Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-29 / 202. szám, szerda

Szerda, 1990. augusztus 29. • Ara 1 korona XLIII. évfolyam, 202. szám A felkelés városának új díszpolgárai (ČSTK) - A szlovák nemzeti fel­kelés 46. évfordulója alkalmából tegnap Besztercebányán a város díszpolgárává avattak 16 hazai és külföldi ellenállót, illetve neves köz­életi személyiséget, közülük tízet in memoriam. Besztercebánya díszpolgára lett František Fajtl tábornok, Mikuláš Šinglovič ezredes, Mária Goluvi­chová volt szlovák partizán (jelenleg az Államokban él), Peter Karvaš professzor, dr. Viktor Čársky és Gabriel Rapoš, valamint (in memo­riam) Ján Golian, Rudolf Viest, Vladimír Prikryl és Július Nosko -tábornok, Mirko Vesel ezredes, Chavina Reiková alezredes, Ján Cikker professzor, illetve James Holt Green, az amerikai hadsereg századosa, John Sehmer, a brit hadsereg őrnagya és Joseph Mor­ton, az Associated Press haditudó­sítója. Ök zömmel olyan emberek, akiket a múltban - ahelyett, hogy elismerték volna a Csehszlovákia felszabadításában való részvételü­ket - jogtalanul elnyomtak. Hasonló­an elhallgatták és bagatellizálták az angol és amerikai katonák szerepét is. Szófia Megvan az uszító? (ČSTK) - Parvan Ruszinov tá­bornoknak, a szófiai rendőrség pa­rancsnokának véleménye szerint Konsztantyin Trencsev, a Podkre­pa független bolgár szakszervezeti szövetség vezetője adott utasítást a Bolgár Szocialista Párt (a volt kommunista párt) székháza elleni hétfő éjszakai támadásra. A BTA hírügynökség közleménye szerint Trencsev vasárnap este arra buzdí­totta a többezres tömeget, hogy a székházat támadással vegyék be. Mai számunkban: Nacionalisták vagyunk? ... Számunkra viszont a szlovák olyan idegen nyelv, amelyet jobban vagy rosszabbul, de valamennyien megértünk és beszélünk, illetve sokan közülünk beszélnék, ha nem gúnyolnák magyar akcen­tusáért, nyelvbotlásaiért... (4. oldal) Legendák nélkül ... Legfőbb ideje már, hogy a szlovák nemzeti felkelést is mondva­csinált legendák nélkül és valósághű tárgyilagossággal kezeljük... (5. oldal) Egyszer lenn, másszor fenn ... ,,A gól előtti szabálytalanságot csak a bíró nem látta. Végül is ez az egy tévedése sorsdöntő volt"... (7. oldal) Felvételünk Jirí Dienstbier és Jeszenszky Géza tanácskozásán készült. (Jiŕí Kruliš - ČSTK) Jirí Dienstbier és Jeszenszky Géza prágai megbeszélése Rövidesen csehszlovák-magyar szakértőbizottság alakul A nemzetiségi kérdést multilaterális úton kell megoldani (ČSTK) - Mint arról tegnapi szá­munkban hírt adtunk, Jirí Dienst­bier szövetségi miniszterelnök-he­lyettes, külügyminiszter meghívásá­ra hétfőn délután hivatalos látoga­tásra hazánkba érkezett Je­szenszky Géza, a Magyar Köztár­saság külügyminisztere. A prágai és a budapesti diplomácia vezetőjének tegnapi megbeszéléséről Ľuboš Dobrovský külügyminiszter-helyet­tes, külügyi szóvivő elmondta, hogy az gördülékenyen, problémák nélkül zajlott le. A tárgyaláson született egyik leg­fontosabb döntés nyomán legké­sőbb hat héten belül létrehoznak egy csehszlovák-magyar vegyes szakértőbizottságot, amely a két or­szág közötti kapcsolatokkal foglal­kozik majd. A munkacsoport rögtön az első ülésén konkrét politikai, gaz­dasági, ökológiai, valamint nemzeti­ségi kérdéseket fog áttekinteni. Ľu­boš Dobrovský a továbbiakban el­mondta: a két külügyminiszter meg­állapodott abban, hogy a nemzeti kisebbségek jogait érintő minden ügyet multilaterális úton - a Penta­gonálé által a legutóbbi koppenhá­gai emberjogi tanácskozáson előter­(Folytatás a 2. oldalon) Václav Havel az oslói értekezleten Világhírű személyiségek a gyűlölet természetéről (ČSTK) - Václav Havel köztársa­sági elnök tegnap a norvég főváros­ba érkezett, hogy részt vegyen az emberek közti gyűlölet problémáival, az emberi jogokkal és a politikai szabadságjogokkal foglalkozó jelen­tős nemzetközi konferencián. Útjára elkísérte őt Jirí Hájek volt csehszlo­vák külügyminiszter, Eda Kriseová, az elnök tanácsadója és Michael Žantovský szóvivő. Osló nemzetkö­zi repülőterén Václav Havelt Kjell Magne Bondevik norvég külügymi­niszter fogadta. A csehszlovák nagykövetség re­zidenciáján Havel elnök tiszteletére az Oslóban élő csehszlovákok kok­télpartit rendeztek. Itt találkozott Václav Havel a norvég Pen Klub, a Norvég írószövetség képviselői­vel, valamint William Nygaarddal és Gordon Hölmebakk-kal művei­nek norvégiai kiadóival. Toril Brek­ke, a Norvég írószövetség elnöknője és Anton Frederik Andreesen, a Pen Klub elnöke 100 ezer norvég koronáról szóló csekket adtak át Havel elnöknek, amelyet a cseh­szlovák kultúra számára norvég mű­vészek, szervezetek és magánsze­mélyek adományoztak. Elie Wiesel, amerikai Nobel-díjas író kezdeményezésére, a norvég kormány és az oslói egyetem véd­nökségével rendezték meg azt a konferenciát, amely - hivatalos elnevezése szerint - a gyűlölet ter­mészetével, a konfliktusok párbe­széd útján történő megoldásával és a demokráciával foglalkozik. A konferencián 70 jelentős politi­kus, író és emberjogi aktivista vesz részt 31 országból. Köztük van Francois Mitterrand francia elnök, Vytautas Landsbergis, a Litván Köztársaság Legfelsőbb Tanácsá­nak elnöke, James Carter volt ame­rikai és Oscar Arias, egykori Costa Rica-i államfő, különböző országok parlamentjeinek, kormányainak és kormányon kívüli szervezeteinek képviselői. A konferencia résztvevő­je Nelson Mandela dél-afrikai pol-„ gárjogi harcos, Adam Michnik, a lengyel Szolidaritás egyik vezér­alakja és Armando Walladares ku­bai író. A délelőtti ülésen Francois Mitter­rand mondott beszédet. A délutáni ülésen, melyet a közép- és kelet­európai fejleményeknek szenteltek, szólalt fel Václav Havel. Beszédé­ben mindenekelőtt azzal foglalko­zott, hogy a mai Európában, annak középső és keleti részén a gyűlölet politikailag nyilvánul meg. Washington kiutasított 36 bagdadi diplomatát Irak tartományává nyilvánította Kuvaitot (ČSTK) - Irak a 19. tartományá­nak nyilvánította a megszállt Kuvai­tot és a kuvaiti-iraki határvidéket Szaddam Husszein elnökről nevez­te el - közölte tegnap az Al-Dzsun­hurija kormánynapilap. A lapban közzétett elnöki rendeletek értelmé­ben Bászra dél-iraki város admi­nisztratív határát is kiterjesztették az öböl felé. Kuvaitot három járásra osztották, ezek: Kazima, Dzsahra és Nida. Nida lett Ahmadi kuvaiti olaj­város ,,új neve" is. Az iraki-kuvaiti határt néhány kilométerre eltolták Kuvait területére, egészen Abdali városkáig. Latif Dzsaszim iraki tájékoztatási és kulturális miniszter közölte, hogy Az OPEC-országok növelik a kitermelést (ČSTK) - Az OPEC-tagországok képviselői bécsi tanácskozásukon többségükben úgy döntöttek, ideig­lenesen felfüggesztik az olajkiterme­lési kvóták érvényességét. A tagor­szágok többsége növeli kitermelé­sét, hogy a világpiacon pótolják a kuvaiti és iraki szállítmányok miatt keletkező hiányt. A 13 tagország közül 10 támogatta ezt a döntést, Irak és Líbia nem vett részt a ta­nácskozáson. Az eddig érvényes kvóták szerint a tagországok együttesen naponta maximum 22,5 millió barrel olajat termelhettek ki. A Bagdaddal szem­ben érvényesített szankciók követ­keztében napi 4 millió barrel a hiány. Hétfő este a New York-i börzén 26,91 dollárra csökkent az olaj bar­relenkénti ára, egy héttel ezelőtt még 32,35 dollár volt. Ez azonban még mindig jóval több, mint a Kuvait elleni invázió előtt, akkor egy barrel olajért 21,55 dollárt adtak. Kuvait és volt vezetői sorsa már megpecsételődött, erről nincs mit tárgyalni. A CBS amerikai tévétársa­ságnak nyilatkozva kijelentette, Irak mindörökre visszaszerezte Ku­vaitot. Ami a Szabah-dinyztiát illeti, azzal „végérvényesen leszámol­tak", ezek az emberek már sosem térhetnek vissza Kuvaitba. (Folytatás a 2. oldalon) Befejeződött az SZNT 3. ülése Szavazási maratón Az SZK minisztériumainak új rendszere • Törvény a helyhatósági választásokról • Az SZNP képviselői kivonultak a tanácsteremből (Munkatársunktól) - A minisztériumról és a központi államigazgatási szervekről szóló törvénytervezet feletti vitával folytatta munkáját a Szlovák Nemzeti Tanács. A javasolt változások élénk vitát váltottak ki, összesen 20 képviselőnek volt észrevétele a tervezethez. Legtöbbjük­nek a tudomány, a gyógyszeripar és a vadgazdálkodás irányítását illetően voltak kifogásaik. A gyógyszergyártás kérdésében még a kor­mány tagjai sem voltak egységesek. Alojz Rakús egészségügyi mi­niszter szembehelyezkedett a kor­mány álláspontjával, ellenezte, hogy a gyógyszeripar átkerüljön az Ipari Minisztérium hatáskörébe. Az ezzel kapcsolatos vitának Vladimír Meči­ar vetett véget; bocsánatot kért a képviselőktől a miniszterek maga­tartása miatt, s hangsúlyozta, hogy a jóváhagyott kormányhatározat minden minisztert kötelez. A kor­mány javaslatában abból indult ki, hogy a fejlett országokkal szemben nálunk a gyógyszeripar ráfizetéses, sok olyan alapanyagot is külföldről hoz be, amelyet a hazai vegyipar is elő tud állítani, valamint a kutatást és fejlesztést is hatékonyabbá kell tenni. Ezeknek a gondoknak az or­voslása megköveteli, hogy szoro­sabb szálak fűzzék a gyógyszergyá­rakat a többi gazdasági ágazathoz, ami az ipari tárca keretében köny­nyebben oldható meg. A legtöbben a vadászattal foglal­koztak. A kormány azt javasolta, hogy a vadászat és halászat kerül­(Folytatás a 2. oldalon) Besztercebányára figyelve E veket, évtizedeket pergetek vissza magam­ban és keresem a találó jelzőt. Elszomorí­tó? Nevetséges? Lehangoló? Azt hiszem, a tragi­komikus a legmegfelelőbb. Bizony, tragikomikus élményt jelent számomra -felidézni, hogy az én nemzedékem hány ellentmondásos értékelést, le­kicsinylő és fölmagasztaló véleményt hallott a szlovák nemzeti felkelésről. Mi a második világháború után születtünk, közvetlen emlé­künk, tapasztalatunk nem lehet, így gimnazista­ként a Novotný-rezsimben szajkóztuk a közhe­lyeket a felkelésről, amely az akkori hivatalos megállapítás szerint a második világégés egyik epizódja volt, az önzetlen szovjet segítség jelké­pe, orosz, ukrán és hazai kommunisták hőstettei­nek bizonysága. A hatvanas évek elején aztán hallottunk, itt-ott olvastunk másféle értékelést is, ám ezeket elfogultnak, burzsoá-nacionalistának bélyegezték. A szemünk aztán hatvannyolcban nyílt ki, a késő éjszakában nyúló, izzó hangulatú vitaeste­ken, amikor Laco Novomeský és még néhány meghurcolt szlovák értelmiségi mondta ki az igazat az antifasiszta felkelésről, amelyben való­ban sok kommunista harcolt, de velük együtt más antifasiszták is nagy számban. A szlovákok mel­lett csehek, oroszok, ukránok voltak túlsúlyban, de nem szabad megfeledkezni a franciák, a romá­nok, sőt a magyarok és a németek részvételéről, szerepéről sem. Megdöbbentő, igaz történeteket hallottunk egyszerű ellenállókról, akik évek hosz­szú során még erkölcsi elismerést sem kaptak, s olyan karrieristákról, akik sohasem harcoltak a hegyekben, utólag mégis partizánnak, antifa­siszta ellenállónak tüntették föl magukat, hamis dokumentumok, tanúk segítségével, nem csekély anyagi és politikai előnyhöz jutva ezáltal. Később aztán megint fordult a kocka. Emlék­iratok, tanulmányok jelentek meg, amelyek ár­nyalták és tárgyilagosabbá igyekeztek tenni a hi­vatalos értékelést. Ekkor már a felkelés jelentősé­gét nem lehetett elbagatellizálni, ám a hangsúlyok ismét a napi politika, a hivatalos ideológia köve­telményeinek megfelelően tolódtak el. Újra ho­mályossá vált például, hogy mi volt a moszkvai és a londoni cseh-szlovák emigráció szerepe a fegy­veres ellenállás^ megszervezésében, irányításá­ban. Többen újra kétségbe vonták a küldöldi, nem szovjet antifasiszták - a nyugatiak, valamint a magyarok és a németek - részvételének katonai jelentőségét. Emlékszem, Bábi Tibor a hetvenes években megszállottként kereste a még élő ma­gyar antifasisztákat, többükre rá is talált, riport­kötetben akarta a világ elé várni az igazságot helytállásukról, kálváriájukról, negyvenöt utáni tragikus megaláztatásukról. A sors nem adta meg neki ezt a lehetőséget. Ő és riportalanyai is sok emléket magukkal vittek a sírba, a korabeli dokumentumok pedig még ma is múzeumokban, fiókok mélyén porosodnak, rendszerezésre, tár­gyilagos értékelésre várva. N agyon sok hasonló emlékről, tragikomikus élményről írhatnék. írhatnánk, beszélhet­nénk valamennyien. Mert e tájon, itt és a környe­ző országokban a történelemtudomány és főleg a történelemoktatás kevés kivételtől eltekintve a napi politikát, az uralkodó ideológiákat szolgál­ta ki. Először emlékezünk szabadon a szlovák nem­zeti felkelésre. A társadalmi légkör azonban nem kedvez a higgadt történelmi elemzésnek. Az éledező demokráciában, a szabad véleménynyil­vánítás jogával visszaélve kártékony politikai erők képviselői is mind erősebben hallatják a hangjukat, szítva az indulatokat. Remélhetően, az ösztönökre hatni igyekvő szűklátókörű politi­ka nem okoz helyrehozhatatlan károkat, ezúttal nem sikerül majd félrevezetni a tömegeket. S eb­ben a múlttal való őszinte szembenézés is sokat segíthet. Napjaink történései e téren is felemás képet mutatnak. Kétségtelen, hogy az elmúlt heti Hlin­ka-ünnepségek résztvevői között sok jószándékú szlovák is volt, akik általuk értékesnek vélt, a hivatalos politika által évtizedekig megtiltott nemzeti hagyományokat igyekeztek feléleszteni. Rózsahegyről mégis nyugtalanító és hamis han­gok hallatszottak, mert a szeparatista, nacionalis­ta szlovák erők kerültek jelentős túlsúlyba. A^rj Besztercebányán remélhetőleg még IVld többen lesznek azok, akik a szlovák történelem előremutató hagyományait becsülve emlékeznek meg a felkelésről, amely a szlovák nemzet és más nemzetiségű antifasiszták számára fontos határkőt jelentett az Európa felé vezető úton. SZILVÁSSY JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents