Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-25 / 147. szám, hétfő

Közös igyekezettel Az új csehszlovák alkotmány kulcskérdéseiről Csehszlovákiában a totalitárius rendszer fennállásának hosszú évei után demokratikus választások zajlottak le. Az újonnan megválasztott legfelsőbb képviseleti testületek, a Szövetségi Gyűlés, a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács megbízatása két évre szól. Az egyik fő feladatuk az új alkotmányok - tehát a csehszlovák szövetségi és a két köztársasági alkotmány - kidolgozása lesz. Ez több oknál fogva nehéz és bonyolult teendőnek mutatkozik. Az új csehszlovák alkotmány megalkotóinak meg kell küzdeniük azzal a sarkalatos problémával, amit a csehszlovák államszövetség alapelveinek, sarkköveinek és intézményes formáinak újragondolása és meghatározása jelent. A kelet-európai országok sztálini eredetű államszocialista rendszerének bomlási folyamatában - amihez a szovjet peresztrojka is erőteljes ösztönzéseket nyújtott - mindenütt előtérbe került a nemzeti problematika. A megoldatlan avagy elfojtott nemzetiségi ellentétek azzal fenyegetnek, hogy kiéleződésük a jugoszláv, illetve a szovjet államszövetség felbomlásához vezethet, szinte feloldhatatlannak tűnő konfliktusokat eredményezhet. (Gondoljunk a Kaukázuson túli, a baltikumi és másutt kialakult helyzetre.) A csehszlovákiai helyzet sajátossága Csehszlovákiában szerencsére a nemzetiségi problémák nem öltöttek ilyen jelleget. Nincs véres összetűzésekkel terhelt előtörténetük. Ezért feltételezhető, hogy rendezésük elérhető demokratikus eszközök alkalmazásával. Sajátszerűségük és összetettségük abban rejlik, hogy Csehszlovákia két nemzet, a csehek és a szlovákok állama. Úgy tűnik ez látszólag megkönnyíti a probléma kezelését, valójában azonban a maga módján bonyolítja. Ilyen tekintetben a csehszlovák államszövetség egyedülálló. Talán csak a belgiumi flamandok és vallonok együttélésének alkotmányjogi szabályozásához hasonlítható. Belgiumban azonban piacgazdálkodás folyik, a belgiumi gazdaság része az Európai Gazdasági Közösségnek, s ez lényeges különbség a teljesen államosított csehszlovák gazdasággal szemben, amely most keresi a szociális piacgazdasággá alakulás útjait és eszközeit. Belgiumban a lakosság hatvan százaléka flamand, negyven százaléka vallon, Csehszlovákiában a Cseh Köztársaságban tízmilliónyi, többnyire cseh nemzetiségű lakos él, a Szlovák Köztársaságban megközelítőleg ötmillió a lakosok száma, ebből több mint fél millió magyar. A Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaságban a csehek és a szlovákok aránya 2:1 -hez. Bár alkotmányosan mindkét nemzet egyenjogú, nem könnyű olyan szövetségi elrendezést kidolgozni,, mely egyaránt szavatolja mindkét nemzet és ugyanakkor az állampolgárok politikai egyenjogúságát. A cseh-szlovák viszony szövetségi alapon történő rendezésére 1968ban a Prágai Tavasz beköszöntésével történt kísérlet. A katonai beavatkozást, 1968. augusztus 21 -ét követően a politikai rendszer reformjából egyedül a szövetségi elrendezés maradt meg, amely viszont tényleges belső tartalom nélküli díszlet maradt. Erről tanúskodik az a tény is, hogy húsz éven át nem került sor a szövetségi és a két köztársasági alkotmány kidolgozására, nem jöttek létre az államszövetség és a két tagköztársaság szintjén különböző alkotmányos és egyéb intézmények (például az alkotmánybíróságok), amelyek meglétét a föderációról szóló alkotmánytörvény kilátásba helyezte. A CSKP által uralt bürokratikus-centralisztikus hatalmi rendszer mindkét nemzetet, a cseheket és a szlovákokat is elnyomás alatt tartotta. Főként a cseh térfélen nem szereztek semminemű tekintélyt és bizalmat az újonnan létrehozott testületek, a Cseh Nemzeti Tanács és a cseh kormány. A Cseh Köztársaság léte a cseh nemzetben nem eresztett gyökeret. összetartó erő és egyenjogúság Tanulságként vonható le e tekintetben az 1989-es novemberi forradalomtól a választásokig eltelt időszak alapján, hogy az új szövetségi alkotmány kidolgozása során a föderáció mindkét partnerének akaratából kiindulva, következetesen kell eljárni. A nemzeti köztársaságok és azok szerveinek szerepe megnövekszik. Újólag meg kell szabni a szövetségi és a tagköztársasági hatáskört. Már 1968-ból is ismert, hogy ez bonyolult ügy. Jelenleg e probléma megoldása még több zökkenővel jár, ugyanis nincs semminemű integráló erő, s a Cseh és a Szlovák Köztársaság politikai szerkezete eltérően alakul. Tehát alapvető politikai megállapodásra kell jutni az államszövetség, a föderáció integráló erejének kiterjedtségét és tartalmát illetően. Megfontoltan, különféle - az elfogadható kompromisszumokat és megállapodásokat akadályozó - érzelmektől szabadulva kell majd állást foglalni. Előtérbe kerül - a politikai változásokból adódóan - a nemzeti felszabadulás, a nemzeti egyenjogúság követelménye, azoknak a jogoknak a kifejezésre juttatása, amelyek biztosítják a nemzet számára saját sorsának alakítását. Csehszlovákiában ez az igény főként a szlovákság részéről jelentkezik erőteljesen, amely történelmileg fiatalabb, s így nemzeti szempontból is érzékenyebb közösség. Ezért körükben könnyen támadnak olyan illúziók, hogy az önálló szlovák állam a nemzeti felemelkedés kedvezőbb feltételeit teremtené meg, amit a szeparatizmus hívei terjesztenek. S ezek a szlovák emigráció egyes köreinek támogatását élvezik. Választási kényszerűség Dilemmával jár az új csehszlovák szövetségi alkotmány kidolgozása. A fenti okoknál fogva a nemzetipolitikai képviseletek szorgalmazni fogják, hogy az állami politika súlypontja a tagköztársaságokba helyeződjék át, amelyek megegyeznek abban, hogy milyen hatáskört ruházhatnak át a szövetségi szervekre. Napjainkban azonban, ha Csehszlovákia a siker reményével igyekszik bekapcsolódni az európai integrációs folyamatokba, csak egységes egészként, viszonylag erős államként teheti ezt. Ebből adódik a követelmény, hogy a szövetségi hatáskör viszonylagos széles legyen. Ez mindenekelőtt a törvényhozást érinti, de a föderációnak kellő gazdasági eszköztárral is kell rendelkeznie ahhoz, hogy szabályozhassa az államosított gazdaság piacgazdasággá alakulásának folyamatát. S ez elengedhetetlen mind Csehszlovákián belül, mind pedig a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat illetően. A szövetségi hatáskör ilyen felfogása viszont ellentétbe kerülhet a Cseh és a Szlovák Köztársaság szerepének erősítésére irányuló igyekezettel. Ezért lesz oly fontos, hogy a szövetségi és a tagköztársasági hatáskör ésszerű körülhatárolásának elvei ne szenvedjenek csorbát. Eddig az alkotmányos rendezésre irányuló előzetes javaslatok nem tartják tiszteletben ezt a szempontot, s inkább a konföderációs megoldásra hajlanak. S ez egyaránt érvényes mind a szövetségi hatáskör értelmezésére és megszabására, mind pedig annak intézményes kifejezésre juttatására. Parlamentáris vagy elnöki rendszert Dönteni kell majd ezzel kapcsolatban arról is, hogy megmarad-e a parlamentáris köztársasági forma, vagy nem kellene-e bevezetni az elnöki köztársaság rendszerét. Ez esetben viszont az elnöki rendszer nemcsak szövetségi szinten lépne érvénybe. Az eddigi történelmi tapasztalatok inkább a parlamentáris köztársasági forma mellett szólnak, mindazonáltal, hogy jelenleg a köztársasági elnök személyiségének súlya és tényleges szerepe meghaladja annak alkotmányos értelmezését. Amennyiben a parlamentáris köztársasági forma megmarad, fel kell újítani a parlament, a köztársasági elnök és a kormány közötti hagyományos viszonyrendszert - kialakítva köztük a hatalom bizonyos megosztását - amit az eddigi alkotmány meglehetősen leegyszerűsít. Újból - mint 1968-ban - felvetődik a kérdés: milyen szerkezetű legyen a szövetségi parlament és miként jöjjön létre. Ennek a kérdésnek a megoldása is nagyban függ a föderáció és a tagköztársaságok közötti viszonytól, azok kölcsönhatásától. Kétséges, szükség van-e ezután is a kétkamarás parlamentre, ha a két nemzet egyenjogúságát egykamarás parlament is biztosíthatja. Az állam szövetségi jellegével aligha egyeztethető össze a Szövetségi Gyűlés olyasfajta felfogása, mely szerint annak hatáskörét mindkét nemzeti tanács, illetve azok képviselőinek közös ülése gyakorolná, amint az néha szóba kerül. Ami a szövetségi kormányt és a minisztériumokat illeti, arról van szó, hogy az arányosság elve milyen mértékben érvényesüljön. Feltételezve, hogy az új alkotmányban a szövetségi hatáskör tágabb meghatározást nyer, célszerű lenne belefoglalni a polgári jogok és a szabadságjogok szabályozását. Ezeknek a jogoknak részletesebb szabályozása a nemzeti alkotmányokra hárulna, anélkül, hogy az általános szabályozást megismételnék. A szövetségi alkotmány rendelkezne az alkotmánybíróságról, valamint a jogszolgáltatás szerkezetének és működésének alapelveiről is. Új intézmények létrehozása A csehszlovák államszövetség szóban forgó kulcskérdései és egyéb vonatkozásai jelenleg nyitottak. Megoldásuk során új politikai és alkotmányos intézményeket, eljárási módokat kell keresni és kialakítani. A más, létező föderációk működésében rejlő elméleti és gyakorlati tapasztalatok rendkívül fontosak lesznek számunkra, bár a kéttagú csehszlovák államszövetség folytán használhatóságuk nem egyértelmű. Problémát jelent a rendelkezésre álló idő rövidsége is, ha végiggondoljuk, hogy a törvényhozás területén mi minden vár az illetékes szervekre. Nem egyszerű a helyzet, s a feladatok sem ilyenek. Amennyiben cseh és szlovák oldalon meglesz a kellő hajlandóság a politikai egyetértésre, minden bizonnyal ezt a problémát is sikerül rendezni mindkét nemzet és a Csehszlovákia területén élő nemzetiségek javára. Ennek a törekvésnek a sikere nemcsak Csehszlovákia népeinek áll érdekükben, túlmutat Csehszlovákia határain. Hisz Európa békés fejlődése, az összeurópai együttműködés és az integráció elmélyülése megkívánja, hogy a gazdasági problémák és a közép-, illetve délkelet-európai országokban kialakult válság következményei békés úton és eredményesen oldódjanak meg. Ennek viszont feltétele a Szovjetunión belüli helyzet békés alakulása is. Megteremtődtek bizonyos feltételek egész Európa szabad fejlődése, fokozatos, a közelmúltban még nem is sejtett egységesítése számára. Annál nagyobb hangsúlyt kap jelenleg az új feladatok igényessége és a megoldásukat célzó közös igyekezet nélkülözhetetlensége. ZDENÉK JIČINSKÝ Megközelítőleg 8 ezer tonna aszeptikus csomagolóanyag az évi kapacitása annak a gépsornak, amelyet az elmúlt napokban helyeztek üzembe a szakolcai Grafobal vállalatnál. A szakemberek szerint fokozatosan megoldódhat az a régi keletű probléma, amellyel hazánk a tartós tej és más folyékony élelmiszer-ipari termékek csomagolása terén küszködött. A gépsor 23 millió nyugatnémet márkába került. Az olasz FATA társaság két év alatt szerelte fel. A vállalat vezetősége szerint a csomagolástechnikai berendezésről 12 féle termék kerülhet le. Már az első napon szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a korszerű külföldi gépsornak „nem tetszik" a rózsahegyi papírgyárból származó alapanyag, amely hullámos, s fajsúlya sem egyenletes. Gondok vannak a bŕidličnái fémkohóból érkező alumíniumfóliával is. Mihelyt megszűnnek a hiányosságok, elérhetővé válik, hogy a gépsor a tervezett évi kapacitással működhessék. (ČSTK-felvétel) Aki külföldi autót szeretne... Csak törvényes pénzforrásból • Kedvezményes vámilleték • Hat év a „korhatár" Sokak vágya egy elegáns, kényelmes autó. Sajnos, a hazai kínálat igazán nem nevezhető kielégítőnek. A reménytelen helyzetben (már a következő évre is kiadták az igénylöknek a Favorit-sorszámokat), egy új lehetőség nyílt: külföldről behozni gépkocsikat. Az ezzel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról Eduard Belaň mérnök, a Szlovákiai Vámigazgatóság igazgatóhelyettese tájékoztatott bennünket. Tulajdonképpen háromféleképpen juthatunk külföldi autóhoz a Tuzexban, illetve a külkereskedelmi tevékenységet folytató autóbeszerzötől való vásárláson kívül. A legszerencsésebbek azok, akik örökölnek vagy ajándékba kapnak egy autót, de magánszemélyek külföldön is megvásárolhatják a kiszemelt típust. Jelenleg a legelterjedtebb forma ez utóbbi. Bármilyen módon jutunk külföldi autóhoz, előzőleg érdemes pontosan tájékozódni a közjegyzői illetékről (az ajándékozás esetében), illetve a vám összegéről. A külföldi autóvásárláshoz nem kell semmiféle előzetes engedély, csupán megfelelő mennyiségű valutával kell rendelkezni. Mégpedig legális úton szerzett pénzzel! Ez azt jelenti, hogy csehszlovák pénzintézményekben beváltott, vagy devizaszámláról kivett összeggel, amelyről nyugtánk is van. Az ajándékba kapott pénzről is igazolás kell. A külföldi munkavállalásért, kiküldetésért kapott valuta természetesen törvényes pénzforrásnak tekintendő, de erről is hivatalos iratot kell bemutatni. A családtagok akár „össze is adhatják" a bankban beváltott valutájukat. Autóvásárláskor, illetve behozatalkor a lakóhely szerinti vámhivatalban az elvámolási kérvényen kívül fel kell mutatni a vételt igazoló számlát, vagy az adásvételi szerződést, illetve az ajándéklevelet. Ezenkívül szükség van a gépkocsi műszaki igazolványára. Ebben van ugyanis bejegyezve a motor köbtartalma, ami döntő fontosságú a vám összegének megállapításánál. 1991. december 31 -ig kedvezményes a vámilleték a behozott gépkocsik esetében. Pontosabban, a motor köbtartalmától függ az összeg: köbcentiméterenként 10 korona a vám. Vámkedvezményt kérhetnek az egészségkárosultak, illetve azok, akik rossz szociális helyzetben vannak. Egy lényeges tudnivalót kell szem előtt tartani azoknak, akik vásárolni akarnak. Június 15-től a Szövetségi Külkereskedelmi Minisztérium rendelete értelmében hat évnél öregebb gépkocsi nem hozható be az országba, tehát idén csak az 1985ben és később gyártottak. Ez elsősorban környezetvédelmi szempontból lényeges követelmény, de az sem elhanyagolható tény, hogy széteső, rozsdamarta autóból bőven van a hazai utainkon. S hogy milyen gyakran „cserélhetünk" külföldi kocsit? Háromévenként hozhatunk be autót, a behozatalról a vámhivatal nyilvántartást vezet. Kivételt képez az az eset, ha valakinek a behozott kocsija felmondja a szolgálatot és az alkatrészek miatt egy ugyanolyan típusút kíván behozni, hogy a kettőből egy működőt szerelhessen össze. Ehhez külön engedélyt kell kérni. Az ilyen behozatal lehetősége természetesen nem vonatkozik azokra, akik külföldi gépkocsik javításával foglalkoznak. Nekik a behozatalhoz (a csupán alkatrészként használható kocsik esetében) szükségük van a Szövetségi Külkereskedelmi Minisztérium engedélyére, illetve kérvényezniük kell külkereskedelmi tevékenység engedélyezését. Az új, behozott gépkocsik tulajdonosainak azt is tudniuk kell, hogy három évig nem adhatják el az autót. Abban az esetben, ha például karambol következtében használhatatlanná válik az autó, engedélyt kell kérni a vámhivataltól a jármű alkatrészként eladásához. Persze előírás ide, behozatali kedvezmény oda, érdemes alaposan szemügyre venni, mit veszünk meg külföldön. Ismerve a lakosság mentalitását, sokan minél olcsóbban szeretnének „menő" kocsihoz hozzájutni. Pedig nem szabadna megfeledkeznünk arról, hogy külföldön sem igyekeznek ok nélkül megszabadulni a régebbi autóktól. Ismerem az ellenérvet: sok esetben azok műszaki állapota jobb mint a mi új kocsiainké. De az idő múlik, s talán egy év múlva a környezetet szigorúan védelmező szomszédaink nem engednek be a járművásárlás helyszínére a mostani „szuperkocsival". Az esetleges pótalkatrészek beszerezhetőségére is jó időben gondolni. Aki mégis úgy dönt, hogy külföldön vásárol kocsit, annak a vám kifizetése után a közlekedésrendészeti osztályon kell jelentkeznie, ahol - amennyiben a kocsi megfelel a műszaki követelményeknek - nyilvántartásba veszik, és megkapja a rendszámtáblát. DEÁK TERÉZ ÚJ SZÚ 4 1990. VI. 25. I