Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-27 / 174. szám, péntek

Az egyedüli orvosság a privatizálás Beszélgetés Jozef Chren mérnökkel, a Szlovák Köztársaság kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterével ÚJ SZÚ 1990. VII; 27. - Miniszter úr, a kormányalakítás előtt szinte jelmondatként hangsúlyozták a győztes politikai pártok és mozgalmak, hogy a kabinetet szakemberek alkotják majd. ön az első sajtótájékoztatójának elején elmondta, nem dolgozott eddig a belkereskedelemben, tehát új számára ez a terület. -Valóban, amikor ebbe a tisztségbe javasoltak, akkor is azzal érveltem, hogy a belkereskedelemben nem vagyok járatos. Ellenérvként azt hangoztatták, jobb is, hogy a belkereskedelemben nem dolgoztam, mert ilyen tulajdonképpen nincs is. Hiba volt, hogy nálunk a kereskedelmet szétválasztották kül- és belkereskedelemre, a valóságban csak egy kereskedelem van. Ha így nézzük, akkor ezen a területen ismerős vagyok, ugyanis két évtizeden át külkereskedelmi vállalatok alkalmazottja voltam. Magyarázatomat tehát úgy kell értelmezni, hogy ahogyan eddig csináltuk a kereskedelmet, az rossz volt. De a rosszról már eleget beszéltünk. Arra kell összpontosítanunk figyelmünket, hogy ezentúl másképp dolgozzunk. A világban láttam, tapasztaltam, hogyan kell. kereskedni, el tudom képzelni, hogyan kellene nálunk is a kereskedelemnek működnie. Azon igyekszem, hogy az elkövetkező két év alatt itthon is hasonló helyzet alakuljon ki. De ne várják tőlem, hogy már holnap így legyen. A minisztert ki lehet cserélni estétől reggelre, de az állami kereskedelmet magánkézbe adni, a hiányos piacot bő választékúvá alakítani nem egy nap kérdése. Viszont szeretném, ha ez az idő minél rövidebb volna. Külföldi útjaim során alkalmam .volt figyelemmel kísérni a kereskedők munkáját, hozzáállását. Sehol sem nézik azt, hogy a vevő idegen, vagy hazai. Azt szeretném elérni, hogy a vásárló, a megrendelő nálunk is úr legyen, ne különböztessék meg aszerint, hogy külföldi, szlovák vagy magyar. Az eladó az ilyesmivel ne foglalkozzon, számára az áru kínálata legyen a legfontosabb. A vevőknek egyenlőknek kell lenniük, a kereskedőknek egyformán kell valamennyiüket megbecsülni. - Felvázolta legfontosabb célkitűzését. Konkretizálhatná, hogyan kívánja ezt elérni? - Amikor a reszort élére kerültem, azt hittem, elsőrendű feladatom a privatizálás lesz. Nem tudtam, hogy az áremelés körüli gondokat kell először megoldanom, utána pedig a mosószerekkel kapcsolatos indokolatlan pánikkal fogunk foglalkozni. Kiszámíthatatlan, hogy a lakosság hogyan reagál a megalapozatlan hírekre, s ezért nem tudom, milyen napi problémák merülhetnek fel a közeljövőben. Bánt, hogy a közvélemény így fejezi ki bizalmatlanságát. Hogy hiába mondjuk: lesz cukor és mosópor is, de a raktárakban az áru mozgatása, a számlázás, a szállítás időt vesz igénybe. A privatizálást tartom a leglényegesebb lépésnek. A kereskedelemben ez a legidőszerűbb tennivaló, mert ezáltal javíthatjuk az ellátást. Könnyebb privatizálni egy-egy boltot, vendéglőt, mint egy nagy gyárat. A kereskedelem példát mutathat ezen a téren. Igazolhatja a közvélemény előtt, nemzetgazdaságunknak ez az egyedüli orvossága. Sajnos, a privatizálással kapcsolatban sem minden olyan egyszerű, mint ahogyan elképzeltem. Hiányoznak a törvények, akik vállalkozni kívánnak, azoknak nincs elegendő pénzük hozzá, akik pénzt szeretnének, nem eléggé megbízhatóak, de vannak, akiknek nincs elegendő merszük. Nagyon örülök, hogy az önök lapján keresztül is elmondhatom: akik vállalkozni akarnak, bátran vágjanak bele, ne féljenek attól, hogy néhány év múlva valaki elveszi tőlük, amit létrehoztak. A lakosság megbízhat bennünk, a privatizálást őszintén gondoljuk. Az illetékesek tárgyalnak már az adóról, illetve az adókedvezményekről és a többi gazdasági törvényről, illetve azok módosításáról. Azt szeretném, ha minél előbb széleskörűen elterjedne a privatizálás. - Véleménye szerint ezt mi akadályozza a leginkább? - Elsősorban a törvények hiányoznak, mert ha egyértelműek lennének a szabályok, kezdődhetne a játék. Jelenleg viszont a privatizálásban résztvevő partnereknek nem azonosak az érdekeik. A magánvállalkozóknak az állami vállalatokhoz, illetve az állami hivatalokhoz kell fordulniuk. Ez utóbbi kettő fékezi a folyamatot. A hivatalnokoknak hiányzik a törvény, a vállalatok vezetőinek pedig a biztos jövő garanciája. A magánvállalkozó egyedül marad. Emberileg megértem mindhármukat, de mint a reszort irányításával megbízott, nem érthetem meg, hogy a hivatalnokok miért nem készségesek az engedélyek kiadásakor, az érvényes törvények és előírások magyarázatakor. A mai törvények, rendeletek nem teljesek, de ha őszszel elkészülnek az újak, bizonyára még azok sem lesznek tökéletesek. A magánkereskedelemre vonatkozó törvények a nyugat-európai országokban évtizedeken át, Amerikában pedig két évszázadon keresztül formálódtak. Úgy gondolom, a hivatalokban nagyobb megértést kellene tanúsítani a kezdeményezők iránt. Hisz ők lesznek azok, akik az ellátást magukra vállalják. És bízom benne, hogy két év múlva azt a kérdést, miért nincs mosópor, nem a miniszternek, hanem az üzletesnek teszik majd fel. Az árak is más összefüggésekbe kerülnek. A vevő majd ott vásárol, ahol olcsóbban kínálják az árut. Akár Ausztriában. Ha a korona konvertibilis lesz, miért ne. A kereskedelmünk rákényszerül arra, hogy úgy működjön, mint a világ számos más országában. - A bolthálózaton és az ellátáson kívül az idegenforgalom is reszortjába tartozik. Ezen a téren szintén a privatizálástól várja á helyzet jobbra fordulását? - Meggyőződésem, hogy a turizmus terén az egyedüli orvosság a privatizálás. Egy kis szálló tulajdonosa egészen más szolgáltatásokat nyújt, vonzóbb étlappal várja a vendégeit, mint az állami alkalmazott. Már csak azért is, mert konkurenciában helyt akar állni. Ausztriának az elmúlt évben 160 milliárd schilling haszna volt az idegenforgalomból, ez az ország bevételének 26 százalékát teszi ki. Szlovákia összehasonlítható szomszédjával: a Tátra az Alpok térségével, lakosságunk kultúrája és vendégszeretete pedig semmivel sem alábbvalóbb, mint az osztrákoké. - Dél-Szlovákiával kapcsolatban milyenek az elképzelései? - Sajnos, Paton, Párkányon, Gyűgyön és Podhajskán kívül nem ismerem a többi üdülőközpontot. Tudom, hogy Dunaszerdahely és Érsekújvár környékén több közkedvelt hely van. Konkrétan még nem vázoltuk fel, mit akarunk és fogunk ebben a térségben tenni az idegenforgalom fejlesztéséért. Arra viszont fel szeretném hívni ezúton is az ott élő lakosok, a helyi tisztségviselők figyelmét - ők ismerik a legjobban az adottságokat - maguk tegyenek javaslatokat a turizmus fellendítésére. Biztosíthatom őket, hogy minisztériumunkban teljes támogatást kapnak. A törvények már az idén megengedik, hogy helyben többet tegyenek a vendégekért. A mostani idény tapasztalatai jó alapul szolgálhatnak ahhoz, hogy a tél folyamán úgy készítsék elő az új szezont, hogy Dél-Szlovákia olyan vendégcsalogatóvá váljon, mint amilyen valamikor a Balaton volt számunkra. Mi ugyan továbbra is járhatunk a magyar tengerhez, de ők is járhatnának hozzánk, mert nálunk is van bőven látnivaló. Tudom, Dél-Szlovákiában sok termálforrás van. Tehát ha a szlovákiai turizmusról beszélünk, nem csupán a Tátrára kell gondolni. Én Aranyosmarótról származom, ahonnan észak felé az Inovecra nézhetünk, de a másik oldalon már szinte Budapestig sík vidék terül el. Szeretem azt a tájat, és tudom, hogy az emberek jól érzik ott magukat. Várjuk kezdeményezéseiket és támogatni fogjuk őket. DEÁK TERÉZ Méry Gábor felvétele Le kell bontani a kerítést? Szőke István felvétele Engedélyem van, mégsem használhatom Mi keseríti egy kassai fagylaltos életét Ha a nagy vízfelület és az azt szegélyező toronyházerdő közötti területen lapuló családi háza ablakából tekintetével végigpásztázta a nyári tavat, áltálában hiányérzet fogta el. - Ha ez a tó nem Kassán lenne, hanem más városban, vagy a turizmusra többet adó országok bármelyikében, ott bizonyára hangulatos üdülőtelepet varázsoltak volna belőle már régen! - meditált. S közben azon töprengett, mivel járulna hozzá - ha lehetne, ha engedélyeznék - a felvirágoztatásához. Végül úgy döntött, fagylaltárusításba kezd. Pici konyhakertjük majdnem a tóig ér, csupán egy széles betonsétány és vagy négy lépésnyi füves partsáv választja el a víztől, ezért úgy döntött, itt létesít boltot. Tamáš Tibor munkához látott. Egy ismerősével társult, megírt néhány kérvényt, s várta a hivatalos szervek állásfoglalását. Kedvező választ kapott. Felépíthette kertje végében a kis fagylaltozót. Közben azon is gondolkodott, hogy miként tehetné szebbé boltja közvetlen környékét, a gazzal benőtt, lócák nélküli partrészt. - Ha lehet, bérbe veszem azt a néhány négyzetméternyi területet - gondolta. Kérvényt írt, a városi nemzeti bizottság hatáskörébe tartozó városi üdülőközpontok igazgatóságának címezte. Onnan az elmúlt év novemberében egyebek között ezt válaszolták neki: „Egyetértünk az említett mintegy 20 négyzetméternyi partrész bérbeadásával, de csak a gazdasági szerződés megkötése után használhatja azt." Annak rendje-módja szerint megkötötték a 445-ös parcellára szóló időszakos, egy évre érvényes gazdasági szerződést, majd kifizette a 9840 korona évi bérleti díjat. Tamáš Tibor rendbe is tette a zsebkendónyi területet. Megtisztította a gaztól, s mivel a terep hepehupás volt, rászánt néhány koronát, vékony betonréteggel leöntötte. A betont fehérre festette és barna, alacsony díszkerítéssel - hogy jobban nézzen ki - bekerítette. Kapunyílást hagyott a kerítésen, de kaput nem tett. Oda illó székeket és asztalkákat is vásárolt, / Felkészülten kezdte az első szezont, s örült, illetve örül annak, hogy a vendégektől egyre-másra kapja a dicséretet. Sajnos, nemcsak elismerést kap. A minap egy levelet hozott a postás, amelyben az illetékes városkerületi nemzeti bizottság közli vele, hogy kétezer koronára bünteti a „fekete építkezésért", s egyben felszólítja, hogy július végéig tüntesse el onnan a „kis építményt". A 4-es számú városkerületi bizottság az 1976-ban kiadott 50-es számú törvényrendelet értelmében döntött így. Azzal érvel, hogy az említett terület az állam tulajdona, s azt a magánvállalkozó jogtalanul, minden papír, hivatalos beleegyezés nélkül használja. A „vádirat" kézbesítése óta a tóháti fagyialtos keserű szájízzel árusítja az ízletes nyalánkságot. Közben pedig emígyen töpreng: -Talán fellebbezek, megkérem a közigazgatási szerveket, vizsgálják meg újból az ügyemet, a hozzájuk eddig benyújtott kérvényeimet és az azokra kapott válaszokat; nézzék át az engedélyeket, a terület használatáról kötött szerződést; esetleg kérdezzék meg az itt megforduló vendégeket is, hogy jót vagy rosszat csináltam-e nekik a kis pihenőhely kialakításával. Ha pedig hajthatatlanok maradnak, nem lesz más megoldás, megfizetem a bírságot és felszámolom. Nem nagy munka az egész... Ha tudnám, hogy ezentúl ennek a partszakasznak is lesz olyan gazdája, aki a füvet rendszeresen lekaszálja majd, a szemetet összeszedi, s néhány lócát is hoz ide, akkor nem bánkódnék annyira. S persze, azon leszek, hogy a bérleti díjat visszakapjam. GAZDAG JÓZSEF MEGVÁLTOZIK A MINŐSÉGELLENŐRZÉS MÓDJA A Szövetségi Ellenőrzési Minisztérium helyzetéről és hatásköréről tájékoztatta az újságírókat Kvétoslava Koŕínková, a tárca minisztere. Ez a minisztérium lép a Népi Ellenőrzési Bizottság helyébe. Az ellenőrzési minisztérium nemcsak a tervfeladatokat ellenőrzi, hanem a megfelelő jogi és gazdasági normák betartását, különösen a számvitelben, a költségvetésben és a törvényalkotásban. A változásokra fokozatosan képzik át az ellenőrzés dolgozóit. A minisztérium - az elődjével összehasonlítva - nagyobb területen működik együtt a Szövetségi Gyűléssel. Az együttműködés egyik formája az állami költségvetéssel és a zárszámadással kapcsolatos álláspont kialakítása, másik formája a képviselőknek nyújtott szaktanácsadás, főleg azok-. kal a megvitatásra kerülő anyagokkal kapcsolatban, amelyek az állami eszközökkel történő gazdálkodást érintik. A véleményezéseket, az elemzéseket a minisztérium ingyenesen bocsáthatja a képviselők rendelkezésére. Megváltozik a minőségellenőrzés eddigi módja is. Az új koncepció szerint e tevékenység arra irányul majd, hogy megállapítsa megfelelnek-e az állami vállalatok termékei, munkája és szolgáltatásai az általánosan kötelező jogi előírásoknak, műszaki normáknak, különös tekintettel a környezetvédelmi előírásokra, a fogyasztók igényeire és termékek külföldi jóhírére. A továbbiakban a miniszteraszszony arról tájékoztatott, hogy beszámoló készül a politikai pártok és a társadalmi szervezetek vagyonának felméréséről. Ezt szeptember végén a legfelsőbb csehszlovák törvényhozó testület elé terjesztik. František Vašica ezredes, a Szövetségi Ellenőrzési Minisztérium osztályvezető igazgatója közölte, hogy befejeződött a szovjet csapatok hazánkban való állomásozásával kapcsolatos környezetvédelmi problémák vizsgálatának első szakasza. Szakszerű becslések szerint a rétegvizek és a talaj szennyezettségének elhárítása megközelítőleg egymilliárd koronába kerül majd. Az erdei növényzetben keletkezett kárt 145 millióra becsülik. A károsodott műemlékek felújítására 288 millió koronát kell majd költenünk. (ČSTK)