Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-10 / 186. szám, péntek

Nekem — neked — neki Gálán Géza lehetőségei Csupán a közelmúltban maradva: ha azt mondom, Gálán Géza. az átlagosan tájékozott olvasó, amenynyiben kronológiai sorrendben raktározza el az információkat, azt válaszolja az egykori Matesz-színészről, hogy video. Picit töpreng, majd hozzáteszi: szabadtéri színház, Lehetőség. (Az is meglehet persze, hogy csak egyvalamit mond, esetleg nem mond semmit.) Lehetőség - lehetőségek. Nekem - neked - neki. Nekünk. De vajon élünk-e vele (velük)? Az önmagunk felfedezte, illetve a más által felkínált lehetőséggel? Vagy habozunk? Várunk? De mire? Gálán Gézával, a zselizi SZABADtéri SZÍNHÁZ vezetőjével, a ma bemutatásra kerülő A piros bugyelláris rendezőjével, a Lehetőség című hetilap tulajdonosával az őáltala nyújtott lehetőségekről beszélgettem. - Azt hiszem, az, hogy az ember önmaga számára keresi a lehetőséget (bármire), természetes. Még az is, ha szűkebb családi (baráti) körének teszi. Az azonban, hogy valaki egy nagyobb közösség számára keressen-nyújtson lehetőséget (megintcsak bármire), kívül esik az eddig megszokott normákon, önt mi ösztönzi ez utóbbira, hogy túllépve természet adta egoizmusán egypontosán körül nem határolható közösség lehetőségeivel foglalkozzon, ki nem elégített igényei kielégítésének módozatain törje a fejét? - Kenyerem javát ezen a tájon ettem meg, így éppen elég alkalmam volt felmérni, hogy ki-ki menynyire tudja potenciális emberi képességeit, ambícióit közhasznúvá tenni. Azt hiszem, nem mondok újat: nekünk eddig sok mindenből még maradék se jutott. A kérdés az, hogy bele kell-e törődnünk az adott helyzetbe, bele kell-e nyugodnunk abba, hogy az emberek többsége mélyen a saját lehetőségei alatt kénytelen leélni az életét. Voltak (és vannak is), akik másutt keresték a lehetőséget, ott, ahol igazán kecsegtetőnek és biztatónak látszott; én úgy érzem, hogy a lehetőségeinkkel azon a földön kell élnünk, illetve azon a földön kell megteremtenünk őket, amelyikből kinőttünk. Nem vagyunk se többek, se kevesebbek másoknál, s bár eddig e helyütt számunkra nem sok babér termett, mégis itt kell kísérletet tennünk a legmagasabb csúcsok elérésére, az anyanyelvünkön, a közösség érdekeit, lehetőségeit az egyén lehetőségei elé helyezve. - Az 1988 nyarán, a SZABADtéri SZÍNHÁZat ,.beharangozó", lapunkban megjelent írásában olvasható: ,, Legyen ez a hely a művészetek fóruma és a kezdeményező, alkotó ember termékeinek vására. Jöjjön el az, akinek tevékenysége, teremtményeinek értékesítése eddig kívül rekedt a szervezett kereteken és formákon". Azt hiszem, a lehetőségadás szándéka nyilvánvaló, a rendezvénysorozat után mégis volt egy olyan érzésem (s valószínűleg nem csak nekem), hogy nem azok éltek igazán a lehetőséggel, akiknek felkínálta. Vagy ön szerint igen? - Nem. Képletesen fogalmazva: hiába tanult meg valaki járni, ha évtizedekre összekötötték a lábát, attól még, hogy elmetszik a kötelet, azonnal nem tud megmozdulni az ember. Az említett írást tulajdonképpen kihívásnak szántam, s hiszem, hogy eredményei idővel mindenképpen a felszínre törnek. -Az idei SZABADtéri SZÍNHÁZ programja pontosabban körülhatároltnak, jobban megszervezettnek tűnik, mint a két évvel ezelőttié. - Idén a határozottabb provokáció mellett döntöttem, bár tudom, hogy ennek az eredményei sem lesznek optimálisak. Azzal, hogy meghirdettünk valamit, még nem biztos, hogy mindenki eljön, akinek pedig ott lenne a helye. Ennek komoly elöszervezési munka lenne a feltétele, egymagam azonban - sajnos - nem vagyok képes helyettesíteni egy olyan kulturális intézményt, amelyiknek erre szervezett apparátusa, netán szakemberei és pénze is van. Hiszem viszont, hogy ez az általam elindított mozgalom - talán nem túlzás annak nevezni - a dolgok belső törvényszerűségeinél fogva megteremti majd azt a kulturális intézményt, amelyik ezt a munkát el tudja végezni. - Az első, a SZABADtéri SZÍNHÁZ adta lehetőség után egy másfajta, tömegkommunikációs lehetőségforrás igényét vélte felfedezni. Azonnal lépett. A Lehetőség című hetilap ma már túljutott a kilencedik számon. Mi is hívta életre? - Tulajdonképpen ugyanarról van szó, mint a SZABADtéri SZÍNHÁZ esetében: ezen a fórumon sem számít a műfaj vagy a forma. Az írott sajtó, különösen a mai helyzetben, nagyon fontos szerepet játszik a közéletben. A Lehetőséget azért indítottam, mert úgy vettem észre, hogy a létező sajtóorgánumok még nem élnek a sajtószabadság demokratizmusával. Amennyiben anyagilag nem tesz tönkre, azt hiszem, a Lehetőség visszamenőleg is igazolja ORVOSI TANÁCSADÓ A nyár sztárjai - Szalmon Ella és a többiek A nyár a nagy utazások, fagyizások és az ételmérgezések ideje. A sztárok minden évben újra és újra visszatérnek és az évek múlása alig látszik meg rajtuk. A slágerlista élén most is ott találjuk Szalmon Ella együttesét, az aranylemezes Sztafilokókuszt és a sárga színekben pompázó Hepatitiszt, közismertebb néven a fertőző sárgaságot. (Ez a slágerlista nem tartalmazza a keményebb „muzsikát", de jó tudni, hogy újdonsült szabad világunkban már ehhez [szifilisz, kankó, AIDSZ] sem probléma hozzájutni!) Az emésztőrendszeri betegségekre a gyomorfájás, hányás, bélgörcsök hasmenés, étvágytalanság a jellemző. E tünetek mögött nagy számú, különböző súlyosságú betegség húzódhat meg és ezek pontos felismerése az orvos, a biokémiai és a mikrbiológiai laboratóriumok feladata. A nyáron gyakori heveny emésztőrendszeri betegségeket a következőképpen lehet felosztani: 1. Egyszerű gyomorrontás 2. Enyhe lefolyású fertőzések 3. Súlyosabb emésztőrendszeri fertőzések 4 Mérgezések Az egyszerű gyomorrontás étrendi hiba - nyáron rendszerint túl sok gyümölcs vagy nehéz ételek (lecsó) fogyasztása után jelentkezik. Ez a megbetegedés nem jár lázzal, hányás után a panaszok rendszerint csökkennek. A betegség legjobb gyógyszere a koplalás, sok, hideg, cukor nélküli tea és a széntabletta. Az egyszerű gyomorrontással nem szükséges orvoshoz fordulni, de nagyon fontos arra ügyelni, hogy ne gyomorrontásnak tekintsünk egy komolyabb megbetegedést. Ezek kezdeti szakaszában a tünetek ugyanis nagyon hasonlóak lehetnek a gyomorrontáséhoz. Több mint valószínű, hogy nem gyomorrontásról van szó, ha: 1. A panaszok gombás étel fogyasztása után (akár 24 órával is!) jelentkeznek. Természetesen gombától is lehet egyszerű gyomorrontást kapni, de gombától származó emésztőrendszeri tünetekkel feltétlenül orvoshoz kell fordulni. 2. A tünetekhez láz is társul, vagy pedig a hányás, hasmenés nem szűnik meg néhány óra leforgása alatt. 3. A beteg környezetében fertőző emésztőrendszeri betegség, fertőző májgyulladás fordult elő, vagy pedig akkor, ha a betegség egyszerre a család vagy a kollektíva több tagját érinti. 4 Ha a beteg bőre vagy szeme fehérje megsárgul. Ez rendszerint fertőző májgyulladásra utal, de sárgaság más okból is előfordul, például az epevezeték eldugulása következtében. Ha ilyen tünetet észlelünk, feltétlenül orvoshoz kell fordulni, még akkor is, ha a sárgaságtól eltekintve a beteg jól érzi magát. Bélfertőzések. A súlyos bélfertőzések nálunk ma már ritkák. Ezek közé a kolera, dizentéria, a tífusz és a paratífusz tartoznak. Előfordulásukkal azokban az országokban kell számolni, ahol a higiénia és az egészségügyi felügyelet alacsony majd az elmondottakat. A nem titkolt vágyam az, hogy mind a színházat, mind pedig a Lehetőséget eddig ismeretlen tehetségek, új nevek csinálják. - A Lehetőséggel kapcsolatban újra csak az a benyomásom, hogy nem éltünk a felkínált lehetőséggel. Miben látja ennek okait? -Több okra is visszavezethetném, sokan merész kihívásnak veszik ugyanis, hogy újságot is kiadok. Bár a nehezményezők között van az anyám is, nagy részük aktív publicista, akinek bántja a szakmai büszkeségét, hogy egy amatőr fogott lapcsinálásba. Néhányukat ez, néhányukat pedig a szakmai gőg tartja vissza attól, hogy a Lehetőségbe írjanak. A lappal azonban nem elsősorban az aktív publicistáknak akartam lehetőséget nyújtani, hanem azoknak a rejtett tehetségeknek, akik még csak sejtik, hogy tudnak írni. Hatvannyolcban, rövid újságírói ténykedésem idején tapasztaltam, hogy rengeteg ilyen tehetség van, s nem hiszem, hogy azóta megfogyatkoztak volna. Talán a felhívás nem jutott el hozzájuk, a lapterjesztéssel ugyanis a Lehetőségnek is problémái vannak. -Az idén újra lehetőséget kínál a zselizi szabadtéri színpadon. Ezúttal mire is? - Elsősorban egy másfajta színházra - ez nem minősítés, se a mi javunkra, sem a többi színház kárára -, együttlétre, szórakozásra és nem utolsósorban megnyilatkozásra: mindenkinek azon a területen, amelyiken úgy érzi, képes arra, hogy másoknak mondjon valamit, hogy másokat, ha csak rövid időre is, lekössön, boldoggá tegyen. - Kik azok, akik segítik a lehetöségcsinálásban? - Azok a szervezetek, amelyek segíteni tudnának, jelenleg önmaguk megtalálásával küszködnek, így nem sok segítséget nyújthatnak, nem is várom el tőlük. Elsősorban azok a személyek segítenek, akiket erre felkértem, akik elfogadják a céljaimat, a gondolatot magukévá tették. Ami külön örömmel tölt el, az az, hogy két éve is és az idén is nagyon sokan ajánlották fel önként a segítségüket, ami a jó példa ragadósságát bizonyítja. Lehetőség - lehetőségek. Vajon megteremteni nehezebb őket vagy élni velük? Jó lenne mihamarabb megmozgatni elhalt tagjaink. KLUKA JÓZSEF szinten van. Nálunk is gyakori azonban a szalmonellózis, amelyet a tífusz kórokozójához hasonló baktériumok okoznak. A betegség húsból készült nyers, vagy hővel nem eléggé kezelt ételek, tejtermékek, " cukrászsütemények, disznósajt, nyers tojás (főleg nem tyúktojás) fogyasztása után terjed. Lappangási ideje 1-7 nap. Lázzal, hasmenéssel, hányással és hasi görcsökkel kezdődik. Az enyhébb esetek 24 óra leforgása alatt gyógyulnak, súlyosabb esetekben antibiotikumra, esetleg kórházi kezelésre is szükség lehet. A beteget el kell különíteni, mert a fertőzés széklet útján is terjed. Ugyancsak a széklet, pontosabban a széklettel fertőzött, piszkos kezek, meg nem mosott gyümölcs útján terjed a fertőző májgyulladás (laikus néven „sárgaság") vírusa. Hosszú a lappangási ideje (15-40 nap), ami azt jelenti, hogy a fertőzést okozó egyén már messze jár, amikor a betegség jelentkezik. A másik kellemetlen tulajdonsága az, hogy a betegség tartó májkárosodást okozhat. Ételmérgezés. A sztafilokokusz genynyes fertőzések kórokozója, de emésztőrendszeri fertőzést nem okoz. A bőrön található gennyes fekélyekből bejuthat az ételekbe, ahol elszaporodik és mérget (sztafilotoxint) termel. Ilyen étel (majonéz saláta, fagylalt) fogyasztása után már egy órával rendkívül heveny görcsökkel, hasmenéssel és hányással jelentkezik a mérgezés. Az érintettek gyakran orvosi kezelésre (infúzió, görcsoldók) szorulnak. Más baktériumok is termelnek ételmérgeket. Ennek egyik tipikus megjelenési formája a felfúvódott konzerv - a baktériumok ugyanis a méreg, mellett gázt is termelnek. Ilyen konzervet ezért semmilyen körülmények között ne fogyasszunk és az üzletben is figyelmeztessük rá a személyzetet. Dr. RÁCZ OLIVÉR Szamizdat, opportunizmus, a jövő csapdái Philip Roth prágai beszélgetése Ivan Klímával A legizgalmasabb interjúkat mindenkor az interjúalany alkotói világát belülről is ismerő szakmabeliek, a „céhen belüliek" készítik. A Valóság idei 7. számában olvasható beszélgetés talán ezért is a havilap egyik legérdekesebb írása. A két beszélgetőpartner: Ivan Klíma cseh író, akit húsz éven keresztül csak külföldön publikáltak, a kérdező pedig Philip Roth, jeles amerikai író, áki 1976-ig, amíg meg nem vonták tőle a vízumot, évente ellátogatott Prágába. A beszélgetés februárban készült, s eredetileg a The New York Review of Books 1990. április 12-i számában jelent meg. A

tények ismeretéhez hozzátartozik, hogy Ivan Klíma 1931-ben született Prágában, gyerekkorában megjárta Terezínt, felnőtt korában regényíróként, kritikusként, színdarabszerzőként ismert, akinek 15 megjelent novelláskötete és regénye közül az 1970 után írottakat csupán külföldön, főleg Nyugat-Európában adták ki. A 68-as szovjet megszállás után egyik fő szervezője volt a szamizdat-hálózat kiépítésének. Mint a beszélgetés elején elmondja, a szamizdat lassan jött létre, s a cseh irodalom vezető alkotói kezdeményezték: Václav Havel, Jirí Gruska, Ludvík Vaculík, Pavel Kohout, Alexander Kiiment, Jan Trefulka, Milan Uhde és sokan mások. S bár a rendőrség élénk érdeklődéssel figyelte a tevékenységet, és mindent megtett a szamizdat felszámolására, ennek ellenére az elmúlt húsz évben legalább kétszáz szamizdat folyóirat jelent meg, s több ezer könyv. A hatóságok szemszögéből a szamizdat egyre inkább „hétfejű sárkány" lett, s hiába voltak a letartóztatások, házkutatások, az illegális lapkiadás és fénymásolt, később egyre korszerűbb nyomdatechnikával dolgozó könyvkiadás olyan huszárvágásokra is képes volt, mint például Jan Patočka filozófus teljes életművének megjelentetése. Milyen áldozatokat követelt az elnyomás az íróktól? - kérdezi Philip Roth, aki szerint ,,Amerikában mindent lehet, és semmi sem számít, nálunk viszont semmit sem lehet, és minden számít" - mint azt a hetvenes évek elején fogalmazta meg, első prágai látogatásáról hazatérve. Az írók nagy árat fizettek a fontosságot nyerő szavakért, hangzik Klíma válasza. A publikálástól való eltiltás nem csak a társadalmi tevékenységtől való eltiltást jelentette, gyakran minden munkát megtiltottak, amire egy író alkalmas. így találkozhattunk ablakmosó, építkezésen, metróépítésen dolgozó írókkal, kritikusokkal, maga Klíma utcaseprőként is dolgozott. Az efféle munka egy ideig érdekes lehet az irodalmár számára, de tizenöt-húsz év után az ember személyiségére is kihat. A kegyetlenség sokakat megtört, mások annyira kimerültek, hogy képtelenek voltak az alkotó munkára. Mi volt a helyzet azokkal az írókkal, akik publikálhattak, kérdezi Roth, aki számára kissé rejtélyesnek tűnnek a hivatalos vagy hivatalosan elfogadott írók. Meg lehet-e maradni jó írónak, ha az ember elfogadja a hivatalos hatalmat és annak szabályait? Rontott-e a teljesítményükön a hatalom elfogadása? Klíma válasza szerint nem szükségszerűen volt rossz író, aki az utóbbi húsz évben bármit is publikált. Ám a cenzúra által állított csapdák kerülgetése súlyosan ránehezedett azokra, akiket publikáltak. Egy példa. Gondosan egybevetette Hrabal azon műveit, melyeket szamizdat formában, vagy külföldön jelentek meg, azokkal, amelyek Csehszlovákiában hivatalosan láttak napvilágot. A cenzor által kikényszerített változtatások szó szerint iszonyatosak. De ennél is rosszabb volt, hogy sok író előre számolt cenzúrával, eltorzította műveit, s vele együtt saját énjét is. Roth felveti, hogy Csehszlovákia orosz megszállása óta egy sereg cseh író műve jelent meg Amerikában: Kundéra, Kohout, Skvorecký, Grusa és Lustig, az itthon maradottak közül, Vaculík, Havel, Hrabal, Holub és mások. Egy kis európai országról lévén szó, bámulatos válogatás. Vajon megváltozik-e ezután a helyzet, ,,kifelé" írnak-e továbbra 'is az írók? Klíma szerint a nemzet sanyarú sorsa igen sok olyan témát adott, amely a külföldiek érdeklődésére számot tarthatott. Ám a társadalom életének változásaival új témák merülnek majd fel, és nem hiszi, hogy a cseh irodalom ettől érdektelenebbé válna. S Csehszlovákián belül, a forradalmi hevület elültével? Nem jelentenek-e majd kevesebbet az írók a megváltozott körülmények között, mint akkor, amikor azért harcoltak, hogy életben tartsanak egy olyan „nyelvet", amely eltért a hivatalosan jóváhagyott könyvekétől, újságokétól? Klíma szerint az irodalom kétségtelenül veszít majd irodalmon kívüli vonzerejéből. Szerinte „a totalitárius rendszer csábító cselekményei" - a diadalmaskodó butaság, a hatalom arroganciája, az erőszak alkalmazása az ártatlanok ellen, a rendőri önkény stb. - elveszítik aktualitásukat, bár az írók jó ideig vissza fognak térni e témákhoz. Az új helyzetnek azonban új témákat kell hoznia, hisz a rendszer negyven éve anyagi és szellemi űrt hagyott maga után, s ennek az űrnek a betöltése sok nehézséggel jár. Roth szerint a „Kafka svábbogara alól kimászott írók" (például Tadeusz Konwicki, Danilo Kiš és Kundéra), hasonlóan Tadeusz Borowskihoz, megmutatták, hogy a Holocaustot, s ez érvényes a sztálini önkény rendszerére is, csak úgy lehet ábrázolni, hogy magunk is bűnösök, bűntársak és vádlottak vagyunk, s nem léteznek fertőzetlen angyalok. A rossz nemcsak kívül, belül is ott van. Ez a beidegződés azonban hajlamos a rendszerben látni minden hibát. Mi történik majd írásaitokkal, teszi fel a kérdést - és az azokba ágyazott erkölcsi berögzöttségekkel -, amikor már csak a te meg az én létezik? Klíma szerint nem csak a mi világunkban, a szabad világban is van ilyen szemlélet, s akik itt nálunk megszokták, hogy kettősen lássák a világot, bizonyára megtalálják majd a rossz valami más külső formáját. Mások számára viszont a megváltozott helyzet megkönnyítheti a kilépést abból a körből, amikor csak reagálnak a rendszer kegyetlenségére és ostobaságára, s ismét elgondolkodnak majd fölötte, mi az ember helye a Földön. Akárhogyan is történik majd, mindenképpen megkönnyebbülés megszabadulni a szerencsétlen társadalomban érzett szorongások alól. P

hilip Roth kérdésére, hogy miért éppen Havel vállalt politikai szerepet, hisz nem csupán őt börtönözték be, s hogy Havel imádata nem csupán kényelmes eszköz-e arra, hogy az emberek megszabaduljanak attól, amit Klíma „a nihilista múltban való bűnrészességnek" nevez, Klíma kitér Havel személyiségére, akit eleve politikus gondolkozóként ismert meg, s aki a cseh politikai sivatagban, ahonnan a demokratikus rendszer volt képviselői vagy emigráltak, vagy börtönbe kerültek, vagy eltűntek a politika színteréről, valójában Havel volt a Masaryk által jelképezett, mélységesen demokratikus cseh politikus egyetlen aktív képviselője. Havel ragyogóan folytatta Masaryk „öngyilkos" etikai magatartáspolitikáját, bár jóval zordabb körülmények között, mint amilyenek a régi Osztrák-Magyar Monarchiában uralkodtak. A kompromisszumok és szövetségek mestere volt, akinek sikerült 1977-ben összefogni valamennyi diktatúraellenes erőt: reformkommunistákat, hívő keresztényeket és illegalitásba kényszerített művészeket. Csakis az ő személyisége foghatott össze ennyire heterogén politikai erőket. A legjobb példája ennek az a politikai lépése volt, amikor elnöknek jelölték. A forradalom sodrásában a Polgári Fórum egyetlen jelöltjeként Alexander Dubček jöhetett szóba, ám néhány nap alatt változott a helyzet, s az ifjabb cseh nemzedék nem volt hajlandó senkit elfogadni, akinek bármilyen köze is volt a kommunista párthoz. Ekkor esett Havelre a választás, aki azonban egy feltétellel vállalta az elnökséget: ha Dubček kapja meg az állam második legmagasabb funkcióját. (k-y) 1990. VIII. 10. ÚJ SZÚ 4