Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-02 / 179. szám, csütörtök

A VÍZLÉPCSŐ KÖRÜLI BONYODALMAKRÓL Döntés csak józan ésszel, emóciók nélkül hozható A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer kérdései a sajtóban pontos és kevésbé pontos információk, néha egy-egy álhír formájában makacsul újra és újra felvetődnek. A napjainkra kialakult helyzettel a közelmúltban a Národná obroda hasábjain a beruházás kormánybiztosa, DOMINIK KOCINGER mérnök foglalkozott. írását a bevezető egy részének elhagyásával közöljük. Annak ellenére, hogy a szakemberek közé tartozom, nem érzem magam jogosultnak arra, hogy tévedhetetlen döntőbírája legyek kutatók tucatjainak, százainak, tervezőknek, szakértőknek, természetvédőknek, különféle kezdeményezéseknek, egyéneknek és kollektíváknak, amelyek a vízerőmű mellett vagy ellene érvelnek. Mindemellett szeretném a nyilvánosság elé tárni a beruházás helyzetének - a bősi vízlépcsőnek - a lehető legteljesebb képét. Különösen érdekes ez a probléma a Csallóköz nagy részét magába foglaló védett vízgazdálkodási terület és a Duna mentét Pozsonytól Bősig érintő egész hatáskörzet szempontjából. Az eredeti elképzelés ÚJ szú 1990. VJÍI..2. A Dunának Körtvélyes-Dunakiliti vonalában történő elzárása - felduzzasztása a 131 ,10-es kótán - a felvízcsatornán át lehetővé teszi a folyó vizének a bősi erőmű turbináira való rávezetését. Az ún. százéves vízállásnál a dunakiliti zsilipen át másodpercenként 6400, a felvízcsatornán át pedig 4200 köbméter víz folyhat le. Ez a vízmennyiség nyolc turbinát képes üzemeltetni. Egy-egy turbinán tehát mintegy 500 m

? víz folyhat át és termelhet elektromos áramot. Hogy ez mekkora vízmennyiség, arról úgy alkothatunk képet, ha tudjuk, hogy a Duna eddigi, 1948ban mért legkisebb másodpercenkénti vízhozama 570 m

3 volt. Az ilyen esetben ^ tehát csak egyetlen turbinát lehetne üzemeltetni. A folyam átlagos másodpercenkénti hozama csapadékban szegény évben 1412, átlagos évben 2009, csapadékos esztendőben pedig 2711 m

3. Ezeken az adatokon, valamint a körtvélyesi tározó és a bősi erőmű alatti"alvízcsatorna közti szintkülönbségből adódó ún. munkamagasságon (16-21,5 m) alapulnak a Duna energetikai hasznosítását mérlegelő számítások. Feltételezve, hogy a Duna régi medrében a másodpercenkénti vízhozam 50 köbméteres marad, akkor átfolyásos üzemeltetés esetében egy átlagos csapadékú évben 2980 gigawattóra elektromos energia termelhető. A cseh-szlovák és a magyar fél részére ez a bősi vízlépcső konkrétan kiszámítható gazdasági haszna. Az 1977-es kormányközi egyezmény értelmében a vízlépcsőrendszer költségeit a két ország fele-fele arányban viseli. Hasonló arányban részesedtek volna a bősi és a nagymarosi erőművek által termelt enerigából is, amely egy átlagos vízhozamú évben összesen 4020 gigawattóra lett volna. Az energiából származó gazdasági hasznot a bősi erőmű csúcsrajáratása megduplázná, sőt megháromszorozná. A csúcsrajáratás azt jelenti, hogy az üzemeltetés csak a fokozott áramfogyasztás felléptekor - elsősorban reggel és este - történik. A Duna nappali és éjjeli vízhozamát az 50 négyzetkilométeres területű körtvélyesi tározó fogná fel, mely egészen Pozsonyig duzzasztaná fel a folyót. Nagymaros nélkül A magyar kormány Nagymarossal kapcsolatos döntése után az egész helyzet radikálisan megváltozott. A magyar fél az árvízvédelmi intézkedéseket kivéve a bősi vízlépcső befejezésén végzendő munkálatokat is leállította. Azzal a feltétellel, hogy a nagymarosi vízlépcső nem épül meg, a csúcsüzemeltetésről lemondanak, s Magyarország ökológiai garanciát kap (ezt közelebbről nem határozták meg), bejelentették, hajlandóak lesznek az államközi szerződés módosítása után a Dunát elrekeszteni. Ezzel a vízlépcsőrendszer bősi része üzemeltethetővé válna. Tekintetbe véve a jelenlegi helyzetet, a folyam elzárását ebben az évben nem valósítják meg. Erre leghamarább 1991 őszén kerülhet sor. , A tömegtájékoztatási eszközök révén a nyilvánosság értesült arról, hogy a Szlovák Köztársaság kormánya lehetővé tette a szakembereknek, hogy a vízlépcső környezeti hatásáról újból véleményt mondjanak. A két szakbizottságnak nem egész három hónap állt rendelkezésére ahhoz, hogy az új politikai helyzet, a legújabb ismeretek, de a természet és környezetvédelem prioritásából adódóan is kifejtsék véleményüket, állást foglaljanak, érveket sorakoztassanak fel a vízlépcső pozitív és negatív hatásával kapcsolatban. Egyértelműen megállapítható, a szakemberek véleménye nem egyezett, s hogy egyes kérdéseket, problémákat nemzetközi szakértőknek kell megvizsgálniuk, illetve megoldaniuk. A vízkészletek körüli vita A fontos, eldöntetlen kérdések közé tartozik, hogy a tározó feltöltése után milyen hatással lesz a vízlépcső a csallóközi kavicsrétegekbe beszivárgó föld alatti vizek mennyiségére és minőségére. Ezt a problémát 1951 óta már kutatási feladatok sora tárgyalta. Mi mondható el arról, hogy a víz minőségével foglalkozó szakértők csoportja ilyen hosszú, .kutatással eltöltött idő után az 1976-os kutatási program eredményeit idézi? Arról az állításról van szó, hogy a körtvélyesi tározó vizében csökken az oldott oxigén mennyisége, ennek, valamint a biokémiai folyamatokkal előidézett további fogyásának következtében a folyó menti zónában redukciós viszonyok alakulnak ki, s a földalatti vizekben oldódni kezd a vas, a mangán és a más nemkívánatos komponensek. Még komolyabb aggályokat támaszt az a feltevés, hogy a feltöltés folytán kialakult magas vízoszlop hatására felerősödik a föld alatti vizek mozgása és fokozódik a beszivárgás. Ennek következtében a Slovnaftból korábban kibocsátott és leüllepedett, valamint a Georgi Dimitrov Vegyipari Művek tisztítatlan vizeiből ma is bekerülő káros anyagok bejutnak a víztartalmú kavicsrétegekbe. A szakemberek közvetlenül veszélyeztetettnek jelölték meg a másodpercenkénti 900 köbméteres vízhozamú gútori és a 2000 köbméteres hozamú somorjai vízbázist. Véleményük szerint idővel fenyegetve lesz a 3000 köbméter hozamú bősi és a kísérletek során 10 ezer köbméteres hozamúnak bizonyult doborgazi vízbázis is. Ez az a minimális mennyiség, amellyel a jövőben a Csallóközből. Pozsony, a Nyugat-szlovákiai kerület és Dél-Morvaország egy részének vízellátásánál számolnak. Más szakemberek szerint a vízkészletek gyors veszélyeztetésére nem kerül sor. Azt javasolják, hogy próbaképpen töltség fel a tározót és figyeljék, mi történik a föld alatti vizekkel. Abban az esetben, ha a helyzet kedvezőtlenül alakul, akkor a tározó vize a dunakiliti zsilipen át a régi mederbe leengedhető. Nem értenek egyet azzal, hogy a folyam menti zónában, s az egyes bázisokban gyors vízminőségromlás történhet. Az egyik vagy a másik fél véleményének igazolására egyértelmű bizonyítékaink nincsenek. A kísérletek sem tudták ezeket a kérdéseket eldönteni. Nemcsak a föld alatti vizek mozgásáról van szó, hanem arról, hogy a vízminőség alakulását az adott bázisok konkrét hidrogeológiai feltételein alapuló fiziko-kémiai és mikrobiológiai folyamatok figyelembevételével egyidejűleg kell modellezni. Kutatóintézeteink és a Szlovák Tudományos Akadémia dolgozói szerint a föld alatti vizek; minősége alakulásának folyamatát, illetve egyes szennyezőanyagok terjedésének kérdését a CSSZSZK-ban nem ismerik, s azokat a külföldi szakirodalomban sem publikálták. Lehet, hogy tudományos intézményeink nem használták ki azt a lehetőséget, hogy ezzel a problémával 20 éven át foglalkozzanak, s így megszerezzék a világelsőséget. Hogy nem egyszerű problémáról van szó, arról az olasz, holland, venezuelai, kanadai és NSZK-beli szakemberekkel folytatott nyitótárgyalásokon is meggyőződhettünk. Ez a döntő kérdés, melyet a külföldi szakemberekkel közösen kell megoldani. A vizsgálatok eredményeinek garanciát kell adniuk arról, hogy veszély fenyegeti-e vagy nem az adott vízbázist, illetve meg kell határoznia a hatásos védelem módját. Ezeknek a kérdéseknek a megoldására 1-2 évünk van. Energiahasznosítás nélkül? A bősi vízlépcső üzemeltetésének az ökológiai rendszerekre - az állat- és növényvilágra - kifejtett hatásával az eredeti mederben fellépő vízhozamcsökkenés erdészeti és mezőgazdasági következményeivel egy másik bizottság foglalkozott. Az ökológusok és a biológusok számára az eredeti terv elfogadhatatlan, s az utólag felvetett módosítások nem kielégítőek. A folyó ágrendszerének vízellátására, az ártéri erdők elárasztására a felvízcsatornánál egy másodpercenkénti 250 m

3 víz átemelésére alkalmas állomás kiépítésére volt szükség és egy 80 millió korona értékű csatornát kellett tervezni. Ahhoz, hogy a régi meder és az ágrendszer felszíni hidrológiai kapcsolata fennmaradjon a Duna eredeti medrében, legalább 1000 köbméteres vízhozamot kellene fenntartani. Ebben az esetben azonban a bősi vízlépcső energetikai szerepe lényegében megszűnne. Csupán a hajózásban és az árvízvédelemben töltene be szerepet, amely az erőmű üzemeltetőjének számottevő anyagi hasznot nem hozna. A hajóút használatáért ugyanis a Duna menti államok egymásnak nem fizetnek illetéket. Megjegyzendő viszont, hogy van egy olyan szerződés, melynek értelmében a Duna-Majna-Rajna csatorna elkészülte után Magyarországnak a CSSZSZK-nak és Ausztriának egészen Bécsig biztosítania kell, a 3,5 méteres hajózási mélységet. Ez azonban csak a nagymarosi erőmű megvalósításával, a dunakiliti zsilip üzemeltetésével, s egy újabb, a Wolfsthal-Pozsony vízlépcső megépítésével lehetséges. Ma ugyanis a hajózási feltételek az egész cseh-szlovák-magyar szakaszon, a pozsonyi kikötőnél, valamint Pozsony és Bécs között is nagyon kedvezőtlenek. Erre a tényre figyelmeztette Ausztria, a CSSZSZK és a Magyar Köztársaság illetékes minisztériumait a Rajna, Rhône, Duna Vízgyűjtő Területe Nyugat-Európai Ipari és Gazdasági Kamaráinak Uniója. A cseh-szlovák-magyar közös Dunaszakasz alkalmatlanságára a Cseh-Szlovák Dunahajózási Vállalat is figyelmeztet. A nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatos döntés, a csúcsrajáratás lehetősége megszűntének és az alternatív üzemeltetési lehetőségek, valamint a környezetvédelmi feltételek biztosításának, esetleg a meglévő objektumok felszámolásának ökonómiai következményeivel egy harmadik, gazdasági munkacsoport foglalkozik. A munkacsoport gesztorául a szlovák kormány gazdaságpolitikai tanácsának független szakértői bizottságát kérték fel. Ésszerűe

n • A Szlovák Köztársaság kormánya 1990. április 25-én megtárgyalta az SZK Erdő- s Vízgazdálkodási és Faipari Minisztériumának beadványát és a szakbizottságok munkájának eredményeiből adódó tanulmányi, kutatási, tervezési és realizációs javaslatokat. A kormány feladatul adta, hogy 1990. 5. 31-ig tájékoztassák az intézkedések állapotáról és a kivitelezésről. Az ágazati minisztérium ezt a tájékoztatást, az anyagi igényeivel együtt eljuttatta a kormánynak. Anyagi eszközöket kér a külföldi szakvizsgálat elvégzésére is. Ezek hiányában ugyanis a beruházó a vizsgálatokat sem a hazai, sem a külföldi intézményeknél nem rendelheti meg. A feladatokat azon intézmények között osztották meg, amelyek ajánlatukat feltételeikkel, s a vizsgálatok terminusaival együtt nyújtották be. Legkésőbb egy éven belül, azaz 1991. június 30-ig kell választ adni arra a kérdésre, milyen hatással lesz az erőmű üzemeltetése a felszín alatti vizek mennyiségére és minőségére. Ebben a kérdésben nem lehet kompromisszumot keresni. A felújított tárgyalásokon, melyekben a kormánybiztosok megegyeztek, megtárgyalják a bősi vízlépcső hatásának közös problémáit. Arra, hogy a Magyar Köztársaság és a CSSZSZK kormányai felelősségteljes döntést hozhassanak, a gazdasági helyzet értékeléséhez ökonómiai elemzésekre, az ökológusok, természetvédők, a terület lakossága, de az energetikusok, a hajózás és az árvízvédelem jogos érdekeinek megítéléséhez is elsősorban tényekre, érvekre van szükségük. Ezt csak a józan észre támaszkodva, emóciók, sértő megjegyzések nélkül, a közös cseh-szlovák-magyar beruházás specifikus és komplex problémáinak ismeretében lehet meaoldani. DOMINIK KOCINGER mérnök, a CSSZSZK és az SZK kormánya Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésének és üzemeltetésének kormánybiztosa Boszorkányok, ördögök, vízimanók, és egyéb mesehősök tucatját gyártják amatőr színházak vagy televíziós felvételek számára az únanovi szövetkezet dolgozói. Többségük azonban a prágai Bélehrad utcai üzlet polcain várnak sorukra. Nem titok, gyakran külföldi turisták „váltják ki" őket. Az utóbbi idők legkeresettebb bábuja a 70 cm magas Charlie Chaplin és az únanovi boszorkányok. A képen: készül a „make-up". (Igor Zehl felvétele - ČTK) Parázs vita a nyelvtörvényről Nyugat-európai vagy balkáni értékrend? Sidó Zoltán és Duray Miklós nyilatkozata Szlovákiában legyen állami nyelv a szlovák - hangoztatja mind gyakrabban és hangosabban - a nép nevében - néhány politikai párt és mozgalom, de néhány kulturális szervezet is a nyelvtörvény mihamarabbi megalkotását és elfogadását sorolja legfőbb céljai közé. A legutóbbi magas szintű fórum, melyen a hivatalos nyelvről szóló törvénytervezettel kapcsolatos kérdések szerepeltek napirenden, a dr. JÁN ČARNOGURSKÝ, az SZK kormánya első alelnöke által július 25-re összehívott megbeszélés volt. Erre meghívták a politikai pártok és mozgalmak, illetve a Matica slovenská és a Csemadok képviselőit, valamint a Szlovák Tudományos Akadémia, a Komenský Egyetem Jogi Karának és az SZK kormánva leqisziatív bizottságának szakembereit. A találkozón a Csemadokot SIDÓ ZOLTÁN, az Együttélés Politikai Mozgalmat DURAY MIKLÓS elnökök képviselték, akik kérésemre vállalkoztak arra, hogy felvázolják az összejövetel légkörét. Sidó Zoltán: A találkozót megelőzően levelet írtam a kormány első alelnökének, amelyben figyelmeztettem arra, hogy a találkozóra nem hívták meg az ukránok és a ruténok kulturális szervezetének képviselőit. Duray Miklós: Az Együttélés Politikai Mozgalom is élt hasonló kifogással, mert sem a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalmat, sem a Független Magyar Kezdeményezést nem hívták meg. Az FMK képviselője végül is eljött. Érdekes módon a kommunista párt is kimaradt a meghívottak közül. • Figyelembe vették észrevételeiket? Sidó Zoltán: Čarnogurský úr bevezetőjében utalt a sajnálatos mulasztásra, megígérte: a legközelebbi összejövetelre meghívja az összes érdekelt felet. • A csehszlovákiai magyar olvasó eddig nem igen értesülhetett az említett fórumról. Kérem, ecseteljék légkörét, hangulatát. Sidó Zoltán: A találkozót, melyen eszmét, véleményt kellett volna cserélni, olykor sajnos, piaci hangulat jellemezte. A szélsőséges irányzat képviselői többször hangsúlyozták, hogy a nemzeti kisebbség nem lehet államalkotó, nem képezhet államalkotó kollektivitást. Duray Miklós: A szélsőséges irányzat részéről rendkívül nagy mértékben volt jelen az intolerancia és az ideges nyelvi imperializmus. Elhangzott olyan kijelentés, hogy a nemzeti kisebbség ebben a vonatkozásban nem lehet egyenjogú a szlovákokkal Szlovákiában. Tudományosan nagyon nehéz minősíteni azt a véleményt is, amely egy szakember szájából hangzott el: „ha létezik államalkotó nemzet, akkor létezik államalkotó nyelv is". Életemben először hallottam ilyet. Tudomásom szerint nem a nyelv az államalkotó, hanem csak az ember lehet az. A Szlovák Nemzeti Párt képviselője szerint, ha rövid időn belül nem fogadják el az állami nyelvről szóló törvényt, akkor tömeggyűlések sora fogja azt követelni. Sidó Zoltán: Valóban kilátásba helyezte az egyik jelenlévő képviselő a mítingeket, tiltakozó gyűléseket, bár szóban elhatárolta magát azok szervezésétől. Több résztvevő szerint a 144/68-as alkotmánytörvény magasabb színvonalon kezeli a nemzetiségek ügyeit, mint Európában másutt. Ezért az új törvénynek szerintük mindenképpen kevesebb jogot kell a nemzetiségeknek biztosítania. Duray Miklós: Ügy fogalmaztak: a mostani alkotmánytörvény az európai standard fölött van. Európai szintnek azt tekintik, ami az emberi jogok egyetemes nyilatkozatában a Helsinki Záróokmányban, a bécsi utótalálkozó szövegében, a koppenhágai nyilatkozatban van megfogalmazva. • Ez volt a szélsőséges nézeteket valló tábor. Miként érvelt a másik fél? Sidó Zoltán: Rámutattunk arra, hogy Svédországban, Finnországban, Spanyolországban és Olaszországban jobb a törvény, s főleg jobb a gyakorlat. Erre kioktattak bennünket: viszonyítási alapul csak azok az országok jöhetnek számításba, amelyek az Osztrák-Magyar Monarchia romjain jöttek létre. Tehát Románia, Bulgária, Jugoszlávia, Ausztria, és Magyarország, illetve Szovjetunió, esetleg Lengyelország és Németország. A többi állam törvényeit nem lehet figyelembe venni, meri ott más volt a történelmi fejlődés. Külön megjegyezték; a katalánok, baszkok egyáltalán nem jöhetnek számításba, mert nekik nincs külön országuk. Duray Miklós: A Nyilvánosság az Erőszak Ellen képviselői egyértelműen a toleráns politikát képviselték és mondhatni: a kisebbségi nyelvek védelmére keltek. Sidó Zoltán: Szimpatikus volt a Zöldek Pártjának képviselője, aki figyelmeztette a Szlovák Nemzeti Párt szóvivőjét: ne használja a szlovákok saját területe kifejezést, mert a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek nem idegenek, hanem a Szlovák Köztársaság polgárai. Az NYEE képviselői figyelmeztettek arra, hogy a szlovákság egyharmada Szlovákia területén kívül él. Nem lenne tehát jó, ha a nemzeti kisebbségekkel szemben olyan szankciókat alkalmaznának, amelyeket nem néznének jó szemmel az országhatáron kívül élő szlovákokkal szemben sem. • S milyen álláspontot képviselt a kormány, illetve Čarnogurský úr? Sidó Zoltán: Az alelnök úr kifejtette: helytelennek tartja, ha valaki rögtön követeli, hogy a javaslatokat változtatás nélkül, szinte azonnal fogadják el. (Az SZNP és a Matica slovenská kidolgoztak egy törvénytervezetet, melyet a Slovenský národ és a Kultúrny život című lapokban közöltek - a szerk. megj.) Hangsúlyozta, hogy a törvény alapelveit először meg kell vitatni az SZNT-ben az érdekeltekkel, s erre előreláthatólag decemberben kerül sor. Csak az alapelvek ismerete és tisztázása után lehet szó törvényre emelésről. Čarnogurský úr megígérte: az Igazságügyi Minisztérium közvetítésével a kormány beszerzi a finn, olasz, a francia és a spanyol alkotmányt, illetve a nemzeti kisebbségek életével foglalkozó törvényeket. Duray Miklós: A szélsőséges nézeteket hangoztató pártok szerint az állami nyelvről szóló törvényt minél előbb, éspedig a helyhatósági választások előtt kell elfogadni. Čarnogurský úr a hivatalos nyelv szókapcsolatot használta, s úgy vélekedett: a lépést nem szabad elhamarkodni, a kormánynak a törvénytervezetet az év végéig kell előterjesztenie. Bízunk abban, hogy a szlovák kormány megfontoltan, s európai értékrend szerint dönt ebben a rendkívül fontos kérdésben is. GÁGYOR ALÍZ