés természetesen sokkal több előnnyel jár, mint a menedékjog. így történ­hetett, hogy egy bűnszövetkezet 1977 és 1980 között hamis papírokkal 350 szovjet zsidó „hazatérését" tette lehetővé Nyugat-Berlinbe, valamint 700 már itt élő szov­jet zsidót látott el utólag megfelelő hamis iratokkal - a nagyapa születési anyakönyvi kivonatától a diplo­máig. Kelet-Berlinben, a nyugati gyakorlattal szöges ellen­tétben, nem azt kell bizonyítani, hogy az illető német származású, hanem azt, hogy zsidó. Ezzel elméletileg nem lenne semmi probléma, hiszen a szovjet személyi okmányokba bejegyzik az illető nemzetiségét is - a mi esetünkben tehát azt, hogy zsidó. Ez azonban a keletné­met hatóságoknak nem elég. A szovjet zsidót csak akkor ismerik el szovjet zsidónak és csak akkor gondoskodnak róla, ha a kelet-berlini izraelita hitközségtől hoz igazolást arról, hogy tényleg zsidó. A Kelet-Berlinben menedékjogot kérő zsidók túlnyo­mórészt nem vallásos emberek - a hithűek inkább Izraelbe vándorolnak ki -, és nagyon furcsállják, hogy egy felekezeti szervezet dönt nemzeti hovatartozásukról. Annál is inkább, mert ha tévedésből a kelet-berlini konkurens ortodox hitközségtől hoznak igazolást, akkor fel sem veszik őket a korábban az Állambiztonsági Minisztérium birtokában levő menekültotthonba. A kelet­berlini izraelita hitközség szerint ez az eljárás az NDK kormányával kötött megállapodás része, amelyhez a nyugat-berlini izraelita hitközség is hozzájárult. Ez utóbbi elnöke, Heinz Galinski kijelentette, ilyen hozzájá­rulás nem volt és a nyugat-berlini izraelita hitközség különben is csak vallásos zsidókkal foglalkozik. TRUGLY ÖDÖN, Berlin Kkl ifäjfmfŠ ; If ™ I^Si-^ cS Ü- KI iSri' HÉ žili iMMži Bgii iM Mi történik az Kártyavárként omlott össze a szocialista országok politikai és társadalmi rendszere, és az eddig is rosszul működő KGST tagországai­ban most olyan gazdasági problé­mák is felmerülnek, amilyenekre ta­lán még a legelőrelátóbb prognosz­ták sem számítottak. Ma már tudjuk, hogy hazánknak is sokba kerül a német egyesülés. Keletnémet partnervállalataink sorra visszavonják megrendeléseiket, amelyek hosszú távú együttműkö­dési szerződéseken alapulnak. Kül­kereskedelmi szerveink előzetes számításai szerint 700 millió transz­ferábilis rubel mérlegromlással szá­molhatunk. Tudjuk, a muszáj nagy úr, és ez az utolsó hónapjait élő Német De­mokratikus Köztársaságra most fo­kozottan érvényes. Berlin most sze­retne minél kevésbé gyengének lát­szani a Bonnal folytatott tárgyalások során. Nem szívesen ad ki pénzt olyan termékekért, beruházási java­kért, amelyeket korábban - mert csínján kellett bánnia a „kemény" márkával - évtizedeken keresztül tőlünk szerzett be. Mi be is rendez­NDK-piaccal? kedtünk e termékek gyártására, és most e vonatkozásban is teljes mér­tékben megmutatkozik a zömében KGST-orientáció minden negatív vonása. Az idei évre szóló szerződések értelmében az NDK-ból származó behozatalunk értéke 1,655 milliárd transzferábilis rubelt tett volna ki, az NDK-ba irányuló cseh-szlovák ex­portot pedig 1,101 milliárd transzfe­rábilis rubelra tervezték. Már az év elején kiderült, hogy az NDK nem tart igényt 170 millió rubel értékű olyan cseh-szlovák termékre, amit egyébként megvásárolt volna. Ebből bizonyos következtetéseket már le kellett volna vonni - állapítják meg külkereskedőink. De nem vontak le, mert abban bíztak, hogy az évtize­dekig korrekt partner az egyesülés után sem változik meg. Megint meg­bizonyosodhatott róla a világ, hogy a tőkének nincs lelkiismerete, jóté­konykodást nem ismer, és ahol megjelenik, ott csak a hideg raciona­litás érvényesül a gazdasági élet­ben. Persze, az sincs kizárva, hogy az NDK iparának egyes „kapitá­nyai" az „utánunk a vízözön" elvet érvényesítik. Irak terrorizálja a világot? Mi, itt Cseh-Szlovákiában tudjuk, még emlékezünk rá, hogy milyen egy agresszió menetrendje. Száz és száz tank, sok ezer katona, nagy számú repülőgép vonul be egy nagy országból az összehasonlíthatatla­nul kisebbe. Még aznap, de legké­sőbb a következő napon ellenkor­mány alakul, túszokat ejtenek a be­vonulók, és kijelentik: a törvényekkel teljesen összhangban cselekedtek. így volt ez nálunk 1968 augusztu­sában, és ugyanígy tett a Kuvajtot lerohanó Irak is, azzal árkülönbség­gel, hogy az arab vezér azt is kije­lentette, hogy az olajsejkség mindig is az ó országához tartozott. Hogyan lehetne megállítani Ira­kot? Ezt a kérdést tanulmányozzák ma a világ minden részén, és félő, nem találják meg a feleletet. A fegy­veres beavatkozást hallatlanul meg­nehezíti, hogy több száz túsz került az agresszor kezére. Súlyosságát, az egész nemzetközi életre gyako­rolt hatását tekintve az irakiak ka­landja még Khomeini hatalomátvé­telénél is súlyosabb helyzetet terem­tett, így a túszdráma még hosszú ideig elhúzódhat. Szinte biztos, hogy az USA hatal­mas erőket vet be, amennyiben a nagyravágyó Szaddam Husszein Szaúd-Arábiát, az Egyesült Államok szövetségesét is megtámadná. Na­gyon sok múlik azon, milyen állás­pontra helyezkedik a többi arab or­szág, és képesek lesznek-e felis­merni, hogy a háború eszkalációja esetén fennáll a veszély, hogy az egész Közel- és Közép-Keleten még labilisabbá válik a helyzet. Amióta a nemzetközi közvéle­mény tisztességesebb része go­nosztettnek minősíti az agressziót, újra és újra felmerül a kérdés: ho­gyan lehetne létrehozni egy haté­kony fegyveres erőt az agresszorok megfékezésére? Sem a Népszövet­ségnek, sem az ENSZ-nek nem si­került ezt megvalósítania. Az Egye­sült Nemzetek Szervezete legfeljebb csak olyan egységeket képes „be­vetni", amelyek az ellenfelek külön­választását szolgálják. Ez is dicsé­retes tevékenység, de csak „tűzol­tásra" szolgál. Paradox helyzetben vagyunk. A világ százmilliárdokat ál­doz minden évben fegyverkezésre, arra azonban nem jut pénz, hogy kialakítsanak egy ütőképes egysé­get, amely adott esetekben képes lenne beékelődni a szembenálló és támadásra készülő hadseregek közé. Talán azért nem sikerült létrehoz­ni ilyen tényezőt, mert a diplomaták és a hadvezérek a lehetőségek vizs­gálata helyett azokat az érveket so­rakoztatják fel, amelyek ellentmon­danak a békehaderő létrehozása gondolatának. Átfogó szociális programot Egyre gyakrabban értesülünk ró­la, hogy egyes vállalatoknál felmon­danak a dolgozóknak. Magyarán szólva: fennáll a veszély, hogy a jö­vő év elejétől kezdve nagy mérték­ben növekszik a munkanélküliek száma. A bérből és fizetésből élők körében nagy visszhangra talált Igor Pleskotnak, a fémipari dolgozók szakszervezeti szövetsége elnöké­nek a helyzetértékelése. A csaknem 400 ezer szlovákiai dolgozót tömörí­tő szakszövetség vezetője úgy véli, hogy miközben a kormány nagy erők és kiváló szakemberek igénybe vételével dolgozik a gazdasági áta­lakítás programján, a szükségesnél és lehetségesnél kisebb figyelmet fordítanak az átfogó szociális prog­ram kimunkálására. E programban lényeges helyet kellene elfoglalnia a kormány foglalkoztatási politikájá­nak, más szóval a munkanélküliség­hez fűződő viszony pontos megha­tározásának. A munkanélküliség nem lehet gyógyír a gazdasági problémákra, hangsúlyozza a szakszervezeti ve­zető. Tehát ki kell alakítani az intéz­ményeknek egy olyan hálózatát, amelyek révén minimalizálható e társadalmi jelenség negatív hatá­sa. Formális átképzéssel semmi sem oldható meg, és a rekvalifikáció szervezése során nemcsak a helyi, vállalati lehetőségeket kell figyelem­be venni, hanem az egész régió adottságait is a munkaalkalmak lét­rehozása szempontjából. A vasas szakszervezet vezetője óvja a kormányt az árak túlságosan gyors liberalizálásától. Az ilyen in­tézkedéseket, illetve a korona kon­vertibilissá tételére irányuló beavat­kozásokat alapos elemzéseknek kell megelőzniük. Növekszik a bűnözés nem azzal, hogy köztársasági elnö­künk első beiktatása után ezrekre kiterjedő amnesztiát rendelt el? Nem az amnesztia következtében növekedett meg a bűnözés, hanem a korábbi rendszer büntető-politiká­jában gyökeredzik a jelenlegi jelen­ség. Nálunk - ezer lakosra átszámít­va - csaknem kétszer annyi sze­mélyt tartottak börtönben, mint pl. a szomszédos Ausztriában. Jelen­téktelen vétségekért is több évre í éltek el embereket, majd a börtön­ben semmit sem törődtek átnevelé­sükkel. Itt kell keresni a visszaesés okait. TÓTH MIHÁLY A rendőrség elkészítette az első félévi mérleget, és nem éppen ked­vező adatokat hozott nyilvánosság­ra. Az év első hat hónapjában több mint 31 ezer büntettet követtek el Szlovákiában. 1989-ben nyolc hó­nap alatt vétettek ennyiszer a tör­vény ellen. Az esetek többségében, csaknem 18 ezerszer, a lakosság és a társadalom vagyona kárára követ­tek el bűncselekményt, és ezen be­lül 8500 lakásbetörést jegyeztek fel a helyszínelő rendőrök. És ami a legelszomorítóbb: 53 személy esett gyilkosok áldozatául. Az ember felteszi a kérdést: mi mindennel függ ez össze? Csak

Next

/
Thumbnails
Contents