Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-11 / 187. szám, szombat

Szervezkednek a volt spiclik (ČSTK) - Úgy tűnik, nemcsak a nap alatt, hanem az Orfei-ügyben is mindig van valami új. A csütörtöki olosz sajtóban az .jelentette a szenzációt, hogy Ján Lángoš csehszlovák belügyminiszter közölte, nem igaz az, hogy az általa irányított minisztérium juttatta el az Olasz SISMI-hez azon dokumentumokat, amelyek állítólag bizonyítják, néhány olasz állampolgár korábban együttműködött volna a csehszlovák hírszerzéssel. Tegnap pedig a La Republica interjút közölt a SISMI, magát megnevezni nem kívánó magas rangú munkatársával, aki elismerte, hogy nem a hivatalos csehszlovák szervektől kapták az anyagokat, hanem „saját forrásokból" szerezték be azokat Csehszlovákiában. Ugyancsak a La Republica prágai tudósítója készített interjút Josef Hohllal, az új csehszlovák antiterrorista egység parancsnokával. A csehszlovák tábornok felhívta a figyelmet arra a veszélyre, amely a volt csehszlovák állambiztonsági ügynökök folytatódó tevékenységéből ered. Bár ezeket az embereket nyugdíjba küldték, továbbra is találkoznak, s hatékony szervezetet tartanak fenn. Ráadásul a feloszlatott népi milíciavolt tagjai is támogatják őket. „Benne lehet a kezük a kábítószer-csempészésben, s merényletektől is tartanunk kell. Csupán megfelelő alkalomra várnak. Ilyen alkalmat láthatnak például abban, hogy növekszik a lakosság elégedetlensége az áremelések miatt, amelyekre a gazdasági reformok során kerül sor." Hohl nem zárta ki azt a lehetőséget sem, hogy kapcsolatban állnak a szovjet KGB-vel is. Szerda óta öt üzbég férfi tart éhségsztrájkot a moszkvai Vörös téren a kirgíziai Osi kerületben lezajlott eseményekkel összefüggésben. Azért tiltakoznak, mert véleményük szerint a hírközlő eszközök egyáltalán nem tájékoztatnak tárgyilagosan az osi eseményekről. Akciójukkal egyben a szovjet vezetés figyelmét kívánják felhívni Közép-Ázsia égető gazdasági és szociális problémáira, elsősorban a munkanélküliségre, az élelmiszer- és lakáshiányra. (ČSTK-felvétel) Libéria Taylor a végső összecsapásra készül? (ČSTK) - Libériában a Doe-rezsim ellen harcoló egyik lázadó frakciónak, a Charles Taylor vezette NPFL-nek a fegyveresei szerdán elfoglalták Monrovia dilplomáciai negyedét, csütörtökön pedig behatoltak Guinea és Nigéria nagykövetségeibe. Erőszakkal kényszerítették a képviseleteken tartózkodó menekülteket az épületek elhagyására. A guineai rádió tájékoztatása szerint az ország monroviai nagykövetségének helyiségeiben hozzávetőleg 5 ezer ember zsúfolódott össze. A fegyveresek akciója során egy asszony életét vesztette, a nagykövet pedig a koreai nagykövetségen keresett menedéket. A nigériai külügyminisztérium is azt jelentette, hogy megtámadták nagykövetét, s ebből az épületből pedig 1800 menekültet űztek el. Taylor csapatai már Monrovia egész keleti részét ellenőrzik, s a repülőtér irányába nyomulnak előre. Csütörtökön már mintegy két kilométernyire megközelítették Samuel Doe megerősített rezidenciáját. Észak és Nyugat felől viszont a Prince Johnson vezette frakció fegyveresei tartanak Doe állásai felé. Johnson a legutóbb azt nyilatkozta, az ő egyedüli célja Doe megbuktatása. Taylor viszont Doe-t is meg Johnsont is el akarja pusztítani. A Libériában egy hete partraszállt amerikai tengerészgyalogosok francia, olasz, dél-koreai és portugál állampolgárokat is evakuáltak. Doe szóvivője a BBC-nek nyilatkozva azt állította, hogy amerikai katonák csütörtökön helikopterről lőtték a libériai államfő rezidenciáját. Az amerikai külügyminisztérium viszont katogorikusan tagadta, hogy ilyen incidens történt volna. Lengyelország Walesa az elnökválasztásokat sürgeti (ČSTK) - Az államfői tisztségre pályázó Lech Walesa tegnap ismét a parlament és az elnökválasztások előrehozására szólított fel, ezeket az általános vélemény szerint leghamarabb a jövő év tavaszán lehet megrendezni. Walesa szerint Lengyelországnak széles jogkörökkel rendelkező erős államfőre van szüksége, azt ajánlja, hogy ne közvetett, vagyis parlamenti úton, hanem népszavazással válasszák meg a köztársasági elnököt. Lengyelországban már tart a választási kampány, ez nem mentes a rendkívüli éles kirohanásoktól sem. A Szolidaritás elnöke ezért felszólított a személyes támadások befejezésére, s szerinte a dolog lényege nem a személyekben, hanem programjaikban van, vagyis abban, ki hogyan akarja az országot elvezetni a demokráciához. Mint ismeretes, Walesa legnagyobb lehetséges ellenfelének a jelenlegi kormányfő, Tadeusz Mazowiecki számít, aki még nem nyilatkozott arról, hogy megpályázza-e az államfői tisztséget. Viszont Wojciech Jaruzelski, a jelenlegi államfő a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy Lengyelországnak fegyelmezett, kiegyensúlyozott és nem utolsósorban művelt köztársasági elnökre van szüksége. Ezzel nyilvánvalóan azok malmára hajtotta a vizet, akik éppen a műveltségbeli fogyatékosságokat vetik Lech Walesa szemére. Jaruzelski szándékára abból lehetett következtetni, hogy ugyanebben az interjúban szinte agyondicsérte Mazowiecki kormányfőt. A varsói vajdasági bíróság ismét elutasította a legnagyobb szakszervezet, a Szolidaritás 80 regisztrálását. Az indoklás szerint a szervezet alapszabályzata nincs összhangban a jelenlegi törvényekkel. A Szolidaritás-80 a nyolcvanas évek Szolidaritásának a hagyományait kívánja folytatni, Lech Walesát pedig túlzott politizálással és voluntarizmussal vádolja, szemére vetve, hogy úgy viselkedik, mint egy diktátor. Rendhagyó merénylet lett volna A japán rendőrség tegnap számolt be arról, hoqyKaifu Tosiki kormányfőt egy szélsőséges, kommunista-ellenes szervezethez tartozó fiatal férfi öngyilkosság elkövetésére akarta rákényszeríteni. Az AFP francia hírügynökség bővebben is tájékoztatott az ügyről. Eszerint a Tokiótól mintegy 100 kilométernyire lévő Cumagoi község szállodája előtt, ahol a kormányfő szabadságát töltötte, letartóztattak egy Tamura Kacujuki nevű férfit. Ő a kihallgatás során beismerte, arra akarta rákényszeríteni Kaifu Tosikit, hogy kövessen el öngyilkosságot. A 25 éves terroristánál késen kívül röplapokat is találtak, amelyek tiltakoznak a miniszterelnök azon szándéka ellen, hogy az idén is részt vesz augusztus 15én a tokiói Jaszukuni templomban tartandó koszorúzási ünnepségen. Minden évben itt emlékeznek meg ugyanis a második világháborúban elesett japán katonákról. (ČSTK) MIKOR ZSIDÓ A ZSIDÓ? ŰJSZÚ 1990. VIII. 11. Eddig mintegy 500 szovjet - baltikumi, oroszországi zsidó kért és kapott politikai menedéket ebben az évben a Német Demokratikus Köztársaságban. Ez egy évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Az is, hogy szovjet zsidók az NDK-ba menekülnek, de az is, hogy az ország oltalmat nyújt nekik, védi őket a szovjetunióbeli antiszemitizmustól. És mindez - a Novoje Vremja moszkvai hetilap értesülései szerint - a szovjet vezetés tudtával és beleegyezésével történik. A kelet-berlini vezetők, mielőtt döntöttek volna ebben az ügyben, kikérték Moszkva véleményét. Ez az első eset, hogy a második világháború után zsidók német földön kértek politikai menedékjogot; a zsidók áttelepülése az NSZK-ba jogilag egészen más természetű kérdés. Akkor „települhet haza" egy zsidó, ha szavahihetően tudja bizonyítani - ha ő maga nem is beszél németül vagy csak töri a német nyelvet -, hogy ősei németek voltak vagy a német kultúrkörhöz tartoztak. Ha nem így áll a dolog, akkor rá is az általános menekültügyi szabályok vonatkoznak. A hazatelepülés természetesen sokkal több előnnyel jár, mint a menedékjog. így történhetett, hogy egy bűnszövetkezet 1977 és 1980 között hamis papírokkal 350 szovjet zsidó „hazatérését" tette lehetővé Nyugat-Berlinbe, valamint 700 már itt élő szovjet zsidót látott el utólag megfelelő hamis iratokkal - a nagyapa születési anyakönyvi kivonatától a diplomáig. Kelet-Berlinben, a nyugati gyakorlattal szöges ellentétben, nem azt kell bizonyítani, hogy az illető német származású, hanem azt, hogy zsidó. Ezzel elméletileg nem lenne semmi probléma, hiszen a szovjet személyi okmányokba bejegyzik az illető nemzetiségét is - a mi esetünkben tehát azt, hogy zsidó. Ez azonban a keletnémet hatóságoknak nem elég. A szovjet zsidót csak akkor ismerik el szovjet zsidónak és csak akkor gondoskodnak róla, ha a kelet-berlini izraelita hitközségtől hoz igazolást arról, hogy tényleg zsidó. A Kelet-Berlinben menedékjogot kérő zsidók túlnyomórészt nem vallásos emberek - a hithűek inkább Izraelbe vándorolnak ki -, és nagyon furcsállják, hogy egy felekezeti szervezet dönt nemzeti hovatartozásukról. Annál is inkább, mert ha tévedésből a kelet-berlini konkurens ortodox hitközségtől hoznak igazolást, akkor fel sem veszik őket a korábban az Állambiztonsági Minisztérium birtokában levő menekültotthonba. A keletberlini izraelita hitközség szerint ez az eljárás az NDK kormányával kötött megállapodás része, amelyhez a nyugat-berlini izraelita hitközség is hozzájárult. Ez utóbbi elnöke, Heinz Galinski kijelentette, ilyen hozzájárulás nem volt és a nyugat-berlini izraelita hitközség különben is csak vallásos zsidókkal foglalkozik. TRUGLY ÖDÖN, Berlin Kkl ifäjfmfŠ ; If ™ I^Si-^

cS

Ü- KI iSri' HÉ žili iMMži

Bgii

iM Mi történik az Kártyavárként omlott össze a szocialista országok politikai és társadalmi rendszere, és az eddig is rosszul működő KGST tagországaiban most olyan gazdasági problémák is felmerülnek, amilyenekre talán még a legelőrelátóbb prognoszták sem számítottak. Ma már tudjuk, hogy hazánknak is sokba kerül a német egyesülés. Keletnémet partnervállalataink sorra visszavonják megrendeléseiket, amelyek hosszú távú együttműködési szerződéseken alapulnak. Külkereskedelmi szerveink előzetes számításai szerint 700 millió transzferábilis rubel mérlegromlással számolhatunk. Tudjuk, a muszáj nagy úr, és ez az utolsó hónapjait élő Német Demokratikus Köztársaságra most fokozottan érvényes. Berlin most szeretne minél kevésbé gyengének látszani a Bonnal folytatott tárgyalások során. Nem szívesen ad ki pénzt olyan termékekért, beruházási javakért, amelyeket korábban - mert csínján kellett bánnia a „kemény" márkával - évtizedeken keresztül tőlünk szerzett be. Mi be is rendezNDK-piaccal? kedtünk e termékek gyártására, és most e vonatkozásban is teljes mértékben megmutatkozik a zömében KGST-orientáció minden negatív vonása. Az idei évre szóló szerződések értelmében az NDK-ból származó behozatalunk értéke 1,655 milliárd transzferábilis rubelt tett volna ki, az NDK-ba irányuló cseh-szlovák exportot pedig 1,101 milliárd transzferábilis rubelra tervezték. Már az év elején kiderült, hogy az NDK nem tart igényt 170 millió rubel értékű olyan cseh-szlovák termékre, amit egyébként megvásárolt volna. Ebből bizonyos következtetéseket már le kellett volna vonni - állapítják meg külkereskedőink. De nem vontak le, mert abban bíztak, hogy az évtizedekig korrekt partner az egyesülés után sem változik meg. Megint megbizonyosodhatott róla a világ, hogy a tőkének nincs lelkiismerete, jótékonykodást nem ismer, és ahol megjelenik, ott csak a hideg racionalitás érvényesül a gazdasági életben. Persze, az sincs kizárva, hogy az NDK iparának egyes „kapitányai" az „utánunk a vízözön" elvet érvényesítik. Irak terrorizálja a világot? Mi, itt Cseh-Szlovákiában tudjuk, még emlékezünk rá, hogy milyen egy agresszió menetrendje. Száz és száz tank, sok ezer katona, nagy számú repülőgép vonul be egy nagy országból az összehasonlíthatatlanul kisebbe. Még aznap, de legkésőbb a következő napon ellenkormány alakul, túszokat ejtenek a bevonulók, és kijelentik: a törvényekkel teljesen összhangban cselekedtek. így volt ez nálunk 1968 augusztusában, és ugyanígy tett a Kuvajtot lerohanó Irak is, azzal árkülönbséggel, hogy az arab vezér azt is kijelentette, hogy az olajsejkség mindig is az ó országához tartozott. Hogyan lehetne megállítani Irakot? Ezt a kérdést tanulmányozzák ma a világ minden részén, és félő, nem találják meg a feleletet. A fegyveres beavatkozást hallatlanul megnehezíti, hogy több száz túsz került az agresszor kezére. Súlyosságát, az egész nemzetközi életre gyakorolt hatását tekintve az irakiak kalandja még Khomeini hatalomátvételénél is súlyosabb helyzetet teremtett, így a túszdráma még hosszú ideig elhúzódhat. Szinte biztos, hogy az USA hatalmas erőket vet be, amennyiben a nagyravágyó Szaddam Husszein Szaúd-Arábiát, az Egyesült Államok szövetségesét is megtámadná. Nagyon sok múlik azon, milyen álláspontra helyezkedik a többi arab ország, és képesek lesznek-e felismerni, hogy a háború eszkalációja esetén fennáll a veszély, hogy az egész Közel- és Közép-Keleten még labilisabbá válik a helyzet. Amióta a nemzetközi közvélemény tisztességesebb része gonosztettnek minősíti az agressziót, újra és újra felmerül a kérdés: hogyan lehetne létrehozni egy hatékony fegyveres erőt az agresszorok megfékezésére? Sem a Népszövetségnek, sem az ENSZ-nek nem sikerült ezt megvalósítania. Az Egyesült Nemzetek Szervezete legfeljebb csak olyan egységeket képes „bevetni", amelyek az ellenfelek különválasztását szolgálják. Ez is dicséretes tevékenység, de csak „tűzoltásra" szolgál. Paradox helyzetben vagyunk. A világ százmilliárdokat áldoz minden évben fegyverkezésre, arra azonban nem jut pénz, hogy kialakítsanak egy ütőképes egységet, amely adott esetekben képes lenne beékelődni a szembenálló és támadásra készülő hadseregek közé. Talán azért nem sikerült létrehozni ilyen tényezőt, mert a diplomaták és a hadvezérek a lehetőségek vizsgálata helyett azokat az érveket sorakoztatják fel, amelyek ellentmondanak a békehaderő létrehozása gondolatának. Átfogó szociális programot Egyre gyakrabban értesülünk róla, hogy egyes vállalatoknál felmondanak a dolgozóknak. Magyarán szólva: fennáll a veszély, hogy a jövő év elejétől kezdve nagy mértékben növekszik a munkanélküliek száma. A bérből és fizetésből élők körében nagy visszhangra talált Igor Pleskotnak, a fémipari dolgozók szakszervezeti szövetsége elnökének a helyzetértékelése. A csaknem 400 ezer szlovákiai dolgozót tömörítő szakszövetség vezetője úgy véli, hogy miközben a kormány nagy erők és kiváló szakemberek igénybe vételével dolgozik a gazdasági átalakítás programján, a szükségesnél és lehetségesnél kisebb figyelmet fordítanak az átfogó szociális program kimunkálására. E programban lényeges helyet kellene elfoglalnia a kormány foglalkoztatási politikájának, más szóval a munkanélküliséghez fűződő viszony pontos meghatározásának. A munkanélküliség nem lehet gyógyír a gazdasági problémákra, hangsúlyozza a szakszervezeti vezető. Tehát ki kell alakítani az intézményeknek egy olyan hálózatát, amelyek révén minimalizálható e társadalmi jelenség negatív hatása. Formális átképzéssel semmi sem oldható meg, és a rekvalifikáció szervezése során nemcsak a helyi, vállalati lehetőségeket kell figyelembe venni, hanem az egész régió adottságait is a munkaalkalmak létrehozása szempontjából. A vasas szakszervezet vezetője óvja a kormányt az árak túlságosan gyors liberalizálásától. Az ilyen intézkedéseket, illetve a korona konvertibilissá tételére irányuló beavatkozásokat alapos elemzéseknek kell megelőzniük. Növekszik a bűnözés nem azzal, hogy köztársasági elnökünk első beiktatása után ezrekre kiterjedő amnesztiát rendelt el? Nem az amnesztia következtében növekedett meg a bűnözés, hanem a korábbi rendszer büntető-politikájában gyökeredzik a jelenlegi jelenség. Nálunk - ezer lakosra átszámítva - csaknem kétszer annyi személyt tartottak börtönben, mint pl. a szomszédos Ausztriában. Jelentéktelen vétségekért is több évre í éltek el embereket, majd a börtönben semmit sem törődtek átnevelésükkel. Itt kell keresni a visszaesés okait. TÓTH MIHÁLY A rendőrség elkészítette az első félévi mérleget, és nem éppen kedvező adatokat hozott nyilvánosságra. Az év első hat hónapjában több mint 31 ezer büntettet követtek el Szlovákiában. 1989-ben nyolc hónap alatt vétettek ennyiszer a törvény ellen. Az esetek többségében, csaknem 18 ezerszer, a lakosság és a társadalom vagyona kárára követtek el bűncselekményt, és ezen belül 8500 lakásbetörést jegyeztek fel a helyszínelő rendőrök. És ami a legelszomorítóbb: 53 személy esett gyilkosok áldozatául. Az ember felteszi a kérdést: mi mindennel függ ez össze? Csak