Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-11 / 135. szám, hétfő

Hogyan tovább a kereskedelemben? Privatizálni - milyen mértékben? • A konkurenciára szükség van • Előkészületek a nyári turistaidényre Az ellátás, a kereskedelem helyzete szinte mindennapos témáink közé tartozik. Munkatársunk, Deák Teréz a legilletékesebbhez, MATEJ ROĽKQ mérnökhöz, a Szlovák Köztársaság kereskedelmi és idegenforgalmi miniszteréhez fordult, hogy válaszoljon néhány időszerű, sokakat érintő kérdésre. ^^^^^^^^

^ a piacgazdaságról - Miniszter úr, a tárca akcióprogramja hangsúlyozza, hogy a piacgazdaságra való áttérés folyamán elsősorban a demonopolizációt, valamennyi tulajdonforma egyenrangúsltását, a világ előtti nyitottságot, valamint a piac és a fogyasztók védelmének elveit fogják figyelembe venni. Kérem, vázolja, milyen lépéseket tett a tárca e célok elérése érdekében? - Úgy gondolom, a népgazdasági ágazatok közül az elsők között kell a kereskedelemben a monopolt felszámolni. Ezért már néhány héttel ezelőtt bizottságot hoztunk létre, melynek feladata, hogy kereskedelmünkben céltudatosan, koordináltan leépítsük a monopolt úgy, hogy az összhangban legyen a belkereskedelem szükségleteivel. Ennek a bizottságnak a minisztérium vezető dolgozóin kívül tagjai a vállalatok vezetői és elméleti szakemberek is. Ez biztosítja, hogy szakmailag átgondolt és haladó legyen e folyamat. Híve vagyok valamennyi tulajdonforma egyenrangúsításának. Ezért az említett bizottságban a Szlovákiai Fogyasztási Szövetkezetek Szövetségének és a Szabad Vállalkozók Egyesületének képviselői is helyet kaptak. Ezáltal a szövetkezeti és a magántulajdon érdekvédelmét is megfelelőképpen figyelembe veszik. A külkereskedelem egyeduralmának meggyöngítését javasoltam a kormány törvényalkotó bizottságában, az új törvény véleményezésekor. Azért szállok síkra, hogy valamennyi belkereskedelmi szubjektum nagyobb lehetőséget kapjon a külkereskedelmi tevékenységre, a behozatal és a kivitel terén egyaránt. Gazdaságunk nyitottsága érdekében fontos, hogy bővítsük a vállalatok lehetőségeit, elsősorban az árucserét és a kishatármenti forgalmat illetően. A külkereskedelem vonatkozásában egyértelműen a nemzeti köztársaságok jogkörének kiszélesítését szorgalmazom. A gazdasági nyitással szorosan összefügg a belpiac és a fogyasztók érdekvédelme. Az elmúlt hónapokban, de még jelenleg is, azokra a problémákra kerestük, keressük a megoldást, melyeket az idegenforgalom dinamikus fejlődése idézett elő. A piac védelme érdekében javasoljuk a szövetségi kormánynak, hogy a fő turistaidény előtt hozzon intézkedéseket a turista és a kereskedelmi árfolyam egységesítésére. A javaslat szerint már nem lesz előryös a külföldieknek nálunk fogyasztási cikkeket vásárolni. Továbbá javasoljuk, hogy a konvertibilis valutával rendelkező országokból árkező látogatók számára legyen kötelező az egyszeri pénzbeváltás. Készítjük azon cikkek jegyzékének módosítását, melyek kivitele tilos, illetve amelyek kiviteléhez engedély szükséges. További, az eddigieknél szigorúbb intézkedéseket is foganatosítunk. Az egészséges gazdasági légkör megköveteli az árrés, átalakítását. A kereskedelmi szervezetek kiadásaikat ebből fedezik, illetve ebből képezhető a kívánt nyereség. Az átalakítást a Szlovákiai Fogyasztási Szövetkezetek Szövetségével közösen készítjük elő és 1991. január 1jével lépne hatályba. Az előzetes számítások szerint a jelenlegi 18 százalékról 24 százalékra emelkedne az árrés. Ez lehetővé tenné a kereskedelemben a foglalkoztatottság és a fizetések növelését, az ellátás kulturáltságának emelését, valamint az anyagi-műszaki alap fejlesztését is. - Gyakran találkozunk azzal a nézettel, hogy a reális gazdasági viszonyok kialakításának legnagyobb akadálya az egyes termelők monopolhelyzete. Tehát hiányzik az egészséges konkurencia. így van ez a belkereskedelemben is? - A termelés monopolrendszere az egyik rossz örökségünk. A fogyasztási cikkek gyártóinak szakosodása egészségtelen méreteket öltött. Egész sor olyan cikkünk van, melyet egyetlen cég gyárt, illetve szállít a piacra. Elég megemlíteni a rádiókat, a televíziókat, a hűtőszekrényeket, a mélyhűtőket, a mosógépeket, a villamos háztartási cikkeket, a kerékpárokat. Az iparcikkeken kívül a textil- és a ruházati cikkek terén is hasonló a helyzet. Az utóbbi évtizedekben mamutvállalatok jöttek létre, melyek képtelenek rugalmasan alkalmazkodni a fogyasztók változó igényeihez. Érdemes összehasonlítani a hazai és az osztrák vállalatokat. Amíg nálunk a konfekcióipar vállalataiban átlagosan 4 ezren dolgoznak, náluk hatvanhárman. A cipőiparban az arány 2400:161. A textiliparban átlagosan több mint háromezer dolgozót alkalmaz egy-egy vállalat, szomszédainknál csupán nyolcvanegyet. Az ilyen feltételek közepette valóban hiánycikk a konkurencia a gyártók között. Hasonló a helyzet a kereskedelemben is, bár az utóbbi években bizonyos versenyszellem már érezhető volt. Ez elsősorban a Prior áruházlánc dinamikus fejlődésének köszönhető. Kisebb mértékben a fogyasztási szövetkezetek áruházai, illetve az ipari szövetkezetek, a helyi gazdálkodási vállalatok üzletei, valamint az állami vállalatok mintaboltjai is versenyre serkentettek. Mindennek ellenére az igazi konkurencia nem alakult ki. Azon igyekszünk, hogy ez a közeljövőben létrejöjjön. - Az állami és a szövetkezeti kereskedelem mellett a magánvállalkozóknak is helyük van az ellátásban, a vendéglátóiparban. Ehhez először fel kell számolnia'monopolt, illetve privatizálni kell a kereskedelmet. Mi az ön véleménye erről? -A demonopolizáció fontos részét alkotja majd a kereskedelem és az idegenforgalom privatizálása, pontosabban a boltok és a vendéglők magánkézbe adása. Egy bizottság dolgozza ki a privatizálás elveit, ezeket az állami vállalatok útmutatóként kapják meg. Természetesen magát a privatizálást a vállalatok saját feltételeinek megfelelően hajtják majd végre. A kereskedelmi egységek privatizálását folyamatnak tartom, először gazdasági bérbeadás formájában valósul meg, később pedig magánszemélyek vásárolják meg a boltokat. Ezzel egyidejűleg számolni kell új magánvállalatok létrehozásával. - Gyakori vélemény, hogy az egész kereskedelmet magánkézbe kell adni. - Úgy gondolom, hogy ezt a kérdést a kereskedelem és az idegenforgalom eddig kiépített anyagi-műszaki alapjának figyelembe vételével kell megítélni. Az utóbbi évtizedekben sok korszerű egység épült. Áruházak, nagýkereskedelmi raktárak, szállodák és önkiszolgálók. Ezen egységek magánkézbe adása a legközelebbi években valószínűleg nem lesz lehetséges. Ez viszont egyáltalán nem jelenti, hogy nem támogatjuk; az ilyen egységek dolgozói legyenek anyagilag érdekeltek az eredményességben. Részvénytársaságokká alakulhatnak vagy egyéb vállalkozási formát érvényesíthetnek. - A kereskedelem, az ellátás a lakosság figyelmének homlokterében áll. Jelenleg milyen időszerű problémák foglalkoztatják a minisztériumot? - Két alapvető feladatunk van: az ellátás stabilitásának megőrzése és az egészséges piac fejlesztése. El kell oszlatnunk azt a tévhitet, hogy a piacgazdaság ellentétben áll a stabilitás követelményével. Olyan megoldást keresünk, hogy a piaci rendszerre való éttérés folyamán a központi szabályozás szilárdítsa a piac eddigi előnyeit. Ennek szellemében dolgoztuk ki a belkereskedelem fejlesztésének koncepcióját. A magánvállalkozók szerződéses felelősségbiztosítása A magánvállalkozók gazdasági tevékenysége gazdasági és jogi következményekkel, valamint jelentős kockázattal jár. Az egyes munkák véletlen, váratlan formában nagy mértékű vagyoni kárt illetve személyi sérülést okozhatnak. A munkafeladatok végzése során a magánvállalkozó kárt idézhet elő nemcsak saját vagyonában, hanem nagy a valószínűsége, hogy más személyek vagyonában, valamint egészségében és életében is kárt tehet. A kártérítési kötelezettség esetenként többszörösen meghaladhatja nemcsak a vállalkozói munkadíjat, hanem a magánvállalkozó egész jövedelmét is. A magánvállalkozó vagyonában keletkezett károkat az egyes szerződéses vagyonbiztosítási módozatok fedezik. Az alkalmazottak esetében munkaköri kötelességük teljesítésekor vagy azzal közvetlen összefüggésben keletkező károkat a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériumának közleménye értelmében a Szlovák Állami Biztosító a kötelező felelősségbiztosításból fedezi. Azonban ennek a biztosításnak az érvénye nem terjed ki a magánvállalkozási tevékenységből adódó, a harmadik személlyel szembeni károkra. Ezt a célt a Szlovák Állami Biztosító szerződéses felelősségbiztosítása szolgálja. A szerződéses felelősségbiztosítás érvénye kiterjed a vállalkozónak a harmadik személlyel szemben fennálló törvényes felelősségből következő kárigényre. Megjegyzem, hogy ez a biztosítás nem fedezi a vadászat során keletkezett felelősségi kárigényeket, s ugyanúgy a repülőgépek, motoros repülők üzemeltetéséből eredő felelősségi kárigényeket sem. Ezekre a tevékenységekre a jogszabályokban meghatározott kötelező szerződéses biztosítást kell kötni. A felelősségbiztosítás esetében általában azt az eseményt nevezzük káreseménynek, melynek során a magánvállalkozó és alkalmazottai a biztosított vállalkozási tevékenység idején kárt okoztak egy harmadik személy életében vagy egészségében, valamint vagyonában. A biztosító olyan mértékben tériti a kárt, amilyen mértékben a biztosított (magánvállalkozó) a kárért felelős. Ez a biztosítás tehát a vállalkozási tevékenységből származó tárgyrongálási és személysérülési károk megtérítését szolgálja. Például egy csarnok építése vagy javítása során lezuhan egy fémlemez az éppen arra járó gyalogos fejére. A sérült gyalogos ennek következtében kártérítést igényel a magánvállalkozótól, egyrészt a ruházatán keletkezett károkért, másrészt a sérülésért. A bebiztosított magánvállalkozó haladéktalanul továbbítja a Szlovák Állami Biztosító címére a sérült gyalogos kárigényeit. A biztosító a törvényes kártérítési igényeket közvetlenül a károsultnak tériti meg a szerződéses felelősségbiztosításból. Ezenkívül a magánvállalkozási tevékenységből adódó olyan felelősségi károk esetében is lehet biztosítását kötni, amelyek nem tárgyrongálásként, esetleg személysértésként, hanem más kárként kerülnek felszínre. Ezek a károk főleg olyan vállalkozási tevékenységek során keletkezhetnek, mint a szakértői bírálat, tanácsadói szolgálat stb. A biztosítási kötvényben (szerződésben) meg kell határozni azt a tevékenységet, amelyből kifolyólag a biztosítottnak felelősségi kára keletkezhet. A pénzintézet a felelősségbiztosításból nem térít olyan kárt, amely tudatosan volt előidézve, vagy amelyért a magánvállalkozó a jogszabályokban megszabott kereten felül vállal felelősséget. Ugyanígy jár el a környezetvédelmi jogszabályok és előírások megsértése következtében keletkező károk esetében, valamint akkor, ha a réteken, fákon, kerti, mezei és erdei kultúrákon keletkezett kár (például ha a magánvállalkozó állatokat tenyészt és azok kárt okoznak). A biztosítási díjat az egyes tevékenységek alapján szabják meg, figyelembe véve a biztosított különböző tevékenységeinek kockázati mértékét. Minél nagyobb a valószínűsége, hogy a magánvállalkozó tevékenységéből kifolyólag kárt idéz elő egy harmadik személynek, annál nagyobb a biztosítási járulék. A magánvállalkozó a díjat koronában fizeti, így a kártérítés is koronában történik. Tehát a felelősségbiztosítás általában csak Csehszlovákia területére terjed ki. Bizonyos esetekben azonban a hazánk területén kívül keletkező károkra is (például fuvarozói árukár felelősségbiztosítás) köthető felelősségbiztosítás. A szerződést jelenleg csakis a külföldi biztosításokkal foglalkozó pozsonyi üzemünk kötheti meg. Egyébként a magánvállalkozók lehetőleg a biztosító azon fiókjaiban kössenek szerződéses felelősségbiztosítást, amelyek a magánvállalkozás helye szerint területileg illetékesek. Ezért a legcélszerűbb, ha a harmadik személy felelősségi kártérítési igényeit haladéktalanul annak a fióknak továbbítják, amelynél a biztosítást megkötötték. BORZA KATALIN mérnök, a Szlovák Állami Biztosító szakelőadója Az Együttélés Politikai Mozgalom alapvető céljainak (a kisebbségi jogok biztosítása) elérése érdekében több hasonló célkitűzésű külföldi szervezettel is felvette a kapcsolatot, hogy tanulhasson ezek tapasztalataiból és meríthessen tudásukból. így ez év áprilisában felvételét kérte a FUEV (Föderalistische Union Europaischer Volksgruppen) tagjainak sorába. A FUEV meghívására Münchenben járt az Unió 33. kongresszusán az Együttélés küldötteként fíenata Korpák, aki a kongresszusról az alábbi beszámolót küldte: A

németül FUEV-nek rövidített Únió kongresszusát szinte évente megtartja 1949 óta, amikor Versailles-ban megalakult. Tavalytól az Únió az Európa Tanács melletti nem kormányszervezet statútumát élvezi, ami jelentősen erősítette befolyását. Jelenleg 31 rendes tagja van, több mint 30 milliós létszámmal Európa és Amerika 14 országából. A kongresszus első napján, május 24-én három új tagot vettek fel: az NDK-beli szorbok „Domovina" szervezetét, a Magyarországi Németek Egyesületét és az Aromunok Egyesületét (ez utóbbiak Bulgária, Szerbia, Görögország és Albánia területén élnek.) A FUEV további tag„A nemzetiségek: partnerek az Európába vezető úton" Az Európai Népcsoportok Föderációs Úníójának 33. kongresszusa Münchenben, május 24-26-án jai közül említést érdemel még a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület, a Német Szintik és Romák Központi Tanácsa, a finnországi Lappok Egyesülete és talán az olyan kisebbségi egyesületek, mint az olaszországi friulik és valdensek. Előadást tartott többek közt Pierre Le moine úr (Bretón), a FUEV eddigi elnöke és Stauffenberg grófja, az Európa Parlament képviselője, aki egyik harcos terjesztője annak a gondolatnak, hogy 1992-ben az egyesített Európával egyidőben lépjen érvénybe a Kisebbségi Jogok Chartája is. Az eszmecserén elhangzott felszólalások és kuloárbeszélgetések a témák oly széles skáláját érintették, mint amilyen változatos volt az egyes nemzetiségek érdeklődése. így pl. az Észtországi Németek Szervezete még csak születőfélben van s keresi arculatát; a görögországi törökök képviselője arról számolt be, hány példája volt a nehéz testi sértésnek köreikben csak azért, mert nyilvánosan olvastak nem görög újságot; az erdélyi németek egy csoportja azt panaszolta, tétlenül kell nézni honfitársaik tömeges kivándorlását Romániából; az ausztriai horvátok vesztesek maradnak a helyi bürokráciával vívott harcukban gyermekeik óvodai beiratkozásakor; ezzel szemben a németországi dánokat és dániai németeket annyira elkényeztetik a kétoldalú kormánynyilatkozatok és -adományok, hogy több az anyagi alapjuk és lehetőségük, mint amennyi az érdeklődő ezeknek a felhasználására. Az idei kongresszusnak különleges színezetet adott a hely, ahol tartották: a müncheni Szudétanémet Ház. Az Együttélés Politikai Mozgalom alulírott, lengyel nemzetiségű küldöttének le kellett küzdenie bizonyos félelmeket és aggódást, mikor átlépte e ház küszöbét. A félelmet és aggódást azonban csakhamar felváltotta a kíváncsiság és a kellemes érzés, hogy a többiek érdeklődéssel figyelik a Csehszlovákiából származó információkat. A mai Cseh-, Morvaország és Szilézia területén született németek szervezeteinek képviselői nem titkolták érzelmeiket származásuk helye iránt, érdeklődtek afelől, hogy néz ki szülőföldjük most, mi történik ott, és szívesen beszéltek többnemzetiségű, magyar és lengyel gyökereikről is. A Szudétanémet Ház rendszeresen vendégül lát híres egyéniségeket Csehszlovákiából - nemrég pl. Ludvík vá lett, jövőre lehetősége lesz belépni a rendes tagok sorába. E sorok szerzője felszólalásában röviden bemutatta a kisebbségek helyzetét országunkban. Más országokkal összehasonlítva itt nem kerülnek előtérbe brutális konfliktusok, inkább a garanciák teljes hiánya jelent gondot, pl. a parlamenti képviselet (még Romániában is kapott minden nemzetiség automatikusan egy-egy helyet), vagy kétnyelvűség helyi biztosításának ügyében. A FUEV igazgatási székhelye Flensburg a német-dán határon, az Únió tanácskozási nyelve a francia, a német és az angol. Általában negyedévente jelenik meg az „Informátor", a FUEV kiadványa, melynek utolsó számában pl. a magyarországi német kisebbségről olvashatunk. J

övőre a kongresszust Budapestre tervezik. A magyar kormány képviseletében Tabajdi Csaba - aki vendégként vett részt a kongresszuson „A közép-európai nemzeti és etnikai kisebbségek néhány aktuális kérdéséről" című előadásával - azt javasolta, a jövőben szűkítsék le egy kicsit a kongreszszus témáját, pl. a nemzeti kisebbségek helyzete Kelet-Európában vagy a kisebbségek kapcsolatai az anyaországgal címmel. RENATA KORPÁK és az Együttélés Központi Irodája ÚJ SZÚ 4 1990. VI. 11 Vaculík és egy prágai diákcsoport járt itt. A szláv szudéta'vidék iránti kapcsolat vágya nyilvánvaló, és úgy látszik, nincs más megoldás, mint mindjobban megismerni egymást és odafigyelni egymásra. Ami a revansizmust illeti, amellyel rendszeresen táplált minket a kommunista sajtó, az csak azon extrémista egyének ügye, akik nem képviselik az idén Münchenben jelenlevő szervezetek nézeteit és hivatalos álláspontját. Az Együttélés Politikai Mozgalomnak a FUEV-ben Dr. Eva Maria Bárki, bécsi jogtanácsos a „bábája". Bárki asszony nemzetközi megfigyelőként ismerkedett meg Duray Miklóssal, szervezetünk elnökével, Duray úr ügyének bírósági tárgyalásán. Érdeklődésének középpontjában a szlovákiai, ausztriai, romániai magyarok élete áll, valamint a kisebbségi jogok (többek közt az eddig elhanyagolt szülőföldhöz való jog) törvényszintű biztosítása. Ami az Együttélés mozgalmat illeti, annak legnagyobb előnyét Dr. Bárki abban látja, hogy a jövőben egyesíteni kívánja az egy országban élő összes kisebbséget. Ez az Únió keretében precedenst jelentene. Dr. Barkinak is közönhetően az Együttélés az idén a FUEV levelező tagjá-