Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-18 / 166. szám, szerda

Szerda, 1990. július 18. * Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 166. szám Hosszú gépkocsisor a Bajkál utcai töltőállomás előtt (Ivan Rýchlo felvétele - ČSTK) Ötször annyi benzint adtak el Ismét sorban álltunk... Még el sem feledtük az élelmiszerboltok előtti sorban állást és íme itt a következő „akció": hétfőn délutántól a benzinkutaknál sorakoznak az autósok, összekötve a kötelességet (hogy az olvasókat tájékoztassam a főváros egyik forgalmas benzinkútjánál uralkodó helyzetről) a hasznossal (hogy az autóm üres benzintartályát megtöltsem), tegnap délben •én is beálltam a motoros kollégák közé. Annak ellenére, hogy Magyarország és Ausztria felől alig érkeztek a ligetfalusi benzinkúthoz, a helybeliek hosszú sort alkottak. Előttem vagy ötven kocsi tulajdonosa várakozott türelmesen. - Szabadságon vagyok, nem nézem a televíziót, sőt tegnap még az újságot sem vettem kezembe, de az egyik ismerősöm figyelmeztetett, hogy mi újság a benzinpiacon - mondotta Rudolf Stríbrnský. - Hát eljöttem. Ha emelik is az árat, én akkor sem mondhatok le a kocsiról. Rokkant vagyok, nélküle mozdulni sem tudok. Eddig 600 korona támogatást kaptam évente benzinpénz címén. Ki tudja, ezentúl hogyan lesz. A munkámat sem végezhetem autó nélkül: magánvállalkozóként hírlapterjesztéssel foglalkozom. Naponta szállítanom kell az újságokat, folyóiratokat. Ivan Mesároš, a másik alkalmi szomszéd a dévényújfalusi lakótelepről érkezett. - A feleségem várandós, a napokban fog szülni - mondotta. - Nem maradhatok benzin nélkül, nem tudom, melyik órában kell bevinnem a kórházba, a mentőkben nem igen bízok. Kénytelen vagyok várakozni. Az is szóba került, hogy ha drágább lesz az üzemanyag, bizonyára kevesebben utaznak majd, de akinek útra kell kelnie, kénytelen lesz megfizetni a magasabb összeget. Viszonylag gyorsan fogyott a sor. Alig háromnegyed óra múlva már fizettem is Ivan Polák pénztárosnál. -Aprót kérek, mert nem tudok visszaadni - szólt ki az ablakon. - Mindenki tele veszi a tartályt és nagy címletekkel fizet. Nem tudtam vele szót váltani, meg nem is akartam zavarni munkájában. Rudolf Javorek, a benzintöltő állomás vezetője viszont készségesen tájékoztatott. - Tegnap este rendőröket kellett hívnom, hogy bezárhassuk a töltőállomást - mondotta. - Az emberek nem akartak elmenni. Ma is előfordult, hogy egyes gépkocsivezető kannába is csapolt a benzinből. Az ilyen esetek felesleges konfliktusokat váltanak ki. Az egyik taxisofőr meg akarta előzni a sorban állókat. Majdnem verekedni kezdtek. Egyelőre elegendő benzinjük van. A vezető szerint a szuper és a speciál egyaránt kitart máig. Ottjártunkkor i (Folytatás a 2. oldalon) Havel a miniszterelnökökkel tanácskozott (ČSTK) - Václav Havel köztársasági elnök hétfőn nem hivatalos találkozót tartott Marián Öalfa szövetségi miniszterelnökkel, valamint Petr Pitharttal, a Cseh Köztársaság és Vladimír Meőiarral, a Szlovák Köztársaság kormányfőjével. A megbeszélésen törvényjavaslatokról, a tagköztársaságok és a föderáció közötti viszonyról, a kabinetek hatásköréről, valamint más időszerű politikai kérdésekről volt szó. Államfőnk ezzel a találkozóval megkezdte rendszeres nem hivatalos tárgyalásait az ország állami szerveinek és politikai szervezeteinek vezetőivel. Mint ismeretes, ilyen találkozókat már a Szövetségi Gyűlés előtt nemrég elhangzott beszédében kilátásba helyezett. Douglas Hurd hazánkba látogat (ČSTK) - Jirí Dienstbiernek, a szövetségi kormány alelnökének, külügyminiszternek a meghívására 1990. július 22-e és 25-e között hivatalos látogatást tesz a CSSZSZK-ban Douglas Hurd, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága külügy- és nemzetközössógügyi minisztere. Sz^iadlábon (ČSTK) - A Prágai Városi Bíróság 1990. július 16-án megtárgyalta Miroslav Štépán mérnök vádlottnak a Prágai I. Kerületi Bíróság határozata ellen - amely elutasította szabadlábra helyezési kérelmét - benyújtott panaszát. Semmisnek nyilvánította az I. Kerületi Bíróság döntését, és szabadlábra helyezte Štépánt, mivel fogva tartásának indoka megszűnt. Mai számunkban: Szorongatott helyzetben ... a valutáért vásárolható gép, vegyszer csak idővel kamatozik, a dolgozóknak pedig most kell fizetést adni. (4. oldal) Nem tanult, de nem is felejtett a demokrata vezér ... a nem szlováknak félnie kell az urat, tisztelni kell a gazdát. Cselédek és szolgák leszünk saját szülőföldünkön? ~ (5. oldal) Viharfelhők öttusa-válogatottunk felett ... Még a legborulátóbbak sem gondolták volna, hogy a következő világversenyen merőben más lesz a helyzet, és nem az okozza majd a fő gondot, hogy kit hagyjanak ki a csapatból, hanem, hogy akadjon négy olyan versenyző, aki rászolgál a válogatott mezre... (7. oldal) A kubaiak elhagyták nagykövetségünket A havannai külügyminisztérium nyilatkozata az eseményekről • Az ügyvivő lakásán még öt hívatlan vendég van (ČSTK) - Hétfőn, helyi idő szerint 22.10-kor a hazánk havannai nagykövetségén tartózkodó 11 kubai állampolgár elhagyta az épületet. A csehszlovák külügyminisztérium tájékoztatott róla, hogy a kubaiak átmászták a külképviselet falán és megadták magukat a rendőrségnek. Ezt megelőzően a csehszlovák diplomaták beleegyezésével egy kubai menekültet egészségi okok miatt kórházba szállítottak. Jelenleg hazánk havannai nagykövetségén nem tartózkodik kubai állampolgár. A szigetország fővárosába érkezett hétfő este Vojtéch Wagner külügyminiszter-helyettes, hogy a helyszínen vizsgálja ki az incidens körülményeit. A kubaiak állítólag azért menekültek be a csehszlovák misszióra, hogy szabad kiutazást követeljenek, öt menekültről köztudott volt, hogy a kubai politikai ellenzékhez tartoznak. A csehszlovák diplomatákat azonban a további, 7 tagú csoport túszul ejtette; ők akkor hatoltak be a nagykövetség épületébe, amikor azt már kubai rendőrök zárták körül. Hétfőn este a túszszedőknek állítólag megígérték, hogy este különrepülőgépet bocsátanak rendelkezésükre, s erre föl a rendőrség kiürítette a nagykövetség előtti térséget. Este tíz után végül is a 11 kubai átmászott a falon és megadta magát. A kubai külügyminisztérium tegnapra virradó éjszaka sajtónyilatkozatot adott ki, melyben közölte: „Július 16-án, hétfőn zavargást robbantottak ki azok az elemek, akik beme(Folytatás a 2. oldalon) Váratlan látogatás (ČSTK) - Váratlan látogatója volt tegnap Közép-Csehország néhány katonai alakulatának. A fegyveres erők főparancsnoka, Václav Havel, a CSSZSZK elnöke és kísérete járt náluk. Módosítások a szlovák kormányban (ČSTK) - František Mikloškónak, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökének vezetésével július 16-17-én ülést tartott az SZNT Elnöksége. A tanácskozáson jelen volt Vladimír Mečiar, a Szlovák Köztársaság miniszterelnöke. A testület a Szlovák Köztársaság minisztériumainak és más központi államigazgatási szerveinek a létrehozásáról szóló 207/1968-as, illetve 150/1970-es számú SZNT-törvénynyel, valamint a 121/1971-es, 121/1983-as, 150/1988-as, 96/1990-es és 195/1990-es számú SZNT-törvénnyel összhangban a következőképpen módosította a Szlovák Köztársaság kormánya tagjainak kinevezéséről 1990. június 27-én hozott 8-as számú határozatát: Rudolf Filkust, a kormány tagját megbízza a Szlovák Terv- és Tudományos* Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöki, Ladislav Kováčot az SZK oktatási, ifjúsági és testnevelési, Viliam Oberhausert pedig az SZK erdőgazdasági, vízgazdálkodási és faipari minisztere tisztségének betöltésével. Az SZNT Elnöksége hatályon kívül helyezte Jozef Belcáknak a Gazdasági Minisztérium irányításával való megbízására, illetve Augustín Marián Húskának a Nemzetivagyon-privatizálási ós -kezelő Hivatal elnökévé történt kinevezésére vonatkozó határozatot, azzal, hogy továbbra is - tárca nélküli - miniszterek maradnak. Hány mázsa búzáért... ? „Bioszövetség" alakult (ČSTK) - Šumperkban tegnap megalakult a Bioélelmiszerek Gyártóinak és Feldolgozóinak Szövetsége. A szövetség, amely országos hatáskörű, célul tűzte ki azoknak a feltételeknek a megteremtését, amelyek a bioélelmiszerek és biológiailag kifogástalan mezőgazdasági termékek előállítását, feldolgozását és árusítását teszik lehetővé. Az alapító tagok között földműves-szövetkezetek, állami gazdaságok, egyéb szervezetek és egyénileg gazdálkodók is vannak. A fő céljuk olyan technológiák meghonosítása, amelyek meggátolják, hogy káros anyagok jussanak a táplálékba. Feltételezik, hogy a hántolatlan gabonafélékből készült termékek, zöldség- és gyümölcsfélék, valamint az állati termékek közül a tej iránt lesz a legnagyobb az érdeklődés. Kisgyermek koromban apám még így értékelte az életszínvonalat: akkor van jó világ a parasztember számára, ha egy mázsa búza áráért kap egy pár bőr csizmát. Teljesen megváltozott a világ, már régesrég nem alapmutató a búza és a csizma ára közötti viszony, de azért a jó szövetkezeti elnök asztalfiókjában most is ott a pontos kimutatás, amely elárulja, hogy a pillanatnyi árviszonyok között hány liter tejet kell előállítani egy traktorért, hogy hány tonna cukorrépa árából lehet megvásárolni egy gabonakombájnt vagy ekét. És így tovább. Tehát számol a földművelő, nem is tehet másképp, ha talpon akar maradni ma is, a most következő szűk esztendőkben is. Országos visszhangot váltott ki július elején, amikor megtudtuk, hogy a szövetkezetesek az aratás küszöbén országos sztrájkkészültséget jelentettek be. így tiltakoztak az állati termékek felvásárlási árának csökkenése ellen. Az árintézkedés hatására az ország mezőgazdasági üzemeinek bevétele nyolcmilliárd koronával csökken. Ennek következtében tovább romlik az ágazatban működő üzemek gazdasági helyzete. Joggal mondják a földművesek, hogy az utóbbi 45 esztendőben minden nagy gazdasági átalakítási programot a falu rovására hajtottak végre. A negyvenes és ötvenes évek fordulóján, a szövetkezetek alapítása idején az újságok, a falut megszálló agitátorok könyv nélkül fújták az adatokat, hogy az ipar, a munkásosztály, az állam milyen hatalmas összegekkel támogatja a szövetkezetesített mezőgazdaságot. A számokkal való zsonglőrködés ámításnak bizonyult. Amikor 1968-ban közzétették a valós adatokat, kiderült, amit már egyébként is sejtett minden értelmesebb falusi ember: a valóságban az állam megsarcolta a mezőgazdaságot. Ez a felvásárlási árak szabályozásával, a bérpolitika segítségével, az élelmiszerárak révén történt. Hogy a gyengébb teljesítményű gazdaságok sem omlottak össze, azt a falu az újraelosztási rendszernek köszönhette. A kiemelkedő teljesítményűeket megkopasztották, hogy a hátul kullogókat az így befolyt összegből meg tudják menteni. így kialakult a tisztes középszer és - a középszerűség kategóriáiban való gondolkodás. Kevés dolog ösztönözte a mezőgazdasági termelőket jobb eredményekre, mert a kiválók tudták, hogy úgyis elvonják a jobb teljesítmények jutalmát. Nagy érvágás az ágazat számára a 8 milliárd koronányi árbevétel-csökkentés. Nemcsak arról van itt szó, hogy az üzemek nem tudnak gépet és műtrágyát, vegyszert és nemesített vetőmagot vásárolni, hanem arról is - hosszabb távon -, hogy nem valósulhat meg az az elképzelés, amely szerint úgy kell a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumot kialakítani, hogy maguk az alapanyag-termelők váljanak érdekeltté a nyersanyag késztermékké való feldolgozásában. Teljesen nyilvánvaló, hogy tőkeszegény mezőgazdasági üzemek még gondolni sem mernek iparfejlesztésre, feldolgozóüzem építésére, tehát olyan viszonyok kialakítására, amelyek között az alapanyaggyártástól a késztermék becsomagolásáig rhíndent a gazdasági egységek és az ezek közös tulajdonában levő feldolgozóüzemek végeznének. A nyolcmilliárdos negatív árintézkedést azzal indokolták, hogy: reális, Európa fejlett országaiban kialakult árviszonyokat kell a mi mezőgazdaságunkban is kiállítani. A valóságban elvonásról van szó, amelynek következménye az lesz, hogy még jobban elszegényedik a mezőgazdaság, a központ pedig újból rákényszerül az eszközök újraelosztására. Pedig gazdaságpolitikánk deklarált célja: az újraelosztás leépítése. Az iparilag még mindig fejletlen Dél-Szlovákiában különösen fontos lenne, ha a mezőgazdasági vállalatok tőkeerőssé válnának, ha érvényesíteni tudnák azt az ősi közgazdasági igazságot, hogy a tőke oda áramlik, ahol lehetőség van az expanziójára. Ha ez érvényesülne, a magyarok lakta vidéken szervessé, logikussá válna az ipartelepítés, helyi nyersanyagbázisra épülhetnének a gyárak, és ennek a egész ország élvezhetné a gyümölcsét. A tét tehát nem jelentéktelen. Kár lenne, ha a lehetőségek - rövidlátó intézkedések miatt - semmivé válnának. A piacgazdaság feltételei között az adminisztratív intézkedések károsabbak, mint valaha. Ráadásul még a termelőegységek nagyságrendje is változik; ki tudja, hogyan reagálnak az árintézkedésekre a jövőben létrejövő kisebb üzemek? TÓTH MIHÁL Y