Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-04 / 129. szám, hétfő

Ki manipulálja az olvasókat (és a választókat)? Baj van a sajtószabadság értel­mezésével. Legalább is helyenként és esetenként. A demokrácia csú­csán se képzelhető el az, hogy vala­ki az újság hasábjain szubjektív megközelítéssel másokat sértő, megalázó vagy alaptalanul elma­rasztaló kinyilatkoztatásokat tegyen. Még kevésbé kívánatos, hogy lapja­ink tények kiforgatásával nemzete­ink és nemzetiségeink együttélését zavaró írásokat közöljenek. Ezzel ugyanis nem a demokráciát szolgálnánk... E gondolatokat váltotta ki bennem Jerguš Ferko Magyarul a hivatalok­ban? (Madarčina do úradov?) című írása a Práca napilap május 23-án megjelent számában. íme, idézet a cikkből: Rosszabb, ha válasz­tás előtti mézesmadzagként valami olyasmire kerül sor, ami egyidejűleg a faji vagy nemzetiségi konfliktus gyújtózsinórjaként vagy időzített bombaként hat. No néhány újkori politikai manipulátor ettől se riadt vissza és olyan követeléssel kacér­kodnak, hogy a magyar nyelvet ve­zessék be a hivatalokba, aminek a szlovák dél nem kis része lelkesen tapsol." Nem akarok egyes szándékosan használt, zavart keltő fogalmakkal vitába szállni. A kioktató hangnemről is ejthetnék egy-két szót, de inkább kiemelek még egy idézetet: „Próbál­junk meg elgondolkodni afelől, hogy valami hasonlót miért nem vezettek be az Egyesült Államokban, a „sza­badság országában"? Elvégre ott több mint 30 millió spanyolul beszélő él!... Miféle feldicsért amerikai sza­badság az ilyen? Normális, mivel ha az Egyesült Államok vagy bármely más ország ezt az elvet elfogadná, . áttekinthetetlen nyelvzavart idézne elő. Több hivatalos nyelvet azért nem vezetnek be, mert maradék jó­zan eszüket még nem vesztették el, s mert a demokráciát nem tévesztik össze a káosszal." A maradék eszüket megőrző amerikaiak szép dicsérete ez a cikk írójától, aki ezzel szemben megfe­ledkezik néhány elgondolkodtató történelmi tényről. Például arról, hogy az általa nevezett szlovák dé­len több mint fél millió magyar nem­zetiségű (és nem csupán magyarul beszélő) csehszlovák állampolgár él. Ök az Amerikában élő „spanyolul beszélőkkel" ellentétben nem más vidékekről vándoroltak ide, hanem itt születtek. Ez tehát a szülőföldjük, ahol a magyarlakta községek teme­tőiben nyugszanak őseik, ők pedig itt „szlovákul beszélő" polgártársa­ikkal többnyire békében végzik mun­kájukat az egész ország javára és boldogulására. S a cikk írójának bármennyire is furcsának tűnne, a magyar nemzeti­ség egyes községekben e „szlovák délen" is többségben van. Erről nem ők tehetnek, mert ez nem meghódí­tott földrész számukra, hanem ősi szülőfödjük. S az anyanyelv haszná­latának követelése (akár hivatalos érintkezésben is) korántsem válasz­tás előtti mézesmadzag vagy kétes szándékú politikusok manipulációs kísérlete, hanem a demokráciának nagyon is megfelelő emberi jogok igénylése. Azt a megjegyzést illetően pedig, hogy a cikkíró tudja „honnan fúj a szél" (szerinte bizonyára délről) csupán annyit: az itt, szülőföldjén élő magyarság az elmúlt évtizedek fo­lyamán kellő bizonyítékot szolgálta­tott arra, hogy őt ez a déli szél nem sodorta mások érdekeinek megfele­lő irányba. Bár tagadhatatlan tény, hogy nemzetiségünket más szelek durván, orkánszerűen próbálták szülőföldjéről kiszakítva hol dél, hol a nyugati határvégek felé irányítani. S ha már hasonlatokat keresünk, példákért neríi kell az óceánon túlra fáradnunk. Az első köztársaságban a masaryki demokrácia megvalósí­tóinak is volt annyi „maradék eszük", hogy Dél-Szlovákia magyar községeiben kétnyelvű nyomtatvá­nyokat adtak ki és ha ez nem is volt szigorú szabály, az egyenjogú ma­gyar nemzetiségű állampolgárok ügyét jobbára magyarul tudó jegy­zők és hivatalnokok intézték. S a ká­osz furcsamód nem ebből keletke­zett... S itt inkább a hozzánk közelebbi észak-európai (Svédország, Finnor­szág), a nyugat-európai országok (Hollandia, Svájc) példáját hozhat­nánk fel követésre méltónak. A cikk írója mindenkit kioktató fejtegetéseiben eljut odáig, hogy a magyar nyelv hivatalos használa­tának igényét csak „naivocskák" vagy „bujtogatok" vethetik fel, akik a felkorbácsolt érzelmek hullámain akarják megalapozni karrierjüket. Ezzel __ kapcsolatban az együttélés fogalma is idegenül, sőt paródiaként hangzik számára, ami szerinte csu­pán a lényeg álcázását szolgálja. Azok a „naívkák", akik a cikk írója szerint mézesmadzagot húz­nak választóik orra elé, többnyire a képviseleti szervek képviselői vagy képviselőjelöltjei és semmi mást nem követelnek, mint az anya­nyelv szabad használatát, ami teljes összhangban van az általános em­beri jogokkal, sőt azzal is, amit álta­lánosságban köztársaságunk alkot­mánya is rögzít. A szülőföldjén élő lakosság nyel­ve az anyanyelv. Ki és milyen erköl­csi jogon akarná őket arra kénysze­ríteni, hogy más nyelvet kötelezően megtanuljanak? Más kérdés az, hogy ez az ő legsajátabb érdekük is lehet, de erről ne mások akarják őt meggyőzni, mert ez eleve jogos gyanút kelt. Bennünket, csehszlovákiai ma­gyarokat is elkeserít, ha valaki akar­va, nem akarva is bizonyítani igyek­szik Ludvík Vaculík megállapítását a Nové slovo idei 21. számában: „Úgy vélem, hogy a szlovák nemzet még nem készült fel a más nemze­tekkel, nemzetiségekkel való sza­bad és egyenjogú együttélésre" (amit Vladimír Mináč a lap ugyanab­ban a számában nagyon is logikus érveléssel nyomban határozottan vissza is utasít). Jerguš Ferko írásával se lenne érdemes érdemben foglalkozni, ha az csupán egyéni véleményt tükröz­ne. De már ismert személyek, moz­galmak, pártok is fellépnek, sőt mes­terségesen felhevített hangulatú tö­meggyűléseket szerveznek a szlo­vák nyelv és Szlovákia területi egy­ségének védelmére... Ez a módszer a közelmúlt szomorú praktikáira emlékeztet. A korábbi hatalmi struktúra is a „szocialista szociológiának" arra a tételére alapozta politikáját, hogy egy közösség (csoport) legszilár­dabb összetartó ereje az ellenségtu­dat. S ha ilyen ellenség éppen nem volt, ki kellett találni vagy ki kellett konstruálni. így egy-egy időszakban hol a nemzetiségeket, hol az osztályellenséget vagy éppen a ha­talom képviselőinek soraiba furako­dott ellenfeleket vette célba. S az eredmény? Az ellenségnek kikiáltott társadalmi rétegeket végül­is valóban sikerült maguk ellen fordí­taniuk! Mert ki veszélyezteti ma a szlovák nyelvet? Ki vonja kétségbe Szlovákia terü­leti egységét? Vagy választások előtt minden eszköz jó a cél szentesítésére? Csakhogy a puszta feltevésekkel, hamis állításokkal érvelő politizálga­tok végtére is önmagukat leplezik le. Ez is a demokrácia vastörvénye. ZSILKA LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 5 1990. VI. 5. A nnyi felhívás, tiltakozás, vi­í\ tacikk, mint amennyi az elmúlt fél esztendőben jelent meg a sajtóban, talán fél évszázad alatt sem íródott tájainkon. Olvasom őket, bólogatok, vagy a fejemet csóválom, nagy horderejű témákat taglalnak okosan vagy darabosan megfogalmazva, de ami jó, mind­egyikből kicseng a szerzők remé­nye, a társadalomjobbító szándék. Én magam is megfogalmaztam ilyeneket, különféle szakmai-ér­dekvédelmi csoportok nevében. Persze, egyetértettem mondaniva­lójukkal, különben nem vettem volna tollat a kezembe. Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy a magam nevében is írok, pusztán a magaméban, amolyan egyszemé­lyes felhívást, melyhez senkitől sem kell kérnem hozzájárulást és egyetértést, így a felelősség is csak az enyém. A címzett pedig nem a magas minisztérium, nem is vala­ki közméltóság, hanem a társada­lom legtekintélyesebb rétege, ma­ga a NÉP. A sok tervezéstől, szárnyaló gondolattól zsibbad az ember feje, gondoltam, kéne már valami egy­szerűbb dolog is, amihez nem szükségeltetik tőke, hitel, dollár­milliók, sőt rohannunk sem kell, hogy utolérjük a világ legfejlettebb államait, vagy hogy esetleg lehagy­juk őket, csak egyetlen apróság kell hozzá, türelem. Ha negyven esztendőn át bolyongtunk, mint Mózes népe a pusztában, most már igazán nem kell sietni. Vegyünk mély lélegzetet és fújjuk ki magun­kat. S közben, ha megengedik: Jó napot kívánok! Igen, köszöntem. Tisztán, ma­gyarul. Hála a megtartó öntudat­nak vagy dacnak, mely lelkünkben munkált, hiszem, hogy sokan meg­értik. Sőt a magamfajta ötvenesek a köszönésformák tucatjai közül választhatnának fogadjistent, akár ilyeneket is: Szebb jövőt!, Kitartás!, Szabadság!, Česť práci! Lám már a sort záró is anakronizmusként hat, pedig még a tanév elején szi­gorúan előírta az iskolai rendtar­Egyszemélyes felhívás tás, függetlenül az iskola, a nevelő­intézmény oktatási, nevelési nyel­vétől, s a hivatal mint leckét, kellő eréllyel számon kérte. A kisebb nebulókat nemigen kellett bíztatni rá, előszeretettel hangoskodtak, különösen a forgal­mas helyeken, ha meglátták tanító­jukat: Česť práci! Persze hogy min­denki odafordult, jé, de érdekes. Aztán ahogy cseperedett a cseme­te, kezdett viszolyogni a feltűnés­től, hát inkább nem köszönt. A tanító jól ismeri a gyermeki lélek rezdüléseit, így a nemköszö­nés okát is tudta és tudomására hozta a tisztelt hivatalnak, ám köz­beszólt a nagy Gondviselés: „No­no! Te már megint járatod a szá­dat? Jó lesz, ha nem fecsegsz any­nyit!" A száj becsukódott, de a lel­kiismeret nem némulhatott el. „Kedves anyukák, apukák, mi mindenféle köszönésformát elfo­gadunk, csak bíztassák gyermeke­iket!" Hiszen a köszönés a legalapve­tőbb megnyilatkozás, két ember között, ha más közölnivalójuk ép­pen nem akad. Ki tudja mikor, még az ősidőkben találták ki, lehet, még akkor, amikor a vadon gyermeke az ósparadicsomban kezdett em­berré lenni. így jelezte tömören jóindulatát társának, hogy ne fél­jen, nem azért közeledik hozzá, mert kupán akarja vágni és nyár­sonsütve fölfalja, akárcsak Robin­son Péntekjét akarták felebarátai. Igen, vannak iskoláink, és jó iskoláink is vannak, melyekben a tanító hajlandó vállalni Robinson szerepét, hogy a sok apró Pénteket ráébressze emberi mivoltára. Mert sajnos a betondzsungelek lakói va­lamiféle hibás genetikai kód követ­keztében a lélekfejlődés útjának pont azon a szakaszán robognak át eszeveszettül, ahol meg kellene állni egy pillanatra, mivel ott mérik az illemet marékkal. Nekünk még hajdanán tenyérrel vagy bottal szabták az ülepünkre, ha netán megfeledkeztünk róla. Ó, dehogy sírom én visszá a régi szép időket. Miként említettem volt, jóval élőbbről való lim-lom a népi etikett, mint az én földhöz­ragadt gyermekkorom. Csupán az az önző szándék vezérel, hogy én is közzé tegyek egy felhívást, mint mondtam a saját nevemben. Hát íme: Tisztelt NÉP! Szülők pedagógusok, mindenki! rnanítsuk meg gyermekeinket, I ha másra nem, köszönni, s ha lehet, a napszaknak megfele­lően! Senki sem tiltja. A Jó reg­gelt!, Jó napot! és Jó estét! után szépen hangosan mondja ki a gyer­mek azt is hogy kívánok, különben a köszönés kurta, vagy inkább bumfordi, és akkor mit ér? És ha nem esik nehezünkre, hasonlókép­pen fogadjuk. Tisztelettel: CSICSAY ALAJOS Magyar az jelöltek -ös listán Név: KÖNÖZSI LÁSZLÓ Született: 1958. február 2. Lakhelye: Muzsla Foglalkozása: agronómus & ÉK > V\ e n M ŕ \ fy 'eme Könözsi László paraszti családból származik. Ez megmagyarázza intenzív szeretetteljes kötődését a termőföldhöz, mely a csehszlová­kiai magyarság többségének megélhetési lehetőségét biztosítja. A mezőgazdasági főiskola elvégzése után agronómusként dolgo­zott, napjainkban pedig a muzslai efsz főagronómusi tisztjét tölti be. Gyakorló mezőgazdászként szinte naponta tapasztalhatta azokat az akadályozó tényezőknek a hatását, melyek gátolták a rugalmas termelést, s egyre távolabb sodortak bennünket a fejlett agrárgaz­dálkodási módtól. Egyetértettek az FMK programnyilatkozatával, mely többek között kimondja, hogy a hatékony termelés érdekében elkerülhetetlen a gazdasági jogállam, a piacgazdaság megterem­tése. Ebből az alapelvből kiindulva fő részt vállalt az FMK mezőgaz­dasági programjának kidolgozásában. Könözsi László nőtlen. A Szlovák Nemzeti Tanácsba jelölt az 5-ös listán. ÚP-221 a piacgazdaságról Magánvállalkozók szerződéses biztosítása A magánvállalkozók eszközeivel, va­gyonával együttjáró kockázatok, elemi és más vagyonkárok technikai és anyagi következményei a gazdálkodás folyama­tosságát megszakíthatják, súlyosabb esetben lehetetlenné tehetik. A fenyegető véletlen-váratlan káresemények ellen a leggazdaságosabb és egyben legbiz­tonságosabb védekezési módszer a biz­tosítás. Milyen biztosítási lehetőségekkel ál­lunk ügyfeleink rendelkezésére? A Szlo­vák Állami Biztosító a kötelező felelős­ségbiztosításon kívül a magánvállalko­zóknak különböző szerződéses biztosítá­sokat kínál. Az egyes biztosítási lehetősé­geket a 179/1982 számú közlemény tar­talmazza. E közlemény értelmében a ma­gánvállalkozó köthet vagyonbiztosítást és általános felelősségbiztosítást. Vagyonbiztosítással a magánvállalko­zó olyan vagyontárgyakat biztosít, ame­lyek a vállalkozás eszközéül szolgálnak (gépek, berendezések, csarnokok). A biz­tosítási fedezetek kiterjeszthetők mind a saját, mind az idegen (bérlet, tárolt) vagyontárgyakra (állóeszközökre, illetve készletekre). Lehetőség van arra, hogy az idegen tulajdonú eszközök értékét, illetve a kártérítés felső határát magánvállalkozó határozza meg. Van olyan eset, amikor szakértőnek (becsüs) kell megállapítania a biztosított tárgyak értékét (pl. műkin­csek). A vagyonbiztosítás keretében a követ­kező biztosítások köthetők: természeti csapások következtében keletkező károk biztosítása vízvezetéktörésból eredő víz­károk biztosítása; szállítmánybiztosítás; betörés lopás- és rablásbiztosítás; géptö­rés biztosítás; üvegbiztosítás; kiállításbiz­tosítás; egyéb biztosítási lehetőségek. A természeti csapások következtében keletkező károk biztosítása a magánvál­lalkozók egyik legfontosabb alapvagyon­biztosítása. Ezen biztosításon belül a biz­tosító fedezetet nyújt: tűzvész, robbanás, villámcsapás, árvíz, belvíz és felhőszaka­dás által okozott károkra, valamint föld­rengés, földcsuszamlás, föld- és kőomlás által okozott károkra. A vízvezetéktörésből eredő károk biz­tosítása kiterjed a technológiai csőveze­téktörésből keletkező károk biztosítására is. Szállítmánybiztosítást a magánvállal­kozó csak saját tulajdonát képező va­gyontárgyakra köthet. A biztosító kocká­zatviselése a fuvarozási folyamat meg­kezdésétől annak befejezéséig tart. A biz­tosítás (szállítás ideje alatt) kiterjed és fedezetet nyújt a természeti csapások által okozott károkra, valamint a szállító­eszközt ért baleset miatti szállítmányká­rokra. Ez a biztosítás nem fedi a szállító­eszközön (gépkocsi,...) keletkező káro­kat. Például a magánvállalkozó számító­gépét Kassáról Prágába kívánja szállítani saját személygépkocsiján. A Szlovák Ál­lami Biztosítónál szállítmánybiztosítást köt e számítógép szállítására. Szállítás köz­ben a gépkocsi balesete következtében a számítógép megrongálódik. A biztosító a szállítmánybiztosításból fedezi a számí­tógépen keletkezett károkat, azonban nem téríti a gépkocsin keletkező károkat. A gépkocsi megrongálódását a biztosító az esetleges járműbiztosításból térítheti meg. A betöréses lopás és rablás következ­ményeként a magánvállalkozót ért anyagi veszteség ugyancsak biztosítás révén té­rül meg. A betöréses lopás és rablás esetére kötött biztosítás fedezetet nyújt a pénzkísérőket ért támadásokra is. Úgy­szintén kiterjed a káreseménnyel össze­függő rongálásokra és üvegtörésekre. A gépkocsibiztosítás csak rendszám­mal ellátott járművekre köthető meg. A biztosító kártérítést nyújt a gépkocsin keletkező károkért, melyek természeti csapások, baleset, lopás esetleg rablás révén következtek be. Géptörés esetére köthető biztosítással a géptörésből és gépbalesetekből szár­mazó károkra nyújtunk biztosítási fedeze­tet. A szerződés szempontjából a géptö­rés a gépek, gépi berendezések véletlen, váratlan,, előre nem látható formában fel­lépő töréskára, mely azok részleges vagy teljes működésképtelenségét eredmé­nyezi. A géptörés esetére szóló biztosítás üzembe helyezett gépekre köthető meg. A biztosítás nem terjed ki azókra a kár­eseményekre, amelyek a gép próbaüze­me során keletkeztek. Az üveg megrongálódását fedező biz­tosítás köthető kirakatokon, reklámtáblá­kon és egyéb üvegtáblákon keletkező károk fedezésére. A kiállítások esetén kötött biztosítás fedezetet nyújt a biztosított vagyontár­gyakban a kiállítás színhelyén történt bal­eset és elemi csapás (pl. tűz, villámcsa­pás, robbanás, beázás stb.) okozta min­dennemű közvetlen kárra, továbbá nem balesetből vagy elemi csapásból keletke­ző ún. közönséges törés, valamint lopás és rablás esetére. A biztosítás kiterjed a biztosítottnak kiállítói minőségben har­madik személlyel szemben fennálló, szer­ződésen kívüli, törvényes felelősségből eredő kárigényekre is. A magánvállalkozók a felsorolt va­gyonbiztosítások bármelyikét a Szlovák Állami Biztosító járási fiókjaiban köthetik meg. BORZA KATALIN mérnök, a Szlovák Állami Biztosító szakelőadója A rovatot vezeti: KOVÁCS EDIT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents