Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-24 / 171. szám, kedd

A gömörhorkai cellulózgyártás vége s Döntött a minisztérium, maradt a reménysugár Először vízimalom őrölt a falu határában, majd ezt 1882-ben faköszörületgyár váltotta fel. Két év múlva már cellulóz készült itt, s a létesítmény fokozatosan az akkori Észak-Magyarország legjelentősebb cellulóz- és papírgyárává izmosodott. Tulajdonképpen 1980-ig kizárólag a papírgyártáshoz elengedhetetlenül szükséges alapanyagot, a barna cellulózt állították elő, s szállították másoknak is. Támogatás helyett metálok Közben azonban jelentős menynyiségű ablűg és ligninszármazék szennyezte a festőien szép Kónyárt hegyvonulat tövében elterülő nagyközség levegőjét, akárcsak a közeli Sajó vizét. S amíg másutt új technológiákat vásároltak, esetleg a zöld réten teljesen új gyárakat építettek, addig Gömörhorkán továbbra is a régi berendezések dolgoztak. A szulfittorony, mely egyébként ma -is üzemel, már matuzsálemi darabnak számít a szakmában. Az új besűrítő hiánya természeti katasztrófát idézett elő, és 1980-ban kénytelenek voltak hozzálátni az ún. egészségügyi program megvalósításához. Ám mindez napjainkig is csak amolyan szépségtapasz. és természetromboló létesítménynek is. így került a 108 éves gyár s annak 580 tagú kollektívája a vádlottak padjára. Májusban kapták meg a minisztérium végérvényes döntését, miszerint az év végén Gömörhorkán beszüntetik a cellulózgyártást. Napjainkban tetőfokán a létbizonytalanság, ráncok borítják minden felelősen gondolkodó egyén homlokát. Mire alapozhatnak? Bodnár András mérnök három évvel ezelőtt láncolta sorsát a már „süllyedő hajó" kormánykerekéhez. Tudja, a gyár helyzetének alakulása a község jövőjét is befolyásolja, egyszerre kell a fejlesztésre, a leépítésre és az emberi sorsokra is gondolnia. Olyanok jövőjéről is dönteni kell, akik húsz-harminc ledolgozott év A kép semmit sem árul el, de a döntés már megszületett: januártól leáll a cellulózgyártás Gömörhorkán (Archív felvétel) A gyár anyagi támogatása és fejlesztése helyett egymás után kapta a kollektíva az állami kitüntetéseket, a jelentéktelen metálokat. A nyolcvanas évek közepén a közvélemény és a külföld felháborodása, valamint az államkassza apadása miatt egyre hangosabban kongtak a vészharangok, felcsendült a gömörhorkai cellulóz- és papírgyártás hattyúdala. Több átépítési, fejlesztési koncepció látott ekkor napvilágot, számos alternatív megoldást is kidolgoztak a gyár megmentésére. Mindezek életrekeltéséhez nem kevesebb, mint 500 millió koronára lett volna szükség. Az államháztartás kedvezőtlen helyzete azonban továbbra is ígérgetésekre, hitegetésekre késztette a gyakorlati lépésektől amúgy is távol álló apparátcsíkokat, akik a külföldi mecénások kezdeményezéseit is igyekeztek csírájában elfojtani. A gyöngéd forradalom végül nemcsak a pártállam ígérgető, de semmit sem adó apparátusát söpörte el, de hadat üzent minden működő környezetszennyező után a nyugdíjkorhatár küszöbén kerültek kiszolgáltatott helyzetbe. Népszerűtlen intézkedésekre is kénytelen vállalkozni. A minisztérium döntése a személyi állomány 400 fős csökkentését feltételezi, de garmadával jelentkezik több gond is. - Máig sem tisztázódott, mi lesz a befagyasztandó cellulóz- és papírgyártás állóeszközeivel. Ezekből csak nagyon keveset tudnak értékesíteni, s ami megmarad, az körülbelül 50 milliárd korona értéket képvisel. Ha a pillanatnyilag érvényes előírások szerint ezt le kell írnunk, akkor itt még jóidéig nyöghetjük a múltat. Változás nélkül nem lesz, nem lehet nyereséges az egészségügyi betétek gyártása sem. További tisztázatlan dolog, miből fizessük ki a Sajó szennyezéséért kirótt bírságot, mert az új előírásokra hivatkozva a tavalyihoz képest ezt is megemelték. Ugyancsak kérdéses a korábban az NDK-ból beszerzett importanyagok jövőbeni szállítása. Az áldatlan gazdasági helyzetben sem dobták be Gömörhorkán a törülközőt, hisz lépten-nyomon próbálkoznak, keresik a további kibontakozás lehetőségeit. Egy ilyen, a sok rossz hír mellett halvány reménysugarat felvillantó kezdeményezésbe avat be a gyár fiatal igazgatója. - Tetszik nem tetszik: jövőnket az egészségügyi betétek gyártására kell alapoznunk. Ez a termékünk azonban az idők folyamán elavult, mások közben innováltak, elhúztak mellettünk. Ahhoz, hogy felszínen maradhassunk és ne veszítsük el piacainkat, nekünk is cselekednünk kellett. Mivel többnyire olasz gépsorokon dolgoztunk eddig is, újra itáliai partnerrel kötöttünk szerződést. Eszerint szeptemberben kezdik a meglevő gépsorok korszerűsítését, a lízing útján beszerzett új gépsor szerelését. Sovány vigasz, de a kapott kegyelemdöfés után már ez is sokat jelent. Mi van még a pakliban? A drasztikus létszámcsökkentést már nem lehet elkerülni, enyhíteni azonban igen. A gyár vezetői is erre törekednek. Tárgyalnak, intézkednek, külföldi kooperációs kapcsolatokat keresnek. Sikerességüket sokszor a gyár elavult gépparkja, a nem attraktív termelés is kedvezőtlenül befolyásolja. Szerepet játszik benne a hazai politikai polarizálódás és a gazdasági átépítés számos bizonytalansága. A külföldi partnereknél ez mind nagy súllyal esik latba. További akadály az érvényes jogszabályok merevsége, ami sokszor korlátozza a szerződő felek szabadságát és önállóságát. így aztán nem marad más, mint a kiskapuk keresése. Tömöl Zoltán mérnök, műszaki és gazdasági igazgatóhelyettes erről így vélekedik: - Nem ülhetünk és nem is ülünk ölbetett kézzel. Nem várhatjuk azt, hogy az új program és a külföldi tőke csak úgy magától besétál a gyár kapuján. Évek óta jó kapcsolatban vagyunk a Fameccanica olasz céggel, mely most újból beruház nálunk. Megtakarított devizakészletünkből csökkentettük a zaj- és porszintet a Netex nem szövött textíliák részlegén. Ez előfeltétele a további gépsorok telepítésének. Idestova két éve tárgyalnak a svéd Mönlicke céggel is. Az utóbbi időben ők szintén a csehszlovák politikai helyzet kikristályosodását várták, ami egy picit lelassította a dolgok menetét. Május végén konzultálták velük utoljára azt a műszaki-gazdasági tanulmányt, amely az egészségügyi program bővítését szolgálja. Készül egy kooperációs üzem tervezete; Gömörhorkán lenne, ők adnák a munkaerőt és a nyersanyagot, partnerük a technológiai berendezést szállítaná. Ennek életrekeltése a gyárat új irányba mozdíthatná és a foglalkoztatottságot is megoldhatná. Ez is benne van tehát a pakliban, annál is inkább, mert ma már egyre gyakrabban hallja az ember a környéken: „Volt egyszer egy papírgyár..." POLGÁRI LÁSZLÓ Javul az idő, újra indulhatnak... (Lőrincz János illusztrációs felvétele) A kényszerpihenő óráiban Bősön az idén is jó a termés A kasza alá érett kalászosokhoz mostoha volt az idő. Áprilisban és májusban, amikor legjobban szomjúhoztak a vízre, alig esett valami. A júniusi csapadék némileg enyhített ugyan a bajokon, de a már érésben lévő gabonának ez vajmi keveset használt. Most, a betakarítás napjaiban ismét rendetlenkedik az időjárás. Az aratókat gyakran ijesztgetik szürke felhők, sőt kisebb-nagyobb esők késleltetik a munkát. -Jó is ez, meg rossz is - mondja Hupka Béla mérnök, a Bősi Állami Gazdaság termelési felelőse, útban a növénytermesztési ágazat gépudvara felé. - A cukorrépának, kukoricának a tegnap este lehullott 6-7 milliméter csapadék jót tett, de az aratást leállította. Ha napközben esik ennyi, gyorsabban megszárad a gabona, de éjszaka $ búzaszem magába szívta a nedvességet, s ez hosszú órákra tétlenségre kényszerít. A hatalmas gépudvar nyüzsgő hangyabolyhoz hasonlít. Emberk és gépek, aminek és akinek a széles határban, a gabonaföldeken kellene lennie, most mind itt van. Nem aratnak, vagyis tétlenkednek, de a szó jelentése ezúttal rendhagyó. A kombájnok, rendfelszedők, traktorok és tehergépkocsik körül sürgő-forgó egyénekről ugyanis sok minden elmondható, csak az nem, hogy semmi hasznosat nem csinálnak. Simon Zoltán traktoros a társának segít. A rendfelszedő egyik fogaskerekét már kicserélték, most a megrepedt tartórudat hegesztik. -Kimentünk a határba, de nagyon nedves a föld, abbahagytuk a vetést. Amíg megszikkad, itt hasznosítom magam - mondja. Jandura István rendfelszedőjével semmi gond, ő is a társának segít. A szalmahordó láncát feszítik meg, mielőtt a kisebb hibából nagyobb lenne. Szeif Nándor és Patasi János is alig látszik ki a munkából. Mielőtt bármit is kérdeznék, ők érdeklődnek a termelési felelőstől. - Mi újság, mikor indulhatunk? -Már másodszor is kimentek mintát venni, de még mindig nedves a szem. Ebéd utánra talán megszárad. A frissen csépelt szalmát szeditek majd, mivel a tegnap rendre rakott még nedves lesz. ÚJ szú 1990. VII. 24. Üzlethelyiségek bérletének felmondása P. L.: A szüleimtől egy jókora házat örököltem, melynek földszinti helyiségeivel évtizedek óta a nemzeti bizottság gazdálkodott, illetve adta bérbe vállalatoknak. Most azonban, hogy már vállalkozni lehet, a helyiségekben a saját műhelyeimet kívánom berendezni, elhelyezni. Miután hiába kilincseltem a nemzeti bizottságon, hogy rakják ki a vállalatot a házamból, áprilisban magam küldtem felmondást a vállalatnak azzal, hogy ürítse ki három hónapon belül a helyiségeimet. A felmondásra még csak nem is válaszoltak. Azt szeretném tudni, hogyan kényszeríthetem őket ingatlanom átadására. Ezen kívül perelni kívánom azt a kárt, amely azáltal keletkezett, hogy a vállalkozásomat nem kezdhettem meg, s így elestem a nyereségtől. A nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletéről és albérletéről szóló törvényt a Szövetségi Gyűlés április 23-án hagyta jóvá, s május elsején lépett hatályba. Az ön által megküldött felmondás feltehetőleg megfelelne a törvény rendelkezéseinek. A törvény alapjában véve kétféle bérleti szerződést ismer; határozott és határozatlan időre szólót. A határozott időre szóló bérleti szerződést a tulajdonos csak a törvényben tételesen felsorolt indokok alapján mondhatja fel (ezek nyilvánvalóan teljesen kivételes esetek). A határozatlan időre szóló bérleti szerződést azonban bármikor és különösebb indoklás nélkül felmondhatja. A felmondási határidő három hónap, s ellenkező megállapodás hiányában ezt a határidőt a felmondás kézbesítését követő naptári hónap első napjától számítják (például a májusban elküldött felmondás határidejét június 1-től). A törvény átmeneti rendelkezései szerencsére a határozatlan időre szóló bérleti szerződésekre vonatkozó rendelkezések alkalmazását rendelik el a korábbi jogszabályok alapján létrejött bérletekre is. Elvben tehát ezek a régi bérletek bármiféle korlátozás nélkül felmondhatók háromhavi felmondási határidővel. Kivételt képeznek azok a régi bérleti viszonyok, amelyek az egészségügyi, a szociális, a távközlési szolgáltatások, a politikai pártok tevékenysége, az alapkutatás, a művészeti alkotó tevékenység, a színjátszó, koncert- és népművelő tevékenység biztosítása céljából keletkeztek. A felsorolt esetekben a bérleti viszonyt továbbra is csak a nemzeti bizottság előzetes jóváhagyásé- N val lehet felmondani. Levele tartalmából inkább csak feltételezhetjük, hogy háza egyes helyiségeit nem olyan szervezet használja, amelynek védelmet nyújtanának az előbb felsorolt kivételek. Ezzel együtt el kell mondanunk azt is, hogy a felmondását a bíróság feltehetőleg nem ismerné el jogi szempontból érvényesnek. A korábbi rendelkezések értelmében minden ilyen felmondáshoz szükséges volt a nemzeti bizottság beleegyezése. Az új törvény május elsején lépett hatályba, tehát azt követően, hogy ön a felmondást megírta és kézbesítette. Ezért a bíróságnak a felmondást a korábbi jogszabályok alapján kellene megítélnie, vagyis érvénytelennek kellene tekintenie, ezzel visszamenőleges hatályt tulajdonítana a törvénynek, amire a törvényhozó nem adott felhatalmazást. Az adott helyzetben azt látnánk a legalkalmasabbnak, ha új felmondást írna, s kézbesítené azt a vállalatnak. Emellett persze megkísérelheti perelni a bíróságon ingatlantulajdona kiürítését a korábbi felmondása alapján, de ez a lépés, véleményünk szerint, nem járhat sok sikerrel. Ugyanígy nézetünk szerint reménytelen az elmaradt hasznot perelni kártérítésként, hiszen hatályos polgári jogunk a jogi kötelességeit megszegő személlyel szemben teszi lehetővé a kártérítési igények érvényesítését, az elmaradt hasznot pedig csak egészen kivételes esetekben megítélhetővé. F. M. - Legfeljebb megnyújtjuk a műszakot, hogy pótoljuk a kiesést - veszik tudomásul a készenléti „parancs" megerősítését. Csiba Péter vadonatúj E-524-est kapott az idei aratásra, mégis könyökig olajos. - Utánahúztam a csavarokat és átkentem a gépet. Az ilyen idő erre alkalmas. A gazdaság közel négyszázezret fizetett ki a kombájnért, és egy váratlan kiesés nagyon sokba kerülne. Sóki János, az ágazat gépesítóje komoran fogad, de ennek nem csak az idő az oka. Alkatrészkérelmét percekkel korábban mondta vissza az Agrozet illetékes kirendeltsége. -Most mi lesz? Hajtótengely nélkül aligha indul el a gép. - Kérelmünket továbbították az országos diszpécser szolgálatra, valahol csak akad egy darab. - És ha az, mondjuk Kassán lesz? - Akkor megyünk Kassára. Inkább az út, mint a tétlenül álló gép ilyen munkaidőben - feleli határozottan, aztán némi humorral hozzáteszi -, az illetékesek majd megállapítják, hogy drágán termelünk... A raktárban a garat üresen tátong, elfogyott a tisztítani való gabona. -Az éjszakások a tegnap kicsépelt szemet elraktározták, de így is akad tennivaló. Alaposan kitisztítjuk a berendezést, hogy a legközelebbi kötelező karbantartás későbbre kerüljön - mondja Szabó László raktáros. Kovács Pál megtoldja a szavakat: - Még a raktár betonpadlóját is felsöpörtük. Ha megindulnak a kombájnok, az ilyesmire már nehezebben futja az időből. Szünetel az aratás, Hordósi László mérnök, ágazatvezető is könnyebben szorít időt a beszélgetésre. A sokatmondó lényeggel kezdi: r- Az árpát learattuk, 320 hektáron az átlag 5,7 tonna. A termést gondos utókezelés után elraktároztuk, és majd minőség szerint eladjuk. A búzának mintegy harmadát csépeltük ki, az eddigi átlag hét tonna. A végeredményt már csak valamilyen kegyetlen égi áldás teheti rosszabbá. Az ötven hektáron termesztett repce átlaghozama 3,17 tonna volt. - Ilyen- eredményekkel az idén kevés helyen dicsekedhetnek. A sikerhez a gazdaság nehéz és középnehéz talajai önmagukban aligha voltak elegendőek. - A hozamot számos tényező határozza meg. Az agrotechnika, elóvetemény, talajelőkészítés, növényvédelem, tápanyagpótlás, öntözés... - sorolja mindazt, amiben az ember akarata, felelősségérzete és tudása meghatározó, s néhány termesztéstechnológiai sajátosságot is elárul. Viszont kiköti, ezekről ne essék szó. Szakmai titkok, érvényesülésük alapjai. Akárcsak az emberek, akik a munkafeladatokat maradéktalanul elvégzik. Ez utóbbit, két üzleti tárgyalás közötti percekben, amíg a vendégek az irodában átadják egymásnak a helyet, Kováts Gyula mérnök, a gazdaság igazgatója is kiemeli. - Aratásunk a demokratikus választásokat követő időszak első, és csendesen már kimondom, sikeres próbatétele. Az emberek bíznak az általuk megválasztott vezetőkben, és a jelek szerint a gazdaságban is. A lehetőség adott, ennek ellenére eddig még egyetlen dolgozónk sem kérte vissza a földet, hogy magángazda szeretne lenni. E bizalom minket is kötelez, hogy megfelelő szervező-irányító munkával megteremtsük a sikeres termelés feltételeit. EGRI FERENC