Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-13 / 162. szám, péntek

Jó volt a színpadon lenni Az idén tizenhatodszor rendezték meg Surányban a szlovákiai C kate­góriás színjátszócsoportok országos fesztiválját. A losonci Kármán Szín­kör tagjaként nem minden fenntartás nélkül érkeztem a városba. Hiszen Surány nevét korántsem ez a feszti­vál, hanem egészen más, nemzeti­ségünk számára egyáltalán nem kedvező történések tették ismertté. Hogy végül is, a Matica slovenská nagygyűlését leszámítva, pozitív él­ményekkel térhettem haza, azt an­nak lehet köszönni, hogy „színházi berkekben" a megértés, az egymás megismerésének és elismerésének szelleme a meghatározó szempont. A fesztiválon kilenc csoport - közü­lük két nemzetiségi - kapott fellépési lehetőséget. A ruszin színjátszást a svidníki „Lúč" képviselte. A losonci Kármán Színkör sze­replését „bennfentes" lévén nem kívánom értékelni. A szót inkább másoknak adom át. A Jókai Napo­kon nagydíjat nyert produkciót, H. Barta Lajos Szaltó mortále című darabját mutattuk be. A korai időpont - reggel 8 óra - ellenére csaknem telt nézőtér előtt. Az érsekújvári ma­gyar alapiskola és a gimnázium di­ákjai olyan légkört teremtettek szá­munkra, amelyben jó volt a színpa­don lenni. Ezt a lehetőséget is meg­ragadnám arra, hogy a csoport ne­vében köszönetet mondjak nekik és tanáraiknak azért, hogy eljöttek Su­rányba. Köszönjük nekik a sok-sok virágcsokrot, s nagy tapsot, mellyel emlékezetessé tették ottlétünket. A zsűri és az előadást megtekintő szakemberek egészébe véve pozití­van értékelték a csoport teljesítmé­nyét. Előadásunk nem volt a leg­jobb, de a legrosszabb sem eddigi fellépéseink során. Néhány gondolat az értékelésekből, melyek a fesztivál újságjának 2. számában jelentek meg. „Az értékelő szemináriumok szerves részét képezik a műkedve­lők fesztiváljainak. Gyakran válnak többé-kevésbé kívánt és egyetértő vagy éppen ellentétes nézetek szín­terévé. Ha a színpadon a színház, az előadás, a játék sikeres, s vele együtt él a nézőtér, a beszélgetésen a tolerancia szelleme kerekedik fe­lül. Azt hiszem, hogy apró szépség­hibákkal ezt sikerült elérnie a Cse­madok Losonci Alapszervezete Kár­mán Színkörének. S ez jó, mert főleg napjainkban a gyakran felesle­gesen szított nemzetiségi ellentétek között örömet okoz mindez, ami a toleráns együttélés lehetőségét bi­zonyítja." (Vlasta Kunovská: V zna­mení tolerancie... A tolerancia je­gyében.) „H. Barta Lajos Szaltó mortáíéja a leghosszabb műkedvelő előadá­sok közé tartozik, amelyet valaha is láttam, de a losonciak előadásán tényleges lehetőségem adódott a szórakozásra és a színháznézés­re. Régi vágyam teljesült ezzel, csak nézni és mellette szórakozni. Most már kifogások nélkül fogadhatom el elnökünk nemrégiben Komáromban elhangzott szavait, aki ott jelentette ki, hogy mint drámaíró csalódott ab­ban, amit ott látott, de mint elnök örül, hogy szlovákok és magyarok élnek egy területen egymás mellett, egyenrangúan. Kijelentése mindkét oldal nacionalistáit felingerelte, ők már csak ilyenek. Nem akarják látni és tudatosítani a gazdagságot a kü­lönbözőségben. S éppen ez zajlott le a XVI. surányi színházfesztiválon a losonciak fellépése alatt. ... egyál­talán nem lepett meg, hogy a játék és szöveg értékelése alatt semmi újat nem tudtam meg, pontosabban semmi olyat, amit a nyelv ismerete nélkül is ne lehetett volna kiolvasni a játékból." (Karol Fajth: Divadlo je keď... - Színház van ha...) A svidníkiek Hnát Mazarov Uta­sok (Cestujúci) című darabját mutat­ták be Ivan Ivančo rendezésében. A szlovák nyelvhez közel álló nyelv­járásuk szavait nem volt nehéz meg­érteni. A cselekmény helyszínét al­kotó vasúti hálókocsi egyik fülkéjébe került utasok különbözősége konflik­tusok sorát bontja ki. Az öt főszerep­lő közül a Katra szerepét alakító Mária Merdeščíková tűnt ki, aki köz­vetlen játékával meghatározó egyé­niségévé vált a csoportnak. A prašníky Spod Černica színját­szócsoport Milan Lasica Barátunk René című darabját vitte színre, Ro­man Nikodem rendezésében. Főleg játékuk első része - René külhoni kalandjai, annak ügyes díszletei és humora volt számomra maradandó. Itthoni, szlovákiai élményei már ke­vésbé. A šútovcei Ján Chalúpka színját­szócsoport inkább csak erkölcsi elis­merést aratott. Játékuk néhány részlettől eltekintve vontatott volt, s talán éppen ezért nagyon nehezen lehetett követni. Értéküket elsősor­ban az adja, hogy az alig 400 lakosú Šútovcén már 45 éve tevékenyked­nek aktívan, és közvetlen környeze­tükben sikeresen. A Pezinské rozprávkové divadlo (Pezinoki Meseszínház) tagjai, ren­dezőjük Vlado Sadílek irányítása alatt, egy teljes napon keresztül épí­tették játékuk színterét, egy majd­nem zárt ketrecet a művelődési ház előtti téren. Színpadi kellékeik között helyt kapott egy tűzoltókocsi, emelő­daru, valamint a tűz, a víz és a piro­technikai eszközök. Peter Weis - Vlado Sadílek: Jean-Paul Marat üldöztetése és meggyilkoltatása a charentonski intézet színcsoport­jának előadásában, De Sade márki vezetése alatt, avagy a munka a majmokat is megnemesíti című darabjában a francia forradalom eszméi aktualizálódtak napjaink for­radalmára. A színészi játék gyengéit - nem volt belőlük sok - szinte teljesen eltüntették a rendezőtől igen, de amatőr csoportoknál egyál­talán nem megszokott látványele­mek, főleg a játék vége. Az előadás szó szerint sokkolta a ketrec körül ülő és álló nézőket, s mindazokat, akik a késő éjszakai időpont ellenére a térre vetődtek. A plechoticei Janko Borodáč Színjátszócsoport volt az egyedüli a mezőnyben, akik hagyományos színházi elemekkel dolgoztak. Be­mutatójuk - Július Barő-lvan Anyája - sem hozott magával különösebb meglepetéseket. Játékuk néhány ví­ziós-látomásszerű jelenet kivételé­vel átlagos maradt. Ezzel szemben úgy színészi telje­sítményben, mint rendezésben re­mekül szerepelt a žarnovicaiszínját­szó csoport, akik Ján Papp-Jozef Mokoš Bánattal teli szekér (Kára plné bolesti) című darabját vitték színre, Edo Šebian rendezésében. A háború időszakában játszódó cse­lekmény ideje alatt egy emberi ke­resztút drámai képe jelenik meg a színpadon. A fesztiválnak két vendégcsoport­ja volt. A Kézsmárki Matica Franci­šek Švantner-Vlado Benko Kard (Šabla) című darabját mutatta be, Vlado Benko rendezésében. A besztercebányai Ifjúsági Színházi Stúdió fiataljainak előadásában E. Bryll-K. Gártnerová Üvegre festve (Maľované na skle) című zenés da­rabot láthattuk. Ennek a nem mindig jól működő „play back" ellenére nagy sikere volt. Az egyéni díjak közül a Csema­dok KB díját Tóth István (Kármán Színkör) kapta a Cirkuszigazgató alakításáért, a Ruszin Kulturális Szövetség KB díját Mária Merdeščí­ková (Lúč, Svidník) kapta Katra sze­repeért, a Szlovákiai Amatőr Szín­játszó Csoportok Szövetsége KB (ÚV ZDOS) díját Jozef Novák (Ple­chotice, Janko Borodáč színjátszó csoport) kapta Paľo szerepéért. A fesztivál fődíját a Pezinoki Me­seszínház kapta. Egyúttal jogot szerzett arra, hogy részt vegyen a martini Scénická žatván, 1990. október 22. és 27. között. PUNTIGÁN JÓZSEF Bemutatkozott a belügyminiszter Küldetés, nem pedig karrier Anton Andráš belügyminiszter a szlovák kormány legfiatalabb tagja. Eredeti foglalkozása gépészmérnök, az idén került a Poprádi Járási Nemzeti Bizottság élére, majd két hete a kormány tagja lett. Tegnap találkozott először az újságírókkal. Életútjának rövid ismerte­tése után a feltett kérdésekre válaszolt. • Miniszter úr, nem ijedt meg a hirtelen önre szakadt felelősségtől, a karriertől? -A Kereszténydemokrata Moz­galom jelölt erre a posztra, s mint keresztény másképpen fogadom az ilyen megbízatást. Nem tekintem karriernek, hanem küldetésnek. Mindenkori munkámban a humaniz­mus, az erkölcs és a demokrácia alapelveiből indulok ki. Tudatosítom, hogy ez a tárca a közvélemény ál­landó ellenőrzése alatt áll és ez fokozza felelősségtudatomat. • A Belügyminisztérium­nak a pártoktól független tár­cának kellene lennie, ön pedig korábban azt nyilatkozta, hogy munkája során a KDM-mel és az NYEE-vel fog konzultálni. - Ez így van. Ezért ideiglenesen felfüggesztettem tagságomat a mozgalomban, s ezt munkatársa­imtól is megkövetelem majd. Ami a konzultációkat illeti, én az irányítás menedzsermódszerét alkalmazom, a tanácsadóimra akarok támaszkod­ni, akiket természetesen elsősorban a koalíciós pártok tagjai közül vá­lasztok ki. • Mi a véleménye a feddhe­tetlenség, i vizsgálatokról? - Két szélsőséges nézettel talál­kozhatunk. Az egyik szerint a luszt­rálások folytatása kedvezőtlen ha­tást gyakorolna, destabilizálná a tár­sadalmi helyzetet, mások viszont azt szorgalmazzák, hogy mindenki múltját ki kell vizsgálni. Szerintem csupán bizonyos hivatalokban és beosztásokban van erre szükség. Ilyen a rendőrség is, ahol csak tiszta emberek dolgozhatnak. • Megváltozik a minisztéri­um munkaterülete? - Nem. A márciusban végrehaj­tott átszervezést mérvadónak tart­juk. Viszont mielőbb tisztázni kell a szövetségi, a cseh és a szlovák belügyminisztérium hatáskörét. Úgy, hogy jelentősen növekedjen önálló­ságunk, és ne ismétlődhessen meg az az eset, amikor Sacher szövetsé­gi belügyminiszter nevezte ki a kas­sai rendőrparancsnokot. • Véleménye szerint mi okozza a bűnözés növeke­dését? -A demokrácia általában aktivi­zálja az embereket és ez alól a bű­nözők sem jelentenek kivételt. Az elnöki közkegyelemnek az volt a cél­ja, hogy mindenki egyenlő eséllyel kapcsolódhasson be az új életbe. Sajnos azonban nem egyéni elbírá­lás alapján bocsátották szabadon az elítélteket, és így olyanok is kikerül­ÚJ SZÚ 1990. VJ1..13. A tüdőm nem hisz a szememnek Állítom, nemcsak a látszat csal olykor-oly­kor, hanem a hivatalos számadás is. Máshogy fogalmazva - ami persze a lényegen semmit sem változtat - a statisztikai jelentés sem mindig egy az egyben tükrözi a valóságot. Erre példát az élet számos területéről említhetnék, ám ezúttal a hatalmas komplexumnak csupán egy alkotó eleménél a mindenkit egyformán szolgáló és mindenkinek egyformán szükséges levegőnél maradok. Illetve az annak is csak egy parányi hányadát kitevő kassai levegőnél, ugyanis azt ismerem a legjobban. Megvallom, a Hernád-parti város levegőjé­nek minőségéről itt-ott napvilágot látó száma­datokat nem tudom annyira hitelesnek venni, mint például a lakásunk erkélyére, ablakára rakódó porréteget, vagy a lakosság egészségi állapotáról szóló ténymegállapításokat. Időn­ként nem annyira a környezetvédők méréseit, vagy a statisztikusok munkáját tartom hiányos­nak, kevésbé meggyőzőnek, mint inkább az egy-két adat alapján kimondott, leírt végkövet­keztetéseket. Ismétlem, ezzel csak néha va­gyok így, de akkor is általában olyankor, ha egy-egy adat a szennyezettség csökkenéséről számol be. Nem tudom miért, de az ide vonat­kozó rossz hírt valahogy hamarabb elhiszem... Városunk nemzeti bizottságának június végi ülésén elhangzott azon megállapítás sem nyugtatott meg különösképpen, hogy „húsz év után 1987-ben csökkent a norma szerinti 12,5 grammos felső szint alá az egy négyzetméterre harminc nap alatt hulló pormennyiség, s tavaly már 9,37 gramm volt az átlag". Ha beszámoló­jában a polgármesterhelyettes elmondta volna azt is, hogy a tanácskozóknak kiosztott táblá­zatgyűjteményben ott állt volna, hogy húsz évvel ezelőtt a városnak ugyanazon pontjain mérték a rossz eredményeket, mint ahol mosta­nában a kedvezőbbeket, akkor komolyabbnak vettem volna a hírt, s jobban örülnék neki. Csakhogy az ilyen összehasonlítás elmaradt, s egy újabb adat már azt tudatta velünk, hogy a harmincnyolc ellenőrzött helynek az egyhar­madán még mindig normán felüli a pormennyi­ség. Főleg a belvárosban és a délkeleti város­részben. Azaz a szennyezettség csökkent is meg nem is. És szerintem erre a magyarázat roppant egyszerű: az átlagot nem annyira a gyárkémé­nyek és kazánházak füstadagjai szorították a normaszint alá, mint inkább a belvárostól távol eső - és jóval tisztább levegőjű - újabb lakótelepek, amelyek húszegynéhány évvel ezelőtt még nem léteztek, s akkor még nem mérték ott a városi átlagba beszámító por­mennyiséget. Egyébként ezt a feltevésemet a minap a városi közegészségügyi intézetben csak megerősíteni tudták... « Ugyanakkor azért sem tudok lelkendezni a levegőszennyezettség csökkenését „igazo­ló" számadatok hallatán, mert az említett ülé­sen közreadott táblázatgyűjtemény egyik kimu­tatása éppen az ellenkezőjét állítja. Azt, hogy amíg a város légterébe 1980-ban 102 333 tonna, 1987-ben pedig 77 674 tonna szennye­zőanyag került, addig tavaly már 229 604 ton­na. Ez még akkor is jókora visszaesést, rosz­szabbodást tükröz, ha történetesen korábban nem mérték a tavaly 19 905 tonnát kitevő nitrogén-oxidokat (NO x). Apropó, korábban nem mérték. ..IS ki tudja mit nem mérünk, milyen mérges gázokat ha­gyunk egyelőre figyelmen kívül?! Nos, talán ezzel is magyarázható, hogy - ismét az említett táblázatok szerint - a Kelet-szlovákiai Vasmű­ből tavaly 7 ezer tonnával több (összesen 30 545 tonna) szilárd és 100 ezer tonnával több (összesen 169 976 tonna) gáz halmazállapotú szenny került a levegőbe, mint 1980-ban, s hogy a városi hőerőmű is nagyobb mértékben szennyezi ma a környezetet, mint évekkel eze­lőtt. .. Soroljam tovább a javulással ellentétes változást mutató adatokat, amelyek egyúttal arra utalnak, hogy kezdjük reálisabban látni a környezetünket?'! Ezek szerint nem véletlen talán, hogy né­hány számadatból ugyan javulást olvasok ki, viszont a tüdőm, a szervezetem egyelőre mégis óvatosságra int, s a valós helyzetet jelzi. GAZDAG JÓZSEF tek a börtönökből, akik nem tudnak beilleszkedni. Az elmúlt hónapokban a bűncselekmények 41 százalékát visszaesők követték el. Meg kell em­lítenem a romák kérdését, de gondot jdkoz az is, hog^ nyitottságunk kelle­metlen következményekkel is jár, or­szágunk területe a nemzetközi bűn­szövetségek tranzitútjává váiik. • Hogyan állítható meg a kedvezőtlen irányzat? - Egyrészt megelőzéssel, de ugyanilyen fontos a bűnüldözés javí­tása is. Szlovákiában jelenleg 2400 rendőr hiányzik és az állomány összetétele sem megfelelő. A rend­őröknek csupán 49 százaléka ügyel a szó szoros értelemben a rendre, a többiek a hivatalokban dolgoznak. Műszaki ellátottságunk nem megfe­lelő, bár a feloszlatott állambizton­ságtól kapott 200 gépkocsi némileg enyhített gondjainkon. Rövidesen számítógéprendszert kapunk, ez je­lentős segítség lesz. • Rendőreink nem állnak mindig a helyzet magaslatán. Különösen a világkiállítással kapcsolatban megnő az ide­genforgalom. Mit tesznek azért, hogy a rendőrök az új feltételek között helytálljanak? - A Nemzetbiztonsági Testület főiskolája megszűnt, helyette rend­őrakadémiát akarunk létesíteni. A legfontosabbnak azt tartom, hogy a rendőröket ne kelljen toboroznunk, hanem válogathassunk a jelentke­zők közül. Azt akarjuk, hogy a világ­kiállításig legalább a közlekedést irányító rendőrök elsajátítsák a vi­lágnyelvek alapszókincsét. • Reális a helyhatósági vá­lasztások időpontja? Hiszen a területi átszervezésről még nem született döntés és a köz­igazgatási reform több részle­te sem tisztázott még. - Az időponton nem változtatha­tunk, a választások november 23-án lesznek. A területi átszervezés egyébként sincs befolyással a vá­lasztásokra. • Hogyan halad az átszer­vezés előkészítése? - December 31 -én megszűnnek a kerületi nemzeti bizottságok. Az még nem dőlt el, hogy helyettük 16 járás vagy esetleg 6 terület, illetve megye alakul-e. Bár a reform lénye­ge a helyi községi önigazgatás meg­erősítése, fontos a területi átszerve­zés is. Érzékeny kérdésről van szó, figyelembe kell venni a nemzetiségi, gazdasági, földrajzi, környezetvé­delmi és egyéb szempontokat. Az új területrendezést ábrázoló, közkézen forgó térképek csak az egyik elkép­zelést tükrözik, a végleges javaslat augusztus végéig készül el. • Úgy hallottuk, több nőt akar bevonni a tárca munká­jába. - Eddig, főleg a rendőrségben, szinte kizárólag férfiak dolgoztak. A többi fejlett országhoz hasonlóan nekünk is lehetővé kell tenni, hogy a nők ezen a területen is érvénye­sülhessenek. Úgy gondolom, a köz­lekedésrendészetben értékes segít­séget nyújthatnának. • Igaz a hír, hogy új egyen­ruhát kapnak a rendőrök? - Foglalkozunk a kérdéssel. Meg­néztük más országok egyenruháit, úgy tartjuk, a francia és az amerikai szolgálhat mintául. Annyit már tu­dunk, hogy a ruhák acélkékek lesz­nek. Természetesen ez nem elsőd­leges kérdés, először fontosabb gondokat kell orvosolnunk. • Mi a véleménye arról, hogy Bánovce nad Bebravcu­ban Tiso emléktáblát lepleztek le? -Csak most értesültem arról, hogy Korec nyitrai püspök felszen­telte az emléktáblát. Helytelenítem az egészet, elhamarkodott tettnek tekintem. Az új kormánynak mielőbb állást kell foglalnia a zsidókérdés­ben, tisztázni kell a Szlovák Állam és általában a szlovák történelem szá­mos összefüggését. -r-

Next

/
Thumbnails
Contents