Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-22 / 145. szám, péntek

14. labdarúgó-világbajnokság, Olaszország ÚJ szú 1990. VI. 22. A nyolcaddöntöben: Csehszlovákia-Costa Rica (sr) - Csütörtökön este véget ért az Olaszországban folyó 14. labdarúgó-világbajnokság első felvonása, ami azt jelenti: befejeződtek a Mondiale csoportküzdelmei. A nyolcaddöntöbe jutott csehszlovák válogatott ellenfele a C-csoport 2. helye­zettje, Costa Rica együttese lesz szombaton este. Summa summárum: nem panaszkodhat Jozef Vengloš edző legénysé­ge, ezen a csapaton túl kellene jutnia. Azonban: senkit sem szabad lebecsülni a vb-n...Mivel két találkozó is lapzárta után ért véget (Anglia - Egyiptom és Hollandia - Írország), ezért a második sorozat párosítása csak csütörtökön késő este vált ismertté. Ma szabadnap lesz a vb-n. E-csoport (Verona) Belgium-Spanyolország 1:2 (1:2) Harminc fokos hőségben mindkét együttes óvatosan kezdte a csoportelső­séget eldöntő találkozót. A belgák eleinte „altatták" ellenfelüket, hogy aztán gyors ellentámadásokkal teremtsenek gólve­szélyt. Egyik ilyen kísérletük a 4. percben majdnem gólt eredményezett. Ceule­mans pontos leadását azonban Vervoort elvétetté. A spanyolok, kiknek továbbjutá­sa még nem volt biztos a 17. percben vezetéshez juthattak volna, ám Michel a kapu előtt hibázott. Ezután Butrague­ňoék átvették a játék irányítását, de fölé­nyük csak néhány szögletrúgást eredmé­nyezett. A 26. percben Salinas kapura tört és a 16-oson belül az elvetődő kapus a földre rántotta. A megítélt büntetőt Mi­chel biztosan értékesítette, öt perc múlva Vervoort szabadrúgásból egyenlített. Hat perccel a félidő vége előtt Goriz ismét vezetéshez juttatta a spanyolokat. A szünet után nem sokat változott a játék képe. A belgák az 58. percben egyenlíthettek volna, de Scifo és Andri­nua szabálytalanságáért lefújt tizen­egyest a kapufára lőtte. A 75. percben még játékostársa Grijse előtt nyílt gólszerzési lehetőség, de ő sem élt a lehetőséggel. A találkozót 35 900 néző előtt az argentin Loustau vezette. C-csoport (Torino) Brazília-Skócia 1:0 (0:0) A vörös mezes Kohl bíró nagy hirtelen­jében kiosztott két sárgát, még mielőtt a harcosok túl komolyan vennék egymás véresre rugdosását. A zord rendcsináló kevéssé rettentette meg a játékosokat, az alattomos faragók legfeljebb arra figyel­tek, hogy szabálysértéseiket megfelelően „pakolják" vagy kimagyarázzák! Talán az idegesítő eső is belejátszott a nyűgös hangulatba; tény, hogy a 20. perctől fogva a publikum egyre erősödő fütty­koncerttel tüntetett... Mi tagadás, unal­mas, tartalmatlan előadás folyt a zöld gyepen. Az első félidőben a két ország futballkultúrájához méltó színvonalú momentumokat a legjobb jóindulattal sem fedezhettünk föl! i Fordulást követően bőven kimerí­tette az arcátlanság fogalmát az, amit a két gyenge társaság a futball örve alatt művelt. Úgy is fogalmazhatunk: he­ves verseny dúlt, hogy kinek a képén vastagabb a bőr!!! Olyan tüzetesen adogatták visszafelé a labdát, mintha minden egyes „hátrapassz" értékes segédpontot ért volna. Csaknem egy órát kellett várni az első helyzetre: Roma­rio hibázott el egy hatalmas ziccert. A 82. percben történtek frenetikus elképe­dést váltottak ki a teljes apátiába süly­lyedt torinói nézők körében. Gól esett! Potyagól, de mégis... Alemao kísérle­tezett bágyatag 20 méteres lövéssel, Le­ighton kényelmesen elvetődött, ám kesz­tyűjéből kiperdült a labda, a skót kapus kétségbeesetten indult meg a „szabad préda" visszaszerzésére, de süvített visszafelé Gillespie, és a nyakán Careca is, hármójuk összekoccanásából Müller elé perdült a labda, aki nem hibázott. Brazília jó ha ötvenszázalékos teljesít­ménnyel lett százszázalékos, tehát három győzelemmel csoportelsőként vergődött tovább. A szó legszorosabb értelmében vergődött! Elegendő, ha csupán Mo Johnston 92. percben kihagyott gólhely­zetére utalunk. Kihagyhatatlanul nagy zic­cernek látszott... A csapnivaló meccset 60 000 néző előtt az osztrák Kohl vezette. 1. Brazília 3 3 0 0 4:1 6 2. Costa Rica 3 2 0 1 3:2 4 3. Skócia 3 1 0 2 2:3 2 4. Svédország 3 0 0 3 3:6 0 C-csoport (Genova) Costa Rica-Svédország 2:1 (0:1) Hatalmas lendülettel rontott ellenfelére a skandináv együttes. Az első negyedórá­ban szinte körbe lődözték Conejo kapuját a sárga-kékek. Ahogy az irányzékuk egy­re pontosabb lett, úgy melegedett be egyre jobban a védésbe a közép-ameri­kaiak enyhén pocakos, mégis párduc mozgású kapusa, Conejo. Sorrendben J. Niisson, Pettersson, majd Schwarz két lövését tornászta ki előbb a jobb, majd a bal sarokból. Fél óra elteltével megtört a jég: Schwarz immáron a harmadik veszélyes lövést küldhette Conejo kapujára. A por­tás elsőre még hárítani tudta a jól helye­zett bombát, a labda azonban kipattant róla, és a védőknél gyorsabban reagáló Ekström 6 méterről a hálóba talált. Két perc múlva növelhette volna előnyét a skandináv gárda: a jobb oldalról ke­resztbe lőtt labdát két csatár is elvétette. Az addig kiválóan bíráskodó Zorán Pet­rovics a 36. percben követte el első, ám annál nagyobb hibáját. A 16-oson belül kapura törő Ramirezt Schwarz egyértel­műen elkaszálta, a jugoszláv játékvezető azonban továbbot intett! Egy csere adott fordulatot a mérkőzés­nek. A Gomez helyére a pályára küldött Medford öt perc alatt több zavart okozott a svéd védelemben-, mint összes csapat­társa egészen addig, A 75. percben látvá­nyos fejesgóllal egyenlített. Három perc­cel a befejezés előtt Medford feltette a koronát addigi játékára: Chavarria indí­totta a cserecsatárt, aki a kétségbeeset­ten kifutó Ravelli mellett 13 méterről ele­gánsan a kapu jobb sarkába gurított. Ezzel bekövetkezett, amire senki sem mert volna fogadni: Costa Rica csoport­másodikként jutott a nyolcaddöntőbe, ahol CSEHSZLOVÁKIÁVAL találkozik. Ennél kellemesebb ellenfelet(?) el sem képzelhetett volna a Vengloš-legénység! A mérkőzést 30 000 néző előtt a ju­goszláv Petrovics vezette. Az edzők mondták Olle NORDIN (Svédország): Tel­jes erőbedobással játszottunk, de a szerencse, sajnos elpártolt tőlünk. Nagy csalódás, hogy már a csoport­mérkőzések után búcsúznunk kell a napfényes Itáliától. Bora MILUTINOVICS (Costa Ri­ca): Ezt a győzelmet Costa Rica lakóinak ajánlottuk. A találkozó utol­só öt percét nagyon intenzíven, egész szívünkkel átéltük. Mint ju­goszláv állampolgárnak, mot az az óhajom, hogy csapatom hazám vá­logatottjával találkozzon. Sebastiao LAZARONI (Brazília): Válogatottunk, elképzelésem sze­rint, pontveszteség nélkül lett cso­portgyőztes. Utolsó találkozónkon is offenzíven igyekeztünk játszani, de a kemény skót védelmet nagyon nehéz volt „feltörni". Andy ROXBURGH (Skócia): Egygólos vereségünk annál fájóbb, mivel a brazilok alig tíz perccel a mérkőzés vége előtt találtak a há­lónkba. Ráadásul még álmodni sem mertük volna, hogy Costa Rica le­győzi a svédeket. A gólban Leighton kapus alaposan benne volt, de nem tehetek neki szemrehányást, hiszen az előző mérkőzéseken a csapat erősségei közé tartozott. Most azon­ban nagyot hibázott, de hozzá kell fűznöm, csatáraink sem álltak fel­adatuk magaslatán. E-csoport (Udine) Koreai Köztársaság-Uruguay 0:1 (0:0) Uruguayi rohamokkal kezdődött a találkozó, és Francescoli már az első percben ráijesztett a koreai ka­pusra. Az ázsiaiak védelme az első percekben dezorientáltan játszott, és hibát hibára halmozott, de ellen­felük ezt nem tudta kihasználni. Martinez már csak a kapussal állt így született Brazília egyetlen és győztes gólja a skótok ellen. Costa Luis lövését a földön fekvő kapus James Leighton már csak szemmel tudja követni (ČSTK felvétele) szemben, de gyenge lövését Cscho ln-jung védte. Húsz perc elteltével magára talált a koreai gárda és ki­egyenlítette a játékot. A további per­cekben az amúgy is gyenge mérkő­zés még jobban elszürkült. Az uruk fantázia nélkül szőtték támadásaikat és úgy túnt, hogy fogytán van erejük. A 72. percben a játékvezető kiállítot­ta Jun Duk-jot, de a dél-amerikaiak emberelőnyükkel sem tudtak mit kezdeni. Már-már úgy tűnt, hogy gól nélkül végződik a találkozó, amikor Fonseca az utolsó percben a háló­ba fejelte a labdát. A találkozót 29 ezer néző előtt az olasz Lanese vezette. Sárga lapok: Hwangbo-Kwan, Cscho Kang-hi, Ri Hung-sil, illetve Osto­laza, Herrera, Paz, piros lap: Jun Duk-jo. Az E-csoport végeredménye: 1. Spanyolország 3 2 1 0 5:2 5 2. Belgium 3 2 0 1 6:3 4 3. Uruguay 3 1 1 1 2:3 3 4. Koreai Köztársaság 3 0 0 3 1:6 0 Mondiale 990 • Ki hinné, hogy egy sérülés is lehet előnyös? Igaz, nem a sérültnek jelentett jót, hanem a szövetségi kapi­tánynak. Thomas Hässler ugyanis izomrost-szakadást szenvedett az NSZK-Kolumbia elleni mérkőzésen, így jó ideig nem állhat csapata rendel­kezésére. Hogy mi ebben az előny? Miután a középpályás a csoportmérkő­zéseken nem játszott csúcsformában, Beckenbauert sokat bírálták szerepei­tetetése miatt. így önmagától oldódott meg a feszült helyzet, ami az apró termetű játékos körül kialakult. • Világbajnok az NSZK! Félreértés ne essék, nem mi mond­tuk ezt, hanem az ar­gentinok üdvöskéje, az előző VB sztrája, Die­go Maradona. Nem­csak a címvédő csapat kapitányának, hanem Carlos Bilardo szövetségi kapitánynak is hasonló a véleménye.. „Beckenbauer olyan futball bemutatására oktatta ki tanít­ványait, amelyet nem sikerült az argentin „Törvényszerű kudarc..." Szergej Bubka. Minden idők legjobb rúdugrója. Olimpiai és világ­bajnok, sokszoros világcsúcstartó. Ahol megjelenik, mindjárt az érdeklő­dés középpontjába kerül. A szlovák fővárosban sem volt ez másképp. Nemcsak az újságírók, de a szurko­lók is szót akartak váltani vele, vagy legalábbis kézfogással üdvözölni. A szimpatikus atléta sajnálkozó mo­sollyal közölte: néhány héttel ezelőtt húzódást szenvedett, sérülése még nem jött teljesen rendbe, azért nem versenyezhetett. Hogy akkor miért jött mégis Pozsonyba? „Szeretem ezt a várost, melynek díszpolgára vagyok. Az Inter-stadionban két­szer javítottam világcsúcsot. Az it­teni emberek kedvesek és értenek az atlétikához, ezért sérülten is örömmel tettem eleget a rendezők meghívásának." Beszélgetés közben természete­sen a Mondiale is szóba került. „Fo­cistáink túl magabiztosak voltak, ezért törvényszerű volt a kudarcuk. Nekem úgy tünt, néhány játékos­nak fejébe szállt a dicsőség. Úgy léptek pályára, hogy simán tovább­jutnak. Az együttesből hiányzott a megszokott lendület és a nagy akarás, tehát azok a tulajdonsá­gok, melyek segítségével a múlt­ban betört az európai élmezőnybe. Fáradtságról még szó sem lehetett, hiszen csak a világbajnokság ele­jén tartunk. Azt hiszem, nem árta­na, ha Lobanovszkij edző és a töb­bi szakvezető elgondolkodna azon, hol követte el a hibát a felkészülés során..." O. V. csapattal megértetnem" - jelentette ki a szakvezető. Kétségtelen, Matthäusék eddig meggyőző játékot produkáltak. Még hátra van azonban néhány mérkőzés, s könnyen befuthat egy addig „sötét ló"­nak tartott gárda is. Talán éppen az argentin... • Egymillió dolláros ajánlatot utasí­tott vissza a Vatikán. Az egyik amerikai televíziós társaság ugyanis azzal a „szentségtörő" ajánlattal állt elő, hogy ezt a mesebeli összeget fizetné a pápá­nak, ha hajlandó a világbajnokság egyik találkozóját kommentálni. A re­meknek tűnő üzleti húzás azonban kút­ba esett, mert - bár II. János Pál előző­leg több mise kezdési időpontját is előbbre hozta, hogy a szurkolók meg­nézhessék az istentiszteletet követő tévéközvetítéseket -, nem állt kötél­nek. Bizonyítva, hogy azért mindennek van határa... • Nemcsak az Olaszországban tar­tózkodó játékosok, hanem a román szur­kolók is erősen nyugtalankodnak a hazá­jukban zajló események miatt. Vannak, akik nem is térnek haza. A szurkolókat szállító tizennyolc repülőgépen, gépen­ként átlagosan négy utassal kevesebb van visszafelé, mint Itáliába menet. Akik Olaszországban maradtak, nem kaphat­ták meg a politikai menekült státust, ám természetesen nem is utasítják ki őket. A világbajnokságon jelen levő huszon­négy román sportúságíró egységesen cá­folta, hogy közülük bárki is menedékjogot kéri volna Itáliában. Korábbi híreink sze­rint viszont tizennyolcan ezt tették... • A kameruni válogatott csoportel­sőként jutott tovább: térdre kényszerí­tette a világbajnokot, s legyőzte Romá­niát is. A szovjetektől viszont négygó­los vereséget szenvedett. Ennek elle­nére, a kameruni újságírók felmentik csapatukat a fiaskó után. A Cameroon Tribune így fogalmaz: „Az oroszlánok veresége csak taktikai húzás volt, leendő ellenfeleink így azt hiszik majd, hogy csapatunk ennyire elvesztette formáját." Csak az a bibi, hogy ha valóban ilyen remek húzás volt a vere­ség, akkor kár volt megírni a hátteret, hiszen így a leendő ellenfelek is elolvas­hatják... Gyenge vigasz: három dobogós hely Tegnapi tudósításunknak a Po­zsony Nagydíjról „Ugrófesztivál az Inter-stadionban" felcímet adtuk. Erre a szovjet Csisztyakova távol­ugró és a román Matei magasugró eredménye jogosított fel. Amikor az említett írás a nyomdába került, még nem sejtettük, hogy a hármasugrók, illetve a rúdugrók vetélkedője is egé­szen kimagasló eredményeket hoz majd. Vlagyimir Inozemcev 17,90 m-es szupertel­jesítményével A A minden idők 3. * IAAF m legjobb hármas- ^ Mobil f ugró eredmé- Ä árand 0 nyét érte el, és csak 7 cm-mel ^^J* maradt el a vi- ~ lágcsúcstól. A szám magas színvonaláról tanús­kodik az a tény is, hogy a győztesen kívül további három atléta is túljutott a 17 méteren. A fő esélyes Procen­ko ezúttal egy kissé gyengélkedett, és csak 6. lett. Szergej Bubka sérülése miatt csak a pálya széléről figyelhette a rúdugrók küzdelmét. Biztos öröm­mel nyugtázta, hogy honfitársai jól helyettesítették, és a rúdugró szek­tornál összegyűlt népes szurkolóse­reg színvonalas, nagy csatát látott. Taraszov a világ idei legjobb telje­sítményével, 585 cm-mel győzött, esélyesebb honfitársa Potapovics előtt, aki több kísérlettel ugyan, de szintén túljutott az említett magas­ságon. A hét kiváló szovjet ugró közé egyedül az USA-beli Watson­nak sikerült beékelődnie: 575 cm-es egyéni csúcsával a dobogó 3. fokára került. A futók, főleg a fülledt, párás levegő és a gyakran változó szél miatt ezúttal elmaradtak ugrótársaik eredményeitől, de így is született néhány kimagasló idő. A románok középtávfutója, Doina Melinte pél­dául egy mérföldön megszorítás nél­kül a világ idei legjobb eredményé­vel ért célba. ,,Ha a továbbiakban is így folytatom, a barcelonai olimpián sem leszek gondban - mondta tré­fálkodva a 34 éves futónő, majd hozzátette: a verseny könnyebb volt, mint vártam. És a hajrá? Ezt talán már a bölcsőben találtam." Ha már az idei legjobb eredmé­nyeknél tartunk, ez az NDK-sok fia­tal vágtázónőjének, Breuernek is sikerült 200 m-en. A célegyenesben fújó ellenszél ellenére 22,64 mp-es idővel, két századdal megelőzte az esélyesebb, de tíz évvel idősebb szovjet Malcsuginát. Nagy várakozás előzte meg a 10 ezer méteres versenyt is. A világre­kord ezúttal nem forgott veszélyben, pedig az ifjúsági világcsúcstartó eti­óp Addisz Abebe a versenyt mege­lőzően tett rá célzást. „Jó iramban kezdtünk, de amikor a 6. kilométer­nél elhúztam, és senki sem eredt nyomomba, tudtam, egyedül nem futok nagy időt. Ráadásul a csökke­nő légnyomás sem vált javamra." Az utolsó versenyszámot, a kala­pácsvetést a várakozásoknak meg­felelően a szovjet Litvinov nyerte. A sajtóértekezleten 80 m-en felüli dobást ígért, s állta szavát (80,90 m). A magyar Mecsek 77,48 m-rel lett a második. Tegnapi számunkban bíráltuk a hazai versenyzők teljesítményeit, és azt írtuk, néhány kivételtől elte­kintve a külföldiek árnyékában ma­radtak. E kevés kivétel közé tartozott a vágtázó Valik, aki 3. lett 100 m-en, s maga mögé utasította többek közt a fedettpályás osztrák Európa-baj­nok Bergert is, továbbá Kucej, aki 400 gáton ugyan csak 5. lett, de ígéretes, 50 mp-n belüli időt ért el (49,64). Két további helyezettünk Kováč volt, aki 110 gáton a 3. he­lyen végzett, csakúgy, mint a 4x100 m-es csehszlovák váltó, mely a ma­gyar és az NSZK-beli staféta mögött ért célba. Mindent összevetve, há­rom dobogós helyünk a jövőt ille­tően nem jogosít fel vérmes remé­nyekre... ORDÓDY VILMOS SZERGEJ BUBKA:

Next

/
Thumbnails
Contents