Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-08 / 133. szám, péntek

SZÉLESEDIK A KIRGÍZIAI VÁLSÁGGÓC A Balti Tanács a párbeszédet sürgeti A szovjet parlament a sajtótörvénnyel foglalkozik • A pravoszláv egyház új pátriárkát választ (ČSTK) - A kirgíziai Osban és az Osi kerületben az üzbégek és a kirgizek közti összecsapások már 48 halálos áldozatot követeltek, 333 személy megsebesült - közölte a Nemzetiségi Tanács tegnapi ülésén Vagyim Bakatyin szovjet belügyminiszter. A sebesültek között 39 rendőr és 3 katona van, s csak az elmúlt 24 órában 11 rendőr és katona vesztette életét az összetűzésekben. Bakatyin nagyon bonyolultnak nevezte a kirgíziai helyzetet, amelyet a földek elosztásához való bürokratikus hozzáállás, valamint az egyik nemzetiség érdekeinek figyelmen kívül hagyása okozott. A nemzetiségi dráma már kiterjedt Kirgizia öt kerületére és a szomszédos Üzbegisztánra. A belügyminiszter figyelmeztetett arra, hogy a mostani helyi összecsapások esetleg a két köztársaság közti konfliktushoz vezethetnek. Ennek megakadályozására rendőri alakulatokat irányítottak a térségbe, továbbá a belügyi csapatok 900 tagját, 1500 katonát és 450 határőrt. Os körzetében sikerült stabilizálni a helyzetet, de Os és Andizsan között több ezres tömeg gyűlt össze fegyverekkel és kövekkel felszerelkezve, bosszúra szomjazva. Frunzében is több ezer személy követelte, tegyék lehetővé számukra, hogy Osba utazzanak. A belügyminiszter kijelentette, a rendőrség nem képes megoldani a nemzetiségi konfliktust, s ezt még inkább nehezíti a kiéleződött nacionalista légkör. Ezért javasolta, hogy haladéktalanul találkozzanak a két köztársaság képviselői, s közös nyilatkozatban garantálják minden állampolgár jogainak biztosítását. Erre mielőbb szükség lenne, hiszen az Uzgeni járásban tegnapra virradó éjszaka a feldühödt tömeg házakat és gépkocsikat gyújtott fel, több üzletet kifosztottak, 11 személy életét vesztette és 33 megsebesült. A rendbontókat csak fegyveres erővel sikerült visszaszorítani. A kirgiz fővárosban pedig tegnap is folytatódtak a szerdán kezdődött, nem engedélyezett diáktüntetések, melyek résztvevői arra szólították fel az embereket, hogy vonuljanak Osba. Mint arról már beszámoltunk, a Riga közelében fekvő Jurmala tengerparti üdülőközpontban szerdán ülésezett a Balti Tanács. Anatolij Gorbunov, a lett, Vytautas Lands* bergis, a litván és Arnold Rüütel, az észt parlament vezetője írta alá a Mihail Gorbacsov szovjet államfőnek címzett táviratot, amelyben ismét sürgetően felszólítanak a párbeszéd megkezdésére Moszkva és a három balti köztársaság között függetlenségük helyreállításáról. A Balti Tanács további dokumentumokat is elfogadott, többek között üzenetet a világ parlamentjeihez és kormányaihoz. A Balti Tanács ülése után a Csehszlovák Sajtóiroda különtudósítójának adott nyilatkozatában Vytautas Landsbergis jelezte: rövidesen várható, hogy Lettország és Észtország bővíti konkrét segítségnyújtását Litvániának, amely a gazdasági blokád miatt a három köztársaság közül a legsúlyosabb helyzetbe került. Szerdai ülésén a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa második olvasásban foglalkozott a sajtótörvény tervezetével. Ennek fő vonásai: a cenzúra tilalma, továbbá a demokratikus elvek érvényesítése a tömegtájékoztató eszközök alapítása és bejegyzése során. A szovjet parlament várhatóan a hét végén jóváhagyja a törvényt. Az orosz pravoszláv egyház tanácsa tegnap összeült, hogy megválassza 15. pátriárkáját, a május elején elhunyt Pimem utódját. Az egyház fejének címére a Szent Szinódus három tágja pályázik: Alekszij leningrádi és novgorodi metropolita, Vlagyimir, a rosztovi és novocserkasszki, valamint Filaret kijevi és haricsi metropolita. A szavazás eredményét várhatóan ma teszik közzé. Nelson Mandela párizsi programja Szoros kormánypárti győzelem Dél-Afrikában (ČSTK) - Nelson Mandela, a világhírű dél-afrikai polgárjogi harcos, az ANC egyik kiemelkedő vezetője szerdán Párizsba érkezett. Az Orly repülőtéren a francia elnök felesége, Danielle Mitterrand üdvözölte, aki korábban fáradhatatlanul küzdött Mandela szabadon bocsátásáért. Tudósítók értékelése szerint a délafrikai politikust „valódi államfőnek kijáró tisztelettel" fogadták. Az esti órákban a Trocadéro téren Mitterrand elnök társaságában a párizsiak tízezrei köszöntötték Mandelát. Az ünnepség a dél-afrikai néppel való ROMÁNIA Bíróság elé kerül a volt kommunista vezetés ÚJ szú 1990. VI. 8. Népirtás vádjával katonai bíróság elé kerül az egykori Román Kommunista Párt legfelsőbb vezetősége. A régen várt hírt szerdán este jelentették be hivatalosan a román fővárosban. A rendkívüli érdeklődésre számot tartó tárgyalás kezdetét egyelőre még nem tűzték ki. A bejelentéssel kapcsolatban az ország legfőbb ügyésze, Ghéoroghe Robu interjút adott a Bukarestben megjelenő Adevarul című független napilapnak. Elmondta, hogy ezúttal 27 személynek kell felelnie tetteiért, valamennyien a központi bizottság politikai végrehajtó bizottságának tagjai és póttagjai, valamint a kb titkárai voltak. Mint ilyenek, részt vettek az RKP Politikai Végrehajtó Bizottságának tavaly december 17-i ülésén, amely arról határozott, hogy a rendszerellenes tüntetéseket vérbe kell folytani. Azzal, hogy mindnyájan támogatták és jóváhagyták Nicolae Ceausescu elnök és pártfőtitkár ilyen irányú döntését, ők is a népirtás bűntettét követték el. Mint ismeretes, a forradalom napjaiban Romániában több mint ezer személy halt meg. A vádirat 165 oldalt tesz ki, a vizsgálatok csak a hét elején fejeződtek be. Az ügyészség 55 tanút kíván kihallgatni. Köztük lesz a már életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt négy volt vezetőségi tag, Bobu, Dinca, Manescu és Postelnicu, valamint a zsarnokházaspár legifjabb fia, a nép által hercegnek titulált Nicu Ceausescu, akinek pere éppen most folyik Nagyszebenben. A román legfelsőbb bíróság tegnap jóváhagyta a május 20-i elnökválasztás eredményét és hivatalosan is megerősítette Ion Iliescut elnöki tisztségében. Az újonnan megválasztott elnök első kötelessége volt, hogy lemondjon a pártban viselt tisztségéről, illetve magáról a párttagságról is. Mint ismeretes, Iliescu a Nemzeti Megmentési Front élén állt, amely utcahosszal nyerte meg a parlamenti választásokat. Most mindenki arra vár, hogy Iliescu kinevezi az új kormányfőt. Azonban még sem Iliescu, sem a Front nem nyilatkozott ebben az ügyben. Az újonnan megválasztott román parlament első ülésére szombaton kerül sor. Külön-külön fog majd tárgyalni a két ház, a küldöttek gyűlése és a szenátus. A napirenden szervezési kérdések szerepelnek. Mint ismeretes, mindkét házban mintegy kétharmados többsége van a Nemzeti Megmentési Frontnak. A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek 29 képviselője és 12 szenátora van az új törvényhozásban. KOKES JÁNOS, Bukarest hatalmas szolidaritási gyűlésbe csapott át. Az elnöki házaspár este magánvacsorát adott Mandela és a felesége, Winnie számára. Mandela Párizsban rendkívül gazdag programot bonyolít le számos politikai vezetővel folytat tárgyalásokat. A Le Figaro kommentárja szerint a politikusok és az újságírók többségének véleménye az, hogy Mandelát Párizsban szívélyesebben fogadták, mint Frederik de Klerk államfőt, aki a közelmúltban járt Franciaországban. Pretoriából érkezett tegnap a hír: Frederik de Klerk államfő kormányzó Nemzeti Pártja csak nagyon szoros többséggel győzött a parlamenti pótválasztásokon. Piet Mathee a durbani munkáskörzetben csupán 500 szavazattal kapott többet, mint a szélsőjobboldalon álló konzervatív párti ellenfele. Ez jelzi, a dél-afrikai fehérek jelentós része nem ért egyet de Klerk reformelképzeléseivel, az apartheid felszámolását célzó törekvéseivel, s azzal, hogy tárgyalásokat kezdett a feketéket tömörítő szervezetekkel az ország új alkotmányáról. Mariin Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője szerdán bejelentette, George Bush amerikai elnök június 25-én találkozik Nelson Mandelával. Bush még februárban hívta meg egyesült államokbeli látogatásra Mandelát, akkor amikor a Nobelbékedíjas politikus még börtönben ült. Hajszálrepedések... Bár a fejlődés logikus eredményének tekinthető, mégis szenzációszámba ment a múlt hét elején a bejelentés, hogy a nagy csúcs mellett egy kisebbet is tartanak az Egyesült Államokban: Gorbacsov és Ro Te Vu dél-koreai elnök találkozóját. De ha jól belegondolunk, nem is volt ez a csúcs olyan kicsi, Gorbacsov tavalyi pekingi látogatása után ez (lehet) a másik nagy áttörés a Szovjetunió Ázsia-politikájában. Ennek alapjait néhány évvel ezelőtt vlagyivosztoki beszédében fektette le Gorbacsov. Nem kétséges, hogy a San Franciscó-i kezdet elvezet a diplomáciai kapcsolatok teljes felújításához, a nagykövetségek létesítéséhez. Minden demokratikus kormány csak üdvözölheti Moszkva és Szöul lépését, komoly kifogásokat egyedül a KNDK emelt. Ott nemrégiben ismét a Nagy Vezért választották az ország elnökévé, s a KCNA hivatalos közleménye szerint ez jelzi, hogy a 78 éves Kim Ir Szen abszolút mértékben élvezi a nép bizalmát. Természetesen így akarták cáfolni azokat a híreszteléseket, hogy az agg vezért a fia, Kim Dzsong II - a Kedves Vezető - váltja fel az államfői székben. Nem érdektelen tények ezek témánk szempontjából, hiszen a szovjet-dél-koreai viszony normalizálásának hírére Phenjan hazarendelte moszkvai nagykövetét. A hivatalos KNDK-vélemény szerint, aki elismeri Dél-Koreát, az a félsziget megosztottságát szentesíti. Ezzel vádolták kezdettől fogva Magyarországot, amely a volt szocialista országok közül elsőként kezdte meg kapcsolatainak rendezését Szöullal. Bár nem olyan rohamosan, mint Kelet-Európa, az ázsiai és csendesóceáni térség is változik. A szovjet-kínai viszony normalizálását már említettem. Ugyanez mondható el a kínai-mongol viszonyról, továbbá Kína és Vietnam között is tapasztalhatók a közeledés első jelei (ez esetben nem mellékes az alaphang sem: a szocializmus védelme). Ráadásul Mongólia is forrong, lényegében megszűnt az egypártrendszer, a jövő hónapban megtartják az első szabad választásokat. Ro Te Vu néhány napja Tokióban járt, ahol Akihito japán császár hivatalosan is bocsánatot kért azokért a szenvedésekért, amelyeket a japán militarizmus zúdított a koreai népre. Ezzel lezárták a múltat, új fejezet nyílt Japán és Korea egyik felének a viszonyában. Az ázsiai változásoknak csak a legjellemzőbb mozzanatait említettem. E szélesebb vetületekbe ágyazva kell tekinteni a Gorbacsov-Ro találkozóra, ennek várható nemzetközi kihatásaira. Természetesen a tágabb összefüggések mellett a rendezéshez kétoldalú érdekek is fűződnek. A Szovjetuniónak szüksége van a fejlett dél-koreai technikára, technológiára és a tőkére, Szöulnak pedig a piacra. Dél-Korea fontolóra vette 4 milliárd dolláros hitel nyújtását Moszkvának. Egyes források szerint a Szovjetunió eredetileg 5 milliárdos, alacsony kamatú hitelt kért. Szovjetuniónak és más, a piacgazdaságra átállni kivánó keleti országoknak is van mit tanulnia Dél-Koreától, amely japán mintára valóságos gazdasági csodát valósított meg. Ennek ellenére állandó volt a politikai feszültség az országban, tartani lehetett attól, hogy a gazdasági csoda eredményeit a merev katonai diktatúrák agyonnyomják. Cson Tu Hvan diktátort 1987-ben váltotta fel Ro Te Vu, akinek ma is szemére vetik, hogy erős szálakkal kötődik a régi diktatúrához. Ez az érem egyik oldala. A másik, hogy egészen új külpolitikai irányvonalra állt át, meghirdette az egyesítést célzó „északi politikát". S bár ő is, Kim Ir Szen is sok javaslattal állt elő az utóbbi két évben, az álláspontok nemigen közeledtek. A régi beidegződések miatt rendkívül nagy a kölcsönös bizalmatlanság, úgyhogy a koreai dialógus egyelőre - az eredményeket tekintve - inkább csak a süketek párbeszédének tűnik. Persze, az is az igazsághoz tartozik, hogy a demokráciát illetően a helyzet nem olyan szép, mint a gazdaságban. Ro Te Vu keményen bánik a tüntetőkkel, a sztrájkolókkal, gyakran dolgozik a gumibot az elégedetlenkedők hátán, robbannak a könnygázgránátok. A legutóbb májusban, a kvangdzsui mészárlás 10. évfordulója alkalmából voltak nagyszabású megmozdulások, amelyek egybeestek több vállalat munkásainak bérköveteléseivel. Főleg a diákok azok, akik több politikai szabadságot, a KNDKval kapcsolatos politika mélyrehatóbb változását követelik, s ezért velük szemben a legkeményebb a rendőri erőszak is. , Minden belső feszültség ellenére a tény tény marad: Ro - talán kényszerűségből is - mély politikai változásokat indított el. Annakidején azt ígérte, hogy 1993-ig minden szocialista országgal helyreállítja a diplomáciai kapcsolatokat. Ez kezdetben taktikai kitérő volt az egyesítést célzó lépéseinek útján. Ugy gondolta, ha már Phenjannal nem találja meg a közös hangot, megpróbál a többi szocialista országon keresztül hatni Kim Ir Szenre. A kelet-európai változásokra ő sem számított, most már nem valószínű, hogy a Nagy Vezér figyelembe venné azt, amit például Prágában vagy Budapesten mondanának neki az egyesítés ügyében. S ezekután talán azt is eretnekségnek fogja tartani, ami Moszkvában hangzik el. Nemcsak divat ma a múlt temetése - szükségszerűség is. Nemrégiben egyesült a két Jemen, s a németek egységét sem kérdőjelezi már meg senki. A megosztottság, egy nép kettészakítása már csak a Koreai-félszigeten tartja magát. De ha ott is lenne „berlini fal", s alaposan nagyító alá vennénk, talán már látni lehetne az első hajszálrepedéseket. Lehet: a San Franciscó-i csúcs óta eggyel többet. MALINÁK ISTVÁN Igazán nem lehet azt állítani, hogy a szovjet piacon még nem jelent meg az idegen tőke: 1274 vegyes vállalat van már az országban, ezekben összesen 60 ország érdekelt, közülük 25 kapitalista. Ez nem semmi, de nagyon kevés. Hiszen az ország számára létkérdés az élelmiszer-ellátás lényeges javítozik az idén, talán még erősödni is fog. Kiegészítik mindezt egyéb kedvezőtlen tények is: csökkent a munka termelékenysége, meglódult az infláció (csak áprilisban 3,6 százalékkal emelkedett), hatalmas gazdasági károkat okoznak a nemzetiségi és politikai konfliktusok, tavaly a legGorbacsov, a tőkecsalogató tása, a fogyasztási cikkek iránti kereslet kielégítése. Moszkva igyekszik legalább enyhíteni a helyzeten, de egyelőre nem sok eredménnyel. Az áruhiány maradt, viszont tavaly - 14 év után először - deficitesre sikeredett az ország külkereskedelmi mérlege: az import értéke 70,2 milliárd rubel volt, míg az exporté csak 68,2 milliárd. Egy gazdasági napilap szerint az import a 72 milliárdot is meghaladta. Szerintem viszont nem is az a lényeg, hogy 2 vagy 4 milliárd a hiány, hanem az, ami okozta. A deficitnek két fő oka van: 1. csökkent az energiahordozók kivitele, s ráadásul világpiaci áruk is; 2. emelkedett az élelmiszerek, mindenekelőtt a gabona behozatala, mégpedig 35 millió tonnáról 37 millióra. Amit pedig feltétlenül látni kell: ez a tendencia aligha váltöbb mutatóban nem teljesítették a tervet, a költségvetés deficitje 92 milliárd rubel volt. A tavalyi gazdasági mérleg elkészítése után olyan adatokat is közzé tettek Moszkvában, amelyek mindeddig hétpecsétes titoknak számítottak, így megtudhattuk, hogy az országnak kb. 40 milliárd rubelnyi külföldi adóssága van, ami akkor is nyugtalanító, ha tudjuk, a Szovjetuniónak viszont 85,8 milliárddal tartoznak. Nyugtalanító, mert az adósok toplistáját Kuba vezeti 15,5 milliárddal, következik Mongólia és Vietnam közel 10 milliárddal, a negyedik Lengyelország 5 milliárddal. Hogyan és mikor fognak törleszteni?Erre ugyanolyan nehéz válaszolni, mint arra, hogyan nyugtatja meg - vagy fizeti ki - maga a Szovjetunió türelmetlenkedő hitelezőit. Úgy két hete számolt be a Reuter hírügynökség arról, hogy Moszkva az utóbbi hat hónapban nem fizetett a nyugati cégeknek a szállítmányokért, mivel nincs devizája. V an olyan cég, amelynek már 30 millió dollárral tartozik, ami semmiképpen sem tesz jót az ország hitelképességének, a Szovjetuniót ezek után már nem tartják - mint eddig - százszázalékosan megbízható partnernek. Mivel mindezek már nem „hadititkok", azt kell mondanom, Gorbacsov valóban bátor volt, amikor odaállt az USA vállalkozói elitje elé, s beruházásokra ösztönözte őket. S hogy már látogatása idején nyélbe ütöttek néhány komoly üzletet és született néhány szándéknyilatkozat, az aligha csak azzal magyarázható, hogy a szovjet piac valóban óriási, s aki itt mielőbb megveti a lábát, komoly profitra számíthat - majd. Úgy látom, van emögött jócskán abból a törekvésből is, hogy a Nyugat meg akarja menteni Gorbacsovot, mivel neki is szüksége van rá. A nehézségektől fulladozó szovjet gazdaság számára azonban ez csak szalmaszál. Sürgősen komoly mentőövre van szüksége, mégpedig szovjet gyártmányúra. Ez esetben az import aligha segít. GÖRFÖL ZSUZSA M

inneapolisban, majd San Franciscóban is találkozott a szovjet államfő az amerikai üzletemberekkel. Nem az „egyszerűekkel", hanem a valódi krémmel, és beruházásokra biztatta őket a Szovjetunióban. Nem titkolta, hogy van ebben kockázat - de melyik üzletben nincs? Sok konkrétumot még nem tudott nekik mondani a feltételekről, hiszen a kormány gazdasági csomagtervét a parlament még nem hagyta jóvá, s az sem biztos, hogy ha népszavazásra kerül sor, akkor a lakosság majd támogatását adja évtizedek óta rossz helyzetének további romlásához. Még úgy sem, hogy Rizskov miniszterelnök egyáltalán nem titkolta: a vázolt tervek megvalósítása, az ezzel járó drasztikus áremelések és a bérstop a lakosság életszínvonalának csökkenését fogja előidézni. Persze, azt ígérte, csak átmeneti időre, utána jön a gazdasági fellendülés. Most aztán nem is az a nagy kérdés, hogy jó-e, megvalósítható-e ez a program, hanem az, elhiszik-e az emberek, hogy csak egy átmeneti időre fog romlani a helyzetük. A sokéves, sőt: több évtizedes tapasztalatok azt bizonyítják, a Szovjetunióban semmi sem olyan tartós, mint az átmeneti időszak.