Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-06 / 182. szám, hétfő

PEDAGÓGIA Új és megújuló módszertani folyóiratok ÚJ szú 1990. VIII. 8. Köztudott, hogy a pedagógus eredményes oktatómunkájának két alapvető feltétele van: 1. minden részletében alaposan ismernie kell azt, amit meg akar tanítani, 2. na­gyon jól kell ismernie az oktatás ,,hogyan?"-ját, tehát azokat a taní­tási módszereket, melyek alkalma­zásával a szükséges tananyagrészt úgy képes megtanítani, hogy a diá­kok az ismereteket valóban jól elsa­játítsák, azokra a továbbiakban épí­teni tudjanak, és lehetővé váljék számukra a tanult elméleti ismeretek eredményes gyakorlati alkalmazá­sa. A pedagógusnak tehetősége van a számos tanítási módszer közül - minden egyes tananyagrésznél (témakörnél) - kiválasztani azt, me­lyet az adott tananyag jellege meg­követel. Sajnálatos tény, hogy az elmúlt évtizedekben a pedagógusképzés­sel foglalkozó felsőoktatási intézmé­nyekben nem mindig sikerült a pe­dagógusjelölteket kellő módszertani ismeretekkel felvértezni. Ennek két fő oka volt: 1. az egyes tantárgyak metodikájának szűk terjedelmű és alacsony színvonalú oktatása, 2. a kötelezően előírt gyakorló órák csekély száma, s eme órák nem mindig kielégítő szintű analízise. E hiányosságok következtében a kezdő pedagógusok jelentős há­nyada nem rendelkezett teljes mér­tékben a szükséges módszertani is­meretekkel, ami aztán az általuk megtartott tanítási órák alacsony ef­fekti vitásában mutatkozott meg. A helyzetet súlyosbította egyes kez­dő pedagógusok önteltsége, akik az idősebb, tapasztaltabb kollégák se­gítő szándékát azzal utasították el, hogy ,,ők ezt tudják, tanulták az egyetemen". A valóság, persze, egészen más volt. * A pedagógusoknak a nagyobb gyakorlattal rendelkező, idősebb kollégáktól való tanuláson kívül még két lehetőségük van hiányos mód­szertani ismereteik kiegészítésére: 1. a módszertani könyvek, 2. a mód­szertani folyóiratok következetes ta­nulmányozása. Kétségtelen, hogy a módszertani könyvekből sok min­dent meg lehet tanulni, ezeknek azonban általában van egy komoly hiányosságuk: túlságosan előtérbe helyezik az elméletet. De hiszen a módszertan nem más, mint az oktatás elmélete - vethetné ellen valaki. Ez így is van. A jó módszerta­ni könyvnek azonban feltétlenül tar­talmaznia kell,számos gyakorlati jel­legű ismertetést is, s ez - sajnos - nem mindegyikre jellemző. Az el­méletnek a gyakorlatban való alkal­mazásáról szól számos módszertani cikk, melyeket a módszertani folyó­iratok közölnek, általában gyakorló pedagógusok, tehát a legilletéke­sebbek tollából. A módszertani fo­lyóiratok rendszeres olvasása azért is hasznos, mert azokban a cikkírók saját, jól bevált tapasztalataikról számolnak be, belőlük tehát „mes­terségbeli" fogásokat, fortélyokat le­het elsajátítani. Pedagógusaink igazán nem pa­naszkodhatnak: nálunk szép szám­ban jelennek meg a legkülönfélébb módszertani folyóiratok. Amint az az Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztérium legújabb tájékoztatójá­ból kitűnik, az új tanév kezdetétől bizonyos változások lesznek a mód­szertani folyóiratok kiadásában. A leglényegesebb változásokat az alábbiakban ismertetem. A Cseh Köztársaságban kiadott módszertani folyóiratok közül az or­szágszerte ismert, népszerű, Ko­menský című folyóirat profilja szep­tembertől annyiban fog változni, hogy már nem csupán az alapiskola alsó tagozatának problematikájával fog foglalkozni, hanem az alapiskola fel­ső tagozatának módszertani kérdé­seivel is. Néhány módszertani folyó­irat megszűnik, s a problémakörök, melyekkel e lapok foglalkoztak, más, rokon jellegű módszertani folyóira­tokba kerülnek át. így például meg­szűnik a Socialistická škola (Szocia­lista iskola) című folyóirat, helyette a Výchova a vzdéiáváni (Nevelés és művelődés) című, eddig szamizdat kiadásban megjelenő, magát „füg­getlen szemlének" nevező folyóirat jelenik meg. A Spoločenské védy ve škole (Társadalomtudományok az iskolában) című módszertani folyó­iratot a Historický obzor (Történelmi szemle) című folyóirat fogja helyet­tesíteni. Megszűnik az Odborná škola (Szakiskola) című folyóirat is, mely a szakközépiskolák módszer­tani problémáival foglalkozott, sze­repét az Odborná výchova (Szakmai nevelés) című lap veszi át. Megszű­nik a Výroba a škola (Termelés és iskola) című folyóirat, tekintettel ar­ra, hogy a termelés különféle ágaza­tait felölelő ún. szaktantárgyak okta­tása fokozatosan megszűnik. E lap eddigi témakörét részben a Ko­menský, részben az Odborná výchova című lap veszi át. A kisegítő iskolák módszertani problémáival eddig a Teórie a praxe špeciálni pedagogiky (A speciális pedagógia elmélete és gyakorlata) című folyóirat foglalkozott. E lap új évfolyama már Československá špeciálni pedagogika (Cseh-szlovák speciális pedagógia) címmel kerül a pedagógusok kezébe. Megszűnik a Ruský jazyk (Orosz nyelv) című módszertani folyóirat is. Az orosz nyelv módszertani kérdéseivel ezentúl a Cizí jazyky (Idegen nyel­vek) című lap fog foglalkozni, amely az eddigi Cizí jazyky ve škole című módszertani folyó'rattal azonos, csak a lap címe lett rövidebb. Az eddig Vysoká škola (Főiskola) cím­mel kiadott folyóirat ezentúl Alma mater címmel jelenik majd meg. Pil­lanatnyilag még bizonytalan a Ze­médélská škola (Mezőgazdasági is­kola) című folyóirat további sorsa, a lap kiadásához ugyanis szponzo­rokra lenne szükség. Tervbe vették egy új folyóirat kiadását is, amely a pályaválasztási tanácsadás prob­lémakörével foglalkozna. Az új évfolyamban is változatlan címmel és tartalommal látnak napvi­lágot a következő folyóiratok: Prí­rodní védy ve škole (Természettu­dományok az iskolában), Matemati­ka a fyzika ve škole (Matematika és fizika az iskolában), Rozhledy mate­maticko-fyzikální (Matematika-fizi­kai szemle), Estetická výchova (Esztétikai nevelés), Télesná výcho­va mládeže (Ifjúsági testnevelés) és az Učební pomúcky (Tanítási se­gédeszközök). A diákok (és pedagó­gusok) számára kiadott, az idegen nyelvek iskolai oktatását kiegészítő "folyóiratok közül továbbra is fenn­marad a Freundschaft (Barátság) című lap a német nyelvet tanulók számára. Megszűnik az orosz nyelv­oktatást segítő Ogonyok (Tüzecs­ke), helyette Duha (R+R), azaz Szi­várvány címmel új diáklap fog meg­jelenni, melynek címében a két ,,R" betű a szivárvány angol (rainbow) és orosz raduga) nevének kezdőbetűjét jelenti, egyben azt, hogy ez a lap az angol és az orosz nyelv iskolai okta­tásának támogatását szolgálja. A Szlovák Köztársaságban is lesznek bizonyos változások a pe­dagógiai és módszertani folyóiratok kiadásában. A Jednotná škola (Egy­séges iskola) című elméleti folyóirat új évfolyama Pedagogická revue (Pedagógiai szemle) címmel fog megjelenni. Tervbe vették néhány új folyóirat kiadását is. Az idegen nyel­vek oktatásának módszertani kérdé­seível foglalkozik majd a Fórum cu­dzích jazykov (Az idegen nyelvek fóruma) című folyóirat. A történe­lemoktatás módszertani és egyéb jellegű problémáival, az elmúlt évti­zedekben a történelemoktatásban kialakított torzulások helyes útra te­relésével kíván foglalkozni a Histo­rické revue (Történelmi szemle) cí­mű új folyóirat. Integrácia (Beillesz­kedés) címmel ugyancsak új folyói­rat indul, amely a testi és szellemi fogyatékos gyerekek oktatásának kérdéseivel foglalkozik, a diákokat oktató pedagógusok és az érdekelt szülők bevonásával. Továbbra is változatlan címmel és tartalommal jutnak el a pedagógusokhoz a kö­vetkező módszertani folyóiratok: Predškolská výchova (Óvodai neve­lés), Slovenský jazyk a literatúra v škole (Szlovák nyelv és irodalom az iskolában), Psychológia a pa­topsychológia dieťaťa (Gyermek­pszichológia és patopszichológia) és a Vychovávateľ (Nevelő). A magyar nyelven megjelenő egyetlen mód­szertani folyóirat, a Nevelés (a Szo­cialista nevelés utódja) új alakban kerül majd a magyar pedagógusok kezébe. A diákok (és pedagógusok) által használt, az idegen nyelvek iskolai oktatását segítő folyóiratok közül változatlan címmel és tartalommal fog megjelenni az orosz nyelvokta­tás céljait szolgáló Druzsba (Barát­ság) és a szlovák nyelvoktatás ki­egészítésére kiadott Priateľ (Barát) című lap. A kettős című L'Amitié­Friendship című lap, mely a francia és az angol nyelv oktatásának se­gédeszköze volt, az új évfolyamban két önálló lappá alakul, L'Amitié és Friendship címmel. A kezdők szá­mára folyó angol nyelvoktatás ered­ményességének fokozása céljából Hellou címmel további angol nyelvű diáklap is megjelenik az új tanév kezdetétől. A minisztériumi tájékoztató sajná­lattal állapítja meg, hogy a ma még létező járási és kerületi nemzeti bi­zottságok oktatásügyi osztályainak illetékesei sok esetben megtiltják az iskolák igazgatóinak, hogy a költ­ségvetés rovására fizessék elő a módszertani folyóiratokat. Ez hely­telen eljárás, már csak azért is, mert ezeknek a folyóiratoknak, mint a pe­dagógusok kölcsönös tapasztalat­cseréje eszközeinek, minden iskolá­ban ott a helyük, hogy általuk is javuljon az oktatás minősége, emel­kedjék a színvonala és hogy a saj­nálatosan hosszú évtizedek után is­koláink ismét felzárkózhassanak az európai szinthez. SÁGI TÓTH TIBOR Nem elit társaság Diplomás nők a nők gondjainak orvoslásáért Több mint hét évtized telt el azóta, hogy a főiskolát végzett nők megalapították nemzetközi szövetségüket. A kezdeményezéshez hazánk is csatlakozott, mégpedig két alkalommal: 1922 és 1935, illetve 1947 és 1950 között nálunk is működött a diplomás nőket tömörítő szervezet. A közelmúltban a szlovákiai nők újra úgy döntöttek, hogy bekapcsolódnak ennek az ENSZ által is elismert és támogatott egyesü­lésnek a tevékenységébe. Milyen céllal tették ezt? Erről kérdeztük dr. Katarína Janákovát. -Tulajdonképpen „kintről" jött a kezdeményezés. Osztrák nőtársa­ink ajánlották fel, hogy ha mi is jónak látjuk, alapítsunk csehszlovákiai szervezetet, ők szívesen segítenek az első lépéseknél. Egyetértettünk abban, számunkra is hasznos lehet a tagság egy ilyen rangos nemzet­közi szövetségben. Szomszédaink meghívtak egy érdekes rendezvé­nyükre, egy tanulságos szeminá­riumra, hogy képet alkothassunk ar­ról, jelenleg mivel foglalkoznak. Bő­vebb tájékoztatást is kaptunk tőlük a többi társszervezetről, tapasztala­taikat hasznosítva szeretnénk mi is munkához látni. - Még mielőtt rátérnénk fő felada­taik vázolására, kérem mondja el, tulajdonképpen milyen célokat tűz­tek ki az első kezdeményezők? - Egy amerikai professzomó ötle­te volt, hogy a diplomás nők fogja­nak össze. Akkortájt a békemozga­lom szilárdítása volt a legfontosabb céljuk. Azt hirdették: a népek közti barátság megerősítésével kell meg­akadályozni egy újabb háború kitö­rését. Abban az időben azért is har­coltak, hogy minél több lánynak, asszonynak adasson meg a lehető­ség a főiskolai, egyetemi diploma megszerzésére. - Azóta változott a világ. A béke­harcot több szervezet, mozgalom tűzte zászlajára. Az országok túl­nyomó többségében megszűnt a nők diszkriminációja, ugyanúgy ta­nulhatnak mint a férfiak... - Ez valóban igaz, de a nők fog­lalkoztatásával, illetve a diplomások specifikus problémáival kapcsolatos kérdések korántsem oldódtak meg. Még mindig léteznek előítéletek, például a természettudományokban, vagy a műszaki pályákon. Napjaink­ban is gyakran kell bizonyítgatnunk, hogy a nők ugyanolyan rátermettek, és tudásuk semmivel sem alacso­nyabb, mint a férfiaké. Egyrészt a férfiakat kell meggyőznünk, de maguknak a nőknek is szükségük van a nagyobb önbizalomra. - Úgy tűnik, örök téma marad az anyaság, a családról való gondos­kodás és a munkahelyi helytállás egyeztetése. Erről a kérdésről ho­gyan vélekedik? - Ez egy nagyon lényeges kérdés a diplomás nők esetében. Egyálta­lán nem lebecsülésképpen mon­dom, de egy elárusítónő, ha három vagy még ennél is több évig távol marad a munkahelyéről, visszatérve szinte ugyanúgy folytathatja az el­adást, mint korábban. A kutatómun­kában, a tudományos tevékenység­ben a néhány év pótolhatatlan ki­esést jelent. Ne értsen félre, nerVi szeretnék szigorú feminista elveket hangoztatni, inkább az olyan lehető­ségek megteremtését szorgalma­zom, hogy a diplomás nők a család, a gyerek miatt ne szigetelődjenek el. Ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy a legszebb küldetésüknek, az anyaságnak a lehető legteljesebben eleget tegyenek. - Melyek nálunk jelenleg a leg­égetőbb gondok? - Nagyon időszerű probléma a foglalkoztatás, illetve a növekvő munkanélküliség. Eddig ugyanis az volt az általános elv, hogy a nőknek dolgozniuk kell. Napjainkban fordult a kocka. Felkínálták a lehetőséget, aki akar, maradjon otthon. De agya­korlatban ez már nem lehetőségként nyilvánul meg, hanem szinte pa­rancsként. Munkaerő-felesleg van, tehát elbocsátják a nőket és megol­dottnak tekintik a gondot. Mi ezt nem így képzeltük el. Nem szabadna elő­fordulni, hogy valakit csak azért nem alkalmaznak, mert nő, mert gyerekei megbetegedhetnek, s ezért gyakran kieshet a munkából. Tudom, frázis­ként hat, de a szolgáltatások javítá­sa is elkerülhetetlen. Véleményem szerint maguknak a nőknek is na­gyobb önbizalommal kellene szót emelniük az őket közvetlenül érintő gondok orvoslásáért. - A szervezkedést még jóformán el sem kezdték, máris megvádolták a kezdeményezőket: az elit nők tár­saságát kívánják létrehozni... - Kaptam ilyen levelet is, de a vá­daskodóknak nincs igazuk. Tény, a diplomás nőket kívánjuk ösztönöz­ni, elsősorban az őket érintő problé­mákkal foglalkozunk majd, de tulaj­donképpen valamennyi lány és asz­szony gondjait felvetjük. Legyen szó a nő, a családok életét befolyásoló törvények előkészítéséről vagy egyebekről. Éppen a szakképzett nők szólhatnak hozzá ezekhez szakavat ottan, ők tolmácsolhatják az egész asszonytársadalom véle­ményét. -Az érdeklődők hogyan csatla­kozhatnak szervezetükhöz? - Egyelőre az én címemen (Geo­logický ústav SAV, Dúbravská ces­ta, 814 73 Bratislava) jelentkezhet­nek. Nem kívánunk apparátussal, szigorú szabályzattal rendelkező szövetséget kialakítani. A legráter­mettebbeket egyesítő szervezetet szeretnénk létrehozni. Vonzó ren­dezvényeinkkel próbálunk majd a közvéleményre hatni. DEÁK TERÉZ Egy volt haditudósító emlékiratai Winston S. Churchill: A második világháború Sir Winston S. Churchill, Marlborough hetedik hercegének a fia, mellékesen ha­ditudósító, haditengerész, konzervatív képviselő s angol miniszterelnök is, egyi­ke volt azoknak a politikusoknak, akik az írói pályán is sikerrel mérették meg magu­kat. (Manapság, a világrengető változá­sok idején, ez korántsem kirívó eset.) Ifjú korában például írt egy esszét arról, hogy milyen volna az életünk, ha kétszer él­nénk. Válasza némiképp megnyugtató: egyáltalán nem volna se jobb, se más, visszatérnénk a kis hibák előtti állapotba, és az új helyzetben újabb hibákat követ­nénk él. Sőt olyan hibákat javítanánk ki, melyeknek későbbi sikereinket köszön­hetjük. írói pályájának csúcsát mégsem esz­széivel érte el, hanem azzal a dokumen­tumértékű, hatkötetes memoárjával, mely most nagy-nagy késéssel magyarul is megjelent, s mely az egyik legfontosabb szereplő szemével láttatja az emberiség huszadik századi történetének legvére­sebb drámáját, a második világháborút. A mü értékeit az odaítélt Nobel-díj is jelzi. A bizottság indoklásában ez a tömör összegzés található a szerzőről: „Caesar - Cicero stílusával felvértezve". A magyarul két kötetben megjelent válogatás tanulságos olvasmány. Különö­sen nekünk, később született generációk­nak az, akiknek századunk világháborúi egy újfajta időszámítás kezdetét is jelen­tik. Olyan Óperenciás-tengerként élnek bennünk, melyen túl valamilyen egészen más világ létezett. Erről a másik világról sokan „áthajóztak", s magáról a tengerről (háborúról) is számtalan „útibeszámolót" hallhattunk, de mint utóbb kiderült, ezek nagy része ferde volt, uram bocsá', szán­dékosan ferdített. Kelet-Európában több generáció nőtt fel, akiknek történelmi is­meretei - a pártos történelemtanítás „eredményeként" - nem egyszerűen hé­zagosak, hanem jóvátehetetlenül defor­máltak is. Tudathasadásos állapotba ke­rültünk, s már nem szabadulhatunk a be­lénk rögződött, retusált képektől: a szovjet filmek hómezőkön száguldó tankjaitól, az usankás, halinacsizmás katonáktól, a fej­vesztetten hátráló ellenség képétől. Csak most, a diktatúra romjainak eltakarítása közben kezd világossá válni, hogy min­den másképp volt, s hogy a világnak van egy másik része is, mely minden híreszte­lés ellenére lakhatóbb, mint a miénk. Churchilltől azt is megtudjuk, hogy ott is voltak hősök, önfeláldozó hazafiak, akik szintén megvívták saját nagy honvédő háborújukat. Az emberi élet viszont drá­gább volt, mint errefelé: a polgárokat, ha nem volt muszáj, nem küldték értelmetle­nül a halálba. Churchill a „dicső viktoriánus kor" Bri­tanniájának hű alattvalója. Ez a kor az eszményképe, s ennek megőrzésére szenteli tehetségét, életét. Memoárja egyúttal a brit birodalom feltartóztathatat­lan hanyatlásának történetét is megörökí­ti. Útja a világ legnagyobb és leghaszon­talanabb háborújának megnyeréséig nem volt egyszerű. A hadvezér szerepére ké­szülhetett a búr háborúban is, melyben haditudósítóként vett részt, s ahol hatal­mas revolverrel sétálva olyan sarkallatos igazságokra jött rá, mint hogy a piros egyenruha nem praktikus, mert jó célpont, s hogy a szögesdróttal körülkerített mar­halegeló hadseregeket is feltartóztathat. Amikor a nagy pillanat eljött, mégis teljes volt a bizalom iránta. Nemcsak őfelsége állt mellette, de a parlament, s az angol nép is. Mikor 1940. május 10-én megkap­ja a királytól miniszterelnöki megbízatá­sát, mintha élete nagy álma teljesült vol­na. Ezt jegyzi naplójába: „Végre eljutot­tam odáig, hogy én irányítom az egész színpadot". A világ legnagyobb színpa­dán adatott meg neki öt éven keresztül rendezői szerepben tevékenykedni. A szövetségesek vezérkarának ő volt a korelnöke, Sztálinnál öt, Rooseveltnél nyolc évvel idősebb, mégis ő volt a leg­mozgékonyabb, legtettrekészebb. A kö­zös hadviselés negyven hónapjából kb. 120 napot fordít utazásra, a szövetsége­sekkel való kapcsolattartásra. Kilencszer kel útra, hogy Roosevelttel tanácskozzon, kétszer pedig elkerülhetetlennek tartja, hogy a szovjet fővárosba repüljön. A cse­lekedeteit jellemző elszántság érződik ki memoárjának mottójából is: Háborúban: elszántság, vereségben: dac, győzelemben: nagylelkűség, békében: jóindulat. A győztes hadvezér azonban nemso­kára vesztes politikusként hagyja el a most már jóval kisebb színpadot. Meg­nyeri ugyan a háborút Angliának, de azért mennie kell. A mór megtette kötelességét, a mór mehet, a választók lecserélik a hadvezért. Szellemi energiái azonban nem apadnak el, tehetségét a művésze­tek felé fordítja. 1947-ben a Royal Aca­demy mint elismert tájképfestőt tagjává választja, s ekkor lát hozzá hatkötetes háborús memoárjának megalkotásához is. A politika színpadáról sem tűnik el végleg, a hidegháború kezdetét jelző hí­res fultoni beszédével mintegy megjósolta a következő évtizedek nemzetközi politi­kai légkörét. E nevezetes beszédet 1946. március 5-én mondta el az Egyesült Álla­mokban magánemberként, s ugyanitt ő használja először a vasfüggöny kifeje­zést is. ,,A Balti-tengerpartján fekvő Stettintól az Adriai-tengerparti Triesztig vasfüggöny ereszkedett Európára. E vonal mögött vannak Közép- és Kelet-Európa régi álla­mainak összes fővárosai - Varsó. Berlin, Prága, Bécs, Budapest, Belgrád, Buka­rest és Szófia. Mindezek a híres városok és országok lakosai a szovjet szférában találhatók, és valamilyen formában alá vannak vetve nemcsak a szovjet befo­lyásnak, hanem Moszkva egyre nagyobb mérvű ellenőrzésének is." Negyvenöt évnek kellett eltelnie, míg e nem mindennapi „szerkentyűt" sikerült eltávolítanunk. Remélhetőleg végleg. LENDVAY TIBOR

Next

/
Thumbnails
Contents