Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-04 / 155. szám, szerda

A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kormányának programnyilatkozata Piacgazdaságot - szociális igazságosság alapján Előadta MARIÁN ČALFA, a szövetségi kormány elnöke a CSSZSZK Szövetségi Gyűlésének ülésén A Szövetségi Gyűlés tisztelt elnöke, tisztelt képviselők, engedjék meg, hogy a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kormánya megbízásából ismertessem önökkel az új szövetségi kormány programját. Kidolgozásánál abból a meggyőződésből indultunk ki, hogy a nép a választásokban az egészséges környezetben, a civilizáció gyümölcseivel élő szabad ember méltó életére adta szavazatát. E kívánság teljes megvalósításához nem lesz elegendő a következő választásokig tartó időszak. Ezt a meghatározott kétesztendős időszakot azonban fel kell használnunk arra, hogy ezt a célt minél jobban megközelítsük és megteremtsük a megkezdett út folyamatos folytatásának előfeltételeit. A nép követelménye megvalósításának nélkülözhetetlen előfeltétele az, hogy országunk egyenjogú partnerként beilleszkedjen a világ és Európa integrációs folyamataiba. Ez igen bonyolult gazdasági és szociális manővert követel meg. Sikeres megvalósításához szükségünk van minden állampolgár aktivitására. A cél világos. Kíséreljük meg jellemezni a hozzá vezető utat. A kitűzött cél elérésével kapcsolatban tudni kell, mi a kiindulópontunk, milyen eszközökkel, s nem utolsósorban jogkörrel rendelkezünk. A választások előtti időszakban nem kevés bírálat, javaslat és vita hangzott el, a szövetség, a köztársaságok, a területek, a városok és a községek kapcsolatáról. Ezekkel a vitákkal összefüggésben feladatunknak tekintjük meghatározni a kormányt megillető helyei. Azt akarjuk, hogy a hatalom legfelsőbb végrehajtó szerveként érvényesítse a Szövetségi Gyűlés akaratát s ezzel egyidejűleg ügyeljen alkotmányos jogkörének megvalósítására is. Ez azt jelenti, hogy a kormányban nem látjuk a népgazdaság valamiféle „vezérigazgatóját", aki az irányítás során közvetlen utasításokat ad, mint ahogy az manipulált módon eddig történt. Támogatjuk a helyi önigazgatást A negyvennégy esztendő után megejtett első szabad választásokból következő közös megbízatásunk időtartama két év. Törvényhozó tevékenységünk kicsúcsosodik majd az államszövetség, a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság új alkotmánya tervezeteinek kidolgozásában. Ezek rögzíteni fogják az állampolgárok jogait és szabadságjogait, teljes összhangban az emberi jogokról szóló nemzetközi dokumentumokkal. Meghatározzák a köztársaságok és az államszövetség kölcsönös jogkörét is, hogy az megfeleljen két nemzetünk szuverén érdekeinek, s az országos területi tagozódás esetleges szükségleteinek. Támogatni fogjuk a helyi önigazgatás gondolatát, mivel a városok és a községek igazgatása minden egyén és egész állampolgári közösségünk emancipációjának előfeltétele, s egyben nélkülözhetetlen eszköze az időszerű gazdasági, szociális, kulturális és ökológiai problémák megoldásának. Tudjuk, hogy csak az erős önigazgatás változtathatja meg a központi utasításoktól és dotációktól függő állampolgárok korábbi életmódját. A városok és a községek önigazgatásának új értelmezése megkívánja, hogy az új törvényes rendezés következetesen elválassza egymástól az államigazgatást, valamint a községek és a városok helyi politikai önigazgatását. A területi önrendelkezés az állami, a köz- és az egyéni ügyek rendezésének annyira fontos formája, hogy mértékét és tartalmát alkotmányilag kell garantálni, s a községek önigazgatásának szavatolása kell hogy a községek és a városok önigazgatásáról szóló törvényre épüljön, amely a községet önigazgatási alanyként fogja jellemezni. A jelenlegi jogrend, amelyben a régi, elavult jogszabályok átfonódnak számos új törvénnyel és részben módosított törvénnyel, nem képvisel egységes rendszert. Nem könynyü feladat az olyan logikus jogrend megteremtése, amely szavatolja az állampolgárok jogbiztonságát. Ez megköveteli a kormány szoros együttműködését a Szövetségi Gyűlés alkotmányjogi bizottságaival, az elméleti munkahelyekkel, valamint a jogi gyakorlat képviselőivel. A kultivált jogrendszer létrehozása ehhez elegendő időt követel. Csakhogy ezzel nem rendelkezünk. A két köztársság törvényhozó szerveivel együttműködésben munkálkodni fogunk a törvények halasztást nem tűrő feltétlen novellizálásán és részleges jogi módosításán, mivel enélkül elképzelhetetlen a gazdasági reform rajtja. Ezzel párhuzamosan megkezdődik azonban a munka a nagy törvénykönyveken is, amilyen például az új polgári, illetve a kereskedelmi, és a büntető törvénykönyv. Ezek a törvénykönyvek az alkotmányokkal együtt képezik majd a demokratikus jogrend alapkövét. A kormány törekedni fog arra, hogy államunk visszatérjen Európába. Ezzel kapcsolatban szándéka biztosítani azt, hogy a csehek és a szlovákok az európai népek közösségében betölthessék a szuverén, egyenjogú alanyok szerepét. Jelenleg azonban elvitathatatlannak tartjuk, hogy a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságnak kell hogy közös gazdasági, szociális és ökológiai stratégiája, s ennek érvényesítéséhez közös eszközei legyenek, valamint egységes pénzneme, egyetlen hadserege, külpolitikája és egységes statisztikája. Erkölcsös, erős és egységes társadalmat Ezeket az intézményeket s a belőlük következő tevékenységet a szövetségi kormány természetes hatáskörének tekintjük. A környező világ iránti viszonyunkban is államunknak olyan képviselettel kell rendelkeznie, amelynek erejét nemcsak az erkölcsileg és politikailag integrált személyiségek adják meg, hanem főleg az általuk képviselt erkölcsös, erős és egységes társadalom. Abból indulunk ki, hogy a CSSZSZK határai között létezik és továbbra is fejlődni fog az egységes piac, vagyis a termékek, a pénz és a munkaerő szabad mozgása. Különösképpen fontos ennek a ténynek tudatosítása, hiszen az egységes piac létrehozásához hozzá kell járulnia s azt védenie kell az egységes törvényhozásnak, az egységes külkereskedelmi politikának, a lényegében egységes pénzrendszernek, munkajogi és szociális törvényhozásnak. A kormány meggyőződése, hogy az említett alapelvektől való meghátrálás visszalépést jelentene, ellentmondana a fejlett világot jellemző törekvéseknek és tendenciáknak. A virágzó köztársaságoknak szükségük van az erős államszövetségre, s az erős államszövetség csak az erős köztársaságok autentikus akaratából fejlődhet ki. A köztársasági kormányok követelményei alapján már a szövetségi kormány összeállításánál abból a feltevésből indultunk ki, hogy a lehető legrövidebb időn belül szervezésileg biztosítjuk a gép-, az elektrotechnikaipar, az ércfejtő és -feldolgozó ipar - kivéve az uránfejtést - irányításának a szövetségi szervekről a köztársasági szervekre való átruházását. Ennélfogva szövetségi hatáskörbe már csak a tüzelőanyag-energetikai ágazat, a kohászat, a távközlés és a közlekedés fog tartozni, persze globális méreteiknél fogva az ökológia feladatait is szövetségi szinten kellene egyeztetni, noha a környezet alakításának és védelmének tárgyi biztosítása a köztársaságok hatáskörébe fog tartozni. Módosítani fogjuk az állami ellenőrzés tevékenységét is, miközben a végső megoldást az új alkotmányokkal összhangban dolgozzuk ki. Ugyanakkor számolunk azzal, hogy megszüntetjük a szigorú centralizmust az egész társadalom igazgatásánál, beleértve a biztonsági apparátus irányítását is. A központ szerepkörét jóval nagyobb mértékben fogják betölteni a köztársasági szervek. Az új felfogással összhangban van a két köztársaság önálló költségvetési gazdálkodásának alapelve, miközben lényegesen korlátozzuk a hagyományos újrafelosztási folyamatokat. Elfogadjuk azt az alapelvet, hogy a költségvetési rendszerek bázisa a községek önigazgatási gazdálkodása lesz. Nem akarunk azonban könnyelmű módon lemondani a nagyobb gazdasági egység előnyeiről, amelyekhez más államok nehezen, s gyakran fájdalmas folyamatban jutottak el. A szövetségi kormány tiszteletben fogja tartani a köztársasági kormányok álláspontját, s azt minden döntésénél tekintetbe veszi. Ehhez hasonló partneri viszonyt várunk el a köztársasági kormányoktól is. Felhagyunk azzal a méltatlan gyakorlattal, amely szerint a köztársasági kormányok elnökei a szövetségi kormány elnökeiként végrehajtották e szerv különféle határozatait. Magyarázatképp ennyit akartam hozzáfűzni a szövetség központi szerveinek javasolt struktúrájához, amelyről itt az elmúlt héten beszélt a köztársasági elnök úr. Reális értékű nyugdíjakat Államunk humánus politikájának magva az emberről való gondoskodás. Tudjuk, hogy a választások előtt országunk valamennyi politikai ereje vállalta a piacgazdaságot. Ilyen vagy amolyan formában azonban hangsúlyozták egyben a szociális igazságosságnak, a szegények vagy a munkavállalásra képtelenek védelmének gondolatát is. A kormány nézete szerint igyekezetünk tengelyében kell állnia - népünk akaratával összhangban - a szociális és ökológiai orientációjú piacgazdaságnak, amely végső soron megfelel a civilizált országok túlnyomó többsége társadalmi rendje jellegének. Az így értelmezett piacgazdálkodás megkívánja az olyan elképzelések leküzdését, hogy az állam teljes mértékben felel minden egyén keresetéért, egészségi állapotáért. nyugdíjáért vagy lakásviszonyaiért. A kormány törekedni fog a hatékony, szabadon megválasztott foglalkoztatottságra, s arra, hogy minden állampolgárnak munkája legyen. Ezen a helyen ismét hangsúlyozni szeretném, hogy a kormány valóban gyümölcsöző partneri viszonyt akar létrehozni a szakszervezetekkel. Államunk napjainkban elképzelhetetlen konszolidált és erős szakszervezetek nélkül. Szociális vonatkozásban egyik legnehezebb feladatunk a nyugdíjbiztosítás múltbeli hiányosságainak helyrehozása. Ezt célozza számos intézkedés, amely közül néhányat a legrövidebb időn belül megvalósítunk, más intézkedéseket pedig hosszabb távon. Ez év októberétől emeljük a legalacsonyabb nyugdíjakat, amelyek egyedüli jövedelmi forrást képeznek, mégpedig úgy, hogy megfeleljenek a nyugdíjasok létminimumának. Ugyanettől az időponttól kezdve emeljük az 1988 októbere előtt odaítélt valamennyi nyugdíj szintjét, mégpedig az odaítélés időpontja szerint differenciáltan. Ehhez az intézkedéshez kötődni fog a nyugdíjak rendszeres összehangolása az árszint alakulásával. Ezáltal kívánjuk megőrizni a nyugdíjak reálértékét. A kormány egyidejűleg javasolni fogja a társadalombiztosítás alapvető reformját, továbbá azt, hogy a nyugdíjrendszer részévé váljanak a különféle kiegészítő nyugdíjbiztosítási rendszerek. Az általában leromlott társadalmi viszonyok kedvezőtlen következményei megnyilvánulnak az egészségkárosodást szenvedett állampolgárok viszonylatában is. A kormány ezért támogatni fogja az ilyen állampolgárokról való gondoskodás hatékony formáit. Egyidejűleg előkészíti az új családi pótlék rendszerét. Ennek szintje differenciált lesz a gyerekek kora szerint, összhangban az eltartás és a nevelés növekvő költségeivel. A szövetségi kormány halaszthatatlan feladatnak tartja a természet és a társadalom közti harmónia megújítását. Persze, ez évtizedekre szóló feladat, amely része az európai és a világfeladatoknak. A közeli hónapokban az északnyugat-csehországi helyi szervekkel megtárgyaljuk néhány hőerőművi blokk üzemeltetésének még ez idei leállítását. Ez azt jelenti, hogy éves viszonylatban néhány ezer vonatszerelvénnyel kevesebb hazai, rossz minőségű barnaszenet fogunk eltüzelni. A kormány folytatni fogja ezt az igyekezetét. Éppen most annak tudatában írjuk alá az ózonréteg védelméről szóló nemzetközi egyezményt, hogy ennek teljesítése államunknak több milliárd koronájába fog kerülni, amelyet máshonnan kell elvennünk. Az elmúlt hat hónapban össztársadalmi közmegegyezés jött létre abban a vonatkozásban, hogy a környezetvédelem elsőrendű fontosságú feladat. Természetesen ebből következő igény, hogy erre a területre további eszközöket fordítsunk. A kormány a környezetvédelemben a külpolitikai prioritások egyikét látja, mivel nemzetközi ökológiai együttműködés híján nem lehet beilleszkedni az európai integrációba, s nem érhetőek el a kitűzött célok. Ezért állítottuk le a stonavai kokszoló építését. A Magyarországgal folytatott tárgyalások során törekedni fogunk a bősi vízerőmű problémakörének végső rendezésére. Ez az erőmű egyelőre több mint 14 milliárd koronánkba került. Nagy pénzeszközökkel kell számolnunk azzal összefüggésben, hogy alkalmaznunk kell az európai közösségek országai szigorú szintjének megfelelő ökológiai normákat. Megbízható partnerek vagyunk Az elmúlt időszakban megvalósított számos elemzésből nyilvánvaló gazdaságunk fejlődésének hosszú távú megtorpanása, s növekvő lemaradása a fejlett országok szintje mögött. Ezekből a megrázó tényekből már a nemzeti megértés korábbi kormánya is levonta a következtetéseket és lefektette a teljesen új gazdasági stratégia alapjait. Úgy döntöttünk, hogy ezt a stratégiát átvesszük, kiegészítjük és erélyesen folytatjuk megvalósítását. Célunk az, hogy gyökeres fordulatot érjünk el a gazdálkodás módjában. Ehhez a célhoz egyetlen út vezet, társadalmunk általános demokratizálása és a piacgazdaság bevezetésével kapcsolatban a gazdaság liberalizálása. A gazdasági döntések lényeges részét az állam átruházza a vállalatokra, amelyek ezért majd közvetlen anyagi felelősséggel tartoznak. Az árak liberalizálása feltételezi minden olyan akadály elhárítását, amely gátolja az árak szabad alakulását a piacon a kereslet és a kínálat szerint. Egy hét múlva hatályba lép a nemzeti megértés kormányának intézkedése, amely az állami dotációk megszüntetésével módosítja a kiskereskedelmi árakat. Az új szövetségi kormány ezzel az intézkedéssel 1990. július 2-i ülésén foglalkozott, s arra a következtetésre jutott, hogy ez feltétlenül szükséges lépés a gazdasági reform megvalósítása útján. Tekintettel azonban arra, hogy a cukorbetegek számára létfontosságúak bizonyos élelmiszerek, a szövetségi kormány úgy döntött, hogy legközelebbi ülésén lépéseket tesz a cukorbetegek költségei ellentételezésének növelésére, illetve a költségek utólagos megtérítésére. A konkurencia növelése, valamint a külkereskedelem szabaddá tétele érdekében meg kell szüntetni a devizagazdálkodás eddigi, túlnyomórészt adminisztratív jellegű szabályozását. A kormány ezért meghatározó lépést tesz koronánk teljes konvertibilitása megteremtésének útján, s 1991-től bevezeti a konvertibilis pénzeszközök viszonylatában a korona úgynevezett belső beválthatóságának rendszerét. A kormány keresni fogja annak a módját, hogy a lehető legrövidebb időn belül az állampolgároknak is lehetővé tegye a szabad devizaszerzést. A reformfolyamatnak fontos része lesz a kormány politikája a külföldi források kihasználásában. Kereskedelmi mérlegünk kiegyensúlyozott, külföldön megbízható partnernek tekintenek bennünket. Külföldi eladósodottságunk az éV első hónapjaiban lényegesen nem változott, a bruttó eladósodottság 7-8 millió amerikai dollár volt. A reformfolyamat egyes szakaszainak megvalósításával kapcsolatban devizatartalékot kell létrehoznunk, hogy biztosítsuk magunkat a gazdasági fejlődés esetleges kilengésével szemben. Elsősorban a Nemzetközi Valuta Alappal és a Világbankkal kívánunk együttműködni, s ezeknek tagjaivá válni még az idén. Kormányszinten számolunk azzal is, hogy külföldi hiteleket szerzünk az Európai Közösségek intézményeitől. Ezeket elsősorban a bankok infrastruktúrájának s a tőke piaca technikai biztosításának fejlesztése során kívánjuk felhasználni, ami feltétlen követelménye a piacgazdálkodásra történő átállásunknak, valamint a távközlésben, az ökológiában stb. szándékaink megvalósításának. Ugyanakkor azzal is számolunk, hogy a külföldi hiteleket és beruházásokat vállalati szinten is felhasználjuk. Ösztönözzük a vállalkozói aktivitást A szövetségi kormány, együttműködésben a köztársasági kormányokkal a lehető legrövidebb időn belüi összegezi és felülvizsgálja azt, hogy mit tettünk a magánszektor fejlődésének támogatására. A korábbi kormány nagy igyekezete ellenére itt még sok a komoly akadály, s a bizonytalanság, amelyet meg kell szüntetnünk. Az alapító és vállalkozó tevékenységet nemcsak az előítéletek fékezik, hanem elsősorban egész jog-, pénz- és adminisztratív tökéletlenségek is. Tudatában vagyunk annak, hogy az új iparengedélyek kiadása még mindig a régi struktúrák által támasztott különféle akadályokba ütközik. Ezért gyorsan ki kell építenünk és korszerűen el kell látnunk a magánvállalkozás zavartalan üzemeléséhez szükséges közigazgatási apparátust. Kialakult az az egységes nézetünk, hogy szükséges az állam szerepének csökkentése és az állami szektor jelentős részének ezt követő privatizálása. Ezt a folyamatot azonban következetesen szabályozni kell, hogy elkerüljük a zűrzavart és a népgazdasági veszteségeket. A privatizálás kezdete az lesz, hogy az állami vállalatok jelentős hányadát átalakítjuk részvénytársaságokká. A részvényesek érdekeltsége olyan pozitív tényező lesz, amely hozzájárul gazdaságunk egészségesebbé tételéhez. A piacgazdaságra történő átmenet útján a legnagyobb kockázat az infláció veszélye. A kormány kijelenti, hogy következetes és szigorú inflációellenes politikát fog folytatni és szabályozni fogja a gazdaság pénzellátását. Ezért továbbra is korlátozza a vállalatok dotálását. Ez főleg a nem hatékony termelésre vonatkozik. Ugyanakkor már a jövő évtől kezdve alkalmazni fogjuk a mezőgazdaság támogatásának új rendszerét, amely főleg a nagy állami mezőgazdasági vállalatokat és esetleg a privatizálást fogja segíteni. A kormány a Csehszlovák Állami Banktól is elvárja, hogy a szigorú költségvetési politikával párhuzamosan inflációellenes pénzügyi politikát folytasson. A kormány előkészíti az alapvető bérreformot. A bérek alakulását illetően támaszkodni fog a kormány, a szakszervezetek és a munkaadók kollektív háromoldalú tanácskozásaira. A létminimumnak megfelelő minimális bért szavatolni fogja, függetlenül a végzett munka jellegétől és a gazdasági eredményektől. A kormányra háruló sürgető fontosságú feladat az adóreform és a költségvetési gazdálkodás reformjának megvalósítása. Stratégiai célunk az adóterhek fokozatos csökkentése, s az állami költségvetések közvetítésével a nemzeti jövedelem újraelosztásának korlátozása. (Alcímek: ÚJ SZÓ) (A következő (pénteki) számunkban folytatjuk.)