Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-30 / 176. szám, hétfő

Felfelé a lejtőn Egy hegyvidéki szövetkezet merész vállalkozásáról Furcsa, meghökkenő kijelentéssel fogad az 1972-ben alakított Ólublói Fsz elnöke, Viliam Oravec mérnök: - Nem kerültünk a pokolba, de a tisztítótüzet már megjártuk. Ugyanis felismertük azt a társadalmi igazságot, hogy azoké a föld, az erdő és a mező, akik megművelik vagy megműveltetik. így hát elindulhattunk felfelé a lejtón. felmondja persze, az előzménye­ket is, hogy valójában csak 1978 óta minősíthető teljesen szervezettnek, gazdaságilag monopolhelyzetben lévőnek a földműves-szövetkezetet. A szervezettség azonban korántsem volt olyan értelmezésű, mint például a síkvidéken, mert a tagok háztáji gazdaságának a területe nem csupán fél hektárra korlátozódott. Ugyanak­kor a minél előbbi és nagyfokú gépesítéshez hatékony állami támoga­tást kaptak. • - Kezdetben termé­szetesnek is tartottuk ezt magyarázza -, mert ná­lunk rövidebb a vegetáci­ós időszak, tehát gyor­sabbnak kell lennie a be­takarításnak is, mint máshol. A 650-800 mé­ter tengerszint feletti ma­gasság sem kedvező, több gép kell. Csakhát féltünk az állammal szembeni eladósodástól. Féltek, hogy a pártál­lam hitelei és kölcsönei nyomán egyszercsak ki­mondják: mától állami gazdaság vagytok, és ak­kor még az addigi vi­szonylagos függetlensé­güket elvesztik. - Kerestük, kutattuk a módját, miként lehetne valame­lyest mellékjövedelemre szert tenni. Eszünkbe jutott, hogy régebben vi­dékünkön hány füvesember megélt a gyógynövények gyűjtéséből, áru­sításából. Mi is megszerveztük a gyógynövények gyűjtését, felvá­sárlását, nagybani értékesítését. Er­re persze mások is felfigyeltek. Elsősorban a Šafárik Egyetem ta­nára Viktor Vdoviák mérnök, aki az Ógyalla melletti Szeszélyesen kikí­sérletezte a kamilla szántóföldi ter­mesztésének módját, de még a gé­pesített, vagyis kombájnokkal törté­nő betakarítását is. - Javaslatára kezdtük el a kamil­latermesztést, miközben az egykori füvesemberek példájára gondoltunk, akik gyógynövényekből összeállított teakeverékeket, de különféle párla­tokat és csöppeket, tehát félkész drogokat is árusítottak. Elhatároz­tuk, amint lehetőség nyílik rá, mi is belevágunk a félkész drogok előállí­tásába. Ami a kamillatermesztést illeti, ez a szövetkezet a rendszergazda. Hatvan hektáron termelnek kamillát, ebből öt hektáron kiváló minő­ségben, rendkívüL tiszta, légköri szennyezéstől mentes terepen, a 920 méter tengerszint feletti lőcsei fennsíkon. Hét, sajátos szerkeszté­sű, speciális kombájnnal takarítják be a termést. - Merész ötlet, kockázatos vállal­kozás volt három évvel ezelőtt gép­- A kamillából nyert olaj literjéért 15 000 koro­nát kapunk - mondja a szövetkezet elnöke. szín, raktár és műhely címén felépí­teni a jelenlegi feldolgozó üzemet, dehát mi a szóban meghirdetett pe­resztrojkát akkor komolyan vettük, és nem bántuk meg hogy belevág­tunk. Nem is tudom, mi lenne velünk ma, ha akkor nem a magunk feje szerint cselekszünk, hanem az uta­sításokra figyelünk. Most ugyan mire vállalkozhatnánk? Mostani vállalkozásuk lényege ugyanis az, hogy tavasz óta osztrák, holland, NSZK-NDK közreműkö­déssel üzemeltetik a gyógynövénye­ket feldolgozó üzemet, ahol húszan dolgoznak. A négy évre kidolgozott gyártási program alapján jelenleg 21 féle terméket állítanak elő. Tea­keveréket, félkész drogot, növényi olajat, kivonatokat. - Idei, eddigi bevételünk - di­csekszik az elnök -, 18 millió koro­na. Ám úgy gondolom mindennél többet mond, hogy az év első felé­ben a gyógynövények termesztésé­re és feldolgozására a munkatelje­sítmények 25 százalékát fordítottuk, ami viszont a haszon 60 százalékát eredményezte, miközben raktár­készletünk is növekedett mintegy 5 millió korona értékű, még feldolgo­zatlan, szárított gyógynövénnyel. Végigjárjuk a gyártórészleget, az ellenőrző laboratóriumokat, párló­kat, szárítókat és a csomagoló rész­leget. Mindenütt modern, külföldről hozott berendezést üzemeltetnek. A dolgozók zöme fiatal, hisz egyéb­ként is csak 34 év a szövetkezet tagjainak átlagos életkora, és. így vélekednek az elnökről: - Bizalmat szavaztunk neki, mert nyilvánvaló, hogy érti a dolgát. Há­rom évvel ezelőtt tudományos szak­dolgozatot, sikeresnek minősített ta­nulmányt írt a gyógynövények ter­mesztéséről, az idén pedig olyan kereskedelmi-szállítási szerződése­ket kötött a külföldi cégekkel, ame­lyeknek már hasznát is látjuk. Az üzemlátogatás a részlegveze­tő mérnök, Ján Mikol irodájában ér véget. - Jól tájékoztatták - mondja. - Mi, itt hárman csak a gyógynövények termesztésével, feldolgozásával és értékesítésével összefüggő gondok­kal foglalkozunk. Agronómus, gyógyszerész és egy gépész, de mind a hárman értünk a piackutatás­hoz és a közgazdasági előrejelzé­sek kidolgozásához is. Nem szabadkozik és nem is titko­lódzik, amikor arra kérem, hogy a prognózisok közül ismertessen legalább egy olyat, amelynek más szövetkezetek is hasznát vehetnék. - Kamillán és apróbojtorjánon kí­vül Szlovákiában nyolc olyan gyógy­növény termeszthető szántóföldön, amelyekre a gyógyszeriparnak fel­tétlenül szüksége van, hogy eleget tehessen a hazai megrendelések­nek. A tőlünk kapott mennyiségen felül még legalább 270 hektár ter­mésére van szüksége. Nyilvánvaló, hogy a jövőben a gyógyszeripar is exportálni szeretne. Ehhez még több kiváló minőségű, hazai alap­anyagra lesz szüksége. Csak úgy kapja meg, ha jól megfizeti. Szóval, mások számára is sza­bad az út felfelé a lejtőn, csak el kell indulni. HAJDÚ ANDRÁS NégyszsmKosí Wm&ÉmmÉmzMm a piacgazdasággal A rovatot vezeti: Kovács Edit Váltójogi alapfogalmak A legjelentősebb és leggyakrab­ban használt értékpapírok egyike a váltó. Kibocsátását és a vele kap­csolatos műveleteket hazánkban is törvény szabályozza, ám úgy tűnik, egyelőre fölöslegesen. Ugyanis a váltó az elmúlt évtizedekben egyáltalán nem szerepelt belgazda­sági gyakorlatunkban. Épülő piac­gazdaságunkban azonban nyilván még kapj a a neki kijáró helyet és szerepet. Épp ezért ismerkedjünk meg a váltóhoz közvetlenül kapcso­lódó legfontosabb fogalmakkal. A váltó címzettje vagy régebbi szóhasználat szerint intézménye­zettje az a személy, akit fizetésre utasítunk. Az elfogadás: a címzett a váltóra írt nyilatkozattal elfogadja a váltókötelezettséget. Ez azt jelenti, hogy az értékpapír esedékessége­kor fizet. Az idegen váltó főkötele­zettjét (aki majd fizet) elfogadónak hívjuk. Ha a címzett a váltót már elfogadta, akkor ő egyben az elfoga­dó is. Az idegen váltót az elfogadás után elfogadványnak nevezi a váltó­jog. Amennyiben a címzett még nem fogadta el a váltót, azt intézménynek nevezzük. Aki idegen váltót bocsát ki, a jog szerint intézvényez. A váltó esedékességi időpontja - ám nem a tényleges fizetés napja - a fizetési nap. Ha valaki váltóátruházással megszerzi az értékpapírt, forgatvá­nyosnak hívják a forgató pedig az, aki hátirattal átruházza a váltót. A hátirat az átruházó nyilatkozata a váltó hátoldalán. Előfordulhat, hogy a váltó hátoldalán már nem férnek el az átruházásról szóló nyi­latkozatok. Ebben az esetben az értékpapírhoz meghosszabbító pa­pírszeletet kell ragasztani, amelyet toldatnak hívunk. A saját váltó kiállí­tóját, aki olyan ígéretet tesz, hogy saját maga fizet, kiállítónak nevez­zük. A kibocsátó idegen váltót bo­csát ki, mást utasítva ezzel fizetésre. A megtérítési igény általában ese­dékesség után áll fenn. A váltó bir­toklásának a kibocsátóval vagy a kötelezettel szembeni követelésről van szó, ha esedékességkor nem fizetett. Azt, hogy a váltót esetleg eredménytelenül mutatták be elfo­gadás vagy fizetés céljából, óvással kell igazolni. Ha a fizetés megtörté­nik, akkor az a személy, akinek a részére, illetve rendelkezése sze­rint teljesítenek, a váltó kedvezmé­nyezetne. A telepes az a harmadik szermély, akit a kibocsátó vagy az elfogadó a fizetés teljesítésére kije­lölt. A váltó eddigi történetében nem volt ritka eset a hamisítás. Ekkor vagy hamis váltó írásáról, vagy pe­dig a valódi váltó adatainak megha­misításáról van szó. Ez utóbbi ma­gánokirat-hamisításnak minősül. A pénzügyi zsargon a visszaélés formáit háromféleképpen jelöli. Sze­gényváítócó\ beszél, ha a váltó még esedékessége előtt bizonytalanná válik, mert a közvetlen adós csődöt jelent be. Pinceváltónak azt az ér­tékpapírt nevezi, amelyre kibocsátó­ként és elfogadóként (kibocsátóként vagy elfogadóként) nem létező sze­mélyek nevét írják alá. Az értékpa­pírt átruházzák és értékesítik. Tele­pítéssel általában valamelyik bankot „tisztelik meg". Meddőváltóról pedig akkor van szó, ha a váltókötelezett­ség hamis. Pozsonyban a Rezeda utcában most adtak át egy új nyugdíjasotthont, és további épül Lamacson és Récsén, de ezzel együtt is kevés a férőhely azok számára, akik öreg korukban gondozásra szorulnak. Az összesen öt nyugdíjasotthon és a két panzió csak 1041 személynek nyújthat otthont. Ennek elsősorban az az oka, hogy eddig a lakásépítés nem vette figyelembe, hogy szükség lenne kétgenerációs lakásokra is. Magda Borodáčová (ČSTK) felvétele a Rezeda utcai nyugdíjasotthonban készült. Minden volt, csak védett nem A. Tátrai Nemzeti Park gondjai A lepárlóban fiatalok dolgoznak, hisz csupán 34 év a szövetkezet tagjai­nak átlagos életkora (A szerző felvétette) Néhány napja a Cseh-Szlovák Sajtóiroda arról adott hírt, hogy a Magas-Tátra Városi Nemzeti Bizottság 1987-es határozata, amely közigazgatási körzetében a nyári hónapok­ban környezetvédelmi okokból korlátozta a gépkocsiközlekedést, hatástalan maradt. Nem hozott kellő eredményt, sőt a levegő szennyezettsége tovább növekedett. Az eredménytelenségért elsősorban a poprádi Közbiztonsági Testület Közlekedési Osztályát tartják felelősnek, amely nem érvényesítette a határozatot. Európa legkisebb óriáshegysége természeti viszonyainak romlásáért persze nemcsak a nö­vekvő gépkocsiforgalom és a turizmus a felelős. De vajon hogyan alakulhattak ki olyan viszonyok, amelyek a nemzeti parkot napjainkra oly kritikus helyzetbe hozták, s mi a teendő a javulás érde­kében? Szlovákia legismertebb és sajnos egyben leg­látogatottabb védett területe, a Tátrai Nemzeti Park sokak szerint a létrehozása óta eltelt négy évtizedben minden volt, csak éppen nem védett. Egy 1959-es kormányhatározat értelmében az ország első nemzeti parkjának üdülési, turisztikai és sportolási feltételeket kellett biztosítania. A fontossági sorrendben a negyedik és az ötödik helyre pedig az egészségügyi és a kutatásokban betöltött szerepe szorult, a természetvédelem érdekei pedig a háttérbe. Egyre másra épültek a tájba gyakran nem illő üdülőközpontok, sportlé­tesítmények, üzletházak. így vált a Csorba-tó legfőbb „attrakciójává" a Prior bevásárlóköz­pont. Az 1970-es téli világbajnokságra megépült a sportközpont. S hogy ez mivel járt, az még rémálomnak is szörnyű - érdekében egy nemzeti parkban (!) 10 ezer hektár erdőt vágtak ki. Rossz rágondolni, milyen következményei lettek volna, ha megvalósul a nemzeti adakozásból építendő Alwegre vagy a Slavkovi csúcsra és az egyik látogatott völgybe vivő kabinos drótkötélpálya terve, a Poprádi és a Csorba-tót összekötő fogaskerekű, s ha úgy, ahogy tervezték, a Hincó­falvi tónál csónakház épül. A szállodák száma szaporodott, a szennyvíztisztítóké viszont alig. A Vízgazdálkodási Ellenőrző Hivatal 1988-as felmérése szerint 28 tisztítóállomás közül 13-ban nem tartják be az előírt minőségi mutatókat, s mindössze egy felel meg a korszerű követelmé­nyeknek. Az elsősorban Lengyelország területéről szár­mazó imissziók okozta károsítást már a hetvenes években megfigyelték. Ma ezek a nemzeti park erdőállományának egyharmadát veszélyeztetik. Az erdők 22 százaléka a 2-3. károsodási cso­portba sorolható. A Magas-Tátra területén nem ritkán szinte ecethez hasonló eső esik. 1987-ben például 2,7 (!) pH-s csapadék is előfordult. Nagy gondot okoz a túlzott érdeklődés, a turis­ták nagy száma. A szákemberek szerint a látoga­tottságot a felére kellene csökkenteni. Ezzel szemben az elmúlt években éppen az ellenkező­je történt. A korábbi rezsim ráadásul olyan tö­megakciókat szervezett, mint a Rysy-túra. Jó, hogy erre az idén már nem került sor. Nem lennénk tárgyilagosak, ha elhallgatnánk, hogy voltak jó szándékú intézkedések is, mint például az említett 1987-es, gépkocsiforgalmat korlátozó döntés. A diktatúrákra jellemző slamposság kö­vetkeztében azonban e téren sem született ered­mény. örvendetes, hogy a Tátrai Nemzeti Park prob­lémáival tavasszal a Szlovák Köztársaság kor­mánya is foglalkozott. Kötelezte az illetékeseket, hogy a legsürgetőbb gondokat az év végéig oldják meg. Feladatul adta például az Állami Tudományos, Műszaki és Beruházási Bizottság­nak, hogy vizsgálják meg egy olyan cseh-szlo­vák-lengyel bilaterális szerződés megkötésének lehetőségét, amely biztosítaná a hegység légte­rébe jutó emissziók mennyiségének csökken­tését. További fontos teendő k Štóla, Gerlach-falva és Tatranská Štrba települések parkolóinak ki­építése, a környezetkímélő tömegközlekedés megteremtése. Ennek értelmében már az idén megfelelő mennyiségű, nagy kapacitású, tökéle­tes műszaki állapotban lévő autóbuszt kell forga­lomba állítani. A kormány a tisztítatlan szennyvi­zek kibocsátását engedélyező kivételek felülvizs­gálatát és visszavonását is elrendelte. Feladatul adta, olyan körülményeket kell teremteni, ame­lyek lehetővé teszik, hogy a Tátrai Nemzeti Parkot besorolhassák az UNESCO bioszférare­zervátumai közé, s bekerülhessen az úgyneve­zett világörökségbe. Elrendelte a nemzeti park területén űzött téli sportok jellegének átértékelé­sét, valamint azt, hogy vizsgálják meg, miként korlátozható az erdőhatár feletti túrázás. - pr ­ÚJ SZÚ 4 1990. VII. 30.

Next

/
Thumbnails
Contents