Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-27 / 149. szám, szerda

Fidel Castro interjúja az amerikai CNN-nek Bulgária Bírálatok a kelet-európai államok címére (ČSTK) - Az egykori európai szocialista államokban végbemenő változásoknak különbözőek az okai és különbözőek a céljai is. Egyes országokban a szocializmus javítására tett erőfeszítésekről van szó, másokban ezek az erőfeszítések a kapitalizmus felújítására irányulnak. Mint szocialista, nem érthetek egyet ez utóbbival - jelentette ki Fidel Castro legfelsőbb kubai vezető az amerikai CNN televízió állomásnak adott nyilatkozatában, amelyet tegnapra virradó éjszaka közvetítettek az USA-ban. Ted Turnerrel, a CNN tulajdonosával folytatott beszélgetése során Castro hangsúlyozta, tiszteletben tartja minden állam jogát arra, hogy saját elképzelései, népe óhaja szerint építse saját társadalmát. Ami a Szovjetuniót illeti, nincs jogunk arra, hogy kétségbe vonjuk a tervezett szovjet változásokat, mondotta Castro. Tiszteljük Mihail Gorbacsovot, s meggyőződésünk, hogy a szocializmus „megjavítására" törekszik. A változások a Szovjetunióban befolyásolhatják gazdasági kapcsolatainkat, de reméljük, hogy a két ország politikai viszonyát nem. A Kuba és az Egyesült Államok közötti kapcsolatokról szólva Castro kijelentette, a viszony javítása hoszszú távú ügy lesz és nem túl optimista. A kapcsolatjavítás nem Kubától, hanem elsősorban az USA-tól függ. Szeretnénk, ha normalizálódna a helyzet, de sohasem fogadunk el olyan feltételeket, amelyek belügyeinket érintik, hangsúlyozta Castro. A továbbiakban elmondta, szeretné, ha eltűnne az összes fal, nemcsak a berlini. De hozzáfűzte, vannak olyan falak, amelyeket az amerikaiak építenek - a mexikói határon, Koreában vagy a Guatanamo támaszpont körül. Az ellenzék elégedetlen (ČSTK) - Szófiában hétfőn este több mint 40 ezer ellenzéki tiltakozott a június 10-én és 17-én megtartott parlamenti választások állítólagos meghamisítása miatt. ,,A választásokat manipulálták és az eredményeket részben meghamisították" - mondotta Zseljo Zselev, az ellenzéki Demokratikus Erők Szövetségének elnöke. Totalitarizmussal vádolta a Bolgár Szocialista Pártot, valamint azzal, hogy nem tartja be a demokratikus elveket. A tüntetők támogatásukról biztosították a diákokat, akik már két hete sztrájkolnak a hiányos tájékoztatások miatt, s követelik a bolgár televízió igazgatójának lemondását. Bush-Mandela találkozó Eltérő vélemények a szankciókról Meghalt a túszszedő (ČSTK) - A keletnémet rendőrség antiterrorista egységeinek tagjai lelőtték azt a fegyveres férfit, aki hétfőn este Magdeburg közelében túszul ejtett négy személyt. Az eddigi tájékoztatások szerint az emberrabló a Németországban állomásozó szovjet hadsereg tagja volt. A gépfegyverrel felszerelt bűnöző egy házaspárt és két gyermekét ejtette túszul, akikkel gépkocsin próbált megszökni, nem tudni hová. A rendőrség eltorlaszolta az utat, tüzet nyitott a menekülőre, akit előbb megsebesített, majd lelőtt. A túszoknak nem esett bántódásuk, de sokkos állapotuk miatt kórházi kezelésre szorulnak ugyanúgy, mint a tűzpárbaj során megsebesült rendőrök. A szovjet honvédelmi minisztérium tegnap megerősítette: a túszszedő a 19 éves Sz. Szuvorov altiszt volt. (ČSTK) - Washingtoni idő szerint hétfőn délelőtt találkozott a Fehér Házban George Bush elnök Nelson Mandelával. Röviddel a tárgyalások megkezdése előtt az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) vezetője köszönetet mondott Bush elnöknek és Mihail Gorbacsovnak a „világbéke megőrzése érdekében tett erőfeszítésekért". Mandela egyesült államokbeli tartózkodása során szorgalmazza a Dél-Afrikával szembeni szankciók megőrzését, mivel véleménye szerint tovább kell fokozni a nyomást az apartheidre. Az amerikai kormány ezzel ellentétben értékeli azokat a változásokat, amelyeket a pretoriai kormány és Frederik de Klerk elnök hajtott végre, s örülne, ha Mandela valami gesztust tenne a dél-afrikai kormány felé. Némi nyugtalanságot keltettek az USA-ban Mandela kijelentései Fidel Castro, Moamer Kadhafi és Jasszer Arafat javára. A dél-afrikai polgárjogi harcos hétfőn délután a washingtoni Madison szállodában tartott sajtóértekezletet, ezen azokról a feltételekről beszélt, amelyek mellett az ANC hajlandó lenne normalizálni kapcsolatait a pretoriai kormánnyal. Még reng a föld Iránban A HALÁLRAÍTÉLT RUSHDIE IS SEGÍT (ČSTK) - Iránban további 82 rövid földmozgást észleltek, melyek közül a legerősebb elérte a Richterskála szerinti 5,5 fokot. A legutóbbi jelentések szerint a hétfői rezgések nem követeltek áldozatokat. A vasárnapi földrengés áldozatainak száma azonban meghaladja az 50 ezret, s a sebesültek számát 200 ezerre becsülik. Hamid Reza Husszeini, Irán csehszlovákiai nagykövete tegnap Prágában sajtóértekezletet tartott, melyen többek között elmondta, a Vörös Félhold és a hadsereg tagjai tapasztalatainak és szervezésének köszönhetően sikerült 11 ezer embert kimenteni a romok alól. Mintegy 35 ezer sebesültet szállítottak kórAz amerikai hadügyminiszter Berlinről Inkább maradjanak a katonák (ČSTK) - Richard Cheney amerikai hadügyminiszter hétfőn elutasította azt a szovjet javaslatot, hogy Berlinből vonják ki a háborúban győztes nagyhatalmak összes egységét. Eduard Sevardnadze*szovjet külügyminiszter indítványozta, hogy az NDK fővárosából, Németország egyesítése után, hat hónapon belül távozzon az összes amerikai, francia, brit és szovjet katona. „A probléma abban rejlik, hogy Berlinből ugyan kivonják egységeiket, de a főváros a jelenlegi NDK belterületén fekszik, körülzárva 38 ezer szovjet katonával, akik egyelőre nem távoznak" - magyarázta álláspontját az amerikai miniszter televíziós interjújában. Cheney azt mondta, az USA inkább Helmut Kohl nyugatnémet kancellár javaslatához hajlik, mely szerint az amerikai egységek addig maradjanak Berlinben, amíg a szovjet csapatok nem vonulnak ki az NDK-ból. ÚJ SZÚ 3 1990. VI. 27. Ki tudja, mikor? Mindig gyanítottam, hogy a hosszú élet titka a rossz anyakönyvezés. Amikor az egyik szovjet lap nemrég arról értesített, hogy sorra dőlnek meg a százhúszéves, másfélszázados rekordok, s az országnak már olyan állampolgára is van, aki Napóleon oroszországi hadjáratának évében született, szóval, akkor egészen biztos lettem benne: a hosszú élet titka valahol a pravoszláv parókiák füllesztő tömjénfüstjében vezetett anyakönyvek technológiájában, meg a vele szerves kapcsolatot őrző újbürokrácia találékonyságában rejlik. Most aztán becsapott a bomba. Vagy - hogy stílusosabbak legyünk - a gyertya. A Sztálingyertya, ahogy háborút végigreszketett felebarátaim idéznék a jelenséget. Néhány napja ugyanis tudjuk, hogy a gyertya keresztapja se a régi - sót, Joszif Visszarionovics Dzsugaszvili meg régebbi, mint gondolták. Ő - mozgalmi néven Koba - jó egy évvel korábban látta meg a különben lényegesen jobb sorsra érdemes világot, mint az az utólag gondosan átdolgozott anyakönyvekben és legendáriumokban áll. Ezzel aztán hirtelen veszélybe került az összes eddigi adat. Mi van a múlttal - faggathatja a históriát az egyszerű ember. Mi van vele, ha már a legfontosabb fogódzók, a dátumok sem sziklaszilárdan biztosak. És mi lesz a jelennel és a jövővel, hiszen ki bízhat az amúgy is jól hangzó ígéretekben, amilyenek konvertibilitását eddig sem sikerült igazolnia az időnek. (Lásd: kommunizmus felépítése, Amerika lehagyása nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is, a szocialista világrendszer általános győzelme, hogy csak a hitelesebb példákat említsük.) Magam elé képzelem a grúzokat és az oroszokat, akik gépkocsijuk szélvédőjére ragasztják az önkezűleg felkent generaliszszimusz képet, szóval, amint ők is eltűnődnek. A világ múlandóságán, no meg azon, hogy azt sem tudhatni, mikor is kezdődött a mulandó világ? KRAJCZÁR IMRE házba. Tájékoztatott arról, hogy fennáll egy járvány veszélye, amelylyel Irán úgy kíván szembeszállni, hogy evakuálja a lakosságot a katasztrófa sújtotta területekről. Husszeini nagyra értékelte az egyes országok, köztük Csehszlovákia azonnali segítségét. Salman Rushdie brit író, akit Khomeini ajatollah, Irán volt vallási vezetője tavaly februárban a Sátáni versek című regényéért halálra ítélt, 5 ezer fontot ajándékozott a földrengés áldozatai hozzátartozóinak. Ezt a The Independent című brit napilap közölte. NPK-NSZK A pállok is egyesülnek (ČSTK) - Hans-Jochen Vogel, a nyugatnémet SPD vezetője szeptembertől valószínűleg az össznémet Szociáldemokrata Párt elnöke lesz. Bonnban az SPD szűkebb elnöksége tegnap jóváhagyta azt az ajánlást, mely szerint a kelet- és a nyugatnémet szociáldemokraták szeptember végére tervezett egyesülési kongresszusán nem választanak új elnököt és elnökséget sem. Vogelnak kellene lennie tehát az össznémet SPD elnökének legalábbis 1991 tavaszáig, vagyis a párt soros kongreszszusáig. A Berlinben megtartandó egyesülési kongresszuson az elképzelések szerint a keletnémet szociáldemokraták szerezhetnék meg az egyik alelnöki tisztséget. A kelet- és a nyugatnémet liberálisok egyesülési kongresszusát augusztus 11 én és 12-én tartják meg - közölte tegnapi bonni sajtóértekezletén Ottó Lambsdorff, az NSZK-beli FDP elnöke. A helyszínben még nem állapodtak meg, de mint mondotta, Berlin és Hannover jöhet számításba. Ezzel ellenté.tben a Keresztényszociális Unió (CSU) elnöksége müncheni tanácskozásán egyhangúlag egyetértett Theodor Weigel pártelnök irányvonalával, mely szerint ez a bajor párt nem terjeszti ki tevékenységét az NDK-ra. Jeruzsálem Bombatámadások (ČSTK) - Jeruzsálem nyugati, zsidó negyedében két személy megsebesült a tegnapi bombamerénylet során, közölte az izraeli rendőrség. Hétfőn a rendőrségnek még sikerült megakadályoznia egy szerencsétlenséget, amikor hatástalanította a Nyugat-Jeruzsálem üzleti negyedében elhelyezett robbanószerkezetet. A sorozatos bombatámadásokat azzal hozzák összefüggésbe, hogy az Egyesült Államok felfüggesztette a párbeszédet a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel. Stasi & RAF PERVERZ KOMBINÁCIÓ Mindkét német államban nagy port vert fel az utóbbi hetekben az egykori keletnémet állambiztonsági minisztérium (Stasi) és az egyik legbrutálisabb nyugat-európai terrorista szervezet, a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) együttműködése körüli botrány. Fény derült arra is, hogy nemcsak a Stasi, hanem az NSZEP vezetősége és a volt államügyészség is minden támogatást megadott, védelmet nyújtott a RAF-tagoknak. A Spiegel című nyugatnémet hetilap legutóbbi száma a botrány hátteréről közölt terjedelmes cikket, amelyet az alábbiakban ismertetünk. Erich Honecker, az NSZEP főtitkára, aki a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjaként már gyermekkora óta részt vett a kizsákmányolás és az imperializmus elleni harcban „egyfajta rajongó szeretetet" érzett Európa legkeresettebb terroristái, a RAF-tagok iránt - emlékezik viszsza egy ex-pártbürokrata. Beszámolt róla, hogy Erich Mielke hadseregtábornok, a mindenható Stasi főnöke parancsot kapott Honeckertől,segítse a RAF embereit „ha nehéz helyzetbe kerülnének". Ezt a rendkívüli ajánlatot a terroristák két generációja is kihasználta - Ulrike Meinhof vagy Andreas Baader frakciófőnökök, s azok utódjainak, Adelheim Schulznak vagy Christian Klarnak a társai. A keresett bűnözőknek összekuszált ösvényeken át, az arab és a szocialista országokon keresztül csaknem mindig sikerült visszahúzódniuk az NDK-ba. Új iratokkal, lakással, autóval, a Stasi védelme alatt biztonságban érezték magukat a terroristák: németek voltak, nem keltettek feltűnést, hiszen még nyelvi nehézségeik sem voltak. A Stasi & RAF cég kényelmes, állandó terrorista mentsvárat rendezett be az NDK-ban. Ugyan ki is számolt volna akkor azzal, hogy egyszer ledől a fal és a történelem bizarr fordulatot tesz: azok, akik forradalmat akartak kirobbantani, most egy másik forradalom áldozataivá váltak. Persze, a régi keletnémet vezetés nemcsak munkahelyet és új egzisztenciát biztosított a jövevények számára. „Alvó kutyáknak" tartották őket - véli a már említett pártbürokrata -, amelyeket szükség esetén fel lehetett volna használni a gyűlölt NSZK destabilizálására. Nyolc RAF-tagot tartóztatott le az elmúlt napokban a keletnémet rendŐrség: Susanne Albrechtet, Werner Lotzét, Christine Dümleint, Monika Helbinget és férjét, Ekkehard von Seckendorffot, Inge Viettet, Silke Maier-Wittet. Közülük többen személyesen hajtottak végre számos véres merényletet, közreműködtek az emberrablásokban, részt vettek a nyugatnémet gazdasági, politikai és közélet képviselőinek meggyilkolásában. A wiesbadeni Szövetségi Bűnügyi Hivatalnak már 1986-ban „kézzelfogható információi" voltak arról, hogy öt körözött RAF-terrorista az NDK-ban telepedett le. Ezeket az információkat továbbította Günther Wendlandnak, az NDK akkori államügyészének. A keletnémet igazságszolgáltatás reagálása azonban egyáltalán nem felelet meg a várakozásnak: nem fogták el a terroristákat, akik később elhagyták lakóhelyüket, s eltűntek az országból. Susanne Albrecht például férjével, Claus Beckerrel és gyermekével együtt 1987-ben a Szovjetunióba utazott. Felvette férje nevét, aki mint fizikus a dubnai atomkutató központban „szerzett" állást. A Stasiügynökök közben Susanne Albrechtet többször „mutatták" Damaszkuszban: a megtévesztő trükkel azt az elképzelést akarták rákényszeríteni a nyugatnémet titkosszolgálatra, hogy a RAF-terroristák a támadások után rendszerint a KözelKeleten húzódnak meg. A szocialista országokban a marxista eszméket valló arab kommandókat nemzeti felszabadítási mozgalmakként ismerték el. A libanoni polgárháborúban és a terrortámadások során megsebesült harcosokat Prága és Kelet-Berlin kórházaiban ápolták. S ugyancsak Csehszlovákia és az NDK szállított ingyen lőszert és fegyvereket - kezdve a Kalasnyikov-geppuskáktól egészen a SAM-7-es típusú légelhárító rakétákig - a „felszabadítóknak". Jaszszer Arafatot, a PFSZ vezetőjét államfőnek kijáró tisztelettel fogadták az NDK-ban. Cserébe az NSZEP ideológiai és anyagi segítségéért, a PFSZ-harcosok az NDK javára kémkedtek a Közel-Keleten, de máshol is. A RAF-tagok pedig a kapitalizmus és az imperializmus elleni harcukban a palesztin partizánokban látták szövetségeseiket. Állítólag a nyugatnémet és az arab terroristák közös műve volt a 98 zsidó utast szállító francia Airbus elrablása az ugandai Entebbébe 1976-ban. Az utasokat azután egy izraeli elit alakulat szabadította ki. A RAF-terroristák egyébként nem mindenben értettek egyet palesztin kollégáikkal. Az érvelés: merényleteik, melyek gyakran egyszerű polgárok ellen irányultak, nem voltak összeegyeztethetők a gazdaság és a politika „katonai-ipari komplexuma" ellen irányuló RAF-stratégiával. Persze, volt pár közös akció, a nyugati terroristák gyakran használták ki a keletiek segítségét különböző merényletek előkészítésénél. A keleti tömbön belül a RAF legfőbb szövetségese az NDK lett. Ebből az együttműködésből származó előnyök lehetővé tették az NSZEP hatalmi stratégái számára, hogy áthidalják a nyugati gyilkos kommandókkal szembeni saját kételyeiket. Először is, a terroristák akcióiban a gyűlölt testvéri állam destabilizációjának a lehetőségét látták. Másodsorban pedig az NSZEP-vezetőség a RAF-párti irányvonallal jó pontot szerezhetett a palesztin partnereknél az „imperializmus elleni nemzetközi szövetségben". Ezenkívül - mint ahogyan arra az állambiztonság egyik magas rangú tisztje rámutatott - az NDK, menedékhelyet adva a RAF-osoknak azt is „kihandlizta", hogy a terroristák békén hagyták a Stasi-államot. Hogy miképp szervezték meg a RAF-tagok visszavonulását az NDK-ba, arra Susanne Albrecht vallomásaiból derült fény. Az áttelepülést egy kollégája ajánlotta fel számára. A terroristák vezérkara és egy közvetítő segítségével jutott KeletBerlinbe. Peter-Michael Diestel, az NDK mostani belügyminisztere megerősítette, hogy Mielke minisztériuma „szervezte és biztosította a felvételt" a RAF-tagok számára. Amíg a nyugatnémet nyomozók a még szabadlábon levő, valószínűleg még mindig az NDK-ban tartózkodó további terroristák után kutatnak, addig keletnémet kollégáik és az államügyészség figyelme a Stasi-RAF együttműködés hazai politikai felelőseire összpontosul. Kivizsgálják, hogy az egykori állampárt vagy a Stasi óriásai a büntetőjog alapján felelősségre vonhatók-e. Jóformán semmit sem. várhatnak sem Mielketől, sem volt helyettesétől, Márkus Wolftól. Mielke öregkori gyengeelméjűségben szenved, nem tartják beszámíthatónak. Wolf, a fordulat óta „a demokrácia élharcosa" ártatlannak vallja magát: a Stasi és a RAF közötti együttműködésről a sajtóból értesült. A DSU parlamenti frakciócsoportja mindenesetre követeli letartóztatását „lehetséges terrorista aktivitása miatt". A bonni politikusok megdöbbenve veszik tudomásul, hogy mit mert kockáztatni az NDK. Honeckernek, a lelkes külpolitikusnak tudnia kellett, mit jelentett volna, ha rábizonyítják személyes felelősségét a RAF-menhely létrehozásáért: a német-német kapcsolatok összeomlását, az NDK külpolitikai hitelvesztését. A kelet-berlini főügyészség - szóvivői szerint - nem fog megelégedni azzal, hogy Honecker vazallusából, Mielkeből csináljanak bűnbakot.