Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-26 / 148. szám, kedd

A bohózattól a paródián át az abszurdig Évadzáró bemutató a Komáromi Jókai Színházban Eugéne Labiche Olasz szalma!<a­/ap című zenés bohózatának komá­romi változata nem arra a néző re­keszizmait ingerlő humorra épít, amelyet oly jól ismerünk a magyar színpadokról. A nyelvöltögetés, a grimasszá torzított kacsintások, a mímelt hasraesések és a malac­kodás helyett Szőke István, a buda­pesti Nemzeti Színház rendezője, eredendően másfajta színpadi hu­mort kultivál. Olyan nevetést akar a nézőtéren előidézni, amely a fe­jünkből, a gondolkodásunkból ered. Hogy milyen nehéz feladat ez, azt bizonyítja a játék kezdetét követően csak bizonyos fáziskéséssel meg­születő nézőtéri hangulat. Persze, amikor már mindez megteremtődik, s a humor magasabbrendü változa­taira is fogékonnyá válik az a néző, aki erre igazán érzékeny, kiderül a turpisság. Szőke István megkísé­relte, hogy a francia szalonvígjáték helyzetkomikumából kibontsa a szó­rakoztatás szintje fölé emelhető al­kotóélemeket. Érdemes volt eltöp­rengenni, hogy ezek a színpadi ef­fektusok valójában az eredeti Labi­che-szöveg rétegeiben voltak-e el­bújtatva, vagy a rendezőnek és al­kotótársainak értelmezése nyomán váltak az előadás meghatározó ele­mévé. A közönség szempontjából feltű­nő Darvas Ferenc zenéje, amelyben vissza-visszaköszönnek ismert ope­rák és zeneművek szinte komolyze­nei slágerekként ismert dallamai. Ezek hol a zenés bohózat betétda­laiba folynak át, hol az abszurd szín­ház történései felé vitt cselekményt húzzák alá. Mindebben kellően hangsúlyozott ellenpontozások se­gítik megszületni a humort, amely gondolkodó nevetésre készteti a né­zőt. Nem egyszerű színpadi képle­tek alapján dolgozik Szőke István. Ez a bohózat-értelmezés magát a műfajt, illetve annak zenés válto­zatát is kigúnyolja. Eközben persze egyetlen pillanatig sem hagy kétsé­get afelől, hogy vérbő komédiázás szemtanúi vagyunk. Ehhez jól illesz­tette a színészi játékstílust, amely­nek láthatóan a Commedia dell'arte eszközrendszerében gyökerező jel­lemzői vannak. A rendező erre épí­tette fel a szituáció-sort, amely az eredeti francia bohózat cselekmé­nyét követve, valamifajta foszlá­nyokban lengedező, s az egész játé­kot láthatatlanul beborító szomorú­ságot sugall. Szőke a színészekre alapoz min­dent, akik bizonyára most tanulták ezt a stílust. A Kerényi József Ybl­díjas építész tervezte terekben - amelyek valójában egyetlen tér drapériákkal, függönyökkel, kárpi­tokkal beborított változatai - úgy mozgatja a szereplőket és a Komá­romban szokatlanul nagy létszámú statisztériát, hogy még a darab stati­kusabb jeleneteiben is a mozgás, az akció felülemelkedik a dikción. Keré­nyi József játéktere zavartalan moz­gást, pontosan meghatározott ko­reográfia szerint megkomponált di­namikus jeleneteket fog egybe. Úgy nyitott, hogy egyszerre zártnak is tűnik, s amikor az utolsó felvonás­ban az enteriőrből a drapériák, kár­pitok levétele után exteriőrré válto­s a színészi játékában felnagyított konvenciók mindvégig szórakozta­tóak, kicsit félszegen vesszük mind­ezt. Holocsy mindvégig eszünkbe juttatja a vígjátéki helyzetekben buj­káló tragikumot. A színész parodisz­tikuma, ebben az esetben a gro­teszk és az abszurd helyzeteken belül jelenik meg. Ettől válik ez a já­ték meghatározó jegyévé az egész előadásnak. Ha Szőke István meg­lepő színészvezetésének van kul­csa, akkor ezt Holocsy István játéká­ban találhatjuk. Az effajta túlzásokra kevésbé haj­ló Dráfi Mátyás (Nonancourt) és Ro­pog József (Beauperthuis) inkább a jellemkomikum eszköztárából me­rítettek. Velük együtt egy olyan szí­nészi csapatmunkát láthattunk, amelynek elemenkénti minősítése A násznép most a téren mulat. zik, szinte megnőnek méretei. A díszlet - Kerényi értelmezése sze­rint - nem illusztrálja a cselekményt, hanem aláhúzza, segíti, kiemeli azt. Mindezt úgy teremtette meg, hogy majdani tájolás körülményei kö­zött sem akadályozza a játékot. Egyszerű formái a célszerűséget (ebben az esetben a tájolást) szem előtt tartva születtek meg. A számí­tásaim szerint négyszer váltott hely­színek alapvető árnyalataival mindig harmonizálnak Fekete Máriának, a Miskolci Nemzeti Színház tervező­jének jelmezei. Úgy teremtette meg a ruhák formáit, hogy azok domi­náns színei a színész megjelenítette karaktert is erősítsék. Nem tapasz­talni formai túlhajtottságot, ugyanak­kor a komáromi színpadról jólismert szegényesség sem rontja a jelme­zek keltette illúziót. A lakodalma napján mások és saját szerelmi kalandjába bonyolódó Fadinard, Holocsy István megformá­lásában szeretetre- és sajnálatra­méltó vőlegény. Bár nevetünk rajta, (Varga Róbert felvétele) inkább kritikusi kényszerűség lenne, mintsem méltányos bírálat. Cs. Tóth Erzsébet kikapós menyecskéje, Varsányi Mária hervadozó meny­asszonya, Mák Ildikó csalódott szerelmese, Bugár Béla ravaszkodó könyvelője, Skronka Tibor otromba parasztlegénye, Póthe István ügyeskedő szolgája, Németh István „szívdöglesztő" uracsa és Mics Ildi­kó kikapós szobalánya alkotja ezt a csapatot. Komikai énjének minden előnyét a szerepformálásra haszná­ló Szentpétery Aranka ismét gazda­gította azoknak a szerepeinek a so­rát, amelyekben újra és újra felpa­rázslik belső derűje. Legfontosabb erénye az előadás­nak, hogy többféle nézőpontot kínál a nézőnek, ugyanakkor határozott rendezői törekvésként van jelen a színészi játék parodisztikus jellege és a Labiche-szövegből kibontható groteszk szituációk, amelyek közül a lakásokat mindenütt elözönlő násznép huszadik századi magán­életünk abszurditásának is tetsz­het. DUSZA ISTVÁN Világot látni - de mennyi pénzzel? Nem konvertibilis valutából elegendő van Utazási lázban égünk. A korábbi­nál nagyobbak a lehetőségeink arra, hogy világot lássunk. Csakhát a pénz... és nem csak a korona. - Mennyi külföldi pénzt vásárol­hatunk utazásaink előtt? - Erre a kérdésre kértünk választ Marcela Tupá mérnöktől, az Általános Hitel­bank pozsonyi központja szolgáltató részlegének munkatársától. - A nem konvertibilis pénznem­mel rendelkező országokba szemé­lyenként minden utazás alkalmából legfeljebb 15 ezer korona váltható be. Ez azt jelenti, hogy nincs korlá­tozva az utazások száma és a pénz­váltást nem is jegyzik be az útlevél­be. Vonatkozik ez az egyéni és a szervezett utakra is. Az NDK-beli utakkal kapcsolatban még egy-két napig érvényes, hogy ebben az év­ben 4500 korona értékű keletnémet márkát vásárolhatnak az érdeklő­dők, ezt az útlevélbe is bejegyzik, de mindez csupán június végéig idő­szerű. r - És a többi országba mennyi pénzt kapunk útravalóul? - A konvertibilis pénznemű álla­mokba személyenként évente két­ezer koronáért vásárolható valuta. Ezt az összeget csak egyszer lehet kiváltani. Tehát ha valaki 500 koro­náért vásárolt schillinget, ,,a többit" már nem válthatja ki és a maradék összeget nem lehet a következő évben meríteni. Aki idén nem vásá­rolja meg az említett kétezer koroná­ért a valutát, az a következő évben bizonyos kedvezménnyel veheti majd meg. - Mit kell tudni a gyerekek utazá­sával kapcsolatban? - Csak a hat évnél idősebb - a váltás napjáig be kell hogy töltsék hatodik életévüket - gyere­kek kaphatnak 15 éves korukig 1000 koronáért valutát, de csak abban az esetben, ha saját útlevéllel rendel­keznek. -Sokan készülnek a jugoszláv tengerpartra. Ők mennyi dinárt igé­nyelhetnek? - Minden felnőtt 10 ezer koroná­ért és a 15 évesnél fiatalabbak ,5 ezer koronáért vásárolhatnak di­nárt, ezt a váltóhelyen az útlevélbe bejegyzik. Jugoszláviába, való uta­záskor nem kell, hogy a gyerekek­nek külön útlevelük legyen, az ,,ő pénzük" a szülők útlevelére is be­váltható. - Az is utazhat Jugoszláviába, aki a kétezer koronáért már vett nyugat­német márkát vagy esetleg dollárt? - Idén sajnos nem. Döntenie kel­lett, hogy nyugati valutát vagy dinárt vtíb^-fc. nd Jugoszláviát választotta és 10 ezer koronáért dinárt vett, a kétezer koronás valutavásárlási igénye már nem vihető át 1991-re. - A lakosság nagy része úgy kép­zeli el, hogy a bankban átnyújtja a kétezer koronát és ennek fejébe megkapja a dollár, schilling, márka árfolyam szerinti összegét... . - Ez sajnos nem így van. Ugyanis nincs elegendő aprópénzünk, ezért azt a megoldást választottuk - és részlegeinket feljogosítottuk arra -, hogy a koronaösszeget fel, illetve lekerekítsék. 99 korona a határ. Te­hát lehetséges és megengedett, hogy például 1952 koronát vagy 2049 koronát fizet a valutavásárló. - A kétezer koronáért olyan valu­tát vehetünk, amilyet akarunk? - Lényegében igen, persze elő­fordulhat, hogy a pénzváltónak nincs a kívánt pénzneme. Ezeket ugyanis a Csehszlovák Állami Bank látja el valutával, és nem biztos, hogy pél­dául elegendő olasz líra van egy­egy kirendeltségen. A hitelbankunk részlegein a külföldiektől megvett pénzt is árusítjuk, tehát a felvásár­lástól is függ a kínálatunk. Azt vi­szont jó tudni, hogy a pénzt nem kell a lakóhelyhez legközelebbi bankban megvásárolni, a valutaváltás nincs helyhez kötve. DEÁK TERÉZ Képviselőink Ezen a héten tartják alakuló üléseiket az új szövetségi parlament, valamint a két köztársaság törvényhozó testületei. A Szövetségi Gyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői között 38 magyar nemzetiségű van. Az első ünnepi ülések után a hétköznapi munka vár rájuk. Mit tartanak a legfontosabb feladatuknak, hogyan képzelik el képviselői tevékenységüket? Ezzel a kérdéssel fordultunk hozzájuk. Válaszaikat több részletben közöljük. Dr. Szurový Ferenc (MKDM) Szövetségi Gyűlés Felértékelődik a mezőgazdaság szerepe Mint a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egy kis láncszeme egyetemes céljaink valóra váltását én is feladatom­nak tekintem. Gondolok itt elsősorban a jogállamiság megteremtésére, egy le­endő felsőoktatási intézmény, egy ma­gyar egyetem létrehozására, valamint komáromi székhelyű önálló magyar püs­pökség kialakítására. Regionális vonat­kozásban a Nagykürtösi járás déli ré­szén is sok a teendő. Az oktatásügyben éppúgy, mint a lakosság szociális ellátá­sában, sürgősen változásokat kell vég­rehajtani, mert a múltban e terület elha­nyagolása miatt nagy méreteket öltött az elszivárgás, a lakosság migrációja. So­kan csak ugródeszkának használták ezt a területet, az itt élő dolgos nép rovására élvezték a letűnt rendszer kiváltságait. Az egészségügy terén - mely egyébként szakmai területem - rengeteg a hiányos­ság. Ezek kiküszöböléséért is küzdeni fogok, de azért is, hogy szűkebb pátriánk húzóágazata, a mezőgazdaság - ha már a nagymérvű iparosításból a mi vidékün­kön semmire sem futotta - ne degradá­lódjon tovább és ne ismétlődjön meg a múlt szégyenteljes valósága, hogy vegyi anyagokkal szennyezett tejet fejtek az istállókban. Szerintem a jövőben a me­zőgazdasági termelés és a vidék szerepe felértékelődik, s ebből mi is profitálni sze­retnénk. A letűnt korszak további nagy hiányosságát mi hívő embrek az érzelmi fásultságban, a hitetlenségben, a lelki sivárságban látjuk, ami gyűlölködések, válások, öngyilkosságok és egyebek egész sorozatát hozta magával. Azt sze­retném, hogy felszabadultan gyakorol­hassuk hitünket, vallásunkat és erköl­csünket, s ezáltal jobban becsüljük önma­gunkat és másokat. Dr. Szabó Rezső (Együttélés) SZNT Reális képet nemzeti kisebbségünkről A Szlovák Nemzeti Tanács képviselő­jének az alkotmány 111. cikkelye alapján joga van törvényjavaslatok előterjeszté­sére; a 115. cikkely alapján pedig jogosult interpellációt benyújtani a kormánynak, illetve tagjainak, és kérdéseket feltenni nekik a hatáskörükbe tartozó ügyekben. Az alkotmány 116. cikkelye különleges védelmet biztosít a képviselőnek többek között azáltal, hogy sohasem indítható ellene eljárás a Nemzeti Tanácsban vagy annak szerveiben való szavazás miatt, sem olyan kijelentésekért, amelyeket képviselői funkciója gyakorlása közben ott tesz. Nem kevesebb és nem több az a lehe­tőség, eszköz és fegyvertár, jogkör és védelem, amelyet az alkotmány nyújt a képviselőnek ahhoz, hogy a választókkal szembeni kötelességét teljesítse. E köte­lesség pedig a következőkben foglal­ható össze: a vele egy politikai mozga­lomban lévő képviselőkkel vállvetve és a hasonló elveket valló képviselőkkel szo­rosan együttműködve a lehető legkövet­kezetesebben politizálni vagyis teljesíteni azokat a feladatokat és megközelíteni azokat a célokat, amelyeket pártjának választási programja magába foglal. Én az Együttélés képviselőjeként sze­mély szerint a legfőbb feladatomnak azt tartom, hogy a többi párt és mozgalom képviselőinek reális képet adjak nemzeti kisebbségünkről, hogy a hamis elképze­lésektől szabadulva elfogadják azt az egyszerű igazságot, hogy ezen a földön, ahol generációkon keresztül együtt él­tünk, családi, baráti, munkatársi és szom­szédi kapcsolatok fűznek bennünket száz szállal egymáshoz, csak az egyenlőség alapján és együtt lehetünk boldogok. Ebben a szellemben szeretném az új alkotmánynak a nemzeti kisebbségekre vonatkozó részét tovább folytatni mint képviselő ott, ahol 1968. augusztus 21-e után abbahagyatták velünk. Arra fogok törekedni, hogy a vegyesla­kosságú területek gazdasági, társadalmi és kulturális felemelkedését tiszta, vilá­gos, mindenki számára közérthető törvé­nyek javaslásával és elfogadásával szol­gáljam. Minden erőmet és képviselői hatalma­mat latba vetem az igazságtalanságok, a visszaélések és a viszályszítások lelep­lezésére, a kiszolgáltatottak védelmére, a rászorulók gyámolítására, a törvényte­lenségek megakadályozására. Gémesi Károly mérnök (FMK) Szövetségi Gyűlés Nem mindennapi igények Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy tagja lehetek a hosszú idő után először demokratikusan megválasztott parla­mentnek. Annál is inkább, mert nagyon sok fontos és felelősségteljes munkát kell elvégeznie a rendelkezésére álló két év alatt, egy kudarcot vallott régi rendszerből kilépve, de valamennyi nyügét-terhét ci­pelve és egy új felé igyekezve. Felborzolt nemzeti érzések között egyensúlyozva, a parlamentben jelenlevő három nemzeti párt nem mindig egyeztethető érdekeit figyelembe véve keresni a megoldást az ország gazdasági problémáira. Ezzel egyidöben végre meg kell te­remtenie egy megvalósítható és időtálló államrendszer koncepcióját is, mely egy­formán megfelel az államalkotó nemzetek és nemzetiségek érdekeinek is. Ehhez jön még a külkapcsolatok elengedhetet­len kiépítésének és fejlesztésének igé­nye, valamint az ország belső erőinek sokszor türelmetlen, követelődző és kényszerítő hatása is. Nem mindennapi igények egy túlnyomórészt kezdőkből, il­letve pár hónapos gyakorlattal rendelkező képviselőkből álló országgyűléssel szemben! Nos, pont ez a vonzó és erőtpróbáló számomra is. A valószínűleg kormány­koalícióban részt vevő FMK képviselője­ként és csehszlovák állampolgárként: szeretnék tevékenyen részt venni abban az országépítő munkában, melyet a Pol­gári Fórum, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, valamint a Független Magyar Kez­deményezés programjainak megvalósítá­sa jelent. Magyarként: szeretnék haszná­ra lenni a majd 600 ezres magyar nemzeti kisebbségnek; szeretnék.közreműködni abban, hogy az új rend megalapozásában részt vállalva a szlovákokkal együtt te­remtsük meg a szlovákiai magyarság tel­jes egyenjogúságát és egyenrangúságát ebben az országban, és végül szeretnék közreműködni annak a megakadályozá­sában, hogy ezt a 600 ezer emberi a mindkét oldalon jelenlevő erők az új rend ellenzékébe sodorják, vagy kény­szerítsék, újabb évekkel, vagy évtizedek­kel odázva el a létünket fenyegető problé­mák megoldását. Rajczy László (MKDM) Szövetségi Gyűlés Lelki megújulás nélkül nincs előrelépés A nép akaratából demokratikusan megválasztott parlamentnek munkálkod­nia kell az emberközpontú állam kimun­kálásán, a közjó, a haladás és a béke érdekében. A személyiségnek érvénye­sülési lehetőséget kell kapnia a kibonta­kozásra és az egyénnek felelősségtelje­sen kell hatnia a közösség boldogulására. Mint a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom képviselője, szorgalmazni fo­gom a hitoktatásnak, mint szabadon vá­lasztott tantárgynak a bevezetését az is­kolai oktatásba. Annak érdekében, hogy egyenrangú tantárggyá váljon a többi tan­tárggyal, a bizonyítványban mint osztá­lyozott tantárgyat kell feltüntetni. Csak így érhetjük el azt, hogy a hitoktatás méltó figyelmet kapjon az iskolai oktatásban, s ezen keresztül a hétköznapi életben is. Köztudott, hogy a fiatalok körében a leg­nagyobb probléma a közerkölcs lazasá­ga, helyenként pedig megbotránkoztató állapota. A fiatalokba táplált elferdült gon­dolkodás, ami a múlt rendszer tudatos igyekezete volt, nem azok hibája, akiken alkalmazták, hanem akik alkalmazták. így fokozódik felelősségérzetem, mikor mint keresztény a fiatalság körében fontosnak tartom az iskolákban bevezetni a hitokta­tást. Az új gondolkodásmód kialakításá­ban látom társadalmi rendszerünk újjá­születését. Az, aki csak jobb anyagi bol­dogulást vár társadalmi rendszerünk megújulásától, az illúzióban ringatja ma­gát. Lelki megújulás nélkül nincs, nem lehet előrelépés. ÚJ SZÚ 4 1990. VII. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents