Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-21 / 195. szám, kedd

Ráfáztunk a nyárra A Pozsony-Komárom főút mentén az elmúlt években számos kemping létesült. Az üzemeltetők tudták, az átutazók nem igénylik a luxust, megelégednek a szolid áron nyújtott szolid ellátással. A keleti tranzitturizmus mindenki legnagyobb megelégedésére nyereséget hozott. Az idei - a politikai változások következtében - sokban eltér az előző nyaraktól. Például abban, hogy sorra nyíltak a magánfalatozók, büfék, éttermek, fagylaltozók, lángos- és palacsintasütők, de abban is, hogy ürességtől konganak a kempingek. Ha nincs tábla... Az „alig találta-lak" kempingnek nevezhetnénk el az őrsújfalusit, mert gondban voltunk, míg megtaláltuk. A főútról, a sok háztól nem látszik az elkerített térség, s a kemping létére a vándort útmenti jelzés sem figyelmezteti. Köles Józsefnek, a kemping vezetőjének a feje nem a hőségtől főtt, inkább a tengernyi gondttól. - Jelenleg öten sátoroznak nálunk, valamint egy autóbusznyi hazai turista, akik a nap folyamán a környék fürdóit látogatják. Az idén a külföldiek, lengyelek, románok, bolgárok csak elvétve térnek be hozzánk. Ez a kemping és az itt található étterem' évekig a keletnémeteké volt. Most hogy ledőlt a berlini fal, nem kell már nyugatnémet rokonaikkal Magyarországon találkozniuk, mert mindenki tudja, úticéljuk ez volt. Megszűnt tehát a német invázió és nincs, akik helyükbe lépnének. - Mit tudnak nyújtani a vándornak? - kérdeztük, hiszen a kiégett füvön, a megsárgult lombú fákon kívül mást nem láttunk. - Ételt, italt, alvási lehetőséget, tisztességes színvonalon. De ennél többet nem. Száz méterre innen folyik ugyan a Duna, de egyrészt hideg, másrészt piszkos, tehát fürdési lehetőség helyben nincs. Azt ugyan mondanom sem kell, hogy jól jönne ide egy medence, de ez csak az én álmom. Nincs sportolási, szórakozási lehetőség, sót az étteremben Véletlen találkozás? nincs társasjáték, de még tévé sem. Itt nem lehet venni újságot, s aki netán úgy gondolja, majd a faluban vesz, az téved. Korlátozott mennyiségben érkeznek a lapok, a hazaiaknak. - A kempinget a Jednota fogyasztási szövetkezet üzemelteti, s habár megígérték, kapok felszerelést, például röplabdahálót, hiszen a betonoszlopok már állnak, de tévét is, ez idáig minden maradt a régiben. Pedig meg kell élnünk valahogy, és nem mindegy hogyan! - közölte keserűen a vezető. Elmondta, nagy erőbedobással igyekeznek vendégeket szerezni. Szinte a csodával határos módon júliusban csak 40 ezer korona hiányzott havi tervük teljesítéséhez (380 ezer korona) s augusztusban is, hála a Csemadok nyári táborának, egy hét alatt összejött az előirányzott havi bevétel fele. - Vonzóvá kell tenni az MEGNYÍLT HATÁROK - ÜRES KEMPINGEK • ENNI, INNI ÉS AZUTÁN? • HARC A TURISTÁÉRT? ittlétet a hazaiak számára, akik most, hogy számos országgal megszűnt a vízumkényszer, inkább a világot akarják látni, mégha kevés devizával is. Ám ha ez a fajta utazási láz lelohad, abba a kempingbe mennek, ahol jobban felkészülnek fogadásukra, s pénzükért többet nyújtanak. ... én ha van Az aranyosi kempinget nem lehetett nem észrevenni. Az út menti szabványtáblák, de a házilag készültek is a bejáratig vezettek el. A Komáromi Járási Utfelügyelőség Örsújfalu előtt balesetveszély miatt leszereltette a figyelemfelhívó táblákat, ám ezeket meghagyta. Vajon miért? A Járási Idegenforgalmi Hivatal kempingjében Imrich Senesivezetőtől megtudtuk; hogy míg tavaly augusztus 1-ig 3096 külföldi, az idén csak valamivel több mint ezer szállt meg náluk. A hazai turisták száma a tavalyi 1856-ről 700-ra csökkent. A bevétel is ennek megfelelően alakult, tavaly augusztus 1 -ig 380 ezer koronát, az idén valamivel több mint 200 ezret tett ki. Az 1983-ban létesült kemping jobb napokat is megélt, hiszen az elmúlt esztendőkben, főleg hétvégeken, hosszú sorokban vártak bebocsátásra nemcsak azok, akik az Okai-házakban vagy sátrakban akarták eltölteni az éjszakát, hanem azok is, akik lakókocsikkal érkeztek. - A tavalyi szezonban több mint 750 ezer korona bevételünk volt, 2.10 ezer korona nyereséggel zártuk az évet. Bevételünk az idén az 1984-es év szintjén lesz (200 ezer korona) s ennek is örülhetünk. A keletnémet turizmus leállását talán mi érezzük legjobban, hiszen vendégeink 75 százalékát ók tették ki. Jelenleg román és bolgár turisták szállnak meg nálunk. Nem tudjuk mi lesz. . Ahol nem (annyira) érzik... Vajon ugyanezt érzik azok, akik nem szállással, hanem csak étellel, itallal várják a vendégeket? - kérdeztük Horváth Zsuzsannától, a nagymegyeri Morva-ház felszolgálójától. - Heggel hattól este tízig fogadjuk a vendégeket, szünnap nélkül. Nem csupán megfelelő ételA kép bal oldalán idős betegek társaságában látható Zdenék Dufek a nymburki kórházban teljesíti az alternatív katonai szolgálatot. (Jaroslav Hejzlar felvétele - ČTK) Siránkozással nem juthatunk Beszélgetés HAAS TIBOR mérnökkel, a Rimaszombati Jnb elnökével • Május közepétől nem volt elnöke a Rimaszombati Járási Nemzeti Bizottságnak. Háromszor kellett összejönni, új képviselőket kooptálni ahhoz, hogy a plenáris ülés végül augusztus 2-án önt válassza meg a gyakran problematikus jelzővel illetett járás élére. Milyen érzésekkel látott munkához? - Meggyőződésem, hogy most siránkozással, sem melldöngetéssel nem juthatunk előre. A politikai és gazdasági élet eseményei olyan gyorsan peregnek, hogy aki időben akar mindenre reagálni, annak folyamatosan és szívósan kell dolgoznia. Nekünk nemcsak azt kell behoznunk, amit három hónap alatt lekéstünk, hanem a közeljövő nagy horderejű feladataira is gyorsan fel kell készülnünk - itt elsősorban a helyhatósági választások megszervezésére és lebonyolítására, valamint a közelgő népszámlálásra gondolok. • ön a politikai pártok és mozgalmak járási társulásának is elnöke. A kerekasztal tárgyalásoknál az Együttélés politikai mozgalom képviselőivel is több ízben találkozott.' Véleményem szerint a jnb eddigi rekonstrukciójában az Együttélés még mindig nem kapta meg az öt megillető helyet. Mi erről a véleménye? - Kimondottan örültem, mikor a kerekasztal-beszélgetéseken az Együttélés képviselői is megjelentek. Azóta is jól megértjük egymást és igyekszünk megértésben, konstruktív módon politizálni és persze cselekedni is. Ami a mozgalom képviseletét illeti, itt a nemzeti bizottság szerveiben, ez eddig valóban nem tükrözte kellőképpen a választások eredményeit. A legutóbbi plénumülésen azonban már 24 képviselőjüket kooptáltuk és természetesen számolunk velük a jnb tanácsának átépítésénél is. • Teendő viszont bőven akad a választásokon kívül is. Melyeket tartja a legfontosabbaknak? - Hamarosan két, gondosan előkészített, a hiányosságokat feltáró és a legfontosabb teendőket tartalmazó elemzést terjesztjük a szlovák kormány elé. Az egyik a járás ipari, gazdasági és szociális helyzetének javítását szorgalmazza, a másik pedig az északi részek kedvezőtlen ökológiai helyzetén próbál segíteni. • Sokat beszélünk és írunk napjainkban a privatizálásról. Mi a helyzet a járásban ezen a téren, és mit vár a jövőtől? - Véleményem szerint a járás lehetőségei nincsenek kellőképpen kihasználva. Közép-Szlovákia legnagyobb járása vagyunk, természeti és ásványi kincsekkel rendelkezünk. Engem talán leginkább az bosszant, hogy az ásványvizek kihasználatlanul patakzanak a folyókba. Egykori gyógyfürdőink, például Várgede és Levárt, évek óta nem működnek, sőt időközben az épületek is tönkrementek. A helyenként festőien szép gömöri táj turistaparadicsommá válhatna, csakhogy mindehhez tőkére és vállalkozókedvre lenne szükség. Ha sikerül elérnünk, hogy úgy a magánvállalkozók, mint az állami szervezetek megkapják az ígért adókedvezményt, a külföldi töke szabadon áramolhat be, a mezőgazdaság, a termékek értékesítése, illetve feldolgozása is hatékonnyá válik, akkor ebben a régióban is megkezdődhet a felemelkedés. • Úgy tudom, ön a falvak önállósulását is támogatja. Az önkormányzatok megteremtése hol szerepel abban a bizonyos fontossági sorrendben? - Vége a totalitárius rendszernek. Senki sem akarhat többé másokról az ô megkérdezésük nélkül dönteni. Én minden ilyen kezdeményezést támogatni fogok. Az első munkanapjaim többek között azzal is teltek, hogy a helyi szervek megüresedett tisztségeibe, illetve a szétválások után újonnan keletkező nemzeti bizottságokba megfelelő embereket kerestünk. POLGÁRI LÁSZLÓ SZEMBENÉZÉS-. ÚJ SZÚ 5 1990. VIII. 21. Nem kell kiírni németül az árakat (Méry Gábor felvételei) A üzenet jó alkalom arra, hogy néhány dolgot, néhány eredményt számbavegyek. Történt ugyanis, hogy egyik glosszámban a pedagógiai főiskola magyar tagozatára felveendő tanárok bérének fedezésére létrehozott Simonyi-alapítvány kapcsán, ismét „megsértettem" néhány parlamenti képviselő önérzetét. Akkor is leszögeztem, hogy meg kellene tanulni nekünk •- szlovákiai magyaroknak - a parlamenti demokrácia játékszabályait. Most megtoldom: ... és nem kellene Megüzenték? gyorsan elsajátítani egyes „nemzeti orientációjú" szlovák pártok zsarolási és hisztériakeltési gyakorlatát. Meg aztán a pénzünkre is szükség lehet az állami költségvetésből már valóban nem finanszírozható, kisebbségi kultúránk létéhez viszont nffldilözhetetlen dolgok támogatására. A napokban megüzente hát az egyik képviselő: ne taglaljuk tovább a nyitrai béralap ügyét, ugyanis az oktatási kormányzat jóváhagyta azt a csekélyke öthatszáz ezret. Bizony mondom, fellélegeztem, de nyomban nyugtalan is lettem. Ha ezt a tiszteletreméltó képviselő meg tudta üzenni, miért átallott tollat ragadni, hogy tájékoztassa a már amúgy is eléggé felajzott csehszlovákiai magyar közvéleményt? Egyáltalán a képviselőink miért nyilvánulnak meg olyan ritkán a sajtónkban? Ha megszólalnak, miért csak a pártoskodás szelleme uralja mondanivalójukat? Ki kellene építeni egy oda-vissza zavartalanul működő információs vonalat, amely kiteljesíthetné a képviselők és a napilapunkban is kötelességszerűen végzett parlamenti tudósítói munka kapcsolatát. Ügy tetszik a következő hetekben nagy szükség lehet erre a közvetlen kapcsolatra, hiszen a parlamenti vitákról a jól tájékozottak nem az újságírók, hanem a képviselők lesznek. Olykor arra is szükség lesz, hogy a politikai barométer állását ők olvassák le. Az sem mellékes dolog, ha a kormányzásban részt vevő egy politikai mozgalmunk és koalícióban konstruktív ellenzékként fellépő két mozgalmunk időnként összegezné a nemzeti kisebbségek jogállását érintő parlamenti vitákat, eredményeket. Leltárszerűen közreadnánk mindazt, amit sikerült elérniük. Mondjuk ilyen formában: A gyengéd forradalom óta önállósult a kassai Thália Színpad, vagyis két színházunk van. Lehet interpellálni azért, hogy legalább a legszegényebb szlovák és cseh színházak szintjére emeljék a költségvetési támogatásukat. Előteremtődött a pénz a nyitrai magyar nyelvű tanárképzés kiszélesítésére. Ráadásul ez a főiskola a napokban nyilvános pályázatokat hirdetett az újonnan létesített tanári helyek betöltésére. Szép képviselői feladat lenne az újonnan alakult lapok megtartása mellett a veszélyhelyzetbe került régiek megsegítése... L

ehet, hogy mindez már folyik a háttérben, a kuliszszák mögött, a minisztériumi kabinetekben. Ugyanakkor a nemzeti kisebbségünk egyre inkább elbizonytalanodik az igaztalan támadások nyomán. Kétségtelen, hogy a személyes találkozás, lenne az igazi, de addig is a kapcsolatteremtés megfelelő formája lehet a sajtó. így elkerülhető lenne a közvetítőkön keresztül történő üzenetküldés. Vagy tán megüzenték, hogy megüzenjem? DUSZA ISTVÁN választékkal, hanem olcsóbb üdítőkkel is felkészültünk a szezonra. Nem mondhatjuk, hogy nincs munkánk, de érezzük, kevesebb a turista, főleg a keletnémet. Vendégkörünk tulajdonképpen kialakult, a városban dolgozókból, az itt élőkből és a fürdőbe látogatókból áll. Kínálatunk igényeik kielégítését szolgálja, listavezető a pacalpörkölt, de ízlik a gulyás és a bableves, van sült kolbász és hurka, sült csirke és rántott sajt, palacsinta és somlói galuska, minden elfogadható áron, A drágulás ugyan érződik a forgalmon, de bőséges választékkal, szép, rendezett környezettel ez idáig még ide tudtuk csalogatni a vendégeket. Az önkiszolgáló falatozó újdonsága, hogy délután 16 órától záróráig a kedves vendéget az asztalnál szolgáljuk ki. ... és ahol igen Tovább haladva, az alistáli Kukorica-csárdában álltunk meg, ahol az étterem kongott az ürességtől. Az étlapon feltüntetett árak láttán (mi még emlékszünk a nyitáskor kínált olcsó ételekre), nem is csodálkoztunk ezen, ám a pincér elmagyarázta, azok, akik eddig ellátogattak a csárdába, az ármódosítás után is bejárnak hozzájuk. A turisták elmaradása viszont kétségbeejtő. A csárda mögötti kempingben ez idáig szinte kizárólag a keletnémetek szálltak meg. Kosár Ivette vezetőnő elmondta, a júniustól szeptemberig üzemelő sátorkemping három évvel ezelőtt fogadta az első turistákat, s az olcsó szállást örömmel fogadta mindenki. Sportolási lehetőség ugyan nálunk sincs, de este a vendég megnézheti - színesben - a tévé műsorát. - A keleti turizmus leállt, s az idén a hazaiak is inkább külföldre mennek. Persze ha létezni akarunk, és mi akarunk, többet kell nyújtanunk az átutazónak, mint ez idáig. Nekünk szerencsénk van, bejegyeztek a nemzetközi kempingkatalógusba, talán ez meghozza a vendégeket. Tudjuk, hogy számos figyelemfelhívó akcióra is szükség lesz. * • * Manapság már néhány magánkemping is működik. Ha ez a vállalkozási forma beindul (és miért ne indulna be?), nagy konkurenciát jelent majd a már meglévő kempingeknek. Ugyanis a turistának már nem elég az összkomfortos sátor vagy lakás, a finom étel, ital. Miután szálláshelyére ér, helyben sportolni, szórakozni akar, mert ezt látta, láthatta Európában. Az idén az említett kempingekben még nem teheti. Viszont lehet, sót biztos, hogy jövőre, a hazai magánkempingekben már igen. S ha adott a választási lehetőség, vajon hová megy? Az idegenforgalom mindenütt a világon nyereséget hoz az országnak, a vállalkozónak egyaránt. És nálunk?! PÉTERFI SZONYA