Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-12 / 161. szám, csütörtök

A lélek zárványai avagy nem tudom nem szeretni Gombaszögi szemlélődések Kiülök az erdő szélére. Tehetem, mert a nézőtér széle az erdő széle. Dögmeleg van, így legalább nem vagyok egyedül. Itt magammal sem lehetek egyedül. Velem itt mindig vagyunk, velünk itt mindig vagyok. Ez már csak így megy 1964 óta. Persze ez nem érdem, ez inkább bűn. Rohadt helyzetben vagyok, hiszen így is támogattam a neosztálinista, a totalitarista, a diktatúrista, a bolsevista, a magánturista, a Čedok-turista, az autós-turista rendszert. Dögmeleg van. Volt? Már akkor is, tisztelt Szent György Cserkészcsapat? Meleg volt, uraim? Akkor még nem volt a behemót színpad, s nem voltak rajta a vakablakok, meg a vakkapuk. Volt a rét, a barlang, a Styx-patak meg a Sajó. Benne karnyi pisztrángok. A kolostor romjai még megvoltak. Ma már csak egy trágyalébe süllyedő ingyen megörökölt gazdasági udvar tenyészlegyekkel. Most már se Sarló, se Kalapács. Légkalapács - az igen! Szemben a hegy, mint tüdőrákban beteg ember felnyitott mellkasa. Attól félek, egyszer köhint egyet, s tüdőrózsaszín mészkőpatakja elönti a völgyet. Na, akkor mi lesz uraim? Ki mutatja majd meg, hol állt a régi cserkészek parancsnoki sátra? Mert hét évtized alatt egy facsemetére se jutott, nem hogy kőrakásra, kőoszlopra, kőtábláról meg kőobeliszkről már ne is beszéljek. A dinamit, az ekrazit nincs olyan erős, hogy a túloldali hegyről ide repített volna egy mészkő-sziklát. Kiscserkészeink - mert ók újra vannak - ide fogják görgetni. Ha még él a régi szellem. Dögmeleg van. Lesz? Még akkor is? Hol a műsor? Egy biztos: nem a színpadon. Aki műsort akar látni, lemegy a nézőtéri domb aljába. Ott bimbódzik a kultúra. Mindjárt hervadtan. Ott sütik a tápszeren hizlalt pisztrángot. Ezek már csak tenyérnyi méretűek. Mert hagyták azok az álmos kiscserkészek. Hagyták, hogy a pisztráng is kisebb legyen. A Sarlójukat meg ellopták. Klassz-kombájnokat küldtek cserébe. Itt derült ki, hogy vetőgépeknek is jók, akkora a szemveszteség. Beteg agy az ilyen! Mármint az enyém. Elmélkednie kellene Gombaszög nemes veretű kulturális ünnepélyéről, ehelyett szüntelenül hasadozik. Tudatosan. Agytekervényesek a kultúra útjai. A nemzetiségié (így látják a többségi nemzetek) vagy a nemzeti kisebbségié (ezt meg mi hisszük magunkról) még rögös is. Vérrögös. Csak el ne duguljon! Segít a Béres-csepp! Sátor alatt. Vele együtt a kolomp. Van mire akasztani. Bőrszíj, bőrszíj mellett. Szegény műkedvelő szobrász barátom meg csak áll magában. Ö még nem engedett a könnyű pénzszerzés csábításának. Nehezen keresi a mindennapi kenyerét. Add meg nékünk ma... Mi Atyánk! Neki is lesz, ha, nekem lesz, mert megvenném az Ősanyát - Évát - átfogalmazó képét. Gyökér, törzs, ág, levél, gyümölcs, kígyó, Ádám növekszik Éva testéből. A születés mítosza a fontosabb, vagy a teremtés mítosza? Nem mindegy, ha megérint a szobrászi gondolat? A sátor alatt is megbomlik a szándék. Ponyvásodik. Könyv hátán könyv, egyet sem tudok venni. Pénzem van, meg igen fura ízlésem. Az erotikát igencsak szeretem, de nem könyvben. A pornográfiától étvágytalan leszek, a lányregényekhez szüzesség kívántatik, a politikai ponyvát a választási kampány alatt írtam és olvastam a napisajtónkban, (gy marad a cigánydal. Uram, Isten! Ezentúl azt is romazenének kell írnom? Akkor már jobb a „dzsipszi szong" angolból fonetikusan átírva. Ha lehet diszkó, miért ne lehetne dzsipszi szong? Meg „hangerien szong"? Gyerekeink amúgy is hamarosan nem szlovákul, hanem angolul fognak tanulni. Magyarul már nem is kell. Tálcán kínálják a „Laci pečene" néven forgalmazott étket. Szlovák tudásomra támaszkodva „Laci-májakra" gondoltam. Rosszul tudok szlovákul, mert Lacié nem a máj, hanem a sülthús. Ennyit a nyelvi kultúráról. Keresem a másik kultúrát. Kiülök a nézőtérre. Már péntek este kiültem a nadrágom fenekét. Most éppen nem esik az eső. Még nem. Ez már így van Gombaszögön. Közben a Lord énekesét hallgatom, s a csápoló fiúkat nézem. Megint ez a piszok, rohadt nosztalgia. Itt valamikor játszott az Illés, az Omega, az LGT - amíg beengedték őket az országba. Most beengedik őket, de vagy nincsenek, vagy nekünk nincs pénzünk. Vagyis: drága a nosztalgia. Megvásárolhatatlan vagy megfizethetetlen. Hja kérem, 1968-ban, ha pénz nem is, de remény az még volt! Gombaszög egyébként most is tele van reménnyel. Reménykedik a szegény csehszlovákiai magyar. Reméli, hogy nem egyedül reméli. Alapítványok bankszámlájára küldözgetheti pénzét, ha már adójából nem telik az államnak húsz főiskolai tanár alamizsnányi fizetésére. Közben fáradtra röhögi magát: az egyik független mozgalom nem érdekelt az érdekképviseletében, a másik meg parlamenti interpellációk helyett közgyűlésén alapítványokra kunyerál. Tőlünk, az adófizetőktől. És Csemadok-tagoktól. A hírek szerint fizetni is mi fizetjük őket. Nem tudom mire jutunk, ha az egyik atyafink ígérget, a másik atyafink meg mozgalmát dicsérgeti a gombaszögi vakablak és vakkapu előtt? így aztán most sem tudtuk meg, mi van a színpadi kapu mögött? Fal? Akkor meg le kell bontani. Na, nem a színpadot! Azt javítgatni kell. Átépíteni? Arra a Csemadok szorult rá. Ettől sem lesz több pénzünk? Többet fogok fizetni. Mit, mit? Tagdíjat. Persze előbb-utóbb kérem a sajtóbeli elszámolást a költségekkel. Meg a Keressünk a választási kampányon! nevű Csemadok-kft gazdálkodása is érdekelne. Csak mint Csemadok-tagot. Elvégre Gombaszögön idén is igencsak ráfizettünk a bulira. Kellene a pénz. Kár, hogy választási kampány csak két év múlva lesz. Addigra meg éhen hal a Csemadok, hacsak nem alakít reklámügynökséget. Plakátragasztói már vannak. Különben nem is rossz üzlet. Az érintett mozgalom kétszer rendel, de igazából csak egyszer kell dolgozni. Feltéve, hogy elég magasra ragasztják a plakátokat a villanyoszlopokra. Mint a Gombaszög felé vezető úton. Előre, kispajtások... pardon, kiscserkészek! Csápolnak. Üvöltenek. Nem a kiscserkészek. Ezek már kinőttek a búrkalap alól. A Lordot szeretik. Kiülök az erdő szélére. Vasárnap van, és nem tudom mi a rosszabb: a dögmeleg, vagy a dög eső. Amíg meleg van, műsor is van. Amíg műsor nincs, eső van. Eső nélkül meg csak meleg van. így a szombatra emlékezem. Autentikusra vett néptánc a Szőttesé. Mojszejevesre vett néptánc a Dunáé. Mármint a művészegyüttesé, amely autentikusan „népiesch". így születik a magyar folklór a budapesti Hilton tövében. Kérdés: Minek ez Gombaszögre? Szegény, Zselizen győztes amatőrjeink legfeljebb a táncházban, meg a két „kultúrsátor" közötti talpalatnyi pódiumon rophatták a magukét. A miénket. A többit elmosta az eső. Maradt a jól hangszigetelt különvilág, különszínpad, különsátor, különcsapat. Majdnem azt írtam, hogy különítmény. Egyszer talán az is lesz ezekből a fiúkból és lányokból. Baszksapkás folklór-terroristák, akik megrohamozzák a gombaszögi színpadot, helyet követelve maguknak a vakablakok és vakkapuk előtt. Muskátlistól együtt kiverik az egész kultúrhodály falát, s csak úgy röpköd majd a bokorugrós szoknyában tipegő öregecske magyarnóta-énekesnő után az áldás. - Kodály segíts! - jelszóval megrohamozzák a legnagyobb népességet megmozgató magyar nyelvterületi búcsú színpadát. Persze ennél többen akkor sem jönnek el. Akkor meg minek? Legalább történik valami az esőn, a dögmelegen, a „laci pečenén", a giccsárusoktól deszkapalánkkal, sátorral védett népi iparművészeten, a giccstől már megvédhetetlen könyvek vásárán és a rendőrkutyák csaholásán kívül. Mert azok a dögök, ha hétágra süt is a nap, ha zuhog is az eső, mindig ugatnak. Úgy látszik, már a rendőrségnek sem telik kutyaeledelre. Vagy a rendszerváltás után kevesebb lett a bőgatyán kapott rebellis magyar? Úgy tűnik, mind a kettő igaz. A kincstári szafaládé megteszi a lecsókolbásznak, a rebellis magyarok meg bevonultak a parlamentbe, havi fixért. Csak egyet nem értek? Mi ebből az egészből a Csemadok haszna? Mert, hogy lassan egy megveszekedett fillérje sem marad, az biztos. A régi dicsőség? Attól félek, hogy a régiek miatt zárták be az állampénztárt. Valami és valaki új kellene. DUSZA ISTVÁN Mint már arról lapunkban beszámoltunk, július 7-én, szombaton Karlovy Varyban megnyílt a 27. nemzetközi filmfesztivál. A seregszemlén mintegy kétszáz alkotást mutatnak be. A képen Jiŕí Janoušek fesztiváligazgató (baloldalt) Jitka Frantová-Pelikánová és Jirí Pelikán társaságában. (Petr Matička felvétele - ČTK) Kamatozó tőkebefektetés, mint gazdálkodási forma Részvényesek reménye: hitelek, kedvezőbb feltételek mellett Szokatlan szerepkörben találkozott a közelmúltban Pozsonyban 284, túlnyomó többségben mezőgazdasági-élelmiszeripari szervezet képviselője. Valamennyien ugyanazt a szerződést írták alá, s ezzel vállalatuk a Szlovák Mezőgazdasági Bank részvényesévé vált. Ha hozzájuk számítjuk azt a közel 800 egyént, akik névre szóló részvényt jegyeztettek, elmondhatjuk, hogy Szlovákia eddigi legnagyobb részvénytársasága alakult meg. Mindössze néhány hónapi előkészítő munka kellett hozzá, ami a mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatok vezetőinek előrelátását bizonyítja. Miként az alábbi vélemények is tanúsítják, szakembereink felismerték, olyan pénzintézmény van alakulóban, amely nélkül a piacgazdaság feltételei között a vidék nehezen boldogulna. - A pénzgazdálkodás a piacgazdaság szerves része, a nyereségképzés egyik formája. Ebben a bankban pénzünk nem elfekvő érték lesz, hanem hasznot hozó tőke. Mint részvényesek arra számítunk, hogy beruházásainkhoz kedvezőbb feltételek mellett kapunk hitelt. Ugyanakkor azt a tényt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a banknak külföldi részvényesei is lesznek, tehát a valutaigényes fejlesztést is támogatni tudja. Már jelenleg is van valutát hozó exportunk, s ezt a jövőben bővíteni szeretnénk. Elképzelésünk, hogy a valutaszámlánk kezelését a bankra bízzuk, mivel tanácsokkal és elemzésekkel kereskedelmi tevékenységünkben is partnernek ígérkezik - mondta Cséfalvay József, a Felsőpatonyi Földművesszövetkezet üzemgazdásza. Tóth Ignác, a libádi szövetkezet elnöke szintén a fejlesztéshez vár segítséget. - A piacközpontú szemléletmód a mezőgazdaság alaptevékenységre szakosodott üzemekben is elindított egy folyamatot. Egyre több helyen törekednek arra, hogy termékeik nagyobb részét feldolgozva értékesítsék. Dimbes-dombos határunk a szarvasmarha-tenyésztés, s ezen belül a tejtermelés, valamint a szőlőtermesztés kiemelt fejlesztésére ösztönöz. A nyereségesség követelménye pedig arMEG NEM DOLT EL SEMMI ZÖLDPÁRTI BIOLÓGUS A BÖSI VÍZLÉPCSŐ SORSÁRÓL Bizonyos jelekből arra következtethetünk, hogy a bősi vízlépcső befejezését és üzemeltetését szorgalmazó politikusok és műszakiak befolyása a kormányban megnövekedett. Valószínűleg a Majna-Rajna-Duna csatorna megvalósításában érdekelt nyugati körök támogatására is számíthatnak. A közelmúltban helyet adtunk Vladimir Lexa, szlovák exminiszterelnök-helyettes véleményének, most pedig a nagyberuházás helyzetéről Pavol Šremer biológust, a Zöldek Pártja szlovákiai koordinációs bizottságának alelnökét kérdeztük meg. • Egyes hírek szerint a Majna-Rajna -Duna víziút megvalósítását szorgalmazó nyugati konzorcium olyan kéréssel fordult a Duna menti államok kormányaihoz, hogy a folyam teljes hosszában 3,5 méteres vízmélységet biztosítsanak... - Mindeddig erről csak egy újsághírből tudunk és semmiféle pontos, hivatalos értesülésünk nincs. Kérdésesnek tartom ezért, hogy valóban megtörtént-e. Azt az érvet pedig, amit a transzeurópai víziút megvalósítása mellett oly gyakran felhoznak - hogyha nem készül el, akkor növekedni fog a közúti teherszállítás, tehát a kamionforgalom volumene, s így a levegő szennyezettsége is - a probléma leegyszerűsítésének, sőt demagógiának fartőm. Először is: vasúti konténerparkunk kapacitása kihasználatlan; másodszor: az egész hazai ipar átalakítás előtt áll, s már nem élünk a tonnák bűvöletében. Ki tudja mit hoz a termékszerkezetváltás és ez milyen követelményeket támaszt majd a szállítással szemben. Harmadszor pedig: ami a szükséges 3,5 méteres vízmélységet illeti nálunk az másképpen, a vízlépcső üzemeltetése nélkül is biztosítható. • Nem akarok párttitkokat kifürkészni, de mégis megkérdezem, a jövőben milyen taktikát kívánnak folytatni a bősi vízlépcső ügyében? - Ennek kidolgozása folyamatban van, s azt természetesen a körülményeknek megfelelően fogjuk alakítani. Nehezíti helyzetünket, hogy jelöltjeink nem jutottak be a Szövetségi Gyűlésbe, így csak a Szlovák Nemzeti Tanácsban tudunk tevékenykedni. Eddig egyértelműen azon az állásponton vagyunk - s úgy látszik ezt részben akceptálják is -, hogy a bősi vízlépcső környezeti hatását egy nemzetközi, független szakértőkből álló bizottságnak kell megítélnie. Jó jel, hogy az Európa Parlament nemrégiben kritizálta a vízlépcsőt, és egyértelműen technokrata beruházásnak minősítette. Biztatónak tartom, hogy ez a probléma a környezetvédelmi miniszterek dublini tanácskozásán is szóba került, ahol megígérték, hogy az Európai Közösségek nemcsak egy nemzetközi szaktekintélyekből álló, független bizottság kinevezését segítik - ezt a csehszlovák és a magyar küldöttség közösen kérte -, hanem a vizsgálatok költségeit is fedezik. • A Szlovák Köztársaság Erdő-, Vízgazdálkodási és Faipari Minisztériumából származó korábbi információk szerint a nemzetközi bizottság munkája csak a vízszennyeződés lehetőségének tisztázására szorítkozna... - Nem ismerem a dublini egyezmény pontos szövegét, de tudomásom szerint ennek a bizottságnak sokkal szélesebb körű feladata lesz. Ha értesüléseim helyesek, akkor javaslatot kell tenniük arra is, hogy mi legyen a már meglévő létesítményekkel. Azt ajánlom, keresse fel Josef Vavroušek szövetségi minisztert, aki a dublini tanácskozáson hazánkat képviselte, s tegye fel neki ezt a konkrét kérdést. • Egyes vélemények szerint a vízlépcső ügyében a technokraták szempontjából pozitív döntés várható. Mi erről a véleménye? -Azt hiszem egyértelmű vízerőműpárti állásfoglalásról nem beszélhetünk. Meg kell hallgatni, mit mond a szlovák és mit a szövetségi kormány. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy ez egy nemzetközi egyezmény kérdése is. Továbbá felhívom a figyelmet Josef Vavroušek kinevezésére. Mikor pedig Václav Havel köztársasági elnök átrepült Bős felett, majd leszállt az építkezés területén, egyértelmű megdöbbenésének adott kifejezést. Ezért én a vízlépcső befejezését és üzemeltetését még nem látom eldöntöttnek POMICHAL RICHÁRD ra kényszerít, hogy a tej és a szőlő nagyobb részét magunk dolgozzuk fel. Kölcsönt, segítséget, tanácsokat, vállalkozó partnereket igénylő fejlesztés előtt állunk. Kell-e ennél komolyabb ok, hogy abban az intézményben forgassuk a pénzünket, amelytől a segítséget várjuk? -Elfekvő tőkénket „kölcsönadtuk" a banknak, vagyis kamatozó befektetést eszközöltünk. Ezt annak ellenéré'vallom, hogy a részvénytársaság pénzügyi szabályait és az előírásokat, a hitelek folyósításának módját és a kamatok nagyságát egyelőre nem ismerjük. Eddig a bankban levő pénzünk fél százalékos kamatot hozott. Itt akármekkora lesz a nyereség, a korábbinál csak több kamatot kaphatunk - vélekedett Vágó Árpád, a Komáromi Állami Gazdaság igazgatója. Az újszerű segítséget és támogatást váró részvényesek reményeit a bank igazgatója, Pósa Lajos mérnök megerősítette. - A Szlovák Mezőgazdasági Bank csak annyit oszthat-adhat, amennyit kigazdálkodik. Tevékenységünkben a nyereséget hozó vállalkozás kerül az első helyre. Tehát nem szociális intézmény leszünk, hanem hasznossági jellegük szerinti sorrendben segíteni fogjuk az üzemek és az egyéni vállalkozók gyorsan megtérülő beruházásait. Sajátosságunk, hogy előnyben részesítjük a mezőgazdasági jellegű fejlesztéseket, többek között például felkaroljuk a vidéki turizmust. Korszerű számítógépes rendszer kiépítését tervezzük, hogy szolgáltatásaink gyorsaságával és rugalmasságával versenyképesek lehessünk a pénzintézmények között. A vidék bankja jelzőre azzal is rászolgálunk, hogy tizenhárom fiókintézetünk fokozatosan szinte valamennyi nagyobb faluban irodát nyit. Vagyis közvetlen közelében leszünk azoknak, akiknek a szolgáltatásainkat ajánljuk. Komplex intézménnyé alakulunk, vagyis felvállalunk minden olyan pénzügyi szolgáltatást, amelyet a vidék üzemei, vállalkozói és lakosai igényelnek. Példaként említhetem a biztosítási tevékenységet, amellyel szintén számolunk. Néhány számadat annak érzékeltetésére, hogy a piacgazdaságban mit jelent egy adott szakterület megsegítésére összpontosító pénzintézmény. A mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak évente megközelítően 40 milliárd korona hitelre van szüksége. Ez négyszerese az üzemek pénztartalékainak. A kedvezőtlen mérleget tovább rontja, hogy az állam a korábbi 16 milliárd korona központi támogatást közel 2,5 milliárddal csökkentse, és a megvonás a jövőben minden valószínűség szerint még nagyobb lesz. Ha a felhasználó pénzkeretek - üzemi tartalékok, minisztériumi keretek, állami támogatás stb. - egy intézményben összpontosulnak, a kevesebb hatékonyabban használható fel. Problémákról, nehézségekről is beszélt az igazgató. Mint mondotta, a felével kisebb létszámú Ausztriában kétszer anynyi képzett bankszakember van mint nálunk. Igy a banktevékenység megkezdéséig egyik legfontosabb és legnehezebb feladat, a megfelelő szakembergárda kialakítása. És még újabb részvényeseket, ügyfeleket is kell toborozniuk. Ez közös feladat, hiszen a Szlovák Mezőgazdasági Bank a részvényesek intézménye, s az eredményes tevékenység nekik ugyanúgy érdekük, mint a pénzintézményt irányító szakembereknek ÚJSZÖ 4 EGRI FERENC 1990. VII. 12.