Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-06 / 182. szám, hétfő

PEDAGÓGIA Új és megújuló módszertani folyóiratok ÚJ szú 1990. VIII. 8. Köztudott, hogy a pedagógus eredményes oktatómunkájának két alapvető feltétele van: 1. minden részletében alaposan ismernie kell azt, amit meg akar tanítani, 2. nagyon jól kell ismernie az oktatás ,,hogyan?"-ját, tehát azokat a tanítási módszereket, melyek alkalmazásával a szükséges tananyagrészt úgy képes megtanítani, hogy a diákok az ismereteket valóban jól elsajátítsák, azokra a továbbiakban építeni tudjanak, és lehetővé váljék számukra a tanult elméleti ismeretek eredményes gyakorlati alkalmazása. A pedagógusnak tehetősége van a számos tanítási módszer közül - minden egyes tananyagrésznél (témakörnél) - kiválasztani azt, melyet az adott tananyag jellege megkövetel. Sajnálatos tény, hogy az elmúlt évtizedekben a pedagógusképzéssel foglalkozó felsőoktatási intézményekben nem mindig sikerült a pedagógusjelölteket kellő módszertani ismeretekkel felvértezni. Ennek két fő oka volt: 1. az egyes tantárgyak metodikájának szűk terjedelmű és alacsony színvonalú oktatása, 2. a kötelezően előírt gyakorló órák csekély száma, s eme órák nem mindig kielégítő szintű analízise. E hiányosságok következtében a kezdő pedagógusok jelentős hányada nem rendelkezett teljes mértékben a szükséges módszertani ismeretekkel, ami aztán az általuk megtartott tanítási órák alacsony effekti vitásában mutatkozott meg. A helyzetet súlyosbította egyes kezdő pedagógusok önteltsége, akik az idősebb, tapasztaltabb kollégák segítő szándékát azzal utasították el, hogy ,,ők ezt tudják, tanulták az egyetemen". A valóság, persze, egészen más volt. * A pedagógusoknak a nagyobb gyakorlattal rendelkező, idősebb kollégáktól való tanuláson kívül még két lehetőségük van hiányos módszertani ismereteik kiegészítésére: 1. a módszertani könyvek, 2. a módszertani folyóiratok következetes tanulmányozása. Kétségtelen, hogy a módszertani könyvekből sok mindent meg lehet tanulni, ezeknek azonban általában van egy komoly hiányosságuk: túlságosan előtérbe helyezik az elméletet. De hiszen a módszertan nem más, mint az oktatás elmélete - vethetné ellen valaki. Ez így is van. A jó módszertani könyvnek azonban feltétlenül tartalmaznia kell,számos gyakorlati jellegű ismertetést is, s ez - sajnos - nem mindegyikre jellemző. Az elméletnek a gyakorlatban való alkalmazásáról szól számos módszertani cikk, melyeket a módszertani folyóiratok közölnek, általában gyakorló pedagógusok, tehát a legilletékesebbek tollából. A módszertani folyóiratok rendszeres olvasása azért is hasznos, mert azokban a cikkírók saját, jól bevált tapasztalataikról számolnak be, belőlük tehát „mesterségbeli" fogásokat, fortélyokat lehet elsajátítani. Pedagógusaink igazán nem panaszkodhatnak: nálunk szép számban jelennek meg a legkülönfélébb módszertani folyóiratok. Amint az az Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztérium legújabb tájékoztatójából kitűnik, az új tanév kezdetétől bizonyos változások lesznek a módszertani folyóiratok kiadásában. A leglényegesebb változásokat az alábbiakban ismertetem. A Cseh Köztársaságban kiadott módszertani folyóiratok közül az országszerte ismert, népszerű, Komenský című folyóirat profilja szeptembertől annyiban fog változni, hogy már nem csupán az alapiskola alsó tagozatának problematikájával fog foglalkozni, hanem az alapiskola felső tagozatának módszertani kérdéseivel is. Néhány módszertani folyóirat megszűnik, s a problémakörök, melyekkel e lapok foglalkoztak, más, rokon jellegű módszertani folyóiratokba kerülnek át. így például megszűnik a Socialistická škola (Szocialista iskola) című folyóirat, helyette a Výchova a vzdéiáváni (Nevelés és művelődés) című, eddig szamizdat kiadásban megjelenő, magát „független szemlének" nevező folyóirat jelenik meg. A Spoločenské védy ve škole (Társadalomtudományok az iskolában) című módszertani folyóiratot a Historický obzor (Történelmi szemle) című folyóirat fogja helyettesíteni. Megszűnik az Odborná škola (Szakiskola) című folyóirat is, mely a szakközépiskolák módszertani problémáival foglalkozott, szerepét az Odborná výchova (Szakmai nevelés) című lap veszi át. Megszűnik a Výroba a škola (Termelés és iskola) című folyóirat, tekintettel arra, hogy a termelés különféle ágazatait felölelő ún. szaktantárgyak oktatása fokozatosan megszűnik. E lap eddigi témakörét részben a Komenský, részben az Odborná výchova című lap veszi át. A kisegítő iskolák módszertani problémáival eddig a Teórie a praxe špeciálni pedagogiky (A speciális pedagógia elmélete és gyakorlata) című folyóirat foglalkozott. E lap új évfolyama már Československá špeciálni pedagogika (Cseh-szlovák speciális pedagógia) címmel kerül a pedagógusok kezébe. Megszűnik a Ruský jazyk (Orosz nyelv) című módszertani folyóirat is. Az orosz nyelv módszertani kérdéseivel ezentúl a Cizí jazyky (Idegen nyelvek) című lap fog foglalkozni, amely az eddigi Cizí jazyky ve škole című módszertani folyó'rattal azonos, csak a lap címe lett rövidebb. Az eddig Vysoká škola (Főiskola) címmel kiadott folyóirat ezentúl Alma mater címmel jelenik majd meg. Pillanatnyilag még bizonytalan a Zemédélská škola (Mezőgazdasági iskola) című folyóirat további sorsa, a lap kiadásához ugyanis szponzorokra lenne szükség. Tervbe vették egy új folyóirat kiadását is, amely a pályaválasztási tanácsadás problémakörével foglalkozna. Az új évfolyamban is változatlan címmel és tartalommal látnak napvilágot a következő folyóiratok: Prírodní védy ve škole (Természettudományok az iskolában), Matematika a fyzika ve škole (Matematika és fizika az iskolában), Rozhledy matematicko-fyzikální (Matematika-fizikai szemle), Estetická výchova (Esztétikai nevelés), Télesná výchova mládeže (Ifjúsági testnevelés) és az Učební pomúcky (Tanítási segédeszközök). A diákok (és pedagógusok) számára kiadott, az idegen nyelvek iskolai oktatását kiegészítő "folyóiratok közül továbbra is fennmarad a Freundschaft (Barátság) című lap a német nyelvet tanulók számára. Megszűnik az orosz nyelvoktatást segítő Ogonyok (Tüzecske), helyette Duha (R+R), azaz Szivárvány címmel új diáklap fog megjelenni, melynek címében a két ,,R" betű a szivárvány angol (rainbow) és orosz raduga) nevének kezdőbetűjét jelenti, egyben azt, hogy ez a lap az angol és az orosz nyelv iskolai oktatásának támogatását szolgálja. A Szlovák Köztársaságban is lesznek bizonyos változások a pedagógiai és módszertani folyóiratok kiadásában. A Jednotná škola (Egységes iskola) című elméleti folyóirat új évfolyama Pedagogická revue (Pedagógiai szemle) címmel fog megjelenni. Tervbe vették néhány új folyóirat kiadását is. Az idegen nyelvek oktatásának módszertani kérdéseível foglalkozik majd a Fórum cudzích jazykov (Az idegen nyelvek fóruma) című folyóirat. A történelemoktatás módszertani és egyéb jellegű problémáival, az elmúlt évtizedekben a történelemoktatásban kialakított torzulások helyes útra terelésével kíván foglalkozni a Historické revue (Történelmi szemle) című új folyóirat. Integrácia (Beilleszkedés) címmel ugyancsak új folyóirat indul, amely a testi és szellemi fogyatékos gyerekek oktatásának kérdéseivel foglalkozik, a diákokat oktató pedagógusok és az érdekelt szülők bevonásával. Továbbra is változatlan címmel és tartalommal jutnak el a pedagógusokhoz a következő módszertani folyóiratok: Predškolská výchova (Óvodai nevelés), Slovenský jazyk a literatúra v škole (Szlovák nyelv és irodalom az iskolában), Psychológia a patopsychológia dieťaťa (Gyermekpszichológia és patopszichológia) és a Vychovávateľ (Nevelő). A magyar nyelven megjelenő egyetlen módszertani folyóirat, a Nevelés (a Szocialista nevelés utódja) új alakban kerül majd a magyar pedagógusok kezébe. A diákok (és pedagógusok) által használt, az idegen nyelvek iskolai oktatását segítő folyóiratok közül változatlan címmel és tartalommal fog megjelenni az orosz nyelvoktatás céljait szolgáló Druzsba (Barátság) és a szlovák nyelvoktatás kiegészítésére kiadott Priateľ (Barát) című lap. A kettős című L'AmitiéFriendship című lap, mely a francia és az angol nyelv oktatásának segédeszköze volt, az új évfolyamban két önálló lappá alakul, L'Amitié és Friendship címmel. A kezdők számára folyó angol nyelvoktatás eredményességének fokozása céljából Hellou címmel további angol nyelvű diáklap is megjelenik az új tanév kezdetétől. A minisztériumi tájékoztató sajnálattal állapítja meg, hogy a ma még létező járási és kerületi nemzeti bizottságok oktatásügyi osztályainak illetékesei sok esetben megtiltják az iskolák igazgatóinak, hogy a költségvetés rovására fizessék elő a módszertani folyóiratokat. Ez helytelen eljárás, már csak azért is, mert ezeknek a folyóiratoknak, mint a pedagógusok kölcsönös tapasztalatcseréje eszközeinek, minden iskolában ott a helyük, hogy általuk is javuljon az oktatás minősége, emelkedjék a színvonala és hogy a sajnálatosan hosszú évtizedek után iskoláink ismét felzárkózhassanak az európai szinthez. SÁGI TÓTH TIBOR Nem elit társaság Diplomás nők a nők gondjainak orvoslásáért Több mint hét évtized telt el azóta, hogy a főiskolát végzett nők megalapították nemzetközi szövetségüket. A kezdeményezéshez hazánk is csatlakozott, mégpedig két alkalommal: 1922 és 1935, illetve 1947 és 1950 között nálunk is működött a diplomás nőket tömörítő szervezet. A közelmúltban a szlovákiai nők újra úgy döntöttek, hogy bekapcsolódnak ennek az ENSZ által is elismert és támogatott egyesülésnek a tevékenységébe. Milyen céllal tették ezt? Erről kérdeztük dr. Katarína Janákovát. -Tulajdonképpen „kintről" jött a kezdeményezés. Osztrák nőtársaink ajánlották fel, hogy ha mi is jónak látjuk, alapítsunk csehszlovákiai szervezetet, ők szívesen segítenek az első lépéseknél. Egyetértettünk abban, számunkra is hasznos lehet a tagság egy ilyen rangos nemzetközi szövetségben. Szomszédaink meghívtak egy érdekes rendezvényükre, egy tanulságos szemináriumra, hogy képet alkothassunk arról, jelenleg mivel foglalkoznak. Bővebb tájékoztatást is kaptunk tőlük a többi társszervezetről, tapasztalataikat hasznosítva szeretnénk mi is munkához látni. - Még mielőtt rátérnénk fő feladataik vázolására, kérem mondja el, tulajdonképpen milyen célokat tűztek ki az első kezdeményezők? - Egy amerikai professzomó ötlete volt, hogy a diplomás nők fogjanak össze. Akkortájt a békemozgalom szilárdítása volt a legfontosabb céljuk. Azt hirdették: a népek közti barátság megerősítésével kell megakadályozni egy újabb háború kitörését. Abban az időben azért is harcoltak, hogy minél több lánynak, asszonynak adasson meg a lehetőség a főiskolai, egyetemi diploma megszerzésére. - Azóta változott a világ. A békeharcot több szervezet, mozgalom tűzte zászlajára. Az országok túlnyomó többségében megszűnt a nők diszkriminációja, ugyanúgy tanulhatnak mint a férfiak... - Ez valóban igaz, de a nők foglalkoztatásával, illetve a diplomások specifikus problémáival kapcsolatos kérdések korántsem oldódtak meg. Még mindig léteznek előítéletek, például a természettudományokban, vagy a műszaki pályákon. Napjainkban is gyakran kell bizonyítgatnunk, hogy a nők ugyanolyan rátermettek, és tudásuk semmivel sem alacsonyabb, mint a férfiaké. Egyrészt a férfiakat kell meggyőznünk, de maguknak a nőknek is szükségük van a nagyobb önbizalomra. - Úgy tűnik, örök téma marad az anyaság, a családról való gondoskodás és a munkahelyi helytállás egyeztetése. Erről a kérdésről hogyan vélekedik? - Ez egy nagyon lényeges kérdés a diplomás nők esetében. Egyáltalán nem lebecsülésképpen mondom, de egy elárusítónő, ha három vagy még ennél is több évig távol marad a munkahelyéről, visszatérve szinte ugyanúgy folytathatja az eladást, mint korábban. A kutatómunkában, a tudományos tevékenységben a néhány év pótolhatatlan kiesést jelent. Ne értsen félre, nerVi szeretnék szigorú feminista elveket hangoztatni, inkább az olyan lehetőségek megteremtését szorgalmazom, hogy a diplomás nők a család, a gyerek miatt ne szigetelődjenek el. Ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy a legszebb küldetésüknek, az anyaságnak a lehető legteljesebben eleget tegyenek. - Melyek nálunk jelenleg a legégetőbb gondok? - Nagyon időszerű probléma a foglalkoztatás, illetve a növekvő munkanélküliség. Eddig ugyanis az volt az általános elv, hogy a nőknek dolgozniuk kell. Napjainkban fordult a kocka. Felkínálták a lehetőséget, aki akar, maradjon otthon. De agyakorlatban ez már nem lehetőségként nyilvánul meg, hanem szinte parancsként. Munkaerő-felesleg van, tehát elbocsátják a nőket és megoldottnak tekintik a gondot. Mi ezt nem így képzeltük el. Nem szabadna előfordulni, hogy valakit csak azért nem alkalmaznak, mert nő, mert gyerekei megbetegedhetnek, s ezért gyakran kieshet a munkából. Tudom, frázisként hat, de a szolgáltatások javítása is elkerülhetetlen. Véleményem szerint maguknak a nőknek is nagyobb önbizalommal kellene szót emelniük az őket közvetlenül érintő gondok orvoslásáért. - A szervezkedést még jóformán el sem kezdték, máris megvádolták a kezdeményezőket: az elit nők társaságát kívánják létrehozni... - Kaptam ilyen levelet is, de a vádaskodóknak nincs igazuk. Tény, a diplomás nőket kívánjuk ösztönözni, elsősorban az őket érintő problémákkal foglalkozunk majd, de tulajdonképpen valamennyi lány és aszszony gondjait felvetjük. Legyen szó a nő, a családok életét befolyásoló törvények előkészítéséről vagy egyebekről. Éppen a szakképzett nők szólhatnak hozzá ezekhez szakavat ottan, ők tolmácsolhatják az egész asszonytársadalom véleményét. -Az érdeklődők hogyan csatlakozhatnak szervezetükhöz? - Egyelőre az én címemen (Geologický ústav SAV, Dúbravská cesta, 814 73 Bratislava) jelentkezhetnek. Nem kívánunk apparátussal, szigorú szabályzattal rendelkező szövetséget kialakítani. A legrátermettebbeket egyesítő szervezetet szeretnénk létrehozni. Vonzó rendezvényeinkkel próbálunk majd a közvéleményre hatni. DEÁK TERÉZ Egy volt haditudósító emlékiratai Winston S. Churchill: A második világháború Sir Winston S. Churchill, Marlborough hetedik hercegének a fia, mellékesen haditudósító, haditengerész, konzervatív képviselő s angol miniszterelnök is, egyike volt azoknak a politikusoknak, akik az írói pályán is sikerrel mérették meg magukat. (Manapság, a világrengető változások idején, ez korántsem kirívó eset.) Ifjú korában például írt egy esszét arról, hogy milyen volna az életünk, ha kétszer élnénk. Válasza némiképp megnyugtató: egyáltalán nem volna se jobb, se más, visszatérnénk a kis hibák előtti állapotba, és az új helyzetben újabb hibákat követnénk él. Sőt olyan hibákat javítanánk ki, melyeknek későbbi sikereinket köszönhetjük. írói pályájának csúcsát mégsem eszszéivel érte el, hanem azzal a dokumentumértékű, hatkötetes memoárjával, mely most nagy-nagy késéssel magyarul is megjelent, s mely az egyik legfontosabb szereplő szemével láttatja az emberiség huszadik századi történetének legvéresebb drámáját, a második világháborút. A mü értékeit az odaítélt Nobel-díj is jelzi. A bizottság indoklásában ez a tömör összegzés található a szerzőről: „Caesar - Cicero stílusával felvértezve". A magyarul két kötetben megjelent válogatás tanulságos olvasmány. Különösen nekünk, később született generációknak az, akiknek századunk világháborúi egy újfajta időszámítás kezdetét is jelentik. Olyan Óperenciás-tengerként élnek bennünk, melyen túl valamilyen egészen más világ létezett. Erről a másik világról sokan „áthajóztak", s magáról a tengerről (háborúról) is számtalan „útibeszámolót" hallhattunk, de mint utóbb kiderült, ezek nagy része ferde volt, uram bocsá', szándékosan ferdített. Kelet-Európában több generáció nőtt fel, akiknek történelmi ismeretei - a pártos történelemtanítás „eredményeként" - nem egyszerűen hézagosak, hanem jóvátehetetlenül deformáltak is. Tudathasadásos állapotba kerültünk, s már nem szabadulhatunk a belénk rögződött, retusált képektől: a szovjet filmek hómezőkön száguldó tankjaitól, az usankás, halinacsizmás katonáktól, a fejvesztetten hátráló ellenség képétől. Csak most, a diktatúra romjainak eltakarítása közben kezd világossá válni, hogy minden másképp volt, s hogy a világnak van egy másik része is, mely minden híresztelés ellenére lakhatóbb, mint a miénk. Churchilltől azt is megtudjuk, hogy ott is voltak hősök, önfeláldozó hazafiak, akik szintén megvívták saját nagy honvédő háborújukat. Az emberi élet viszont drágább volt, mint errefelé: a polgárokat, ha nem volt muszáj, nem küldték értelmetlenül a halálba. Churchill a „dicső viktoriánus kor" Britanniájának hű alattvalója. Ez a kor az eszményképe, s ennek megőrzésére szenteli tehetségét, életét. Memoárja egyúttal a brit birodalom feltartóztathatatlan hanyatlásának történetét is megörökíti. Útja a világ legnagyobb és leghaszontalanabb háborújának megnyeréséig nem volt egyszerű. A hadvezér szerepére készülhetett a búr háborúban is, melyben haditudósítóként vett részt, s ahol hatalmas revolverrel sétálva olyan sarkallatos igazságokra jött rá, mint hogy a piros egyenruha nem praktikus, mert jó célpont, s hogy a szögesdróttal körülkerített marhalegeló hadseregeket is feltartóztathat. Amikor a nagy pillanat eljött, mégis teljes volt a bizalom iránta. Nemcsak őfelsége állt mellette, de a parlament, s az angol nép is. Mikor 1940. május 10-én megkapja a királytól miniszterelnöki megbízatását, mintha élete nagy álma teljesült volna. Ezt jegyzi naplójába: „Végre eljutottam odáig, hogy én irányítom az egész színpadot". A világ legnagyobb színpadán adatott meg neki öt éven keresztül rendezői szerepben tevékenykedni. A szövetségesek vezérkarának ő volt a korelnöke, Sztálinnál öt, Rooseveltnél nyolc évvel idősebb, mégis ő volt a legmozgékonyabb, legtettrekészebb. A közös hadviselés negyven hónapjából kb. 120 napot fordít utazásra, a szövetségesekkel való kapcsolattartásra. Kilencszer kel útra, hogy Roosevelttel tanácskozzon, kétszer pedig elkerülhetetlennek tartja, hogy a szovjet fővárosba repüljön. A cselekedeteit jellemző elszántság érződik ki memoárjának mottójából is: Háborúban: elszántság, vereségben: dac, győzelemben: nagylelkűség, békében: jóindulat. A győztes hadvezér azonban nemsokára vesztes politikusként hagyja el a most már jóval kisebb színpadot. Megnyeri ugyan a háborút Angliának, de azért mennie kell. A mór megtette kötelességét, a mór mehet, a választók lecserélik a hadvezért. Szellemi energiái azonban nem apadnak el, tehetségét a művészetek felé fordítja. 1947-ben a Royal Academy mint elismert tájképfestőt tagjává választja, s ekkor lát hozzá hatkötetes háborús memoárjának megalkotásához is. A politika színpadáról sem tűnik el végleg, a hidegháború kezdetét jelző híres fultoni beszédével mintegy megjósolta a következő évtizedek nemzetközi politikai légkörét. E nevezetes beszédet 1946. március 5-én mondta el az Egyesült Államokban magánemberként, s ugyanitt ő használja először a vasfüggöny kifejezést is. ,,A Balti-tengerpartján fekvő Stettintól az Adriai-tengerparti Triesztig vasfüggöny ereszkedett Európára. E vonal mögött vannak Közép- és Kelet-Európa régi államainak összes fővárosai - Varsó. Berlin, Prága, Bécs, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia. Mindezek a híres városok és országok lakosai a szovjet szférában találhatók, és valamilyen formában alá vannak vetve nemcsak a szovjet befolyásnak, hanem Moszkva egyre nagyobb mérvű ellenőrzésének is." Negyvenöt évnek kellett eltelnie, míg e nem mindennapi „szerkentyűt" sikerült eltávolítanunk. Remélhetőleg végleg. LENDVAY TIBOR