Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-29 / 202. szám, szerda

Szerda, 1990. augusztus 29. • Ara 1 korona XLIII. évfolyam, 202. szám A felkelés városának új díszpolgárai (ČSTK) - A szlovák nemzeti felkelés 46. évfordulója alkalmából tegnap Besztercebányán a város díszpolgárává avattak 16 hazai és külföldi ellenállót, illetve neves közéleti személyiséget, közülük tízet in memoriam. Besztercebánya díszpolgára lett František Fajtl tábornok, Mikuláš Šinglovič ezredes, Mária Goluvichová volt szlovák partizán (jelenleg az Államokban él), Peter Karvaš professzor, dr. Viktor Čársky és Gabriel Rapoš, valamint (in memoriam) Ján Golian, Rudolf Viest, Vladimír Prikryl és Július Nosko -tábornok, Mirko Vesel ezredes, Chavina Reiková alezredes, Ján Cikker professzor, illetve James Holt Green, az amerikai hadsereg századosa, John Sehmer, a brit hadsereg őrnagya és Joseph Morton, az Associated Press haditudósítója. Ök zömmel olyan emberek, akiket a múltban - ahelyett, hogy elismerték volna a Csehszlovákia felszabadításában való részvételüket - jogtalanul elnyomtak. Hasonlóan elhallgatták és bagatellizálták az angol és amerikai katonák szerepét is. Szófia Megvan az uszító? (ČSTK) - Parvan Ruszinov tábornoknak, a szófiai rendőrség parancsnokának véleménye szerint Konsztantyin Trencsev, a Podkrepa független bolgár szakszervezeti szövetség vezetője adott utasítást a Bolgár Szocialista Párt (a volt kommunista párt) székháza elleni hétfő éjszakai támadásra. A BTA hírügynökség közleménye szerint Trencsev vasárnap este arra buzdította a többezres tömeget, hogy a székházat támadással vegyék be. Mai számunkban: Nacionalisták vagyunk? ... Számunkra viszont a szlovák olyan idegen nyelv, amelyet jobban vagy rosszabbul, de valamennyien megértünk és beszélünk, illetve sokan közülünk beszélnék, ha nem gúnyolnák magyar akcentusáért, nyelvbotlásaiért... (4. oldal) Legendák nélkül ... Legfőbb ideje már, hogy a szlovák nemzeti felkelést is mondvacsinált legendák nélkül és valósághű tárgyilagossággal kezeljük... (5. oldal) Egyszer lenn, másszor fenn ... ,,A gól előtti szabálytalanságot csak a bíró nem látta. Végül is ez az egy tévedése sorsdöntő volt"... (7. oldal) Felvételünk Jirí Dienstbier és Jeszenszky Géza tanácskozásán készült. (Jiŕí Kruliš - ČSTK) Jirí Dienstbier és Jeszenszky Géza prágai megbeszélése Rövidesen csehszlovák-magyar szakértőbizottság alakul A nemzetiségi kérdést multilaterális úton kell megoldani (ČSTK) - Mint arról tegnapi számunkban hírt adtunk, Jirí Dienstbier szövetségi miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter meghívására hétfőn délután hivatalos látogatásra hazánkba érkezett Jeszenszky Géza, a Magyar Köztársaság külügyminisztere. A prágai és a budapesti diplomácia vezetőjének tegnapi megbeszéléséről Ľuboš Dobrovský külügyminiszter-helyettes, külügyi szóvivő elmondta, hogy az gördülékenyen, problémák nélkül zajlott le. A tárgyaláson született egyik legfontosabb döntés nyomán legkésőbb hat héten belül létrehoznak egy csehszlovák-magyar vegyes szakértőbizottságot, amely a két ország közötti kapcsolatokkal foglalkozik majd. A munkacsoport rögtön az első ülésén konkrét politikai, gazdasági, ökológiai, valamint nemzetiségi kérdéseket fog áttekinteni. Ľuboš Dobrovský a továbbiakban elmondta: a két külügyminiszter megállapodott abban, hogy a nemzeti kisebbségek jogait érintő minden ügyet multilaterális úton - a Pentagonálé által a legutóbbi koppenhágai emberjogi tanácskozáson előter(Folytatás a 2. oldalon) Václav Havel az oslói értekezleten Világhírű személyiségek a gyűlölet természetéről (ČSTK) - Václav Havel köztársasági elnök tegnap a norvég fővárosba érkezett, hogy részt vegyen az emberek közti gyűlölet problémáival, az emberi jogokkal és a politikai szabadságjogokkal foglalkozó jelentős nemzetközi konferencián. Útjára elkísérte őt Jirí Hájek volt csehszlovák külügyminiszter, Eda Kriseová, az elnök tanácsadója és Michael Žantovský szóvivő. Osló nemzetközi repülőterén Václav Havelt Kjell Magne Bondevik norvég külügyminiszter fogadta. A csehszlovák nagykövetség rezidenciáján Havel elnök tiszteletére az Oslóban élő csehszlovákok koktélpartit rendeztek. Itt találkozott Václav Havel a norvég Pen Klub, a Norvég írószövetség képviselőivel, valamint William Nygaarddal és Gordon Hölmebakk-kal műveinek norvégiai kiadóival. Toril Brekke, a Norvég írószövetség elnöknője és Anton Frederik Andreesen, a Pen Klub elnöke 100 ezer norvég koronáról szóló csekket adtak át Havel elnöknek, amelyet a csehszlovák kultúra számára norvég művészek, szervezetek és magánszemélyek adományoztak. Elie Wiesel, amerikai Nobel-díjas író kezdeményezésére, a norvég kormány és az oslói egyetem védnökségével rendezték meg azt a konferenciát, amely - hivatalos elnevezése szerint - a gyűlölet természetével, a konfliktusok párbeszéd útján történő megoldásával és a demokráciával foglalkozik. A konferencián 70 jelentős politikus, író és emberjogi aktivista vesz részt 31 országból. Köztük van Francois Mitterrand francia elnök, Vytautas Landsbergis, a Litván Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának elnöke, James Carter volt amerikai és Oscar Arias, egykori Costa Rica-i államfő, különböző országok parlamentjeinek, kormányainak és kormányon kívüli szervezeteinek képviselői. A konferencia résztvevője Nelson Mandela dél-afrikai pol-„ gárjogi harcos, Adam Michnik, a lengyel Szolidaritás egyik vezéralakja és Armando Walladares kubai író. A délelőtti ülésen Francois Mitterrand mondott beszédet. A délutáni ülésen, melyet a közép- és keleteurópai fejleményeknek szenteltek, szólalt fel Václav Havel. Beszédében mindenekelőtt azzal foglalkozott, hogy a mai Európában, annak középső és keleti részén a gyűlölet politikailag nyilvánul meg. Washington kiutasított 36 bagdadi diplomatát Irak tartományává nyilvánította Kuvaitot (ČSTK) - Irak a 19. tartományának nyilvánította a megszállt Kuvaitot és a kuvaiti-iraki határvidéket Szaddam Husszein elnökről nevezte el - közölte tegnap az Al-Dzsunhurija kormánynapilap. A lapban közzétett elnöki rendeletek értelmében Bászra dél-iraki város adminisztratív határát is kiterjesztették az öböl felé. Kuvaitot három járásra osztották, ezek: Kazima, Dzsahra és Nida. Nida lett Ahmadi kuvaiti olajváros ,,új neve" is. Az iraki-kuvaiti határt néhány kilométerre eltolták Kuvait területére, egészen Abdali városkáig. Latif Dzsaszim iraki tájékoztatási és kulturális miniszter közölte, hogy Az OPEC-országok növelik a kitermelést (ČSTK) - Az OPEC-tagországok képviselői bécsi tanácskozásukon többségükben úgy döntöttek, ideiglenesen felfüggesztik az olajkitermelési kvóták érvényességét. A tagországok többsége növeli kitermelését, hogy a világpiacon pótolják a kuvaiti és iraki szállítmányok miatt keletkező hiányt. A 13 tagország közül 10 támogatta ezt a döntést, Irak és Líbia nem vett részt a tanácskozáson. Az eddig érvényes kvóták szerint a tagországok együttesen naponta maximum 22,5 millió barrel olajat termelhettek ki. A Bagdaddal szemben érvényesített szankciók következtében napi 4 millió barrel a hiány. Hétfő este a New York-i börzén 26,91 dollárra csökkent az olaj barrelenkénti ára, egy héttel ezelőtt még 32,35 dollár volt. Ez azonban még mindig jóval több, mint a Kuvait elleni invázió előtt, akkor egy barrel olajért 21,55 dollárt adtak. Kuvait és volt vezetői sorsa már megpecsételődött, erről nincs mit tárgyalni. A CBS amerikai tévétársaságnak nyilatkozva kijelentette, Irak mindörökre visszaszerezte Kuvaitot. Ami a Szabah-dinyztiát illeti, azzal „végérvényesen leszámoltak", ezek az emberek már sosem térhetnek vissza Kuvaitba. (Folytatás a 2. oldalon) Befejeződött az SZNT 3. ülése Szavazási maratón Az SZK minisztériumainak új rendszere • Törvény a helyhatósági választásokról • Az SZNP képviselői kivonultak a tanácsteremből (Munkatársunktól) - A minisztériumról és a központi államigazgatási szervekről szóló törvénytervezet feletti vitával folytatta munkáját a Szlovák Nemzeti Tanács. A javasolt változások élénk vitát váltottak ki, összesen 20 képviselőnek volt észrevétele a tervezethez. Legtöbbjüknek a tudomány, a gyógyszeripar és a vadgazdálkodás irányítását illetően voltak kifogásaik. A gyógyszergyártás kérdésében még a kormány tagjai sem voltak egységesek. Alojz Rakús egészségügyi miniszter szembehelyezkedett a kormány álláspontjával, ellenezte, hogy a gyógyszeripar átkerüljön az Ipari Minisztérium hatáskörébe. Az ezzel kapcsolatos vitának Vladimír Mečiar vetett véget; bocsánatot kért a képviselőktől a miniszterek magatartása miatt, s hangsúlyozta, hogy a jóváhagyott kormányhatározat minden minisztert kötelez. A kormány javaslatában abból indult ki, hogy a fejlett országokkal szemben nálunk a gyógyszeripar ráfizetéses, sok olyan alapanyagot is külföldről hoz be, amelyet a hazai vegyipar is elő tud állítani, valamint a kutatást és fejlesztést is hatékonyabbá kell tenni. Ezeknek a gondoknak az orvoslása megköveteli, hogy szorosabb szálak fűzzék a gyógyszergyárakat a többi gazdasági ágazathoz, ami az ipari tárca keretében könynyebben oldható meg. A legtöbben a vadászattal foglalkoztak. A kormány azt javasolta, hogy a vadászat és halászat kerül(Folytatás a 2. oldalon) Besztercebányára figyelve E

veket, évtizedeket pergetek vissza magamban és keresem a találó jelzőt. Elszomorító? Nevetséges? Lehangoló? Azt hiszem, a tragikomikus a legmegfelelőbb. Bizony, tragikomikus élményt jelent számomra -felidézni, hogy az én nemzedékem hány ellentmondásos értékelést, lekicsinylő és fölmagasztaló véleményt hallott a szlovák nemzeti felkelésről. Mi a második világháború után születtünk, közvetlen emlékünk, tapasztalatunk nem lehet, így gimnazistaként a Novotný-rezsimben szajkóztuk a közhelyeket a felkelésről, amely az akkori hivatalos megállapítás szerint a második világégés egyik epizódja volt, az önzetlen szovjet segítség jelképe, orosz, ukrán és hazai kommunisták hőstetteinek bizonysága. A hatvanas évek elején aztán hallottunk, itt-ott olvastunk másféle értékelést is, ám ezeket elfogultnak, burzsoá-nacionalistának bélyegezték. A szemünk aztán hatvannyolcban nyílt ki, a késő éjszakában nyúló, izzó hangulatú vitaesteken, amikor Laco Novomeský és még néhány meghurcolt szlovák értelmiségi mondta ki az igazat az antifasiszta felkelésről, amelyben valóban sok kommunista harcolt, de velük együtt más antifasiszták is nagy számban. A szlovákok mellett csehek, oroszok, ukránok voltak túlsúlyban, de nem szabad megfeledkezni a franciák, a románok, sőt a magyarok és a németek részvételéről, szerepéről sem. Megdöbbentő, igaz történeteket hallottunk egyszerű ellenállókról, akik évek hoszszú során még erkölcsi elismerést sem kaptak, s olyan karrieristákról, akik sohasem harcoltak a hegyekben, utólag mégis partizánnak, antifasiszta ellenállónak tüntették föl magukat, hamis dokumentumok, tanúk segítségével, nem csekély anyagi és politikai előnyhöz jutva ezáltal. Később aztán megint fordult a kocka. Emlékiratok, tanulmányok jelentek meg, amelyek árnyalták és tárgyilagosabbá igyekeztek tenni a hivatalos értékelést. Ekkor már a felkelés jelentőségét nem lehetett elbagatellizálni, ám a hangsúlyok ismét a napi politika, a hivatalos ideológia követelményeinek megfelelően tolódtak el. Újra homályossá vált például, hogy mi volt a moszkvai és a londoni cseh-szlovák emigráció szerepe a fegyveres ellenállás^ megszervezésében, irányításában. Többen újra kétségbe vonták a küldöldi, nem szovjet antifasiszták - a nyugatiak, valamint a magyarok és a németek - részvételének katonai jelentőségét. Emlékszem, Bábi Tibor a hetvenes években megszállottként kereste a még élő magyar antifasisztákat, többükre rá is talált, riportkötetben akarta a világ elé várni az igazságot helytállásukról, kálváriájukról, negyvenöt utáni tragikus megaláztatásukról. A sors nem adta meg neki ezt a lehetőséget. Ő és riportalanyai is sok emléket magukkal vittek a sírba, a korabeli dokumentumok pedig még ma is múzeumokban, fiókok mélyén porosodnak, rendszerezésre, tárgyilagos értékelésre várva. N

agyon sok hasonló emlékről, tragikomikus élményről írhatnék. írhatnánk, beszélhetnénk valamennyien. Mert e tájon, itt és a környező országokban a történelemtudomány és főleg a történelemoktatás kevés kivételtől eltekintve a napi politikát, az uralkodó ideológiákat szolgálta ki. Először emlékezünk szabadon a szlovák nemzeti felkelésre. A társadalmi légkör azonban nem kedvez a higgadt történelmi elemzésnek. Az éledező demokráciában, a szabad véleménynyilvánítás jogával visszaélve kártékony politikai erők képviselői is mind erősebben hallatják a hangjukat, szítva az indulatokat. Remélhetően, az ösztönökre hatni igyekvő szűklátókörű politika nem okoz helyrehozhatatlan károkat, ezúttal nem sikerül majd félrevezetni a tömegeket. S ebben a múlttal való őszinte szembenézés is sokat segíthet. Napjaink történései e téren is felemás képet mutatnak. Kétségtelen, hogy az elmúlt heti Hlinka-ünnepségek résztvevői között sok jószándékú szlovák is volt, akik általuk értékesnek vélt, a hivatalos politika által évtizedekig megtiltott nemzeti hagyományokat igyekeztek feléleszteni. Rózsahegyről mégis nyugtalanító és hamis hangok hallatszottak, mert a szeparatista, nacionalista szlovák erők kerültek jelentős túlsúlyba. A^rj Besztercebányán remélhetőleg még IVld többen lesznek azok, akik a szlovák történelem előremutató hagyományait becsülve emlékeznek meg a felkelésről, amely a szlovák nemzet és más nemzetiségű antifasiszták számára fontos határkőt jelentett az Európa felé vezető úton. SZILVÁSSY JÓZSEF