Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-20 / 168. szám, péntek

Október 1 -tol növelik a nyugdíjakat Mérsékelt emelés Az árak emelkedőben vannak. Az egységesen 140 koronás kompenzációs hozzájárulás ellenére is csökken az amúgy is alacsony nyugdíjak vásárlóereje. Ezért megnyugtatólag hatott az a bejelentés, mely szerint október 1 -tői emelik a nyugdíjakat. Ennek módjáról, részleteiről kérdeztük dr. Peter Rusiňákot, az SZK Munka- és Szociális Ügyi Minisztériumának munkatársát. • Minden nyugdíjasnak emelik a nyugdíját? - Nem. A nyugdíjak emelése elsősorban azokat érinti, akiknek 1988. október 1-jét megelőzően, tehát még a korábbi társadalombiztosítási törvények alapján ítéltek meg öregségi, rokkantsági vagy részleges rokkantsági nyugdíjat. Az emelés továbbá azokra az özvegyi nyugdíjakra és árvajáradékokra is vonatkozik, amelyeket a már említett öregségi és rokkantsági (részleges rokkantsági) nyugdíjakból számítottak ki. • A korábbi társadalombiztosítási törvényt azonban egyes esetekben 1988. október 1-je után is alkalmazták a nyugdíjak kiszámításánál. Az így kiszámított nyugdíjakhoz is járt az emelés? - A szövetségi kormány kifejezetten úgy rendelkezett, hogy az emelés jár azokhoz a nyugdíjakhoz is, amelyekre 1988. október elseje előtt keletkezett jogigény, s a korábbi társadalombiztosítási törvény alapján számították ki, bár később kezdték folyósítani, ha olyan nyugdíjas öregségi nyugdíjáról van szó, aki a nyugdíjigénye megnyílta után nem volt folyamatosan alkalmazva, vagy olyan nyugdíjas rokkantsági, esetleg részleges rokkantsági nyugdíjáról, akinek még 1988. szeptember 30-át követően is folyósították a táppénzt. „ • Milyen összeggel emelkednek a nyugdíjak? - Ez elsősorban a nyugdíj megítélésének évétől függ, illetve a nyugdíj összegétől is. Az emelést ugyanis a kormány százalékokban állapította meg. így az 1975. december 31-ig megítélt nyugdíjak 10 százalékkal emelkednek, az 19761978-as években megállapított nyugdíjak 7 százalékkal, az 19791981-es években megítélt nyugdíjak 6 százalékkal, az 1982-1984-es' években megítélt nyugdíjak 5 százalékkal, s végül az 1985. január elsejétől 1988. szeptember 30-ig megítélt nyugdíjak 4 százalékkal. • Egyes esetekben talán nehéz lesz megállapítani, melyik évben is ítélték meg a nyugdíjat. Gondolok itt például olyan esetekre, amikor az öregségi nyugdíjas a nyugdíj megítélése után úgy döntött, ideiglenesen lemond a nyugdíjáról, folytatja munkáját az évi 7 százalékos emelésért, vagy arra a viszonylag gyako- , ri esetre, hogy az özvegy egy év elteltével elvesztette jogosultságát, de mivel két éven belül betöltötte a szükséges korhatárt, ismét megítélték számára az özvegyi nyugiját. Mit tekintenek az ilyen vitás esetekben a nyugdíj megítélése évének? - Az özvegyi nyugdíjaknál és az árvajáradékoknál azt az évet, amelyben megítélték ezt a nyugdíjat, amelyből a későbbiekben az özvegyi nyugdíjat vagy az árvajáradékot kiszámították. Ha az elhúnyt férj, apa nem volt sem öregségi, sem rokkantsági nyugdíjas, a halála évét tekintik a nyugdíj megítélése évének. Itt figyelmeztetnék azonban arra, hogy az özvegyi nyugdíjhoz és az árvajáradékhoz az emelés nem jár, ha olyan nyugdíjból lett kiszámítva, amelyet már emeltek a kormányrendelet szerint. Egyéb esetekben, tehát az öregségi, rokkantsági és részleges rokkantsági nyugdíjaknál, a nyugdíj megítélésének éve az, amelyben a nyugdíjat utoljára ítélték meg, ha a nyugdíjigény azóta folyamatosan fennáll október 1-ig. • Főként a régebben megítélt nyugdíjakat az elmúlt évek során többször is emelték, utoljára 1988ban. A nyugdíj százalékos emelésénél csak az eredetileg megítélt összegből indulnak ki, vagy hozzászámítják a nyugdíjhoz a különféle emeléseket is, s az így kapott végösszegből állapítják meg az emelés konkrét összegét? - A korábbi emelések a hatályos társadalombiztosítási törvény szerint a folyósított nyugdíj részét képezik, ezért a 4-10 százalékos emelés kiszámításánál a korábbi nyugdíjemeléseket is figyelembe veszik. Ez vonatkozik egyébként az október elsejétől esedékes emelésekre is, amelyek összeolvadnak az eredeti nyugdíjjal. A jövőben sem lesz tehát elkülönítve a nyugdíj eredeti'összege és az emelés összege. • Viszonylag gyakori, hogy a nyugdíj folyósított összegét csökkentették, mivel a nyugdíjasnak például egyidejűleg van jogigénye özvegyi és öregségi nyugdíjra, vagy mert öregségi nyugdíjasként a keresete meghaladta az évi 22 ezer koronát. Miből számítják ilyen esetekben az emelést? - A folyósított nyugdíj havi összegéből. Ha viszont később olyan indokból változik (emelkedik) a folyósított nyugdíj összege, amely korábban a nyugdíj csökkentését indokolta, a következő havi részlettől az emelés teljes összege jár, azaz kifizetik a 4-10 százalékát annak az összegnek is, amellyel korábban ideiglenesen korlátozták a nyugdíj folyósított összegét. • Az egyidejűleg folyósított nyugdíjakkal kapcsolatban térjünk még vissza a „nyugdíj megítélése évének" fogalmára. Az özvegyi nyugdíjat rendszerint jóval korábban vagy később ítélték meg mint az öregségi nyugdíjat. Melyik nyugdíj megítélésének éve az irányadó ezekben az esetekben az emelés százalékának megállapítása szempontjából, az özvegyi vagy az öregségi nyugdíj megítélésének éve? - Ilyen esetekben az emeléshez való jogigényt minden egyes nyugdíjnál önállóan ítélik meg, külön számítják az emelés összegét. Ha tehát a nyugdíjasnak 1975-ben ítélték meg az öregségi nyugdíjat, ennek folyósított összegéhez 10 százalékos emelés jár, s a később, mondjuk az 1980-ban megítélt özvegyi nyugdíjához a nyugdíj folyósított összegének 6 százaléka. • Ismereteink szerint számos, főként a mezőgazdaságban foglalkoztatott olvasónk nyugdíját kizárólagos megélhetési forrásként emelték 1000, illetve 1700 koronára, ha nyugdíjas házaspárról volt szó. A 4-10 százalékos emelést ilyenkor az 1000 (1700) koronából számítják, vagy abból a nyugdíjból, amelyet rendkívül alacsonyként kerekítettek 1000 (1700) koronára? - Ezekben az esetekben párhuzamosan két emelés történik majd. A 4-10 százalékos emelést a kerekítés előtti összegből számítják ki. Ugyanakkor a rendelet módosította a kizárólagos megélhetési forrásként szereplő nyugdíjak minimális összegeit is, mégpedig 1200, illetve 200 koronára. Azokat tehát, akik eddig kizárólagos megélhetési forrásként kapták az 1000 (1700) korona összegű nyugdíjakat, a százalékos emelés rendszerint nem érinti, mivel nyugdíjuk 1200 (illetve 2000) koronára emelkedik, mégpedig külön kérvényezés nélkül. • A többi nyugdíjasnak tehát kérvényeznie kell majd a nyugdíja emelését? - Ezt nem mondtam, de egyes esetekben valóban kérvényezni kell. • Mikor? - Elsősorban az özvegyi nyugdíjak és az árvajáradékok esetében, továbbá akkor, ha a nyugdíjat 1988. október elseje után ítélték meg, de a korábbi társadalombiztosítási törvény (121/1975. Tt. sz. törvény) alapján. Kérvényezni kell az öregségi, rokkantsági, özvegyi nyugdíjaknak és az árvajáradékoknak az emelését is, ha azok eddig nem voltak még kizárólagos megélhetési forrásként emelve, s a kormányrendelet szerint járó százalékos emeléssel sem érik el az 1200 (2000) koronát. FEKETE MARIAN ÚJ szú 1990. VII. 20. V

alahol ugyancsak sántikál a Kereszténydemokrata Mozgalom Tanácsának állásfoglalása a Tiso-emléktábla Bánovce nad Bebravou-i leleplezésével kapcsolatban, gondolhatták az ügyet megkülönböztetett figyelemmel kísérő olvasók, amikor néhány napja (lapunkban is) közhírré tétetett az ominózus nyilatkozat. De tekintsük csak végig az eseményeket kronológiai sorrendben: 1990. július 8-án került sor az emléktábla leleplezésére. (A birtokos jelző kitételében - kinek az emléktáblája? - meglehetősen bizonytalan vagyok. Az ügy elkötelezettjei a felavatást követő országos méretű tiltakozási hullámot regisztrálva következetesen a férfitanító-képző emléktáblájáról beszélnek, „amely a szlovákiai tanítóképzés rendkívüli jelentőségére emlékeztet", míg az ellenzői a dr. Jozef Tiso valaha volt államelnök neve felidézte ugyancsak kellemetlen emlékekkel - nem egyikük személyes élményekkel - protestálnak.) A felavatást követő napokban országos méretű tiltakozó kampány bontakozik ki a sajtóban. Július 11-én tartott sajtótájékoztatóján Václav Havel köztársasági elnök kijelenti, hogy nem tudott az emléktábla felállításáról, s nem ért egyet vele. Július 12-én Anton Andráš, az SZK belügyminisztere - meglehetősen bizonytalanul - elhamarkodott lépésnek nevezi az emléktábla felavatását. Július 13-án a Bánovce nad Bebravou-i Vnb Tanácsa elrendeli az " emléktábla lefedését, s egybe kéri (kiemelések tőlem - K. J) az SZNT Elnökségét, hozzon létre különbizottságot, amely értékelné a szlovák Valahol sántít állam fennállásának időszakát és ezzel összefüggésben dr. Jozef Tiso történelmi szerepét, valamint az emléktábla szövegét. (Július 17-én, a Smenában lát napvilágot a hír, hogy valakik szinte azonnal eltávolították a vásznat az emléktábláról. A tábla lefedésére másodszor is sor került. Hogy a közeljövőben még majd hányszor, arra vonatkozólag az eseményről tudósító újságíró nem mer találgatásokba bocsátkozni. Ugyanebben a számban olvasható a Zsidó Hitközségek Központi Szövetségének megrázó erejű tiltakozása.) Július 15-én adja ki az üggyel kapcsolatos állásfoglalását a Kereszténydemokrata Mozgalom Tanácsa. Ebben egyebek között ez áll: az állásfoglalás kiadói tudatosítják „dr. Tiso felelősségét az egész időszakért, amely alatt a köztársaság élén állt." Tudatosítják „a zsidó lakosság deportálásának igazságtalanságát", követelni fogják, „hogy a szlovák történelemnek ezt a szakaszát szakszerűen feldolgozzák és objektíven értékeljék". Egyáltalán nem tekintik „helyénvalónak a Korpc püspök elleni támadásokat. Ő a tanítóképző megalapítása évfordulóján vett részt, nem pedig a tábla szövegének megfogalmazásában". De uraim! önök tudatosítják dr. Tiso felelősségét az egész időszakért, míg a köztársaság élén állt, tudatosítják a zsidó lakosság deportálásának igazságtalanságát (nem volt ez valamivel több, mint igazságtalanság?). Ez utóbbi - ezt önök sem tagadhatják - az első mondatban említett időszak alatt ment végbe. Nem lett volna egyszerűbb összevonni a-két mondatot? Akkor persze értelmét vesztené a következő, hiszen önök annak ellenére, hogy tudatosítják, követelni fogják... Az utolsó mondatokról talán még ennyit: Korec püspök úr nem egyszerűen részt vett, hanem leleplezett és felszentelt. S ez - szerintem - egy emléktábla-avatáson egyike a főbb szerepeknek, ha nem „a" főszerep. Ha a nyáj bármelyik tagja „elkószál" valahová, lehet egyszerű résztvevő, de a pásztor... S hogy nem vett részt a tábla szövegének megfogalmazásában? De hát csak elolvasta...! KLUKA JÓZSEF Meg kell tanulnunk gazdálkodni Vélemények az új élelmiszerárakról Már jó egy hete új árakon vásároljuk az élelmiszereket. A legtöbb háziasszony alaposan szemügyre vette, melyik terméknek mennyivel emelkedett az ára, hogy eszerint készítse el a családi költségvetést. Természetesen a 140 koronás mézesmadzag is beszámítandó. Kérdés, hogy kinek mennyit segít ez a támogatás. Megszólítottunk néhány vásárlót, hogy megkérdezzük, mi a véleményük az élelmiszer-áremelésről, illetve milyenek az első tapasztalataik. M. M. 28 éves, háztartásbeli: - Én teljes mértékben egyetértek Klaus miniszter úrral: helyre kell hozni minden deformációt, még olyan áron is, hogy két évig azt a bizonyos nadrágszíjat összébb kell húznunk. Szerintem nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani az étkezésnek. Hisz nem azért élünk itt a földön, hogy a legfontosabb az legyen számunkra, mit, mennyit eszünk. Igenis, lehet mértéktartóan, takarékosan élni. - Három gyerekünk van, egy fizetésből élünk. Úgy osztom be, hogy elég legyen. Eddig megtörtént, hogy a vaj megsárgult a hűtőben és kidobtam. Az elmúlt héten két darabot vettem, felszeleteltem, az egy-egy alkalomra valót alufóliába csomagolva tettem be a mélyhűtőbe. Mind elfogyott, semmi sem veszett kárba. Valahogyan így kell megtanulnunk gazdálkodni. K. F. 64 éves, nyugdíjas: - Úgy érzem, minket cukorbetegeket érint leginkább az áremelés. Számunkra ugyanis az élelmiszer-fogyasztásunk összetétele nem luxus, megromlott egészségünk legalább szinten tartása függ tőle. Pontosabban: mi nem étkezhetünk úgy, mint a lakosság túlnyomó többsége. Az is régen ismert tény, a diétás étrend jóval többe kerül, mint a „közönséges". - A marhahús árának emelésével kerültünk a leginkább hátrányos helyzetbe. A 140 korona éppen csak arra elegendő, hogy a havonta húsra kiadott összeget pótolja. De hol van még a többi! Érthetetlen, miért emelték a diábetikus befőttek, saláták árát. Azért, mert az édesítőszert külföldről behozott alapanyagból gyártják? De hisz a megfelelő minőségű gyümölcs befőzésénél semmilyen édesítőre nincs szükség! - A dia-készítményekből eddig is szegényes volt a kínálat. Az volna a logikus, ha a magasabb árak majd arra ösztönöznék a termelőket és a gyártókat, hogy többet készítsenek. De ki fogja (ki tudja) majd ezeket megvásárolni? És bezárul az elvarázsolt kör. Félő, hogy a nagy gazdasági kérdések megoldása mellett a kisemberek gondjai háttérbe szorultak. Szerintem szükség volna arra, hogy a döntéseket hozók néha ide álljanak közénk a sorba és megkérdezzék, miért csak két kiflit, 10 deka szalámit és egy üveg ásványvizet vettem? Sz. F. 40 éves, főiskolai tanár: - A fiamat egyedül nevelem, eddig is alaposan meg kellett gondolnom, mire mennyi pénzt adok ki. Az első „drága" héten szabadságon voltunk, s tulajdonképpen hétfőn voltam először bevásárolni. A pénztárnál megdöbbentem, pedig csak a legszükségesebbeket vettem meg. A barack felét ma megeheti a gyerek, a többiből holnap gombócot főzök ebédre. Húsból majd kevesebbet veszek, de biztosan megkérem a-hentest, hogy minden oldalról mutassa meg a levágott szeletet, mielőtt kifizetem. A zsíros, élfogyaszthatatlan áruért nem fogok pénzt kiadni. Szerényen élünk, nincsenek különösebb igényeink. A gyerek az elsődleges számomra, de nyugtalanít a létbizonytalanság. Azokban a családokban, melyekben mindkét szülő munkaképes, bizonyára más a helyzet. Bosszant, hogy negyvenévesen, 15 éves tanári gyakorlattal a fizetésemből csak ilyen szinten tudunk élni. A fejlett államokban a velem egyenrangúak - korban és beosztásban - lényegesen jobban élnek. Nekem meg az a gondom, hogy a másnapra megmaradt kenyeret bundáskenyérként vagy levesbetétként hasznosítom-e majd. Hát nem borzasztó ez? DEÁK TERÉZ Hiú ábrándok után - búcsú a számítógépektől BUKÁS HELYETT TALPONMARADÁS Három évvel ezelőtt még vérmes reményekkel indult be a PP-06-os személyi számítógépek gyártása a Besztercebányai Számítástechnikai Vállalat rimaszombati üzemében. - Kezdetben azt gondoltuk, jó lóra tettünk, hisz a hazai piacon egyre népszerűbbé vált a számítógép, és igény mutatkozott egy komolyabb, intelligens hazai termékre - forgatja vissza az idő kerekét Július Bartakovič mérnök, igazgató. - Mivel előtte már nálunk készült az egyszerűbb, PP-03-as személyi számítógép, úgy némi tapasztalattal már rendelkeztünk, s elvállaltuk a nyereséges terméknek beharangozott 16 bites számítógép gyártását is. Kezdetben gond nélkül ment minden, és a szóban forgó komputer lett az egyik legnyereségesebb termékünk. Miután átképeztük szakembereinket, kiépítettük a műszerparkot és a megrendelések is egymás után érkeztek, úgy tűnt, egyenesbe jutottunk. Aztán pár hónap elteltével jöttek a zökkenők, kiderült, mégsincsenek kellőképpen felkészülve egy ilyen igényes termék gyártására. - A japán importból származó merevlemezes tárolók elfogytak - folytatja -, a vállalati igazgatóság pedig valutahiányra hivatkozva nem tudja biztosítani számunkra a további szállítást. Fennakadások, termeléskiesések sújtottak bennünket, aztán amolyan hézagpótlásként lengyel alkatrészek érkeztek. Megpróbáltuk a lehetetlent: „fából vaskarikát" gyártani, de idővel beigazolódott, hogy a lengyel tárolók nem felelnek meg sem a minőségi, sem az üzembiztonsági követelményeknek. A bumeráng úgy ütött vissza, hogy egyre gyakrabban kellett garanciális javításokat végeznünk, szaporodtak a kompletizálási nehézségek, akárcsak vásárlóink reklamációi. Ezzel nemcsak a rimaszombati üzem, hanem az egész hazai számítógépgyártás is leszerepelt. Ráadásul mind többször hézagosan érkeztek az NDK-beli alkatrészszállítmányok. A fennakadásoknak, a gyakori üresjáratnak, „köszönhetően" lassan, de biztosan ráfizetésessé és idegtépővé vált a termelés. Ezért 1990 első negyedévének végén a számítógépgyártás leállítása mellett döntettek. így szakadt meg egy keresett termék kecsegtető perspektívákkal induló pályája. A vásárlók bizalmát vesztett gyártó még szerencsére időben észbekapott. Ellentétben a besztercebányai vállalattal, amely továbbra is gyártja az ominózus terméket. Rimaszombatban hamar kiheverték a gyártásprofil megnyirbálása okozta megrázkódtatást, és rugalmas munkaszervezéssel más hullámhosszra álltak át. - Nálunk tizenkét szakavatott és jól kereső dolgozót érintett hátrányosan a számítógépgyártás leépítése - ecseteli a helyzetet Július Bartakovič. - Mindegyiküknek munkát biztosítottunk, és igyekeztünk a korábbihoz hasonló feltételeket is teremteni, de néhányan ennek ellenére távoztak üzemünkből. A szakmájukat szerető, megértő dolgozók viszont maradtak, őket a modémgyártásra irányítottuk át. Jövőjük szerencsére nem a számítógépgyártáson állott vagy bukott, így az üzem további dinamikus fejlődése sem forog kockán. - Különösen most, a piacgazdaságra való áttérés kezdetén érezzük igazán, mit jelent a mikrokapcsolók itthoni monopolgyártójának lenni. Belőlük szerelnek a legösszetettebb orvosi műszertől a helikopterig szinte mindenbe. Közel ezer változata készül nálunk, ezekből szállítunk a hazai piacra, de az utóbbi időben külföldről is megnőtt az érdeklődés. Kooperációs együttműködésbe kezdtünk az Onnywel céggel és előnyösnek mutatkozik az indiai üzletkötésünk is. Július elsejétől saját fejlesztési részlegünkön törődünk a mikrokapcsolók innoválásával. Másik közkedvelt termékük, mely már jelenleg is nagy volumenű gyártásnak örvend, a számítógépes információátvitelt szolgáló modém. Nemrég új típusával jelentek meg a piacon, paraméterei a világszínvonalat is megközelítik. Érdeklődésből sincs hiány, már a jövő évre megvan a felvevőpiacuk, s továbbra is szinte ostromolják őket a megrendelők. Búcsúzóul még megjegyzi: - Befejeztük ugyan a számítógépgyártást, de teljes optimizmussal és tenniakarással nézünk a jövőbe. Végre azt csináljuk és csinálhatjuk, amit tudunk és akarunk, nem pedig azt, amit a múltban a hiú ábrándokat kergetők jószerivel ránktukmáltak. POLGÁRI LÁSZLÓ