Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-02 / 153. szám, hétfő

T avaly októberben adta ki, az akkor még „illegális" emig­ráns kiadó (Csehszlovákiában még kiadványaik olvasása is büntetendő cselekedetnek számított), a torontói Sixty-Eight Publishers Karel Kaplan csaknem ötszáz oldalas politikai esszéjét, Erős emberek - erő nélkül (Mocní a bezmocní) címmel. Ma már Josef škvorecký kanadai kiadója a pozsonyi Egyetemi Könyvtárban is kiállítást rendezett, ám mégsem ér­dektelen erre a könyvre felhívni a fi­gyelmet, mert tanulságai messzire mutatók. A szerző, Karel Kaplan történész nevét nem akkor ismerte meg a világ és. saját hazája, amikor kétszer is, a sztálini-gottwaldi-novotnýi kon­cepciós perek áldozatainak rehabili­tálását készítette elő, az akkor illeté­kes -, a CSKP által megbízott -, testület titkáraként. Akkor munkája titkosnak számított, viszont néki ma­gának bejárása volt a titkos levéltá­rakba, s hivatalosan is felkereshette és őmága is kedveli a kor- és jellem­festő esetek megörökítését. Kaplan meg akarja érteni vezetőin keresztül a párt-állammechanizmusát. Mit akartak ezek az emberek, akiket a sors személye, vagy a történelem kényszere, netán saját elszánt kar­rierizmusuk annyira felelős helyre állított? A társadalom úgy hitte róluk: ók az „erős emberek". Kaplan mon­dandójának a lényege, hogy bár­mennyire erősnek hitték őket, akár­mennyire bíztak ők, maguk a saját erejükben ós hatalmukban, volta­képpen kiszolgáltatott, erő nélküli vezetők voltak. Ki voltak szolgáltatva mindenekelőtt Sztálinnak, Hrus­csovnak és Brezsnyevnek. A moszkvai vezetés módszerei vál­tozhattak, de a lényeg maradt: el­lenállásuk, mégha el is szánták oly­kor-olykor magukat erre a kockáza­tos lépésre, rendkívül korlátozott maradt a lényeget tekintve engedel­mességre kényszerültek. És ki voltak szolgáltatva önnön Gottwaldtól - Husákig Karol Kaplan arcképcsarnoka 45 év cseh és szlovák vezetőiről az életben maradt áldozatokat, és a még akkor élő felelősöket is. Kap­lan neve akkor vált ismertté, amikor 1968 után már munkáját nem foly­tathatta, sőt kutatásainak eredmé­nyeit idehaza közzé sem tehette. Ekkor kezdte publikálni Pavel Tigrid emigráns folyóirata, a Svédectví, el­ső tanulmányait, s később sorra je­lentek meg, természetesen Nyuga­ton, merthogy közben a szerző ugyancsak kénytelen volt emigrálni, elsősorban az 1948 utáni esemé­nyekről írott fontos könyvei - például a Vértelen forradalom és a Tudósí­tás a szervezett erőszakról címűek - miatt. Legfontosabb, s legnépszerűbb munkája azonban az Erős emberek - erő nélkül. Voltaképpen 22 portrét tartalmaz a könyv. A félelem elnöke­ként jellemzi Klement Gottwaldot, az ellentétek elnöke - írja Antonín Zá­potockýról. A legszorgalmasabb hi­vatalnok - ezt találja Novotný legjel­lemzőbb tulajdonságának, míg a tá­bornok-elnök című fejezet termé­szetesen Ludvík Svobodáról szól, viszont a hatalom embere Gustáv Husák jelzője. Mosolynélküli politi­kus - ő Viliam Široký, míg a könnye­dén alkalmazkodó politikus nem más, mint Zdenék Fierlinger, aki hosszú évekig volt csehszlovák követ Moszkvában, majd az első kormány elnöke 1945-ben, s min­denkit mindenkor kész volt elárulni - Beneštól egészen Novotnýig. Ez a 22 portré tartalmazza azt a 22 legfontosabb cseh és szlovák politikust, akiknek 1945 után döntő szerep jutott a kommunista párt, il­letve az ország irányításában. Kap­lan a többségüket személyesen is­merte a központi bizottságban be­töltött állása folytán, de mind­egyiknek látta az úgynevezett ká­derlapját is. Értésülései azért annyira izgal­masak, mert hitelesek. Kaplan nem leleplezni akar, noha rengeteg jel­lemző anekdótát tartalmaz a könyve apparátusuknak is! Ha netán Moszkvával szemben valami csoda folytán megtalálták volna a helyes taktikát, s főleg a jó stratégiát, s ha titokban arra gondoltak volna (mint ez Gottwald esetében bizonyítható), hogy Tito útjára lépnek - saját appa­rátusuk, saját jói felfogott érdeké­ben, ezt bármikor meg tudta akadá­lyozni. Mert az apparátus, szellemi­ségét, irányát és érdekeit tekintve egyszer sem változott meg. S az „erős emberek" - ha egyáltalán elszánták volna magukat bizonyos kockázatos lépésekre - azonnyom­ban éreztették volna velük, hogy mennyire kiszolgáltatottak. G ottwald életében, például, négy döntő olyan esemény volt, amely figyelmeztette erejének korlátozott voltára, s minden eset­ben árulásra kényszerítette őt. Először 1935-ben, amikor a náci hatalomátvétel után a CSKP-ben erősödni kezdett a népfront szük­ségszerűségének gondolata, Josef Guttmann - jóval a Komintern vo­natkozó határozata előtt - ennek megfelelő stratégiát javasolt, s Gott­wald egyetértett vele. Gottwaldot azonban Moszkvába rendelték, s visszatérése után elárulta Gutt­mannt, akit, mint árulót, kizáratott a pártból. 1942-43 fordulóján újra veszély fenyegette Gottwald első helyét. Az összeesküvést - a Kom­intern megbízásából - Václav Ko­pecký szervezte, akitől azután halá­láig félt Gottwald. A vádak szerint Gottwald túlságosan sokat ivott (ez igaz volt), ós a Kominterntől eltérő nézeteket vallott a hazai partizán­harc megszervezéséről, švermát szerették volna Gottwald helyére ál­lítani, aki azonban nem vállalta a fel­adatot. Gottwald ugyan megőrizte első helyét, de Kopeckýhez nem mert nyúlni, viszont Jan švermát, a már súlyosan beteg embert a biz­tos halálba küldte. Elárulta Gottwald természetesen Jan Masarykotis, s minden koalíciós fegyvertársát az első komolyabb szovjet nyomásra, noha - s ez volt élete egyetlen sikeres ellenállása a sztálini akarattal szemben - meg­tagadta annak a szovjet kérésnek a'teljesítését, miszerint 1948 febru­árja előtt, kérje a csehszlovák-ma­gyar határon már hadirendbe állított szovjet csapatok segítségét a belpo­litikai hatalomátvételhez. Viszont ez lett az oka annak, hogy a Tito­ellenes határozat után, s főleg Geor­gi Dimitrov titokzatos halálát követő­en, Gottwald soha nem utazott a Szovjetunióba (majd csak Sztálin temetésére, de ezt sem élte túl), mert tudta: Sztálin nem felejti el, nem bocsátja meg a neki mondott ,,nem"-et, még abban az esetben sem, ha a feladatot, az 1948 februári hatalomváltást, egyébként, sikerrel teljesítette is. Mi, magyarok is szereplünk né­hányszor Karel Kaplan könyvében. A szlovákiai magyarság tragédiá­jának némely okai is világosabbak lesznek. A kitelepítés gondolatának, mint meggyőződéses cseh nacionalista, Václav Kopecký lett a kom­munista párton belül az első számú támo­gatója. Gottwald pe­dig, mint láttuk, ugyancsak tartott Kopeckýtôl, s mivel Kopecký nacio­nalizmusa találkozott dr. Beneš el­nök elképzeléseivel - a kérdésben már jóval a tényleges rendeletek meghozatala előtt, megszületett az egyetértő döntés. S idetartozik az is, hogy - Kaplan szerint - Ludvík Svo­boda nézeteit ugyancsak áthatotta a cseh nacionalizmus, s ezért a had­sereget nemcsak készségesen bo­csátotta rendelkezésre a németek­kel és a magyarokkal szembeni eljá­rásokhoz, hanem még kemény módszereket is javallott. Már egy másik korszakot idéz, az 1948 utáni időket, amikor Rákosi Mátyás levelet intézett Klement Gottwaldhoz. Ez a levél hatvan cseh, szlovák kommunista nevét tar­talmazta - közöttük, például, dr. Hu­sák, dr. Clementis nevét is -, akiket Rákosi azzal vádolt, hogy titoista hajlamaik vannak, együttműködnek a nyugati hírszerző szervekkel stb. Mindegyik vádpont külön-külön kö­télszagú volt. Rákosi ezeket a „bizo­nyítékokat" a Rajk-per előkészítése során kikényszerített vallomásokra alapozta. Gottwald azonban tudta, hogy a nyomozást végső soron Bei­kin altábornagy, a szovjet államvé­delem Baden Baden-ban székelő főnöke irányította, nem beszélve ar­ról, hogy Rákosi maga is elküldte levele másolatát Sztálinnak, aki ek­ként két forrásból is értesülhetett erről a levélről. Gottwald, magától értetődően, meghátrált. I lyenek voltak tehát az „erős emberek". A hatalom gátlásta­lan megszállottjai, akik még azt sem vették észre, hogy árulásaikkal foko­zatosan, de megállíthatatlanul ké­szítik elő saját vesztüket. S bukásuk - ilyen vagy olyan formában - bekö­vetkezett. Ezért is tanulságos olvasmány Karel Kaplan tanúságtétele. E. FEHÉR PÁL Szamócaszüret a Tarca völgyében A részes szedés megoldotta a munkaerő-gondokat A rozgonyi földműves-szövetke­zet beszteri szamócáskertjében szorgoskodó szüretelők közül a szélső sorok „tulajdonosai" Tatia­na Kovaľová agronómushoz irányí­tottak. - Ó itt a főnök, nála jelentkezzen! - tanácsolták. A pirosnadrágos fiatal mérnöknő sajnálkozást kifejező tekintettel fo­gadott. Megkönnyebbülten sóhajtott, amikor megtudta, nem egy újabb alkalmi munkavállalóval van dolga. - Tudja, naponta sok-sok jelent­kezőt vagyok kénytelen elszomorí­tani, elküldeni. Nem szívesen te­szem, de mit csináljak, ha a korábbi jelentkezők már az egész ültetvényt felvállalták. -Engem az lepett meg, hogy ennyi is van. Ugyanis néhány évvel ezelőtt a szövetkezet akkori vezetői úgy nyilatkoztak, felszámolják az ül­tetvényt, mert a szamóca nagyüze­mi termesztése nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. - Második éve dolgozom a szö­vetkezetben, így a korábbi dolgokról nincs áttekintésem. Annyit azonban tudok, hogy ma jobban áll ez az ágazat, mint a múltban. Úgy tudom, régebben a termés begyűjtése, a szedés okozta a legtöbb gondot. Állítólag akadtak, akik a szezon ele­jén vállalták a szedést, viszont a vé­ge felé, amikor egyre gyérebb volt a termés, egyszerűen elmaradoztak. - És a fizetés? - A fizetését mindenki gyümölcs­ben kapja. A leszüretelt mennyiség­nek a 15 százalékát viheti haza. Volt, aki a szezon elején naponta 10-12 kiló szamócát kapott. - Bevált ez a rendszer? - Mi elégedettek vagyunk, s úgy látom, a szedők is. A szedőnek is megéri Hogy a részes szüretelők valóban elégedettek-e, azt tőlük igyekeztem megtudni. A munkára, az elszámo­lásra egyikük sem panaszkodott. El­lenkezőleg, igen kedvezően nyilat­koztak. A kassai Klára Katušová például így fogalmazott: -Nyugdíjas vagyok, az időmből erre is telik. Természetesen jól jön az embernek, a családnak a gyü­mölcs, illetve a pénz, mert van aki eladja a részét. Arról nem is beszél­ve, hogy jobb itt a levegő, mint a városban, meg aztán a mozgás is hasznos. A vállalkozók egy csoportjával a szamócatermesztés, illetve a ré­szes szedés gazdaságosságát ele­mezgettük. Azt, hogy megéri-e, vagy sem. Számolgattunk egy kicsit. Ha a válogatott, legszebb gyümölcs kilója 30 koronába kerül, a többi pedig 16, illetve 13 koronába, akkor az átlag mindenképpen 20 korona fölött alakul. Harminc, vagy huszon­öt tonna áru kilónként húszegyné­A részes szedők elégedettek a feltételekkel. Nem csoda, hisz az ügyesebbek naponta 70-80 kiló szamócát tudnak leszüretelni. (A szerző felvétele) Nos, az agrotechnikai műveleteket ma is a szövetkezet végzi, ám a sze­dést másképpen szervezzük. Nem az utolsó pillanatban toborozzuk a szedőket, hanem még áprilisban szerződést kötünk velük a részes szedésre. Azaz: az egyezség szerint ki-ki két-három, vagy több sor ter­mésének a teljes begyűjtését vállal­ja. Ez azt jelenti, hogy érés idején hetente kétszer-háromszor részt kell vennie a szedésben. Sok függ a lel­kiismeretességtől, mert aki rendsze­resen szüretel, annak a jövedelme is nagyobb. Ha észrevesszük, hogy valaki felületes munkát végez, azzal azonnal felbontjuk a szerződést. Két újonc - egy márkanév Díj nincs, optimizmus van A pozsonyi székhelyű PALMA vállalaton belül végbement változások eredményeként két önálló állami vállalattá vált a főleg samponjairól és hajápolószereiről ismert lévai DM KOZMETIKA, valamint a fogkrém-, illetve testápolószerek, dezodorok, parfümök gyártásával foglalkozó pozsonyi AB KOZMETIKA. A két termelő tehát önálló gazdasági egységként első alkalommal mutatkozott be az Incheba nemzetközi vegyipari vásáron. Ez a legfőbb oka annak, hogy az „újoncok" nem jelentkeztek új cikkekkel a KGST-országok kozmetikai és háztartásvegyipari vállalatok termék­szemléjén. Ám a részvételt a nemzetközi szemlén ennek ellenére hasznosnak és fontosnak tartják - tudtam meg Mikuláá Kováč mérnöktől, a lévai vállalat igazgatójától, illetve Marián Benkovský mérnöktől, a pozsonyi Kozmetika propagációs osztályának vezetőjétől. -Az önállósodás olyannyira sok gonddal, problémával járt, hogy új termékekre erőnkből az idén már nem futotta - mondotta Mikuláš Kováč, majd mégis figyelmembe ajánlotta a tubusos Junior sampont, amely minden bizonnyal a ked­veltek közé tartozik majd. • A nemzetközi szemle alkalom arra, hogy a vállalatok gazdasági megbeszéléseket folytas­sanak, esetleg szerződések előkészítéséről is tárgyaljanak. Bár az Inchebának még koránt sincs vége, talán mégis értékelhető már e tekintetből az idei termékszemle... - A csehszlovák kozmetikusok esetében álta­lában nem a minőséggel van a legnagyobb baj, hanem a kiszereléssel. Épp az utóbbi az oka annak, hogy a mi termékeink sem állnak helyt a nemzetközi versenyben. Ha konvertibilis valutát akarunk szerezni, márpedig a jelenlegi gazdasági feltételek között ez az egyetlen lehetőség a túl­gondolt arra, hogy az önállósodással egyidőben esetleg márkanevet is változtatnak? Vagy leg­alábbis nyilvánvalóvá teszik, hogy az AB nem azonos a DMmel - tettem fel az első kérdést Marian Benkovský mérnöknek. - A lévai és a pozsonyi Kozmetika sok éven át e cégnévvel jelezte termékeit. Nem csoda tehát, hogy mindkét fél egyformán ragaszkodik a már megszokott és befutott márkához. Mivel termék kínálatunk nem azonos, ez különösebb gondot nem jelent majd. S minden bizonnyal a fogyasz­tók is megszokják majd, hogy két különálló cég termékeiről van szó. • Miközben beszélgettünk, több fogyasztó ér­deklődött afelől, vajon miért nem lehet napozó­krémet, mandulakrémet stb. a boltokban kapni illetve nem tervezik-e a saját üzlethálózat létre­hozását? - Azt gyártunk, amire a kereskedelem igényt tart. Az elosztást se mi végezzük. Ami a saját üzleteket illeti. Prágában a Vencel téren van egy Kozmetika márkaboltunk. Újakat létrehozni egye­lőre nem kívánunk. Szeretnénk viszont bővíteni azon üzletek számát, melyeket közvetlenül látjuk el termékeinkkel. • Egy ilyen rövid bemutatkozás felér a hirde­téssel is. Bár új termékkel nem jelentkeztek az idén, mint propaganda főnök mire szeretné felhív­ni a vásárlátogatók figyelmét? - Elsősorban a PALM INT fogkrémre, melyet műanyag tubusos kivitelezésben dobunk piacra. A termékből az év végéig mintegy 3 millió darabot szeretnénk legyártani. G. A. hány koronáért... Egyszóval a ter­melőnek megéri. De a részes sze­dőknek is, hiszen a napi kétszáz korona nem rossz kereset... még akkor sem, ha történetesen gyü­mölcsben fizetik. Ha a szedéskor a szövetkezet nem számíthatna a vállalkozók se­gítségére, valószínűleg meggyűlné­nek a gondjai. A részes szedés bevezetésével azonban ez a gond, úgy látszik, megoldódott. Erre utal, hogy a szövetkezet az ültetvény bő­vítését tervezi, fontolgatja. A szakember bizakodik Az elnök, Pavel Eftimov mérnök szerint - aki évekkel ezelőtt kerté­sze, majd főkertésze volt a szövet­kezetnek az ország új gazdaság­politikája az ő szempontjukból igen biztatóan alakul. Ugyanis a korábbi­nál nagyobb önállóságot ós több vállalkozási lehetőséget biztosít a termelőnek. - Én már évekkel ezelőtt állítot­tam, hogy a nagyüzemi szamócater­mesztés is lehet nyereséges, csak ügyesen kell megszervezni. Nos, a szedés, már nem mumus. Szerin­tem a vállalkozási lehetőséget jó volna kiterjeszteni a részes műve­lésre, mondjuk a növényzet kapálá­sára is. Ugyanakkor abban is re­ménykedek, hogy ezentúl az áru értékesítésének módját és helyét is mi dönthetjük el, ami további előnyt jelenthet a vállalkozóknak. Hétköznap délelőtt jártam a Tarca parti kertészetben. A 3,6 hektáros parcellán vagy százan hajlongtak, hordták a teli kosarakat az átvevők­nek. A keresett gyümölcsöt a gépko­csik folyamatosan szállították a szö­vetkezet kassai boltjaiba, ahol - amint azt magam is tapasztaltam - tömegesen sorakoztak a vevők, fogyasztók. Persze jut a termésből az eperjesi konzervgyárnak is, így télen remélhetőleg szintén megtalál­juk majd a polcokon a közkedvelt szamócakompótot. GAZDAG JÓZSEF ÚJ SZÚ 4 1990. VII. 2. élésre, akkor be kell törnünk a keményvalutával fizető piacra. E témakörben már folynak bizonyos tárgyalások külföldiekkel. • Éspedig? - Tekintsünk el most a felsorolástól. Legyen elegendő annyi, hogy még az óv végéig új, versenyképes termékeket szeretnénk piacrabo­csátani. • Az elmondottakban parányi pesszimizmust vélek felfedezni. Vagy netán tévedek? - Bizonyára, mi ugyanis bizakodóak vagyunk. Tárgyaltunk több külföldi céggel a licenciós és közös termékek előállításáról. Felsorolásba csak azért nem bocsátkozom, mert nem szeretnénk előre inni a medve bőrére. De arról nem szabad megfeledkeznie, hogy vállalatunk nem egész három hónapja működik. Meg vagyok győződve arról, hogy az idő majd minket igazol... • Két önálló vállalat, egy márkanév. Nem

Next

/
Thumbnails
Contents