Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-06 / 131. szám, szerda

Hat hónap mérlege Beszélgetés Varga Sándorral, a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettesével • Hat hónappal ezelőtt került a szlovákiai politikai élet élvonalába. Kérem, idézze föl, milyen elhatározással, milyen célokkal foglalta el a miniszterelnök-helyettesi posztot? - Nem sok időm volt gondolkodni tavaly december 6-án, amikor először szóba került a személyem erre a tisztségre. Inkább kételyek munkáltak bennem - vajon el tudom-e látni ezt a magas tisztséget azzal az élettapasztalattal, ami nekem jutott. De érezve az irántam megnyilvánuló bizalmat, úgy láttam, hogy kételyeimet félre téve helyt kell állnom. Pillanatok alatt kellett dönteni jövőt meghatározó kérdésekben. • Nem egészen kétszáz nap általában nem hosszú idő egy kormány életében, munkájában, ám itt és most mindenképpen történelmi jelentőségű heteket, hónapokat jelentett. Megítélése szerint miként lehet megvonni a szlovák kormány tevékenységének mérlegét? - Kezdem azzal, hogy az új kormány nem volt irigylésre méltó helyzetben. Egy feje tetejére állított ország irányítását vette át decemberben. Gazdaságtalanul működő népgazdaságot, totalitárius politikai rendszert és teljes morális hanyatlást örökölt. Főleg e viszonyok megváltoztatását várta el a lakosság, tegyük hozzá, jogosan. Meghirdetett programjában a kormány még decemberben felvázolta a demokratikus, nyitott társadalomhoz vezető utat és azokat az eszközöket, amelyekkel célját elérheti. Ezután fokozatosan kialakultak a politikai pártok és mozgalmak, ma az ország a szabad választások küszöbén áll. Minden esélye megvan arra, hogy demokratikusan megválasztott parlamentünk legyen és tovább tökéletesíthessük politikai rendszerünket. Megindult a közigazgatási struktúra átalakítása. Ennek lényeges eleme a városi és községi önkormányzatok létrehozása, amelyek alapját képezik a társadalomnak. Igen fontos dolga volt a kormánynak a gazdaság átalakítása. Ez nagyon összetett feladat. Május végére készült el a koncepció és megtörténtek az első intézkedések is. Ez a művelet azonban nem végezhető el máról holnapra. Lesz bőven tennivalója a következő kormánynak is ezen a téren. Sommásan úgy jellemezném a kormány fél évi tevékenységét, hogy a feszültségek ellenére kritikus átmeneti időszakokban megtartotta a társadalom egyensúlyát és megtette a fontos kezdőlépéseket a társadalom és a gazdaság teljes átépítéséhez. • Az ön egyik fontos munkaterülete a nemzetiségi kérdés kezelése, a fölmerülő gondok tárgyilagos megítélése, fokozatos megoldása volt. E téren miként értékeli a kormány munkáját, s a politikai élet hétköznapjaiban kik és milyen mozgalmak, pártok voltak segítő partnerei? - Az említett súlyos társadalmi és gazdasági bajok közepette a nemzetiségi kérdés jelentette eleinte a kisebb gondot. Az elmúlt húsz, illetve negyven év deformációi a nemzetiségi politikában is nyomot hagytak. A totális hatalom megszűnésével a nemzetiségek számára automatikusan nagyobb tér nyílt. Szabadon létrehozhatták mozgalmaikat, szakmai szövetségeiket és szervezeteiket, amelyekről addig szó sem lehetett. Az év elején azonban fokozatosan kialakultak azok a mozgalmak, amelyek erős nemzetiségellenes propagandát fejtenek ki. Vádolják a magyar mozgalmakat és szervezeteket. Túlzott követeléseket vetnek a szemükre és a DélSzlovákiában élő szlovákok elnyomását hangoztatják. Levelek és állásfoglalások tucatjai érkeztek a kormányhoz és más központi szervekhez. Megindult a sajtóban is az indokolatlan vádaskodás. A kormány erre a helyzetre reagálva 1990. március 5-én kihelyezett ülésén Komáromban állást foglalt a nemzetiségi kérdés kezelésének ügyében. A nemzetközi egyezményekben szavatolt nemzetiségi jogok alkalmazását és az 1968. évi 144. számú a nemzetiségek helyzetéről szóló alkotmánytörvény elveinek betartását tartja meghatározónak a tevékenységében. Átmenetileg ezután megnyugodtak a kedélyek. Az SZK kormánya ezután intézkedéseket fogadott el a nemzetiségi problémák megoldására, és kinevezte az új összetételű Nemzetiségi Tanácsot, amelynek tagjai a magyar, ukránrutén mozgalmak képviselői, valamint több szlovák szakember. Az SZK kormányának Nemzetiségi Tanácsa május 25-én tartott ülésén több fontos elemzést és javaslatot tárgyalt meg, amelyek visszamenőleg feltárták a problémákat és javaslatok születtek a jövőt illető intézkedésekre. Erről részletesen tudósított az Új Szó is. A pártok és mozgalmak szerepéről pár nappal a választások előtt inkább nem beszélnék. A választások után úgyis részletesen értékelnünk kell elsősorban saját eredményeiket éš tevékenységüket, de magam is szívesen vállalom a mérleg megvonását a pártok között a nemzetiségi kérdés intézésének segítésében. • Közép-Kelet-Európában jelenleg az egyik neuralgikus pontnak számítanak a fokozódó nemzeti, nemzetiségi ellentétek. Sajnos, gyakran tapasztalhatjuk a kellő tolerancia és kölcsönös tisztelet hiányát. Véleménye szerint sikerül-e hazánkban a fölgyülemlett gondokat, a tisztázatlan kérdéseket a nemzetközi egyezmények, s a demokratikus elvek szellemében megnyugtatóan rendezni? - Sajnos a nemzetiségi ellentétek szinte általánossá váltak a totálisrendszerek megszűnése után. Az okokat is tudjuk nagyjából. Mégis szükség lesz tudományos elemzésre, hogy teljes biztonsággal elejét vehessük a helyzet további kiéleződésének. Őszintén remélem, hogy a választások után nálunk is csökkenni fog a nemzeti türelmetlenség, amely sok gondot okoz a Dél-Szlovákiában élő magyaroknak. Elképzelhetetlennek tartom, hogy Csehszlovákiában olyan rendszer alakuljon ki, amely a nemzetiségeket megfosztaná természetes emberi jogaiktól, az anya-. nyelv szabad használatától és mindazoktól a specifikus jogoktól, amelyek a nemzetiségi lét biztosítékai. • Jómagám is jelen voltam a Csemadok KB decemberi rendkívüli ülésén, ahol önt erre a tisztségre javasolták, ön akkor őszintén azt mondta, nincsenek politikai tapasztalatai, történészként, tudományos kutatóként nem nagyon kedveli a közéleti szereplést. Ma mi erről a véleménye? - Több mint húsz év telt el azóta, hogy 1968-69-ben fiatalon közszereplést vállaltam. Utána az ismert okok miatt húsz éven át nem volt alkalmam a nagy nyilvánosság előtt fellépni. Lassan szoktam meg és eleinte gondot is okozott a fellépés. Hiányoztak bizonyos információk is, amelyeket csak fokozatosan tudtam beszerezni. Mostanra már újra otthonosabban mozgok a közéletben. Tudományos kutatásokat egyáltalán nem tudtam folytatni, erre egyszerűen nem jutott idő. Elárulhatom: titkos vágyam az, hogy ha sikerül létrehozni a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Intézetet és Dokumentációs Központot, szeretnék részt venni ennek megszervezésében és munkájában. • Milyen változásokat hozott az elmúlt hat hónap személyes életében, szokásaiban? - Sok minden megváltozott, de a családi környezetem változatlan maradt, szerencsére. Lakást nem változtattam. Továbbra is háromszobás lakótelepi lakásban élünk, feleségemmel és két fiammal, éppúgy, mint azelőtt. Sajnos, a családra kevés idő marad, mert ritkán jutok haza éjszaka előtt. Sokat utazok vidékre és a hétvégekre is akad mindig kötelesség. • Küszöbön a választások, melyek után nyilvánvalóan jelentős személyi változások és átrendeződések következnek be politikai életünkben. önnek közéleti személyiségként milyenek a tervei az elkövetkező két esztendőre? - Erről most nehéz konkrétan nyilatkozni, hiszen csupán egy a biztos: a Független Magyar Kezdeményezés listáján indulok a választásokon. Köszönöm a beszélgetést. SZILVÁSSY JÓZSEF Baculákné, dr. SIMON VERONIKA kardiológus a dunaszerdahelyi kórházban. Húsz éve dolgozik itt, s beszélgetésünk napján éppen negyvenynyolc órája volt kinevezett főorvosa a belgyógyászati osztálynak. Sokan és sokat írtak róla. Dicsérték, kiemelték és elmarasztalták. - Milóta politizál? Azt mondta, hogy a pártállamban nem volt tagja a CSKP-nak. Egyáltalán. Szükség van arra, hogy egy orvos a gyógyítómunka mellett még agitáljon is? - Nézze. Vitatkozni és érvelni csak úgy és ott lehet, ahol adottak a feltételek. Magyarán, ha vannak partnerek a vitában és az érvelésben. Az egypártrendszerben is megvoltak a kitaposott utak, lehetett bátran előre menni, csak letérni nem volt ajánlatos. - Egészen jól kijött a régi rendszer képviselőivel... - Már miért ne?! Nekem szükségen volt rájuk, nekik meg rám. Pontosabban a belgyógyászati osztályra, az én kardiológusi tudásomra. De mielőtt még nagyképűnek látszanék, hadd tegyem hozzá: ebben a járási kórházban csak úgy jöhetett létre az intenzív osztály, hogy segítettek föntről, lentről egyaránt. Ide nem a jóságos állambácsi küldte a devizakoronát a japán meg a nyugatnémet berendezésekre. Szóval, sok kilincselés után sikerült olyanná kiépíteni a belgyógyászati osztályt, hogy megüsse az átlagot. - Tovább semmi? - Semmi. Ha a politikára gondol. Ezen a téren én rossz káder voltam. Jöttem a magyarságommal, a nemzetiségi kérdésekkel..., aztán párszor a fejemre ütöttek. - Most mégis politizál az Együttélés Politikai Mozgalomban. Talán egyfajta lehetőséget lát az önmegvalósításra? - Félreértett. Én nem voltam sértődött ember. A szakmában én bizo- Ez fantasztikus siker, higgye el! Az igazgató úr is csak pár nappal ezelőtt lett kinevezve. Maradjunk ezért inkább az osztályomnál. Stabilizációra törekszem, olyan formában, hogy a „hazai" orvosokat kívánom magam köré gyűjteni, úgymond felnevelni, betanítani, szakemberré nevelni. Az orvos legyen lokálpatriota, legyen népnevelő, alkossa részét a falunak, a városnak. Szorgalmazom a családi orvosok státuszának visszaállítását is, hogy az egyén megszületésétől haláláig egy ember kezében legyen, ön még fiatal és egészséges, talán nem is tudja átérezni, hogy milyen lehet a biztonságérzete annak a betegnek, aki egyszer az üzemi, máskor a körzeti, harmadszor a jóég tudja melyik orvoshoz tartozik. A szakorvosok tevékenységét ez nem zárja ki, ám kell, hogy legyen egy biztonságot nyújtó „szigete" a rászorulónak. -A nővérek továbbképzését is sürgeti. - Inkább úgy mondanám, hogy én is. De ezzel nemcsak a kollégák, hanem az érintettek is egyetértenek. Végül mindenki maga érzi, hogy szüksége van-e képességei fejlesztésére, látóköre kiszélesítésére. Arról nem is beszélve, hogy a magasabb képesítés anyagi előnyökkel jár. - Ennyi lenne dióhéjban az elképzelése főorvosként? - Kapásból ennyit mondhatok el. De kérem, tegye még hozzá, hogy szorgalmazom a pszichológusok aktív bevonását a gyógyítómunkába. Mert szükségesnek tartom, hogy legyen idő emberi melegséggel, megértéssel elbeszélgetni az infarktus után a beteggel, az öngyilkosjelölttel vagy akár a válsággal fenyegetett emberrel. - Mit szeretne elérni az elkövetkező években? -Jó együttélést. Mindenhol, az élet minden területén. SZITÁS GABRIELLA A FŐORVOS ASSZONY tásban elengedhetetlenül fontos. Nézze, létkérdés, hogy az orvos ismerje a beteg lelkivilágát is. Tehát kétnyelvűségre van szüksége mindazoknak, akik nemzetiségek lakta területen végzik a gyógyítómunkát. Ezt azért mondom így, mert hasonló cipőben járnak az itt élő lengyelek, ukránok és ruténok is. - Hogyan fogadták ezt a kissé szokatlan, de jogos követelést például a munkatársai? - Támadtak. De hát ezt meg kell szoknom. - Harminc év után magyar igazgatója lett a kórházuknak... Választási tudnivalód Pártokra vagy jelöltekre? F Zs.: A szavazólapokat már megkaptam, de még mindig nem tudom, mit kell tennem, ha magyarokra akarok szavazni. -Elsősorban kiválasztani a három 5-ös számmal (FMK) vagy a három 12-es számmal (Együttélés-MKDM) jelölt szavazólapot, majd mindegyiken bekarikázni legfeljebb négy jelölt sorszámát, s az így kiválasztott és megjelölt három szavazólapot vinni a választások napján a szavazóhelyiségbe. K. J.: Nem tudom eldönteni, a Független Magyar Kezdeményezésre vagy az Együttélésre szavazzak-e? Önök mit tanácsolnak? - Ha az FMK és az Együttélés-MKDM célkitűzései alapján sem tudja eldönteni, hogy a három darab 5-ös vagy a három 12-es szavazólappal szavazzon-e, olvassa el a jelöltek névsorát, s a hát szavazólap közül a jelöltek személye alapján válasszon ki három szavazólapot. Több pártra (mozgalomra) is szavazhat. Mindössze arra kell ügyelni, hogy az ön által kiválasztott három szavazólap mindegyike más képviselőtestületbe szóljon (az egyik kék sávval, a másik piros sávval legyen ellátva, a harmadik pedig színes megjelölés nélküli legyen), illetve, hogy bekarikázza mindegyik szavazólapon annak az egy, kettő, három, de legfeljebb négy jelöltnek a sorszámát, akit a magyarság parlamenti képviselőjeként kívánna látni. Sz. I.: Még most sem értem, négy vagy tizenkét elsőbbségi szavazatom van-e? - Minden egyes szavazólapon legfeljebb négy jelölt sorszámát karikázhatja be, de mivel legfeljebb három szavazólapot tehet a borítékba, s dobhat majd a szavazóurnába, legfeljebb 12 (4x3=12) elsőbbségi szavazattal rendelkezik. S D.: Pártokra szavazunk, vagy jelöltekre? - Elsősorban pártokra, illetve a pártok jelölőlistáira, amelyeket szavazólapok formájában sokszorosítottak. Elsősorban tehát azt kell eldöntenie, mely párt (pártok) szavazólapjaival választ majd. Szavazhat azonban - mégpedig elsőbbségi szavazatokkal - a kiválasztott párt egyes jelöltjeire is, sorszámuk bekarikázásáyal. Gy. P.: A párt, amelyre szavazni szeretnék, más párttal együtt indul a választásokon. Szavazólapján így mindenütt a másik párt jöleltjei szerepelnek az első helyeken. Én azonban nem kívánok rájuk szavazni. Mit tehetek? - Ha bekarikázza „pártja" jelöltjeinek sorszámát (mindegyik szavazólapon legfeljebb négy jelöltét), nemcsak azt fejezi ki, hogy elsősorban kire adja le szavazatát, de „pártja" jelöltjeit is hozzásegítheti ahhoz, hogy a lista első helyeire jussanak. A „másik" párt jelöltjeinek nevét azonban nem húzhatja át annak jeléül, hogy rájuk nem kíván szavazni. Lesz titkos szavazás? Cs. P.: Ellenőrizheti a választási bizottság a szavazólapjaimat, azt, hogy melyik három szavazólapot választottam külön a többitől, tettem mondjuk felülre vagy alulra, s melyik három szavazólapon karikáztam be négynégy jelölt sorszámát? - Kérdései a választási törvények egyik sokat vitatott problémájára mutatnak rá. A Szlovák Nemzeti Tanács választásáról szóló törvény valóban felhatalmazta a választási bizottságokat, hogy ellenőrizzék a választó szavazólapjait, s így tudomást szerezzenek arról, mely három szavazólapot különítette el, s e három szavazólapon mely jelöltek sorszámát karikázta be. Ezek a módszerek ugyanúgy semmissé tennék a titkos szavazás világszerte elismert demokratikus elvét, mint történt az a múltban. Ezzel szemben a Szövetségi Gyűlés választásáról szóló törvény olyan rendelkezést tartalmaz, hogy a választási bizottság a választó kérésére a hiányzó, az átfirkált vagy másként megjelölt szavazólapok helyett újakat ad ki. Kompromisszum született. A választási bizottság „ellenőrzésként" legfeljebb megkérdezheti, hogy a választó rendelkezik-e valamennyi szavazólappal, s ha a választó azt mondja hogy igen, nem ellenőrizheti szavazólapjait. Ha viszont azt mondja, hogy valamennyit elvesztette, a választási bizottság új szavazólapokat köteles kiadni számára. F. M. ÚJ SZÚ 9 1990. VI. 6. nyitottam. Az egészben az a paradoxon, hogy akkoriban nem tudtam megvédeni a nemzetiségemet, a magyarságomat. Hadd szemléltessem ezt egy példán. A járás lakosságának több mint 80 százaléka magyar anyanyelvű, a kórházunkban pedig ilyen arányban dolgoznak szlovák orvosok. Mindennaposak a tolmácsolások, amikor is csak közvetítő segítségével diagnosztizálnak az orvosok. - Vagy nem...! - Hisz éppen erről van szó! Sokan inkább el sem panaszolják bajaikat, ami pedig a hatékony gyógyíKollégák között (Méry Gábor felvétele)