Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-28 / 175. szám, szombat

Új lehetőségek - nagyobb felelősség Vélemények a települési önkormányzatokról Szlovákia kormánya ezen a héten tárgyalta meg a települési önkormányzatokról szóló törvény tervezetét. A javaslat értelmében az őszre tervezett helyhatósági választások után megszűnnek a nemzeti bizottságok és helyettük községi, illetve városi hivatalok létesülnek, a települések jogi szubjektumként összehasonlíthatatlanul önállóbban, maguk irányítják majd életüket. Mi a véleményük az önkormányzatról? Erre a kérdésre kértünk választ három nemzeti bizottság vezetőjétől. Valószínű, hogy a területrendezés után Komárom nem lesz járási székhely. Kissé nehezményezzük, hogy nagy múltú, jelentós értékekkel rendelkező városunk nem lehet megyei vagy körzeti központ, de úgy rendezkedünk majd be, hogy megálljunk saját lábunkon. Jozef Javurek, a Vágsellyei Vnb elnöke: - Rendkívül fontos lépésnek tartom a nemzeti bizottságok reformját. Ezentúl a lakosok maguk dönthetnek lakóhelyük fontos kérdéseiben, nem kell kikérniük a járás vagy a kerület beleegyezését. Jobban érvényesülhet a kezdeményezés, a vállalkozói szellem. Rugalmasabbá válik a város irányítása és így aligha fordulhat elő, hogy egy építkezés úgy elhúzódjon, mint a 24 tantermes iskolánké. A munkákat többször félbe kellett szakítani, az idén is már kimerítettük az előirányzott 8 millió koronát és nem tudunk több pénzt előteremteni. Pedig szeptembertől szükségmegoldásokhoz kell folyamodnunk, hogy elkerüljük a háromPásztor István, a Komáromi Vnb elnöke. - Ha a tervek megvalósulnak, teljes önigazgatás alakul ki, akkor a város életét, fejlesztését, jövőjét illető minden kérdésben a polgárok döntenek majd az általuk alakított képviseleti szervek révén. Két kérdés azonban aggaszt engem. Az egyik: a szakemberek már dolgoznak az önkormányzat jogi feltételeinek megteremtésén, módszerei kimunkálásán, rövidesen a parlament elé kerülnek az ezzel kapcsolatos törvénytervezetek, de hogy milyen pénzből valósul meg mindez, arról nemigen esik szó. A tervezet szerint a város területén lévő üzemek és •egyéb gazdálkodó szervezetek adózni fognak, illetve illetéket fizetnek maid, de hogy mennyit, azt nem tudjuk. Igy azt se tudjuk magállapítani, elég lesz-e ez a pénz a város fejlesztéséhez. Nálunk például magasszintű kulturális, sport- és társadalmi életet indítottunk be, ami nagyon pénzigényes. Ha a saját forrásainkból kell gazdálkodnunk, nagyon félek, nem tudjuk a mai szintet tartani. Másik aggodalmam azzal kapcsolatos, hogy törvényeink nem elég stabilak. Jó lenne, ha biztosak lehetnénk abban, hogy a jóváhagyott törvények több éven keresztül érvényesek lesznek, mert enélkül nem lehet távlati terveket készíteni. Például sokan szeretnének vállalkozni, de nincs biztosítékuk, hogy az az üzlet, amibe befektetik pénzüket, jövőre is legális lesz. Nagy változást látok abban, hogy az államhatalom és az önigazgatás elkülönül egymástól. Állami hivatal végzi majd az anyakönyvi bejegyzéseket, a vállalkozással, építkezésekkel és adóval kapcsolatos teendőket. Igy az önkormányzat nem lesz terhelve a napi problémákkal, több energiája marad a nagyhorderejű kérdések megoldására. Az önkormányzat működéséhez olyan testület kell, amely rátermett, hozzáértő emberekből áll. Ezért minden polgárnak tudatosítania kell, milyen fontos a megfelelő személyek kiválasztása. Bízom abban, sikerül olyan embereket találni, akik tisztánlátóan, felelősségérzettel tudnak majd dönteni a város jövőjéről. műszakos oktatást. Abban is bízom, hogy az ellátásban nem lesznek fennakadások, mert a kiépült piaci viszonyok között nyilván a legmegbízhatóbb szállítóktól rendelik majd az árut. Igaz, erre egy ideig még várni kell. A legnagyobb problémának azt tartom, hogy a valódi önkormányzat létrejöttéhez stabil gazdasági feltételek kellenek és ezén a téren még nagyon sok a tisztázatlan kérdés. Nem tudjuk, mi kerül a város tulajdonába, mi képezi a vagyonát, nem ismerjük a tervezett adóreformot sem, pedig a helyi önkormányzat legfontosabb bevételi forrása éppen az adó lesz. Mivel városunknak erős ipari háttere van, reméljük, nem lesznek anyagi gondjaik. Ennek ellenére kissé aggódva várjuk, hogyan oldódik meg egyik legnagyobb problémánk, felépül-e a Galántával közösen tervezett új víztisztító. Ettől függ a város további fejlesztése, sőt még a magánvállalkozók számának gyarapodása is. Jelenlegi tisztítónk két és félszeresen túlterhelt, így létkérdés, megvalósul-e a tervezett kétmillió koronás állami beruházás. Nincs sok idő a választásokig. A vonatkozó törvényeket még nem hagyták jóvá, de azért mi már megkezdtük az előkészületeket. Körültekintően kell kiválasztani az új vezetőket, mert ha az eddig csak deklarált jogkör valósággá válik, minden kérdésben maguknak kel! majd dönteniük. Nem pártokat választunk majd, hanem rátermett, képzett szakembereket. A parlamenti választások eredményeiből kiindulva (az MKDM-Együttélés koalíció a szavazatok 14 százalékát kapta) úgy vélem, hogy a lakosság 19 százalékát képező magyaroknak is megfelelő képviselőik lesznek a város önkormányzatában. Tóth Géza, a Madari Hnb titkára: - Nem tartozunk a fejlett községek közé, évekig nem adhattunk ki építkezési engedélyeket és helyben csak egy munkalehetőség van, a földműves-szövetkezet. Évente 360 ezer koronával gazdálkodunk, ezenkívül itt-ott kaptunk valamennyit a járástól, ebből épült fel a vendéglő, egy üzlet, a halottasház, a futballpálya és a régi iskolaépülethez toldott két tanterem. A háború óta gyakorlatilag ennyivel gyarapodtunk, ha az utak felújítását és a vízvezetékhálózat első, még nem használt szakaszát nem említjük. Az igazsághoz tartozik, hogy a falu nem egy esetben még a kiutalt összeget sem tudta kimeríteni, nem talált kivitelezőt, vagy talán csak a tenniakarás hiányzott? Nem látjuk tisztán, mi lesz velünk ezentúl. Annyi biztos, hogy állami támogatás nélkül aligha tudjuk megoldani az évtizedek alatt összegyűlt problémákat. Az elvárások nagyok, üzletekre, orvosi rendelőre, gázvezetékre, építkezési telkekre és mindenekelőtt új iskolára van szükségünk. Minket is sújtott a körzetesítés, csak négy osztályunk van, a nagyobb gyerekek a szomszédos falvak iskoláiba járnak, örülünk, hogy szeptembertől már ötödik osztályunk is lesz, de ahhoz, hogy fokozatosan kiépüljön az iskolánk, tantermek kellenek. Ezért kéri a falu a határában lévő katonai létesítmény felszámolását, a hadsereg által használt épületben átmenetileg elhelyezhetnénk az osztályokat. Nem lesz könnyű megfelelő személyeket jelölnünk az önkormányzatba, ráadásul ki vállalja majd az irányítás nem könnyű feladatait a mai 3000 koronás < fizetésért? Tudatosítjuk azonban, ha most lemaradunk, hátrányunk behozhatatlanná válik. CSIZMÁR ESZTER (Méry Gábor felvételei) Nem vagyunk felkészületlenek Szakszervezetek az új feltételek között ÚJ SZÚ 1990. VII. 28. ,,Az alulról építkező Szlovákiai Szakszervezeti Szövetségek Konföderációja, amely új programmal lépett a tagság elé, 29 szakmai szövetséget tömörít. Megszűnt a demokratikus centralizmus, a konföderáció csupán összefoglalja, koordinálja a szövetségek munkáját. Az alapszervezetek önállóak, s ennek következtében a kollektív szerződésekben rögzített feltételeket maguknak kell kiharcolniuk". Mindez pár hónappal ezelőtt hangzott el, a konföderáció létrejöttekor. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, s az emberben akaratlanul is felmerül a kérdés, hogy vajon számíthatunk-e az egyes szakszervezeti szövetségek támogatására, ha teszem azt, problémánk támad a munkáltatónkkal. Szükséges-e hogy ismét 100 százalékos legyen a dolgozók szervezettsége? Mindezekre a kérdésekre Virág Mária mérnöknő, az Élelmiszer-ipar és Rokon Ágazatok Független Szakszervezeti Szövetségének munkatársa választott. - Mi, a szövetségben tevékenykedők valamennyien azon vagyunk, hogy az új alapokra helyezett független szakszervezet valóban a dolgozókat szolgálja. Tudom, hogy ez egy kicsit pátoszként hangzik, de ha utánanézünk az elmúlt hónapok eseményeinek, kiderül, hogy a legkülönfélébb szituációkban messzemenőkig a dolgozók jogait, érdekeit védtük. Emlékezzünk csak vissza a nemrég lezajlott sztrájkokra, sztrájkkészültségekre, amikor is közvetítők voltunk a munkáltatók és a dolgozók közt. Oroszlánrészt vállaltunk a munkajogi törvények felülvizsgálatánál, átértékelésénél. Nem kis dolgok ezek, melyek kemény munkát, odafigyelést és alapos jogi ismereteket igényelnek. Visszautasítjuk tehát egyik-másik miniszter úr megnyilatkozását, mely szerint a szakszervezetek felkészületlenek a vitákban. Ha az átalakulást követő hónapokban voltak is káderproblémáink, - és hol ne lettek volna? - azokat részben már sikerült megoldanunk. Szerintünk megfelelően képzett, ügyes szakembergárdára épülő, erős szakszervezeti szövetségeknek kell kialakulniuk, melyek jogi szubjektumként tevékenykednek a dolgozók 90 százalékát tömörítő konföderációban. Elismerjük azonban, hogy a szakszervezeteknek vannak még ún. gyenge pontjaik, de mint említettem, egyre több szakember kerül a sorainkba és komoly átképzés vár még valamennyiünkre, a régtől itt dolgozó funkcionáriusokra is. Ami a szervezettséget illeti, úgy vélem, hogy nem kelet-európai találmány a dolgozók érdekeinek felvállalása. Erős szakszervezetek tevékenykednek a világ legfejlettebb országaiban is, s tudomásom szerint még senkinek sem jutott eszébe, hogy szétverjék azokat. Csak meg kell érteni, hogy hogyan is műkődnek a most már alulról építkező szakszervezetek az új feltételek között. (szitás) Kis Nyelvőr Kinek evangélista, kinek evangelizátor? Egyik lapunkban „Evangélista vagy evangelizátor?" címmel jelent meg egy cikk, amelynek szerzője kifogást emelt az evangélista szónak szerinte helytelen használata ellen. Mint írja, a Szlovákiai Adventista (Pünkösdi) Egyház plakátján látta ezt a szót, s az ott az igehirdetőre vonatkozott, mert a neve után állt. Kifejti a szerző, hogy az evangélista csak a négy evangélium szerzőjét, Mátét, Márkot, Lukácsot, és Jánost jelölheti, az adventista egyház igehirdetője csak evangelizátor lehet. A nyelv bonyolult renäszer, ós sokszor meglepi használóját. Az „Én így érzem helyesnek" elv nem is lehet hát általános nyelvhelyességi alap. Az egyénnek nem lehet áttekintése a nyelv egészéről, az összes szó jelentéséről. Még a használtosabb szavaknak is lehetnek számunkra ismeretlen jelentéseik. Valószínű, hogy a magyar anyanyelvűek nagy többsége szintén csak a négy evangélium szerzőjét jelölné az evangélista szóval, de vajon másoknak, esetleg egy kisebb közösségnek nem jelent-e mást is ez a szó anélkül, hogy mi tudnánk róla? Bizony jelent. Ha fellapozzuk A magyar nyelv értelmező szótárát, az evangélista első jelenéseként ezt találjuk benne: „A négy evangélium szerzőinek egyike". Van azonban egy másik jelentése is: „(A szabad egyházakban) az a rendszerint tanfolyamot végzett személy, aki másokat megtérésre felhív." Sokan tudják, hogy például a református egyház hívei az evangélium olyan hirdetőit, akik a megtérésre szólítanak fel, az evangelizátor szóval jelölik. Talán túlzásnak tartanák, ha ezek az emberek evangélistának neveznék magukat. Bizonyára ez volt a véleménye a cikk szerzőjének is, amikor az adventista igehirdető neve mellett az evangélista szót meglátta. De mint a plakát is bizonyítja, az adventisták az evangélista szót alkalmazzák igehirdetóikre. Bármilyen elvi szempont vezeti is a szóválasztásban egyik vagy másik egyházat, az az ő belső ügye. Nyelvi szempontból egy a fontos: a jelentés ne egyénileg kiagyalt, hanem legalább bizonyos körben ismert, használt legyen. Az evangélista szó a második jelentésében bizonyára használatos a szabad egyházak híveinek körében, csak így kerülhetett be e jelentés az értelmező szótárba is. Márpedig, ha ez ott megtalálható, akkor a szónak ilyen értelemben való használata ellen nem emelhetünk kifogást, különösen akkor nem, ha az az adventista egyház plakátján fordul elő. Gondoljunk csak bizonyos egyházak eltérő szó- vagy szóalakhasználatára! Mint már arról régebben szóltunk, a protestáns egyhá zak a keresztyén, a katolikusok a keresztény formával minősítik magukat. Nem lenne helyes, sem pedig értelmes, még kevésbé eredményes dolog, ha bármelyik fél megpróbálná ráerőltetni a másikra a saját felfogását e tekintetben. Vagy például a katolikusok áldoznak, a reformátusok úrvacsorát vesznek vagy úrvacsoráznak. Miért vitatnánk el egymástól e szavak használatát, s erőltetnénk a másikra a saját szóhasználatunkat? Hiszen a szóhasználat elvi, vallási kérdéseken alapszik. Bizonyára felfogásbeli kérdés az adventistáknál is az evangélista szó használata az igehirdetőre alkalmazva. Nem vonjuk kétségbe a cikk szerzőjének jóindulatát: ő nyilván saját felfogásából indulva ki, szokatlannak, sőt helytelennek vélte, hogy az igehirdetőt evangélistának nevezzék. S bizonyára sokan voltak még így ezzel. De legyünk óvatosabbak! Mielőtt elhatároznánk, hogy másoknak tanácsot adunk nyelvhasználati kérdésekben, nézzünk utána a szakirodalomban, igazunk van-e! Mert könnyen tévedhetünk. Ez esetben is - ha objektíven nézzük a kérdést - az történt, hogy „az egyházi terminológiában járatlan földi halandót az evangélista" ilyen értelmű használata nem félrevezette - amitől a cikk szerzője tartott-, hanem a szónak egy kevesek által ismert, kisebb körben használatos jelentéséről tájékoztatta. JAKAB ISTVÁN Ne szidjunk rá! Elég gyakran halljuk ezt a helytelen kifejezésmódot: csúnyán szidott rá, mindig szid rá. Szid igénk és a vele rokon értelmű igék, például a csepül, gyaláz, tárgyas igék. Szidni valakit vagy valamit lehet magyarul, nem valamire. Például: szidja a közlekedést, szidjuk a rossz időt, hitvány gazembernek szidta a szomszédját stb. Honnan került a szid igéhez tárgy helyett a helytelen -ra, -re ragos határozó? Valószínűleg a szlovák nadávať na niečo, na niekoho mintájára, illetve szó szerinti lefordításával. A magyarul úgy-ahogy tudó németek is a szid rá formát használják, mivel a 'valamit szid', 'valakit a háta mögött szid' jelentésű német schimpfen igének a vonzata auf jemanden, illetőleg auf etwas, vagyis szó szerint valakire vagy valamire. MAYER JUDIT Az Anyanyelvi Társaság nyári rendezvénye Gyűjtsünk nyelvjárást...! 1990. augusztus 4-5-én kerül sor Rozsnyón, a RozsnyóFürdő Szállodában a csehszlovákiai magyar önkéntes nyelvjárásgyüjtók országos szemináriumára, majd ezt követően augusztus 6. és 11. között a központi nyelvjárásgyűjtésre. A szeminárium a gyűjtő szakmaimódszertani felkészítését szolgálja. Az adótt terület, vidék, tájegység alapvető ismerete nélkül a gyűjtőmunka elképzelhetetlen, ezért a szeminárium első napján Ambrus Ferenc, a Csemadok Rozsnyói JV titkára bemutatja Rozsnyót és környékét. Beszél a tájegység legjellemzőbb sajátosságairól, egyes hagyományokról, nevezetességekről. A gyűjtők számára, akik tavaly még Zoboralján gyűjtöttek, Gömör nagyon sok felfedezni való tartogat. A honismereti délután Arany A. László munkásságának méltatásával ér véget - a rozsnyói származású nyelvész sírjánál Vörös Ottó, a Nyitrai Pedagógiai Kar magyarországi vendégtanára tart emlékbeszédet. A szakmai-módszertani dialektológiai előadásokra vasárnap, augusztus 5-én kerül sor. Lanstyák István (Pozsony), Vörös Ottó (Szombathely) és Dobó Attila (Bécs) a magyar nyelvjárások legjellemzőbb sajátosságairól, a gyűjtés és a feldolgozás módszereiről, a helynév és a szókincsgyűjtésról, valamint a kétnyelvűségi kutatások eredményeiről tart előadást. A gyűjtés próbafelvételek készítése és lejegyzési gyakorlatok után hétfőn kezdődik a csucsomi nyelvjárásszigeten. A szövegfelvételek készítésén kívül kérdőív segítségével a családi és közösségi élet, a vallás és a gazdálkodás szókincsének kutatásával foglalkoznak. A gyűjtők egy csoportja egész héten keresztül szondázó gyűjtéseket végez a környező 20-22 kisebb településen, a magyar nyelvhatár felmérése céljából. Az önkéntes nyelvjárásgyüjtók alig húszfőnyi tábora fáradságot és szabadidőt nem sajnálva anyanyelvi kultúránk ápolását, nyelvi hagyatékunk, hagyományaink felkutatását és őrzését tűzte ki célul. A nyitott, baráti közösség minden érdeklődót szívesen fogad. Bővebb tájékoztatást a Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társaságának titkársága nyújt (tel.: 07-53517, 528 07). (ferenczi)