Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-22 / 145. szám, péntek

Miért félünk a válságtól avagy a gazdasági reform buktatói Beszélgetés Vladimír Dlouhý szövetségi kormányelnök-helyettessel, az Állami Tervbizottság elnökével A matematikusok a bizonyítási művelet végzésekor szükséges, nem pedig elegendő feltételekről beszélnek. A gazdasági reform feltételeiről beszélgetett Vladimír Dlouhýval, a szövetségi kormányelnök-helyettessel Milena Geussová, a Lidové noviny független cseh napilap munkatársa. Az interjút rövidített változatban közöljük. • A gazdasági reformkoncepció kidolgozóinak mely táborába tartozik? - Ezt a koncepciót gyakran nevezik Klaus-, illetve Komárek-féle koncepciónak, és e két táborba sorolják a közgazdászokat is. A reform persze kizárólag egyiké sem. Hiszen az idő múlásával számos nézetükön változtattak a koncepció kidolgozásába bekapcsolódó közgazdászok. Václav Klausszal együtt a meggyőződésünk, hogy némely lépést a lehető leggyorsabban meg kell tennünk, vagy legalábbis ezekkel kell kezdenünk. Hogy melyek a legfontosabb területek, az eléggé közismert: a restriktív gazdaságpolitikáról, árliberalizálásról, a korona konvertibilissé tételéről, a demonopolizálásról, az állami monopólium felszámolásáról, a privatizálásról, a külkereskedelem liberalizálásáról, a szociális programról van szó elsősorban. • Lapunkban helyet adunk olyan véleményeknek is, amelyek megfogalmazói nem értenek egyet a gazdasági reform koncepciójával. Ilyen például Milan Matéjkának, a közgazdasági főiskola professzorának véleménye, miszerint óv a restriktív pénzügyi politika következtében kialakulható mély gazdasági válságtól. Kifejthetné ezzel kapcsolatban a véleményét. - Matéjka professzor gazdasági válsággal fenyeget, a déčíni Desta igazgatója, Grégr úr pedig nyomatékosan figyelmeztet bennünket, hogy vállalati romokon nehezen érünk el gazdasági növekedést. Én erre azt válaszolnám, hogy, először is: mindannyian tudatában vagyunk ezekhek a problémáknak, másodszor: a koncepció bírálói közül senki sem terjesztett elő konstruktív programot. A jövőbeli útmegválasztás egyetlen kritériuma, hogy megfelelő árrendszert dolgozzunk ki, ezt pedig az árliberalizálás nélkül nem érjük el, és szükség van a külföldi konkurencia érvényre juttatására is. Ez két elengedhetetlen feltétel, amelyek megteremtéséért küzdeni kell. Nem félek a rövid távú stagnációtól, amíg nem mélyül el a gazdaságban az egyensúlyhiány, s mindaddig, míg a stagnálás kísérőjelensége lesz a nyilvánvalóan rossz hatékonyságú termelés visszafejlesztése. A makroökonómiai megszorítás eddigi eredménye az, hogy a gazdaságba kevesebb pénz jut, de ennek még nem következett be a kívánatos szelektív hatása. A puszta gazdasági megszorítás tehát nem elegendő. Gyorsan be kell indítanunk azokat a folyamatokat, amelyek egyúttal az erőforrások átcsoportosítását eredményezik, éspedig elsősorban a pénzügyi erőforrások átcsoportosítását oda, ahol valós távlatai vannak a gazdasági növekedésnek. Tény, hogy amíg nem leszünk képesek a gazdaság „kínálati" oldalának fejlesztésére is, a megszorításokkal sem érjük el a kívánatos növekedést. Éppen ezért az államnak ki kell dolgoznia az elsődleges feladatokat is: elsősorban arról van szó, amit „reforminfrastruktúrának" neveznek. Tehát a távközlés, a banki, pénzügyi s egyéb más szolgáltatások, valamint az ipar különböző szakágazatainak fejlesztésére kell összpontosítanunk! • Privatizálás, demonopolizálás, ár-liberalizálás - napjainkban a leggyakrabban emlegetett fogalmak. Jól értelmezzük ezeket? -A privatizálás széles körű vita tárgyát képezi országszerte. De nem mindig a legszerencsésebben beszélünk róla. Olyan benyomás keletkezett, hogy ez valamilyen akció, nem pedig folyamat lesz, hogy az emberek részvényesekké válnak, hogy a részvényeket külföldre adjuk el, és mindennek köszönhetően gyorsan és fájdalommentesen kialakul egy új gazdasági légkör. Kívánnám, hogy rátaláljunk egy egységes privatizálási módszerre. A valóság azonban más lesz. A privatizálást előbb fokozatosan, hosszú távú folyamatként valósítjuk meg, mondjuk tíz évig tart majd. A megfelelő eljárások még vita tárgyát képezik. Ugyanakkor még nagyon sokkal tartozunk a kisvállalkozóknak. E téren a maximális támogatást kell nyújtanunk: nemcsak a bankhitelek nyújtásáról, hanem többek között az előnyös adózás, a kisvállalkozók általi foglalkoztatás, a szabad árképzés feltételeinek kidolgozásáról is szó van. Megkerülhetetlen probléma a külföldi tőke kérdése. Ellent kell állnunk a kaotikus külföldi privatizálásnak, mely azt a veszélyt hordozza magában, hogy kiáramlik a nemzetgazdasági tőke külföldre. Az átmeneti időszakban e téren is fontos szerepet játszhat a központ, elsősorban azzal, hogy megszabja a pontos játékszabályokat a külföldi privatizálók számára is. • Az emberek félnek, hogy január elsejétől a monopolhelyzetben levő vállalatok könyörtelenül emelik az árakat, s hogy erre valamennyien ráfizetünk, mert liberalizáljuk az árakat meglévő piac nélkül. - Versenyhelyzetet ár-liberalizálás és piac nélkül lehetetlen teremteni. A liberalizálás bizonyára inflációs nyomásokat teremt, melynek a makroökonómiai megszorítások és a fokozatosan kialakuló versenyhelyzet képezi majd a plafonját. Ez bizonyos mértékben egy bezárt kör, és így infláció nélkül nehezen képzelhető el fejlődés. Arra kell azonban törekednünk, hogy az infláció elviselhető legyen, szociális szempontból megoldható, hogy komolyabban ne veszélyeztessük a lakosság szociális biztonságát. • Hogyan vélekedik az Állami Tervbizottság és más központi szervek jövőjéről? - A központi tervezés eddigi formáját megszüntetjük. Vissza kell azonban térnünk a tervezés eredeti jelentőségéhez és vállalaton belüli stratégiájához, akárcsak a fejlesztési programokhoz. Nem azt kell megszabnunk, hogy miből mennyit gyártsunk, hanem azt kell meghatároznunk, hogy milyen legyen az általános orientáció, melyek legyenek a finanszírozás, a beruházás alapelvei. A vállalatoknak valóban előre kell tekinteniük, saját prognózisokat kell kidolgozniuk, kalkulálniuk kell. • Hogyan vélekedik a gazdasági törvények és szabályozók társadalmi vitájáról? ,. -A világban a gazdasági program általában összekapcsolódik a választási ciklusokkal, tehát valamely párt vagy koalíció nevéhez fűződik. Ezek általában nem bocsátják társadalmi vitára e programokat, hiszen azokat szakemberek készítik, a kormány pedig egyszerűen megvalósítja. A demokratikus ellenőrzés és a politikai pártok pluralizmusa révén pedig a parlament biztosítja e programok végrehajtását. Amenynyiben a kormány rosszul cselekszik, az két, illetve négy év alatt nyilvánvalóvá válik, és a következő választások idején az emberek valaki mást választanak. Demokratikus országokban pedig a kormány iránti bizalmatlanság kifejezésének is megvannak a lehetőségei. Szerintem a következő két évben nálunk is megtudják az emberek, hogy a kormánynak mit sikerült, illetve mit nem sikerült megvalósítania. Most még különleges helyzetben vagyunk. Demokráciánknak sok még a gyemekbetegsége. Nagyon nehéz időszak vár ránk, szociális nehézségekkel kell számolnunk. A kormánynak ezek ellenére érvényre kell juttatnia alapvető szándékait. Ha erre nem lesz képes, akkor a kormányban többségben levő pártok a következő választások idején bizonyára szavazatokat veszítenek. Viszont a kormánynak nem szabad túlságosan figyelembe vennie a bírálatokat, és keményen ki kell állnia politikája mellett. Már gyerekek is... Még megállítható az AIDS-lavina ÚJ szú 1990. VI. 22. A CSSZSZK területén a nyilvántartás kezdetétől május végéig 23 olyan AIDS-beteget jegyeztek be, akin már a kór elhatalmasodott, és 143 olyan HIV-vírussal fertőzöttet, akin a betegség tünetei egyelőre teljesen nem mutatkoznak. A Cseh Köztársaságban összesen 20 AIDSbeteget regisztráltak, s közülük 12 már meghalt. E veszélyes betegség kezdeti stádiumát további 126 személynél diagnosztizálták, közülük 49 külföldi állampolgár. Ők már elhagyták országunkat. A 77 hazai lakos közül 43 homo- vagy biszexuális volt, 15-en vérzékenységben szenvednek, 13-an fertőzött személytől származó vérrel vagy vérkészítménnyel kapták meg a kórt, abban az időben, amikor még nem vizsgálták a véradókat. További négy személy heteroszexuális érintkezéssel fertőződött meg, két személynél pedig a fertőződés módját nem állapították meg. A HIV-vírussal fertőzött személyek 53 százaléka prágai. Többségük (59-en) 20 és 39 év közötti. Hat a nő, hét 15 évnél fiatalabb. Jaroslav Kríž, a Cseh Köztársaság főhigiénikusa sajtótájékoztatón elmondta, hogy meg van az esély e betegség fenyegető lavinájának megállítására. Megelőzést a hatékony egészségügyi nevelés jelent, amely nemcsak a veszélyeztetett csoportokra és az ifjúságra irányul, hanem a pedagógusokra is. Rámutatott az általános szexuális nevelés szükségességére, amelynek fogyatékossága egyebek közt a gumióvszer használatának alacsony százalékában mutatkozik meg, pedig ez az egyetlen védelem az AIDS terjedése ellen. Mindenki, akit a megbetegedés veszélye fenyeget, fölkeresheti a prágai bulovkai infekciós klinikát vagy pedig a prágai Károly tér 32 szám alatt található Szexuológiai Intézetet, ahol névtelenül kivizsgálják. A megkövetelt adat csupán a születési év és a kerület, ahonnan származik. Az illető kódszámot kap és egy héten belül megküldik neki a vizsgálat eredményét. Ha pozitív, a páciens továbbra is anonimitásban gyógyíttathatja magát. A HIV-vírussal fertőzöttség még nem jelent AIDS-et. Szükséges azonban, hogy mindenki ismerje saját egészségi állapotát és megtartsa az alapelveket, amelyekkel az orvos megismerteti. Létrehozták az AIDS-segély Egyesületet (SAP), amely célul tűzte ki a HIV-pozitív állampolgárok segítségét. Az AIDS-segély Egyesület jogi tanácsokat és pszichológiai támogatást is nyújt. Számlája: SAP 3146-021, Prágai Kereskedelmi Bank, Vencel tér 22. Az egyesületnek szüksége van pénzügyi támogatásra, egyebek közt készülékek vásárlására, amelyeket más páciensek nem használnak ki. Képviselőink Jövő héten tartják alakuló üléseiket az új szövetségi parlament, valamint a két köztársaság törvényhozó testületei. A Szövetségi Gyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői közül 38-an magyar nemzetiségűek. A Szövetségi Gyűlésbe a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom 7, a Független Magyar Kezdeményezés 4, az Együttélés Politikai Mozgalom 4 képviselője került, a Szlovák Nemzeti Tanácsba pedig az MKDM 7, az Együttélés 5, az FMK 5, az SZLKP 4, a szlovákiai Kereszténydemokrata Mozgalom 1 képviselőt küldött, 1 SZNT-képviselö pedig független. A 44 év óta tartott első szabad demokratikus választásokban bizalmat kapott képviselők előtt nehéz feladatok állnak, hogy segítsenek a majdani kormányoknak a gazdaságilag, társadalmilag, erkölcsileg mélypontra süllyedt ország megújulásában. Az első ünnepi ülések után a hétköznapi munka vár rájuk. Mit tartanak legfontosabb feladatuknak, hogyan képzelik el képviselői tevékenységüket? Ezzel a kérdéssel fordultunk hozzájuk. Válaszaikat több részletben közöljük. Markotán Péter (FMK) SZNT Készruhát varrjunk, ne csak foltozzunk! Már a választási kampány idején is világos volt, évtizedek problémahalmaza csak felelősen gondolkodva, széles politikai platformon, a választópolgárok és az államapparátus bizalmát és támogatását élvezve, közös összefogással oldható meg. Most megkezdődik a szavak, az elképzelések valóra váltása, s ez egyben bizonyítás is önmagunkkal és a választópolgárokkal szemben. A legégetőbb feladatokat a szociálpolitikai helyzet stabilitásának megteremtésében, a piacgazdaságra való átállással kapcsolatos sürgős intézkedések foganatosításában, a foglalkoztatás megteremtésében látom. Tudásom és képességeim szerint arra fogok törekedni, hogy szűkebb hazámban, Nógrádban és Gömörben e téren is javuljon a helyzet, s felzárkózzunk a szlovákiai élvonalba. Mint a nemzeti bizottság dolgozója bízom abban, és ezért mindent meg is teszek, hogy a novemberi helyhatósági választások tovább polarizálják a társadalom egészét, s a „megfelelő embereket a megfelelő helyre" elv a gyakorlatban is érvényesüljön. Azt vallom, hogy végre „készruhákat varrjunk, s ne csak foltozzunk", hogy előre átgondolt, koncepciózus munkát végezzünk minden téren. A magyarság érdekképviseletét helyi és országos szinten is az egyetemes politika régióiba kell emelni, ellentétben a melldöngető kérkedéssel. Az FMK, így én is, ezt az elvi politikát teljes egészében a magaménak vallom, ezt az irányvonalat szeretném képviselni az újjáalakult szlovák parlamentben. Dr. Baculák Veronika (Együttélés) Szövetségi Gyűlés Gyökeres változást kell elérnünk Két nagy változás következett be életemben a közelmúltban: kineveztek a dunaszerdahelyi kórház belgyógyászati osztályának főorvosává és megválasztottak a Nemzetek Kamarájának képviselőjévé. Életemet az ember, ezen belül a csallóközi ember gyógyítására tettem fel, s most lehetőséget kaptam arra, hogy a társadalmi bajok orvoslásához is hozzájáruljak. Munkám során gyakran tapasztalom, hogy mi, orvosok, csak a következményekkel találkozunk. A gyökerek gyakran mélyek, társadalmi feszültségekre, hibás életmódra, környezeti ártalmakra vezethetők vissza. Szinte naponta szembesülünk nemcsak a lakosság leromlott egészségi állapotával, hanem azzal is, hogy az egészségügy szintén beteg. Ha az emberi élet értékét mindenekfelett valónak fogadjuk el, az egészségügyben is gyökeres változást kell elérnünk. Ezért, mint parlamenti képviselő szorgalmazni fogom egy hatékony, emberközpontú egészségügyi ellátás és biztosítási rendszer kialakítását, a családi orvos intézményének bevezetését, hogy az emberi méltóság ne szenvedjen csorbát akkor sem, ha az ember beteg, s ezáltal kiszolgáltatott. Úgyszintén szorgalmazni fogom egy olyan nemzetiségi politika kialakítását, ahol törvényes garanciák biztosítják a kisebbségek kollektív jogait. Nézetem szerint csak környezetkímélő gazdaságot szabad fejleszteni, az emberek megkérdezése nélkül nem szabad olyan létesítményt létrehozni, ami helyrehozhatatlan károkat okoz a környezetben. Szeretném, ha sikerülne leállítani a bősi vízlépcső építését, ami az eddigi szakvélemények szerint Csallóköz nagy részét veszélyezteti. Úgy érzem, a feladat óriási, de szép. Agárdy Gábor mérnök (MKDM) SZNT Legyen magyar nemzetiségű képviselők klubja Véleményem szerint első lépésként létre kell hoznunk a magyar nemzetiségű képviselők klubját, amelynek mozgalmi hovatartozásunktól, illetve párttagságunktól függetlenül valamennyien tagjai lennének. Hasznos volna a klubon belül elosztani a munkát, hogy ki melyik területtel - gazdaság, kultúra, oktatásügy stb. - fog behatóbban foglalkozni. Fontos feladatnak tekintem az új alkotmány előkészítésével kapcsolatos tennivalókat. Alaposan át kell tanulmányoznunk az európai országok alkotmányait, elsősorban a kisebbségekre és a nemzetiségekre vonatkozó részeiket. Gazdasági téren sürgető feladat a lakosság nagy részét érintő privatizálás kérdésének tisztázása. Elsősorban arra gondolok, hogy rendet kell teremteni az ezzel kapcsolatos törvényekben, határozatokban. Elfogadhatatlan, hogy egy új rendelet megenged valamit, amit a régi, de még érvényben levő más vonatkozásban tilt. Alapos munka vár ránk a magyarság kulturális önigazgatása terén is. Szerintem a Csemadoknak át kell vállalnia olyan munkaterületeket is, melyekkel eddig nem foglalkozott, illetve bővíteni kell tevékenységének skáláját. Vonatkozik ez többek között az iskolaügyre, a művészeti élettel összefüggő tevékenységekre. Tudatosítanunk kell: nem vagyunk profi politikusok. Tanulmányoznunk kell a parlament szabályait, hisz csak felkészülten foghatunk hozzá a munkához, csak így lehetünk eredményesek. Úgy, ahogyan a közös munkát szorgalmazzuk, az egységet keressük valamennyi magyar képviselővel, hasonlóan lépéseket kívánunk tenni a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom felé. Bízom benne, hogy mindannyiunk számára hasznos lesz, ha sikerül megértetni velük, hogy együttélésünk alapvető feltétele a kölcsönös bizalom. Varjú János mérnök (SZLKP) SZNT Remélem sikerül Meglepetésként hatott rám, hogy bekerültem a szlovák parlamentbe, ugyanis csak a második szavazatszámláláskor kaptam mandátumot. Felmerült bennem, hogy talán nálamnál jobbak is akadnának, akiknek nagyobb politikai áttekintésük van, de végül is az az eltökéltségem, hogy meg kell védenem a becsületes kommunistákat, s el kell utasítanom a múlt hibái miatti kollektív bűnösség elvét, arra ösztönzött, hogy vállaljam. Nem mondhatja rólam senki, hogy a karrier miatt döntöttem így, mert a csörtetők jelenleg nem ebben a pártban vannak. Mezőgazdász mérnök vagyok. 43 éves, húsz éve Órsújfalun lakom, és jelenleg a Komáromi Állami Gazdaság igazgatóhelyetteseként dolgozom. Ismerem az egyszerű falusi emberek életét. Elsősorban az ő érdekeiket akarom képviselni. Azokét, akik ebben a bizonytalan helyzetben is helytállnak, teszik, amit lelkiismeretük szerint tenniük kell: elvetettek, s gondozzák a földeket, hogy minél jobb termést hozzanak. Az állam és a mezőgazdaság viszonyát fogom a leginkább figyelemmel kísérni. A privatizálást úgy kell lebonyolítani, hogy az a falusi embereknek megfeleljen. Nem az a lényeges, hogy a szövetkezet, az állami gazdaság, vagy az egyén a kezdeményező, az eredményesség a fontos. Magyar kommunista vagyok. Azt tartom, az ideológiával a pártokon belül kell foglalkozni, a társadalmi kérdéseket, viszont közösen kell megoldanunk. Éppen ezért bízom abban, hogy a Független Magyar Kezdeményezés és az Együttélés képviselőivel szót értünk. A társadalmi érdekeket mindenképp a pártérdekek fölé kell emelnünk, mindannyiunknak a délvidék lakosságának elvárásait kell tolmácsolnunk a parlamentben. Remélem, ez sikerül - tulajdonképpen ez adja az erőt az előttem álló nehéz két évhez.