Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-13 / 162. szám, péntek

Jó volt a színpadon lenni Az idén tizenhatodszor rendezték meg Surányban a szlovákiai C kategóriás színjátszócsoportok országos fesztiválját. A losonci Kármán Színkör tagjaként nem minden fenntartás nélkül érkeztem a városba. Hiszen Surány nevét korántsem ez a fesztivál, hanem egészen más, nemzetiségünk számára egyáltalán nem kedvező történések tették ismertté. Hogy végül is, a Matica slovenská nagygyűlését leszámítva, pozitív élményekkel térhettem haza, azt annak lehet köszönni, hogy „színházi berkekben" a megértés, az egymás megismerésének és elismerésének szelleme a meghatározó szempont. A fesztiválon kilenc csoport - közülük két nemzetiségi - kapott fellépési lehetőséget. A ruszin színjátszást a svidníki „Lúč" képviselte. A losonci Kármán Színkör szereplését „bennfentes" lévén nem kívánom értékelni. A szót inkább másoknak adom át. A Jókai Napokon nagydíjat nyert produkciót, H. Barta Lajos Szaltó mortále című darabját mutattuk be. A korai időpont - reggel 8 óra - ellenére csaknem telt nézőtér előtt. Az érsekújvári magyar alapiskola és a gimnázium diákjai olyan légkört teremtettek számunkra, amelyben jó volt a színpadon lenni. Ezt a lehetőséget is megragadnám arra, hogy a csoport nevében köszönetet mondjak nekik és tanáraiknak azért, hogy eljöttek Surányba. Köszönjük nekik a sok-sok virágcsokrot, s nagy tapsot, mellyel emlékezetessé tették ottlétünket. A zsűri és az előadást megtekintő szakemberek egészébe véve pozitívan értékelték a csoport teljesítményét. Előadásunk nem volt a legjobb, de a legrosszabb sem eddigi fellépéseink során. Néhány gondolat az értékelésekből, melyek a fesztivál újságjának 2. számában jelentek meg. „Az értékelő szemináriumok szerves részét képezik a műkedvelők fesztiváljainak. Gyakran válnak többé-kevésbé kívánt és egyetértő vagy éppen ellentétes nézetek színterévé. Ha a színpadon a színház, az előadás, a játék sikeres, s vele együtt él a nézőtér, a beszélgetésen a tolerancia szelleme kerekedik felül. Azt hiszem, hogy apró szépséghibákkal ezt sikerült elérnie a Csemadok Losonci Alapszervezete Kármán Színkörének. S ez jó, mert főleg napjainkban a gyakran feleslegesen szított nemzetiségi ellentétek között örömet okoz mindez, ami a toleráns együttélés lehetőségét bizonyítja." (Vlasta Kunovská: V znamení tolerancie... A tolerancia jegyében.) „H. Barta Lajos Szaltó mortáíéja a leghosszabb műkedvelő előadások közé tartozik, amelyet valaha is láttam, de a losonciak előadásán tényleges lehetőségem adódott a szórakozásra és a színháznézésre. Régi vágyam teljesült ezzel, csak nézni és mellette szórakozni. Most már kifogások nélkül fogadhatom el elnökünk nemrégiben Komáromban elhangzott szavait, aki ott jelentette ki, hogy mint drámaíró csalódott abban, amit ott látott, de mint elnök örül, hogy szlovákok és magyarok élnek egy területen egymás mellett, egyenrangúan. Kijelentése mindkét oldal nacionalistáit felingerelte, ők már csak ilyenek. Nem akarják látni és tudatosítani a gazdagságot a különbözőségben. S éppen ez zajlott le a XVI. surányi színházfesztiválon a losonciak fellépése alatt. ... egyáltalán nem lepett meg, hogy a játék és szöveg értékelése alatt semmi újat nem tudtam meg, pontosabban semmi olyat, amit a nyelv ismerete nélkül is ne lehetett volna kiolvasni a játékból." (Karol Fajth: Divadlo je keď... - Színház van ha...) A svidníkiek Hnát Mazarov Utasok (Cestujúci) című darabját mutatták be Ivan Ivančo rendezésében. A szlovák nyelvhez közel álló nyelvjárásuk szavait nem volt nehéz megérteni. A cselekmény helyszínét alkotó vasúti hálókocsi egyik fülkéjébe került utasok különbözősége konfliktusok sorát bontja ki. Az öt főszereplő közül a Katra szerepét alakító Mária Merdeščíková tűnt ki, aki közvetlen játékával meghatározó egyéniségévé vált a csoportnak. A prašníky Spod Černica színjátszócsoport Milan Lasica Barátunk René című darabját vitte színre, Roman Nikodem rendezésében. Főleg játékuk első része - René külhoni kalandjai, annak ügyes díszletei és humora volt számomra maradandó. Itthoni, szlovákiai élményei már kevésbé. A šútovcei Ján Chalúpka színjátszócsoport inkább csak erkölcsi elismerést aratott. Játékuk néhány részlettől eltekintve vontatott volt, s talán éppen ezért nagyon nehezen lehetett követni. Értéküket elsősorban az adja, hogy az alig 400 lakosú Šútovcén már 45 éve tevékenykednek aktívan, és közvetlen környezetükben sikeresen. A Pezinské rozprávkové divadlo (Pezinoki Meseszínház) tagjai, rendezőjük Vlado Sadílek irányítása alatt, egy teljes napon keresztül építették játékuk színterét, egy majdnem zárt ketrecet a művelődési ház előtti téren. Színpadi kellékeik között helyt kapott egy tűzoltókocsi, emelődaru, valamint a tűz, a víz és a pirotechnikai eszközök. Peter Weis - Vlado Sadílek: Jean-Paul Marat üldöztetése és meggyilkoltatása a charentonski intézet színcsoportjának előadásában, De Sade márki vezetése alatt, avagy a munka a majmokat is megnemesíti című darabjában a francia forradalom eszméi aktualizálódtak napjaink forradalmára. A színészi játék gyengéit - nem volt belőlük sok - szinte teljesen eltüntették a rendezőtől igen, de amatőr csoportoknál egyáltalán nem megszokott látványelemek, főleg a játék vége. Az előadás szó szerint sokkolta a ketrec körül ülő és álló nézőket, s mindazokat, akik a késő éjszakai időpont ellenére a térre vetődtek. A plechoticei Janko Borodáč Színjátszócsoport volt az egyedüli a mezőnyben, akik hagyományos színházi elemekkel dolgoztak. Bemutatójuk - Július Barő-lvan Anyája - sem hozott magával különösebb meglepetéseket. Játékuk néhány víziós-látomásszerű jelenet kivételével átlagos maradt. Ezzel szemben úgy színészi teljesítményben, mint rendezésben remekül szerepelt a žarnovicaiszínjátszó csoport, akik Ján Papp-Jozef Mokoš Bánattal teli szekér (Kára plné bolesti) című darabját vitték színre, Edo Šebian rendezésében. A háború időszakában játszódó cselekmény ideje alatt egy emberi keresztút drámai képe jelenik meg a színpadon. A fesztiválnak két vendégcsoportja volt. A Kézsmárki Matica Francišek Švantner-Vlado Benko Kard (Šabla) című darabját mutatta be, Vlado Benko rendezésében. A besztercebányai Ifjúsági Színházi Stúdió fiataljainak előadásában E. Bryll-K. Gártnerová Üvegre festve (Maľované na skle) című zenés darabot láthattuk. Ennek a nem mindig jól működő „play back" ellenére nagy sikere volt. Az egyéni díjak közül a Csemadok KB díját Tóth István (Kármán Színkör) kapta a Cirkuszigazgató alakításáért, a Ruszin Kulturális Szövetség KB díját Mária Merdeščíková (Lúč, Svidník) kapta Katra szerepeért, a Szlovákiai Amatőr Színjátszó Csoportok Szövetsége KB (ÚV ZDOS) díját Jozef Novák (Plechotice, Janko Borodáč színjátszó csoport) kapta Paľo szerepéért. A fesztivál fődíját a Pezinoki Meseszínház kapta. Egyúttal jogot szerzett arra, hogy részt vegyen a martini Scénická žatván, 1990. október 22. és 27. között. PUNTIGÁN JÓZSEF Bemutatkozott a belügyminiszter Küldetés, nem pedig karrier Anton Andráš belügyminiszter a szlovák kormány legfiatalabb tagja. Eredeti foglalkozása gépészmérnök, az idén került a Poprádi Járási Nemzeti Bizottság élére, majd két hete a kormány tagja lett. Tegnap találkozott először az újságírókkal. Életútjának rövid ismertetése után a feltett kérdésekre válaszolt. • Miniszter úr, nem ijedt meg a hirtelen önre szakadt felelősségtől, a karriertől? -A Kereszténydemokrata Mozgalom jelölt erre a posztra, s mint keresztény másképpen fogadom az ilyen megbízatást. Nem tekintem karriernek, hanem küldetésnek. Mindenkori munkámban a humanizmus, az erkölcs és a demokrácia alapelveiből indulok ki. Tudatosítom, hogy ez a tárca a közvélemény állandó ellenőrzése alatt áll és ez fokozza felelősségtudatomat. • A Belügyminisztériumnak a pártoktól független tárcának kellene lennie, ön pedig korábban azt nyilatkozta, hogy munkája során a KDM-mel és az NYEE-vel fog konzultálni. - Ez így van. Ezért ideiglenesen felfüggesztettem tagságomat a mozgalomban, s ezt munkatársaimtól is megkövetelem majd. Ami a konzultációkat illeti, én az irányítás menedzsermódszerét alkalmazom, a tanácsadóimra akarok támaszkodni, akiket természetesen elsősorban a koalíciós pártok tagjai közül választok ki. • Mi a véleménye a feddhetetlenség,

i vizsgálatokról? - Két szélsőséges nézettel találkozhatunk. Az egyik szerint a lusztrálások folytatása kedvezőtlen hatást gyakorolna, destabilizálná a társadalmi helyzetet, mások viszont azt szorgalmazzák, hogy mindenki múltját ki kell vizsgálni. Szerintem csupán bizonyos hivatalokban és beosztásokban van erre szükség. Ilyen a rendőrség is, ahol csak tiszta emberek dolgozhatnak. • Megváltozik a minisztérium munkaterülete? - Nem. A márciusban végrehajtott átszervezést mérvadónak tartjuk. Viszont mielőbb tisztázni kell a szövetségi, a cseh és a szlovák belügyminisztérium hatáskörét. Úgy, hogy jelentősen növekedjen önállóságunk, és ne ismétlődhessen meg az az eset, amikor Sacher szövetségi belügyminiszter nevezte ki a kassai rendőrparancsnokot. • Véleménye szerint mi okozza a bűnözés növekedését? -A demokrácia általában aktivizálja az embereket és ez alól a bűnözők sem jelentenek kivételt. Az elnöki közkegyelemnek az volt a célja, hogy mindenki egyenlő eséllyel kapcsolódhasson be az új életbe. Sajnos azonban nem egyéni elbírálás alapján bocsátották szabadon az elítélteket, és így olyanok is kikerülÚJ SZÚ 1990. VJ1..13. A tüdőm nem hisz a szememnek Állítom, nemcsak a látszat csal olykor-olykor, hanem a hivatalos számadás is. Máshogy fogalmazva - ami persze a lényegen semmit sem változtat - a statisztikai jelentés sem mindig egy az egyben tükrözi a valóságot. Erre példát az élet számos területéről említhetnék, ám ezúttal a hatalmas komplexumnak csupán egy alkotó eleménél a mindenkit egyformán szolgáló és mindenkinek egyformán szükséges levegőnél maradok. Illetve az annak is csak egy parányi hányadát kitevő kassai levegőnél, ugyanis azt ismerem a legjobban. Megvallom, a Hernád-parti város levegőjének minőségéről itt-ott napvilágot látó számadatokat nem tudom annyira hitelesnek venni, mint például a lakásunk erkélyére, ablakára rakódó porréteget, vagy a lakosság egészségi állapotáról szóló ténymegállapításokat. Időnként nem annyira a környezetvédők méréseit, vagy a statisztikusok munkáját tartom hiányosnak, kevésbé meggyőzőnek, mint inkább az egy-két adat alapján kimondott, leírt végkövetkeztetéseket. Ismétlem, ezzel csak néha vagyok így, de akkor is általában olyankor, ha egy-egy adat a szennyezettség csökkenéséről számol be. Nem tudom miért, de az ide vonatkozó rossz hírt valahogy hamarabb elhiszem... Városunk nemzeti bizottságának június végi ülésén elhangzott azon megállapítás sem nyugtatott meg különösképpen, hogy „húsz év után 1987-ben csökkent a norma szerinti 12,5 grammos felső szint alá az egy négyzetméterre harminc nap alatt hulló pormennyiség, s tavaly már 9,37 gramm volt az átlag". Ha beszámolójában a polgármesterhelyettes elmondta volna azt is, hogy a tanácskozóknak kiosztott táblázatgyűjteményben ott állt volna, hogy húsz évvel ezelőtt a városnak ugyanazon pontjain mérték a rossz eredményeket, mint ahol mostanában a kedvezőbbeket, akkor komolyabbnak vettem volna a hírt, s jobban örülnék neki. Csakhogy az ilyen összehasonlítás elmaradt, s egy újabb adat már azt tudatta velünk, hogy a harmincnyolc ellenőrzött helynek az egyharmadán még mindig normán felüli a pormennyiség. Főleg a belvárosban és a délkeleti városrészben. Azaz a szennyezettség csökkent is meg nem is. És szerintem erre a magyarázat roppant egyszerű: az átlagot nem annyira a gyárkémények és kazánházak füstadagjai szorították a normaszint alá, mint inkább a belvárostól távol eső - és jóval tisztább levegőjű - újabb lakótelepek, amelyek húszegynéhány évvel ezelőtt még nem léteztek, s akkor még nem mérték ott a városi átlagba beszámító pormennyiséget. Egyébként ezt a feltevésemet a minap a városi közegészségügyi intézetben csak megerősíteni tudták... « Ugyanakkor azért sem tudok lelkendezni a levegőszennyezettség csökkenését „igazoló" számadatok hallatán, mert az említett ülésen közreadott táblázatgyűjtemény egyik kimutatása éppen az ellenkezőjét állítja. Azt, hogy amíg a város légterébe 1980-ban 102 333 tonna, 1987-ben pedig 77 674 tonna szennyezőanyag került, addig tavaly már 229 604 tonna. Ez még akkor is jókora visszaesést, roszszabbodást tükröz, ha történetesen korábban nem mérték a tavaly 19 905 tonnát kitevő nitrogén-oxidokat (NO

x). Apropó, korábban nem mérték. ..IS ki tudja mit nem mérünk, milyen mérges gázokat hagyunk egyelőre figyelmen kívül?! Nos, talán ezzel is magyarázható, hogy - ismét az említett táblázatok szerint - a Kelet-szlovákiai Vasműből tavaly 7 ezer tonnával több (összesen 30 545 tonna) szilárd és 100 ezer tonnával több (összesen 169 976 tonna) gáz halmazállapotú szenny került a levegőbe, mint 1980-ban, s hogy a városi hőerőmű is nagyobb mértékben szennyezi ma a környezetet, mint évekkel ezelőtt. .. Soroljam tovább a javulással ellentétes változást mutató adatokat, amelyek egyúttal arra utalnak, hogy kezdjük reálisabban látni a környezetünket?'! Ezek szerint nem véletlen talán, hogy néhány számadatból ugyan javulást olvasok ki, viszont a tüdőm, a szervezetem egyelőre mégis óvatosságra int, s a valós helyzetet jelzi. GAZDAG JÓZSEF tek a börtönökből, akik nem tudnak beilleszkedni. Az elmúlt hónapokban a bűncselekmények 41 százalékát visszaesők követték el. Meg kell említenem a romák kérdését, de gondot jdkoz az is, hog^ nyitottságunk kellemetlen következményekkel is jár, országunk területe a nemzetközi bűnszövetségek tranzitútjává váiik. • Hogyan állítható meg a kedvezőtlen irányzat? - Egyrészt megelőzéssel, de ugyanilyen fontos a bűnüldözés javítása is. Szlovákiában jelenleg 2400 rendőr hiányzik és az állomány összetétele sem megfelelő. A rendőröknek csupán 49 százaléka ügyel a szó szoros értelemben a rendre, a többiek a hivatalokban dolgoznak. Műszaki ellátottságunk nem megfelelő, bár a feloszlatott állambiztonságtól kapott 200 gépkocsi némileg enyhített gondjainkon. Rövidesen számítógéprendszert kapunk, ez jelentős segítség lesz. • Rendőreink nem állnak mindig a helyzet magaslatán. Különösen a világkiállítással kapcsolatban megnő az idegenforgalom. Mit tesznek azért, hogy a rendőrök az új feltételek között helytálljanak? - A Nemzetbiztonsági Testület főiskolája megszűnt, helyette rendőrakadémiát akarunk létesíteni. A legfontosabbnak azt tartom, hogy a rendőröket ne kelljen toboroznunk, hanem válogathassunk a jelentkezők közül. Azt akarjuk, hogy a világkiállításig legalább a közlekedést irányító rendőrök elsajátítsák a világnyelvek alapszókincsét. • Reális a helyhatósági választások időpontja? Hiszen a területi átszervezésről még nem született döntés és a közigazgatási reform több részlete sem tisztázott még. - Az időponton nem változtathatunk, a választások november 23-án lesznek. A területi átszervezés egyébként sincs befolyással a választásokra. • Hogyan halad az átszervezés előkészítése? - December 31 -én megszűnnek a kerületi nemzeti bizottságok. Az még nem dőlt el, hogy helyettük 16 járás vagy esetleg 6 terület, illetve megye alakul-e. Bár a reform lényege a helyi községi önigazgatás megerősítése, fontos a területi átszervezés is. Érzékeny kérdésről van szó, figyelembe kell venni a nemzetiségi, gazdasági, földrajzi, környezetvédelmi és egyéb szempontokat. Az új területrendezést ábrázoló, közkézen forgó térképek csak az egyik elképzelést tükrözik, a végleges javaslat augusztus végéig készül el. • Úgy hallottuk, több nőt akar bevonni a tárca munkájába. - Eddig, főleg a rendőrségben, szinte kizárólag férfiak dolgoztak. A többi fejlett országhoz hasonlóan nekünk is lehetővé kell tenni, hogy a nők ezen a területen is érvényesülhessenek. Úgy gondolom, a közlekedésrendészetben értékes segítséget nyújthatnának. • Igaz a hír, hogy új egyenruhát kapnak a rendőrök? - Foglalkozunk a kérdéssel. Megnéztük más országok egyenruháit, úgy tartjuk, a francia és az amerikai szolgálhat mintául. Annyit már tudunk, hogy a ruhák acélkékek lesznek. Természetesen ez nem elsődleges kérdés, először fontosabb gondokat kell orvosolnunk. • Mi a véleménye arról, hogy Bánovce nad Bebravcuban Tiso emléktáblát lepleztek le? -Csak most értesültem arról, hogy Korec nyitrai püspök felszentelte az emléktáblát. Helytelenítem az egészet, elhamarkodott tettnek tekintem. Az új kormánynak mielőbb állást kell foglalnia a zsidókérdésben, tisztázni kell a Szlovák Állam és általában a szlovák történelem számos összefüggését. -r-