Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-25 / 172. szám, szerda

Madártávlatból súly felbillenéséhez. Tavaly már újabb hitelekből törlesztették az előzőeket, s jelenleg iš 74 millió korona a tartozásuk. Megalapozott optimizmus A szélnek eresztett gyár 340 fős kollektívája a nagy adósságterhek ellenére sem veszítette el optimizmusát. Amikor szinte eléjük dobták a teljes önállóság lehetőségét, Helembay Sándor mérnök, megbízott igazgató vezetésével nevükkel is új életet kezdtek. A város ősrégi címeréből száműzött egyszarvú latin neve alapján, az Unicornt írták cégtáblájukra. A gyárat és a termelést apró részleteiben is ismerő, első helybeli illetőségű igazgató először a veszteséges termékeknek parancsolt megálljt, aztán maga is konkrét lépéseA Kelet-szlovákiai Vasmű szárnyai alatt Ugrásra készen Történetünk a nyolcvanas évek elején kezdődik: egy konszernvállalat ötfős családjából különböző érvek alapján kiválasztanak egy üzemet, s mindent egy lapra téve, időnként a többiek rovására, elkezdik építeni, fejleszteni. A még nyereséges testvérek, a kisüzemek kitermelt hasznuk egészét akarva akaratlanul is a nagyléptékű vállalati építkezés rendelkezésére bocsátják. Az a nyolcvanas évek közepére elkészül, a gyár egyenesbe jut, s fokozatosan nyereségessé válik. Aztán jön a szemléletváltás, az új értékrendet felállító gyöngéd forradalom, amikor kerek perec kimondatik: az állam bácsi nem hajlandó tovább dotálni a veszteséges üzemeket, mindenkinek a saját lábán kell megállnia! A családi kötelékek kezdenek lazulni, az erősek, a nyereségesek az önállósulás felé kacsintgatnak, s egyre gyakrabban hangoztatják, hogy miért is dolgoznának ők mások helyett, mindenkinek saját magának kell talpra állnia, ók nem fognak másokat kegyelemkenyéren tartani, s főleg nem olyanokat, akik építkeznek és emésztik a pénzt. KI akarnak szállni a családi szekérből. A gyengék viszont sodródnak az árral, joggal elvárnák annak viszonzását, amit évekkel ezelőtt adtak a közösbe. És ekkor megérkezik a minisztériumi rendelet: „vagy mindenki vagy senki!" Érthető: ezek után szétesik a család, mindenki önállósul, ki többet, ki kevesebbet kap a közös háztartásból. Bár meseszerűen hangzik a történet, nagyon is életszagú. A szereposztás pedig: a családi fészek és a családfő, a Piesoki Gépgyár, a megerősödött és felfuttatott testvérek, a Liptovský Mikuláš-i és a hroneci üzem, a fejlődésben lekörözöttek pedig a rozsnyói és a tornaijai kistestvérek. írásunkban az utóbbiról lesz szó, annál is Inkább, mert az üzem július elsejétől Unicom néven önálló állami vállalatként keresi a boldogulás útját. ÚJ szú - 5 1990. VII. 25. A tukmálás eredménye A szövetkezetesítés után gép- és traktorállomás, majd Kovohron néven autójavító működött az épületekben. A Piesoki Gépgyár 1974ben vette át. A következő évben indult be a gépipari termelés, egy kézi lemezhajlítógép gyártásával. Fokozatosan egyre többet vállalt magára a gyár kollektívája, mely sem a gépgyártás hagyományaira, sem az anyaüzem megkülönböztetett gondoskodására, anyagi támogatására nem számíthatott. Egyedül a saját erejében, a kollektíva szívósságában és gyors alkalmazkodóképességében bízhatott. Rudolf Gaľa, a Besztercebányáról idehelyezett igazgató kezdetben ugyan törődött a gyárral, és ennek köszönhetően 1980-ban egy nagyberuházás is elkezdődött, de a nyolcvanas évek közepétől egyre veszteségesebb termékeket telepítettek ide. Állítólag a gyártási program bővítése és a foglalkoztatottság növelése céljából. - Végül is minden fordítva sült el - kezdi fejtegetését Osvárth István mérnök, az értékesítési osztály vezetője. - Egyre több munkaigényes, alacsony szériában készülő terméket gyártottunk, sőt a WRM 1000/6,15-ös egyengetőgép és az XZCT 3000/10-es lemezhajlítógép egyenesen a padlóra küldött bennünket. Ráadásul a szükségszerű kooperáció miatt sokat utaztattuk a gépelemeket, az alkatrészeket, mert "nem volt mindenhez szerszámunk, és egyes műveleteket másokkal kellett elvégeztetnünk. Sokszor olyan gépekkel bíbelődtünk, amelyek akkor kerültek le a rajzasztalról, sehol sem voltak kipróbálva, de megtervezve sem tökéletesen. Elkészültük után nekünk kellett őket „élesztgetni", a milliónyi hibát saját leleményességünk és tudásunk latbavetésével kiküszöbölni. Ráadásul mind igényes külföldi piacokra készültek. Mindezt fentről tukmálták rá az igazgatónkra, ő pedig egyszerűen továbbadta a parancsot. Azzal már vajmi keveset törődött, hogy hogyan, kivel és miből gyártjuk le a külföldi megrendelők szigorú követelményei szerint! Nehéz az adósságteher Nyolcvanhatban még 16 millió korona nyereséggel zárt a 18 különböző lemez- és profilvas-alakítógépet gyártó üzemegység, majd elindult a lavina. Egy évvel később már közel hatmillió volt a veszteség, s ez folytatódott az utána következő esztendőkben is. Csökkentek a keresetek, minduntalan nőtt az elégedetlenség. A jó szakmunkások egymás után távoztak a gyárból. Helyükre vietnami, majd lengyel vendégmunkások érkeztek. Akkor is, most is a hézagos, időnként katasztrofális Kudlák Árpád: „Különösen a kiváltságosokkal gyűlt meg a bajunk" (A szerző felvételei) anyagellátás tört legtöbb borsot az orruk alá. Ezt Kudlák Árpád mérnök, illetékes osztályvezető fejtette ki bővebben. - Különösen egy-két kiváltságos helyzetet élvező szállítóval gyúlt meg a bajunk. Például a mohelnicei villanymotorok szállításának ügye tavaly kétszer került a bíróság elé. „Számunkra kulcsfontosságúak, szinte létszükségletünket befolyásolják a hidraulikus kötőelemek, ám ezek a hiánycikkek listáján voltak. Még számos apróság hiányzott, hisz egy-egy gép 4-5 ezer alkotóelemből áll össze. Előfordult, hogy egy egyszerű kapcsoló miatt nem tudtuk komplettizálni a gépet. Persze azóta sem rózsásabb a helyzetünk, sőt mostanság már oda jutottunk, hogy minden szállító megköveteli a 18 hónapos előrendelést, de kötelezően semmit sem igazol vissza, vagy csak a kért mennyiség elenyésző hányadára tesz'ígéretet. A csapnivaló anyagellátás, a munkaerőhiány, a kedvezőtlen gyártási profil, a hat éve csak részben átadott nagyberuházás mindmind hozzájárult az anyagi egyenket tett. Miközben az új gyártási csarnok átadott részében reménytkeltően felfutott a termelés, egy szakembercsoport tagjaként Dániában és Svédországban partnerek és üzletek után nézett. - Kooperációs partnereket nem, de üzletet sikerült felhajtanunk. Persze a hozzánk képest fejlett nyugatiak nem eszik olyan forrón a kását, mint azt az ember itthon elképzeli. A svéd Tjecko-Svea AB céget ugyan érdekli a hidraulikus ollónk, de a hidraulikát az ő szigorú munkabiztonsági előírásaiknak megfelelően kell átépítenünk, a dán Jan Leo Madsen magáncéget pedig csak a villamosság átértékelése után jövőre tudhatjuk üzletfelünknek. Az a tervünk, hogy valamit ellesünk a műhelytitkaikból, nem sikerült, mert a gyárszemlét nem tették lehetővé számunkra. Ezután az Unicom valós helyzetéről ejtettünk szót. A nagy adósságterhek és a modern, de befejezetlen gyárcsarnok birtokában mecénást keres a gyár, mégpedig olyat, aki gazdag is, megbízható is. Aki elsőként eszmélt, s meglátta a Tornaiján levő kiaknázatlan lehetőségeket, s akí a többszöri szemrevételezés után fel meri és tudja is vállalni az Unicom adósságait, az a Kelet-szlovákiai Vasmű. Nekik meggyőződésük, hogy jó lóra tesznek. Ezt bizonyítja Zoltán Berghauer mérnök vezérigazgató írásban kiadott döntése, miszerint augusztus elsejétől felkarolják a tornaijai gyárat. Az egyszarvú, az Unicorn tehát ugrásra készül. A minisztérium által megbízott igazgató jelenlegi optimizmusa tehát indokoltnak ós megalapozottnak látszik. - Biztosra veszem, hogy egy minőségi ugrás előtt állunk. Ha egy-két éven belül befejezzük az építkezést - a kazánházat és a vasutat is beleértve akkor magasan nyereségesek leszünk. A jövő Unicornjában mintegy 400-500 embernek lesz majd munkalehetősége. Kassáról segítséget ígértek az anyagellátásban, termékfejlesztésben és értékesítésben, akárcsak a gyárfejlesztésben és modernizálásban. Exportra szánt termékeink végre megtarthatják majd identitásukat, és Unicorn néven kerülnek majd a nagyvilágba. Ez már önmagában is óriási erkölcsi siker, régvárt beteljesülése elképzeléseinknek. POLGÁRI LÁSZLÓ Aki egyszer itt járt, visszatér A nagy, ismert párkányi strand mellett szerényen meghúzódó kicsit talán csak a város őslakói ismerik. Valaha kádfürdői miatt sokan keresték fel, de a tisztálkodási lehetőség kihasználása mellett szívesen úsztak a medence tiszta vizében is. Amikor felépült a Vadas fürdő, feledésbe merült a régi strand, ám azok, akik a nyugodt, szinte családias pihenést kedvelték és kedvelik, a mai napig hűek maradtak hozzá. Talán ezért is néhány évvel ezelőtt új épülettel gyarapodott a fürdő, s így bővült az elszállásolás lehetősége, igaz, a komfortos lakrészekben - a rossznyelvek szerint - csak a letűnt rendszer kiváltságosai élvezhették a kényelmet. A nyaralók zöme viszont elégedett volt a faházakban is, illetve az új lakrészlöbbágyas szobáiban. CSALÁDIAS HANGULAT Az idén a Párkányi Közszolgáltató Állami Vállalat vette gondozásba a fürdőt és alapos nagytakarítás után teljes egészében a vendégek rendelkezésére bocsátotta. - Jelenleg 120 állandó vendégünk lehet, de összesen csupán 300 fürdózót fogadhatunk. Csak egy medencénk van, s számunkra a vendégek egészségvédelme parancs. Ugyanezen a véleményen vannak a közegészségügyi dolgozók is, akik a medence vizének tisztaságát rendszeresen ellenőrzik - tájékoztatott készségesen Részhegyi Erika, a fürdő vezetője. - A pénztárosunk éberen figyeli a forgalmat, s ha sokan vannak, a fürdő kapujára kikerülhet a ,,megtelt" tábla. Hiába is tiltakozna bárki, ez esetben nem tehetünk engedményeket! Megtudtam, a strand júniusban az iskolásoké, akik úszótanfolyamokon vesznek itt részt. Az oktatást az esetleges rossz időjárás sem zavarja, hiszen a víz 28 fokos. - Az idén - folytatta beszélgetőtársam - gondunk akadt a forrással, ám amikor mélyebbre helyeztük a szivattyút, ismét volt és van vizünk bőven. Ez a művelet 50 ezer koronába került, s nem hisszük, hogy bevételeink a nyár folyamán fedezni fogják a fürdő üzemeltetési költségeit. Áraink szolidak, a négyágyas faházért 102 koronát kérünk, az új lakrész pedig C kategóriás szállodaként üzemel. A fürdő hétfő kivételével (medencetisztítás, vízcsere) naponta 9-től 18 óráig fogadja a látogatókat, akik a fürdő területén étkezhetnek is. De erről szóljon a büfé vezetője - közölte derűsen, s el is kísért dr. Balla Sándorhoz. Veiünk tartott Vavrik Sándor karbantartó is, aki beszámolt az ellenőrzőmérések eredményeiről A forrás ugyanis 37 fokos vizet ad, s neki kell belőle 28 fokosat keverni. OLCSÓ IS, JÓ IS A büfében családias hangulat uralkodott, a vendégek többsége a „tulajt" keresztnevén szólította. S míg elénk került a finom fekete, Részhegyi Erika elárulta, dr. Balla Sándor testnevelő tanár, aki két éven át vendégmunkásként vezette a büfét, az idén úgy gondolta, megkóstolja a maszekok kenyerét. A végszóra érkezett az újdonsült magánvállalkozó. Mellénk ült, s azonnal a tárgyra tért. - Naponta két-három féle készétellel várom az éheseket, de kívánságra hirtelensülteket is készítek. Ezen kívül délelőtt 11 órától többféle levest szolgálok fel. Specialitásom a pacalpörkölt, de a bográcsgulyás is mindenkinek ízlik. A fürdő vendégeit többnyire személyesen ismerem, hiszen aki egyszer már itt nyaralt, azt a szíve visszahúzza. Barátaimmal csak ,, Onasszisz-fürdőként'' emlegetjük a strandot - közölte, de mivel látta, új vendégek érkeznek, azonnal a pult mögé igyekezett. Az érkezők szomjukat oltották, s engem meglepett az üdítőitalok bő választéka. - Ez a Jednota fogyasztási szövetkezet zselizi üzeme felelős dolgozóinak érdeme, hiszen segítőkészségük határtalan. Szerencsémre ugyanezt mondhatom az ógyallai sörgyár vezetőiről is. Nem álltam meg, s rákérdeztem, tanár létére miért csinálja? - Kedvtelésből - nevette el magát. - Mert azt ugye - folytatta derűsen - senki sem gondolhatja, hogy a három hónap alatt meg lehet gazdagodni. Reggel 9-tól délután 17 óráig állok a vendégek szolgálatára, ám számomra a műszak jóval korábban kezdődik. Nemcsak fel kell hajtanom a friss árut, olyat is, ami nincs az üzletekben, például burgonyát, de főznöm is kell. Igaz, a pultnál főiskolás 1 gyerekeim segédkeznek és a mosogatást az egyik barátom vállalta. De elhatároztam, jövő nyáron már csak mint vendég jövök ide, jókat úszni, pihenni. Mert hát az az igazi. PÉTERFI SZONYA A tervezettnél öt hónappal korábban, várhatóan augusztus 5-én kezdődik a pozsonyi Slovnaft hidrokrakkolójának próbaüzemelése. Mindez a Modranyi Gépgyár dolgozóinak köszönhető, akik hihetetlenül rövid idő alatt állították elő a szükséges szerelvényeket Az első hónapokban a hidrokrakkoló mintegy 60 százalékos teljesítménnyel fog üzemelni, így is óránként 25 tonna benzint -ez a mennyiség naponta megközelítőleg 660 ezer litert jelentene - állít elő, amelynek révén jelentós javulás áll be az üzemanyag-ellátásban. A képen Juraj Németh, a b'ünni Chemont hegesztőmunkása. (Pavel Neubauer felvétele - Č S T KI